Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-30 / 35. szám

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk vezető ereje! Illllll!lllllll!lilllllllllll!l!illlllllillll!l!!!llllllll|||lll!l!ll!ll|||||||||||[||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||ro !lllllllllll!lllll!!l!!!!!ll!!IIIIH!lililllllllllllill||||||||||||||1 Levél Zója édesanyjának Megyénk Ifjúsági Sző- napjára való készülődés vétségének Leánytanácsa alkalmából levelet küldött már mindenütt előkészü- Kozmonyenjanszkaja asz- leteket tesz az idei anyák- szonynak, Zója, a hős par- napja megünneplésére. Az tizánlány édesanyjának: A üveggyári KISZ ifjúság levél a következőképpen leánytanácsa az anyák- hangzik: „Drága Kozmonyenjanszkaja asszony! Hálatelt szívvel köszöntjük Önt, mi, a Salgótar­jáni Üveggyár Kommunista Ifjúsági Szövetségének Leánytanácsa, amely Zója nevét viseli. Köszöntjük abból a szabad hazából, amelyet a Szovjetunió hős fiai szabadítottak fel, köztük Zója is, aki a legdrá­gábbat, fiatal életét adta a népnek szabadságáért, boldogabb életéért. Mi sohasem fogjuk elfelejteni a hősöket. Ezért választotta leány tanácsunk Zója nevét, mert őt tart­juk példaképünknek. Engedje meg, hogy anyák napja alkalmából, me­lyet Magyarországon minden év májusában ünnepe­lünk, köszönetét mondjunk önnek, azért a fáradtsá­gos munkájáért, amellyel hős gyermekeit fölnevelte. Kívánunk önnek jó egészséget és még hosszú bol­dog életet $ Magyarország % Salgótarjáni Üveggyár Kommunista Ifjúsági Szövetségének Leánytanácsa Az ifjúsági seregszemlére készülnek Megyeszerte készül az if­júság a júniusban sorrakerü- lő megyei ifjúsági seregszem­lére. A megyei KlSZ-bizott- ság által kiírt pontok elvég­zésén tevékenykednek. Az ifjúsági seregszemlén való részvétel egyik pontja, hogy a találkozóig 10 óra társa­dalmi munkát kell elvégezni. Nőtincs községben a fiatalok ennek a követelménynek rö­videsen eleget tesznek. A községben ugyanis KISZ he­lyiséget építenek. Ezen az építkezésen az ifjúság az el­múlt vasárnap mintegy 30 fővel vett részt. Az elvégzett munkaidő nyolc óra volt. A hátralévő két órát a követke­ző napokban végzik, hogy aztán jöhessenek a megyei ifjúsági seregszemlére. Egyéb­ként a nőtincsi fiatalok min­den más munkából rendesen kiveszik részüket, s a szer­vezeti életük is igen tártál­őzvv qjqemuJk. kéiziiL az éazávó zenei Ixemuiatk&záiru Qíéqeádkati Nógrád megyében öt éve alakult meg az első zeneis­kola, amely Salgótarjánban többszáz gyermek zenei neve­lését látja el. A salgótarjáni zeneiskolát követően évről év­re fejlődik a megye zene­iskolai hálózata, s már több mint ezer gyermek készül az A dolgozók egészségügyi helyzetének javításáért Nemcsak a föld alaü muhafják meg... Gyönyörű szabadtéri színpadot- építéfték a nagybátényi bányászok A dolgozók egészségügyi helyzetének megjavítása ér­dekében a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt vöröskereszt bizottsága az igazgatóság anyagi támogatásával 1960 április 15-től szeptember ló­ig a tisztasági mozgalom ke­Csütörtökön délelőtt a Pe­dagógusok Szakszervezetének salgótarjáni székházában tar­totta küldöttközgyűlését a Pedagógusok Szakszervezete Nógrád megyei Bizottsága. A küldöttközgyűlés keretében a megyei bizottság beszámolót tartott végzett munkájáról, s a munkákban jelentkező fo­gyatékosságokról. A küldött- közgyűlés megállapította, hogy a megyei, járási, iskolai szer­vek az elmúlt időszakban erő­södtek. Az eredmények a megye több száz szakszervezeti aktívájának lelkes és ál­dozatkész munkáját tük­rözik, amelyért a küldött- közgyűlés köszönetét fe­jezte ki. A küldöttközgyűlés figyelem­mel a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszu­sára, valamint a szakszerve­zeti szervek határozataiban foglaltakra, leszögezte, hogy az eredményeket tovább fokoz­zák, s ennek érdekében a szakszervezeti munkában meg­határozták a főbb feladato­kat: segíteni a kultúrforrada- lom sikerét, a pedagógu­sok politikai felkészült­ségének fokozása a cél­kitűzések maradéktalan végrehajtása érdekében, tevékenykedni a közneve­lés dolgozóinak jobb etet­és munkakörülményeiért. A célkitűzések, valamint a küldöttközgyűlés által feltárt hiányosságok felszámolása ér­dekében a következő főbb fel­adatokat jelölték meg: javí­tani kell az iskolai szak- szervezeti bizottságok mun­káját. A megyebizottsági fe­lelősök önállóságát fokozni kell, hogy még szorosabbá tudják tenni a tagsággal való kapcsolatukat. A kísérleti is­kolák és egyéb más iskolák pedagógusainak jó nevelési és oktatási tapasztalatait fel kell kutatni és azokat terjeszteni a megyében. Messzemenő se­gítséget kell nyújtani a poli­technikai oktatáshoz. A küldöttközgyűlés fő feladatként határozta meg a pedagógusok ideoló­giád, világnézeti nevelésé­nek feladatát. A legmesz- szebbmenő segítséget kell ehhez nyújtani. An'kétokat fognak tartani, ahol nyílt, őszinte vitában mond­ják el véleményüket. A küldöttközgyűlés a bé­reiében versenyt indított az üzemek között a mintaüzem cím elnyeréséért. A verseny­ben résztvesznek a vöröske­resztes alapszervezetek is. A versenyben legjobb három eredményt elért üzem részé­re díjat tűzött ki a tröszt igazgatósága. Az I. díj 4000 számolót elfogadta, hosszan­tartó vita alakult ki, majd határozati javaslatot fogadtak el. Ezt követte a számvizsgáló bizottság jelentése, majd a megyei bizottság és a szám- vizsgáló bizottság megválasz­tása. S ikna István vagyok — nyújtotta felém a közel félévszázados munkában elerőtle- nedett kezét. Aztán a hóna alatt szorongatott két kilós veknit gondosan letette a ta­nácselnöki szoba sarokba szo­rított kis asztalára. Egy pil­lanatig hangtalanul ültünk egymással szemben. Sikna bá­csi „porolgatta” a friss ke­nyértől beliszteződött zubbo­nyát. Mint általában a bányászo­ké: vékony, kissé sápadt, ba­rázdás az arca. Sokan „öreg­nek” szólítják, de nem látszik rajta, hogy átlépte már az öt- venhét küszöbét. Tekintete sem árulja el, hogy majd egy fél évszázadon át kívülről a hideg, belülről az éhség gyö­törte ezt az embert. Nem lát­szik rajta az a hányaveti élet. amit a hátamögött ha­gyott; nem látszik, hogy „életpályája” alatt tizenkét­szer számolták le a bányától; hogy maga és családja életé­nek biztosításáért két ízben is Belgiumba ment kenyerei keresni. S ez a külső önma­gától azt sem árulja el, hogy a munkás ész és a munkás szív hogyan tiltakozott a fa­siszta háború ellen. De az em­lékek között ott él. amikor több társával együtt a bá­nyából kifüstölték őket a né­metek. s behívóval a zsebé­ben Sikna is ott állt egy né­met tiszt pisztolycsöve előtt. Ezekután ugye milyen fur­csa azt hallani, hogy e sok harcot és megpróbáltatást át­élt ember Karancslapujtő egyik legviccesebb embere lett. ő a község Sikna bácsi­ja. a „jópofa” öreg! Most qzonban, ahogy egy­mással szemben ültünk, úgy tűnt el arcáról a kedélyek izzó parazsa, mint a marokba rejtett cigarettavég. rr. A fiatalabb fajta embe­rek nem igen emlékeznek rá milyen volt régen a május forint és a Mintaüzem cím odaítélése. 11. díj 3000 forint, 111. díj pedig 2000 forint. Ezek mellett jutalomban ré­szesítik azokat a személye­ket is, akik a tisztasági moz­galmat elősegítették. Ezek részére ezer forint értékű könyvet és 10 oklevelet osz­tanak ki. A versenydíjakat a díjnyertes vöröskeresztes alapszervezet felszerelésé­nek fejlesztésére fordítják. A versenyt indító szervek úgy határoztak, hogy a ver­seny eredményét havonként tételesen értékelik, az érté­kelésbe bevonják a szakszer­vezet és vöröskereszt titkára­it. Az értékelés eredményéről jelentést tesznek a bánya­tröszt vöröskereszt bizottsá­ga elnökének. elseje — mondja. Nem piros lobogóval, de még egy piros szekfűvel sem mehetett végig az ember az utcán. Mert bi­zony, ha a csendőrök meg­látták, jaj volt annak, aki csak a legkisebb jelét is adta annak, hogy ő most május elsejét tart. Erős, szúrós szemekkel néz maga elé, látszik rajta, hogy a múlt emlékei között kutat, hogy most már egy tátongó világ áll előtte. Egy meztelen, tátongó világ, a maga ezer­nyi bűnével, keservével, igaz­ságtalanságával. — Régen — folytatja mély sóhaj kíséretében — május elsején szigorított munkanap volt. A bányászok közül min­denkit személyesen szólítottak fel, hogy május elsején jelen­jen meg munkában. De ha valaki tudott róla, a bányász tudta, hogy május elseje ün­nep, a nemzetközi munkás- osztály ünnepe. — Emlékszem, még huszon­hétben történt. Mi négyen: Kozik Gáspár, Petik Kálmán, Szőllős János és én azt a fel­adatot vállaltuk, hogy a ka- rancslapujtői bányászokat fel­hívjuk a május elseje meg­ünneplésére. Előzőleg már a baglyasaljai elvtársak fönt­jártak Budapesten, hogy ille­gális sajtótermékeket és röp- iratokat hozzanak a nógrádi medencébe. Nekünk meg Baglyasaljára kellett men­nünk az illegális sajtótermé­kekért. Mindezt persze a legna­gyobb titokban kellett csinál­nunk, mert ha kitudódott volna, tán főbe is lövöldöztek volna mindannyiunkat. — Akkoriban, különösen május elseje előtt minden lé­pését figyelték az embernek. évzáró zenei bemutatkozásra Nógrádban. Különösen a mun­káslakta településeken nagy az éredeklődés a zenei isko­láztatás iránt. Nagybátonyban önálló zeneiskola létesült az elmúlt évben. A szénbányá­szati tröszt külön épületet bo­csátott a zeneiskola célján a nagybátonyi és környező bányásztelepülések gyermekei­nek kívánságára. Mátranová- kon és Balassagyarmaton is zenei munkaközösség alakult. Salgótarjánban a nagy múl­tú bányász fúvószenekar mel­lett nemrég alakult meg a bányász ifjúsági zenekar is. Az ifjúsági fúvószenekar a Bányászszakszervezet Területi Bizottságától és a szénbányá­szati tröszttől kapja az anya­gi támogatást. A hangszere­ket és a tanulmányi anyagot ingyen kapták a gyerekek, sőt díszegyenruhával is el­látták a munkásváros leg- ifjabbjainak zenekarát. A 26 tagú bányász ifjúsági zenekar a salgótarjáni 16 évesek ifjú- váavató ünnepségén mutat­kozott be a zenekedvelő kö­zönségnek. Azt csináltuk aztán, hogy éj­szaka 12 óra és 1 óra között kezünkben a kommunista röp- iratokkal és sajtótermékekkel kimentünk az utcára. Kozik Gáspár a kisfiát is hozta ma­gával. Ügy tíz év körüli lehe­tett a gyerek, öt küldtük elő­re az úton, hogy jelezzen, ha esetleg csendőrökbe akad. De nemcsak a csendőröktől kel­lett félni. Mert ahol élénk volt a munkásmozgalom, ott mindig akadt egy-két beépí­tett spicli is. Belopóztunk a házakhoz, az ajtónyílásokon dugdostuk be és egészen a karancsaljai hí dig szórtuk a röpiratokat. — Nagyon izgalmas feladat volt ez — mondja összerán­colt homlokkal. Az embernek bizony meg-megremegett a lába, amíg hazaért és becsuk­hatta maga mögött az ajtót. — Aztán érdekes volt, — mondja most már felvont szemöldökkel, mosolyra húzó­dott szájjal — reggel hat órakor elindultam Karancs- keszibe, a bátyámhoz. Hát ki­vel találkozom szemben az utcán, mint két csendőrőr­mesterrel. Az egyiket Har­matnak, a másikat Szabónak hívták. Azt mondja a Har­mat: — Jöjjön csak ide, Sikna. Odamentem . . . Maga elé húzta az oldaltáskáját... Ki­csatolta ... — Nem ism.erös magának ez a cédula? Az volt, amit az éjszaka elszórtunk. — Mutassa csak — mon­dom. — No, no! — förmedt rám az őrmester. — Csak így. az én kezemből. Nem látott-e, de őszintén mondja, nem Iá­Vasárnapi kora reggel volt és mégis hatvan szorgos és vidám ember munkálkodott azon az építkezésen, amely Nagybátony bányászainak nyári szórakozását szolgálja május elsejétől a sporttelep közvetlen szomszédságában. Szabadtéri színpadot építet­tek ugyanis a bátonyi bányász klub tagjai, jóformán saját erőből, s bizony ennél a mun­kánál elfért a szorgos kéz, kellett a lelkesedés, hogy ki­tűzött időre minden a helyén iegyen. Ezen a vasárnapon jófor­mán csak az utolsó simításo­kat végezték a nézőtéren. Az ülőhelyek padsorait ügyes- kedték egybe s az asztalos brigád nyomán ott haladtak a festők. A másik csoport a nézőteret egyengette, földet hordott, salakozott a rádió dallamai mellett. Mintegy 600 néző befoga­dására lesz alkalmas a köz­ség bányászainak ez a nyári szórakozóhelye, ahol ökölvívó mérkőzéseket, színházi elő­adásokat rendezhetnek. Nagy öröm ez az egész köz­ség számára, s büszkeség is, mert nem kis munkáról volt szó. A szó legszorosabb értel­mében hegyet kellett meg­mozdítani, hogy megfelelő nézőteret képezhessenek. A munkálatok során 8 ezer köb­méter földet, sziklarészt kel­lett megmozdítani, elhordani innen, a téglát szinte dara­bonként, iskolás gyermekek szedték össze az építőipari vállalat szétszóródott, ottha­gyott anyagából, míg meg­épülhetett a kilenc méter széles, hét méter mélységű Icétöltözös színpad, a vetítő- fülke. A bányászok törekvését a helyi népfront-szervezet is segítette. Sokat fáradozott a társadalmi munka szervezé­tott-e errefelé szétszórva ilyen cédulákat? — Nem én, őrmester úr! — mondom. — Isten bizony nem láttam! — No, akkor menjen az útjára! — és a röpcédulát újra besűllyesztette a bőrtás­kába. Beszélgetésünket egy hirte­len ajtónyikorgás szakította félbe. Laczkó Kálmán . dugta be a fejét a tanácselnök szo­bájának ajtaján. Érződött a hangjából, hogy valami sür­gős dolga van. — Gyere csak be Kálmán, gyere csak be! — kiáltott fe­léje Sikna bácsi, mielőtt visz- szahúzta volna őszülésnek in dúlt fejét. — Éppen a régi május elsejékről beszélge­tünk. Egyszerre Laczkó Kálmán­nak se lett olyan sürgős a dolga. Levette a sapkáját, ne­kitámaszkodott az ab lakpár­kánynak és mintha csak hal­lotta volna Sikna bácsi visz- szaemlékezéseit, így folytatta: — Huszonhétben én még fiatal voltam. Emlékszem rá, öregíteni kellett magamat, hogy felvegyenek a bányába. Kapcsos voltam. Ügy hallgat­tam az öreg bányászok sza­vát, mint a parancsolatot, ők meg o röpcédula után men­tek. Hiába volt előírva, hogy május elsején be kell szállni a bányába, mi a Derecske- hegy felé tartottunk. Voltunk vagy tizenöten. Földi Barnus, Földi Gyula, Simon Gyula, Tóth Gáspár, meg a többiek ott akartuk megünnepelni a május elsejét. Gyöngyörű zöld volt minden. Emlékszem rá. vittünk magunkkal italt is, meg egy birkát is. Azzal, hogy majd a birkát jól elké­szítjük, és a tilalom ellenére sén s az építők minden elis­merést megérdemelnek, mert a községnek ez a tájéka való­ságos kis paradicsoma lesz a bátonyiaknak. A labdarúgó pályával, a készülő röplabda pályával, az edzőtérrel s a tervezett céllövöldével egész szórakozó-, sport- és kultúr- kombinátot alakítanak ki. Ennek a törekvésnek Bazsó László, a klub ügyvezetője a legfőbb motorja, de a nevét mástól kell megtudnunk, ő azt mondja: a közös munka eredménye minden. Hát az bizonyos, hogy a nagybátonyiak legújabb büsz­keségét az összefogás ereje szülte s a leglelkesebbek kö­zött éppen ezért méltó meg­említeni Békési Gyula, Mrá- zik János, Kispál József, Oláh János, Egresi József, Ravasz Kálmánná nevét, — hogy csak néhányat emel­jünk ki a százakból, akiknek ■munkája segítette az építke­zést. S nem lehet megfeled­kezni az áramszolgáltató vál­lalat 16 tagú brigádjáról, amelyet Sallai István vezé­nyelt és Makalicza József 10 tagú lakatos brigádjáról sem. A bányászok és segítőtár­saik 300 ezer forint értékű társadalmi munkára áldozták szabadidejüket, pihenőjüket s még Tar községből is akad itt két szorgoskodó, de mind­kettő erősen tiltakozott, hogy nevét feljegyezzük, nehogy megtudja az asszony. Ők ugyanis ezen a vasárnapon „értekezletre” mentek. Hűvös volt erősen a tavaszi szél, de az emberek serényen forgolódtak, a szorgos munka lázában nem érezték a tavasz borzongatását. A célt látják csupán, május elsején már itt akarnak ünnepelni és szó­rakozni. (b) is a szabadban ünnepeljük május elsejét. — Igen . ám, csakhogy ak­kor valósággal vadásztak a bányászokra. Minden előké­születet megtettünk már, ami­kor rajtunk csaptak a csend­őrök. Felülről jöttek!... Szét­szaladtunk mindnyájan, mert ha elfognak. akkor bizony nem ússzuk meg szárazon, Simon Gyula szegény, meg ahogy fordult volna hátra, bezuhant egy mély vízmosás­ba. Ügy kellett bemenni érte, kihozni őt onnan, hogy ne kerüljön a csendőrök kezébe. Sajnálatos eset, de május színeivel elő-elő kerülnek a feledés homályából ezek az átélt emlékek. Most utólag már egy-egy epizódon mo­solyra is húzódnak azok a szájak, amelyek régen össze­szorított fogakat takartak. Most is olyan napsugaras, rügyfakasztó tavasz van, mint harminchárom esztendővel ezelőtt. Akkor is ugyanúgy rügyeztek a fák, illatoztak a virágok, zöldéit a rét és on­totta langy melegét az erőt­len nap, mint most. Mégis milyen más. — No, de! — kelt fel a szemben levő székről Sikna István, felém, nyújtva a kö­zel félévszázados munkában elerőtlenedett kezét. — Ha nyugdíjas is az ember, akkor sem üldögélhet tétlenül. Már felástam a kertem, csak ép­pen el kell ültetni bele egy pár szem krumplit. Régen röpcédulát szórt, most a föld körül szorgosko­dik május 1 előtt ... Hóna alá csapta a kétkilós veknit, amiért „átszalasztot- ták” az üzletbe és kilépett vele a karancslapujtői községi tanács épületének ajtaján. Még láttam, hogy egy nagyot szippantott az 1960-as rügy­fakasztó tavasz illatos leve­gőjéből. Egy nagyot, egy me­lyet. Orosz Béla Újjáválasztották a pedagógusok szakszervezete megyei bizottságát k: KARANCSVÖLGY MÁJUS SZÍNEIBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents