Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-02 / 27. szám
I960, április 2. nógrádi itifonia 7 LEVÉL ■ ■ I Ft ■ ■■ rr r#J a bizalomról, a jovorol Az első esztendők tapasztalatai azt mutatták, hogy a zenei képzés iránt a megye más helyein is igen nagy az érdeklődés, így 1958-ban megnyílt a nagybátonyi állami zeneiskola is, ahol jelenleg 200 növendéket tartanak számon. Ezek túlnyomórészt bányász szülők gyermekei, akik közölt számos kitűnő tehetségű akad. számára szállították városunkba az elmúlt napokban egyik állami gazdaságból a gyümölcsfacsemetéket. A városi és falusi lakosság mindannyiszor órák alatt szétkapkodta. Itt mondta egy 60 éves nyugdíjas: „Jó jel ez a tülekedés, ez is azt mutatja, milyen nagy a hitünk a jövőben.” Lehetne sorolni még példákat, amelyek a társadalmi felfogásra jellemzők. S ezekben nagyon sok a tegnap még bizalmatlan vagy töprengő emberek példája is, akikről te nem vagy hajlandó őszinteséget feltételezni. De még közelebb állnak hozzánk azok az esetek, amikor e megnyilvánulások nem az uralkodó rendszer és a nép viszonyát fejezik ki, hanem egyes emberek egymás- közötti kapcsolatát. A vezető a beosztottban, a beosztott a vezetőben munkavégzés közben; a párttagok a párttitkárban s ő a tagokban a nézetek azonosságát tekintve; a nem párttag a párttagban és viszont, a jó szándékot illetően; ember az emberben a közös jövő akarásában — bízik. A gyanakvás, a pisz- kálódás, ami hosszú időn keresztül fertőző betegségük volt, ma mindinkább visszaszorul és helyét felváltja a kölcsönös bizalomból fakadó és a lényegbe vágó vitatkozás, amiből pozitív cselekedetek élednek. S az emberek egymás iránti, a társadalmi haladás iránti bizalma szüli az emberekben, azok bensőjében a szilárduló bizakodást, így hatnak kölcsönösen egymásra a dolgok. Tudom, hogy az élet előbb- utóbb téged is meggyőz ezekről a kérdésekről. Szeretném azonban, hogy e pár gondolattal benned és sokakban meggyorsuljon ez a folyamat. Ott ahol már lehet, vetkőzd le a gátló előítéletet, hadd nőj jön erősre kisebbségi érzésben és szolgálatkészségben nevelődött sok-sok társunk önbizalma, bizakodása. Ezt a következtetést az esetek nagyrészében már megteheted, ahol pedig az előítéletet fenn kell tartani még, mondd meg 'Világosan azt, ezzel segíts a bizalom kialakulásában, ,a taktikázás megsemmisítésében. Mindenek felett ebbeli magatartásodat szabja meg az, hogy bizalmat nyert és bizakodó milliók konstruktív alkotó ereje kell s • ebből mindegyre több kell — a fejlődés ütemének fokozásához. Kondorosi János A nagybátonyi iskola a növendékek képzésén túlmenően ts értékes munkát végez a községben. Nagy érdeklődéssel várt zenei előadásokat tart a város dolgozóinak, amelyeken megismerkedhetnek a legkitűnőbb zeneművekkel, azok szerzőivel. A salgótarjáni iskola növendék és tanári hangversenyeket szervez, az ősszel pedig megalakult a balassagyarmati zenei munkaközösség vezetésével a mintegy 400 hallgatót foglalkoztató kultúrházi zeneiskola, amely Szécsény- ben, Nagyorosziban, RétsáSALGÖTARJÄN 1960. Tizenöt év muzsikájáról nagyon sokat lehetne írni, ha pontosan utána nézne az ember. De arról is írni lehetne, miért nem volt tizenöt esztendő előtt a muzsika tanulásához módja a Nógrád megyei fiataloknak. Mert a felszabadulást előző időben a megyében egyetlen zeneiskola sem tevékenykedett, ahol a tehetségesek, a hangszerek iránt fogékonyak művésszé is lehettek volna. De hagyjuk most már a múltat, szóljunk a jelen eredményeiről. Amíg egykor a Salgótarjáni Acélgyár és bányaipar képviselte az egész megye zenei képzését, 1954 óta a megyeszékhelyen állami zeneiskola működik, méghozzá igen kiváló eredménnyel. Az intézetben az idén is 250 növendék kap rendszeres oktatást, akik közül számosán folytatnak majd felsőbbfokú tanulmányokat a miskolci zenei szakiskolában. gon és Dejtárban is foglalkozik a tehetségekkel. A megyei zeneiskola munkáját ma már értékes eredmények dicsérik. Jelenleg 38 .kórus működik és készül a kulturális szemlére, közötte olyanok, mint a salgótarjáni több évtizedes bányász dalkör, az acélkórus, a pedagógus énekkar, Balassagyarmaton a Madrigál-kórus, a Ma- gyarnándori Állami Gazdaság csoportja. Fél évtized alatt, amióta a megye első zeneiskolája létrejött, a zenei fejlesztés terén is komoly lépést tettünk előre. Tizenöt év nagy idő, de ma még a kezdetnél tartunk. A2 a feladat vár ránk, hogy az első egészséges kezdeményezéseket továbbiak kövessék. I gen, a bizakodás is, a bizalom is mindinkább jellemzője életünknek. örvendetes, hogy ez a felismerés nem csak benned és néhányunlkban formálódott meg, hanem társadalmunk túlnyomó részében. Átszőtte már ez az igazság a nép minden rétegét: a munkás- osztályt először, mert másként nem is tudta volna megvívni a forradalmat, de a csodálatos inkább az, hogy meggyőzve az élet józan realitásától, a még néhány évvel ezelőtt is törekvéseinket valami magukemelte kerítésen „kívülről” figyelő — és gyakran rosszmáj úan figyelő — úgynevezett tipikus polgárok száma lassan, de állandóan csökken. Belehelyezkedé- sük a mindgyorsabban alakuló új társadalomba, velünk együtthaladni-akarásuik ezt igazolja. Ez a megállapítás áll a kétfajta világnézetet valló emberek helyzetére és jel helyezkedésére világviszonylatban is. Vonzó és jó dolog egy úton menni olyanokkal, akik egyre többet valósítanak meg a nagy tömegeket érintő jólétből. Te azonban pont az utóbb említettek többségénél mindezt taktikának tartod csupán. Persze, helyes arra emlékezni, hogy nem mindig volt ez így. De mennyire másként volt a romokkal égre meredő országban a háború után! S nem voltak kevésbé | romosak az emberi lelkek 1 sem akkor. Más volt a helyzet az iszapból felkavarodott, piszokkal fertőzött embertengerben az ellenforradalom után is. Akkor is újra megszaporodtak a pesszimisták és a rosszakarók, kár- örvendők és a „kívülről” figyelők. Ha a fejlődés iramát nézzük, már ez az idő is elhomályosuló messzeségben van és én veled ellentétben azért mondom ki nyugodtan, hogy az akkori bizalmatlan- kodókban, sőt sanda sze- műekben mindinkább ébredező és meggyökeresedő bizakodás és köztünk a. maguk helyének tudatos keresése: ma már csak szórványosan és nem jellemző módon taktika. A meglévő és engem cáfoló tények mellett ezerszeresen szaporodó és az állítást igazoló jelenségek igazában merj hinni te is! Kell a mi jövőnk formálásához ez a céltudatos merészség! Még akkor is, ha számolunk előre nem látható csalódásokkal. Azok az emberek, akik okozzák ezt, magukat csalják meg, magukat zárják ki s mi határozottabban menetelhetünk. Higgy a terebélyesedő bizakodás őszinteségében! Ne mondd, hogy száraz bölcselkedések ezek. Az élet tanít rá minden nap s mindenütt. A nyüzsgő, alkotó, építő, forrongó embersokaság. Miért nem veszed azt észre, hogy ott ahol nemrég vonakodás, bizonytalanság, kilátástalanság fogta el az embereket, ma jól értelmezhető forrongás, versengés tapasztalható? Milyen agitá- ciót kellett kifejteni 1950-ben, hogy a város egész területéről, üzemekből és hivatalokból keservesen összetoborozzunk ötven dolgozót, mert ennyivel tudtuk megalakítani az első lakóházépítő szövetkezetei! Embereket arról meggyőzni, hogy évekig havonta fizessenek egy lakbér mellett még egy annak megfelelő összeget s majd ebből 4-5 év múltán megépül saját házuk. S hányán léptek visz- sza azután is egy-két év elteltével, mert nem hittek a megvalósulásban! Nézd, ma ^gy nem is propagált hasonló tervre önként, versengve, még úgy is mond- aatnám: tülekedve százak jelentkeznek. Vagy ismered-e azt a parasztembert, aki az ősszel termelőszövetkezetbe lépett s most néhány hete gépkocsit vásárolt magának? Nem az a fontos, hogy a szövetkezeti munka eredményéből még nem vehette — persze, hogy nem — de az lényeges, hogy az új életforma van annyira biztató a számára, hogy amit nem mert megtenni még egyéni dolgozó korában, ha pénze lett volna rá, most megcseleked- te. Néhány szovjet, csehszlovák, albán, bolgár, és magyar szakember tanácskozott a múltkorában itt jelentős műszaki elképzelésekről, melyeket igen rövid idő alatt meg akarnak valósítani. Számtalan szerteágazó probléma közül talán legnehezebb az, hogy új termelőegységeket kellett megépíteni, berendezni, üzembe helyezni. Nagy kerülőkkel hosszú utakat kellett volna ehhez megjárni régebben, 'míg évek múlva megvalósult volna valami. S amikor az egyik résztvevő megkérdezte, hogy a mostani puszta semmi birtokában mi a garancia az időben való felkészülésre, azt a választ kapta, hogy a realizálható emberi akarat. Naponta ezerCzinke Ferenc rajza Tizenöt év muzsikája < •FÖLDEÁK JÁNOS: I Több e n a p imiiit ünnep! • Több e nap, mint ünnep \ Ezeréves múltunk • véres viharában I élni megtanultunk, ! akadályt sem féltünk, ; vissza nem fordultunk: • forradalmároknak • hű fiai voltunk! ; Jogért és hazáért • soha annyi harcot • nem vívtak még népek, js Európa hajszolt j nemzetei közt egy : nép úgy ki nem tartott, j mint mi, mert bennünket • igazságunk hajtott... ; Idegenek járma • kölöncködött rajtunk, ; mások érdekéért : áldoztunk és haltunk, • úr-önkény is sarcolt: : szörnyű vámot adtunk, • de országnak, népnek ; mégis megmaradtunk! • Szolga-sorsot téptünk S széjjel; ezer évre • jussolt sötétségből ; törtünk föl a fényre, : és szabadságunknak ; legdrágább pillére: • a bolsevik hősök • fegyvere és vére ... • Ma is viharokban, : küzdelmekkel élünk, • meg-meginog néha S féltett békességünk; • korszakokat tisztáz : pártos szenvedélyünk, • diktátorokat dönt, ; s vádol, perelésünk. • Hazánk szabadságát, • népünk szabadságát • tiszta kezek védik, • nemes szavak óvják; j jó munkánk gyümölcsét, • pártunk igazságát ; törtetők, bérencek • s szolgák ne herdálják! • Amit építettünk, , olykor szűkösségben, • nem magunk osztoztunk, ; mint szép dicsőségen, • a népek közt már nem • élünk észrevétlen: • száz- s százmilliókkal • vagyunk szövetségben. • Történelem nincsen í Magyarország nélkül — 5 ha támadják: harcol; • ha becsülik: békül, ; s mert a mi világunk • csak Leninnel épül, : tudjuk, ki törhet ránk • ádáz ellenségül... ; Több e nap, mint ünnep, • több, mert megújultunk, : akadályt nem féltünk, • vissza nem fordultunk.., ! Magyarok, elvtársak! — ; ezeréves múltunk • annyi viharából ; győzni is tanultunk!
