Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-13 / 30. szám

1960. április 13.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

7

Készülődés a nyárra Javítani kell még a sör szállításán; —új kiméröhelyek Salgótarjánban

Rövidesen beköszönt a meleg idő és megrohamozzuk az italboltokat, büfféket, üzleteket, mindent, ahol hűsítő italt remélünk. Nagy tábora van a sörkedvelőknek, akik esküsznek erre a kissé kesernyés, csípős ízű világos, vagy sötétbarna italra. Kiváltképpen ezek várják nagy várakozással a szezont és már előre emlegetik: „Vajon lesz-e elegendő sör?”

Sokan pesszimisták, sokan optimisták. Legjobb, ha nem esünk egyik végletbe sem. Legyünk tárgyilagosak. Ha múlt év első és második negyedévét vesszük alapul, látható, hogy az idén nagyobb a fogyasztás, az előirányzat.

Az elmúlt év második negyedévében közel 33 ezer hektoliter sör fogyott, az idei év második negyedévében közel 35 ezer hektoliterre emelkedik ez. Mérsékelt emelkedés várható a többi negyedévben is;

Meg kell viszont mondani azt is, hogy ez a növekvő mennyiség sem fedezi az igényeket. Viszont az is tény, hogy megyénk, sörfogyasztásával a második helyen áll az országban.

Megyénkben 44 liter sör jut egy főre évente, szemben egyes más megyék 29 —32 literes fogyasztásával.

Ez a magas átlag azt jelenti, hogy megyénk minden egyes lakosa évi 40—44 liter sört iszik meg (persze itt le kell számítani a gyerekeket, a női nem nagyrészét, és azokat, akik nem szeretik a sört, és ekkor még magasabbra emelkedik ez az átlag.)

A sör azonban még nem minden. Az elszállítás, és a higiénikus kimérés majd akkora gonddal jár mint a gyártás. Nem mondhatjuk, hogy zökkenőmentes a megye sörellátása, de a súlyponti területek ellátása kielégítő.

A salgótarjáni Sörkirendeltség a Budapestről, illetve Kőbányáról érkező sörszállítmányokat az igényeknek megfelelően, a lehetőségekhez mérten azonnal továbbítja.

Komoly akadályokba ütközik a pontos és rendszeres sörellátás, ha Kőbánya rapszodikusan szállítja a sörmeny- nyiséget. Ebben az esetben időleges fennakadások állhatnak elő;

Ilyen fennakadással találták szemben magukat a salgótarjáni dolgozók például április 2-án és 3-án, mikor a sör nem érkezett be idejében a városba. Csupán vasárnap délelőtt érkezett meg a szállítmány. De így is csak a vasutas irányítók és dolgozók jóvoltából, amiért köszönet és dicséret illeti őket; A sörkirendeltség emberei megfeszített munkával egész nap dolgoztak, s még hétfőn reggelre is maradt munka. Mindez a központ rendszertelen szállítása miatt;

Kevés a sörkimérőhely. A kisvendéglők kialakításával

több helyről kiszorult a csapolt sör. Ennek ellensúlyozására a Vendéglátóipari Vállalat sürgős intézkedéseket tett.

Rövidesen megkezdi működését a Nemzeti Étterem kerthelyiségében felállított egész napos kimérőrészleg. Újra nyitnak kimérőhelyet a piacon is, de lényegesen kedvezőbb feltételekkel és körülmények között mint korábban volt. E két kimérőhely valamelyest enyhíteni fogja a Népbüfé és a vasútállomási egység terhelését.

A Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya egyetértésben a 33-as sz. Autóközlekedési Vállalat Igazgatóságával, gyorsbüfét létesít a salgótarjáni autóbusz váróteremben. A szerződést már megkötötték és rövidesen megkezdik a büfé létesítését. Ez a gyorsbüfé is nagy szolgálatot tesz a nyár folyamán, mivel tehermentesíti a már meglevő vendéglátóegységeket.

P. A.

OCiáliitás

e,q,í^L(Lgjüjq,ilJÍink h&Lyj&ztími

Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központja részéről kapott értesülésünk szerint az Egészségügyi Minisztérium f. évi április 8-20 között az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis termében (Budapest, VIII. Szentkirályi út 21—23) a magyar egészségügy 15 éves fejlődéséről reprezentatív kiállítást rendez.

A kiállítás bemutatja azokat az eredményeket, amelyeket a magyar egészségügy az orvostudomány, a gyógyintézeti ellátás, az anya- és

TELJESÍTETTÉK VÁLLALÁSUKAT

Pál

írja

Id. Miklián

Benczúrfalváról:

A Ludányhalászi Téglagyár április 4-e, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére terven felüli versenyvállalást tett. Vállalták, hogy 120 ezer darab nyerstéglát gyártanak terven felül. Vállalásukat a gyár dolgozói teljesítették és ezzel közel 60

ezer forint értékű munkát végeztek.

A versenyvállalás végrehajtása során 1 százalék anyagmegtakarítást értek el, amely benne szerepel a munkában és mintegy 10 ezer forint értéket tesz ki. A gyár dolgozói március 15-én kezdték meg a nyerstégla gyártását és határidőre teljesítették vállalásukat;

VAN MÁR GYERMEKÜK

Ügy léptek ki a házból, hogy az asszony a gyerek kezét fogta. Végigmentek a drótkerítéssel körülvett udvaron, egészen ki az utcára. A járda szegélyén aztán az erős, barna asszony lehajolt a gyerekhez, s megcsókolta. A göndörfürtű, szőke fiúcska az asszony nyakába kapaszkodott és úgy viszonozta a feléje áradó szeretetek Majd fürgén szedve apró, csizmába bújtatott lábait, elindult. Ahogy átért az úttest túlsó oldalára, még megállt és mosolyogva integetett.

— Menj szépen, Öcsikém... Vigyázz magadra!... — szólt utána az asszony és csak akkor indult befelé, amikor a gyerek már messzire haladt.

Jó másfél éve, hogy Kisterenyén, Lakatos Károlyéknál megismétlődik e kép. Ennyi ideje, hogy Lakatosék magukhoz vették a kis anyátlan, apátián árvát. Az asszony reggel elkészíti a gyereket az óvodába, rendbe teszi a lakást, aztán indul ő is. Tíz esztendeje, hogy a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezet tagja.

Mindig szerette a gyerekeket. Sokszor gondolt arra: ha már neki nincs, fogadnának magukhoz egyet. Nem, nem csak azért, hogy öregségükre legyen valakijük. Lakatosné nem fél az öregségtől. Munkája után nyugodtnak, biztosnak ígérkezik. Aztán az sem járt az eszében soha, hogy hasznot is húzhat a gyerekből, amelyet a régi világban nem egy nagygazda megcsinált az ő vidékükön is. Emlékszik még rá jól. Ezek a számító, lelketlen emberek kikérték az árvaházból, a meleg otthonra, szeretetre vágyó apróságokat, s aztán dolgoztatták őket hajnaltól késő estig. Nem, nékik erre nincs szükségük. Dolgozik a férje, ő is megkapja minden évben a termelőszövetkezetben végzett munkája után a részesedést. Még két karját bírja, a gyerek nem lát szükséget, annyi biztos.

Más lett a ház, teljesebb lett az élete, amióta a gyerek náluk van. Élénken él emlékezetében az az este. hogy vacsorához ültek és szólt a férjének:

— Elhozom a kis öcsit... — mondta csendesen. Szavai után csend lett, vésztjósló, vihar előtti csend. Nem sokat kellett várnia, kitört a vihar is.

— Megmondtam már neked, hogy nem! — dörögte keményen a férj. — Ha már egyszer nincs sajátunk, idegen kölyköt nem hozol a házba és kész! — összevesztek, s az ember elrohant. Hangos csattanással csukta be maga

Bevallott és be nem vallott célok a genfi leszerelési konferencián

Ezen a héten a genfi leszerelési tárgyalások ismét az érdeklődés előterébe kerültek. Hruscsov és De Gaulle tárgyalásain a leszerelés mint első számú probléma szerepelt. A kiadott szovjet—francia közös közlemény is hangoztatja, hogy a két államférfi leszögezte: a leszerelés korunk legfontosabb és leghalaszthatatlanabb problémája. Hruscsov és De Gaulle —. ugyancsak a közös közlemény szavaival — kifejezte azt az óhaját, hogy a jelenleg Genfben folyó tízhatalmi tárgyalások „eredményezzék bizonyos összehangolt szempontok kidolgozását az általános és teljes leszerelés kérdésében”.

Azt lehetett volna hinni,

hogy ezzel a genfi nemzetek palotájának híres VII. számú üléstermében tanácskozó tízhatalmi konferencia munkája nagy lendületet kap, s a delegátusok végre hozzálátnak a leszerelés gyakorlati intézkedéseinek megtárgyalásához. Nem ez történt. Ellenkezőleg, több mint három heti ülésezés után a konferencia visszakanyarodott oda, ahonnan elindult. Az öt szocialista ország és az öt nyugati állam küldöttei ismét arról vitatkoztak ezen a héten, hogy a konferencia voltaképp miről tárgyaljon: a Szovjetunió által benyújtott általános és teljes leszerelésről, vagy az úgynevezett nyugati tervről?

Két terv — két cél

Az olvasók ismerik a Szovjetunió tervét az általános és teljes leszerelésről, amelyet Hruscsov ismertetett elsőnek az ENSZ múlt évi közgyűlésén. Ez a terv gondoskodik arról, hogy több szakaszban, pontos határidők betartásával fokozatosan leszereljék a haderőket, megsemmisítsék az atom- és hidrogénfegyvereket és megszüntessék a külföldi katonai támaszpontokat. S mindezt szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A szovjet terv célja: örökre megszabadítani az emberiséget a háború rémétől. Ezt az ENSZ-közgyűlés 82 tagállama egyhangúan elismerte, amikor azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy a genfi leszerelési értekezlet lehetőségeivel élve találjanak konstruktív megoldást az általános és teljes leszerelésre.

A másik tervnek, amelyet a nyugati hatalmak nyújtottak be Genfben, egészen más célja van. Maga a terv ködös, megfoghatatlan, sem

A nyugati hatalmaknak, amint ez az eddigi genfi tanácskozásokból kiderült, hármas céljuk van.

Az első célt Herter amerikai külügyminiszter február 18-án az amerikai nemzeti sajtóklubban elmondott beszédében elárulta. Herter akkor azt mondotta, hogy a genfi amerikai delegáció erőcsecsemővédelem, a közegész- ségügy-járványügy területén a felszabadulás óta eltelt 15 év során elért.

Kívánatosnak tartjuk azt, hogy ezen kiállítást minél nagyobb számban látogassák meg mindazok, akik a kiállítás nyitvatartásának idején Budapesten tartózkodnak. Általában alig van olyan ember, akit az egészségügy fejlődésének kérdése ne érdekelne. Éppen ezért ez a kiállítás nem azt szolgálja, hogy mint szűk szakmai kiállítás csak az egészségügyi dolgozók részére szolgáljon oktatásul, hanem a széles rétegek e téren történő ismereteit is bővítse. Az egészségvédelem, a betegségek megelőzésére való törekvés, a balesetelhárítás tökéletesítése mindnyájunk közös feladata, ezért nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy megyénk részéről április 8-20-a között Budapesten tartózkodók tekintsék meg ezt a kiállítást.

Nógrád megyei Közegészség- ügyi Járványügyi Állomás Salgótarján

után az ajtót. Azért a kis öcsike mégis szerető szülőkre, meleg otthonra talált Lakatos Károlyéknál.

Szeptember vége felé járt az idő, hűvösek voltak már a napok, fázósak az esték. Reggel Lakatosné a termelőszövetkezet répatáblájába készülődött. Mielőtt elindult, szólt a férjének:

— Ma kint leszünk a répában. Ha lenne időd délután, segíthetnél...

Délután kiment az ember. Amikor munkához látott, Lakatosné hazafelé indult.

— Rendbe teszem a lakást, meg készítek valami vacsorát — mondta.

Első útja a gyerek apjához vezetett. Megüzente az egyik asszonnyal még délelőtt, hogy ma elviszi. Amikor a férje este megérkezett, nézte egy darabig a meleg konyhában tébláboló sápadt, félénk fiúcskát, majd az asszonyhoz fordult:

— Mégis csak a te szavad lett igaz — mondta csendesen. — A te akaratod érvényesült. — De a szavaiban már nem volt semmi harag, inkább mélységes szánalom a vézna, szőke fiúcska iránt.

így került Lakatosékhoz öcsike, ahol szerető szülőkre, meleg otthonra talált. Lakatosné mesélte, hogy talán saját gyermekét sem szeretné jobban, mint ezt, miközben a szobából apró ingeket, szép sötétkék matrózruhát, új tavaszi kabátot hozott ki, melyet már itt kapott a fiúcska. Sokan kérdezik még mindig:

— Nem fél az idegen gyerektől? Ki tudja mire neveli fel, meghálálja-e majd a sok áldozatot, amit hoz érte?

— Nevelés kérdése ez — felelte Lakatosné. — Annyi biztos, hogy igyekszem rendes, becsületes embereket nevelni belőlük... — Mosolyogva tette még hozzá: — Mert most már van egy másik fiam is... Magunkhoz vettük öcsike testvérét, Pityukét is. Most jár első osztályba... Gondoltam, ha elfér az egyik, lesz helye a másiknak is.

Azóta aztán kettőzött erővel dolgozik Lakatosné a termelőszövetkezetben és megszaporodott a munkája otthon is, mert reggelenként már két gyereket kell elkészítenie. Kikíséri őket az utcára, megcsókolja mind a kettőt. A két gyerek elindul. Ahogy átérnek az úttest túlsó oldalára, még ránevetnek az erős, barna asszonyra.

— Menjetek szépen — mosolyog rájuk vissza az asz- szony. Azok elindulnak, de még menet közben visszaszólnak:

— Már megyünk, anyucikám!

Vincze Istvánné

pontos számokat, sem határidőket nem tartalmaz, felhő, amely megy valamerre, de nem tudni, merre — ahogyan a TASZSZ jellemezte —, vagy rongyszőnyeg, ahogyan az angol New Statesman című lap nevezte. Egyetlen dologban konkrét és pontos a nyugati terv: az ellenőrzés kérdésében. Rendkívül részletesen, szinte bőbeszé- dűen tárgyalja egy nemzetközi ellenőrző gépezet felállítását. Azt azonban, hogy mit ellenőrizzen az a gépezet, kínosan elkerüli.

Mi ennek a ködös nyugati tervnek a célja? Nem tételezzük fel a tapasztalt nyugati szakértőkről, akik ezt a tervet összeállították, hogy képtelenek lettek volna egy gyakorlati, hasznos tervezet összeállítására. Nem is erről van szó. S a genfi tárgyalásokon Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió delegációjának vezetője alaposan leleplezte a nyugati hatalmak valódi céljait.

Kémkedés, vagy leszerelés?

feszítéseinek ki kell egészíteniük az amerikai katonai programot. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az amerikai delegáció utasításokat kapott Washingtonból: harcoljon ki Genfben olyan megállapodást, amelynek alapján amerikai katonai szakértők „ellenőrzés” ürügyén értesüléseket szerezhetnek a Szovjetunió katonai felkészültségéről. Ezért erőltetik a nyugati küldöttek Genfben az ellenőrzési gépezet felállítását.

A második cél: mindenáron el kell kerülni, hogy egy leszerelési megállapodás következtében fel kelljen számolni a szocialista országokat körülvevő amerikai katonai támaszpontokat. A Pentagon, az amerikai külügyminisztérium még mindig azt hiszi, hogy ezzel a támaszpont ürügyével „sakkban tarthatja” a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot és a népi demokratikus országokat. Amint tehát valamelyik szocialista delegátus felveti Genfben a külföldi katonai támaszpontok kérdését, a nyugatiak azonnal viharos ellenkezésbe kezdenek.

Ami a harmadik célt illeti, ez abból folyik, hogy Franciaország háborút visel az algériai nép ellen. A Szovjetunió leszerelési terve előírja, hogy csökkentsék már az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok haderőit 2 100 000 főre, Anglia és Franciaországnak azonban csupán Algériában mintegy 600 ezer katonája van jelenleg. Ha tehát elfogadná a szovjet javaslatot, a NATO- ban és az anyaországban ösz- szesen 50 ezer katonája maradna. Ebbe pedig a francia kormány nem hajlandó beleegyezni.

A perspektívák

Íme, vázlatosan összefoglalva így fest az a kétfajta mód, ahogyan a szocialista országok és a nyugati államok a leszerelési kérdést megközelítik. A két álláspontot — mint látható — mélt szakadék választja el. Milyenek tehát ilyen körülmények között a genfi leszerelési értekezlet előtt álló perspektívák? A helyzet nem olyan rossz, vagy kilátástalan, mint hi- hetnők. A másik genfi értekezlet, az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi konferencia legalább ilyen nehézségek előtt álló 17 havi szívós tárgyalásokkal, a szovjet küldöttség rugalmas, célratörő javaslataival mégis sikerült az értekezlet munkáját jó vágányba vinni, úgy, hogy a megegyezés küszöbén áll. Ugyanez várható a tízhatalmi értekezleten is. S itt még talán 17 hónapig sem kell várnunk. Nemsokára összeül ugyanis a csúcskonferencia, amelynek napirendjén a leszerelés első helyen szerepel majd. Várható, hogy a csúcs- értekezlet határozatai kimozdítják a leszerelési konferenciát a holtpontról. S addig is a szocialista országok küldöttségei, élükön a szovjet küldöttséggel, fáradhatatlan és türelmes munkával leplezik le a világ közvéleménye előtt a titkos nyugati szándékokat, elemzik és magyarázzák a szovjet terv realitását, s igyekeznek kialakítani azt a légkört, amely meghozhatja a kedvező fordulatot.

Ez a fordulat előbb vagy utóbb biztosan elkövetkezik, hiszen a népeknek elegük volt a háborúból, s nem fogják vég nélkül tűrni, hogy a hidegháborús erők maradványai állandóan egy újabb világkatasztrófa Damokles kardját lógassák a fejük fölött.

Revanspropaganda a Bundestag épületében

J. Boriszov, a TASZSZ tudósítója írja: Nyíltan revans- szellemű beszédek jellemezték a nyugatnémet áttelepült- szervezetek főkolomposainak a napokban megtartott bonni találkozóját. A találkozó résztvevői erre a célra megkapták a Bundestag, a nyugatnémet szövetségi gyűlés épületét.

A „drang nach osten” dicstelen politikáját elevenítette fel Manteuffel-Szoege, nyugatnémet képviselő, az „el- üzöttek szövetségének” egyik vezetője.

Követelte, hogy „egységes egésznek” tekintsék nemcsak „Közép-Németországot”, vagyis az NDK-t és „Kelet- Németországot”, vagyis a nyugati lengyel területeket, hanem „az összes elnyomott keleti népeket” is.

Hille, egy másik képviselő a találkozón megfenyegette azokat' a nyugatnémet politikusokat, akik reálisan ítélik

meg a német határok kérdését.

A nyugatnémet kormány részéről semmilyen ellenvetés nem hangzott el a revans- szellemű megnyilatkozások után, bár Adenauer kancellár és kormányának tagjai állandóan azt hangoztatják, hogy Nyugat-Németországban nincs több revánsvágyó és militarista elem.

Tüntetés

Li Szin Man ellen Dél-Koreában

Mint az AP jelenti, hétfőn délután heves kormányellenes tüntetés volt Dél-Koreában, a Szöultól 350 kilométerre délre fekvő Mason városában. Mintegy ezer főnyi tömeg kormányellenes jelszavakat kiabálva, új választásokat követelt.