Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-13 / 30. szám

1960. április 13. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Készülődés a nyárra Javítani kell még a sör szállításán; —új kiméröhelyek Salgótarjánban Rövidesen beköszönt a me­leg idő és megrohamozzuk az italboltokat, büfféket, üzlete­ket, mindent, ahol hűsítő italt remélünk. Nagy tábora van a sörkedvelőknek, akik esküsz­nek erre a kissé kesernyés, csípős ízű világos, vagy sötét­barna italra. Kiváltképpen ezek várják nagy várakozás­sal a szezont és már előre emlegetik: „Vajon lesz-e ele­gendő sör?” Sokan pesszimisták, sokan optimisták. Legjobb, ha nem esünk egyik végletbe sem. Le­gyünk tárgyilagosak. Ha múlt év első és második negyed­évét vesszük alapul, látható, hogy az idén nagyobb a fo­gyasztás, az előirányzat. Az elmúlt év második ne­gyedévében közel 33 ezer hektoliter sör fogyott, az idei év második negyed­évében közel 35 ezer hek­toliterre emelkedik ez. Mérsékelt emelkedés várható a többi negyedévben is; Meg kell viszont mondani azt is, hogy ez a növekvő mennyiség sem fedezi az igé­nyeket. Viszont az is tény, hogy megyénk, sörfogyasztá­sával a második helyen áll az országban. Megyénkben 44 liter sör jut egy főre évente, szem­ben egyes más megyék 29 —32 literes fogyasztásával. Ez a magas átlag azt jelenti, hogy megyénk minden egyes lakosa évi 40—44 liter sört iszik meg (persze itt le kell számítani a gyerekeket, a női nem nagyrészét, és azokat, akik nem szeretik a sört, és ekkor még magasabbra emel­kedik ez az átlag.) A sör azonban még nem minden. Az elszállítás, és a higiénikus kimérés majd ak­kora gonddal jár mint a gyártás. Nem mondhatjuk, hogy zökkenőmentes a megye sörellátása, de a súlyponti te­rületek ellátása kielégítő. A salgótarjáni Sörkiren­deltség a Budapestről, il­letve Kőbányáról érkező sörszállítmányokat az igé­nyeknek megfelelően, a le­hetőségekhez mérten azon­nal továbbítja. Komoly akadályokba ütközik a pontos és rendszeres sör­ellátás, ha Kőbánya rapszo­dikusan szállítja a sörmeny- nyiséget. Ebben az esetben időleges fennakadások állhat­nak elő; Ilyen fennakadással találták szemben magukat a salgótar­jáni dolgozók például április 2-án és 3-án, mikor a sör nem érkezett be idejében a városba. Csupán vasárnap dél­előtt érkezett meg a szál­lítmány. De így is csak a vasutas irányítók és dolgo­zók jóvoltából, amiért köszö­net és dicséret illeti őket; A sörkirendeltség emberei megfeszített munkával egész nap dolgoztak, s még hétfőn reggelre is maradt munka. Mindez a központ rendszer­telen szállítása miatt; Kevés a sörkimérőhely. A kisvendéglők kialakításával több helyről kiszorult a csa­polt sör. Ennek ellensúlyo­zására a Vendéglátóipari Vál­lalat sürgős intézkedéseket tett. Rövidesen megkezdi mű­ködését a Nemzeti Ét­terem kerthelyiségében felállított egész napos ki­mérőrészleg. Újra nyitnak kimérőhelyet a piacon is, de lényegesen kedvezőbb fel­tételekkel és körülmények kö­zött mint korábban volt. E két kimérőhely valamelyest enyhíteni fogja a Népbüfé és a vasútállomási egység terhe­lését. A Megyei Tanács Keres­kedelmi Osztálya egyetértés­ben a 33-as sz. Autóközle­kedési Vállalat Igazgatóságá­val, gyorsbüfét létesít a sal­gótarjáni autóbusz váróterem­ben. A szerződést már meg­kötötték és rövidesen meg­kezdik a büfé létesítését. Ez a gyorsbüfé is nagy szolgá­latot tesz a nyár folyamán, mivel tehermentesíti a már meglevő vendéglátóegységeket. P. A. OCiáliitás e,q,í^L(Lgjüjq,ilJÍink h&Lyj&ztími Az Egészségügyi Miniszté­rium Egészségügyi Felvilágo­sítási Központja részéről ka­pott értesülésünk szerint az Egészségügyi Minisztérium f. évi április 8-20 között az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis termében (Budapest, VIII. Szentkirályi út 21—23) a ma­gyar egészségügy 15 éves fej­lődéséről reprezentatív ki­állítást rendez. A kiállítás bemutatja azo­kat az eredményeket, ame­lyeket a magyar egészségügy az orvostudomány, a gyógy­intézeti ellátás, az anya- és TELJESÍTETTÉK VÁLLALÁSUKAT Pál írja Id. Miklián Benczúrfalváról: A Ludányhalászi Téglagyár április 4-e, hazánk felszaba­dulásának 15. évfordulója tisz­teletére terven felüli verseny­vállalást tett. Vállalták, hogy 120 ezer darab nyerstéglát gyártanak terven felül. Válla­lásukat a gyár dolgozói tel­jesítették és ezzel közel 60 ezer forint értékű munkát végeztek. A versenyvállalás végrehaj­tása során 1 százalék anyag­megtakarítást értek el, amely benne szerepel a munkában és mintegy 10 ezer forint ér­téket tesz ki. A gyár dol­gozói március 15-én kezdték meg a nyerstégla gyártását és határidőre teljesítették vál­lalásukat; VAN MÁR GYERMEKÜK Ügy léptek ki a házból, hogy az asszony a gyerek kezét fogta. Végigmentek a drótkerítéssel körülvett udva­ron, egészen ki az utcára. A járda szegélyén aztán az erős, barna asszony lehajolt a gyerekhez, s megcsókolta. A göndörfürtű, szőke fiúcska az asszony nyakába kapasz­kodott és úgy viszonozta a feléje áradó szeretetek Majd fürgén szedve apró, csizmába bújtatott lábait, elindult. Ahogy átért az úttest túlsó oldalára, még megállt és mo­solyogva integetett. — Menj szépen, Öcsikém... Vigyázz magadra!... — szólt utána az asszony és csak akkor indult befelé, amikor a gyerek már messzire haladt. Jó másfél éve, hogy Kisterenyén, Lakatos Károlyéknál megismétlődik e kép. Ennyi ideje, hogy Lakatosék maguk­hoz vették a kis anyátlan, apátián árvát. Az asszony reg­gel elkészíti a gyereket az óvodába, rendbe teszi a lakást, aztán indul ő is. Tíz esztendeje, hogy a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezet tagja. Mindig szerette a gyerekeket. Sokszor gondolt arra: ha már neki nincs, fogadnának magukhoz egyet. Nem, nem csak azért, hogy öregségükre legyen valakijük. Lakatosné nem fél az öregségtől. Munkája után nyugodtnak, biztosnak ígérkezik. Aztán az sem járt az eszében soha, hogy hasznot is húzhat a gyerekből, amelyet a régi világban nem egy nagygazda megcsinált az ő vidékükön is. Emlékszik még rá jól. Ezek a számító, lelketlen emberek kikérték az árva­házból, a meleg otthonra, szeretetre vágyó apróságokat, s aztán dolgoztatták őket hajnaltól késő estig. Nem, nékik erre nincs szükségük. Dolgozik a férje, ő is megkapja min­den évben a termelőszövetkezetben végzett munkája után a részesedést. Még két karját bírja, a gyerek nem lát szük­séget, annyi biztos. Más lett a ház, teljesebb lett az élete, amióta a gye­rek náluk van. Élénken él emlékezetében az az este. hogy vacsorához ültek és szólt a férjének: — Elhozom a kis öcsit... — mondta csendesen. Sza­vai után csend lett, vésztjósló, vihar előtti csend. Nem sokat kellett várnia, kitört a vihar is. — Megmondtam már neked, hogy nem! — dörögte keményen a férj. — Ha már egyszer nincs sajátunk, ide­gen kölyköt nem hozol a házba és kész! — összevesztek, s az ember elrohant. Hangos csattanással csukta be maga Bevallott és be nem vallott célok a genfi leszerelési konferencián Ezen a héten a genfi lesze­relési tárgyalások ismét az érdeklődés előterébe kerül­tek. Hruscsov és De Gaulle tárgyalásain a leszerelés mint első számú probléma szere­pelt. A kiadott szovjet—fran­cia közös közlemény is han­goztatja, hogy a két állam­férfi leszögezte: a leszerelés korunk legfontosabb és leg­halaszthatatlanabb problémá­ja. Hruscsov és De Gaulle —. ugyancsak a közös közle­mény szavaival — kifejezte azt az óhaját, hogy a jelen­leg Genfben folyó tízhatalmi tárgyalások „eredményezzék bizonyos összehangolt szem­pontok kidolgozását az álta­lános és teljes leszerelés kér­désében”. Azt lehetett volna hinni, hogy ezzel a genfi nemzetek palotájának híres VII. számú üléstermében tanácskozó tíz­hatalmi konferencia munká­ja nagy lendületet kap, s a delegátusok végre hozzálát­nak a leszerelés gyakorlati intézkedéseinek megtárgyalá­sához. Nem ez történt. Ellen­kezőleg, több mint három heti ülésezés után a konfe­rencia visszakanyarodott oda, ahonnan elindult. Az öt szo­cialista ország és az öt nyu­gati állam küldöttei ismét arról vitatkoztak ezen a hé­ten, hogy a konferencia vol­taképp miről tárgyaljon: a Szovjetunió által benyújtott általános és teljes leszerelés­ről, vagy az úgynevezett nyugati tervről? Két terv — két cél Az olvasók ismerik a Szov­jetunió tervét az általános és teljes leszerelésről, amelyet Hruscsov ismertetett elsőnek az ENSZ múlt évi közgyűlé­sén. Ez a terv gondoskodik arról, hogy több szakaszban, pontos határidők betartásá­val fokozatosan leszereljék a haderőket, megsemmisítsék az atom- és hidrogénfegyve­reket és megszüntessék a külföldi katonai támaszpon­tokat. S mindezt szigorú nem­zetközi ellenőrzés mellett. A szovjet terv célja: örökre megszabadítani az emberisé­get a háború rémétől. Ezt az ENSZ-közgyűlés 82 tagálla­ma egyhangúan elismerte, amikor azt ajánlotta a tag­államoknak, hogy a genfi le­szerelési értekezlet lehetősé­geivel élve találjanak konst­ruktív megoldást az általá­nos és teljes leszerelésre. A másik tervnek, amelyet a nyugati hatalmak nyújtot­tak be Genfben, egészen más célja van. Maga a terv kö­dös, megfoghatatlan, sem A nyugati hatalmaknak, amint ez az eddigi genfi ta­nácskozásokból kiderült, hár­mas céljuk van. Az első célt Herter ameri­kai külügyminiszter február 18-án az amerikai nemzeti sajtóklubban elmondott be­szédében elárulta. Herter ak­kor azt mondotta, hogy a genfi amerikai delegáció erő­csecsemővédelem, a közegész- ségügy-járványügy területén a felszabadulás óta eltelt 15 év során elért. Kívánatosnak tartjuk azt, hogy ezen kiállítást minél nagyobb számban látogassák meg mindazok, akik a kiállí­tás nyitvatartásának idején Budapesten tartózkodnak. Általában alig van olyan em­ber, akit az egészségügy fej­lődésének kérdése ne érde­kelne. Éppen ezért ez a ki­állítás nem azt szolgálja, hogy mint szűk szakmai kiállítás csak az egészségügyi dolgo­zók részére szolgáljon okta­tásul, hanem a széles réte­gek e téren történő ismerete­it is bővítse. Az egészségvé­delem, a betegségek megelő­zésére való törekvés, a bal­esetelhárítás tökéletesítése mindnyájunk közös feladata, ezért nem győzzük hangsú­lyozni azt, hogy megyénk ré­széről április 8-20-a között Budapesten tartózkodók te­kintsék meg ezt a kiállítást. Nógrád megyei Közegészség- ügyi Járványügyi Állomás Salgótarján után az ajtót. Azért a kis öcsike mégis szerető szülőkre, meleg otthonra talált Lakatos Károlyéknál. Szeptember vége felé járt az idő, hűvösek voltak már a napok, fázósak az esték. Reggel Lakatosné a ter­melőszövetkezet répatáblájába készülődött. Mielőtt elindult, szólt a férjének: — Ma kint leszünk a répában. Ha lenne időd dél­után, segíthetnél... Délután kiment az ember. Amikor munkához látott, La­katosné hazafelé indult. — Rendbe teszem a lakást, meg készítek valami va­csorát — mondta. Első útja a gyerek apjához vezetett. Megüzente az egyik asszonnyal még délelőtt, hogy ma elviszi. Amikor a férje este megérkezett, nézte egy darabig a meleg kony­hában tébláboló sápadt, félénk fiúcskát, majd az asszony­hoz fordult: — Mégis csak a te szavad lett igaz — mondta csen­desen. — A te akaratod érvényesült. — De a szavaiban már nem volt semmi harag, inkább mélységes szánalom a vézna, szőke fiúcska iránt. így került Lakatosékhoz öcsike, ahol szerető szülőkre, meleg otthonra talált. Lakatosné mesélte, hogy talán saját gyermekét sem szeretné jobban, mint ezt, miközben a szo­bából apró ingeket, szép sötétkék matrózruhát, új tavaszi kabátot hozott ki, melyet már itt kapott a fiúcska. Sokan kérdezik még mindig: — Nem fél az idegen gyerektől? Ki tudja mire neveli fel, meghálálja-e majd a sok áldozatot, amit hoz érte? — Nevelés kérdése ez — felelte Lakatosné. — Annyi biztos, hogy igyekszem rendes, becsületes embereket ne­velni belőlük... — Mosolyogva tette még hozzá: — Mert most már van egy másik fiam is... Magunkhoz vettük öcsike testvérét, Pityukét is. Most jár első osztályba... Gondoltam, ha elfér az egyik, lesz helye a másiknak is. Azóta aztán kettőzött erővel dolgozik Lakatosné a termelőszövetkezetben és megszaporodott a munkája ott­hon is, mert reggelenként már két gyereket kell elkészí­tenie. Kikíséri őket az utcára, megcsókolja mind a kettőt. A két gyerek elindul. Ahogy átérnek az úttest túlsó olda­lára, még ránevetnek az erős, barna asszonyra. — Menjetek szépen — mosolyog rájuk vissza az asz- szony. Azok elindulnak, de még menet közben visszaszól­nak: — Már megyünk, anyucikám! Vincze Istvánné pontos számokat, sem határ­időket nem tartalmaz, felhő, amely megy valamerre, de nem tudni, merre — aho­gyan a TASZSZ jellemezte —, vagy rongyszőnyeg, aho­gyan az angol New States­man című lap nevezte. Egyet­len dologban konkrét és pon­tos a nyugati terv: az ellen­őrzés kérdésében. Rendkívül részletesen, szinte bőbeszé- dűen tárgyalja egy nemzet­közi ellenőrző gépezet felál­lítását. Azt azonban, hogy mit ellenőrizzen az a gépe­zet, kínosan elkerüli. Mi ennek a ködös nyugati tervnek a célja? Nem téte­lezzük fel a tapasztalt nyu­gati szakértőkről, akik ezt a tervet összeállították, hogy képtelenek lettek volna egy gyakorlati, hasznos tervezet összeállítására. Nem is erről van szó. S a genfi tárgyalá­sokon Zorin szovjet külügy­miniszterhelyettes, a Szovjet­unió delegációjának vezetője alaposan leleplezte a nyugati hatalmak valódi céljait. Kémkedés, vagy leszerelés? feszítéseinek ki kell egészí­teniük az amerikai katonai programot. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az amerikai de­legáció utasításokat kapott Washingtonból: harcoljon ki Genfben olyan megállapo­dást, amelynek alapján ame­rikai katonai szakértők „el­lenőrzés” ürügyén értesülése­ket szerezhetnek a Szovjet­unió katonai felkészültségé­ről. Ezért erőltetik a nyugati küldöttek Genfben az ellen­őrzési gépezet felállítását. A második cél: mindenáron el kell kerülni, hogy egy le­szerelési megállapodás követ­keztében fel kelljen számolni a szocialista országokat kö­rülvevő amerikai katonai tá­maszpontokat. A Pentagon, az amerikai külügyminiszté­rium még mindig azt hiszi, hogy ezzel a támaszpont ürü­gyével „sakkban tarthatja” a Szovjetuniót, a Kínai Nép­köztársaságot és a népi de­mokratikus országokat. Amint tehát valamelyik szocialista delegátus felveti Genfben a külföldi katonai támaszpon­tok kérdését, a nyugatiak azonnal viharos ellenkezésbe kezdenek. Ami a harmadik célt illeti, ez abból folyik, hogy Fran­ciaország háborút visel az algériai nép ellen. A Szovjet­unió leszerelési terve előírja, hogy csökkentsék már az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok haderőit 2 100 000 főre, Anglia és Franciaországnak azonban csupán Algériában mintegy 600 ezer katonája van jelen­leg. Ha tehát elfogadná a szovjet javaslatot, a NATO- ban és az anyaországban ösz- szesen 50 ezer katonája ma­radna. Ebbe pedig a francia kormány nem hajlandó bele­egyezni. A perspektívák Íme, vázlatosan összefog­lalva így fest az a kétfajta mód, ahogyan a szocialista országok és a nyugati álla­mok a leszerelési kérdést megközelítik. A két álláspontot — mint látható — mélt sza­kadék választja el. Milyenek tehát ilyen körülmények kö­zött a genfi leszerelési érte­kezlet előtt álló perspektívák? A helyzet nem olyan rossz, vagy kilátástalan, mint hi- hetnők. A másik genfi érte­kezlet, az atomfegyverkísérle­tek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi konferencia legalább ilyen nehézségek előtt álló 17 havi szívós tár­gyalásokkal, a szovjet kül­döttség rugalmas, célratörő javaslataival mégis sikerült az értekezlet munkáját jó vágányba vinni, úgy, hogy a megegyezés küszöbén áll. Ugyanez várható a tízhatalmi értekezleten is. S itt még ta­lán 17 hónapig sem kell vár­nunk. Nemsokára összeül ugyanis a csúcskonferencia, amelynek napirendjén a le­szerelés első helyen szerepel majd. Várható, hogy a csúcs- értekezlet határozatai kimoz­dítják a leszerelési konferen­ciát a holtpontról. S addig is a szocialista országok kül­döttségei, élükön a szovjet küldöttséggel, fáradhatatlan és türelmes munkával leple­zik le a világ közvéleménye előtt a titkos nyugati szándé­kokat, elemzik és magyaráz­zák a szovjet terv realitását, s igyekeznek kialakítani azt a légkört, amely meghozhat­ja a kedvező fordulatot. Ez a fordulat előbb vagy utóbb biztosan elkövetkezik, hiszen a népeknek elegük volt a háborúból, s nem fog­ják vég nélkül tűrni, hogy a hidegháborús erők marad­ványai állandóan egy újabb világkatasztrófa Damokles kardját lógassák a fejük fö­lött. Revanspropaganda a Bundestag épületében J. Boriszov, a TASZSZ tu­dósítója írja: Nyíltan revans- szellemű beszédek jellemez­ték a nyugatnémet áttelepült- szervezetek főkolomposainak a napokban megtartott bonni találkozóját. A találkozó résztvevői erre a célra meg­kapták a Bundestag, a nyu­gatnémet szövetségi gyűlés épületét. A „drang nach osten” dics­telen politikáját elevenítette fel Manteuffel-Szoege, nyu­gatnémet képviselő, az „el- üzöttek szövetségének” egyik vezetője. Követelte, hogy „egysé­ges egésznek” tekintsék nem­csak „Közép-Németországot”, vagyis az NDK-t és „Kelet- Németországot”, vagyis a nyugati lengyel területeket, hanem „az összes elnyomott keleti népeket” is. Hille, egy másik képviselő a találkozón megfenyegette azokat' a nyugatnémet politi­kusokat, akik reálisan ítélik meg a német határok kérdé­sét. A nyugatnémet kormány részéről semmilyen ellenvetés nem hangzott el a revans- szellemű megnyilatkozások után, bár Adenauer kancellár és kormányának tagjai ál­landóan azt hangoztatják, hogy Nyugat-Németországban nincs több revánsvágyó és militarista elem. Tüntetés Li Szin Man ellen Dél-Koreában Mint az AP jelenti, hétfőn délután heves kormányelle­nes tüntetés volt Dél-Koreá­ban, a Szöultól 350 kilomé­terre délre fekvő Mason vá­rosában. Mintegy ezer főnyi tömeg kormányellenes jelsza­vakat kiabálva, új választá­sokat követelt.

Next

/
Thumbnails
Contents