Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-13 / 30. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1960. április 13. Mivel töltse a gyermek szabadidejét? M ind a »’ülőket, mind' a pedagógusokat sokat foglalkoztatja az a kérdés, mit tegyenek, hogy a gyermek hasznosan, okosan töltse el szabadidejét. Nem mai keletű probléma ez. Krajnák Tibor, a Bartók Béla úti általános iskola igazgatója adott most erre a kérdésre néhány hasznos tanácsot, amelyet közzéteszünk azzal a céllal, hogy az érdekeltek még szólnak róla és kibontakozik egy olyan egészséges vita, amely mivel töltse a gyer­mek a szabadidejét gondot egy lépéssel közelebb viszi a helyes megoldáshoz. Köztudott dolog, hogy a gyermek iskolában való fog­lalkoztatása, tanítása nem tölti ki a gyermek idejét, hi­szen az iskola padjai között öt-hat órát ha eltölt a gyer­mek. Nyolc-tíz órát alszik, egy-két órát tanul és fenn­marad mintegy hat-hét óra, amely nem lehet közömbös, hogyan tölti el a gyermek. Krajnák Tibor iskolaigazgató fontos problémának tartja, hogy összhangba kerüljön az iskolai munka a családi neveléssel. Együttes erővel kell munkálkodni mindkét félnek, hogy a gyermek a szabadidejét hasznosan töltse el. Mint fő elfoglaltság, az út­törő-mozgalom. Tapasztalatból állítja, hogy az úttörő foglal­kozásokon hasznos ismeretek­kel gazdagodna* a pajtások. A próbarendszer, a nyomol­vasó mozgalom, kirándulások, a nyári táborok mind-mind olyan elfoglaltságok, amelye­ket nagyon kedvelnek. Emellett azonban igen hasz­nos tevékenység, hogy a fia­talok részesei legyenek va­lami társadalmi tevékenység­nek. Ezen a területen igen hasznos a hulladékgyűjtésben való részvétel. Amellett, hogy a gyermek megszokja a tár­sadalomra is előnyös tevé­kenységet, anyagi javakat is biztosíthat magának. Többek között előkészíthetik a nyári táborozáshoz szükséges pénz­összeget. A Bartók Béla úti iskola példája követésre méltó. Az elmúlt évben 150 mázsa vasat, 20 mázsa papírt, 5 mázsa rongyot, és sok szí­nes fémet gyűjtöttek a tanu­lóik szabadidejükben. E ddig azokról az elfog- laltsági lehetőségekről szólottunk, amelyeket családi házon kívül -nyújtha­tunk. a gyermekeknek. Termé­szetesen igen fontos, hogy a családi otthonon belül is meglegyen a gyermekek meg­felelő elfoglaltsága. A házimunkák igen sokfé­lék. Lányok az édesanyjuknak tudnak segíteni, a fiúk a fa­vágásban, a szénhordásban, konyhákért gondozásában, háziállatok ellátásában stb. Bátran meg kell bízni a gye­rekeket a munka elvégzésére. Nem szabad elvonni a gyer­mekeket azzal, hogy féltik a gyermeket a megterheléstől. Túl sok munkát a gyerme­kekre bízni nem kell. De igenis munkával meg kell bízni. Természetesen az első­osztályos gyermekre nem bíz­hatunk olyan feladatot, mint egy hetedikesre, vagy nyolca­dikosra. De az elsőosztályos­nak is adhatunk már felada­tot, és ezt a feladatot rend­szeressé kell tenni. Többek között, hogy tartsa rendben saját iskolai holmiját, hozza rendbe az ágyát, .ruháját, tisztítsa ki cipőjét. Némely szülői háznál különbséget tesznek a fiú- és leánygyer­mek között a munkát illetően. Megtörténik, hogy a fiú­gyermek cipőjét a leánytest­vér tisztítja ki. Ez helytelen. A fiú éppen úgy végezze el a munkát, mint a leánygyer­mek. Nagyon kell vigyázni, a házimunka végzése nem me­het a tanulás rovására. És a szabadidőnek is csak egy bi­zonyos részét töltheti ki. Ezenfelül szabadon gazdál­kodjon a gyermek az idejé­vel. itt is őrködjünk arra. hogv olyan dolgokat csele­kedjék. amely a gyermek helyes fejlődését segíti elő. Nagyon jó, ha a gyerme­keket az olvasásra szoktatjuk. Megszerettetjük velük a könyvet. Az a gyermek ked­veli meg gyorsan a könyvet, akinek .kiskorában sokat me­sélnek. Mondani sem kell, a jó könyvek nagyon hatnak a gyermek érzés- és képzelet­világára. Egyes szülők nem tulajdonítanak megfelelő fon­tosságot az olvasásnak. Sőt, nem is veszik szívesen, ha a gyermek olvas, haszontalan időtöltésnek tartják. Ez na­gyon helytelen. Sőt, a szülő­nek kötelessége felkelteni a gyermek figyelmét az olva­sásra. És hogy itt is valami­féle rendszer alakuljon ki, a gyermeknél elő kell segíteni, hogy a gyermekek nyilvántar­tást vezessenek az elolvasott könyvekről. Mindenütt a me­gyében gazdag könyvtárak állnak rendelkezésre. Keltsük fel az érdeklődését gyerme­künknek a könyvek iránt. » szabadidő helyes eltöl- 2tésében nagy szerepe van a baráti körnek. Fontos, hogy a gyermeknek legyenek jó barátai. A jó ba­rátság hasznos tulajdonságot fejleszthet a gyemekben. A szülőknek is, a nevelőknek is feladatuk, hogy a gyermekek baráti körének kialakulását előmozdítsák. Helyes, ha a szülők ismerik a gyermek barátját. Sőt, ellenőrizzék időnként, hogy mit csinál­nak. Nagyon nagy gondot kell fordítani a gyermekek sza­badidejének hasznos eltöltésé­re. Most már jön a nyári szünet, az úttörő csapatok tá­borozni mennek. Innen a gyermekek nem maradhatnak el. A szülők engedjék el gyer­mekeiket az úttörő táborokba. A Bartók Béla úti iskola az elmúlt nyáron Berekfürdőn táborozott. A gyermekek meg­ismerkedtek a tízezerholdas Béke Termelőszövetkezet üzemegységeivel. Megismer­ték a szocialista mezőgazda­ságot, azonkívül ellátogattak a berekfürdői üveggyárba, ta­lálkoztak a karcagi úttörők- *el. Ez mind-mind nagy ha­tást tett rájuk De a tábori élet, a rend, a fegyelem ki­alakítását segíti, azonkívül nagy élményt jelent, mert mindennap színes programok, felejthetetlen tábortüzek, ro­mantikus éjjeli őrségek gaz­dagítják a gyermekek lelki világát demes tehát, hogy az iskola és a szülői ház szoros összefogással dolgozzon a gyermekek sza­badidejének hasznos kitölté­sével. Az acélárugyári művelődési otthon terveiből Csatározás szülte GONDOLATOK Ábrahám Pál él: Siker Tariánban és siker a megyében a HAWAI RÓZSÁJA Ábrahám Pál, a magyar operettirodalomnak ez az im­már klasszikusokhoz számító, tragikus sorsú zsenije egész sor alkotással tette ismertté nevét világszerte. Így maradt ránk Ábrahám egyik legismertebb, legnép­szerűbb, legkedveltebb műve, a „Hawai rózsája” is. A szö­vegkönyv itt sem mond so­kat. A régi nagyoperettek szokásos és szirupos romanti­kája mindent elönt. Az Állami Déryné Színház a salgótarjáni bemutatón mind művészi, mind techni­kai megoldásban jó előadást produkált. A színpadképek igen mutatósak, a rendező megoldásai ötletesek és min­dig a cél felé törnek s az sem hat zavaróan, hogy a si­ker, a bemutató eredményes­sége kedvéért Ábrahám más műveiből is hallunk számot, — mint például a Viktóriá­ból. Túlontúl megnyúlnak a fel­vonások, a néző szinte azt érzi, hogy a darabot egyet­len felvonássá vonta a szín­ház. Néhány merész húzás csak növelte volna a sikert. Kamilli Judit neve jöjjön talán elsőnek, úgy is, mint a címszerepet hordozóé, úgy is, mint aki mind hangilag, mind színészi teljesítményben rend­kívül igényesen eleget tett feladatának. Énekkultúráltsá- ga, kellemessége és precizi­tása a zene kívánalmai sze­rint érdemelt sikerre talált, kettős alakításában sok ár­nyalattal, a kettős jellem ér­zékeltetésével alkotta meg alakjait. Sághy István, Hawai her­cege szimpatikus egyéniség, a színészi képesség, bizton­ság mindvégig erős jeleit hordozza formálásában. Ér­demelten arat tapsokat. El­ismeréssel kell említeni Pa- tay József nevét is, aki Ka­rakó Hilo alakját igényes eszközökkel formálta. . Harold Stone kapitány megszemélyesítője D. Szabó József volt az előadáson. Mű­vészi érettsége mellett nála is főképp hangjában gyönyör­ködhettünk elsőleg, pedig a jellemformálás egyszerűsége, természetessége is erős ol­dala. Krémer Ferencnél Harri­son kormányzó szerepében az úri simaság finoman nőtt eggyé a gazember jellemvo­násaival S hogy Harrisont így láthattuk a színpadon, az Krémer Ferencet dicséri. Igen tetszett Bessy, az uno­kahúg alakítója, Meggyesi Erzsi, jó volt a kormányzó titkárának mintázója, Hollós Pál, aki izmos tehetségű, biz­tonságos művész. Külön kell említeni Bársony Irént, s mellette Czakó Annát, a hawai-i leányokat, akik nem­csak kedvesek és csinosak, de tehetségükről is bizonysá­got tettek, — az operett kí­nálta temperamentummal bírnak s ezzel élni is tud­nak. Premier elölt ÁPRILIS TJ-ÉN MUTATJÁK BE SALGÓTARJÁNBAN A KORMOS ÉG ClMÜ DRÁMÁT Egyetlen egy kérdést tet­tem fel tíz nappal a premi­er előtt a salgótarjáni bá­nyai művelődési otthon szín­játszóinak szűik öltözőjében. S utána ez történt: — Menjetek ki gyerekek — mondta Bujovszki Dezső a bányász színjátszók rendező­je. A „gyerekek”, akik Dar­vas József Kossuth-díjjal ki­tüntetett Kormos ég című drámájának életrekeltésére készülnek, sértődöttség és szó nélkül fordultak az ajtó felé. KETTEN MARADTUNK Bujovszki Dezső gondter­helten süppedt a kis szoba egyetlen asztala mellé.-- A Kormos ég — kezdi tagolt, megfontolt szavakkal —ez a rendkívül izgalmas, ko­moly témájú dráma, amely az ellenforradalomról szól, talán a legértékesebb darab amit valaha is rendeztem. A szövegkönyv elolvasása után az volt a véleményem, hogy az országban élő minden egyes embernek látnia kel­lene ezt a darabot. Én ma­gam mint a darab rendezője politikailag és erkölcsileg is felelősséget érzek a Kormos ég iránt. Állítom, hogy a szöveget mind a huszonöt szereplő kitűnően tudja. A darab bemutatásra kész. — Kezdetben az volt a terv, ha a Kormos ég tolmácsolása alkalmas lesz, akikor a pre­mier és még két előadáson kívül külön bemutatnánk a diákoknak, külön a tanárok­nak egy telt ház ígérkezett a munkásőrség részéről, a Zagyvapálfalvi Üveggyáriák is telt házzal várnak és ezen­kívül a környező bányavidé­kekre is ellátogatnánk ezzel a tanulságos drámával. Az első bemutatkozást a felszabadulás 15. évfordulójá­ra szántuk. Kérésre azonban elhalasztottuk ezt az időpon­tot nehogy bemutatónk ked­vezőtlen hatással legyen a felszabadulás évfordulójának ünnepi rendezvényeire. Az új időpontnak április 16—17 és 18-át terveztük. És most amikor már alig egy hét vá­laszt el bennünket az újabb időpontra kitűzött bemutató­tól, Nagy Lajos elvtárs, a művelődési otthon igazgató- helyettese a premier újabb elhalasztásáról értesített. Ál­lítólag váratlanul jelezték, hogy erre az időpontra bu­dapesti művészek rendeznek operaestet a művelődési ott­honban. MOST ITT VAGYUNK TANÁCSTALANUL. Nem tudom mihez kezd­jünk (?) mit tegyünk (?) ké­szüljünk, (?) ne készüljünk? Minthogy ezek a problé­mák nem lehetnek csak a rendező és csak az újságíró ügyei, pár percen belül ott szorongott a kis öltözőben az összes jelenlévő szereplő. Az ő szájukból hallottam most az aggódó hangokat, kételye­ket, panaszos megfogalmazá­sokat. Szűcs István, Soltész Károly. Vendel Lajos és a többiek szavait idézem most: „Sajnáljuk, hogy nem fordítanak kellő gondot e darab bemutatására.” „Olyan nagyszerű ez a dráma, hogy ezt mindenkinek látnia ké­ne.” „Semmi esetre sem he-, lyes a bemutató halogatá­sa”. „Félő. hogy a premiert nem előzi meg kellő propa­ganda.” „Már kint kellene lenni a plakátoknak.” ÉS MIKET HALL MÉG AZ EMBER? Azt mondják a bányai al­kalmazottak nem sokat tö­rődnek a kultúrotthon életé­vel. A bányai soron élő egy­szerű emberek nagyrésze már elöregedett nyugdíjas. A tisztviselők, igazgatósági és tröszti alkalmazottak közül meg sokan azt sem tudják, van-e bányai kultúrcsoport, nincs-e? Legtöbbet akkor láttak közülük a nézőtéren, amikor a 19-es tanácsköztár­saságról szóló műsort mutat­ta be a kultúrotthon. Igen ám, csak akkor jelen volt Pothornyik József elvtárs a tröszt igazgatója. És például miért ne lássa a tröszt igaz­gató, hogy a tröszti dolgozók milyen „hűséges” látogatói a bányász kultúrotthonnak. Persze, amikor a trösztben nem terjed el a híre, hogy az igazgató a bányai kultúr­csoport rendezvényére ké­szül, akkor várhatják oda a bányai tisztviselőket. Aztán ezekről a problé­mákról elbeszélgettünk a művelődési otthon igazgató­jával, aki egyébként nagyon derék, becsületes ember, csak éppen vállain négy olyan fontos és * felelősségteljes funkció van, amelyek külön- küilön is egész embert kíván­nak. Nem kérdeztem tőle, hogy mikor pihen, mikor ta­nul, mikor olvas, vagy mikoi szórakozik, mert láttáim, ezekre nem sok ideje lehet. Az egész ember maga a munka, maga a szorgalom. Az volt az első szava: „Már lemondok! Ezt már nem lehet bírni!” Látszott rajta, hogy ő is felelősséget érez a Kormos ég iránt csak­úgy, mint a rendező, mint a színjátszók, de tehetetlensé­gében széttárta kezét és ugyan úgy tette fel a kérdést mint a darab rendezője: — Mit tegyek? A LEGILLETÉKESEBBEK VÉLEMÉNYEI Aztán a bányai művelődé­si otthon problémáival meg­kerestem a legilletékesebbe­ket. Jakubovics Gyula a Szak­szervezetek Megyei Tanácsa Kulturális Munkabizottságá­nak vezetője röviden ezt mondta: A Kormos ég be­mutatását most már nem le­het függővé tenni semmiféle rendezvénytől! Majd én be­szélek a bányász szakszerve­zet kultúrosával. Kojnok Nándor a megyei tanács népművelési osztályá­nak munkatársa ezeket mon­dotta: Bűnös dolog lenne el­halasztani ezt a műsort. Egy ilyen művelődési otthonban tervszerűen kell folyni a munkának. S olyan műsort, amely felborítaná a tervsze­rű munkát, nem szabad fo­gadni. Molnár Pál elvtárs a váro­si párt Végrehajtó Bizottság Ágit. Prop. Osztályának ve­zetője így nyilatkozott: A Kormos ég bemutatóját 17-én mindenképpen meg kell tar­tani. Ebből az esetből vi­szont le kell szűrni a tanúsá­got. Azonnal érintkezésbe lé­pek a városi tanáccsal, hogy 17-re a városi művelődési ott­honban biztosítsanak helyet a darab premierjére. Ennyi gond, probléma hú­zódott meg az egyetlen kér­dés mögött. S miután a vá­laszok is elhangzottak: sok tűkért kívánunk a Kormos ég bemutatójához. Orosz Béla A Salgótarjáni Acéláru- ] gyár Művelődési Otthonának « vezetői a második negyedév-] re igen gazdag programot« dolgoztak ki. Erre az időszak-] ra esnek a „Salgótarjáni Kultu- < ralis Napok”, amely alkalom-] ból az ország legkülönbözőbb« részéről érkeznek Salgótar-1 jánba kohász kultúrcsopor-] tok. Ugyancsak ebben a ne-1 gyedévben az IBUSZ segítse- ] gével kirándulásokat rendez- < nek „Ismerd meg hazádat” és] „Országjárás” jelszóval. « Az ismeretterjesztő előadá- ] sok keretében a második, negyedévben hét különböző ] értékes előadás megtartását, tervezik. Az elsőn, április 14- én az ismeretterjesztő elő-! adások résztevevői által oly jól ismert dr. Bencsák Alá-] dárné egyetemi adjunktus tart előadást’' A munkába já-] ró nők problémáiról.” A kö-' vetkező előadást április 28-án] tartják, amikor is a buda-i pesti Albán Nagykövetség] tagjai látogatnak el az Acél-i árugyár Művelődési Otthoná-j ba, hogy Albániáról, mint a. dolgozók államáról tartsanak' előadást. Tervben van még, „Athént&l-Rómáig”, Van-e' élet a hálál után” és „Impe-, rialista kémtevékenység a Magyar Népköztársaság el­len” című előadások. Jim Boy amerikai filmsztár/ megszemélyesítője KenesseyC Zoltán. Sok ötlete van, saj-> nos, a kívánalmak ellenőrei is nehezen tud ellenszenvet/ kiváltani a nézőből. c Az előadás többi szereplői:/ Lorányi Román, Bognár Gá-i bor, Szentmihályi Gyula,/ Nagy Imre és Sörös József) becsülettel eleget tettek fel-y adatuknak s hozzájárultak,? hogy a „Hawai rózsája” meg-y érdemelt tapsokat kapjon. > (—bor.) \ < Csak néztem, nézegettem, {elnézegettem, hogy a Salgó- \tarjáni Városi Művelődési {Otthon egy-egy rendezné- ínyén hogyan csiklandozza, {töri, gyötri egymást a „nép”. > Ugyanis ha egymást köve- <tőén két előadás van a mű­velődési otthonban, a máso- ÍcIík, előadásra várakozók tö- {mege zugig... (mit zugig! Jzsúfolásig) szóval zugig — ./zsúfolásig, — plafonig meg- itölti egyszerre (nevezzük úgy Sezt a cikk-cakkos részt, hogy ’?előcsarnok) az előcsarnokot. '{Na!.. ') Szóval megtölti! ]y Aztán mi történik? Hát I *tulajdonképpen itt már nem történhetne semmi. Mert ha egyszer megtelt, cselekmény­re itt már nincs hely. De... Amikor vége az előadás­nak a szorongó tömeget fél­retolja magaelől a kinyíló {ajtó. És a második előadás­ira várakozók nagy meglepe­tésére az első előadáson {résztvett hallgatók egyetlen <egyike sem vállalkozik arra, {hogy a teremből a hátsó ab- {lakon keresztül távozzon. 5Mármint a hátsón... az ab­lakon. .. > No, tessék! ]< De még a padlásfeljáratot {sem keresi senki. Ügy ahogy ymondom: senki! ,/ így került aztán sor a mű­sorfüzetre fel nem tüntetett, {de a két különböző időpontra ’)időzített hallgatóság szerve­zzen és izgalmakkal teli pank- ,{rációjára. [< No, de ne vicceljük el a vdolgot! Ez végeredményben rynem pankráció. Ahogy né­zzem ez inkább csatázás! ’{ilyesmi! v Vagy hogy még közvetle- ónebbül mondjam: a bajszok óösszeakaszkodása, összeka- {paszkodása, összemarákodása, ’{össze-vissza marakodása. Én például szerencsés vol­tam, mert előzőleg gondosan leborotváltam a bajszomat. Ezért mosolyogtam is ezen a2 ügyön. De volt olyan is, aki­nek a cipőjét, volt akinek a cipellőjét vette igénybe a kétórás kacagástól felkorbá­csolt idegzetű, játékoskedvű tömeg. Aztán láttam, akinek gon­dosan kisubickolt propeller­nyakkendőjét szelte le az áradat, voltam bátorságos lát­ni olyan kultúrára áhítozó embereket, akikből köhicsé- lő ingert váltott ki a könyö­kök, lapockák és oldalbordái viadala és hunyorított szem­mel méláztam egy csatát- vesztett felöltőn, amelye úgy hoztak vissza a művelő­dési otthon főbejáratától. Mondom csak elnéztem ezt a műsoron kívüli mulatságo­san megszerkesztett jelene- netet. És azt hiszem, nem mondok újat, de azért meg­említem; nézi, nézegeti, el­nézegeti mindezt a városi ta­nács is. Mondom: elnézege­ti... A tanács!.. Ahelyett hogy tanácsot adna a bejá­rati ajtókkal ellentétes ol­dalon vészes, vagy vésznél küli, veszedelmes, vagy nem veszedelmes kijárati ajtó be­állítására. Szóval: kijárati És szóval: ajtó!.. Nnna!.. Azt hiszem ez az ok sú­lyos ok lenne egy okos vész­kijárat beépítésére. És csatá rozás volt, csatározás nincs. Mondom: azt hiszem! E: mivel azt hiszem, elhatároz­tam, hogy nem nézem mái el tovább az esetet. Nem én Megírom! Meg, ha mindjár elkopik is a toliam, mert e: reményt kelthet bennem é: a csatározókban, hogy nem ! nézi el a városi tanács sem ■ S ha nem nézi el, az me( > direkt jó!.. — rósz —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents