Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)

1960-03-23 / 24. szám

1960. március 23. NÓGK.ÁDI NlrtJlAQ / Segítsék a kosos állatállomány gyorsabb ütemű kialakítását a háztáji gazdaságok is Napjainkban egyre több olyan rendelet, intézkedés születik, amely a termelőszö­vetkezeti gazdaságok gazdál­kodási alapjainak gyorsabb megszilárdulását segíti. A rohamosan fejlődő élet olyan feladatokat állít a falu elé, amelyek nagyszerűségükben méltók a mi állandó mozgás­ban lévő forradalmi korunk­hoz. Ha nem is világrengető, de a régi paraszti világot, pa­raszti gondolkodásmódot meg­rengető dolgok történnek falun. Alakul, formálódik s körvonalaiban egyre inkább láthatóvá válik az új paraszti valóság, az újarcú magyar falu. Az emberek, a sokszor bi­zonytalankodó, a jövőbe ret­tegve néző parasztemberek megtisztult aggyal, félelem nélkül néznek előre. Azért választották az új utat, mert jóban, szebben, gondtalanab­bal akarnak élni. A jobb, szebb, biztosabb alapokra helyezett paraszti világot ők építik. A nagyobb jövedelem nem pottyan az égből egy termelőszövetke­zetbe sem A több termésért, a nagyobb jövedelmet adó állatállományért meg kell dolgozni — tudja ezt a ter­melőszövetkezeti parasztság. Megyéns termelőszövetkeze­teiben, de országosan is na­gyon jelentős az a tény, ho­gyan alakul a gazdálkodás egyik fontos ága, az állat- tenyésztés helyzete. Sikerül-e gyorsabb ütemben kialakítani a közös állatállományt, s ez­zel együtt növelni az áruter­melést? A gárt és a kormány a legmesszebbmenőkig segíti a paraszti öntevékenység ki­bontakozását. Megvizsgálva termelőszö­vetkezeti gazdáink háztáji gazdaságait, megállapíthatjuk, hogy a háztáji gazdaságok­ban is elősegíthető az állat- tenyésztés és a vágóállat áru­termelés átmeneti növelése. Ez a most megjelent rende­letek szerint igen előnyös mind a termelőszövetkezeti gazdaságnak, mind a ter­melőszövetkezetnek. A ter­melőszövetkezeti gazdának előnyös, mert megkapja a hízlalási előleget, indokolt esetben takarmányjuttatás­ban is részesülhet, szabad felvásárlási áron, s az állat átadásakor kifizetik részére az átadott sertésekért járó ellen- értéüet. A termelőszövetkezet részére azért előnyös ez, mert a háztáji gazadságokban hiz­lalt sertések után élősúly kilogrammonként 0,5—1,5 Ft lebonyolítási díjat kapnak, amit csak sertésférőhelyek építésére használhatnak fel. A közös süldőállományoa életrehozása érdekében a ter­melőszövetkezetek az állat­forgalmi vállalattal együtt megszervezik a szerződéses süldőnevelést a háztáji gaz­daságokban. Ennek a szerző­désnek az a lényege, hogy a termelőszövetkezeti gazda kö­telezi magát, hogy kocáját nyolc héten belül bebúgatja és a szaporulatból legalább négy süldőt, egyenként leg­alább 30 kilós súlyra felnevel és átad. Az így létrejött szer­ződések alapján kocánként 800 forintos kamatmentes elő­leget folyósít a termelőszövet­kezeti gazdának, s az átadott süldők ára is, amelyeket a termelőszövetkezetnek adnak át, őket illeti meg. Azok a termelőszövetkezeti gazdák, akik kocát kívánnak tartani háztáji gazdaságuk­ban, azok az állatforgalmi vállalattól kaphatnak tovább- szaporításra alkalmas koca­süldőkét, amelyek ellenérté­két a szaporulatból kocán­ként három továbbtartásra alkalmas, egyenként legalább 40 kiló súlyú kocasüldő át­adásával törleszthetik. Lehetőség nyílik a háztáji gazdaságokban a szerződéses üszőnevelésre is. A szerző­désben lekötött borjúkért egyenként 400 forint, a te­Tanácskozás a Fehér Házban Carapkin szombati javaslatáról nyésztésre alkalmasnaK talált üszők után további 600 forint előleget kapnak a termelő­szövetkezeti gazdáit. A te­nyésztésre alkalmas üszőkből elsősorban a termelőszövetke­zetek igényeit elégítik ki. Ilyen tenyészüszőkből azok a termelőszövetkezeti gazdák is kaphatnak, akik nem rendel­keznek háztáji állattal, azzal a feltétellel, ha a szaporulatból felnevelt első borjút tenyész­tési, illetve hízlálási szerző­déssel lekötik s ezzel törlesz­tik a kapott üsző ellenértékét. A háztáji gazdaságok foglal­kozhatnak kisebb súlyú to- vábbh'ízlalásra alkalmas szarvasmarhák hizlalásával is. Láthatjuk, hogy a termelő­szövetkezeti gazdák háztáji gazdaságukból jelentős segít­séget adhatnak a termelőszö­vetkezeti iközös gazdaságok megszilárdításához. Azáltal, hogy a közös állatállomány megalapozását segítik, saját gazdasági helyzetüket is meg­szilárdítják. Megyénk ter­melőszövetkezeteiben kulcs­kérdés az állattenyésztés. Ter­melőszövetkezeti gazdáink tudják ezt, s a közös gazdál­kodáshoz való ragaszkodásuk meghozza az eredményt, s háztáji gazdaságukból több száz felnevelt sertéssel, szarvasmarhával segítik a közös állatállomány kialakí­tását. (— a — s) 400 juh exportra Az elmúlt napokban több mint 400 darab kiváló minő­ségű hízott ürüt szállítottak exportra a Kisterenyei Ál­lami Gazdaság zabari üzem­egységéből. kétszer tárgyalt már Herter- rel, a szovjet javaslatról. Hozzáfűzte, mivel az elnök és a külügyminiszter tanács­kozik erről a kérdésről, azt véleménye szerint „más ve­zető kormányzati szervek is gondosan tanulmányozzák.” A szóvivő nem válaszolt arra a kérdésre, hogy Eisen­hower és Herter biztatónak találja-e az új szovjet javas­latot és csupán annyit han­goztatott, „már mindent el­mondott erről a kérdésről, amit mondani akart.” Elhalasztották a tervezett második francia atomrobbantást A Monde vezető helyen közli, hogy a szaharai Re- gannében tervezett második kísérleti atomrobbantást elha­lasztották. A lap szerint min­den technikai feltétel meg lenne az újabb francia atom­bomba felrobbantásához, de a francia kormány az utolsó percben elhatározta, hogy ké­sőbbre halasztja a robban­tást. Ügy véli, hogy diplomá­ciai szempontból nehéz lenne elvégezni a robbantást Hrus­csov látogatása alatt, vagy annak előestéjén. A genfi leszerelési tárgyalások Az ENSZ tavaly ősszel le­zajlott ülésszakának végén a világszervezet New York-i palotájában a szovjet küldött­ség vezetője a tagállamok de­legátusainak jelenlétében át­adta Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának a Szov­jetunió ajándékát: Vicsetics szovjet művész „Kovácsol­junk ekevasat a kardokból” nevű szobrát. Erőtől duzzadó férfialak — az emberiség jelképe — hatalmas pöröly­csapásokkal az öldöklő kar ­dot teremtő ekevassá formál­ja át. Az emberiség ősi ábrándja, költők megénekelte látomása, most a Szovjetunió javaslata nyomán március 15-e óta Genfben nemzetközi konfe­rencia napirendi pontja: o földkerekség népei, amelyek két vérzivataros világháború után megérettek a békére, fe­szülten figyelik, mi történik a genfi nemzetek palotájá­ban, valóra válik-e a hőn óhajtott ábránd. Kis tanácsadó, — apró csalásokhoz Van bizony egy csodálatos „Kiküldetési utasítás” költ­ségvetési szervek, vállalatok és szövetkezetek részére. No jó, hisz rendnek kell lenni, az ember a felvett pénzzel számoljon el tisztességgel, az útjáért járó összeget kapja meg igazság szerint. Csakhogy, akik ezt a ki­küldetési utasítást szerkesz­tették, összehordanak ezen a papíron hetet-havat, megtu­dakolják, kivel utazik együtt, milyen szolgálati beosztása van az utitársnak, s az igény­bevehető közlekedési eszkö­zökön milyen holmikat vihet magával? Arra a kérdésre pediglen, hogy mit vihetek magam­mal, egyszer és mindenkorra ünnepélyesen kijelentem: ágyat, szekrényt és nehezeb­ben mozdítható darabokat általában nem szokásom pogy- gyászba csomagolnom. Szokásom ellenben kisebb csalások végrehajtása, amik húsz, harminc, negyven fo­rintokkal erősítik ingadozó anyagi állapotomat. Néhány közülük a kezdők számára: 1. Jegyet váltok a kijelölt helyre — természetesen me­nettértit — és egészen egy­szerűen elfeledek elutazni, de az utat teljes napnak szá­molom el. 2. Megváltom a jegyet, s hogy semmi gyanú ne ér­hessen, el is utazom. Persze, csak negyedórára, a vonat­fordulás idejéig, s rövid „pofa­fürdő” után már vissza is térek, vigyázok, észre ne ve­gyen senki és elásom magam otthonomban, esetleg két nap­ra is. Á 31 forintjával kész a 62 forintos elszámolás. 3. Nem váltok jegyet sem, mert: van még elég alkalmi jármű az úton, s így jelzem a jelentést: alk. aut. (alkalmi autó) vagy: alK. járm. (alkalmi jármű). Na, ennek nézzenek utána a pénzügyi fejesek, ha van lélekerő bennük. Akad még azután egy kö­vetkező megoldás is: ha az ember csakugyan „kiszáll” s elvégzi tisztességgel a mun­káját. De mert a nyolc óra még nincsen teljesen ki, hogy azt a bizonyos 15,50-et kéz­hez vehesse — hozzácsal fél­órát a visszaérkezéshez. Ha élelmesebb az utazó, termé­szetesen „túlutazza” a 12 órát s a 31 forintos napidíj mind­járt jobban mutat. „Indulás, honnan, hó, nap, óra, perc; érkezés, hová, hó, nap, óra, perc, köziek, eszköz, megtett út km, napok, vagy órák száma, utazási, élelme­zési, szállás, egyéb költségek összesen” — részletekre is kivetítve olyan bonyolult és bürokratikus, hogy ember le­gyen a talpán, akit már csak „nemes” bosszúból is nem csábít a kijátszás lehetősé­ge. Láttam én már ennél jóval egyszerűbb elszámolási lapot is, kevesebb bosszúsággal járót, percek alatt kitölthetőt és bizisten — mert nem kel­lett bevallani, mikor indult az a vállalati kocsi, mikor ért X községbe, s onnan hányadik órájában, percében indult tovább a napnak —, sokkal igazabbak, hiteleseb­bek voltak, mint ezek a bosz- szúságos bevallások. Aki csalni akar, az rövi- debb úton is tud csalni. Kár a rubrikákért! (barna) Mi újság az acélárugyárban? 77 JELVÉNYES, 355 OKLEVELES KIVÁLÓ DOLGOZÓ A Salgótarjáni Acélárugyár­ban az eltelt három év alatt 50 dolgozó nyerte el a ki­váló dolgozó jelvényt és 269-en szerezték meg a ki­váló dolgozó oklevelet. Ez a szám különösen magasnak tűnik akkor, ha figyelembe­vesszük, hogy a kiváló dol­gozó oklevél elnyeréséhez 6 hónapi jó munka, míg a jelvény elnyeréséhez 12 hó­napos kiemelkedő teljesít­mény szükséges. KORSZERŰ ÜZEMI Április 4-én lesz tíz éves a Salgótarjáni Acélárugyár üzemorvosi rendelője, amely a négyezernyi gyárimunkás egészségvédelmét látja el. Az üzemi rendelőben előbb kór­házi és körzeti orvosok fog­lalkoztak a gyár betegeivel, egy év óta azonban önálló üzemorvosa van a rendelőnek. Az idén, a felszabadulás ünnepének előestéjén üzemi fogászati szakrendeléssel bő­vül a tíz éves gyári egészség- ügyi intézmény. Mintegy 100 ezer forint munkavédelmi beruházással a legkorszerűbb műtőszékkel és műszerekkel szerelték fel Nógrád megye első üzemi fogászati rende­lőjét. Rövidesen fogászati röntgent is kap az acéláru­gyár szakrendelője, amely az egészségügyi szakemberek vé­leménye szerint az ország egyik legkorszerűbb üzemi fogászati rendelője lesz. A hagyományokhoz híven az üzemi fogászati rendelő is a felszabadulási évforduló ün­nepségeinek keretében kezdi meg működését. 4= Még sokan emlékeznek arra, hogy az oly népszerű mun­kamódszerátadás és tapasz­talatcsere a dolgozók soka­Hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján tovább nö­vekszik a kitüntetett dolgozók száma. Az elmúlt évi jó mun­kájáért újabb 27 dolgozó kap­ja meg a kiváló dolgozó jel­vényt és ezzel a kitüntető jel­vény birtokosainak száma 77-re emelkedik. Ezenkívül 86-an nyerik el 6 hónapi si­keres munkájukért a kiváló dolgozó oklevelet és az így kitüntetettek száma 355-re emelkedik. fogászati rendelő ságát segítette egy-egy ki­váló szint elérésében. Ezért úgy tervezik, hogy ismét élet- rehívják és rendszeressé te­szik ezt a mozgalmat. A ja­vaslatot különösen nagy öröm­mel fogadták a fiatal szak­munkások. Tovább szeretnék javítani a verseny nyilvánosságát is. Ügy tervezik, hogy a legjobb eredményt el­érő dolgozók fényképeit elhelyezik a város kira­kataiban, és a városi tanácson levő acélárugyári faliújságon is. Népszerűsítik a legjobbakat a filmszínházakban is. Nem új dolgokat kívánnak megvalósítani az acélárugyár­ban. A régi jó bevált mód­szereket keltik életre, s ez minden bizonnyal tovább nö­veli maid a dolgozók ver senylendületét. HELYESBÍTÉS Az 1960 március 19-én megje­lent. újságunk „Több mint 300 ezer csibe az idén” c. cikkébe a nyomdai korrektor hibájából el­írás csúszott. A második hasáb utolsó mondata helyesen így hangzik: Ennek a vállalásnak az értéke mintegy 30 ezer forint. A népek az első és máso­dik világégés után megannyi szomorú példáját látták an­nak, hogy az imperialista ál­lamok a leszerelési tárgyalá­sokat hatalmi sakkjátszmák­ká züllesztették. Látták, hogy az erőpolitika hívei miköz­ben leszerelésről szónokoltak, leborulva imádták újabb és újabb isteneiket: az atom­bombát, a hidrogénbombát, majd a „tiszta” bombának elhíresztelt csalárdságot. Ha az emberiség oly sok csaló­dás után most mégis bizako­dó pillantást vet Genf felé, ezt mindenekelőtt az magya­rázza, hogy A NEMZETKÖZI HELYZET MEGVÁLTOZOTT. Az erőviszonyok alapvetően eltolódtak a szocialista tábor javára. A nemzetközi viszo­nyok mai fejlődését mindin­kább meghatározzák azok az erők, amelyek a háború el­len foglalnak állást. Ha je­lenleg, a korszerű haditech­nika viszonyai közepette a Szovjetunió rakétafölényére fittyet hányva, valamely im­perialista hatalom, vagy ha­talmi csoport politikáját más eszközökkel — háborúval kí­vánná folytatni, saját halá­los ítéletét írná alá. Ezt ma­napság nemcsak a józanul gondolkodó, hanem többé-ke- vésbé a kardcsörtető nyugati politikusok is felismerik. A békés világ megteremté­séhez nyújt szilárd alapot a Szovjetunió Genfben előter­jesztett javaslata, amelyet a leszerelési értekezleten pari­tásos alapon résztvevő többi szocialista ország is magáé­nak tekint. Ez a javaslat ugyanaz, mint amelyet Nyi- kita Hruscsov szovjet kor­mányfő terjesztett elő az ENSZ 14. ülésszakán. Négy esztendő során megfelelő ütemben MINDEN ORSZÄG TELJES EGÉSZÉBEN SZÁMOLJA FEL FEGYVERES ERŐIT, semmisítse meg hadfelszere­lését, beleértve a hagyomá­nyos és nukleáris anyagokat, oszlassa fel hadügyminiszté­riumait, katonai és félkatonai alakulatait és törvényben tilt­sa meg ilyen szervezetek, szervek újjáalakítását. A Szovjetunió a terv nyilvá­nosságra hozatala után egy­oldalúan leszerelte egymillió kétszázezer katonáját. A Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok e terv alapján vélik megvalósítani a fegyverek nélküli, vagy ami ezzel egy­értelmű — a háború nélküli világot. Látnivaló, hogy a Szovjetunió a tényleges lesze­relés oldaláról közelíti meg a kérdést. Javaslatai egysze­rűek, s a hivatásos diploma­tákon túl egyszerre szólnak az utca emberének eszéhez és szívéhez. Mi a titka en­nek? „Propagandafogásról” lenne szó, mint ahogyan a hidegháború visszaeső bűnö­sei szeretnék elhitetni? Ko­rántsem: a Szovjetunió egé­szerelést, hogy az érintett ha­talmak valóban szereljenek le. E javaslattal szemben a nyugati fél azzal igyekszik kétséget támasztani, hogy ki­kiáltja „gyengéjének” az el­lenőrzés problémáját, jólle­het a keleti terv kimondja, hogy a leszerelés menetét széleskörű nemzetközi ellen­őrzésnek kell alávetni. Jog­gal támadhat tehát olyan gya­nú, hogy az ellenőrzés emle­getése ürügyül szolgál, amely- lyel A HIDEGHÁBORÚ IRÁNYÁBA HATÓ ERŐK HÁTRÁLTATNI AKARJÁK A GENFI ÉRTEKEZLET MENETÉT. Az enyhülés szellemével el­lentétes effajta kísérletek azonban nem tudják elhomá­lyosítani a tényt: a szovjet javaslat olyan „menetrend”, hogy a leszerelés vonata — ezt követve — bizton eléri célját. A nyugatiak sebtében ki­dolgozott és az egymásnak tett kompromisszumok jegyé­ben fogant közös javaslata, amely a „terv, az általános és átfogó leszerelésre szabad és békés világban” hangzatos címet viseli, kitűz ugyan ál­talános leszerelést, de — és .smét fújják a régi nótát — nem a lefegyverzést állítja előtérbe, hanem — s ezzel végtelen vitákra nyit lehe­tőséget — az ellenőrzés kér­dését. A hagyományos fegy­verzetű csapatok létszámának megállapításakor pedig olyan „plafont” szab meg, amely­nek alatta van a Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma. Egy tervezetre azonban soha sem csak az jellemző, ami benne van, hanem legalább annyira az is, ami kimaradt belőle: nos, a nyugati terv — az atomklubba belépni kí­vánó Franciaország kedvéért, — nem szól a nukleáris le­szerelésről, az Egyesült Álla­mok kedvéért mélységesen hallgat a hidrogénháborús hajszában kiépített amerikai támaszpontrendszer felszá­molásáról és teljesen mellőzi azt a sarkalatos kérdést: tu­lajdonképpen mennyi időben szabják meg a leszerelés vég­rehajtását. A nyugatiak javaslata mintegy „ellenszelet akar ad­ni a történelemnek”, borúlátásra MÉG SINCS OK. Az erőviszonyok alakulásán túl a szovjet javaslat normá­lis ereje, az immár e javas­latra támaszkodó békeharc olyan erkölcsi kényszer alá helyezi a leszerelés ellenlába­sait, hogy mindinkább hát­ráltatva védhetik csak végső soron tarthatatlan állásaikat. Ne feledjük, a nagy diplo­máciai tavasz évadját éljük: Genfben mégiscsak zöld asz­tal mellett tárgyalnak a ke­let és a nyugat képviselői, korunk legfontosabb kérdésé­ről, Nyikita Hruscsov, a bé­ke utazó nagykövete pár nap múlva Párizsba látogat el. S e két nagyfontosságú ese­mény nyitánya a május 16-án szén egyszerűen úgy akar le- kezdődő csúcsértekezletnek. Hétfőn a Fehér Házban ta­lálkoztak arról az újabb szovjet javaslatról, amelyet Carapkin a genfi atomérte­kezlet szombati ülésén ter­jesztett elő. Az egyórás tanácskozáson Eisenhower elnökön kívül résztvett Herter külügymi­niszter, Merchant külügymi­niszterhelyettes és Brucker hadseregügyi miniszter. Hagerty, a Fehér Ház sajtó- titkára újságíróknak kijelen­tette, hogy a tanácskozáson „megvitatásra kerül többek közt az új szovjet javaslat is, mert az alapos megfontolás tárgyát képezi.” Hagerty elmondotta továb­bá, hogy Eisenhower, aki a hót végét Camp David-ben töltötte, telefonon legalább

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents