Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)
1960-03-12 / 21. szám
198#. március 12. NÓGRÁDI NtPCJSAG 3 Törekedjünk a bányagépek jobb kihasználására A bányagépesítésnek is elsődleges feladata a termelés. a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, és a dolgozók fizikai munkájának megkönnyítése. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben az elmúlt években jelentős eredményt értek el a munkahelyi folyamatos szállítás gépesítésénél, amely nemcsak az ország átlagos értékét érte el, hanem közel jár az országosan kitűzött célhoz is. A nógrádi tröszt termelésének 52 százalékát ma már folyamatos szállító berendezéssel szállítják el a munkahelyekről. Gyors a fejlődés a gépirakodás- ná! Is. 1959-ben a kitermelt szén 16 százalékát már géppel rakták fel. Ez a mennyiség az országos átlagnak csaknem kétszerese, de mélyen alatta van az elérendő körülbelül 35 százaléknak. A jó eredmények mellett nem volt fejlődés azonban a jövesztés gépesítésében. Ez részben a természeti, a geológiai adottságoknak a következménye, de befolyásolta az is, hogy éppen ezeknek a viszonyoknak megfelelő jö- vesztő gépek sem álltak a tröszt rendelkezésére. A jövesztés gépesítése ezért a nógrádi tröszt területén mindössze 0,2 százalék, az országos átlagban elért 0,9 százalékkal szemben. A fentiekből önként következik, hogy szénmedencénk területén az elkövetkezendő időkben a kitűzött cél a munkahelyi szállításnál, a gépek jobb kihasználásával, az egy tonnára eső szállítási költségek csökkentése, a munkahelyi rakodásnál a géppel felrakott szén mennyiségének növekedése és a gépek jobb kihasználása, a gépi jö- vesztésnél viszont a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő géptípusok kikísérletezése és folyamatos üzemeltetésének bevezetése legyen. Kétségtelen, hogy a felsorolt feladatok végrehajtása komoly munkát, nagy szakértelmet, a helyzethez és adottságokhoz való alkalmazkodást, szívós felvilágosító munkát követel. De éppen ezeknek végrehajtása céljából hozták létre a termelési és műszaki osztályon a trösztnél is a bányagépesítési és kutatási részleget, amely februárban már megkezdte a munkáját. Éppen ennek a részlegnek a feladata, a gépek jobb kihasználása és a gazdaságos üzemeltetés legfontosabb tételének az irányelvek és normák kidolgozása, melyeknek segítségével a gyakorlatban a gcpkihasználást és gazdaságom üzemeltetést reálisan meg lehet állapítani és meg lehet javítani. A szénbányászati tröszt gépesítésében tehát a helyes utat kell megkeresni. Azt, hogy a munkahelyek bányászati kapacitásához viszonyítva állapítsák meg egy-egy folyamatos szállítóberendezés normáját és egyéb más szempontot figyelembevéve ellenőrizzék a gépek kihasználását. Ehhez tartozik még a gépek átcsoportosítása, ami most már a bányagépesítési és kutatási részleg feladata kell hogy legyen. Itt kell említeni azt a fontos feladatot is, hogy mielőbb meg kell kezdeni a gépállomány állapotának felülvizsgálatát és azt, hogy az állományban levő gépek minél nagyobb számban üzemben is legyenek. Mert az sem engedhető meg, ami jelenleg uralkodik a szénbányászati trösztben, hogy a rakodógépek állományának például alig 60—70 százaléka van üzemben. A fentiekből tehát meghatározható a feladat is. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása pedig nem kés'e- kedhet, mert a termelékenység növeléséről, az önköltség csökkentéséről és egyéb más mutatók teljesítéséről van szó. A leggyorsabban megtérülő beruházás összességében és részleteiben is gazdasági fejlődésünk eredményei tanúsítják, hogy a nagyobb és kisebb feladatok megoldása során gazdasági és műszaki vezetők, mozgalmi tisztségviselők bővelkedtek a lelkesedésben, a kitűzött célok igazába vetett hitben. Az a lelkesedés, amely áthatotta és áthatja a vezetőket és dolgozókat, elengedhetetlen feltétele volt és lesz a jövőben is, minden országépítő tervünk megvalósításának. Az előrehaladással együtt azonban ez a lelkesedés csak. akkor lesz igazán értékes, csak akkor válik, hogy úgymondjuk hegyeket mozgató erőkké, ha mindjobban párásul a megfelelő szakértelemmel, a szakmai képzettség mind magasabb színvonalával. A szakmai hozzáértésben való gyorsabb előrehaladást megyénkben az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításán túl egy sor más probléma is megköveteli. Ne vegyünk mást, csak azt, hogy például a műszaki káderek, mérnökök és technikusok számarányában és képzettségében meA ZAGYVA II. ÁPRILIS 4-1 ÚJÍTÁSÁÉRT Minden percért, minden Aráért... TÖBB MEGYEI VÄLLALAT TÁMOGATJA A NAGY ÉPÍTKEZÉST — — Ahogy közeledik április 4-e, úgy szélesedik az összefogás, úgy küzdünk meg minden óráért, minden percért a Javítják a VlII-as kazánt az Erőműben Február elején kezdték meg a Salgótarjáni Erőmű kazánjainak és gépegységeinek évenként szokásos nagyjavítását. Elsőként a Vll-es számú kazán nagyjavítására kerül sor. A kazán és a hozzá tartozó gépi berendezés karbantartását az erőmű három szocialista címmel kitüntetett brigádja: Suhajda István kazánja- víté, Hűvös József kazánkőműves és Mikus László szerelő lakatos brigádja vállalta el. A javítás megkezdésekor a három brigád együttesen felajánlotta hogy a. tervezett javítási időt két nappal megrövidíti. A vállalt két nap helyett három nappal előbb készült el a Vll-es számú kazán és így a tervezettnél közel 350 000 kilowattórával adott több villamosenergiát. Március 6-án már a VIII-as számú por széntüzelésű kazán nagyjavításához kezdtek hozzá a brigádok, amelyek most is a határidő kétnapos megrövidítését vállalták. Kelemen Zoltán lakatos és Bábel István a kazán tápvíz melegítőjének javítása közben Zagyva II. begyújtása érdekében — mondja Haán György elvtárs, a Zagyva- pálfalvi Üveggyár főmérnöke. A nagy célkitűzés megvalósításáért egyre több megyei vállalat is segíti a munkálatokat. A megyei Építőipari Vállalat a helybeli vezetőiekéi együtt számos megoldást keresett és talált annak érdekében, hogy az ivó-, ipari- és szennyvíz csatornázás munkálatainak ráeső részét elvégezze. Az elvtársi segítségnyújtás szép példája, hogy a Szénbányászati Tröszt és a Salgótarjáni Acélárugyár a gáz- és hűtőlevezető csövek hegesztését szakemberekkel segítik. Az acélárugyárból két hegesztő. a bányától egy hegesztő vesz részt a nagy munkában. A gyár eddig egy embert küldött a hegesztéshez, de azt tervezik, hogy legalább még egyet a Zagyva II. építéséhez irányítanak és ha a bánya eleget tesz kérésüknek, — még egy hegesztőt küld — akkor mego’dhatiák a Két műszak bevezetését. Némi előrehaladást sikerült elérni az elevátorok elkészí- tésénéK tekintetében is. A Dányagépgyári vezetők a maguk részéről segítik a Zagyva II. szerelését. Jó 'enne, ha az elevátorokhoz szükséges szekrényeket azonban már ebben a hónapban elkészítené a bányagépgyár, azok beszerelését az üveggyárban elvégezhetnék. Ezt indokolja az amúgyis lejárt határidő, és a budapesti Kéziszerszám Gyár ígérete, hogy az elevátorokhoz szükséges láncokat március 31-ig leszállítja. Az üveggyáriak a láncok beszerelését a szekré- nyeKbe így április első napjaiban elvégezhetnék. A Budapesti Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár a levegő és gáz adagolását biztosító dobok és azok alapjainak elkészítését március lőre ígérte. Reméljük, hogy a gyár ezt a vállalt határidőt meg is tartja, hiszen a közbejött változások miatt ezeken a berendezéseken a gyár dol- gozóinaK még módosításokat kell végrehajtanak. Ugyancsak sürgeti az idő a hejő- csabai Cementipari Gépjavító Vállalatot is, amely a Szovjetunióból érkezeit húzógépek felfüggesztő szerkezetét és pódiumát készíti. Elkészült a szénbányászati tröszt I960 évi újítási feladatterve Gál»s József és Köböl Barna lakatosok az örlötányért cserélik kazán malmában. Mint minden évben 1960- ban is készített újítási feladattervet a szénbányászati tröszt. A feladattervben elsősorban olyan javaslatok, újítások kidolgozását kéri a tröszt, amelyek a termelékenység fokozására, a minőség javítására, a biztonságosabb munkakörülmények kialakítására és a minden vonalon való takarékosságra vonatkoznak. A tröszt egész területére vonatkozó feladatok megoldása között olyan tételek vannak, mint például a frontfejtések gépi rakodásának megoldása, a sűrített levegő és villamosenergia megtakarítás a meglevő berendezések jobb kihasználása útján, a gépek — szivattyúk, kompresszorok és más munkagépek — hatásfokának megjavítását célzó javaslatok. Felhívja a feladatterv a bányászokat, műszaki dolgozókat arra is, hogy dolgozzanak ki javaslatot a fajlagos faanyagfogyasztás csökkentésére. a biztonságosság és gazdaságosság figyelembevételével, a vágatok, fejtések, feltörések esetéhen. Törekedni kell a feladatterv szerint a frontfejtések korszerű világításának megoldására, a frontfejtések jelzés és vészkioldó berendezésének megoldására, továbbá a munkahelyi rakodógépek jobb kihasználására. Ebben az évben meg kell oldani a vékonytelepi frontfejtések gépesítését, a gazdaságos fejtési módok bevezetését, a saját rezsis magas- építési beruházási munkáknál az előregyártott elemek alkalmazását, az üzemi épületek tipizálását, továbbá a rabolt és hulladék faanyagok ésszerű felhasználását. Az újítási feladatterv végül ismerteti az újításokkal kapcsolatos új rendelet főbb pontjait. gyénk az országos átlag alatt van. De ezt követeli többek között az is, hogy az elavult ipari berendezések rekonstrukciója során — amely egyre erőteljesebb méretekben bontakozik ki — új gépek, új eljárások, új módszerek ismeretét szükséges elsajátítani. Országos szinten 10 ezer ipari munkásra mintegy 150—160 mérnök jut. Salgótarján öt nagy ipari üzemében még a hatvanat sem éri el. Ugyancsak Salgótarján öt nagy üzemében a műszaki állománynak mindössze 50 százaléka rendelkezik mérnöki, vagy technikusi felkészültséggel. Megyénk szénbányászatában az aknászok 74 százalékának nincs megfelelő szakmai képzettsége. örvendetes az a tény, hogy a tanulás szükségessége egyre nagyobb tért hódít, hogy kezdi elfoglalni az őt megillető helyet egész életünkben. Többször elhangzott már az a megállapítás, hogy többek között megyénkben soha annyi munkás nem tanult, soha annyian nem ültek be a különböző iskolák, tanfolyamok padjaiba, mint az utóbbi egy-két évben. Ha ezt a fejlődést a korábbi évek állapotához viszonyítjuk, akkor elismeréssel szólhatunk erről a törekvésről. De ha a követelményekhez hasonlítjuk, azokhoz a megnövekedett feladatokhoz, amelyeket a második ötéves terv kitűz, akkor bizony megnyugvásra semmi ok. A kultúráltabb műszaki vezetést megvalósítani nagy társadalmi ügy és személyes érdek. Nagy társadalmi ügy, mert a megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező vezetők összessége képes csak egyedül arra, hogy a gazdaságos termelés követelményeinek eleget tegyen. Vajon elmondhatjuk-e, hogy megyénkben például leküzdöttük már az egyoldalú szemléletet? Ipari vállalataink vezetői nagyon jól tudják, hogy nem. Vajon megtettek-e mindent már a bányákban, a gyárakban azért, hogy alaposan és minden részleteiben teljes összességükben vizsgálják az egyes gazdasági mutatókat? Egyáltalán nem állíthatjuk, hogy például az anyagnorma, a létszámgazdálkodás, a gépkihasználás és karbantartás, vagy más igen fontos kérdések tekintetében megfelelően előrehaladnánk Nem történik még mindig megfelelő elemző munka egy- egy gyártmány önköltségét illetően, nincs körültekintő vizsgálat arravonatkozóan, hogy mit érdemes gyártani, mi hoz minél több jövedelmet a népgazdaságnak. Az elmúlt év tapasztalatai például azt igazolják, hogy a műszaki fejlesztésben a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételeket, lehetőségeket, együttesen az ipari vállalatoktól függően mintegy 35—50 százalékban használták ki. A megfelelő szakképzettség megszerzése elsőrendű és sze- mélves érdek is, hiszen ismeretes, a minisztertanács erre vonatkozó határozata. Szép számmal vannak vezető beosztásban dolgozó elvtársak, akik megértették ennek a jelentőségét, és fáradságot, áldozatot nem kímélve tanulnak, fejlesztik magukat. De még mindig tekintélyes azoknak a száma, akik különböző, nem sok alappal rendelkező okokat keresnek, hogy kihúzzák magukat a tanulás alól. Különösen súlyos ez, ha egy-egy vállalatnál, mint például a megyei Építőipari Vállalatnál semmilyen továbbképzés nincsen, szervezett műszaki továbbképzést nem tartottak és ez jelenleg sincsen. A vállalatok igazgatói személy szerint is felelősek azért, hogy mind maguk, mind vezetőállású beosztottjaik megszerezzék a munkakörükhöz szükséges képzettséget'. E kérdés kapcsán külön kell szólni a pártszervezetekről, a kommunistákról. Egyrészről úgy, hogy a termelés pártellenőrzését hatékonyan megvalósítani a jelenlegi körülmények között, amikor a pártszervezetek egész sorában nem rendelkeznek magasabb szintű szakmai képzettséggel, — kielégítő nem lehet, De szólni kell a párt- szervezetekhez olyan értelemben is, hogy számukra elsőrendű kötelesség olyan légkör kialakítása, olyan példa- mutatás megvalósítása, amely nem tűri meg a jelenlegi állapotot és újabb, jobb szakmai színvonal elérésére serkenti a vezetőket és dolgozókat. És itt van nagy helye a lelkesedésnek. Ébresszék és táplálják azt a helyes forradalmi romantikát & pátoszt, amely természetszerűen meg van dolgozóinkban, fejlesszék azért,. hogy lelkesedésből, meggyőződésből, a közös ügy iránti mélységes felelősségérzettől áthatva tanuljanak, fejlődjenek. A pártszervezetek fordítsanak gondot arra, hogy időnként megtárgyalják és megfelelő határozatokat hozzanak a szakmai továbbképzést illetően. Tanulni rendszeresen és kitartóan nem könnyű dolog. De állíthatjuk, hogy a leggyorsabban megtérülő beruházás. Számos műszaki beosztásban dolgozó munkás, hosszú évek, vagy évtizedek gyakorlati tapasztalatával rendelkezik már, amely nagy Könnyebbség számára a megfelelő elméleti tudás megszerzésére. Sok fiatal mérnökünk és technikusunk van, akik szívvel, lélekkel dolgoznak, hogy legjobb tudásúk szerint eleget tegyenek kötelességüknek. Ez a felelősségérzet töltse el őket annak felismerésében is, hogy eddig szerzett képzettségük korántsem kielégítő és semmi okuk arra, hogy megelégedjenek a megszerzett diplomával. Munkánk hatékonysága sokszorosa lesz a mainak, ha rmndgyorsabban elérjük, hogy az igaz ügybevetett hit alapján feltörő lelkesedés párosul és eggyé lesz a magasfokú szakmai képzettséggel, a gazdasági ismeretek mind maga- sabbszintű elsajátításával. Balogh Gyula Ez aztán az árukapcsolás Addig míg ezelőtt 15 esztendővel egyes lelkiismeretlen kereskedők „jóvoltából” szinte „törvényszerű” volt az a gy i- korlat. hogy cipőfűzőt csak akkor kapott a vásárló, ha cipőkrémet is vásárolt, vagy csak akkor juthatott a fogyasztó mondjuk Kossuth cigarettához, ha Darut is kért — ma már nagyon is idegenül hat ez az árukaocsolás a szocialista kereskedelemben. Mivel a kereskedelemnek eme fajtája már ismeretlen dolgozó népünk előtt, azért meglepő ez a jelenség mondjuk Albert-aknán. Ott ugyanis Csőke Pálné hentes — Horváth József nyugdijas feleségének arra a kérésére, hogy mérjen számára egy kilogramm csontot, mert levest akar főzni —. más minden van otthon, úgy válaszolt: csak akkor, ha a csont mellett virslit is visz családjának. De Horváthnénak semmi szüksége nem volt a virslire, annál nagyobb a csontra — teljesen jogosan háborodott fel ezen a kijelentésen, s ment haza családjához csont és virsli nélküL Nem tudni mi vezette Csőke Pálnét erre az árukapcsolás-' ra. Bizonyára a rossz rendelés, az úru mindenáron való eladása, vagy inkább a nagyobb haszon?
