Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-10 / 12. szám
6 nógrádi népújság I960, február 10. Névadó ünnepség Meghitt családias hangulatú, kissé még szokatlan jellegű, de a résztvevők számára örökké emlékezetes ünnepség színhelye volt a minap a Balassagyarmati Járási Honvéd Kiegészítő Parancsnokság kultúrterme: Pongrácz J ános főhadnagy elvtárs újszülöttjének névadó összejövetele zajlott le. Az ünnepélyen megjelentek a párt, a tanács és más tömegszervezetek vezetői, az összes fegyveres testületek képviselői, a megyei kiég. parancsnokság küldöttei. Verbovszky őrnagy elvtárs rövid megnyitó beszédében a névadó ünnepség jelentőségét méltatta, s arról szólott, hogy a szocialista tudat ban nagy get ilyen új, formálásá- milyen jelentősé- kap az merőben de követésre méltó kezdeményezés. Blázi főhadnagy elvtárs, a névadó ünnepség jegyzője vette át a szót. S amikor a szülők és a névadó szülők az alig 2 hónapos csecsemővel karjukon felsorakoztak az asztal előtt, ünnepélyesen csengett Pongrácz elvtárs fogadalma: „Fiamat a szocialista társadalom hasznos tagjává nevelem. Arra törekszem, hogy gyermekem értékes tagjává legyen a kommunizmus építésének!” A névadó apa — Sebők József rendőr elvtárs — tett ezután ígéretet, hangoztatva: „Szükség esetén a legmesz- szebbmenőkig támogatom a gyermeket, nagykorúságáig!” A fogadalomté- telt a díszes emlékkönyvbe való bejegyzés és a szülők, valamint a névadó szülők részére díszes emléklapátadás követte. Ezután a meghívott vendégek ajándékokkal kedveskedtek az újszülöttnek. S közben a „megkeresztelt” Attila is — jóízű sírással figyelmeztetett jelenlétére. A meghívottak véleménye egy kérdésben azonos volt: kedves, felejthetetlen ünnepségnek voltak tanúi, s olyan kezdeményezésnek részesei, amely feltétlenül és mindenütt követésre méltó! Gy. Z. Keresse fel az állami és a szövetkezeti boltokat és az Állami Áruházakat, ahol a tavaszi idényre Berva-moped, Csepel Panni, Danuwia 125 cm3, és Pannónia 250 cm3-es motorkerékpárok, továbbá férfi és női kerékpárok, gyermekkerékpárok, és azok alkatrészei nagy választékban kaphatók. (71) Patkoló kovácsot felveszünk állandó munkára. Salgótarján Városi Tanács Köztisztaság. (77) Villamoshálózatot bővítenék, járdát építenek, nyilvános telefont szerelnek fel Ludányhalasziban Ludányhalásziban az idén mintegy negyedmillió forintot fordítanak községfejlesztésre. A községben ezelőtt csak salakjárda volt. Most 74 ezer forintos költséggel 1 kilométeres szakaszon járdát építenek. A terv szerint mintegy 150 méteren villamoshálózat bővítést hajtanak végre, de megvalósul a község lakóinak egy régi vágya is: két nyilvános telefont állítanak föl a községben. Lu- dányhalászi ugyanis Pöstény- pusztától a ludányi falurész végéig összesen mintegy 7 kilométer hosszú. Váratlan megbetegedés esetén nagyon jó szolgálatot tesz majd a nyilvános telefon. Kedvez a szerencse Megyénkben nagy sikere van a szerencsejátékoknak. Az 1960-as esztendő is jól kezdődött. Több fogadó nagyobb összegű nyereményhez jutott azáltal, hogy kitartóan lottózott, totózott. A Lottó ez évi első játékhetén Várhelyi Gyula és Tóth Zoltánná értek el 4-es találatot- Nyereményük egyenként 46 898 forint. De nemcsak a találattal értek el nyereményeket Salgótarjánban, hanem a Lottó január 3-i tárgynyeremény sorsolásán is. Géczi Lajosné két- szoba összkomfortos lakást nyert. Érdemes kitaróan lottózni, totózni. Újabb hulladékgyűjtő verseny indult az iskolákban Hírt adtunk arról, hogy az általános iskolák őszi hulladékgyűjtő versenyének eredményeképpen a Pest—Bács— Nógrád megyei MÉH Vállalat több Nógrád megyei iskolát és pedagógust megjutalmazott. A három megye pedagógusainak versenyében — mint már megírtuk — a nagybátonyi állami általános iskola pedagógusai kapták a legnagyobb jutalomösszeget a gyűjtés kiváló irányításáért. Január 1-től újabb hulladékgyűjtő verseny indult az iskolákban. A MÉH megbízottjai sorra keresik fel a Nógrád megyei általános iskolákat is, a megállapodás megkötése végett. A verseny május 31-ig tart, öt hónap alatt egy- egy diáknak átlagosan 4 forint értékű hulladékot, ezen belül legalább 5 kiló vasat, egy kiló rongyot és egy kiló papírt kell gyűjtenie. A gyűjtést szervező pedagógusok munkáját kívánja a MÉH megfelelően jutalmazni, amikor — a régebbi gyakorlattól eltérően — az átutalt jutalomösszegnek nem a negyedrésze, hanem fele illeti meg a jövőben a pedagógust. Jutalomban részesíti a vállalat az iskolát és a pedagógust — a végleges elszámolástól függetlenül — ha a tanulók a megállapodásban vállalt kötelezettségüket március 31-ig 50 százalékban teljesítik. Ennek a jutalmazásnak alapjául szolgáló hulladék mennyiségét a végleges elszámoláskor ismét kiértékelik, ilymódon tehát eredmény esetén az iskolát és a pedagógust kétszer jutalmazzák. De külön tíz jutalmat is kitűzött a Pest—Bacs—Nógrád megyei MÉH vállalat 10 ezer forint értékben a három megye területén a legjobb eredményt elért iskolák és pedagógusok részére. A verseny kedvező feltételei máris nagy lendületet adtak a gyűjtésnek, amelynek jutalmaiból nyilván több nyári táborozás költségeit szerzik majd meg a diákok. s v — Gyakorlattal rendelkező LAKATOS SZAKMUNKASOKAT VESZ FEL az ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezni lehet a vállalat Salgótarján, vásártéren levő központi irodájában. (53) MOSASSON A PATYOLATBAN Rövid határidőre, olcsón vállalja pipere és kilós fehérneműek, valamint olajos, piszkos munkásruhák mosását és vasalását. Kilós fehérnemű 3,10 (ágyhuzat, asztalnemű stb.). Pipere férfiing 2,40, alsónadrág 1 Ft stb. Munkaruha 2 részes 7,90, köpeny 4,60 stb. Átvevőhelyek Salgótarján Rákóczi út 117 és 227. Telefon: 11-76, valamint Balassagyarmat, Rákóczi út 44. sz. (76) T\ankó Jakabékhoz hiába jártak a népnevelők hetek óta, az öreg megmakacsolta magát és nyíltan tudtára adta ismerősnek, ismeretlennek, hogy nem lép be a termelőszövetkezetbe még akkor sem, ha az egész falu belépett. Farkas Lajost, a községi pártszervezet titkárát nagyon bántotta a dolog. Sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy Jakab bácsi kívül maradjon. Hiszen az öreg osztotta a földet 1945-ben, gyönyörű állataiért húszezer forintokat fizetett évenként az Állatforgalmi Vállalat, a legjobb gazda hírében áll a faluban. Az ő tudására, szakértelmére, megbízhatóságára szükség lenne a közösben is. De hogyan közelítse meg? Az egyik este a tejcsamok- ban találkozott Jakab bácsival— No, mi újság, öreg? — kérdezte tréfásan. — Semmi különös, Lajos fiam — felelte az öreg, a tőle megszokott kedvességgel. — Jön-e már a termelőszövetkezetbe? Az öreget váratlanul érte a kérdés. Egy ideig hallgatott, mintha meg se hallotta volna, mit kérdeztek, majd megpödörte bajuszát s így felelt: — Ha megyek, nem magam megyek! Heted magammal! A párttitkár szemében megcsillant a fény. — Nincs már messze az öreg, csak most már el ne rontsa valaki! Az úton együtt mentek hazafelé. Az öreg úgy tett, mintha nem is érdekelné, ami a faluban történik, pedig fúrta az oldalát a harminc új belépő. Közömbösen cAkáe&s át... beszélgetett a hideg, szeles téli napokról, meg arról, hogy csökkent a tehenek teje. Ha Farkas a termelőszövetkezeti gazdálkodásról kezdett beszélni, mindig elhallgatott, s úgy fülelt, mint egy kopó. Minden szót a szívébe vésett. A kapunál úgy búcsúzott el a párttitkártól, mint a régi barátjától szokott az ember. Sokáig szorongatta a kezét, s amikor Farkas már elment, ő még jó darabig a kapuban állt gondolkozva- Ahogy az istállóban tettvett, folyton az járt az eszében: ki lehet az a harminc gazda, aki már belépett. Még vacsora közben is erről gondolkodott. Rá is szólt az asszony: — Már megint a termelőszövetkezeten jár az eszed! / iakab bácsi, mint akit tetten értek, zavartan dadogott: — Megmondtam már, hogy nem érdekel, csak hát azon gondolkozom, ki lehet az a harminc gazda, aki már aláírt. — Soh’se gondolkozz te azon, ha beléptek, hát beléptek, az ő dolguk! — nyelvel az asszony. — Az övéké Julis, az igaz, de hát egy kicsit a miénk is — próbálja elhallgattatni a feleségét. — A miénk? — kérdi dühösen az asszony. — Igen, a miénk — felel higgadtan Jakab bácsi. A Dankó családban ma estére oda a családi béke. Jakab bácsi az orránál alig tovább látó feleségét jól letorkolta. — Eddig is én voltam a gazda, ezután is én leszek! Ha beviszem a földem, hát beviszem. Egész éjjel nem jött álom az öreg szemére- A másik ágyban a felesége zokogott. A falu egy másik házában szintén kitört a családi háború. Farkas Lajos ezen az estén is, mint máskor, éjfél után vetődött haza. A felesége megvárta és majd hogy nem megverte. — Elegem van ebből, nyakig vagyok veled! — esett az urának Farkasné. — Ki csinálja, ha nem a párttitkár? — próbálja csi- títani a hetek óta egyedül hagyott elkeseredett asszonyt. — Ha két évig nem lesz termelőszövetkezet, akkor te két évig se hagyod abba? Ügy lefogytál, hogy hálni jár beléd a lélek — kiabál az asszony. — Majd vége lesz ennek is — mondja fáradt hangon Farkas. — Majd ha megdöglesz! — tör ki a zokogás az asszonyból. Az éjszaka így telt el. Farkasné zokogott, Farkas meg a Holdat nézte, amint az a felhők között bújkált, s gondolatai az öreg Dankó körül jártak- Ha ő belépne, de más lenne minden! Az öreg Dankó meg azon gondolkozott, mi lesz akkor, ha őt kihagyják. Eseménytelenül teltek-múl- tak a napok Dankó Jakab életében. Riadtan leste a faluból szállingózó híreket. Igazában akkor ijedt meg, amikor megtudta, hogy nem harminc, hanem nyolcvan gazda írta már alá azt a bűvös nyilatkozatot, amelyet titkon ő is a zsebében hordott. \f egélénkült a falu. A Hangszóró egész nap azoknak közvetítette a nótát, akik már beléptek. Hej, de sokszor hallotta a kedvenc nótáját: „Akácos út, ha végig megyek rajtad én” — csak hát nem néki küldték. Az öreg búskomorságba esett. Nem találta a helyét sehol. Ha trágyát vitt a határ legtávolabbi pontjára, oda is kihallatszott a víg zene. — Julis, én ezt nem bírom tovább — tört ki az elkeseredés az öregből- — Ha sokáig várok, belép a sógor is, a nászuram is, meg a komám is, s a mindig élenjáró Dankó kívül marad a falun. — Nem jp lesz ez így — határozta el magát. Még aznap felkereste azt a hét gazdát, akiknek megígérte, hogy csak velük együtt írja alá a belépési nyilatkozatot. De előbb titokban bement a tanácsra és hat belépési nyilatkozatot kért. Neki nem kellett, mert a zsebében ott volt már a két héttel ezelőtti dátummal aláírt belépési nyilatkozat. A rokonság, meg a komák már várták az öreget. Ková- cséknál összegyűltek mind a hatan. Az asztalon poharakban ott piroslott a hegy leve. Koccintottak, majd az öreg előszedte a kitöltetlen íveket. — Nekünk nem kell — csapott az asztalra mérgesen Kovács Lajos, a sógora. Az öreg Dankó meglepődött— Tehát akkor menjek egyedül? — kérdezte sértődötten. — Menj, majd mi is megyünk, ha eljön az ideje — vágta oda Kovács Lajos. Dankó félénken kigombolta a mellényét és óvatosan az asztalra csúsztatta az aláírt, jól összegyűrődött belépést nyilatkozatot. — Hát akkor megyek — mondta határozottan az öreg. Hirtelen csend támadt a konyhában. Az öreg menni készült. Kezébe vette a belépési nyilatkozatot és elindult az ajtó felé. — Még mit nem, koma! — kapta el az egyik komája. Mire Dankó bácsi visszafordult, az asztalon ott volt a hat aláírt belépési nyilatkozat. Csak az öregé hiányzott. Hamarosan az öregé is oda került— Most már mehetünk — indítványozta Kovács Lajos. Elindulnak az utca felé. A Varga nász a kamrából előveszi a régi kopott zászlót, a sor elejére megy s a hét ember együtt indul a tanácsháza felé. Farkas Lajos, a párttitkár megsejtette, hogy mi készül. Odament a mikrofonhoz és meleg hangon üdvözölte a tanács felé tartó hét gazdát. Az emberek kijöttek a kapu elé és csatlakoztak a kis menethez. Mire a tanácshoz értek, voltak vagy ötvenen. /» menet megállt az épü- let előtt s a hangszóróból felcsendült a kedves dal: „Akácos út, ha végig megyek rajtad én.” Danki Jakab bácsi állt a tömeg közepén, s a szeme sarkában megcsillant egy könnycsepp. Kata János m a m e ú h m É e 26áza&iág.frk a föl (lön köttetnek íaeu. leoruar íu. '■ Ilonkát minden házasság- j kötés elgondolkodtatja. Valami megfoghatatlan, felemelő érzés van abban, hogy emberi sorsok alakulását segíti elő. Párokat indít útnak a jövő felé, amely göröngyös, de mindig megtalálható ezen az úton a boldogság is. | Ünnepélyes komolysággal fogadja az erdőtarcsai taná- : csőn a házasodni szándékozókat. Ilyen alkalomra fel- ! veszi sötétkék nagykosztüm- 'jét, fehér nylon blúzzal. Felcsatolja a díszes, házasságkötési vállszalagot, s a „kislányból” komoly anyakönyvvezető lesz. ; Fürkészve nézi mindig a házasodni készülőket, s ilyenkor eszébe jutnak különböző történetek. Jó és rossz há- : zasságokról. Szeretettel végzi a házasságkötést. Nem csodálkozik a menyasszonyok kissé riadt tekintetén, az elhangzó, félénk és határozott ! igeneken, a kezdetlegesen ható aláírásokon. A külsőségeket már jól ismeri. Ilonkát a lélek rezdülései, a házasságkötés pillanatában létrejövő lelki rezonancia érdekli. Szinte anyáskodva figyeli a csinosan öltözött mennyasszonyokat, akik önmaguk is kíváncsian tekintenek a házasság, a páros élet elé. Hányszor kimondta már: „... Én tehát önöket egybehangzó kijelentésük alapján a törvény értelmében házastársaknak nyílvánítom...” Törvény... A mi törvényünk; az új erkölcs törvénye, amely kötelezi szívünket, agyukat: amely szívünkből, agyunkból, emberségünkből fakad. Mosolygós lányok, komolykodó fiatalemberek állnak eléje és örökre bejegyzik nevüket abba a nagykönyvbe, amely megőrzi ezt bizonyságképpen. Örökre? Ilonka hiszi, hogy örökre, ö el sem tudja képzelni, hogy előbb semmis legyen az a két aláírás, amelyet az igaz érzések első áhitatos. pillanatában lejegyeznek. ö mindig úgy gondolta, — s még most is — hogy az egybehangzó kijelentés egy élet záloga, amelyet egymásnak ad két ember. Tudja, hogy az élet szép, bármennyire könyörtelenek az összetevők: azok az apró momentumok, amelyeket úgy nevezünk: apró gondok. Hány új élet kezdődött általa? Mily boldog mikor örömet lát maga körül. A mennyasszony boldogsága az ő boldogsága is. Talán már ő is álmodozott esküvőről, amikor majd ő mondja ki az igent. Néha furcsának érzi az embereket: a légkört maga körül. Ügy érzi, mintha kislány lenne még. Igaz is, Czi- nege Ilonka még kislány. Kedves arcú, mosolygós (kislány. Szívvel, szeretettel tekint az emberekre; emberséggel, szemléli a világot. Félti az ifjú párokat, akiket ő a „kislány” bocsát útra szívhez és értelemhez szóló szavakkal, mert az az út a sok-sok öröm mellett megpróbáltatásokkal is jár. Egész embereket követel. Egy alkalommal nagyon fiatal párt házasított: az arcukon tükröződő öröm reá is hatott. Mikor elmentek, elgondolkodott: a fiatalok vájjon erősek lesznek-e, legyűrik-e az életet?” Az érzésekhez odaszámítja a gondolatot, az okos előrelátást amely alapot nyújt azoknak, akik nem az illúziók légkörében, hanem a földi élet valóságának megfelelően, pecsételik meg a jövőt, a közös életet. Pádár András
