Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-10 / 12. szám
1960. február 10. nógrádi népújság 3 Már mos! készülünk a második ötéves tervre — Levél a szerkesztőséghez — Cikkünk nyomén: A didergő üzemi konyha Miért hevesebb 4 millióval A Salgótarjáni Acélárugyár üzemfejlesztési és beruházási feladatai 1960. évre vonatkozóan két nagy csoportra bonthatók fel. Az első csoportba tartoznak a hároméves fejlesztési tervvel kapcsolatos munkálatok befejezése, míg a második csoportba az elkövetkezendő tervidőszak, a második ötéves terv előmunkálatainak biztosítása sorolható. A hároméves tervünk súlyponti kérdése a hideghengermű fejlesztése volt. Ezen üzem fejlesztését annak idején abból, a meggondolásból tartottuk célszerűnek végrehajtani, hogy vállalatunk technológiái közül ez volt viszonylag a legelmaradottabb, továbbá a hidegen hengerelt szalagacél belföldön is, sőt a világpiacon is hiánycikk. Figyelemre méltó szempont volt még az is, hogy az üzemet helybenhagyva lehet fejleszteni, kiegészítő építkezések eszközlésével. A hengermű fejlesztése 1957-ben indult el. Az elmúlt időszak során azonban a tervezési, pénzügyi nehézségek mellett a fejlesztés alapját képező külfö'di gépek beszerzésének nehézségei azt eredményezték, hogy a fejlesztést egyenletes ütemezésben nem tudtuk végrehajtani. Ez a körülmény egyben meghatározza azt is, hogy 1960-ban a fejlesztési munka legnagyobb része még befejezésre vár. Be kell fejezni az áthúzó- pácoló csarnok építését, savas és gépi berendezéseinek legyártását és beépítését, biztosítani kell, mint az egyik legnehezebb feladatot, a kemencék és hengerlőgépek befogadására szolgáló úgynevezett déli szárny megépítését. A déli szárny részben 1960 második felében kerül felszerelésre a két nagyteljesítményű hengerlőgép és a szükséges kiszolgáló és segédberendezések, valamint a lá- gyítás céljait szolgáló sisakkemencék. kezendő évek során biztosítani. Az 1960-as év második igen nagy és jelentős feladata a második ötéves terv gondos előkészítése. Az e’múlt tervidőszak tapasztalataiból leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy a kellően elő nem készített beruházások késedelmet szenvednek, mérhetetlen gonddal és fáradsággal, többletköltséggel vitelezhetők csak ki. Éppen ezért igyekszünk az elkövetkezendő tervidőszak beköszöntése előtt még a beruházást úgy előkészíteni, hogy az programszeren, pontosan legyen végrehajtható. Ennek első és legfontosabb előfeltétele az, hogy a beruházási program, a tervfeladat és a műszaki kiviteli tervek időben rendelkezésre álljanak. Még 1960-ban el kell készítenünk a huzalmű fejlesztéséhez szükséges dokumentációt is. A második ötéves terv során huzalművünket új területre helyezzük ki és ott teljesen korszerű, modern gépekkel felszerelt huzalgyártással kívánjuk népgazdaságunkat fejleszteni. A tervezés előfeltételeinek biztosítása közé tartozik néhány tanulmányút megtétele, melynek alapján többek között a korszerű technológiát meg lehet határozni. Reméljük, hogy az előkészületek — ajánlatok bekérése, tanulmányutak — minden zavar nélkül biztosíthatók lesznek és ezzel lehetőség nyílik a tervezés megnyugtató és legcélszerűbb kivitelezésére. Ugyancsak a második ötéves terv során tovább kívánjuk fejleszteni a hideghengermű üzemünket még pedig oly irányban, hogy főleg az edzett és felületbevont szalagok gyártását növeljük, illetőleg honosítjuk meg. Ezek az elképzelések ugyancsak szükségessé teszik a huzalműnél a nagyarányú tervezési feladatok végrehajtását. A vállalat egyéb üzemeinek fejlesztéséhez is szükséges a megalapozott, korszerű tervek elkészítése, amelyek szintén az elkövetkezendő év so- ronkövetkező feladataihoz tartoznak. Mándoki Andor Műszaki szocialista brigád a Vasötvözetgyárban A Magyar Vasötvözetgyár Szakszervezeti Bizottsága szombaton délután összehívta azt a két brigádot, amelyek versenyt indítottak a szocialista cím elnyeréséért. A kitüntető címet, az ezzel járó okleveleket Fejes János elvtárs az SZB elnöke rövid beszéd után nyújtotta át a Szalai János főmérnök által vezetett kilenctagú brigádnak. Ez a brigád, amelyben műszaki dolgozók vesznek részt jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gyár 1959-es évi tervét 106,5 százalékra teljesítette, hogy szilárdult a technológiai fegyelem és nagy energia megtakarítással zárta az évet. A brigád elhatározta, hogy a versenyt tovább folytatja. A másik brigád amelynek Kreknyák Gyula művezető a vezetője, szintén azt a célt tűzte ki, hogy rövidesen elérik a megtisztelő címet. Egyébként a napokban az egyes kohónál 15 dolgozó részvételével újabb brigád alakult a szocialista cím elnyeréséért. címmel lapunk január 27-i számában glosszát közöltünk, amély- ben megírtuk, hogy a nagybá- tonyi üzemi étkezdében olyan nagy a hideg, hogy a dolgozók csak kabátban, kalapban fogyaszthatják cl az ebedet. Szóvá- tettük, hogy a meleg étel sem meleg, mert mire az étkező jó étvággyal azt elfogyaszthatná, akkorra a zsír megfagy a tányér szélén, az étel teljesen élvezhetetlenné válik. Megemlítettük a lassú kiszolgálást, s azt, hogy annak ellenére, hogy a kenyérgyár a szomszédságukban van, két-három napos száraz kenyeret szolgálnak fel az ebédhez, vacsorához. Cikkünkre választ kaptunk az egri Felsőmagyarországi Üzemi Vertdéglátóipari vállalat igazgatójától, amelyben köszönetét fejezte ki megállapításainkért, s levelében nem a hibák eltussolását, hanem inkább azok kijavítását szabta meg. Közölték, hogy a korábbi hibákat csak tetőzte cikkünk, s ezért az étkezde vezetőjét leváltották. Gondoskodnak arról, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok ellenére is melegebb legyen az étterem, mitöbb, az ételek felszolgálásához pedig előmelegített tányérokat alkalmaznak majd. Intézkedés történt a friss kenyér felszolgálásáról is, míg a gyors kiszolgálás érdekében a jövőben három felszolgálót alkalmaznak majd, csakúgy mint az korábban is történt. Az egyéb - beruházási intézkedések érdekében tárgyalások folynak a Szénbányászati Tröszttel. BŐVÍTIK A VÍZHÁLÓZATOT JOBBAGYIBAN A nemrég termelőszövetkezeti községgé lett Jobbágyiban ebben az esztendőben elsősorban a járdaépítésre és a vízhálózat bővítésére gondol a tanács. A vízhálózat bővítésével jelentősen javul a község egészségügyi helyzete. A csehszlovákiai kékkői bányászok kerültek az élre a mizserfaiakkal folytatott párosversenyben Az újítások jelentőségéről már nagyon sok szó esett nemcsak értekezleteken, termelési tanácskozásokon, hanem az újítók országos ankétjén és a sajtóban is. Természetesen elsősorban a tények ereje agitál az újítások szorgalmazása mellett, mert számtalan termelési problémát oldottak már meg újítóink, s sokat tettek a nehéz fizikai munka megkönnyítése érdekében is. E néhány sor olvasása után elsősorban a szénbányászatban dolgozó újítóink azt mondhatják: tudjuk mi ezt mind, sokat is teszünk az újító mozgalom fellendítése érdekében, de sajnos, az utóbbi időben, nem utolsó sorban pedig az elmúlt esztendőben a gyakorlat homlokegyenest mást mutatott, mint az elmélet. Éppen ezért — s ha most mi mégis ismétlésbe bocsátkoznánk, nézzen el az olvasó — érdemes még egyszer bonckés alá venni a szénbányászat elmúlt évi újítómozgalmának helyzetét, tapasztalatát, hogy a tények bírjanak egyeseket más belátásra. A szénbányászatban az újítómozgalom 1959-ben a korábbi évekhez viszonyítva visszaeesett, nem is kismértékben. S ha már csak ezt vesszük alapul, akkor érdemes a tényekből a tanulságokat levonni. Maga a szénbányászati tröszt jelentése is arról ad számot, hogy az elmúlt évben jelentősen visszaesett a mozgalom. Annak ellenére, hogy a beadott javaslatok száma 20, az elfogadottaké 10 százalékkal nőtt- Az is fontos, hogy az újítások száma emelkedjék, de még fontosabb, hogy minél magasabb gazdasági eredmény jelentkezzen népgazdasági szinten. Itt pedig egyszerűen el nem fogadható a csökkenés — 1958-hoz viszonyítva mintegy 50 százalék, több mint 4 millió forint. Az eredmények csökkenésének egyik igen fontos oka a műszaki dolgozók kezdeményező készségének elégtenagy az ellenállás a fizikai dolgozók újításaival szemben. Ez az ellenállás pedig oda vezet, hogy a fizikai dolgozók belefáradnak az újításuk körül kibontakozó bonyodalmakba, s inkább lemondanak az újításukról, mintsem járják az azzal járó kálváriákat Ugyanis azt mondják, hogy mindaddig nincs is semmi baj, amíg szóba nem kerül a gazdasági értékelés, az érte járó díj kifizetése, vagy a bevezetéshez szükséges anyagi fedezet. Idézzünk is néhány esetet. Huszár Imre mizserfai lakatos évekkel ezelőtt szerkesztett egy elmés farablő szerkezetet. Jó az! Használják is üzemeink. De új konstrukciót, új tervrajzot kellett készíttettni a miskolci egyetemmel- Ez a rajz, a prototípus nemhogy a készülék előnyét, hanem hátrányát bizonyította. Míg a házilag készített gép könnyű is volt, jó volt a hatásfoka is, addig az így tervezett gép nagyobb súlya ellenére sem érte el a kívánt hatásfokot. Másik. Vi- szovszki Ignác kazán villany- szerelő a végtelenkötelű szállítógépek automatizálására készített újítást. Néhány helyen nagyszerűen alkalmazzák, sőt, még 50 helyen kellene azt bevezetni, de pénz hiányában ennek kiszélesítése megrekedt. A trösztnél bizalmatlanul fogadták eme újításokat. Az pedig már valóságos hínár, amit a Máthé- féle kisszdvattyú körül tesznek a tröszt egyes osztályain, ahol kimondták a szentenciát annak ellenére, hogy azt a gépet megismerték volna, azt a gépet, amelyet a bányászok szeretnek. Nos, tehát ez az egyik oka annak, hogy visszaesett szénmedencénkben az újítás, hogy az elmúlt évben többet fizettek ki eszmei díjért, mint újítási megtakarításért, hogy a fizikai dolgozók, akik legjobban ismerik munkafogásaikat, nem törekednek az újra, nem törekednek az ésszerűsítésre. A hideghengermű fejlesztésével függ össze, azonban a vállalat egészét szolgálja, energia-ellátásunk bővítésének feladata is. A rendelkezésre álló terv alapján 1960. évben megkezdődik a 35/10 KV-os fogadóállomás építése. Ez lesz hivatva a gyár megnövekedett villamosener- gia igényét az elkövetEgy éve annak, hogy a mizserfai bányászok párosverseny szerződést kötöttek a testvéri csehszlovákiai kékkői bányászokkal. Verseny- szerződésükben az összüzemi teljesítmény növelését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését és a baleseti gyakoriság csökkentését szabták meg feladatul. Miért van — ha már nincs, — háromszoros áron? Vannak az életnek furcsaságai. s a furcsaságok egy- néhányát már meg is szoktuk, annak ellenére, hogy azok egyáltalán nem válnak ínyünkre. Furcsaságot csinálnak velünk a gyárak, üzemek, ezen a téren azonban a kereskedelem viszi el mindenki elől a babért. Ezt azért is lehet ilyen magabiztosan állítani, mert a kereskedelem az, amelyik a legtöbb emberrel áll közvetlen összeköttetésben, s ha valami hiánycikk jelentkezik, akkor a vásárlók elsősorban a kereskedelmet szidják. De nézzük csak például a vendéglátó- ipart. Ott például most, a hideg időben egynéhány üzemegységben a tilalom ellenére is erős paprikát tesznek a forralt borba, hogy a vendég ne tudja: a bor, vagy a paprika csípi-e. A salgótarjáni borkóstolóban (Sport) a kiszolgálók nem tudják, hogy egy deci bor áráért egy deci jár-e, avagy csak — s ez a gyakorlat — 8 köbcenti- Iiter. Szólhatnánk a cukrászati feldolgozó üzemről is, ahol elfelejtik megmérni az árut, s a mignonnál fél, a gesztenyepürénél pedig egy dekás hiány is előforduL No, de térjünk vissza a kereskedelemre, mert az most megint mindenkin túltett. Mindenki tudja, hogy egyre nő a motorkerékpár parkunk, s ha a motorkerépkárt használják — már pedig azért vásárolják —, akkor az kopik, romlik is. Leggyakrabban baj van az első teleszkóp perselyekkel. A Pannónia motor- kerékpárhoz a jobboldalas persely 64, a baloldalas persely pedig 57 forint. Se nem több, se nem kevesebb. Ebben még nem is lenne semmi kivetni való. Az azonban már megint a kereskedelemre vall, hogy nem lehet kapni a Pannónia motorkerékpárhoz jobb oldalas perselyt, de lehet kapni a már nem gyártott Csepel motorkerékpárokhoz. Talán még ebben sem lenne semmi rossz, hisz’ ez a persely nagyon jó a Pannónia motorkerékpárhoz is. De abban már feltétlen van valami turpisság, hogy a Csepel jobb perselye nem 64, hanem írd és mond, 156,— forint (!?) Vagyis ugyanarra a célra használt árnhoz csaknem háromszoros áron lehet hozzájutni, csak azért, mert az nem Pannónia, hanem Csepel gyártmány! Avagy pedig a Csepel gyártmány még régi cikkszámon fut, s elfeledkeztek már róla? — So — Az eddigi háromszori értékelésnél csak egy esetben sikerült a mizserfaiaknak megszerezniük a győzelmet, s két esetben a kékkői bányászok vitték el a babért. Legutóbb, január 4-én Mizserfáról utazott küldöttség Csehszlovákiába, hogy értékeljék a két bánya 1959. negyedik negyedévének eredményét. Ebben a versenyszakaszban ismét a kékkőiek lettek a jobbak, mert az önköltségi tervüket 96,2, a kékkői bányászoknak, s a géppel három vájár és egy lakatos utazott Csehszlovákiába, hogy azt ott üzembe helyezzék, s megtanítsák a gép kezelésére a csehszlovák bányászokat is. A versenyértékelés napján a gép már üzemelt Kékkőn. s egy 24 órás műszakban átlagosan kilenc méteres előrehaladást értek el, a mizserfai átlagos hat méterrel szemben. len volta, arról már nem is szólva — s talán ez a legdöntőbb —, hogy 1959-ben lényegesen csökkent a mozgalomban résztvevő fizikai, elsősorban a közvetlen szénfalnál, széntermeléssel foglalkozó dolgozók aránya. És itt álljunk meg egy pillanatra. A tények és tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a szénbányászatban még ma is Ezek a tények pedig a feladatokat is megszabják. Azt, hogy 1960-ban feltétlenül el kell hárítani az újítómozgalom fejlődése előtt álló minden akadályt, s egészséges légkörben fizikai és műszaki dolgozóinkat is ösztökéljük az újra, arra, amiből népünknek, egész népgazdaságunknak haszna származik. Somogyvári László Április 4-re készülnek a helviipari vállalatok minőséget 100,5, az összüzemi teljesítményt pedig 103,5 százalékra teljesítették szemben a mizserfaiak 92,7 100,8 illetve 102,8 százalékukkal. így pontversenyben a kékkőieknek 46,9 a mizserfaiaknak pedig 32,6 pontot sikerült összeszedni. A versenyen belül egymás műszaki segítségét is vállalták a két bánya dolgozói. A mizserfai bányászok egy F. 4-es fejtőgépet juttattak a Megyénk tizenhárom helyiipari vállalatánál elkészültek a vállalások hazánk felszabadulása 15. évfordulója tiszteletére. A Nógrád megyei Bánya és Építőanyagipari Vállalat például égetett tégla tervét 110 százalékra kívánja teljesíteni a felszabadulási évforduló ünnepéig. Ez pénzben kifejezve 56 900 forint többlet- termelést jelent majd a vállalatnak. Nyerstégla tervét 200 ezer darabbal kívánja túlteljesíteni. Ebből 57 ezer forintos tervtúlteljesítéshez jut majd a vállalat. További felajánlásaikban az egy főre eső termelési érték egy százalékkal való túlteljesítését, valamint az össztermelési költség egy százalékkal való csökkentését is tervbe vették. A Salgótarjáni Vegyesipari Vállalatnál a felszabadulási évforduló tiszteletére újonnan alakult KISZ-brigádok tették meg felajánlásaikat. Itt 70 ezer forintos túlteljesítést vállaltak a dolgozók. Felajánlásaik kiterjednek az anyagtakarékosságra, a pontosabb, jobb munkaszervezésre, pontos méretszabásra stb. A fiatalok az említettek mellett társadalmi munkát is vállalnak a felszabadulási évforduló tiszteletére. A vastömeg- clkk részlegben csővázas fészert készítenek majd a kocsijavítások tervszerűbbé és gyorsabbá tételére. Ezzel mintegy tízezer forint értékű megtakarítást érnek el a vállalat számára. Hasonlókép felajánlást készítettek a fel- szabadulási évforduló minél ünnepélyesebbé tételére a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat dolgozói is. Ök április 4-ig tartó tervüket 30 ezer forinttal teljesítik majd túl és a termelékenység növeléséhez fejenként 200 forinttal járulnak hozzá. Emellett mintegy 7 ezer forinttal csökkenteni kívánják a termelési költséget is. A könnyűipari üzemek mellett az élelmiszeripari üzemek is felajánlásokat tettek. A Salgótarjáni Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatnál az I. számú brigád tagjai a selejt csökkentését, a termelési terv 5 százalékos túlteljesítését, az igazolatlan mulasztások megszüntetését, a higiéniai körülmények megjavítását foglalták vállalásaikba. A II. számú brigád tagjai a töltelékáruk selejtmentes előállítását, ugyancsak öt százalékos tervtúlteljesítést, a technológiai utasítások pontos betartását vállalták egyebek között. Értékes felajánlásokat tettek még a Salgótarjáni és Balassagyarmati Sütőipari Vállalat dolgozói, valamint a Pásztói Szikvízüzem munkásai is. A Pásztói Tejüzemben nagy gondot fordítanak a készítmények minőségére. Képünkön: Papp László laboráns tejzsírvizsgálatot tart.
