Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-06 / 11. szám
1960. február 6. NÓGRÁDI NÉPÜJSAQ 7 Megkezdődtek a nőnapi előkészületek Salgótarjánban Már komoly munkához kezdtek Salgótarján asszonyai a Nemzetközi Nőnap idei ünnepségeinek minél im- pozánsabb megrendezése érdekében. Az előkészületi munkák az elmúlt napokban megkezdődtek. A város valamennyi gazdaasszony körében ünnepi felolvasásokat tartanak, amelyen ismertetik az ötvenéves nőmozgalom eredményeit, sikereit és feladatait. A tizenkét területi nőtanács asszonyai elhatározták, március 8-ig találkozókat rendeznek egymással, hogy minél ünne- pietíbé és szebbé tehessék a nőnapi ünnepséget. így Baglyasalja asszonyai a Béke-telep asszonyaival találkoztak, az üveggyár asszonyai a bányász feleségeknek adtak „randevút”, a tűzhelygyáriak a nagyállomás vasutas asszonyaival ünnepelnek közösen, a vízválasztóiak pedig Forgács-bányatelepre látogatnak. Elhatározták azt a salgótarjáni asszonyok, hogy a koppenhágai nemzetközi nőünnepségre eredeti palóc hímzésű térítőt és díszpárnát küldenek el. Az ajándékot a városban élő ügyes kezű asz- szonyok közösen készítik majd. Az említettek mellett tovább szélesítik a már eddig is nagyon jól sikerült réteg-találkozókat. Február 4-én a városi nőtanács 30 pedagógus nővel tartott találkozót. Utána orvosfeleségek, majd műszaki feleségek és munkásasszonyok részére is ilyen baráti összejövetelt rendeznek. Tervbe vették a nőnap tiszteletére a nőmozgalomban és a pártmunkában régóta dolgozó asszonyok összehívását is. Így vendégül látják a 19-es kommunisták feleségeit, meghívják azokat az asszonyokat is, akik 1945 óta végeznek mozgalmi munkát, vendégül látják azokat is, akiket az 1956-os ellenforradalom serkentett mozgalmi munkára. szervezett békemozgalom tizenegy éve az emberiség számos győzelmét eredményezte Nagyszabású békeértekezlet Salgótarjánban Értékelik az állatokat, munkához láttak a földrendezők, tervezik a jövőt Hugyagon Hugyag nemrégiben termelőszövetkezeti község lett. A község dolgozó parasztjai az idén már a néhány napja megalakult Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben dolgoznak. Az alakuló ülés után az értékelő bizottság hozzá látott az állatok, gazdasági felszerelések értékeléséhez, amelyet a termelőszövetkezeti tagok a közös gazdaságba hoznak. Javul a földművesszövetkezeti áruellátás Kallón PiaGi napokon zsúfolt az autóbusz, amely Kálióról Aszódra megy. A kállói asz- szonyok nagy része felszedi a sátorfáját és irány: Aszód. Annak, aki ezt a népvándorlást hetente látja, nem kell magyarázni, miért kelnek útra olyan gyakran a kállóiak. Ennek egyszerű a magyarázata, az emberek vásárolni mennek, hiszen a falusi boltokban konfekciót, textilárut, vasárut és vegyicikkeket nem lehet, vagy lehet is, csak hiányosan lehet kapni. — Mi is látjuk ezt nap mint nap — mondja Rondella József, a földművesszövetkezet ügyvezetője —, de sajnos, segíteni eddig nem tudtunk ezea A továbbiakban elmondja, hogy az elmúlt évben a boltegységek felkészültsége, árukészlete megfelelő volt. A földművesszövetkezet terveit mindig teljesítette, de a vevők kiáramlását nem tudták megszüntetni. Ismeretes, a leállói földművesszövetkezet körzetében is nagy változások szemtanúja, részese a falu népe. Erdő- tancsa már a múlt tavasszal. Erdőkürt pedig a napokban változtatott életmódján s lépett a közös gazdálkodás útjára. Üj helyzet alakult ki a földművesszövetkezet körzetében. Gondosabb áruellátást, szervezettebb munkát igényel az új útra lépett községek dolgozó parasztjainak áruellátása. Török István, a kiskereskedelmi üzemág vezetője elmondja, hogy Erdőtarcsa termelőszövetkezeti községben a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari üzemegységeket korszerűsítették. Ezzel együtt árukészletemelkedés is volt. Régebben 180 ezer forint körül mozgott az árukészlet értéke s most 250 ezer forint körül van. Igényesebb árukkal választékosabb iparcikkekkel gazdagodtak az erdőtarcsai boltok. Erre lenne szükség Kállón is, ebben a 2500 lakosú faluban. Az idei tervek már komolyabb dolgokat ígérnek. Erről beszél a szövetkezet ügyvezetője. — Korszerűsítjük a kallói boltokat. A napokban vásároltunk egy épületet, amelyet kis átalakítással korszerű üzletté varázsoltunk. Ezzel megoldódik az üzletek szakosítása is. A nyáron nyíló kis- áruházban lesz konfekció, textil, vegyi és vasáru is. De nemcsak kisáruház nyílik Kállón, lesz önkiszolgáló élelmiszerbolt is és egy családias kisvendéglő. A szövetkezet vezetői tudják, sok a tennivaló a körzetben, hiszen földművesszövetkezetünk nem tartozik a 'égj óbb szövetkezetek közé. Éppen ezért ebben az évben nagyot szeretnének előre lépni azon az úton, amely felfelé vezet. Most, hogy javul az üzlethálózat, bővülhet az áru- választék is, igényesebb cikkekkel is jelentkezhetnének. Az 1176 szövetkezeti tag azt kéri, hogy olyan áruval lássák el a boltokat, amilyenre nekik szükségük van. A földművesszövetkezet dolgozóinak, főleg a boltok vezetőinek megtisztelő szép feladat kutatni a vásárlók igényei után. Ha ez így lesz, kevesebben mennek a reggeli buszokkal Aszódra. Kata János NÉHÁNY HÍR A VÖRÖSKERESZT ÉLETÉBŐL Salgótarjánban az üzemek keretében megkezdődtek a napokban azok az egészségőri kiképző tanfolyamok, melyeknek hallgatói arra az önkéntes társadalmi munkára vállalkoztak, hogy egy-egy bérház, utcatömb keretében segítségére lesznek a magánosán élő betegeknek, öregeknek és terhes, vagy beteg asszonyoknak, akik a házkörüli nehezebb teendőket nem tudják egyedül ellátni. Az egészségőrök rendszeresen látogatják majd az otthonokat és szükség esetén az egészségügyi szerveket is segítségül hivják a panaszok, problémák orvoslására. A baglyasaljai Vöröskeresztes asszonyok kedves ajándékokkal keresték fel az elmúlt héten a felsőpetényi gyermekotthon kis lakóit. A 3—6 esztendős csöppségeknek a baglyasaljai nők babákat, mackókat, állatfigurákat készítettek szabad óráikban, s azokat vitték el számukra, boldogan és hálásan vették birtokukba új játékaikat. * Az egészségügyi állomások tagjai részére a Vöröskereszt szervezésében megindultak a vállalati kiképzések, amelyeken a körzeti orvosok tartanak szakelőadásokat. Az értékelő bizottság munkájában Ocskó István, a termelőszövetkezet elnöke mellett részt vesz néhány szövetkezeti tag is. Az értékelés jelenleg is folyik. Munkához láttak a községben a földrendezők is, hogy összevonják az 1400 hold földet, amelyen 270 család a tavaszon elkezdi a közös gazdálkodást. Az 1960-as esztendőre átgondolt gazdasági tervet még nem készített el a termelőszövetkezet, de a tagok, akik még az elmúlt évben egyénileg gazdálkodtak, már tervezik, hogyan kellene kialakítani a közös gazdálkodást, hogy nagyobb jövedelmük legyen, jobban éljenek, mint amikor egyénileg gazdálkodtak. Abban valamennyien megegyeznek, hogy a burgonyatermelést a termelőszövetkezetben is folytatják, hiszen <;z komoly jövedelmet jelent majd. Aztán a kertészeti növények termelése is megérné a fáradtságot, hiszen munkaerő van a termelőszövetkezetben, s a kertészet mindig jól fizet. Kora tavasztól késő őszig nem lenne gond az előlegosztás. A legnagyobb gondot azonban a fiatal termelőszövetke zet a nagyüzemi állattenyésztés kialakítására helyezi, mert az állattenyésztés jövedelme adja majd a termelőszövetkezeti gazdálkodás jövedelmének nagyobbik részét. Kedden délelőtt Salgótarjánban a Hazafias Népfront nagyszabású béke-aktívát tartott. Az aktíván résztvettek megyénk békeharcosai, akik előtt Bokor János ismertette az Országos Bóketanács január 20-án Budapesten megtartott ülését. Ezután Mihályfi Ernő, megyénk képviselője a Magyar Nemzet főszerkesztője tartott színvonalas külpolitikai tájékoztatót. Mihályfi elvtárs bevezetőként méltatta a Béke Világtanács fennállásának 11 évét. Az elmúlt 11 év a békeszerető emberek győzelmét jelentette. Majd a Szovjetunió következetes békepolitikájáról szólott. Elmondotta a csúcstalálkozó létrejöttének körülményeit. Mint mondotta a nemzetközi helyzet megváltozott. Ma már elsősorban a nyugati nagyhatalmak érdeke a tárgyalás. Beszélt a legutóbbi ENSZ közgyűlésről. Mint elmondotta újból napirendre került a magyar ügy. Elő akarták ismét hozni, de mint korábban ezúttal is kudarcot vallott. Jellemző erre az a tény is, hogy Hruscsov amerikai látogatása során hazánk ügye sehol sem került szóba. Egyetlen tárgyaláson sem veteték fel a magyar ügyet, az ENSZ közgyűlés utolsó napján rehabilitálták hazánkat, azáltal, hogy beválasztották a kozmikus bizottságba. Ezután a nemzetközi helyzetet ismertette. Mint mondta a kapitalizmus és a szocializmus küzdelme Kelet- Európábán már végképp eldőlt a szocializmus javára. Most már a Nyugati hatalmak között folyik a vita, hogy ne változzon az erőviszonyuk Európában. Ezért ragaszkodnak görcsösen Nyu- gat-Berlinhez is. A továbbiakban beszélt a gyarmati harcokról. Befejezésül arról szólott, most békés verseny következik. A tartós béke felé vezet az út. S ez azt jelenti, hogy békében élhetünk, egyre gyorsabban építhetjük szocialista társadalmunkat. A béke-aktíva Katona János javaslatára táviratot fogadott el, amelyet az Országos Béketanácsnak küldtek el. A táviratban üdvözölték a Szovjetunió leszerelési intézkedéseit s követelték, mindenütt vessenek véget a fegyverkezésnek, a háborús készülődésnek. 4 Duna és a Duna Bizottság Közép- és Dél- kelet-Európa fő- folyója, s egyúttal legfontosabb vízi- útja a 2850 km hosszú Duna, a Német Szövetségi Köztársaságban a Fekete-Erdő (Schwarzwald) keleti oldalán két ágból ered, s Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária területeit felfűzve, hatalmas delta-torkolatot képezve a Fekete-tengerbe ömlik. Több mint száz éves törekvés, hogy a közel 2400 km-cs szakaszon hajózható folyó partmenti államainak teljes szuverénitását biztosítva, a szabad hajózás elveit lerögzítsék. Az 1948-ban, Belgrádban létrehívott Duna Bizottsá: szervezeti keretei között sikerült ezt elérni, midőn Bul gária, Csehszlovákia, Magyar ország, Románia és a Szovjet unió képviselői között egyez mény jött létre, mely demok ratikus rendszert teremtett a dunai hajózás kérdésében. Az egyezményhez 1959-ben Ausztria is csatlakozott. A demokratikus elvek alapján készített egyezmény hajózási kérdésekben nem tesz különbséget partmenti, vagy más állam között; az egyezmény eredményességét bizonyítja többek között az, hogy 1950 óta a dunai áruforgalom megkétszereződött, továbbá, hogy hajdani kis kikötök. mint Izmail, Komarno (Komárom), vagy Sztálinváros, ma már évente sok millió tonnányi rakományt feldolgozó, korszerű kikötőkké fejlődtek. A hazánk fővárosában székelő Duna Bizottság tízéves fennállásának jubileumi ülésszaka napjainkban folyik, az ülésszakon a tagállamok képviselőin kívül az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának, valamint a Német Szövetségi Köztársaságnak szakértői is résztvesznek. A tanúk emlékeztetnek ••• Alacsony, barna asszony ül velem szemben, Belányi Miklósné. Alig néhány napja érkezett haza „zarándok” útjáról. Auschwitz—Birkenauban járt, a haláltáborban, amely a szabadság elérkezésével millió és millió „zarándok” kegyhelyévé változott. Tizenöt év hosszú idő, s mégis csak villanásnyi, ha arra gondolunk, hogy a sajgó sebek még nem hegedtek be; s felejteni nem enged az élet. Az emlékezetben élénken él még az elszenvedett kín, gyötrelem és a szívekben örökre kitörölhetetlen barázdát hasítottak az átélt fájdalmak. Ez az asszony nem sír. Belülről zokog a lelke, s a hangja monoton, szavai úgy kopognak, mint a sírba eresztett koporsón a rögök. Valahová a messzeségbe pillant. Lelki szeme távoli tájak felett száguld, s feltűnnek előtte a krematóriumok gomolygó kéményei, a halálbarakkok; a csontemberek hada, azok, akikkel együtt volt és akiknek szinte csak a szemük élt és akik abban a pokoli életben állandóan látták a vigyorgó halált. — Birkenau... Nagy része most romokban van. Az őrület utolsó attrakciójaként igyekeztek eltüntetni a náci hóhérok azt, amit soha sem lehet feledtetni. Akik most ott volunk, legnagyobbrészt már megjártuk ezeket a táborokat annakidején — mondja színtelen hangon. Szavai tovább kopognak és beszéde nyomán kialakul előttem is a kép. A történelem legborzalmasabb gaztette zajlott le azon a helyen a II. világháború alatt. Cinikus, aljas, emberbőrbe bújt állatok irtották ott az embereket kegyetlen tervszerűséggel. Még gondolni is fájdalmas ezekre a tettekre; hát még átélni? Rettenetes volt átélni, egymást segítő lelkierő. makacs akarat, szinte a fanatikumig hajtott akarás is kellett ahhoz, hogy valaki túlélje a megpróbáltatásokat. ö is a kevesek közé tartozott, akiket a vakszerencse kegyeibe fogadott. Neki is az életet intették ott azon a rakodón, ahol kiválogatták, ki marad élve, ki kerül azok közé, akiknek hosszúi, bánatos sora a krematórium kapujába torkollott ... — Még a fülemben csengnek most is azok a sikolyok, amelyek az anyjuktól elszakított ártatlan gyermekek ajkáról röppentek fel. A két sor — az „életbe” és a halálba menetelőké egymás mellett vonult, s férj a feleségnek, apa a fiának, vőlegény a menyasszonynak intett még egy utolsót sután, görcsbe rándult kézzel. A nővérem és két szép gyermeke is könnyes szemmel kerestek engem a halálra- várók közül... Itt megcsuklik a hangja, s nagyon fáradt mozdulattal végigsimítja homlokát. Szakadnak belőle a szavak. Keserűség, bánat. Vajon mit érzett ez az asszony is, amikor sorstársaival együtt megtudta, hogy hiába nyert életet, reájuk is halál vár. Mikor? Az azoktól függött, akiknek rothadt agyában felülkerekedett a téboly. Most, amikor újra a halálgyárban járt, felszakadtak benne az emlékezés gátjai és újra bejárt minden helyet, ahol szenvedett. ... A kopaszranyírás... az emberiség megalázása, a korpakenyér és a marharépa, vagy fűleves... a krematóriumok állandó gomolygó fekete füstje... a tájon uralkodó kibírhatatlan bűz ...; belemarkoltak a szívébe. Csendben ment a többiekkel, csupán a lelkében zúgott a múlt vad kreszcsendóval. Áhítatos csend honolt a tájon, az emlékezésből fakadó kegyelet csendje. A haláltábor felszabadulásának 15. évfordulóján rendezett emlékünnepségen résztvevők lelki szemei előtt újra elvonultak a múlt képei. A csonttá aszalódott emberek sokasága, a felügyelők, katonák és kopók brutalitása, a ciklongáztól halálba dermedt hullák hegyei; borzalom és iszonyat... — Itt az ünnepségen találkoztam Grigorij Ivanovics Jeliszavetszkij ezredessel, a tábort felszabadító egység parancsnokával, Mareszjevvel, az igaz emberrel és sok-sok volt sorstársammal. Fájt, sajgott, de beszéltek a múltról. Chopin gyászindulója zúgott a barakkok között, s a koszorúk tömegét helyezték el a Il-es halálbarakk udvarán, a kivégző fal előtt levő golyófogó tövében, ahol az emberek tízezreit ölték meg. Megnézte a magyar múzeumot is — amit akkor nyitottak meg —, ahol fényképes és tárgyi bizonyítékok dokumentálják a magyar fasizmus vadállati kegyetlenkedéseit 1919-től 1945-ig. Szomorú, szívbemarkoló emlékek: a haláltábor lakói által faragott kanalak, emberből főzött szappan, különböző bilincsek, hajból font szövet és még soksok más. Nem folytatjuk a beszélgetést. Halkan még annyit említ meg, hogy a férje is megjárta a haláltáborok egyikét Egyszerű iparos emberek. De mit számított az a démoni őrület megszállottainak, akik egy világtragédiát kívántak rendezni. Es most újra sarjadnak betegagyú fantomok. Emlékezzetek és őrködjetek igaz emberek! Pádár András
