Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-06 / 11. szám

4 NÓGRÁDI NÉPtJSAG 1960. február 6. A pályaválasztás gondjairól fezekben a hetekben igen sok szülő, édesanya és édesapa gyakori beszédtémája a VIII. általános iskolás, vagy IV-es középiskolás gyermeke sorsa: a továbbtanulás, vagy a keresettel járó foglalkozás felé irányítsák-e gyermekü­ket. Sok szülőben már szüle­tésükkor megfogamzott a gon­dolat, mit kívánnak fiúkból, lányukból. Mert a felszaba­dulás gyermekei előtt már nyitva áll az érvényesülés­hez, a tudás megszerzéséhez vezető út. Városunkban a gimnázium, a közgazdasági- és gépipari technikum mellett az ipari tanuló intézet várja a to­vábbtanulókat. Hogy az el­múlt évi hibákból okuljunk, nem árt, ha néhány dologra már most felfigyelünk. Igen sok tehetséges munkásfiatal szülei — talán gyermekeik vágyától vezéreltetve is — távoli, budapesti, vagy egyéb nagyvárosi, hangzatos nevű középiskolákba szerették vol­na gyermekeiket beíratni. IPéldául Kandó Kálmán Vil­lamosipari Technikum, Élel­miszeripari Technikum). Míg a tanuló jelentkezési papír­jai a fent nevezett iskolák­ban várták az elintézést, a tanulók itthon a legnagyobb nyugalommal már a jövő is­kolai évükről álmodoztak. Ez alatt az idő alatt Salgótar­jánban valamennyi techni­kum, sőt a gimnázium is fel­töltődött közepes, vagy gyen­gébb előképzettségű tanulók­kal. S amikor közölték ezek­kel a tanulókkal, hogy hely­hiány miatt nem nyertek fel­vételt, már itthon sem volt lehetőségük valamelyik közép­iskolába beiratkozni. Mi a to­vábbiakban is csak örülünk, ha általános iskolás tanulók különböző típusú középisko­lákba jelentkeznek, és olyan ismeretekre tesznek szert, amelyekre nálunk lehetőség nincs. Szeretnénk aztán a figyelmet felhívni a gimnázi­umi tanulás előnyeire. Ez annál is inkább szükséges, mert sokan a ginmáziumot el­avult oktatási formának tart­ják. Ebből is fakad, hogy ta­valy csak 40 százalék körül jelentkezett munkás-paraszt- fiatal a gimnáziumba. Jól­lehet a jelenlegi gimnáziumi iskolatípusnak vannak tény­legesen hibái, de a politech­nikai oktatás bevezetése egy­re inkább elősegíti a gim­náziumban végzett tanulókat is az életben való helytállás­ban is. Másrészt innen vezet az út az orvosi, tanári, jo­gászi, s legtöbb esetben a mérnöki pályák felé is. Igen megnövekedett a Közgazda- sági Technikum szerepe is. Termelőszövetkezeteink fia­taljaikat javasolják a köz- gazdasági technikumba, hogy megfelelő könyvelőként kerül­jön hozzájuk vissza. A tapasztalatok azt mutat­ják. hogy a szülők a gyerme­kek továbbtanulását legszíve­sebben a gépipari és a köz- gazdasági technikumban lát­ják. Az abból is fakad, hogy gyermekük a technikum el­végzése után kenyérkeresővé válik, s a családi pénztár­ban a továbbiakban a bevé­telt, nem pedig a kiadást szaporítja. Bár már vannak szép számmal olyan munkás- szülők, akik gyermeküket ma­gasabb iskolák elvégzésére ösztönzik, komoly anyagi ál­dozatokat hoznak. Az értel­miségi és alkalmazotti szülők a továbbtanulás kérdésében pozitívabb álláspontot képvi­selnek, mint némely munkás- szülő. A továbbtanulás azonban ** nem csupán a szülőtől Uigg. A gyermektől is igen erős akaratot, választott hi­vatása iránti mély vonzalmat követel. Ez a legtöbb esetben nem önmagától fejlődik ki. Ezért óriási szerepe van az iskolai osztályfőnökök és szak­tanárok felvilágosító munká­jának, nem különben a most bevezetett politechnikai ok­tatásnak, az üzemekkel kiépí­tett szoros kapcsolatnak. A szaktanárok, osztályvezetők helyzete azért is könnyebb, mert ismerik a gyermek egyé­ni képességeit, a különböző szakterületek iránti érdeklő­dését — s mint felnőttek, akik a gyakorlati élettel is szorosabb kapcsolatot tarta­nak —, az elhelyezkedési le­hetőségeket is. De célszerű lenne a nagyobb élettapasz­talattal rendelkező pedagógu­sok bevonásával a város köz­ponti iskoláiban központi ta­nácsadót szervezni. Nem lennénk tárgyilagosak és szűklátókörűségről tennénk tanúbizonyságot, ha a tovább­tanulás szükségességét csupán a vezető munkakörök betöl­tésére korlátoznánk. Ma a technika századában a két rendszer közötti verseny kö­vetkeztében is a termelőerők rohamos fejlődése következik be. A bonyolult gépek keze­lése, az új gyártási eljárások, korszerű technológia alkalma­zása nagyobb szakértelmet, megfelelő iskolai végzettséget feltételeznek. A középiskolákból az egye­temekre való jelentkezés is most kezdődik a félévi ered­ményektől is függően. A me­gye és a város gazdasági és egészségügyi előrehaladását szolgálná, ha az igen jó elő­menetelő tanulók az orvosi, mérnöki egyetemekre jelent­keznének, hogy onnan haza­jövet a mi üzemeinkben, vagy dgészségügyi intézményeink­ben helyezkedhetnének el. Már most meg kell jegyez­nünk, hogy lesznek jó né- hányan, akik az első jelent­kezéskor helyhiány miatt ki fognak maradni. Maradtak ki tavaly is és tavalyelőtt is. Ezek a fiatalok a gyakorlati életben helyezkedtek el. A gyakorlati munka igen hasz­nos idő az egyetemre jelent­kezőnek azért is, mert a fi­zikai munka jobb megbecsü­lésén kívül a tanuló anyagi megerősödését is szolgálhatja. Nem beszélve arról, hogy jó magaviseletű gyerekek az üzemtől társadalmi ösztöndí­jat is kaphatnak, ha oda mennek vissza az iskola el­végzése után. A magasabb iskolatípusba való belépésig még egy félév és egy nyári szünet van. Pedagógusainknak, de külö­nösen a tanulóknak még igen sok lehetőségük van a jó felkészüléshez. Az osztályve­zetők és a szaktanárok a KISZ-szervezetektől támogat­va adjanak meg minden le­hetőséget még a hátralévő időben, az idő alapos és jó kihasználására, az esetleges fogyatékosságok kiküszöbölé­sére. Molnár Pál Ahol előrelátóan forgatják a pénzt Mint a rendező szerv egyik dol­gozója - sajnos már nem air első esetben - komoly gondok­kal küzdőm. Szinte állandóan egy kérdés foglalkoztat s biztos va gyök abban, hogy ez a kérdés foglalkoztatja valamennyi kul­turális intézmény vezetőit, mun­katársait is. S ez a krédés az, hogy Salgótarján rendszeres szín­házi, mozi és más kulturális ren­dezvényét látogatók létszámához viszonyítva nem sok-e a rendez­vények száma? Ez kb. 15—Ifi 000 fő mindössze s ezzel szemben 4 filmszínház állandó programja és műsora — nem is beszélve a ven­déglátói helyiségekről — talán túl sok szórakozási és tanulási lehetőséget biztosít a felnőtt la­kosság számára. Az 1959-es év egy pár adatát kiragadva, például az Acéláru­gyári Művelődési Otthonban 250 ezer fő, a November 7 filmszín­házban több százezer, az Üveg- gyári Kultúrottbonban 100 ezren felülien töltötték el szabadidejük egy részét s ki-ki a maga ízlé­sének, kulturális igényének meg­felelően tanult, illetve szórako­zott. Nem sok ez? Nem nagy számadatok mindezek? De az. De figyelembe kell vennünk, hogj dolgozóink élnek a lehetőséggel, szinte korlát nélkül habzsolják magukba a kb. 100 ezres könyv- állománnyal rendelkező könyvtá­rak könyveinek betűit, az egyre szaporodó tudományos előadáso­kon hallottakat, no meg a köny- nyű műfajú előadások és ren­dezvények sokszori tartalmatlan­ságát. Az előbbi kettő érthető, de annál kevésbé az utóbbi. A kulturális Intézmények mű­sorai - különös tekintettel a teljes estét betöltő darabok és a filmszínházak műsorai — változa­tosak, a klasszikus művektől kezdve a mai problémáinkat tár­gyaló alkotások helyes arányban kerülnek bemutatásra a színpa­dokon, mozivásznakon égyaránl, s mégis milyen nagy a különb­ség a nézőközönség létszámát il­letően. Pedig de sok szépségtől s gazdag élménytől fosztották meg magukat mindazok, akik nem nézték meg az üveggyáriak előadását, a Hínárt, a Szélvihart, a bányaiak Király nevében, az acélgyáriak Szent láng, Harag napja stb. előadások bemutatóit. Egy-egy ilyen előadás színpad- ra vitelét nagyon sok szabadidő feláldozása, a normális idegálla­potot igénybevevő, sokszor éjfé­lekbe nyúló próbák, tanulások stb. előzik meg. S mindezt mily becsülettel vállalja az a a két- hároniszáz kultúrmunkás, aki a célért hozza mindezekkel az ál­dozatot. Több megbecsülést érde­melnek. S ez a megbecsülés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a színháztermi telt széksorokban ott ülnek a hétköznapok hősei, a munkások s családtagjai, az ér­telmiségiek és mindenki, aki résztvesz napjank küzdelmeiben. Tapsolnak, ha azt váltják ki be­lőlük a színpadok szerelmesei, nevetnek, ha egy-egy humoros cselekmény játszódik le előttük, de a zsebkendőiket is igénybe veszik egy-egy könnycsepp letör­lésére. Vagy talán a szervezésben kö­vettünk el hibát, például a leg­utóbbin, az Irodalmi Színpad be­mutatkozó előadásán is? Nem. Hisz nagyobb volt a propagá­lása, mint az „így fest Pest”, vagy más hasonló rendezvényeké. Vagy nem hirdettünk utána tán­cot, mint már több esetben hely­telenül egyik-másik kulturális in­tézmény vezetői? Ezt semmi esetre sem tesszük, mert minden­nek megvan a maga ideje. Az elmúlt 15 év eseményeit mérlegelve, az alkotó munkát fi- gyelembevéve, bízunk abban, hogy nem buktak meg a zene- és drámairodalom nagyjai, ha­nem esetleg csak intő volt ez számunkra, de a szórakozni és tanulnivágyók számára is. Kiss Imre, a Salgótarjáni Acélárugyár Műve­lődési Otthona művészeti előadója. MOLNÁR BÉLA: r^úlg talan ej te Remegve várom a jöttöd ... Óvatosan fordulsz felém, mint a lassú malomkerék. Lompos, kékpárás homlokod úgy emeled fel a nyugvó napba, mintha pap áldozna fel a közelgő éjszaka oltárán s esti tüzek fényinél... Csordulj s csengess nekem bátorító nyugalmat. Nyisd ki szemem a szépnek, Ajkam lázát hűtsd le a didergő Hold zöld tüzével, s ujjad pihentesd szívem fölött... Ne engedj felébredni hajnal előtt... Addig takargasd össze lelkem fáradt fodrait, mint ahogy a levelek és szirmok borulnak össze estefelé, zúgolódás nélkül, súlytalan csendességben ... Megindult a készülődés a felszabadulási kulturális seregszemlére A tavaszi hónapokban meg­rendezésre ikerülő felszabadu­lási kulturális szemle iránt a Nógrád megyei művészeti csoportok körében is egyre nagyobb érdeklődés tapasz­talható. A nevezések egymás után ^•■^>^-~,^^»^<>-^*--o**^^«^<x>**^****^^^^^**^^*^«>***^^******* ^i^v‘VVVVVV‘u*Lru,V‘í/>u,vv-u-uiv'iu'\^ » A Makrancos hölgy Nógrádban érkeznek a művelődési osz­tályhoz, különösen örvende­tes a színjátszó csoportok versenyzési kedve, amelyek közül eddig 54 csoport, 667 fő­vel jelentette be részvé­telét a seregszemlén. Eddig eljuttatta nevezését 39 tánccsoport, 445 fiatal — szebbnél szebb táncainak megismertetésére. Részt vesz a felszabadulási kulturális se­regszemlében 645 fővel 20 megyei énekkar, 140 taggal 9 zenekar. Az énekszólisták versengésére 28-an, hangszer­szólóra 29-en, versmondásra pedig 103-an jelentkeztek mostanig. Így a csoportok száma 122, a résztvevőké pe­dig máris meghaladja a 2 ezer főt. Örvendetes dolog, hogy a daltamulási mozgalomban 75T fiatal vesz részt, a József At­tila olvasómozgalom résztve­vőinek pedig 95 százaléka 30 éven aluli s a mozgalom hí­veinek 60 százaléka munkás­fiatalokból kerül ki. örvendetes az is, hogy az előző esztendőhöz mér­ve a színjátszó csoportok műsorpolitikája is színvo­nalra való törekvést mu­tat. A felszabadulási kulturális szemlére eddig benevezett csoportok nagy része már megkezdte előkészületeit, hogy a nagy bemutatkozón teljes vértezetben állhassanak nyil­vánosság elé. ÉLETET MENTENEK Egyre szé'esebb méreteket ölt az önkéntes véradó moz­galom. Csak Salgótarjánban több mint 250 állandó véradó van, akiknek száma állan­dóan növekedik. Most a vér­adó állomás és a vöröskereszt tervében az önkéntes véradók további növelése áll. Szeret­nék ugyanis elérni azt, hogy egy-egy véradó egy évben csák kétszer, esetleg három­szor adjon vért. A mozgalom minden bi­zonnyal növekedik majd, s a jelenlegi tervek hamarosan megvalósulnak. S hogy miért van erre szükség? Ahhoz, úgy érezzük, nem ke'l kommentár. Embere­ket menteni, súlyos balese­teknél elsősegélyt nyújtani. S van-e nagyobb elismerés az önkéntes véradók számára a felgyógyult betegek köszöneté­nél? Ügy hisszük, nincs, mert életet mentettek. cÁ ben emit (alóluk » míloelödéii otthona « Benczurfalván a felszabadulás óla sok szép új házat építettek.<< Épült, szépült a falu, csak a /a->>í luszéli dombon omladozott hosz-ot szú éveken keresztül. BenczurSS Gyulának, a híres festőművész- /) nek a háza. Sokáig senki sem vette észre,)) hogy a valamikor gyönyörű kas-\\^ télyt téglánként, cserepenként>) hordják széjjel. A széjjelszedésll ugyan nem sikerült, de a kas-» télyban még megmaradt bútorok,1$ könyvek és emléktárgyak na-\\ gyobb részének nyoma veszett. )) A község vezetői, Gáspár Jó-)Y zsef tanácselnök s a község dol-\\ gozói kisebb-nugyobb belső át-» alakításokkal művelődési otthonai ná alakították át a festői kör-» nyezetben eddig omladozó Ben-V' czur-kastélyt. Csombor Ilona kultúrotthon>>! igazgató javaslatára a nagy mű-yA vész, Benczúr Gyula nevét vl-»{ seli majd az újjáépített művelő-)) '■ dési otthon. A neves művész ha-\\ gyományának állítanak majd em->)| léket azzal Is, ha a művelődésül otthonban egy Benczúr emlékeit» { Őrző szobát rendeznek be. Ehhez') a munkához sok segítséget ad» majd a pedagógusoknak Szabót) István Kossuth-díjas szobrász mű-ll vész is, aki éppen olyan méltó» otthont talált Benczúr Gyula mű-S termében, mint a község dolgo-\Y zói, akik remélhetőleg nem hagy-jb ják majd üresen állni a sok ter-yt\ mes, szép művelődési otthont. >V >> Megbukott-e valóban Arany, Móricz, Karinthy? | Idős néni állt az ersekvad- ,kerti postahivatalban az ’egyik ablak előtt. Előveszi a ibekecs alól a nagy pénztár­cát, meg egy kék füzetet. Né­hány százast számol a hiva- >tal vezetője elé és még hoz­záteszi: i — Szaporodik már fiam. [Rt videsen megvehetem az , -egemnek az ajándékot. i A kis takarékbetétkönnyv- ’be újabb betét kerül. A né- | li mégegyszer megnézi a ) biztonság kedvéért és elbal­lag. — Odalépek az ablakhoz és tőlem is megkérdezik, hogy takarékoskodni akardk-e? -Siket József elvtárs a posta \ vezetője előzékenyen meg­említi, hogy Érsefcvadkerten |'s nyithatok takarékbetét­könyvet. Büszkén mondja, [hogy néhány nap múlva már i túl járnak az egymillió fo­cimon is, Érsekvadkerten. 1 — Az emberek szívesen |hozzák pénzüket, mert tud- i iák, hogy biztos helyen van [és előnyös ez az embereknek. Az egy millió forint szép [összeg. De vajon mit tesznek ’ innék érdekében a község­ben? i — Már az új év első mun- | kanapja takarékoskodó ssal (kezdődött, — emlékezik Siket ’elvtárs. — Nincsen ennek vá­llárai megfoghatalan titka. Is­meretség, előzékenység, ud- | variasság; talán ezen múlik. iS nem utolsó sorban azon, [hogy felkeressük az embere­Az érskvadkertiek jól is­merik és szeretik a posta dolgozóit. Néhány hete tör­tént, hogy a posta vezetőjét egy idős asszony megkérte, hogy telefonáljon helyette. Az szívesen megtette. Hogy hogynem ebből is takarékbe­tét lett. Gyakran jönnek ide olya­nok is, akik kiveszik a pén­züket. A megtakarított pénz­ből ruhát, bútort, s egyebe­ket vásárolnak. Sokan azt mondják: „jobb ha takarék- ; ban” van a pénz, mert on­nan nem „párolog” el, mint a szekrényből. S bármikor fel­vehetjük.” Jól dolgoznak az érsekvadkerti postások; egyre több tagja lesz a takaréknak. Résztvesznek az „Ahány ház, annyi betét” mozgalomban is. Ha továbbra is hasonlóan dolgoznak, elsők is lehetnek. — Az emberek szeretnek takarékoskodni, de forgatják is a pénzt, s hogy megéri ne­kik azt az eredmények bizo- | nyitják. Sokan vásároltak már bútort, háztartási kis­gépeket, sőt még házat is az megtakarított pénzből, — meséli mosolyogva Siket elv­társ. Az érsekvadkertiek betét­állománya, ha nem is nagyon növekszik a pénz forgatása . miatt, takarékoskodók mégis egyre többen lesznek. Mind­ez az érsekvadkertiek okos előrelátását bizonyítja. — P. A. — Hányán vannak, hányszor láttak Homokterenyén Shakes- pearet? ... Hogy hányán, nem tudom, de hogy hány­szor, azt bizony a tíz uta­mon is meg tudnám számlál­ni, mert a múlt időkben nem volt annyira elkapatva ez a megye, hogy éppen Shakes- pearet láthasson, olyan mű- vec, amely rátapint érzékeny igazságokra, mint orvos az odvas fogra, amelyben ide­gek élnek. Shakespeare igazságaival nehéz vitázni, akár a társa­dalom visszásságairól, emberi morálról, akár szerelemről van szó. Emberi törvények, törvényszerűségek válnak kristállyá műveiben, — itt A makrancos hölgy homok- terenyei bemutatójában ne­vezetesen az: a gőgösnek meg kell alázkodnia. A makrancos hölgy a drá­maköltő legismertebb és leg­népszerűbb művei között fog­lal helyet és ma már feles­leges lenne értékelést végez­ni fölötte. Mondanivalója és dramaturgiája oly határozott, egységes, ami a jellemek és mondanivalók célratörésében iskolát mutat a jelen dráma­íróinak is. Pedig alig valami a mese. A szépséges Kata hisztériá­ból, „gőgből” minden kérőt elutasít s emiatt húga, a sze­relmes Bianca nem mehet férjhez. Ám akad egy nemes, — Petrucchió, aki a makran­cos hölgyei betöri a házas­ság jármába s másokat is megtanít a családi élet sze- retetére. A darab eszmei mondani­valóját Szécsi Ferenc rende­ző pontosan kereste meg s a költő által kínált helyzete­ket kitűnően hasznosította. Pergő, dinamikus előadást vrodukált, amelyben bőséges helyei adott a mondanivalót szolgáló helyzetkomikumnak is. Blanár György színpadképe rendkívül mutatós és a kis színpadok lehetőségeit gazda­ságosan használja ki. A szereplők közül első so­ron Deésy Mária nyújtotta a legtöbbet s a harmadik fel­vonásban monológjával egé­szen magas hőfokig ért. Igen jó képességű és nagy felada­tokra alkalmas színészt is­mertünk meg Petrucchió alakjának formálásánál Pa- tassy Tiborban s rendkívül szimpatikus volt Bege Mar­git Biancája. Márkus Lajos tudósa értékes színészi ké­pességekkel átszőtt alakítás, de Mezei Lajos Hortensiója is nagyszerűen szolgálta az együttes sikert. Pompás víg­játéki figurái és jellemei vol­tak az előadásnak Lucentio alakjában Bárány Frigyes, Babtista formálója Bánky Elemér. Tránóként Vajda De­zső. a többi feladatban Lá­zár Gida, Baranyai László, Son György. Jéray Ferenc és Szántó Margit. Az előadás sikerét jelentő­sen segítették Rimanóczy Ivón ne korhű kosztümjei, s .4 makrancos hölgy méltán tartha* számot a nógrádi köz­ségek érdeklődésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents