Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-27 / 8. szám

6

NÓGBI NÉPÚJSÁG

1960. január 27.

Mérlegelik az újat, a jövá

— Czottner elvtárs látogatása Nagyorosziban —

Nagyoroszi község dolgozó parasztjai ezekben a napokban nagy lépésre szánják el magukat. Búcsút mondanak a kisparaszti gazdaságnak, a nadrágszíj parcellának. Már tervezik az újat, ott van kö zöttük a szövetkezés gondolata. Sokan már aláírásukkal jegyezték el magukat a szövetkezettel, míg mások elhatározása most van születőben. S mire az első tavaszi nap kisüt, már Nagyoroszi termelőszövetkezeti község lesz.

Ebbe a formálódó faluba látogatott el a minap Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter, megyénk képviselője. Először fogadóórát tartott, de már itt is érezhető volt az új. Formálódik a község.

Nehezen megy a szervezés, de hát ebben nincs semmi csodálatos.

— Megszoktuk ezt az eletet. örököltük, jusssoltuk. De most elérkezett az idő, amikor meg kell értenünk a változást ... Csak azon múlik, hogy állunk hozzá. Hiába akarok én dolgozni, ha társaim nem igyekeznekígy mondja Újhelyi József, 12 holdas volt egyénileg dolgozó paraszt, a falu egyik legjobb gazdája, a legifjabb tsz-tag, akit Czottner elvtárs fölkeresett. Czottner elvtárs így folytatja megkezdett beszélgetését:

— Vannak parasztemberek, akik kiváló munkások lesznek, de egyénileg nem volt módjuk, lehetőségük ezt bizonyítani. A tsz-ben az már közös gond lesz. Ha a tsz tagság egyet akar, előrejutni, meg tudja oldani a feladatokat.

— Mi parasztok rabszolgája voltunk a földnek. Jól tudom, hogyan volt ez, de tudom, hogyan van ma. Ma már segít a gép, ésszerűbb a gazdálkodás is. így jut ideje a parasztnak szórakozásra és tanulásra. Azt mi is tudjuk, hogy az okos ember könnyebben végzi el munkáját.

— A tanulás üdvözölendő, de ez még egymagában kevés. Nemcsak jól kell maid dolgozniuk, Újhelyi elvtárs, hanem hozzá kell adni a szorgalmat is, az erőfeszítést is. Ha ezt megteszik, akkor a kisparaszti eredménveket 120 százalékkal teljesítjük túl.

— Jól tudom, nem lesz könnyű a megindulás. Nemcsak az új gazdálkodási forma lesz nehéz. Le kell győzni a maradiságunkat is. Sokan siratják gazdatársaim közül a földet, az ökröt- Én nem siratom, remélem, számításom megtalálom.

— Megértem magát, bár én nem földműves vagyok. Mégis jól tudom, fájdalmas a barázdákat egybeszántani, de a felnövekvő közös termés együtt nő, s így lesz az év végén a bánatból öröm.

S az asztalra kerül a bor, a disznótor legjobbja, a kolbász. összecsendülnek a poharak s ez az első pohár, amelyet Újhelyi gazda már a közösre ürített. Már feloldódik a feszültség, már kezdi a miniszter elvtársban is a dolgozó embert látni. A házigazdának megjön a bátorsága. Először csodálkozva hallgatta a fajszi Vörös Csillag Tsz nagyszerű sikereit. Azt hogy ott a trágyát kétszeresen hasznosítják. Először gázt nyernek belőle, s csak aztán kerül a földre. Igaz, akkor már jóval nagyobb tápértékkel.

Minden esetre megragadta az érdekes „erőmű” s most már hasznot próbál belőle kovácsolni.

— Miniszter elvtárs! Azt a trágyás erőművet mi is meg tudnánk csinálni, ha segítenének.

— Rendben van, de aztán nehogy hiába jöjjön majd a segítség.

De máris másra terelődik a szó. Állat kell ahhoz, hogy trágya legyen, az állathoz meg takarmány. Most már az uralkodó téma a kukoricatermelés. Czottner elvtárs példákat mond, majd így folytatja beszédét:

— Jó az őszi árpa is, de a disznóknak kell a kukorica. Itt már arra kell törekedni, hogy minél kevesebb legyen a kézi munka. Az ikersoros a legjobb, itt nem kell kapálni, géppel lehet művelni. S ezt ajánlom maguknak, Újhelyi elvtárs.

Jó a javaslat, mert vajon ki szereti a kapálást, a töl- tögetést, s mindezt a munkát, amíg a törés ideje elérkezik? Csak hát egy a baj.

— Nem csináltunk még mi

ilyet soha, miniszter elvs. Lehet, hogy jó az ikerss vetés, de ezt meg is kell- nulni.

— Ettől ne féljenek,a akarják, tudok segíteni. - küldöm magukhoz a legb négyzetes kukorica tenő szakembert.

— Az bizony jó volna.

— Jó, jó, de hát ahhoz S- először az is kell, hogy y akaraton legyenek. Mert i- hez nemcsak akarat kelvinem szocialista mezőgazd.g is.

S Újhelyi József ezul először társairól beszél, álról, akik még ma kívülás. Saját példájával bizonyít,í- ki sem volt könnyű az a- tározás. Gondolkodik a tói is, de már érik az új ssz község lesz Nagyoroszi.

Véget ér a beszélgis. Nemcsak Újhelyi István a- pott ezen a téli estén sót, hanem a község népás. Látták képviselőjüket, tz- ték a törődést saját scuk iránt. S talán ennek örfek a legjobban a nagyorosk.

Lapzártakor érkezett: Ny- oroszi termelőszövetketi község lett- H. .

Javulóban a lakosság ellátása a pásztói járásban

Az utóbbi évekhez viszonyítva a múlt évben jelentős változás történt a pásztói járás lakóinak kereskedelmi ellátásában.

Az elmúlt évben egyáltalán nem volt fennakadás alapvető élelmiszer cikkekből, liszt, zsír, cukor minden igényt kielégítően biztosítva volt. Javította a lakosság ellátását, az az intézkedés is, mely szerint

Pásztó községben minden nap, Jobbágyiban és Szi- rákon hetente háromszor vásárolhatnak húst a háziasszonyok.

Gondoskodtak arról is, hogy egy héten legalább egyszer mindenhová eljusson a hús.

Probléma még a cserháti rész húsellátása, de az idén tervbe vették itt egy olyan húsbolt létesítését, amely a körzeti földművesszövetkezetek révén a messze környéket ellátná húsáruval.

Nem a legzökkenőmenie- sebb a zöldségellátás, elsősorban almából van itt-ott esetenként hiány. Ezt viszont jól pótolja a kereskedelemnek az a törekvése, hogy déligyümölccsel látja el e járás lakóit is.

Füge, narancs, citrom állandóan kapható, ami teljes egészében megszüntette a sorbaállást a hajdan ritkaság számba menő cikkekért.

Megkezdődött a lakásépítési kölcsönkérelmek elbírálása

Az Országos Takarékpénztár megkezdte az 1960. évi építési kölcsönkérelmek engedélyezését. A kérelmek elbírálása a beérkezés sorrendjében történik, ezért az építkezni szándékozók részére

Január 31-ig kell lefizetni a kötelező gépjárműszavafcssági biztosítást

33. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÄLLALAT

autószerelőt

FELVESZ.

Jelentkezni lehet a vállalat műszaki osztályán.

(33;

Mint ismeretes, 1959. július 1-től kormányrendelet alapján kötelező minden belföldi endszámmal ellátott személyi és szövetkezeti tulajdonban levő gépjárműre a gépjármű szavatossági biztosítás. E biztosítás arra az esetre szól, ha a gépjármű üzembentartója törvényes kártérítéssel tartozik a jármű üzemeltetése folytán idegen személyekben, vagy vagyontárgyakban okozott kárért. A biztosítás kötelezővé tételét gépkocsi parkunknak az utóbbi években történt gyorsütemű gyarapodása is szükségessé tette, hisz csak 1959-ben sokezer új szövetkezeti és személyi gépkocsi, motorkerékpár, teherautó kapcsolódott be a forgalomba.

A kormányrendelet értelmében a gépjárműszavatossági biztosítás díját egy összegben, 1960. január 31-ig kell befizetni.

Ezzel kapcsolatban a ket- kező felvilágosítást adtá: az Állami Biztosító Főigaztó- ságán:

A közeli napokban káák kézhez a gépjárműtulajcno- sok a díjfizetési felszólást. A biztosítási díjat sajátérdekükben január 31-ig lessék be, mert e határidő tán késedelmi kamatot száíta- nak fel, a közlekedésredé- szet pedig a hátralékos üm- bentartó gépjárművét tilthatja. a forgalomból. A ép- járműszavatossági biztdtás díját a 30/959. számú íor- mányrendelot igen méltáyo- san szabta meg. A koibbi korlátozott összegű szavtos- sági biztosítás díja miiegy kétszeresét tette ki a ios- taninak.

A jelenlegi biztosítás »nye még az is, hogy összeghatárra való tekiiut

nélkül, minden tényleges kárt megtérít.

Sokan fordultak hozzánk olyan igénnyel, hogy autójukat, motorjukat, nemcsak idegen személyekben, mások járművében, vagy egyéb vagyontárgyakban okozott kár esetére kívánják biztosítani. Az Állami Biztosító ennek alapján a motorkerékpár- és személygépkocsi tulajdonosok (és utasaik) részére a gépjármű használata közben esetleg előforduló balesetekre, továbbá a gépjármű tűz- és robbanáskáraira kedvezményes díjú egyesített tűz- és balesetbiztosítást nyújt. Ennek díja motorkerékpároknál évi 30 forint, gépkocsinál 100 forint. E kombinált kedvezményes biztosítás így mintegy kiegészítője a kötelező szavatos sági biztosításnak. Ezt a rend számnélküli kismotorok (pél dául Berva, Panni) tulajdo nosai is igénybevehetik.

előnyös, ha a kölcsönigényüket az illetékes takarék- pénztári fióknál minél előbb benyújtják. így rövidesen sor kerül a kölcsön engedélyezésére, az építkezés már a kora tavasszal elkezdhető és még az őszi idők beállta előtt befejezhető.

A kölcsönkérelem későbbi benyújtása azzal a hátránynyal is járhat, hogy nagyszámú hiteligény jelentkezése esetén az 1960. évre biztosított hitelkeret kimerül és így a kölcsön engedélyezésére csak a jövő évben nyílik lehetőség.

Javuló az ellátás ruházati cikkekből is. Mindössze a téli mackókból tapasztalható bizonyos hiány, különyösen a kamasz számokban feltűnően nagy a kereslet.

Ebben a járásban is követik a kereskedelem fejlesztése érdekében a boltok szakosítását. Két kenyér szaküzlet alakult Pásztón, s ugyancsak itt tervbe vették tejcsárda létesítését is.

Ezt a célt szolgálja a Jobbágyiban létesített élelmiszer önkiszolgáló bolt, és a Pásztón nyitott önkiválasztó cipőbolt is.

Az újfajta árusítási formák bevezetésével jelentősen javították a boltok kulturáltságát.

A kereskedelem terveinek megvalósítását jelentős mértékben elősegíti a jól dolgozó járási Kereskedelmi Állandó Bizottság, melynek tagjai sokat segítenek a munkák elvégzésében, a lakosság kulturált kiszolgálásának biztosításában és igényeik kielégítésében.

KÉT HÍR

— Átszervezik a munkát a kisterenyei Csiga-aknában. Az első és harmadik műszakban szeneinek, a második műszakban fenntartást végzik — így megjavítják a termelt szén szállítását.

— öt millió forint gazdasági eredményt hoztak 1959-ben az újítási javaslatok a Salgótajáni Acélárugyárban, Eddig 4,3 millió volt a legnagyobb eredmény.

A Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság felhívása

MIHÁLY BÁCSI DO ÉVES

A kiegyezés évében már hétesztendős volt. Végig szenvedte a zsellér gyermekek napfénytelen, penészes életét. Csak akkor nem fázott, amikor dolgozott. Az iskolában csak néhány betűt tanult meg, mert az a keserves élet korán követette a gyermekkarokat is. Nem lett belőle írástudó. Korán, nagyon korán megismerte a kínlódást. Már 90 éve kezdte a munkát.

Idős ember Babecz Mihály bácsi, alig pár napja múlt százéves. Vékony, őszhajú, ősz- szakállú emberke, fejét mindig hálósapka óvja a hidegtől. Három év óta nem lépett ki már a kis házból, az utóbbi időben meg mindig ágyban van. Kíváncsian fogadja a látogatót — hiszen ez újság neki —, ráhunyorog elfáradt szemével, s erőlködik, hogy felüljön.

A kis ház gerendás szobájában bizony hideg van. Belépésünkkor idős asszony fogad bennünket. Erzsi néni, Mihály bácsi leánya. Ö is hetvenéves már, s még fiatal korában megfogadta, hogy az édesapja mellett marad. Mihály bácsi szokásához híven feleről- ködi magát az ágyból. Tisztelettel köszöntőm ezt az embert, aki annyi évet megélt. Fáradt, reszkető, ráncos kezét, hosszú évtizedektől barázdált arcát, szemét figyelem, amelyben még ott ég a lét mécsese.

— Hogyan érzi magát, Mihály bácsi, mint Erdőtarcsa legöregebb embere? — kérdezem.

— Még vagyogatok fiam — felel rekedtes, lihegő hangon az apóka. — Egy-két évvel ezelőtt jobban bírtam magam. Mostanában szédülök, ha felkelek az ágyból.

Az idő nagyon húzza már Mihály bácsi vállát. Büszkén mondja, hogy nem volt ő beteg soha. Orvosnál is csak egyszer volt, mikor megütötte a fejét, s valami gyulladás keletkezett rajta. Zsellér ember volt világ életében. Később első béres lett. A falu határán túl alig-alig járt. Tóth Gézánál, — valami uraság-féle volt — 25 évig dolgozott egyfolytában. Egy évet megpróbált Tetlak- pusztán is. Itt nem volt maradása. Tizenkét évig mezőőr volt a község szolgálatában. Hűségesen vigyázott a máséra, mert magának nem volt mire vigyázni.

Míg jól állt rajta az egyetlen ünneplő, a

nélkülözéekkel szerzett rámás csizma, addig kellett azúroknak. Amint egyre idősebb lett, egyre gykrabban járt időszakos munkára. Azután ejött az az idő is, amikor kommen- ciós őseidnek sem kellett már. A család meg nag volt, mert bármennyire is nehéz életet éltk, a gyermekeket szerette.

— Hártm fiam, meg három lányom volt — monda Mihály bácsi. Reszkető hangon meséli, hgy nagyon nehezen, de kiiskoláztatta valmennyit. Az elemit kijárták mindannyian. \ felesége meghalt 1937-ben, s azóta Erzsi nénivel, a lányával van együtt. A gyerekk közül már csak egy fia, meg két lánya él. A három unoka, meg a két dédunoka is nagyon ritkán nyitják rá az ajtót.

A szobiban meglátszik a pára a szavak nyomán. Az apókát gyengéden visszaerőszakoljuk a párnára, nehogy megfázzon. A ház tája s elhagyatott, mintha mindenki elfelejtette volna. A két idős ember, aki itt él, — nagyon csendben vannak —, nem zavarnak smkit, éppen csak élnek. Mihály bácsit felcöszöntötték 17-én — a tanácstól voltak itt —, egy kis pénzt is hoztak neki, meg fát i: kapnak egy kocsival. Jól esik ez ennek a cét elfáradt öregnek. Jóleső érzés arra goniolni, hogy nem feledkeztek meg az emberek, nem feledkezett meg a társadalom aj.ókáról. S ez nagyon szép vonása társadalmunknak.

A tanács havonta 200 forint segéllyel támogatja apókáékat. Bizony nem sok, de mégis valami S vajon a fát, amit kapnak, ki vágja fel nekik? Milyen nemes cselekedet lenne, ha az úttörők, meg a kiszesek belátogatnának néha-néha a kis házba. Egy vödör víz felhúzása, egy kis gyújtás elkészítése is kímélné Erzsi néni egyre fáradtabb kezét.

Apókáéktól búcsúzunk. Megfogom ráncos, eres kezét, s egy pillanatra elém villan idős anyám arca... nagy szeretettel köszönök el Mihály bácsitól, s jó egészséget kívánok neki. Kilépünk a kis hajlékból, ahová kár, hogy olyan ritkán téved be a szeretet. Pedig a szeretetre, a segítségre szüksége van ennek a két csendes embernek.

— Pádár András —

A személyi igazolványokat és az ideiglenes határövezeti engedélyeket ezidáig a járási kapitányságok adták ki és ez igen sok munkából való kiesést jelentett a dolgozóknak. A munkából való kiesésen kívül az utazás és az útiköltségből is hátrányok származtak.

A járási kapitányságoktól távol eső községeik lakói csak igen körülményesen tudták személyi igazolványukat és ideiglenes határövezeti engedélyüket beszerezni.

A most megjelent rendelet szerint a járási székhelyen kívül lévő rendőrőrsökön is be lehet nyújtani a személyi igazolvánnyal és ideiglenes határövezeti engedéllyel .kapcsolatos kérelmet. Ez a rendelkezés nagyban megkönynyíti a betegek, vagy az idősebb személyek ezirányú kérelmének teljesítését. Köny- nyítést jelent a munkahelyhez kötött dolgozók számára is, mivel nem kell beutaz- niok a járási kapitányságra.

Az őrsre benyújtott kérelemre 10 napon belül választ kapnak a kérelmezők ügyeik mikénti intézéséről. A kérelmeket tehát ennek figyelem- bevételével kell benyújtani a rendőrőrsöknek.

Akiknek a járási székhelyen munkájuk van, vagy nincs idejük az őrsön való kérelmezésre, személyesen kívánják ügyüket elintézni, úgy a személyi igazolványt, s ideiglenes határövezeti engedélyt továbbra is az eddigiek szerint a járási kapitányságokon kérelmezhetik.

Régi vágyát, kívánságát látta megvalósulni Karancsvölgy lakossága, amikor 1959. tavaszán hozzáfogtak a Salgótarján—Litke útvonal meredek kanyarokkal tarkított útszakaszának a megjavításához. Az építkezés előrehaladtával azonban egyre inkább a csalódás érzése lett úrrá az emberekben és egyre többen látták, hogy az építkezés nem sikerült. Általános vélemény, hogy rosszabb, veszélyesebb a réginél, különösen Salgótarján előtt. A nehézségeket még növeli az a körülmény is, hogy az úttal — még a téli fagyok idején is — nagyon keveset törődnek. Így történhetett meg január 15-én pénteken az az eset, amely ha nem ilyen szerencsés kimenetelű, több ember halálát is okozhatta volna.

Az említett napon, este negyed 9' tájban két zsúfolt autóbusz indult Karancslapuj- tő felé. Egymástól körülbelül 70—80 méter távolságra haladhattak. A hegy tetejétől mintegy 50 méternyire az első busz hirtelen megállt, hogy a kalauz átszálljon az utánajövő kocsira. A második autóbusz vezetője azonban későn vette észre a megállást, s mikor észrevette már — késő! Elmellőzni nem tudja, mert a keskeny úton a

megállás az út közepén történt. Hiába nyomkodja ekkor már a féket, hiábavaló a kapkodás, a kocsi ellenállhatatlanul csúszik a meredek, csúszós lejtőn előre, és nagy erővel ütközik az előtte álló kocsiba. Sivalkodás, rémült felkiáltások mindenfelől! A motorház, a lámpák teljesen tönkremennek, a kár több ezer forintra becsülhető.

A vitatkozó, az eseményeket élénken tárgyaló emberek hol az egyik, hol a másik vezetőt hibáztatják, kevesen gondolnak arra, hogy a legfőbb bűnöst egészen máshol kell keresni. Ott, ahol ezt az utat tervezték, ahol jóváhagyták azt, hogy egy ilyen utat átadjanak a forgalomnak. Hiszen az építkezés nem szüntette meg sem a meredek lejtőket, sem a veszélyes kanyarokat.

Most az egyszer még szerencsénk volt. De ki óv meg legközelebb? Gondoljunk arra, hogy nap mint nap több száz férfi, nő és gyermek r Xxik ezen az úton. Most még i.^sn késő. még nincs semmi baj, de elmondhatjuk-e ugyanezt egy nap, vagy egy hét múlva? Tenni kell az illetékeseknek valamit, még pedig azonnal!

— Bozó —

Talán holnap már késő lesz!