Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-23 / 7. szám

1960. január 23. nógrádi népújság 5 Megtalálta a választ Vékony, alacsony, őszü- ; lő ember Szőke János. ; | Szeme kutatva fürkész, ha !; vele beszélgetünk. Szereti ;ismerni az emberét. Sza- ;; vából sem marad ki a ;! kritika. Kétszer is meg- :> gondolja a szót, még ki- ; mondja. Mikor ideje van ': meghallgatja a rádiót, el- •! olvassa az újságokat. ;! Amolyan minden után ér- ;deklődő ember. : Három éve történt, hogy ; az egyik barátjával már : latolgatták a termelőszö- ; vetkezetbe lépés gondola- ; tát. De akkor megtorpan- : tak. S most amikor meg­indult az átalakulás Ecse- ■ gén is, Szőke János aláír­ttá a belépési nyilatkoza­I tot. Erről beszélgettünk vele. — Nem könnyű dolog félredobni egy belénk gyö­keresedett régi világot. Nem is megy ez egy szer- í; re. Abból még bennünk !; maradnak az érzelmek, <; előítéletek, szokások, ame- 1 lyek ott kísértenek az új- ‘ ban is addig míg ki nem i; alakítjuk saját magunk- í; ban is az újat. — mondja • meggyőződéssel, bár a a szemében még ott reb- , ben valami parányi bi- 1 zonytalanság. I; Míg alá nem írt, sok­szor ébren találta a ka- ' kasszó. Ez nagyon érthető. ; A tíz hold földön kialakí- : tott jó és keserves tapasz- ; tálatokból leszűrt módsze- < reken alapuló gazdaság ■ nála is a lét alapja volt. ; Még akkor is, ha sokszor ; nagyon sovány volt a já­randóság. Tudta, hogy ab- ban a régiben is csak arra \ számíthatott, amit fárasz- ; tó hangyaszorgalommal : megtermelt. Kialakult szo- : kősókból kellett neki is : kitépni magát s most új- ■ ra kezdeni az új szokáso­kat, meghonosítani a ta- ; pasztalatokat. Ez sem lesz ; könnyű. ' — Engem is csak az iz­; gatott, mint megannyiun- j kát. hogy miképpen is lesz tovább? Ez nagyon egy- :; szerű, hiszen mindenünk •.meg lesz csak meg kell ;: érte dologzni. De bonyo- lúlt is, mert az emberek :különbözők és... >: Itt megakad benne a ■ szó, s nem mondja ki azt, ; ami a hosszú évek sajgó ; tapasztalatainak lerakó- : dúsaként feltárult benne. ■ Az emberek sokfélék va- • lóban. De minden ember- ; ben van józanság, belátás. ; Es minden emberben na- .! Svon erős az élniakarás. ; Már pedig élni csak a munka által lehet. Szőke János jó gazda • hírében áll Ecsegen. Mió­I ta aláírta a belépést, ter­vezget közösbeli társaival, hogyan is lesz majd a ter­melőszövetkezetben? Mit termelnek majd, hová te­szik majd az állatokat? Az emberek, a gazdák sok jó tavasztalatából hogyan formálnak majd közös gyümölcsöző akaratot? A hosszú gondolatsorok mindig egy helyre futnak össze. Ha becsületesen dolgozik a tagság, ha a közös akaratot nem sérti meg valaki még akkor sem, ha néha még meg- pendül benne egy-egy ré­gi érzés, akkor erősek lesznek. Hogyan lesz tovább? Szőke János önmaga is megtalálta a választ erre a nagy kérdésre. Megta­lálta mindazokkal együtt akik azt az utat vátasz- tották, amit ő. A tervek válaszok. A tervek meg­valósítása pedig a bizony­ság lesz arra, hogy a vá­lasz helyes volt. Szőke János az aláírás óta eljár azokhoz. akik még most is birkóznak a múlttal. Segít legyőzni a régit, hogy minél előbb megszülessen mindenkiben az új. Pádár András AZ 1959. ÉVI ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL — Jó eredménnyel zárták termelőszövetkezeteink az elmúlt esztendőt — A dejtári tsz-ben Az elmúlt gazdasági évben 83 hízottsertést adott át a Jó­zsef Attila Termelőszövetkezet az állatforgalmi vállalatnak. A hiz­lalásba fogott sertéseket a sajátnevelésű fehér hússertésállomány­ból válogatták ki. A lelkiismeretes gondozás :és a szakszerű ta­karmányozás eredményeként gyors volt a súlygyarapodás. A 83 hízottsertésért 150 ezer forintot kapott a termelőszövetkezet tag­sága. Az idei tervek a tavalyinál nagyobb mértékű áruértékesítést írnak elő. A meglévő fehérhússertés törzsállománynál emelni kívánják az egy kocára eső szaporulatot, s így a saját nevelés­ből több sertést tudnak hizlalni. Ehhez az adottságok biztosítot­tak, hiszen több takarmánygabonát vetnek és több kukoricát ül­tetnek. így könnyen meg hizlalhatnak 100 sertést is. FALUSI TANÁCSADÓ A mélyalmos csibenevelésről — Megyénkben az 1959-es esz­tendő végeztével 77 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet ké­szít zárszámalást, méri le egy esztendei munkájának ered­ményét. Ezek a zárszámadá­sok igen sok vonásban külön­böznek az elmúlt évek zár­számadásaitól. Ez az első esz­tendő, amikor termelőszövet­kezeteink a gazdasági évről áttértek a naptári évre, amelynek igen sok előnye lesz az elkövetkezendő években. Ez lenne az egyik különbség. A másik pedig az, hogy ter­melőszövetkezeteink olyan időben készítik zárszámadásu­kat, mikor falvainkban törté­nelmi átalakulások mennek végbe, vagyis dolgozó paraszt­jaink tömegesen választják a szövetkezeti gazdálkodás út­ját. Ennek azért van nagy jelentősége, mert dolgozó parasztjaink, akik most állnak a nagy dön­tés előtt, a gyakorlatban is meggyőződhetnek a ré­gebben működő termelő- szövetkezetek zárszámadá­sából a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyéről és fö­lényéről a kisüzemmel szemben. S abban a községben teszik számukra könnyebbé a vá­lasztást, ahol úgy járnak el, mint Varsányiban. A varsányi Dózsa Termelőszövetkezet nemrégen tartotta zárszám­adási közgyűlését, ahol érté­kelték a termelőszövetkezet egy esztendei munkáját. A zárszámadásra meghívtak több egyénileg dolgozó parasztot is. Az egyik igen jól dolgozó gazda elmondotta, hogy most már valóban meggyőződött ar­ról, hogy a kisüzem képtelen versenyezni a nagyüzemmel, s ügy döntött, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás útját vá­lasztja. Miről is tesznek tanú- bizonyságot a zárszámadások? Mindenekelőtt arról, hogy pártunk, kormányunk se­gítségével, derék termelő­szövetkezeti parasztságunk jó munkájával igen jó eredményt értünk el az elmúlt esztendőben a ter­melőszövetkezetek politi­kai, szervezeti és gazda­sági megszilárdítása terén. Ezt a megállapítást igazolja az a tény is, hogy tovább ja­h i avat hord a szél a _| szalmatercsi utcá- n kon. Ilyenkor • min­denki behúzódik a meleg szobába és a félig be­fagyott ablakon keresztül nézi a szél és a hó különös szép játékát. A nagy hóban keskeny kis utak kanyarog­nak, olyan gyaliogútfélék, amelyek a kertek alján, vagy a réteken szoktak keresztül vezetni tavasztól őszig. Néptelen a szalmatercsi utca, csak egy-két liba áll fázósan féllábon a hideg hó­ban. A békés csend, a szoro­san egymáshoz búvó házak mintha semmiről sem tud­nának, nagy ablak-szemeik­kel a messzeségbe bámulnak. Pedig nagy események zaj­lottak le a napokban. Az egész falu egységes akarat­tal határozta el, hogy új életet kezd. Két asszony rója a havas utat. Megállnak egy zöldke- rítéses gondos falusi porta előtt Kakuk Ferenc háza előtt. A jó gazda kgzenyo- mát sejteti a portán minden. A meleg konyhába belépő két asszonyt barátságosan fogadják, székkel kínálják. Az egyik a tanácselnöknő — Sörös Amália, a másik ifj. Szmorád Sándorné a terme­lőszövetkezet egyik vezetősé­gi tagja, a vasárnapi ünnep­séget jöttek megbeszélni. — Azonnal a nemrégen lezaj­lott közgyűlésre terelődik a szó. Szívesen beszélne^ er­ről. Az új élet kezdésének ne­mes gondolata motoszkált az emberi fejekben, amikor ösz- szegyűlt a falu népe a ter­melőszövetkezet alakuló ülé­sére. Mi legyen a tsz neve? — kérdezgették az emberek vult szövetkezeteinkben a ve­zetés színvonala. A termelő­szövetkezeti vezetők a szövet­kezeti demokrácia tisztelet- bentartása mellett érzik az egyszemélyi felelősséget a szövetkezet vagyonának gya­rapodásáért, a termelőszövet­kezeti tagok életszínvonalá­nak növeléséért és a falu szö­vetkezeti parasztjainak egysé­ges, szocialista neveléséért. Nagymértékben szilárdult a termelőszövetkezeti tagok munkafegyelme is- Bizonyíték az erre, nem is akadt talán ember, akit az elmúlt évben fegyelmezetlenség miatt kel­lett eltávolítani a termelőszö­vetkezetből. A szervezeti és politikai megszilárdulás megmutatkozik termelőszövetkezeteink gaz­dasági eredményeiben is. Még az elmúlt években termelő­szövetkezeti gazdaságaink egyrésze gyengén gazdálko­dott, ez évben e szám igen alacsonyra csökkent. A jobb gazdasági munkát az elért termésátlagok is fényesen iga­zolják. Őszi búzából megyénk termelőszövetkezetei 2,4 má­zsával termeltek többet hol­danként, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Őszi árpá­nál másfél mázsa volt a kü­lönbség. De sorolhatnánk ezt tovább szinte valamennyi nö­vényféleségnél. A termésátlagokon túl­menően igen jelentős növeke­dést mutat a termelőszövet­kezeteinknél a szövetkezeti alap is. A karancsaljai Béke Ter­melőszövetkezetnél 1959- ben az elmúlt évekhez vi­szonyítva 22 százalékkal nőtt a szövetkezeti alap. A berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet tiszta vagyona elérte az 1 mil­lió 700 ezer forintot. De emellett könnyebb, gond­talanabb lett a termelőszövet­kezeti tagok élete is. A kis- bágyoni Petőfi Termelőszö­vetkezetben például a muh- kaegység értéke nem keve­sebb, mint 68 forint. Ha a természetbeni részesedést sza­badpiaci áron számolnánk, megközelítené a 80 forintot az érték. De ehhez hasonló jó eredményekről számol be a zárszámadáson a felsőtoldi Előre, a karancslapujtői Új egymástól. Hát mi lenne? Üj Élet, javasolták többen is. — Üj Élet Tsz sok van a környéken, jobb lenne ha valami más nevet adnánk a tsz-nek —, morfondírozik Kakuk Feri bácsi. Ebben egyet is értenek a tagok, de ahhoz ragaszkodnak, hogy az új szó valahogy legyen a tsz nevében. A keskeny baráz­dák világához szokott embe­rek végül közösen kisütöt­ték, hogy jó név lesz a tsz- nek, az Üj Barázda is, mert a nagyüzemi gazdálkodás valóban az eddiginél újabb barázdák megteremtését kö­veteli. K akuk Feri bácsi, akit a tsz elnökévé vá­lasztottak, szívesen beszél az átszervezés emlékezetes napjairól. Végig simítja egyre ritkuló haját, cigarettát vesz elő, s tiszta kék szemeiben különös fény csillan. — Nem könnyű az ilyen idős embernek a döntés, mint én is vagyok. Hiába, hatvanhárom év csak hat- vanhárom év. Húzott vissza­felé engem is az a húsz hold föld, ami egy életen keresz­tül a szivemhez nőtt. Eleinte én is azt .gondoltam, öregsé­gemre már csak nem válasz­tok új életet. De hát az ese­mények magukkal ragadtak. Nagyot szív a cigarettából, bodor füstöt fúj maga elé és úgy folytatja. Barázda, és az egyházasden- gelegi Üj Élet Termelőszövet­kezet vezetősége is. A termelőszövetkezeteink erősödését, szilárdulását mu­tatja az a tény is, hogy ez évben valamennyi termelőszö­vetkezetünkben fizetnek föld- járadékot a földdel belépett termelőszövetkezeti tagoknak, míg korábban 30—35 olyan termelőszövetkezetünk volt, ahol rendszeressé tették ezt. Bercelen például a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 32 ezer forintot fizet ki föld jára­dékként a földdel belépő ta­goknak. A termelőszövetkezeti va­gyon, valamint a termelési érték növelésén túl termelő- szövetkezeteink egyre inkább úgy irányítják gazdaságukat, hogy élhessenek az állam adta kedvezményekkel is. Aruérté- kesítési tervének túlteljesíté­séért Karancsságon az Alkot­mány Termelőszövetkezet 88 000 forint hitelengedésben részesül. De igyekeztek ki­használni termelőszövetkeze­teink a gépállomási munkák­nál, a beruházásoknál, a nö­vénytermelésben és az állat­tenyésztésben meglevő ked­vezményeket is. A zárszámadások admi­nisztrációs munkái e héten befejeződtek és az elkészített mérlegből valamennyi ter­melőszövetkezet előtt világos lett, hogyan gazdálkodott az elmúlt évben. Nagyon fontos, hogy ezeket a mérlegeket a zárszámadási közgyűlése­ken alapos elemzés alá vegyék szövetkezeteink és az 1960-as tervek ké­szítésénél föltétlenül arra az üzemágra helyezzék a legnagyobb gondot, amely­ből a legnagyobb jöve­delme származott az el­múlt évben is a termelő- szövetkezetnek. S mindezeken túl termelőszö­vetkezeteink a zárszámadási közgyűléseket használják fel arra, hogy az egyénileg dol­gozó parasztoknak módot ad­janak, hogy meggyőződhesse­nek ténylegesen a nagy­üzemi gazdálkodás fölényéről, megismerve termelőszövetke­zeteink eredményeit. Kiss József tsz csoportvezető — Először a Varga násszal, a Juhász meg a Szmorád szomszédokkal beszéltem meg mit tegyünk. Közösen aztán könnyebb volt a dön­tés. A későbbiekben meg­tudom, hogy van már vezetőség is, még hozzá nem is akármilyen. A kilenctagú ve­zetőségben két ügyes szóki­mondó asszony is van. Az egyik most itt ül a szobában és kicsit szégyenlősen felel- get a kérdéseimre, nem mintha félne a szótól ifj. Szmorádné, mert az asszo­nyoknál a szó általában nem kerül pénzbe, hanem azért, mert a tsz terveiről kérdez­getek, s ő még egyedül ezek­ről a tervekről nem sokat tud mondani. Később magá­ra talál és elmondja. — Elgondolásunk az, hogy olyan dolgokkal foglalkoz­zunk a közösben, amely sok árut biztosít az államnak, s ezáltal nagy jövedelemhez juttatja a tagságot. Feri bácsi közbevág. — Szalmatercsen eddig minden ember iparkodott, ez a jövőben sem lesz máskép­pen, csak hát most már egyesült erővel. Sörös Amália tanácselnök­nőnek is van egy javaslata. — Neveljünk minél több szerződéses állatot és ter­meljünk minél több szerző­déses növényt. Még ezek csak az első el­Ismeretes, hogy a naposcsibék veszteségmentes felnevelésének sok feltétele van. A naposcsibék gondolások, majd a közgyű­lés meg a vezetőség határoz­za meg majd pontosan a tennivalókat. Szmorádné valami hun­cutságon töri a fejét. — Érdemes lenne megírni Rajkó Jánosné belépését. Mindenki nevet a szobában, majd huncut mosollyal sze­mében Szmorádné előadja a dolgot. — Ügy történt, hogy jó da­rabig nem akart belépni, ké­rette magát, de amikor már Szalmatercs termelőszövetke­zeti község lett, Rajkóné na­gyon megijedt. Sietve, kap­kodta magára a ruhát és ro­hant a tanácsházára, ahol a lihegéstől alig tudta kimon­dani, adjanak neki is egy belépési nyilatkozatot. S ott nyomban aláírta, mert attól félt, hogy ő most már ki­marad. — Valahogy így volt Ju­hász János 20 holdas gazda is — meséli a tanácselnök­nő. — Napokon keresztül kö­tötte magát, hogy nem lép a tsz-be. Senkinek nem írom alá, de ha eljön az idő he- tedmagammal jövök. Nemso­káig kellett várni. A község­ben az átszervezés befejezés előtt állt, amikor megjelent Juhász János is hetedmagá­val, s aláírták a belépési nyilatkozatot. A z átszervezés napjai­nak izgalma ma már mosolyt csal a szal- matercsiek arcára, hiszen az egy családdá olvadt falu életéhez ez is hozzátar­tozik. Ezek a jelen feladatai voltak, most a szalmatercsliek előtt a jövő feladatai állnak, reméljük a jövő szebb, bizto­sabb lesz, mint a múlt volt. KATA JÁNOS felnevelésénél a legnagyobb prob­léma a megfelelő meleg biztosí­tása. A tenyésztőnek ebben a legnagyobb segítséget a lótrágyá­ból készült, úgynevezett mély­alom adja. A lótrágyás mélyalmozással a téli és koratavaszi hónapokban a csibenevelőháznak egyenletes hő­mérsékletet tudunk biztosítani, ami a csibenevelés egyik legfon­tosabb alapfeltétele. Ismeretes, hogy az állandó, egyenletes fűtés elhanyagolása akárcsak egyetlen éjszaka is tömeges megfázást, el­hullást okoz a fiatal állatoknál. Hogyan készítsük a mélyalmot? A lótrágya gyűjtését a csibék fogadása előtt hetekkel meg kell kezdeni. Gyors erjesztést, erőtel­jes felmelegedést csak szalmanél­küli lótrágyátöl várhatunk. Az összegyűjtött lótrágyát melegebb i’dőben 5—7 nappal, hideg időben 7-10 nappal a csibék érkezése előtt be kell hordani a nevelő­házba és lazán szét kell teríteni. A trágyát nem szabad tömöríteni, csak az első felmelegedés után. Hideg időben a nevelöházak elő­zetes felfütését nem nélkülözhet­jük. A már felmelegedő lótrá­gyából később a levegőt tapo­sással, döngöléssel, ki kell szorí­tani. Ügyeljünk arra, hogy a ló- trágyaréteg vastagsága 20-25 cen­timéter legyen. Nem kell hangsú­lyozni, hogy a laza trágyaréteg szúrósszagú, bűzös ammóniák felhőképződéssel jár, de ez ne riasszon meg senkit, mert a már ledöngölt lótrágya később nem bőzös. A ledöngölés időpontjáig az ajtók, ablakok időleges nyitva- tartásával csapassuk ki az am­móniák szagot. A letaposott ló- trágyaréteg tetejét a csibék meg­érkezése előtt két-három ujjnyi vastagságban szórjuk be rövidre vágott szalmaszecskával. Hogyan kezeljük a mélyal­mot? A csibék megérkezése után a kezelés csak a szalmaszecska mindennapos forgatásából és az alom időszaki pótlásából áll. Ügyeljünk arra, hogy az alom le­hetőleg mindig száraz legyen. He­lyezzünk az itatóedény alá fű­részporos ládát. Egy család lett Szalmatercs *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents