Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-20 / 6. szám

2

NÓGRÁDI NfiPÜJSÄG

1960. január 20;

_

Él

etünkről, gyermekeink életének alapjáról van szó

(Folytatás az 1. oldalról)

viszonylatban is elismertek. Majd így folytatta:

— Tudjuk azt, hogy ma már más az emberek véleménye a népi demokráciákról, a termelőszövetkezeti gazdálkodásról, mint 5—10 évvel ezelőtt. Nehéz a régi gazdálkodási formát felcserélni az újjal. Azért nehéz, mert érzelmi kérdés is ez a birtokos parasztságnál.

Érzelmi kérdés, hogy felszámoljuk az egyéni gazdaságot. Az emberek ebbe beleszülettek. Így nevelődtek fel, egyformán nőtt szívükhöz-lel- kükhöz az élő és holt felszerelés- Egyformán érdekes nekik minden. Egyformán szeretik, egyformán ragaszkodnak a 12 hold föld minden darabjához még akkor is, ha az huszonnégy felé van a határ különböző részében.

Aki falun él, az látja ezt a lelki vívódást, s könnyen bele tudja képzelni magát ebbe a helyzetbe.

Az érzelmen változtatni nem könnyű. Csak úgy lehet, ha elbeszélgetünk az emberekkel, meghallgatjuk véleményüket, ha elgondolkozunk a világ politikáján, ha elgondolkozunk az ország politikáján.

S nem hunyjuk be a szemünket afölött, ami itt az országban ma végbemegy.

Ez olyan történelmi fordulat, amelyet nem úgy kell venni, hogy a kommunisták hozták, vagy az azokkal együtt érző és gondolkodó emberek, hanem úgy, hogy ez történelmi szükségszerűség, így volt ez a történelem folyamán mindig. A régit felváltja az új, természetesen így van ez most is. Ismerem

a falusi emberek életét, mert életem nagyobbik felében a felszabadulás előtt én is úgy éltem. Volt egy-két hold földem, az iparban is dolgoztam időnként, kétlaki életű ember voltam.

Nézzük csak meg, hogy olyan kis földbirtokkal rendelkező ember és családja, aki akár bányában, akár üzemben, vagy • hasonló helyen dolgozik, hogyan tud eleget tenni egyik és a másik helyen is?

Teljes értékű munkát az üzemben azért nem tudott az ember legjobb akarata mellett sem végezni, mert erejének egy részét elveszi a mezőgazdasági munka.

De teljes értékű munkát végezni nem tud az ember azon a kis földterületen sem, hiába néz az úgy ki, mint a virágoskért, mert képtelen az ilyen ember a talajerő utánpótlást biztosítani. Az ilyen földterületek országos viszonylatban sokezer holdat tesznek ki.

Beszéde további részében visszapillantott a múltra, s így folytatta:

A múltban a mezőgazdasági termelésben a ranglistán mi a 17. helyen álltunk, ami azt jelentette, hogy 16 olyan ország volt a világon, ahol többet is, jobbat is tudtak termelni, mint amit mi tudtunk a mindig áldottnak mondott magyar földön. A termelés dolgával törődő embernek ez érdekes prob'éma. Parasztságunk szorgalma, természeti adottságaink mellett, nagyszerű agrártudományunk is volt, ami világviszonylatban nem a 17. helyen,’ hanem az elsők között volt. Kézenfekvőnek tartaná az ember azt, hogy

a tudománnyal egy színvonalon legyen, ha az adottságok ezt lehetővé teszik, a termelés szívonala is. Az egészségtelenül megoszlott földbirtokterületen, a parcellás gazdaságokon, nem tudták értékesíteni azt a mezőgazdasági tudományt, amivel rendelkeztünk. Ma azért más a helyzet. Nemcsak a mezőgazda- sági tudomány birtokában vagyunk, hanem a mezőgazdasági technika eszközeivel is rendelkezünk.

De, sajnos, az elaprózott parcellákon a legjobb akarat mellett sem tudjuk a technikát, a termelést, a termelő parasztemberek szolgálatába állítani. Egészen természetes, ha így néz ki a mi mezőgazdaságunk, akkor nem tudjuk a versenyt állni a világpiacon, ahol minden nap meg kell jelennünk. Hogy tudjuk azokkal az országokkal a versenyt felvenni, amely országok mező- gazdasága gépesítve van? A jelenlegi helyzetben sehogy- Ezen a helyzeten csak társulással, nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével tudunk segíteni.

Azt mondtuk, hogy Magyar- országon 1 millió 500 ezer parasztgazdaság volt. Ennek a helyén 7—8 ezer nagyüzemi gazdaságot lehetne szervezni. Országszerte meg is indult ez a folyamat. Ha megnézzük Győr-Sopron megyét, akkor láthatjuk, hogy a 75 ezer parasztgazdaság helyén most csak 260 nagyüzem van. Szolnok megyében pedig a 85 ezer parasztgazdaság helyén most 330 termelőszövetkezeti nagyüzem működik. Sokan azt mondják: bár apáink idejében számolták volna fel a régi gazdálkodási formát.

Bár apáink idejében csinálták Tolna meg a termelőszövetkezetet

Ha apáink idejében csinálták volna meg ezt, akkor mi bele- születtünk volna, és ma a termelőszövetkezetet nemcsak úgy védenénk, mint ahogyan védjük az egyéni kisgazdaságokat, nemcsak körömszakadtáig, hanem sokkalta jobban. Különösen jóleső érzés hallani, hogy itt, Nógrád megyében 41 termelőszövetkezet alakult az utóbbi időben, s a 41 szövetkezetből 39-ben gazdálkodó embereket, középparaszt embereket választottak be vezetőnek, illetve elnöknek.

Én ezt a magam részéről csak helyeselni tudom. Nem mintha előbbi gazdálkodási helyzetüknek megfelelően, vagy abból kiindulva osztályoznám a termelőszövetkezeten belül az embereket. De bizonyos vagyok benne, hogy ha egyszer a termelőszövetkezeti tagság többsége, nagyobbik része úgy kívánta, hogy ezek az emberek irányítsák a termelőszövetkezetet, akkor ezek az emberek a legmesszebbmenőkig szem előtt tartják a termelőszövetkezeti tagság érdekeit, s mind az állattenyésztésben, s mind a növénytermesztésben tudásuk legjavával segítik a termelést. S a földből kihozzák azt, amit lehet.

Az elnök igen nagy felelősséget vállal magára. Elsősorban természetesen az erkölcsi felelősségre gondolok. Viszont az erkölcsi felelősség mellett nem szabad szem elől téveszteni — véleményem szerint — a politikai, az emberi és egyéb felelősséget sem.

Mert ma már ez az elnök nemcsak a maga 10 holdjának, 20 holdjának az irányítója, hanem annak a hatalmas területnek, amely a közösség tulajdonában van. A termelőszövetkezeti nagy családnak lesz a feje.

Nem könnyű feladat a két- háromezer holdas terület gazdálkodását irányítani. De nem is megoldhatatlan. Ezt a példák egész sora bizonyítja. Az elnöknek nem egyedül kell intézkedni, mert a szövetkezetnek van igazgatósága, s éz az igazgatóság együtt

tervez, együtt szervezi a munkát, együtt gondolkodik, illetve együtt gondoskodik arról, hogyan legyen a munka jobb, s hogyan legyen az élet szebb. A vezetőség sincs egyedül, mert ott van a közgyűlés. Terveiket, elképzeléseiket, megvitatás végett a közgyűlés elé terjesztik.

A közgyűlésen ott van a tagság, sok parasztember, sok termelési tapasztalat, sok élettapasztalat. S ez a sok okos parasztkoponya együtt csak jó dolgot eszelhet ki.

De ott vannak a termelőszövetkezetekben a szakemberek is, akik mindenkor a segítségünkre vannak. Ha nagy gyakorlattal rendelkezik a mezőgazdász, akkor rövidesen virágzó, jól" jövedelmező nagyüzemmé válik a termelő- szövetkezet— Ezután Dobi elvtárs beszélt saját vidéki tapasztalatairól, az egyéni parasztok munkájáról, arról, hogy a

Mindenkinek érdeke a termelés színvonalának emelése, a minél jobb eredmények elérése.

Ismeretes, újonnan alakult termelőszövetkezeteink már az első percekben a legváltozatosabb formában megkapják azt a segítséget, amely a gazdálkodás megteremtéséhez szükséges.

Az állam segíti leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyek a kezdet kezdetén jelentkeztek. Az induló gazdaságok gépeket, különböző lejáratú hiteleket kapnak, pénzben és építkezési anyagokban. Nagyot fejlődött az elmúlt évek folyamán mezőgazdaságunk. Elég, ha ennek szemléltetésére néhány adatot említek. Ha megnézzük, hány traktorral rendelkeztünk a háború előtt és hány traktorunk van most, akkor láthatjuk, hogy 1938-ban volt 7 ezer traktorunk, s most 28 ezer

termelőszövetkezetben mindenki a neki megfelelő helyen, tudása legjavát tudja adni, s nagyobb eredmények elérésére képes, mint korábbi birtokán. Majd így folytatta:

— Persze, tudom, itt is vannak nehézségek, mert néhány helyén odahaza talán a feleség így vélekedik: „Hát az állattenyésztésbe mentél, vagy a szövetkezet tehenese, vagy a szövetkezet kanásza lennél? Isten őrizz ettől!“ — s így^ tovább. Vannak ilyen előítéletek, de ez természetesen nem megfontolt dolog.

Nem meggondolt felfogás ez és nem is helyes, ha így gondolkodunk. Nem helyes, ha az ilyen dolgok eluralkodnak. A lényeg a fontos,

hiszen mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben dolgozó emberek érik el ezt a kimagasló eredményeket és ez kitüntető, szép dolog.

darab van. A 30-as években egy kh szántóra átlag 5,3 kilogramm műtrágyát szórtunk, s most két évvel ezelőtt már egy holdra 40 kiló jutott.

Ezután Dobi elvtárs arról beszélt, hogy a parasztság termelőszövetkezetbe való tömörülése népgazdasági érdek. Majd a megye termelőszövetkezeti és egyéni parasztgazdálkodásainak eredményével foglalkozott:

— A termelőszövetkezetek búzából holdanként 11,3 mázsát, az egyéni gazdálkodók 8,9 mázsát, rozsból a szövetkezetek 8,6 mázsát, az egyéniek 7,2 mázsát termeltek. Nem rossz az eredmény őszi árpából sem, hiszen míg az egyéni gazdálkodók földjein 10,7 mázsás termés volt, addig a termelőszövetkezetek földjein 12,2 mázsás. Láthatjuk, a gabonatermelésnél a szövetkezetek eredményei a statisztikai kimutatások sze4 jó eredmények elérése az egész szövetkezeti tagság érdeke

rint lényegesen magasabbak az egyéniek eredményeinél. Ez akkor lesz nagy szám, ha megyei viszonylatban összegezzük.

Ha termelőszövetkezeti gazdálkodás folyna a megye területén, akkor 12 ezer mázsával több búzát adott volna Nógrád megye a népgazdaságnak, mint így. Ugyanakkor 15 ezer mázsával több rozsot, 14 ezer mázsával több árpát.

Ezután Dobi elvtárs egyszerű példákkal bizonyította a szövetkezeti tag érdekeltségét a munkában. Majd beszélt a földjáradék és a szociális juttatások jelentőségéről. Beszédét a Szovjetunióval való szövetség szükségességének bizonyításával, Hruscsov elvtársnak, a béke érdekében kifejtett tevékenységének helyeslésével, a szécsényi dolgozó parasztság üdvözlésével fejezte be.

*

Dobi elvtárs beszéde után Kanyó Béla elvtárs bejelenI tette, hogy két hozzászóló jelentkezett, majd felolvasta a | hugyagi dolgozó parasztság Dobi elvtárshoz intézett üdvözlő táviratát. Ezulán Győri János, a ságújfalui Üj Éjét Termelőszövetkezet elnöke hozzászólásában elmondta, hogy milyen eredményeket értek el a termelőszövetkezeti gazdálkodásban, mennyivel gazdaságosabban termelnek, s ezáltal egyre több jövedelemhez jutnak.

Az eredmények ismertetése után röviden szólt arról, hogy az általuk elért eredményeket mindenki megvalósíthatja, ha nagyüzemi gazdálkodást folytatnak- Győri elvtárs után Sümegi János, szécsényi dolgozó paraszt beszélt a hallgatósághoz.

A gyűlés befejezése után Dobi elvtárs, a párt és a tanács megyei vezetői, a járás vezetői és a meghívott vendégek ünnepi díszvacsorán vettek részt.- A vacsorán Dobi elvtárs baráti beszélgetést folytatott a dolgozó parasztokkal.

Magunkat kell először

meggyőznünk

Sümegi János szécsényi dolgozó paraszt hozzászólását röviden ismertetjük.

Szécsény nem azok közé a helységek közé tartozik, amire azt mondják, hogy arra még a madár sem jár. Szé- csényben négy országút torkollik, vasút megy rajta keresztül, sok ember megfordul itt. Aztán Dobi elvtárs is említette, hogy minden iskolás gyermek tanulja, hogy 250 egynéhány évvel ezelőtt itt bontogatták azt a zászlót, amely alatt a magyarságot a német elnyomás alól kívánták felszabadítani.

Mindezeket egybevéve megállapíthatjuk, hogy Szécsény- nek múltja van, hagyományai vannak. Szécsény gazdasági téren sem marad el az országos átlagtermés alatt, hisz már jó régen — de most is — a szécsényi állattenyésztésnek híre van. A szécsényi cukorrépatermelők szép rekordokat érnek el. A búzatermésünk is eléri mindig az országos szintet, sőt sokszor meghaladja azt.

Most arról van szó, hogy ez a nágymültú község, amelynek hagyományai, gazdasági adottságai vannak, most megint történelmi útra térjen, a kollektív gazdálkodás útjára. Dobi elvtárs is érintette a kérdést. A VII. pártkongresszuson Kádár és Hruscsov elvtársak is mondották, hogy nagy dolog ez. Valóban mondhatjuk, hogy az egyéni parasztnak áttérni a nagyüzemi gazdálkodásra, nagy dolog. De ezt minden komoly ember elismeri.

Nagyon őszinte akarok lenni, mikor azt mondom, hogy nékem is voltak aggályaim. Mardostak a kétségek enge- met is. A nagyüzemi gazdálkodást illetően. De körül- .néztem, s elgondolkoztam a kérdéseken és abból indultam ki, hogy magamat kell először megagitálnom.

Elvtársak! Becsülettel mondom és ezt már jelentettem a felsőbb vezetés felé is, hogy én magamat már megagitáltam, és állítom, hogy az sokkal értékesebb, mikor egy parasztember önmagát agitálja meg, mintha olyan szól hozzá, aki nem egészen érez vele egyet.

Most ott tartunk, hogy rövid időn belül szeretnénk Szécsényt is a közös útra rávezetni, szocialista községgé kimunkálni. Ennek a föltételei megvannak. Szécsényben olyan termőtalaj, olyan lehetőségek vannak mindenre, hogy. remélni lehet, ha vannak is rossz szövetkezetek az országban, Szécsény nem ezek közé fog tartozni. Majd így folytatta:

— A szécsényi dolgozó parasztoknak — de másutt is — becsülettel, először önmagukban kell tisztázni a kérdéseket, azután meg kell győzni a rövidlátókat, a gyöngébbeket. Ha becsületesen dolgozunk, ha meg lesz a jószándék, akkor nemcsak nekünk, de mindenkinek jobb lesz.

A VII. kongresszus nyomán

A balassagyarmati járás kommunistái a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítését és a meglévő termelőszövetkezetek megerősítését tartják

legfontosabb feladatuknak

Balassagyarmaton a járás több mint 100 kommunistája ült össze, hogy megtárgyalja a VII. kongresszus határozatait és útmutatásait, s azok tanúságait levonva megállapítsák a járás kommunistáinak tennivalóit a legközelebbi időben. A járási nagy- aktíva ülés résztvevői az egyik legfontosabb feladatuknak a mezőgazdaság szocialista átszervezését és ezzel egyidőben a mezőgazdasági termelés emelését tartják. Leszögezték, hogy a kongresszus teljes jelentőségét az adja meg. ha az itt hozott határozatokat minden vonatkozásban maradéktalanul végrehajtják.

A feladatok, megvalósítására a járás minden kommunistáját csatasorba kell állítani és az ő segítségükkel a járás összes lakosságát meg kell nyerni a kongresszusi határozatok végrehajtásának.

A termelőszövetkezeti szervezésnek igen jó alapot biztosít ha a már meglevő termelőszövetkezetek példásan, jól gazdálkodnak. A járásnak vannak is ilyen példamutató szövetkezetei. Ezek közé tartozik — a többi között — a benceli Vörös CsiTag és a cserhátsurányi termelőszövetkezet is. Ä járás területén az elmúlt hónapokban több új termelőszövetkezeti község alakult. Ezeknél a legfontosabb, hogy azonnal hozzáfogjanak a tervkészítéshez, a közös gazdaság kialakításához, a közös termelőmunkához.

Figyelemmel kell kísérni, hogy kik azok, akik a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításában^. példásan tevékenykednek, ezeket, ha alkalmasak, fel kell venni a pártba, erősíteni kell velük a termelőszövetkezeti pártszervezeteket.

Ügyelni kell arra, hogy a

kongresszus szellemének megfelelően a járás kommunistáit az őszinteség, emberségesség és a nép hűséges szolgálata jellemezze. A járás kommunistái ne legyenek különös emberek, ne legyenek mások, mint a többiek.

Az elhangzott vita alapján megállapítható, hogy a járásban kedvező hangulat uralkodik és minden bizonnyal sikeres lesz az a harc, amit a kongresszusi határozatok végrehajtásáért végeznek. Minden lehetősége magvan annak, hogy tovább szélesedjen a termelőszövetkezeti

Járási rfagyakt.íva értekezletet tartottak pénteken Salgótarjánban a járás kommunistái. Szoó Béla elvtárs, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára beszámolója alapján azokat a feladatokat vitatták meg, amelyek a VII. pártkongresszus alapján a járás kommunistáira várnak. Egyöntetűen állapították meg, hogy

a VII. pártkongresszust a világos állásfoglalás, a kommunista kritika és az elvi bátorság jellemezte.

Ebből pedig a salgótarjáni járás kommunistáinak is le kell szűrni a tapasztalatokat, s munkájukban kell, hogy ezek a tények érvényesüljenek. Nemcsak a beszámoló, de a hozzászólások is azt tükrözték, hogy a politikai munka középpontja az „emberi bizalom a tömegek felé.”

A járási nagyaktíva értekezlet éppen a kongresszus szellemében értékelte az elmúlt év munkáját, majd azokat a feladatokat szabta meg, amelyek az 'elkövetkezendő

mozgalom és ezzel egyidőben növekedjék a mezőgazdaság terméshozama is.

A balassagyarmati járás nagyaktíva értekezletének résztvevői azzal zárták megbeszélésüket, hogy az itt hallottakról tájékoztatják az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és községi alapszervezetek kommunistáit. Azon lesznek, hogy a kongresszus emberséges hangja minden alapszervezetnél éreztesse hatását és az ott hozott határozatok pontosan, maradéktalanul meg is valósulj an akidében a járás kommunistáira hárulnak. Ilyen például a bányászatban: törekedni kell a műszaki színvonal növelésére, újítások és más módszerek alkalmazásával. A kongresz- szus szellemében rendszeressé kell tenni, hogy a legjobb fizikai munkások a műszaki vezetéssel közösen vitassák meg, hogy mit lehet tenni a termelékenység növelése érdekében. Helyesnek tartotta a járási nagyaktíva azt, ha a pártszervezetek mellett műszaki brigádokat hoznának létre. Meghatározták a nagyaktíva ülésen, hogy a párt- szervezetek több javaslattal éljenek a gazdasági vezetés felé- nemcsak, az üzemekben, de a termelőszövetkezetekben is.

A járási nagyaktíva értekezlet több más fontos határozat, a munka stílusát meghatározó javaslat után elhatározta, hogy a VII. pártj kongresszus anyagát január 20-tól február 1-ig taggyűléseken, utána pedig szabad pártnapokon vitatják meg a dolgozók széles tömegeivel.

Munkánkban a VII. pártkongresszus elve érvényesüljön