Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-16 / 5. szám

1960. január 16. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Az 1960-as versenylón 22 milliós eredményjavulást érnek el az acélárugyár do'gezói A kölcsönös bizalom légkörében Még véget sem ért az 1959-es esztendő a kongresz- szusi munkaverseny még tar­tott, amikor a Salgótarjáni Acélárugyárban is foglalkoz­tak azzal a gondolattal, ho­gyan folytassák tovább a szo­cialista munkaversenyt. A több hétig tartó előkészítő munka után ezekben a na­pokban elkészült a gyár ősz- szesített felajánlása 1960-ra. A termelés tekintetében ab­ból indultak ki, hogy túltel­jesítést mindenekelőtt az anyagtakarékosságból eredő féltermékgyártára alapozzák. Ezen belül is elsősorban a hazai és külföldi piacon kü­lönösen keresett termékekből vállaltak többlettermelést. Ez vállalati szinten mintegy 17,4 millió forintot jelent, amely a termelési terv 1,4 százalé­kos túlteljesítését hozza ma­gával. A gyárban a termelékenységet az 1959-ben elért eredmény­hez viszonvítva 4 száza­lékkal emelik. A termelékenység javulását a gépek jobb kihasználásá­val. különböző műszaki in­tézkedésekkel, a munkafegye­lem javításával kívánják el­érni. Elhatározták azt is, hogy önköltségüket a múlt évi eredményhez viszonyítva 2.5 százalékkal szállítják le. Ezt a felajánlást felbontották az egyes költségtényezőkre és külön-külön is meghatároz­ták a tennivalókat. így pél­dául a termelés növekedése, a magasabb termelési költség következtében mintegy 4,8 milliós megtakarítást tervez­nek az általános üzemi költ­ségeknél. KMolsrozták azt is, hogy egy-egy gyárrészleg ebben nz évben milven értékű anvíi"takarékosságot érhet el. Ez összesen 9.5 miüió forint megtakarítást je­lent. Végeredményben n vállalat a műszaki intézkedési terv és az anyagmegtakarítás együt­tes eredményeként mintegy 16,5 millió forintos javulást tűzött ki célul. Kidolgozták a munkaver­seny feladatait, a beruházá­sok tekintetében is. Ebben jelentős helvet foglal el a hideghengermű fejlesztésével kapcsolatos beruházási mun­ka. Több pontban a gyár jobb energiaellátására tettek felajánlást a beruházi osztály dolgozói. Többek között két kazánt korszerűsítenek, amelynek nyomán a gőzellá­tást a második ötéves terv végéig megoldják. Hasonló in­tézkedéseket tesznek a jobb villamosenergia-ellátás érde­kében is. A gyári összesített, egész évre szóló verseny vállaláson belül tovább folytatják a gyárrészlegek hagyományos versenyét. A gvárrászlegek közötti verseny első szakasza március 31-ig tart, amelynek eredményét április 4-re érté­kelik. Ehhez a versenyhez is kidolgozták a feltételeket. A vállalat vezetősége a gvárrészlegek közötti ver­seny első helyezettjét 3000 forinttal és zászlóval, a második helyezettet Előadó csoport- a nemzetközi helyzetről A megyei békemozgalom szélesebb körű tevékenység kifejtése érdekében nemzet­közi előadások tartására já­rásonként 10-15 főből álló aktívagárdát szervez. A cso­portnak az lesz a feladata: tájékoztatni a járás do'gozóit a különböző nemzetközi ese­ményekről. Természetesen nem csupán tájékoztatásra szorul munkájuk, hanem egy- egy nemzetközi esemény ér­tékelését is elvégzik. A cso­portnak rendszeres eligazítást adnak, melyre Mihályfi Er­nő elvtáirsat. országgyűlési képviselőt kérte fel a megyei népfront-bizottság. 2500 forinttal és zászlóval, a harm'dik helyezethet 2000 forinttal és oklevél­lel jutalmazza. Ugyancsak jutalomban része­síti a gyár három legjobb brigádját is. Megjutalmaz­zák a legjobb eredményt el­érő egyes dolgozókat is. A gyárrészlegek dolgozói és Mintegy 650 ezer forintot for­dított a Nyomdaipari Vállalat arra, hogy Balassagyarmaton új üzemrészek megindításával eny­Most az egyszer a szokás­tól eltérően nem nappal, ha­nem éjszaka kerestem fel a bányát, a Pál hegy II. üzemet. Sokan azt is mondhatnák, hogy oly mindegy, hisz a bá­nyában éjszaka is, nappal is sötét van, éjszaka is, nappal is fejtik a szenet, üzemelnek a szállítószalagok, stb. De még sem. Az éjszaka légköre, az éjszaka hangulata azért a bánya mélyén is érződik. És én erre a hangulatra voltam kíváncsi. Voltak, akik előre figyel­meztettek, s „jó indulattal közölték”, hogy nem kell mindent észre venni, sőt arról aztán tényleg hallgas­sak, ha a gépkezelőket, vagy a felügyeletet, az aknászokat számomra nem a legkedve­zőbb helyzetben találom, vagy nevezzük nevén a gye­reket, ha a fent említettek a bánya valamelyik meleg he­lyén a nappali fáradalmat pihenik ki, másszóval alud­nak. Érdekes, én mást talál­tam. Mert amikor az első gépkezelőig eljutottam — vagy mondja el maga a gép­kezelő, Kovács Barna: — Sajnos, akadozik a szál­lítás. Megint üres hiány van, nem tudjuk folyamatosan üzemeltetni a szállítószala­got. Ügy bizony. Ez a gépkezelő vezetői javaslata alapján el­készült összesített felajánlást ezen a héten szakszervezeti taggyűléseken beszéljék meg a dolgozók A feladatok is­meretében teljes erővel meg­indult a munka a kitűzött célok végrehajtásáért: a több mint 22,4 millió forintos évi eredményjavulás eléréséért. hítsen a nők elhelyezkedési gondjain. Ebben az évben újabb lépéseket tesznek azért, hogy to­vábbi 15 nőnek biztosítsanak el­helyezkedést. nem aludt, néhány szót vál­tottunk vele, s nem az alvás, hanem a szállítás érdekelte. í Jónál beljebb haladtam a bányába, mind jobban arról kellett meggyőződnöm, hogy a. Pálhegy II. üzemben ugyan­olyan lüktető élet folyik éj­szaka is, mint nappal. A bá­nyászok becsülettel helyt áll­nak — dolgoznak, termelnek, küldik a szenet a Tiszapalko- nyai Erőműnek. A véletlen? Nem, hanem éppen Cserháti József aknász munkája hozott össze ben­nünket a bányában. Itt is té­vedtek a „jó indulatú” figyel­meztetőim, mert Cserháti Jó­zsef, az aknász sem a bánya eldugott részében volt, nem aludt, hanem végezte a mun­káját, ellenőrizte a munkahe­lyeket. Velünk tartott, s na­gyon sokat magyarázott. Egyik munkahelyről a má- s kra jártunk. — Most különösen kell a Pálhegy II. szene — mondja. Ügy érezzük, hogy megnőtt az igény az erőmű *tés~ ‘" s mi ezt az igényt ki is akar­juk elégíteni. Arra a kérdésre pedig, hogy vannak-e olyan bányászok, akik az éjszakai műszakot al­vásra használják fel, moso­lyogva mondia: — A bányász azért száll le a hánya mélyébe, hogy dol­Az ellenforradalom óta el­telt három év viszonylag nem nagy idő. Ahhoz azonban ele­gendő volt, hogy visszaadja dolgozó népünk legkülönbö­zőbb rétegeinek a szocializ­musba vetett hitét, hogy- ki­alakítsa a part és a nép kö­zötti kölcsönös bizalom nyu­godt, biztonságos, alkotó lég­körét. Mert valljuk be őszin­tén: soha még ilyen nyugodt és bizakodó légkör nem ural­kodott ebben az országban, mint amilyen most uralko­dik. Nem régen még megredül- ten álltunk egv bizalomvesz­tés okozta történelmi kataszt­rófa zűrzavarában, s íme most három esztendő múl­tán a bányásztól, a vasmun­kástól, a termelőszövetkezeti paraszttól, a mérnöktől, a pedagógustól, de a' társada­lom legkülönbözőbb rétegé­től halljuk: nagyszerű dolog ez. a demokrácia! És még hozzáteszik: soha ilyen élete nem volt a magyar népnek, mint most van. Miből ered, miből tálál,ko- zik ez az általános és ennyi­re egybehangzó közvélemény? A felelet teljesen egyértelmű: a párt politikájának helyessé­géből, a mindennapi élet kedvező tényeiből és a már perspektívában derűs, min­den eddiginél boldogabbnak ígérkező jövőből. Nem volt könnyű a biza­lomnak ilyen szilárd és re­ális alapot teremteni. Külö­nösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt há­rom esztendőben nem egy­szerűen a bizalom alapját »kellett megteremteni, hanem egy valójában már megvolt, de időközben elvesztett bi­zalmat kellett helyreállítani. Egy egész sor okos és kö­rültekintő intézkedésre volt szükség, amíg a dolgozók mil­liói meggyőződhettek arról, hogy az. ellenforradalmat megelőzően elkövetett hibák nem a marxista-leninista párt lényéből erednek, hanem a párt egyes vezetőitől származ­tak. Amint helyreállítottuk a párt lenini normáit, a párt politikája azonnal a néptö­megek legteljesebb egyetér­tésével találkozott. A többi között , bizalmat keltettek I azok az intézkedések, ame­lyekkel rendezték az alacsony fizetésűek és a kvalifikált beosztásúak bérét, felemelték a nyugdíjakat, csökkentették gozzon. hogy keressen. Ezzel mindent meg lehet magya­rázni. Ebben pedig sok igazság van! Már-már úgy éreztem, hogy ez az éjszakai bányalátoga­tásom csak jóról tudósíthat, hogy itt valóban minden rendben van. És hogy van éj­szakai hangulata a bányá­nak? Talán. Lehet. Lehet hogy van, mert először jár­tam ebben a bányában, de nappal még soha sem vettem észre, hogy a bányász mun­káját könnyítő bányagép nincs kihasználva, hogy az SZ. 153-as rakodógép egyik, vagy másik bányafolyosóba van kidobva, nem használják azt. Az éjszakai hangulat ve­tette észre velem? Nem tudom. Az a munkahely, ahol Kop- lányi Jánosék is dolgoznak, gépesítve lenne. A nehéz fi­zikai munkát, a felrakást SZ. 153-as gépnek kellene vé­gezni. Koplányiék mégis kézzel rakodnak. — öreg a gép. Generál ja­vításra szorul már — mondja a kísérőm. — Rossz az olaj­nyomása, nincs szimerring gyűrű. Így aztán csak teher a bányász számára. És ahogyan tovább me­gyünk, a IV-es osztó IV-es feltörésében ismét egy kido­az egyes áruféleségek árát, vagy amelyek rendelkeznek egyes munkakörök munka­idejének csökkentéséről. A párt javasolta ezt igy. Az ál­lami pénztárcánk megenged­te, a dolgozó nép érdekeire kedvezően hatott, s ez meg­egyezett a párt érdekeivel is, mivel a párt a dolgozó nép ügyeit van hivatva szolgálni. őszinte és emberséges hang lett uralkodóvá a vezetők és beosztottak, a párttagok és pártonkívüliek között, s ez az emberséges, barátságos vi­szony az intézkedésekkel egyetemben jó melegágya lett a kölcsönös bizalomnak. Csak­nem mindenütt gyökeret eresztett már a jószándék, a segíteni akarás. Mert mit hall az ember például Ma- gyarnándórban? A termelő­szövetkezet tagjai az állami gazdaság párttitkárához for­dulnak segítségért, hogy ve- tőgépet kapjanak, vagy hogy a lesántult lovaikat új­ra patkolják. S kaptak vető­gépet, közbevetőleg megol­dódott egy egész sor prob­lémájuk és patkó is került a lóra. Mit hall az ember pél­dául az acélárugyárban meg­tartott pártbizottsági ülésen? Az üzemben is rendszeresí­teni kell a fogadónapokat, hogy a vezetők minél jobban megismerjék a munkások ügyes-bajos dolgait, problé­máit! Vagy mit hall az em­ber a megyei kommunisták nagyaktíváján? Hogy attól a vezetőtől, aki nem tud sza­kítani a régi módszerekkel, aki nem tudja a parancsol­gatást megszüntetni, attól megválnak útjaink! Hát nem bizalomgerjesztő han­gok és tények é ezek? Nem a párt iránti bizalmat példázzák azdk az esietekj amikor a megyei pártbizott­ság vezetői fogadónapot tar­tanak s a pártbizottság épü­letében párttagok és párton­kívüliek, nők és férfiak, mun­kások és értelmiségiek szo­rongnak, hogy ügyeik és problémáik megoldására a párt tanácsát, segítségét kér­jék. Az elmúlt egy esztendő alatt például több mint fél- ezerre menő személyes pa­naszt vettek föl és intéztek az ilyen fogadónapok alkal­mával. De ezenkívül még na­gyobb számban fordulnak a párthoz segítségért levélben. Az elmúlt évben a megyei bott géppel kellett találkoz­ni. Ez a rakodógép már több mint egy hónapja áll itt ki­dobva, üzemen kívül. Ezt sem használják. De miért? A kérdésre korábbi a vá­lasz. öreg a gép, valamennyi javításra szorul. Ez érthető, de az semmi esetre sem, hogy ezekkel a gépekkel sen­ki nem törődik, s a bánya három rakodógépe közül csak egy van üzemeltetve. Pedig az eredmények, a tel­jesítmény feltétlen a gép használata mellett szói. Mert míg kézzel egy óra alatt egy bányász öt tonna szenet tud felrakni, addig a gép ezalatt az idő alatt 50 tonnát továb­bít a szállítószalagra. És ha valaha fontos volt, akkor ma annál fontosabb a termelé­kenység növekedése, azt pe­dig elsősorban gépek segítsé­gével, műszaki intézkedéssel segíthetjük elő. Ezért hát érthetetlen a mizserfai mű­szaki vezetők ellenszenve, amit a rakodógépek iránt ta­núsítanak. Ez az éjszakai bánya járás tehát két eredményt hozott: Először azt, hogy bányásza­ink becsülettel dolgoznak — oly mindegy, hogy éjszaka, vagy nappal van, másodszor azt. hogy felkutattuk az üze- menkívül lévő nagyon hasz­nos bányagépeket. Már pedig, ha a bányászok dolgoznak, akkor többet kellene a mű­szakiaknak is azzal törődni: hogyan segítsék a termelé­kenység növekedését. S ha már ott van a gép, akkor használják is ki annak min­den előnyét. Somogyvári László pártbizottságon mintegy két és félezer kartont fektettek föl az adminisztrációban, amelyek között a legszemé­lyesebb ügyektől közösségi és társadalmi ügyig minden megtalálható. S ez a meg­annyi sokrétű ügy lelkiisme­retes, körültekintő munkával az igazságtétel szenvedélyes akaratától fűtve egytől-egyig intézés alá került. Nagyrészt hasonlóan ala­kult a helyzet alsóbb párt- szerveinknél is. Vannak he­lyek azonban, ahol még nem tudott kialakulni a közös munkának ez a gyümölcsöző légköre. Pártszerveinknek ar­ra kell törekedniök, hogy a lehető legteljesebbé váljon a a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom. Ahol ez megvan, ott egyre-másra válnak a magángazdálkodó községekből termelőszövetke­zeti községek. Dolgozó parasztságunk a kölcsönös bizalom légkö­rében döbbent rá a pánt po- li-tká járnak helyességére, s így választják napról-napra többen a párt által javasolt utat, a termelőszövetkezeti életot. Az elmúlt két hónap alatt például megyénkben 17 község vált termelőszövetke­zeti községgé és több mint 2 ezer dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetbe. A kölcsönös bizalom talaján ilyen tömegesem szakítanak egy évezredes múlttal, s vál­nak egyre többen a szocaliz- mus híveivé. S ha így van a falvakban, nincs ez másként az üzemek­ben és ipartelepeken sem. Szemtanúi lehetünk annak a példátlan lelkesedésnek, ami a márciusi határozat végre­hajtásáért megindult. Ez az időszak pártunk VII. Kong­resszusa egybehívásának elő­készítésével esett egybe. A párttagok és pártonkívüliek ezrei, tízezeréi vetélkedtek a a jobbnál jobb eredménye­kért, hogy ezzel is igazolják a párt iránti tiszteletüket megbecsülésüket. S most, az 1959-es gazdasági év befeje­zése után országosan úgy do­kumentálhatjuk a tömegek­nek ezt a példátlan lelkese­dését, hogy a szocialista ipar 1959-ben 12 százalékkal tel­jesített többet, mint 1958-ban és 6 százalékkal múlta felül a márciusi határozat által előírt termelési szintet. A párt kért, s a válasz ez a nagysze­rű eredmény lett! A párt bizalommal van dolgozó népünk iránt. Éppen erre a bizalomra építve dol­gozta ki második ötéves ter­vünk nagyszerű távlatait. Er­re a bizalomra számítva és építve tűzite ki célul, hogy az ország ipari termelését 1965 végére legalább 65-70 százalékkal, a mezőgazdasá­gi termelést az 1954-58 évek átlagához visznyítva 30-32 százalékkel kell növelni. Ez­zel párhuzamosan azonban azt tervezi a párt; hogy az ötéves terv végére a jelenle­gihez képest 26-29 százalékkal kell növelni a munkások és alkalmazottak egy főre eső reáljövedelmét. Ilyen eredmé­nyeket csakis a bizalom szi­lárd és reális alapjain le­het megvalósítani. S a tervek megvalósulnak, 'mert ehhez a közhangulat is biztosítva van, s dolgozó népünk szo- cilazmusba vetett 'hite is, óhaja is, akarata is egyértel­műen megvan. A meggondolt és megfon­tolt okos intézkedések, az egyre jobban meghonosodó emberséges munkastílus te­remtett ilyen derűs jelent és ez kínál egy még boldogabb jövőt. Ezek váltak értékes összetevőivé a párt és a dolgozó tömegek között kiala­kult kölcsönös bizalomnak, amelynek légkörében most oly vidám az élet és eredmé­nyes az alkotó munka. To­vábbi sikereink érdekében vigyázzunk rá, ápoljuk ezt a kölcsönös bizalmat. Orosz Béla Munkaalkalom 50 nőnek A dobozgyártó üzemben 17 not foglalkoztatnak jelenleg. A ta­valy májusban megindult üzem sok rendelést kapott már és az ország legkülönbözőbb helyeire szállítja termékeit. Éjszakai látogatáson a Pálhegy II. bányában A papírfe|dolgozó üzemben 20 nő talált munkaalkalmat, akik a kü­lönböző élelmiszerek számára készítenek celofánzacskókat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents