Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-09 / 3. szám

1960. január 9. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 Jól vizsgáztak gépállomásaink dolgozói A hivatalos számvetés ideje elérkezett. Így összefoglalhat­juk megyénk gépállomásainak 1959. évi munkáját. Röviden — minden elfo­gultság nélkül — elmondható, hogy Nógrád megye gépállo­másai 1959-ben jó munkát végeztek, a rájuk háruló fel­adatoknak eleget tettek. A múlt esztendőben a szál­lítási tevékenységet is figye­lembe véve az elvégzett munka mennyisége meghaladja a 209 ezer nh-at, mely mennyiség a tsz-ekben ke­rült elvégzésre. Az 1958. évi 51200 nh-dal szemben december 20-ig az éves tervet 109 százalékra tel­jesítették. A termelés terén elért ered­ményekhez elsősorban a mun­kaigények növekedése, a gép­park mintegy 10 százalékos emelkedése, valamint a szé­lesen kibontakozó munkaver­seny lendülete nagyban hoz­zájárult. Igen lényeges problémát okozott, a megnövekedett igé­nyekhez az új gépek bizto­sítása. Míg az őszi munkák kezdetén meglehetősen nehéz volt a helyzet különösen a salgótarjáni járásban, ahol még október első felében is folyt a cséplési munka, az új gépek megérkezésével dön­tően megváltozott a helyzet. A 10 lánctalpas traktor, va­lamint a 15 univerzális trak­tor megoldotta a vetésben, valamint a vetőszántásban mutatkozó lemaradást. Lehe-f tővé vált, ha egy kicsit késve is, valamennyi tsz-ben elvé­gezzék a vetést a gépállo­mások, s ezzel a jövő év termésének alapjait lerakják. Csaknem 10 ezer hold gépi vetés került elvégzésre. Ahol a helyzet megengedte — mint a pásztói járás körzetében — ott a gcpek az egyéni dolgo­zók részére is segítséget nyúj­tottak. A tsz-ek éltek a 3004/1. kormányrendeletben nyúj­tott kedvezménnyel. Az egyes munkák gépesítési foka lényegesen emelke­dett, s az egyes kézimunka igé­nyes munkák mennyisége is megkétszereződött. Bár a domborzati viszonyok nem tették lehetővé, hogy minden területen gép dolgozzék, még­is sikerült elérni, hogy a nö­vényápolás 65,4, kaszálás 62,6 vetés 60,6, aratás 84, szántás 98,2 százalékra legyen gépe­sítve. Igen jelentős az a terület, melyen először szántott gép, s a gépek munkája nyomán a kis parcellák nagy táblák­ba folytak össze, s hogy va­lamikor kisüzemi gazdálko­dás folyt azokon a táblákon, helyenként egy határt jelző kő, vagy kiszántott karó az emlékeztető jel. Nem lehet közömbösen el­menni az 1959-es év gazdál­kodásának eredményei mellett sem. Téves az a szemlélet, illetve megállapítás, hogy me­gyénk gépállomásai csak üz­letfelet láttak a tsz-ekben. Ez nem áll fenn, mert a sokrétű munka, s egyéb té­ren nyújtott segítség nem ezt bizonyítja. A gépállomások­nak gazdálkodni is kell, még-' pedig helyesen. Ezen a téren is döntő javulás állt be, mert a gépállomások no­vember 30-ig 2 533 900 fo­rint nyereséget értek el. Az eredményhez elsősorban a terv túlteljesítése és nem utolsósorban a költségek csökkentése járult hozzá. Igen gyümölcsöző volt a kongresz- szusi verseny, s a traktor- vezetők mintegy 30 százaléka a verseny aktív részesévé vált, több mint 500 ezer fo­rint megtakarítást értek el. Nem egyszer szó éri, s az esetek többségében jogosan a gépállomásokat a társadalmi tulajdon megvédése terén még mutatkozó hibákért. Azonban ezen a téren is javulás van. A gépeket már nem hagyják kint a terüle­ten munkavégzés után, ha­nem azt a brigádszállásra, vagy a gépállomásra vissza­viszik. Akad persze eset, ami­kor egy-egy gép kintmarad a területen, de ezen esetek szá­ma állandóan csökken Saj­nos még többször alkalmazni kellett, mintegy 84 esetben, a fegyelmi és kártérítési el­járásokat, mely elsősorban ne­velő célzatú volt. A fegyelmi és pénzbírságok mellett azon­ban a munkájukat becsület­tel végző traktorvezetők és gépállomási dolgozók több mint 300 ezer forint jutalomban részesültek. Összefoglalva az 1959-es évet — a termelés és gaz­dálkodás területén még fenn­álló hiányosságokat is figye­lembe véve — a helyes, üte­mes fejlődés jellemző a gép­állomások munkájára. Gép­állomásaink kikerültek a holt­pontról, tervszerűbben gazdál­kodtak és termeltek. Megyénk valamennyi új, de régebbi termelőszövet­kezete is elégedett a gép­állomások munkájával. Bizonyítja ezt számtalan tsz- elnok, vagy tag véleménye. A múlt év novemberében Pápán megindult traktoros iskolára több mint 80 fő jelentkezett, kiknek többsége tsz-tag. Ezen keresztül a gépállomások még közelebb kerülnek a tsz-ek- hez, hisz cél, hogy lehetőleg valamennyi traktorvezető ter­melőszövetkezeti tag legyen. Az iskoláról hazakerülő trak­torosokra igeri nagy szükség van, mert csak ebben az év­ben 40 traktorral növekedett az állomány, s a nagyobb teljesítményű gépekre két fő szükséges. Jelenleg valamennyi gépállomáson a téli gépjavítás folyik ezt sikeresen kell meg­oldani, valamennyi gép munkájára szükség lesz jövőre. Jól vizsgáztak a traktorveze­tők, a gépál’omás dolgozói a rájuk háruló feladatnak be­csületesen eleget tettek. S. E. Hogyan érik utói Amerikát a szovjet kolhozparasztok? APRÓHIRDETÉSEK IBUSZ és TIT szervezésében ja­nuár 24-én autóbuszkirándulást szervezünk a Mátrába. Program­ban a mátraházai síugró-verseny megtekintése, megtartás esetén. Szánkózás, síelés. Részvételi díj: 51,50 Ft. Jelentkezési határidő január 21. (21) Eladó egy beköltözhető össz­komfortos kertes családi ház Salgótarjánban. Érdeklődni lehet Molnár, Salgótarján, Bajcsy-Zsi- linszky u 61. (13) A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak decemberi teljes ülésén számos adatot ismertettek a mezőgazdaság legújabb ered­ményeiről. Az egyik legérde­kesebb adat arról számolt be, hogy a Szovjetunió rövid idő alatt túlszárnyalta az ame­rikai Egyesült Államokat mind az egy főre eső, mind pedig az abszolút mennyiségű vajtermelésben. Ezt a kimagasló sikert a szovjet mezőgazdaság alig né­hány év erőfeszítésével érte el. 1953-ban a Szovjetunióban mindössze 497 000 tonna vajat termeltek. Egy lakosra ekkor átla­gosan 2,6 kilogramm ju­tott. Az Egyesült Államok termelése ekkor 729 000 tonna, vagyis a fejátlag 4,6 kilogramm volt. A szovjet állattenyésztők elsősorban a fejőstehenek számának és a tejhozamnak a növelésével érték el rövid idő alatt a nagyarányú fej­lődést. Ugyanakkor az Egye­sült Államokban fokozatosan visszaesett a vaj termelése. Hivatalos amerikai szervek becslése szerint tavaly az amerikai termelés 658 000 ton­na vaj volt, így a fejátlag 3,7 kilogrammra csökkent. A szovjet eredmények gyors ütemben nőttek: 1959-ben 845 000 tonna vaj került a fogyasztókhoz. Ez az eredmény nemcsak a tavalyi amerikai termelésnél több, hanem mintegy száz­ezer tonnával felülmúlja az 1953-as amerikai eredménye­ket is. A Szovjetunió minden egyes lakosa az elmúlt év­ben már négy kilogramm va­jat vásárolhatott magának. A Szovjetunió nemcsak a vaj termelés ben érte utói az Egyesült államokat, hanem a tejtermelés abszolút mennyi­ségében is Hat év alatt csaknem 30 millió tonnával 62 millió tonnára nőtt a tejterme­lés. Ilyenformán a szovjet mező- gazdaság évente mintegy 5 millió tonnával több tejet ad a lakosságnak, mint az ame­rikai. Áz árutermelési terv teljesítésével járó kedvezményről Termelőszövetkezeteinkben most folyik a tervkészítés, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszö­vetkezetek egyre több árut termelő nagyüzemi gazdasá­gokká válnak. Segíti ezt a 3004 2 kormányrendelet is, melynek végrehajtási utasí­tása szerint: A termelőszövetkezet az 1960. évben hitelelengedésben részesül, ha az > állami és a szövetkezeti szervek részére I960, január 1-től december 31-ig átadott saját termelésű A Nógrád megyei Ta­nács VB. Egészségügyi Osz­tálya pályázatot hirdet je­lenleg üresedésben lévő gazdasági elvi előadói ál­lásra. Fizetése 226. kulcs­számú főelőadói illetmény a szolgálati idő figyelembe­vétele mellett. Pályázat feltétele: Kálász képesítés, vagy annak meg­felelő iskolai végzettség. (11) — Eresszen el, mert kiáltok — kezdi újra. Már a szoba- ajtónál tannak. Tudja, hogyha oda beérnek, akkor vége van Megveti a sarkát a küszöbben és amikor már úgy lát­szik, hogy ez se lesz elég, mert Tóth erős karjával átfogja és felemeli, két kézzel belekarmol az arcába. — Hű, a macska teremtésedet! — hördül fel Tóth. Egy pillanatra az arcához kap. Ez elég Földinének. Már a konyha közepén van, felkapja kendőjét, ami a huzakodás közben leesett, felrántja a konyhaajtót és kintről beszél. — Azért, mert özvegy vagyok, nem kell mindjárt rosz- szat gondolni rólam. Tóth tajtélczik, de az ajtón túl nem mer kezdeni semmit. Nagy a falu szája. — Takarod) innen! Oda menj igáért, ahol cicázni szok­tál. Gondom lesz rá, hogy a faluban ne kapj senkitől! Földiné úgy fut ki az udvarból, mintha kergetnék. Haza, haza minél előbb! Mielőtt megnyílna a föld, hogy elnyelje. Lángol az arca, mintha mindaz, amit Tóth akart, meg is történt volna. — Hát olyan vagyok én, akit be lehet rángatni a szo­bába? Azért, mert meghalt az uram, akárki a magáénak akarhat? A lelkét égeti a szégyen. Bele kell ebbe zava­rodni. Rohan hazafelé s úgy érzi, hogy az ég is rászakad Emberekkel találkozik, de nem lát, nem ismer senkit se. Otthon lenni minél előbb, hogy lebujhasson, ne lásson sen­kit se! Csurom víz, amikor betámolyog az ajtón. Az anyja csak az arcára néz és látja a szerencsétlenséget. — Mi történt, Rozi9 — rémül meg. Földiné nem szól csak ráborul az aszatlra és sír. Most már nem tartja vissza semmi, itthon van, védve érzi magát. Rázza a zokogás, a válla meg-megrándul. Amíg oda járt, a két gyerek is felkelt. .4 nagyobbik, Pétetr iskolába jár, most is oda készülődik, de az anyja sírására az öccse mellé húzódik a ládára. Meglapulnak, a sarokban. Az öreg Mákosné pedig csak topog a lánya körül. Se­gíteni szeretne, könnyíteni a baján, de maga se tudja, ho­gyan kezdje. — Bántott valaki? Ki volt? — mondogatja egymás után, ki tudja hányszor, bár tudja, hogy nem kaphat választ. Csak ténfereg. Mihez kezdjen? A lányából is ki kel­lene szedni, hogy mi bántja, akkor talán tudna egy-két jó szót mondani, a gyereket is iskolába kellene készíteni. Egyik se megy. Szerencsére a többi háznál nem állott meg az idő. A gyerekek csapatosan járnak iskolába és már gyüle kéznek is odakint. — Péter, siess! — kiabálnak az ajtó előtt. Erre Földiné is erőt vesz a fájdalmán, letörli a köny- nyet. és a fiának segít az öltözködésben. Az anyja kenye­ret vág. Egyet a kávéhoz, egyet a tarisznyába, délelőttre, azután kiszól az ajtón a gyerekeknek: — Várjatok egy cseppet, mindjárt megy! Péter indul, ezzel megmozdul a lakás, és a tevés- vevésben felszakad a fájdalom. Már nem sír. Lassan mond valamit. Hol ezt, hol azt. Nagy szünetek vannak, de az anyja jól tud hallgatni, nem kíváncsiskodik. így is meg­tud mindent. — Majd csak lesz valahogy — próbálja vigasztalni nem­csak a lányát, hanem magát is. Este Juhász kopogtat be hozzájuk. Itt lakik ő is a pusz­tán. Gyerekkori pajtása volt Földinek, együtt katonáskod­tak, ő írta meg először, hogy Földi elesett. Élelmes ember. mindenhez hozzákezd, és véghez is viszi, amit akar. Földinét még mindig szótlanná teszi a keserűség. A kö­szönést fogadja ugyan, de a beszéd nehezére esik. Így hát az anyja kezdi: — Mit hoztál, Pista? — Rozihoz jöttem. — Aztán mi kéne tőle? — avatkozik bele Földiné. — Azt gondoltam, hogy összeállhatnánk. Egy pillanatra meghűl bennük a vér, azután Mákosné felpattan: — Te is megbolondultál? Azért, mert Rozi özvegy, mái azt hiszitek mindnyájan, hogy mindent lehet? Beszél Mákosné, csak ovőzze hallgatni Juhász. A ven­dég azonban észbekap, megsejti, hogy itt valami baj lehe> és gyorsan közbevág. — Nem úgy gondoltam én — mondja nevetve. Egészen másról van most szó. — Mit akar hát? — kérdezi enyhültebben Földiné. — Össze kellene adni a földet, szövetkezet kellene, mert így nem megyünk semmire. — Bánom is én! Tőlem vihetik az egészet! — tör ki Földinéből a keserűség. — Nem úgy van ám. Nekünk nemcsak a föld kell. ha­nem az ember is. Arról van szó, hogy szövetkeztünk és közösen műveljük a földet. Az asszonyok nem értik, Juhász tovább beszél. — Már vagyunk egy páran, akik így gondoljuk. — Hát ez mire jó? — csodálkozik a két asszony. — Mire? — melegedik bele Juhász. Magunkban nem megyünk semmire. Sokszor egy hétig is szaladgálunk, amíg igát kapunk. Hallottak már a termelőszövetkezetekről ma­guk is. Nohát, azt csináljuk itt is. — Sokra mennek vele, ha nem lesz állat! — ébred fel Földinéből a reggeli emlék. — Az állam majd segít. Biztosan ad állatot. Aztán én már érdeklődtem, gépállomás lesz a községben. Nem kell a gazdák lova, traktor fog szántani. Ránk csak a többi vár Földiné szíve nagyot dobban. „Nem kell a gazdák lova, traktor szánt” — motyogja Juhász szavait. Beleka­paszkodik ebbe a gondolatba. Kell valami, amiben meg- fogózkodhat, mert különben vége mindennek. Olyan ez a remény, mint a novemberi napsütés: felszívja a ködöt, de utána nyomban eltakarja a felhő. Mégis jó, mégis mele­gít. Valami talán mégis csak lesz itt: élet, új élet... Irodalmi pályázatunkra érkezett. áruinak (termény, termék, ál­lat, állati termék, valamint a termelőszövetkezet feldolgo­zó üzeméből származó me­zőgazdasági termék) — 100 kh redukált szántóterületre szá­mított — értéke eléri, vagy meghaladja a termelőszövet­kezetre a járási tanács vég­rehajtó bizottságának mező- gazdasági osztálya által meg­állapított értéket, feltéve, hogy a termelőszövetkezet az állam iránti valamennyi pénzbeli és természetbeni kö­telezettségének eleget tett' és biztosította a következő év zavartalan gazdálkodásához szükséges természetbeni ala­pokat. Az áruértékesítési mutatót mindenkor 100 kh redukált szántóterületre kell megálla­pítani, és arra a területre kell vonatkoztatni, amely a tervezés idején a termelőszö­vetkezet birtokában van. A kedvezmény mértéke az áruértékesítési mutató telje­sítése esetén — 100 kát. hold redukált szántóterületre szá­mítva — 6000 Ft. Az áruérté­kesítési mutató túlteljesítése esetén a túlteljesítés minden százaléka után további 100 Ft kedvezmény illeti meg a termelőszövetkezetet, a ked­vezmény összege azonban nem haladhatja meg 100 kát. hold redukált szántóra szá­mítva a 12 000 forintot. A redukált szántóterület megállapításánál, az elmúlt év gyakorlatától eltérően, az öntözéses szántó- és zöldség­területet is csak egyszeres területtel kell számításba venni. Az 1960. évi redukált szán­tóterület kiszámításánál egy kát. hold szántó (öntözéses és öntözetlen) 1 kh redukált szántónak; rét 0,2 kh redukált szántó­nak; legelő 0,1 kh redukált szán­tónak; termelő gyümölcsös és gyü­mölcsfaiskola 4,0 kh redu­kált szántónak; még nem termő gyümöl­csös 1,0 kh redukált szántó­nak; termőszőlő és szőlőiskola 5,0 kh redukált szántónak; erdő 0,1 kh redukált szán­tónak; halastó 0,1 kh redukált szántónak; termő komló 5,0 kh redu­kált szántónak; termő fűzfatelep 2,0 kh redukált szántónak felel meg. Nem kell a redukált szán­tóterület kiszámításánál fi­gyelembe venni — a még nem termő gyümölcsös kivé­telével — a nem termő kul­túrák területét (szőlő, spárga, komló, stb). A kedvezményt elsősorban a termelőszövetkezet esedé­kes beruházási hiteltartozá­sából kell elengedni. Esedé­kes hiteltartozás hiányában, vagy ha a kedvezmény össze­ge az esedékes hiteltartozás összegét meghaladja, a ked­vezmény összegét, illetőleg annak az esedékes hiteltarlo- zást meghaladó részét a ter­melőszövetkezet beruházási tartalékszámláján kell jóvá­írni. A kedvezmény eléréséhez szükséges áruértékesítési mu­tatót a járási mezőgazdasági osztály köteles minden ter­melőszövetkezet számára ki­dolgozni. Nem a dzsungelben élünk Mennyit beszéltünk és be­szélünk a községek, városok rendjéről, tisztaságáról, kezdve a fogadóól áktól az országos szervekig mindenütt szó es,k erről. Joggal. Saját országát építő népünk törődése ez. A rendetlenséget, a visszás­ságot, a legtöbb helyen nem tűrik. Akad azonban még hely, ahol vagy nem törődnek a rendetlenséggel, vagy egy unott vállrándítással elintéz zettnek vélik, mondván: „Mi nem tudunk tenni semmit”. Pásztón a vállrándítás a jel­lemző. A tények ezt bizo­nyítják. De lássuk a ténye­ket. Korábban, valamikor az „ókorban”, alig néhány hó­napja, még a Szabadság ut­cában parkoltak a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat te­hergépkocsijai. (Persze még mos/t is van ott belőlük). Szükségmegoldás volt ugyan, mert nincs központi garázs, ahová éjszakára be lehetne állítani a kocsikat. A moziba járók minden al­kalommal bosszankodtak, mi kor moziba mentek, mert a mozihoz vezető közben is hosszú ideig álltak teherko­csik. Sártengerré vált ott az út. Nem volt szemvidító lát­vány, és rontotta a község képét is. (Ha beszélhetünk er­ről ) Múltak a napok, a hetek, s egyszerre csak eltűntek a kocsik a mozi környékéről. (Vajon ki volt a megmentő)? A köz bejáratában három be­tonoszlopot ástak a földbe. Talán a sár is felszárad majd. A Deák Ferenc utcában már napok óta áll három pót­kocsi, nyugszanak az éj csend­jében, s bennük hallgat a sötétség, mint abban a bi­zonyos kompban. (Kivilágítás? Az nem szükséges.) Lénj eg a lényeg, helytelen ez a parkírozási módszer, még abban az esetben is, ha egyelőre nincs lehetőség kor­szerű garázst építeni. Úgy látszik az illetékesek behunyt szemmel járnak az utcán. Né­hány gépkocsivezetőnek vi­szont előnyére válna, ha töb­bet forgatná a Kreszt, mert a sebesség betartására vonat­kozó ismeretük eléggé hiá­nyos. Reméljük — és remélik a pásztói dolgozók is —, hogy végre megszűnik ez a ren­detlenség, az, hogy mindegyik gépkocsivezető ott parkol, ahol éppen jól esik neki. Dzsungel-szerű ez egy kicsit, nem gondolják? Vajon kinyitják-e a szemü­ket azok, akik ebben az ügy­ben tehetnek valamit? — P. A. —

Next

/
Thumbnails
Contents