Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-16 / 100. szám

1959. december 16. NÓGRÁDINBPÜJSAO 7 A munkások és parasztok összefogása eredményeként: Nemti tsz község lett Egy hét a nemzetközi életből esi és a többiek. Megmozdult a község, mint megbolygatott hangyaboly. s néhány nap alatt a nemti gazdák egysé­gesen a szövetkezés mellett foglaltak állást. Tsz község lett Nemtiből. Egyszerű e nagyjelentőségű szót a papír­ra vetni, de valójában hatal­mas munka fűződik ehhez. Az egykori iskolatársak, a ma bányászai segítettek a még kívülálló gazdáknak a nagy * elhatározásban, össze­fogott a község munkássága, a már tavaszon belépett pa­rasztsággal. Több mint 60-an járták a falut, s beszélgeté­sük sokszor órákba nyúlt. Nem a belépés volt a nehéz, hanem a kilépés, a maradi- ság sötétjéből. Baráti beszél­getések folytak, s az érveket a község 14 évéből merítet­ték. Szabadidejüket áldozták fel, családjuktól lopták el az időt. S mentek mégis, mert érezték a felelősséget, öntu­datos dolgozók voltak vala­mennyien. Jól tudták a hata­lom nagy felelőséggel jár, s ezt a kis községben is csak szövetségben a parasztsággal lehet gyakorolni. Mert bele kell szólni az ország üf1 veibe a nemti gazdáknak is, de ezt csak úgv tudják, ha többet termelhetnek, ha ok sem ma­radnak a terméshozamok alatt. A kommunisták ezúttal is sikeresen vizsgáztak. Sikerült a felvilágosító szót eljuttatni a község gazdáihoz. Együtt jártak valamikor iskolába. Ök már jól tudják: nem az úr ír, hanem a nép. S ezért men­tek, hogy kötelességüket tel­jesítsék, hogy maguk mellé zárkóztassák fel a gazdákat is. A község bányászai és ön­tudatos gazdái eredményes munkát végeztek, de azt is jól tudják, fél úton nem le­het megállni. Nemti már tsz- község lett, a földművesek új útra léptek. A munkások most is ott vannak, sőt most talán többet. Ügy őrködnek a gyenge hajtás fölött, mint anya csecsemőjére. Tudják, hogy sok múlik a megindu­láson, az alap lerakásában. Nem hagyják magukra a gazdákat, nagy szeretettel őr­ködnek a község új szocia­lista hajtása fölött. Nehéz volt az új útra térés, de tudják, ez a jövő útja. Jól tudják, a nagyobb darab kenyér itt nő az egybeszántott, völgybe­nyúló hatalmas táblán. Hortobágyi András Űj „formulák“ keresése Az elmúlt időszak követői­nek, az erőpolitika híveinek, már magában véve az állam­fők baráti utazásának ténye sem tetszik. Hiszen nyilván­való, hogy ezek a látogatások már valami újnak a kifeje­zői és semmiképpen sem szol­gálják a hidegháború hívei­nek elképzeléseit. Különösen fájdalmasan érinti a dullesi politika követőit, hogy ennek az új politikának a kezdemé­nyezője a szovjet kormányfő, Hruscsov miniszterelnök volt, aki az elmúlt években szá­mos országba ellátogatott, ez­zel személyes példát mutat­va a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítá­sára, de problémát okoz az is, hogy az amerikai elnököt a „Camp David-i szellem” küldöttének tekintik és az egyes országokban úgy kö­szöntik, mint a hidegháború­val szembehelyezkedő, a bé­kés tárgyalásokat helyeslő politikust. A békés tárgyalá­sok: ez az ami nem tetszik az Adenaueri elveket köve­tő Ciocettinek, és még sok más társának nyugaton, ez az viszont, amit a népek helye­selnek mindenütt a világon. Eisenhower világkörüli uta­zása azoban nem tekinthető csupán valamiféle béke­demonstrációnak. A nemzet­közi erőviszonyok alapvető megváltozása indította el nyugaton azt a folyamatot, amely „gyötrelmes átértéke­lések” után új utat keres a csődbe jutott régi harcias politika helyett. A „dullesi koncepció” válsága már 1957-ben nyilvánvalóvá vált. Hiszen ennek alappillére ép­pen az az elképzelés volt, hogy a nyugat katonailag fölényben van a Szovjetunió­val szemben. A szputnyikok megjelenése az égbolton ázom ban a vágyálomnak a leglé­nyegesebb motívumát semmi­sítette meg: a katonai fö­lényről alkotott elképzelése­ket. A reális tényeket elfo­gadó nyugati vezetőknek tu­domásul kellett venniök, hogy az a régi elképzelés „aki nincs velünk, az ellenünk van”, a volt gyarmati és függő országok nagy részét szembefordította az imperia­lista hatalmakkal. Az a té­telekből fakadó gazdasági „segélyprogram” pedig, amelynek lényege úgy foglal­ható össze, hogy bármiféle segélyt csak politikai feltéte­lekkel adunk, s a „segélye­Együtt gyerekeskedtek, egy­más mellett tanulták az ábé­cét. Izgatottan írták a fekete táblára az első gyöngybetűs szavakat: — úr, ír. A boldog­ság azonban nem sokáig tar­tót. Akár bányász, akár pa­raszt gyerek volt a kis ne­buló, hamarosan búcsút mondhatott az iskolának. Az egyiket a csilletakarítás, a csákánnyél, a másikat az ál­latgondozás, vagy a kapanyél várta. S az utak kettéváltak. Már nem találkoztak napon­ta, csak elvétve egy-egy mu­latságon —, ha volt ilyesmi — vagy később a kocsmában. A két réteg békésen élt egy­más mellett. Köszöngettek, s talán néha el is beszélgettek. A bányászok azonban na­gyot nőttek 1945 után. Jólle­het nehezebb helyzetük volt. Volt erős pártjuk, amelyben megtalálta célját a munkás és paraszt, s ami ennél is A tavaszi torlódások vé­gett MÄR MOST adja le RUHÁIT tisztításra és festésre a PATYOLATNAK. Atvevőhelyek: Salgó­tarján, Rákóczi-u. 17 és 239. (219) Értesítjük kedves vevőinket, hogy december 28-tól 31-ig leltározás miatt az árukiadás fiókjainknál és Ieraka- tainknál szünetel. Kö- zületek utolsó kiszolgá­lási napja: december 18. Nógrád megyei FŰSZERT Nagykeres­kedelmi Vállalat. (404) szahutl a Földre, nagyobb sebesség esetén pedig ellip­szis alakú pályán fog kerin­geni. Nemcsak a mesterséges holdak, hanem az égitestek is ellipszis alakú pályán ke­ringenek. Valószínű, hogy az égitestek kialakulásánál nem voütak meg a körpálya elő­feltételei. Egyszerűbb elindítani a mesterséges holdat ellipszis alakú pályán, mint körpá­lyán. Ahhoz, hogy kör­pályán keringjen, na­gyon pontosan kell tarta­ni a sebésséget és az indítá­si irányt. Ez az egyik oka annak, hogy a mesterséges holdak mind ellipszis-pályán keringenek. A másik ok az, hogy így sokkal nagyobb tér­részről tudnak adatokat gyűj­teni. Ha a Föld felett min­dig ugyanabban a magas­ságban kering, akkor a lég­körnek csak egy kis részén, egy gömbfelületen tud méré­seket végezni. Ellipszis pálya esetén, viszont sok olyan mé­rési adatot kapunk a mester­séges hold műszereitől, me­lyek több ellipszoid (kb. to­jáshoz hasonló) felületről számolnak be. A mesterséges hold alatt a Föld elfordul és így újabb és újabb területről gyűjtenek adatokat a műszerek, ezért beszélhetünk ellipszoidról. Nézzük most meg, hogy milyen helyzetű ellipszis-pá­lyákon haladhatnak a mes­terséges holdak. Elhelyezkedhet a pálya fontosabb, bíztak, hittek a jö­vőben. S aztán megint össze­találkoztak. A munkások tá­mogatták a földosztást. Ké­sőbb a bányát államosították, s most már új élet kezdődött a hegy lábához épült kis köz­ségben. Gomba módjára nőt­tek a házak, épített a pa­raszt, a bányász. A munká­sok azonban most is egy fej­jel előbbre jártak. Nem az anyagiakban, hanem a szoci­alizmus építésében. A föld mélyén már a legújabb gépek segítették a munkát, új mód­szerekkel fejtették a szenet. A föld felszínén azonban még a változásból kevés ju­tott el. Továbbra is nagy­apáik módján művelték a föl­det, a keskeny parcellák sok­rétűvé festették a völgybe­nyúló táblákat. A munkások érezték a fe­lelősséget. Tudták, hogy szo­cializmust felépíteni kisüze­mi mezőgazdasággal nem le­het. Jól tudták mi a kivezető út, megteremteni Nemtiben is a nagyüzemi mezőgazdasá­got. A szövetkezés gondolata ekkor már nem volt új, akár a járásban, vagy a megyében. A megindulás azonban nem volt könnyű. Az egykori is­kolatársakat, á ma földműve­seit kötötte a máradiság, a vagyonféltés. Féltek a közös­től, féltették jövőjüket. Az első mozgolódás tava­szon történt. Megtört a jég, a község gazdáinak 42 százalé­ka már eljegyezte magát a szövetkezés gondolatával. Már aláírták a belépési nyi­latkozatot, de a közös mun­ka csak őszi indulással volt tervezve. Az elsők között voltak a Petrék, József és László. Módos középparasz­toknak ismerték őket a falu­ban, s tettük bő beszédtémát adott egy nyáron át a még kívülállóknak. Sok paraszt fejében megfordult a gondo­lat, ha Petréék merik, még sem lehet az olyan rossz. A tavaszon aláírók összejöttek nyáron gyakorta, s egy-egy megbeszélésüket árgus sze­mek nézték. Voltak akik még ellenezték, vagy az időt akar­ták megállítani, de önmaguk belátták az idő már nem ne­kik kedvez. S most, őszön a falevelek­kel együtt a még kívülállók is elhullatták régi gondolko­dásuk maradiságát. Belépett a 14 holdas Durcsán Vincze, a 66 éves Kiss Ambrus bá­pontosan a Föld egyenlítője felett. Erre a pályára lehetne a legkönnyebben feljuttatni a mesterséges holdat. Így ugyanis a Föld forgási sebes­ségét is ki lehet használni az indításkor, ehhez azonban az szükséges, hogy az egyenlí­tőről indítsanak. Viszont az egyenlítő feletti pálya ese­tén tudnak a legkevesebb adatot, összegyűjteni és ez nagy hátrány. Ezért nem ke­ring így egy sem. Leggyakrabban a pálya sík­ja az egyenlítő síkjával 90°- nál kisebb szöget zár be. Bár így a Föld forgási sebességé­nek csak egy kis részét tud­ják az indításnál hasznosí­tani, de a legtöbb adatot kaphatják és a Föld nagy ré­széről tudják megfigyelni magát a holdat. LEHETNE a pálya síkja és az egyenlítő síkja között 90°- os szög is, azaz a mestersé­ges hold a sarkokon halad­hatna át. így a Föld forgási sebességéből semmit nem hasznosíthatna, bár a Föld egész felületéről látható len­ne. A sarkok azonban la­katlan területek, a megfi­gyelő állomásokat nem kifi­zetődő ide telepíteni. Ezért választotta a Szovjetunió a 65°-os pályát. (A mestersé­ges hold-pálya síkja és az egyenlítő síkja közötti szög 65°) A mesterséges hold így a Föld felületének 91 száza­léka fölött áthalad. A leg­több észlelési adatot így is összegyűjthetik a különböző országok megfigyelőitől. A bolygók közötti térben is a rakétát alkalmazzák közle­kedési eszközként. Ezeket űr­rakétának nevezzük. Az űrrakéták három-négy fokozatúak és a mesterséges holdak szállítórakétájánál jó­val nagyobbak. Ugyanis má­sodpercenként legalább 11,2 kilométeres sebességet el kell érniök ahhoz, hogy célhoz jussanak. A pályájuk parabo­la, vagy hiperbola alakú. Ha a rakéta sebessége pontosan 11.2 km/mp akkor_ parabola, ha 11,2 km/mp-nél nagyobb, akkor hiperbola alakú pá­lyán halad. Ezt a sebesség értéket (11,2 km/mp) nevezzük má­sodik kozmikus sebességnek. Annak ellenére, hogy min­denütt azt olvashatjuk: mini­málisan ilyen sebesség szük­séges a Föld elhagyásához, valójában nem ennyivel ha­lad a rakéta. 11,2 km/mp-es sebesség csak akkor szüksé­ges a Föld elhagyásához, ha a Föld felszínén kapja meg a végsebességet a rakéta. Minél távolabb éri el a vég­sebességét a Föld felszínétől, annál kisebb a második koz­mikus sebesség értéke. 1500 km magasságban csak kb. 10.2 km/mp sebesség szüksé­ges a Föld elhagyásához. Ilyen magasságban ennyi a második kozmikus sebesség értéke (úgy is nevezik, hogy szökési sebesség). A Szovjet holdrakéta kb. 1500 km ma­gasságban ért el valamivel több, mint 10,2 km/mp vég­sebességet. így képes volt legyőzni a Föld vonzó erejét és másik égitestre eljutni. A végsebesség elérése után a rakéta sebessége a Föld vonzása következtében állan­dóan csökken. Ha eléri azt a térrészt, ahol a Hold von­zása már nagyobb, mint a Földé, (a Holdtól 66 000 km- re), akkor sebessége ismét növekedni kezd a Hold von­zóereje miatt. Szinte zuhan a Hold felé. Ha a rakéta 2,3 km/mp-nél kisebb sebesség­gel ér a Hold közelébe, ak­kor a Hold befogja. Ez annyit jelent, hogy vagy ke­ringeni kezd a Hold körül, vagy belezuhan a Holdba. Nagyobb sebesség esetén ki­jut a vonzóköréből, mert eny- nyi a Holdon a szökési se­besség. így a Nap bolygójává válhat a rakéta, mint az el­ső szovjet űrrakéta. A máso­dik belezuhant a Holdba. A SEBESSÉGEN KlVÜL az elmondottak mellett még a rakéta haladási iránya is nagy szerepet játszik. A má­sodik szovjet űrrakéta 3,3 km/mp-es sebességgel ért a Hold felszínére. Ez jóval na­gyobb, mint a szökési sebes­ség. A rakéta haladási irá­nya viszont nem engedte meg, hogy más pályára tér­jen a műszertartály. BORÓDI FERENC zett köteles nagymennyiségű amerikai hadianyagot is el­fogadni, óriási visszatetszést szült az újonnan felszabadult független országokban. A nemzetközi kapcsolatok­ban jelentkező új tényezők azonban nem azt fejezik ki, hogy a nyugati hatalmak le­mondtak hódító törekvéseik­ről. Eisenhower gondosan összeállított úti Programm ja is azt bizonyítja, hogy a lá­togatás alapvető célkitűzése az volt, hogy „Afrikában megőrizzék, Ázsiában pedig visszaszerezzék elvesztett po­zícióikat”. Változás tehát nem a célkitűzésekben, ha­nem a módszerekben van. Célok és valóság Általános vélemény, hogy Eisenhower világkörüli uta­zásának legjelentősebb állo­mása India. Az amerikai el­nök indiai látogatása már önmagában is nagyjelentősé­gű esemény. India hatalmas ország. Politikai vezetői pe­dig a békés egymásmelleit élés hirdetői. Eisenhower lá­togatása ennek a semlegessé- gi politikának elismerését je­lenti. Nem valószínű azon­ban, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének indiai látoga­tása csupán ezt az egyetlen célt szolgálta volna. Közis­mert tény, hogy India gaz­dasági élete számos problé­mával küszködik. Az ország a harmadik ötéves tervében nagyszabású feladatokat kí­ván megoldani. Ehhez azon­ban jelentős külföldi kölcsön­re van szüksége. Súlyos prob­lémát okoz az ország ipará­nak és mezőgazdaságának elmaradottsága is. Az új amerikai irányzat pedig úgy látszik nem zárkózik el a semleges országoknak nyúj­tandó segítség elől, abban a reményben, hogy az amerikai dollárok behatolása megnö­velheti az amerikai politikai befolyást is. Az indiai bur­zsoázia jobbszámya pedig va­lamiféle „fordulatban” is re­ménykedik, amely változást idéz elő, India eddigi politi­kájában. Ezek az elképzelé­sek azonban csupán bizonyos körök vágyálmának tekinthe­tők. India kormánya már számtalan tanúj elét adta an­nak, hogy kitart a pozitív semlegesség eddig folytatott politikája mellett. Ezt olyan tények is bizonyítják, mint­hogy röviddel Eisenhower lá­togatása után vezető szovjet politikusok Vorosilov és Fur- ceva — tesznek eleget az Indiá­ba szóló meghívásnak. De bi­zonyítják olyan gesztusok is, mint az, hogy éppen a közel­múltban —, amikor a nyugati hatalmak az úgynevezett ma­gyar kérdés ENSZ-beli felve­tésével kampányt indítottak hazánk ellen — emelték nagykövetségi rangra India budapesti és Magyarország új-delhi-i követségét. Eisenhower világkörüli uta­zásának kétségtelenül vannak pozitív és negatív motívumai. Mindenesetre az a körül­mény, hogy az Egyesült Ál­lamok elnöke — legalább is a módszereket tekintve — új utakat keres, örvendetes tény. A mocsarak helyén termőföldek Aki 15 évvel ezelőtt járt Mality vidékén, anak való­színűleg még álmában sem jutott volna eszébe, hogy ezen a szomorú, egészségte­len vidéken valaha virágzó életj élettől lüktető város lesz. A malityi mocsárvidé­ken csak néhány halász ten­gette életét, a domboldalakon meghúzódó vessző és nád­kunyhóban. A vidék csend­jét legfeljebb puskaropogás verte fel olykor-olykor, ami­kor valamelyik városbeli uraságnak, vagy földesúroak friss vadkacsahúsra támadt étvágya. Nád, békalencse és malária termett ezen a vi­déken. Aki csak tehette, me­nekült a mocsár közeléből. A felszabadulás után a párt és a népi hatalom hadat üzent az albán mocsaraknak és a maláriának. Ennek a hosszú harcnak az első ütkö­zetét a malityi mocsárvidé­ken kellett megvívni. Ez volt az első és egyben a legnehe­zebb ütközet is, hiszen az ön­kéntes rohambrigádok úgy­szólván csákánnyal és lapát­tal végezték el az egész mun­kát, amellyel kiváló minősé­gű termőfölddé változtatták a mintegy 7 000 hektáros te­rületét. A mocsár engedett az emberi akaratnak és át­adta a helyét a Szovjetunió­ból érkezett hemyótalpas traktoroknak, amelyek elő­készítették az első vetés pu­ha ágyát. A malityi mocsár­vidék az Albán Népköztársa­ság legfontosabb cukorrépa termelő övezetévé vált. Űj volt ez a növény is Albániá­ban, hiszen a felszabadulás előtt nem is ismerték. A cu­korrépa feldolgozásához cu­korgyárra volt szükség, ez is felépült. A tervek a Szovjet­unióban készültek, onnan ér­keztek a korszerű gépek és a szerelést irányító, illetve a termelést megindító szakem­berek is, egy új város előfu­tárai. A cukorgyárat 1951-ben üzembehelyezték, azóta év- ről-évre több cukrot biztosít, nemcsak a belső fogyasztás­ra, hanem kivitelre is. A vá­ros tovább fejlődik. A tegna­pi nádasok és ingoványok helyén virágzó parkok, egye­nes aszfaltozott utcák húzód­nak, egy és kétemeletes há­zak sorakoznak. A szabad ember akarata diadalmasko­dott. Harc a szárazság ellen Lengyelország ban A szárazság a lengyel me­zőgazdaságra is súlyos kö­vetkezményekkel járt. A me­zőgazdasági minisztérium tu­dományos és műszaki taná­csa felmérte a veszteségeket és útmutatásokat adott ki a parasztok számára a száraz­ság következményeinek eny- hítésése érdekében. A tudományos és műszaki tanács közleménye megálla­pítja, hogy az őszi vetés, a szárazság miatt az ország túlnyomó részében késett. Az elvetett ősziek a szárazság miatt sokhelyütt nem csíráz­tak ki. Az őszi vetéseknek csupán 30 százaléka kielégítő állapotú. A közlemény azt tanácsol­ja a földműveseknek, hogy ahol megkezdődött az esőzés, a gyengén fejlett, vagy az eső után kicsírázó búzát és rozsot erősítsék pótlólagos nitrogénműtrágyázással. Ahol a talaj kiszáradása, kiégése miatt nem sikerült megmun­kálni a rozs- és búzaföldeket, vessék az őszi gabonát a ka­pások után. Tavasszal erőtel­jesen kell majd nitrogéntrá­gyával trágyázni az őszieket, hogy a gyengén fejlett gabo­na erőteljesebb fejlődésnek induljon. A parasztok gon­doskodjanak tehát idejében megfelelő mennyiségű nitro­génműtrágyáról. Mivel felte­hető, hogy a rosszul csírázott, vagy gyengén fejlődő ősziek egy része a tél folyamán el­hal, ajánlatos minden gazda­ságban vetőmagtartalékot tá­rolni az esetleges szükséges nagyobbarányú tavaszi vetés­hez és burgonyát a burgonya- ültetéshez. A réteket és le­gelőket kora tavasszal szin­tén fokozott mértékben kell majd salétromos és foszforos műtrágyával trágyázni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents