Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-09 / 98. szám

1959. december 9. nógrádinepüjsag 7 A naptár már 1960-at mutat a Zagyvái Vállalatnál K — Műszakilag megalapozottan kezdik az új esztendőt — tendőben, 1960-ban továbbra is ezen az úton haladnak. Már most olyan előkészítő munka folyik a bányánál, hogy újabb tömegtermelő munkahelyeket biztosítsanak, s január elejétől öt csopor­tos fejtésből nyerjék a sze­net; a megemelt terv mint­egy 70 százalékát ilyen fej­tésekből küldjék a felszínre. De érdemes tovább kí­sérni a műszaki intézkedé­seket. Mert mi is a legfőbb feladat? Az, hogy gépesít­sük a rakodást és a szállí­tást is. A Zagyvánál erre is gondoltak 1960-ra. A ra­kodásnál például eddig csak 12 Kóta-féle rakodó gépet alkalmaztak. Még ebben a hónapban, tehát január el­sejére újabb 6 Kóta-féle gé­pet helyeznek üzembe, s így a géppel felrakott szén meny- nyiségét az eddigi havi 4 ezer tonnáról mintegy 8—10 ezer tonnára növelik már 1960. ja­nuár első napjaiban. Ez pe­dig a kitermelt szén mint­egy 35 százalékának felel majd meg. És a szállítás? Itt sem lesz baj! Csúzdák és „B“ típusú kaparok beszerelésé­vel az eddigi 30 százalékkal szemben 1960 első felében már a 43 százalékot érik el a gépi szállításnál. Mit lehet még vizsgálni a műszaki felkészülésnél, olyan tényezőknél, amelyek befolyásolják akár az önkölt­ség, akár a fa felhasználás, akár pedig a termelékeny­ség alakulását? Az nem le­het más, mint a vágatok kor­szerű biztosítása. Ennél a bányánál a jelek szerint itt sem lesz baj, mert a jelen­legi 4350 folyóméterrel szem­ben 1960 január elsejével már 4850 folyóméter lesz a Somogyvári László a A közel 2 miihó négyzet- kilométer területű és 32 mil­lió lakosú Mexikót északon az USA, nyugaton a Csendes­óceán, délen Guatemala és Brit-Honduras, Keleten pedig a Mexikói öböl határolja. Mexikó története az euró­paiak részére a XVI. század Utazások és tárgyalások Míg az év első felében hullámtó volt nemcsak a termelés, hanem a termelé­kenység, a kalória terv és az önköltség alakulása is a Zagyvái Vállalatnál, addig a II. félévben már a mű­szakilag megalapozott terme­léssel kiegyensúlyozottá vált minden ennél a vállalatnál is. MILYEN VOLT ÉS MILYEN MOST AZ EREDMÉNY Számtalan tényező — ob­jektív akadály gátolta a bá­nya termelésének alakulását az év első felében. Elég ta­lán csak annyit megjegyezni, hogy sok volt az új fel­tárás, nem volt elég munka­hely fejtésre előkészítve, s így az elővájás előretolása a fejtési arány rovására tör­tént. Az összüzemi teljesít­ménynél 64, a produktív tel­jesítménynél 8 kilogramm, a fűtőértéknél pedig 33 kaló­ria a lemaradás még most is éves szinten. Míg az első félévben nagy volt a lemaradás, addig az év második felében több mű­szaki intézkedés következté­ben lényeges a javulás. Vegyük csak az előbb em­lítetteket, Most a produktív teljesítmény 83, az össz­üzemi pedig t 21 kilogram­mal magasabb mint a terv­szám, míg a. szén fűtőérték tervét pedig 26 kalóriával javították , annak ellenére, hogy éppen az év második felében lényegesen nagyob- . bak voltak a követelmények la. HASZNOS INTÉZKEDÉSEK AZ ÜJ ÉVRE Az, hogy a zagyvái vál­lalatnál a nagyobb követel­mények ellenére is sokkal jobbak az eredmények mint az év első felében volt, az elsősorban annak köszön­hető, hogy a kongresszusi munkaversenyben párosult a dolgozók lelkesedése a mű­szakiák hasíznos intézkedésé­vel. Ugyanis azt a felfogást vallották a műszaki vezetők, hogy jobb eredményeket csak tömegtermelő, koncentrált, gépesített munkahelyeken ér­hetnek el. Ezért is hatá­rozták el, hogy az új esz­zetbe és éld a világodat, úgyis azt akarod — pattogott az asszony, a kérdésre sem felelve. — Bözsi, legyen eszed! — mondta remegve az öreg. — Legyen neked! — vágott visszg élesen Bótáné. Talán reggelig is elvitat­koztak volna, ha Bözsi néni teljes erőből be nem csapja a szoba ajtaját és nem in­dult volna a sötét éjszaká­ban a lányához. Karcsi bácsi tanácstalanul állt a szoba közepén. — Na, megállj, majd hal­lasz te még Bóta Károlyról, — van nekem is annyi föl­dem, mint neked, azt teszem vele, amit akarok, — dörmög- te, miközben lefeküdt. Nem jött álom a szemére. Alig aludt egy félórát. Már korán reggel talpon volt, rendbe tette, megetette a jószágot, bezárta a kis ajtót és nyolc órakor már a tanácsházán ült, az elnök szobájában. — Idefigyelj, Jóska — szólt a tanácselnöknek —, akkor ma megkezdhetjük a terme­lőszövetkezet szervezését. A tanácselnök tágranyitotta a szemét. — Ezt maga mondja, Ká­roly bátyám? — Én hát — nyomja meg a szót Bóta. — De baj van — kap a fe­jéhez Bakos Jóska, az elnök. — Nincs belépési nyilatko­zat. — Majd hozatunk — s ez­zel Karcsi bácsi már jegyez­teti is a járási tanácsot. Egy óra sem telik el, bár ez Karcsi bácsinak örökké­valóságnak tutit, megérkezett a járási pártbizottság kocsija két elvtárssal és egy nagy halom belépési nyilatkozat­tal. — Ide az elsőt — rendelke­zik Karcsi bácsi és olyan ma­gabiztosan, mintha örökké ezt csinálta volna, kitöltötte a belépési nyilatkozatot. — Nesze neked, Tatár Bö­zsi — dörmögte fogcsikorgat­va. Délre már az egész falu tudta, hogy Bóta Károly bá­csi és öt komája, meg a falu tizenöt másik legnagyobb gazdája aláírta a belépési nyilatkozatot. A hosszú idő óta folytatott felvilágosító munka meghoz­ta a gyümölcsét. Bóta Ká­roly bácsi, a tsz fejlesztési bizottság tagjai, a tanács dol­gozói, a pedagógusok, meg az üzemből kiküldött elvtár­sak házról-házra jártak alá­íratni a belépési nyilatkoza­tokat. Ahol nem ment könnyen, onnan mentek tovább. — Majd beszélgetünk még, — így búcsúzott az öreg az ingadozóktól. Egy hétig tartott a nagy munka. Bóta Károly csak etetni járt haaz. A nagy mun­kában azt is elfelejtette, hogy otthagyta az asszony. Szombat délután a renge­teg eseménytől kimerültén támolygott hazafelé. Ahogy a kapuhoz ért, sült hús íny­csiklandozó szaga csapta meg az orrát. — Itthon a Bözsi — s lei­kébe örömteli izgalom szállt. Mintha mi sem történt volna, úgy rontott neki az asszony a konyhaajtóban. — Ideje, hogy haza gyere, most már remélem megszű­nik az éjszakázás. KATA JÁNOS korszerűen — TH gyűrűvel, Moll-ívvel, beton idommal — biztosított főszállítóvágat és főlégvágat hossza. EGYÉB INTÉZKEDÉS Ahhoz, hogy a zagyvaiak a maguk elé tűzött feladatot végre hajtsák, hogy eleget tegyenek a mintegy 70 ton­nás napi többtermelésüknek, más intézkedésre is szükség van. Az előrelátó műszakiak erről sem feledkeztek meg. így például a többi között koncentrálják a szállítást. Több mint három kilométer­rel rövidítik meg a Margit táró VI-os akna szenének szállítását úgy, hogy azt a Király táró összekötésével juttatják majd el az osztá­lyozom. MAGASABB MŰSZAKI KÖVETELMÉNY E nagyszerű tervek valóra váltásához minden lehetőség biztosítva van. Gondoskodtak arról is, hogy ezeknek a feladatoknak eleget is tegye­nek. Ezért, sőt azért, hogy növeljék a műszaki vezetés színvonalát, már ebben az évben 6 aknászt technikum­ra, kettőt egyetemre, tizen­kettőt pedig az általános is­kola VI—VIII. osztályának elvégzésére kötelezték. És ezék az emberek el is vég­zik az iskolát, hogy a na­gyobb feladatok elvégzésére is képesek legyenek! így készülnek, így várják a feladatok végrehajtását a Zagyvái Vállalatnál, ahol a munkások, a műszaki dolgo­zók már most, 1960-at írnak a naptárukban. Azért, hogy 1960. még eredményesebb le­gyen a bánya életében. Mexikó első éveivel kezdődik, ekkor törtek be Mexikóba a spanyol hódítók. Már ebben az idő­ben a fejlett kultúrájú benn­szülött lakosság, az aztékok, viszonylag nagyarányú arany- és ezüstbányászatot folytattak. A spanyol gyarmatosítás há­rom évszázada alatt — rabló­gazdálkodó módszerekkel ugyan — a bányászat tovább fejlődött. Napjainkban Mexikó mezőgazdasági ország, de bá< nyászata világviszonylatban ma is jelentős. Különösen fon­tos ezüstércbányászata, mely a világtermelés 27 százalékát teszi ki. Ezüstkohóiban évente 1,5 tonna színezüstöt csapol­nak; e mennyiséggel Mexikó a Föld első ezüsttermelője. Igen jelentős még az ólom­ért-, valamint a rézércbányá­szata és kohósítása is- A Mexikói-öböl partján Tampico környékén, a szá­zadforduló idején indult meg A Salgótarjáni Acélárugyár munkás művelődési otthoná­nak meghívására a Debreceni Csokonai Színház gördülő operatársulata kétnapos ven­dégszereplésre a városba lá­togat. A megélénkült nemzetközi politikai életnek szinte állan­dó jelenségévé vált az utóbbi időben az államférfiak uta­zása. A szovjet diplomácia nagy kezdeményezése új kor­szakot nyitott ezen a téren is. A jegyzékek hűvös, udva­rias, tartózkodóan kimért ki­jelentései helyett, emberi kö­zelségbe került vezetők igye­keznek szót érteni és megol­dást találni a még izzó prob­lémákra, levezetni a feszült­ség maradványait, felolvasz­tani a hidegháborús légkör még gyakran besüvítő jeges lehelletét. Amiért kitartóan, rendíthetetlenül küzdött éve­ken át a szovjet békepolitika: leülni a tárgyaló asztalhoz, megtalálni a kivezető utat az emberiségre nehezedő prob­lémák tömkelegéből, felelős­séget érezni az emberiség sorsáért az atomrobbantási kísérletektől egészen az el­maradott országok népeinek fejlődéséig: ezek a kérdések ma már ott kavarognak a nemzetközi élet levegőjében, még akkor is, ha ezt a Camp David-ban lefolyt megbeszé­lések után betört tiszta leve­gőt a hidegháború lovagjai igyekeznek uszító és rágalma­zó megnyilatkozássokkal mérgezni. Az első megegyezések A tárgyalások hosszú sora jellemzi az elmúlt hetek dip­lomáciai életét. Még lázban égett az emberiség Hruscsov amerikai kőrútján benyúj­tott leszerelési javaslatának, az Eisenhowerrel folytatott megbeszéléseinek történelmi jelentőségétől, amikor Mi­ko j an Izlandon és Kanadá­ban folytatott beszélgetéseket, Mexikóban mondott beszéde­ket. Hruscsov Budapesten a pártkongresszuson elmondott beszédében újabb nagyjelen­tőségű megállapításokkal tá­masztotta alá a békés együtt­élés politikáját, kíméletlenül kőolajtermelés. Mexikó földjéből ma évente 13 millió tonna kőolaj kerül felszínre. Az ezüst- és színesfémbá­nyászattal összefüggő fémko­hászat kilenc tizede külföldi — zömében USA és kanadai — monopóliumok kezén össz­pontosul. Mexikó könnyűiparára jel­lemző a kis- és középüzemek nagy száma. Legjelentősebb ágai a textilipar és a cukor- gyártás. A legtöbb pamutfel­dolgozó üzem Morelia, To­luca, Puebla városok környé­kének gyapottermelő körze­teiben dolgozik. A cukorgyártás a Csendes­óceán és a Mexikói-öböl part­ján végighúzódó cukornád- termelő zónákban összponto­sul. Érdekességként említhető, hogy Mexikó az USÁ-ba primőrárukat is: főleg para­dicsomot és paprikát expor­tál. December 11—12-én az Acélárugyár művelődési ott­honában a társulat bemutatja Verdi: Rigolettó, és Srauss: A denevér című operáját. A bemutató estéken közre­működik még a Debreceni MÁV Filharmonikus zenekar. leleplezve azokat, akiknek nem érdeke az emberiség nyugodt, boldog, biztonságos élete. Sekou Touré a világ legha­talmasabb erőinek együttér­zését, támogató rokonszenvét és barátságát vitte Moszkvá­ból Afrika derengő életébe. Gronchi olasz köztársasági el­nök látogatásának hírét a Szovjetunióba, nagy lelkese­déssel fogadta az olasz nép. Eisenhower megkezdte 19 napos, harminchatezer kilo­méteres külföldi körútját. Márciusban Párizsban tár­gyal De Gauule-al a szovjet kormányfő, májusban Eisen­hower látogat el a Szovjet­unióba, s előreláthatólag még ezt megelőzően, áprilisban megtörténik a kelet-nyugat csúcstalálkozója. Annak a szívós, rendíthetetlen békeof- fenzívának, melyet a Szovjet­unió hosszú éveken át foly­tat, most érik az eredménye ebben a mozgásba jött nem­zetközi életben, ahol mind­azok, akik a világhelyzet re­alitásai elől nem menekül­nek, előbb-utóbb ráébrednek arra, hogy változott a hely­zet változtak az erőviszonyok, amelyek erőteljesen eltolód­tak a szocialista tábor javá­ra. Az erőpolitika helyzeté­ből folytatott diplomácia út­vesztőbe került, a népek egy­re hatalmasabban feltörő békevágya elől nem térhet­nek ki többé azok sem, akik eddig elszántan kardot csör­tettek. Megszületnek az első megegyezések. Aláírták a héten a nemzetközi antark- tisz szerződést. Ez a történel­mi jelentőségű megegyezés, melyet 12 ország kötött — eltilt minden katonai fegyvert az öt millió négyzetmérföld kiterjedésű kontinensről és megvalósítja az első nemzet­közi felügyeleti rendszert an­nak biztosítására, hogy az an­tarktiszi kizárólag békés cé­lokra használják fel. A szer­ződés kimondotta, hogy ti­los ezen a területen katonai támaszpontokat és erődítmé­nyeket létesíteni, hadgyakor­latokat folytatni és bármi­lyen fegyverkísérleteket vé­gezni. Nem lehet az antark- tiszon nukleáris robbantást végezni és rádióaktív hulla­dékanyagot elhelyezni. Mi van az utipodgyászban? Persze súlyos hiba lenne az államférfiak utazásai és tár­gyalásai mellé egyenlőségje­let tenni. Amilyen tiszta, vi­lágos, az emberiség egyete­mes érdekeivel egybeeső cé­lokat mutatnak Hruscsov, Mikojan, külföldi útjai és tárgyalásai, kijelentései meg­egyezésről, leszerelésről, a hidegháborús légkör, bizal­matlanság maradványainak felszámolásáról, a leigázott gyarmati népek függetlensé­géről, gazdasági megerősíté­séről, — épp anyira távol es­nek ezektől az általános em­beri érdekektől azok az uta­zások, melyeket Adenauer tett Londonban és Párizsban az elkerülhetetlen lefékezésé­re, a megegyezés akadályo­zására. Vagy pláne Watkin- sonnak, MacMillan új had­ügyminiszterének bonni útja, melyen Strauss nyugatnémet hadügyminiszterrel a bundes- vehr fokozott fegyverkezésé­nek biztosításáról tárgyaltak. A tárgyalások után a bonni hadügyminiszter rendkívül elégedett nyilatkozatot tett, kétségtelen jeléül annak, hogy egyeseknek jó üzlet a fegyverkezés és makacsul ra­gaszkodnak ehhez. Az utipodgyászban, amit az államférfiak tárgyalásaik­ra visznek: egyfelől ott van a békevány, a további eny­hülés, együttműködés lehe­tőségének biztosítása, más­felől a nemzetközi élet to­vábbi mérgezése, a hideghá­borús légkör minél tovább fenntartása. Más nyugati ál­lamférfiak tárgyalásai, utaz­gatásai mögött meghúzódik a riadt próbálkozás, s az egyre nyilvánvalóbbá váló ellenté­tek csökkentésére, a NATO- szövetség falán mutatkozó hatalmas repedések eltömé­sére, s valamilyen egységféle összetákolására a kelet-nyugat csúcstalálkozó előtt. A józa­nul gondolkodó nyugati poli­tikusok előtt is azonban egy­re világosabban bontakozik ki az a tény, hogy meddő kísérletezés szembeszegülni, az idők nagy parancsával. Kudarcra van ítélve minden taktikázás, az, amit a csúcs- találkozó halogatása, á bé­kés együttélés lehetőségeinek összekuszálása, a nemzetközi légkörnek „tibeti kérdés” és állítólagos „magyar ügy” elő- ráncigálása által a nemzet­közi helyzet mérgezése érde­kében tettek ezek a körök, — mind az eleve kudarcra ítélt mesterkedések sorába tarto­zik és nem állíthatják meg az enyhülés folyamatát, mely nem meglepetésszerű vélet­len, hanem az erőviszonyok eltolódásának, a szocialista országok nagy sikereinek, a kialakult új világképnek ter­mészetes következménye. Hogy ez így van és ma már a Szovjetunió kezdeményezé­seit a túlsó oldalon is ma­gáévá teszi minden józanul gondolkozó ember, azt bizo­nyítja a Daily Herald ko­molyhangú figyelmeztetése Eisenhowerhez: „életbevágó­an fontos, hogy a nyugati csúcstalálkozón világosan és erélyesen szóljon Adenauer- hez és De Gaule-hoz. Ez a két megrögzött vénember minden követ megmozgat, hogy kidobják az ablakon a csúcstalálkozót, vagy olyan csúcstalálkozót óhajt,*■ mely nem foglalkozik a valóban komoly kérdésekkel. Itt az ideje elnök úr, — írja a lap — hogy megmondja nekik: hagyják végre abba ezt az ostobaságot. Régóta kétségbe­esetten figyeljük mesterkedé­seiket, mialatt ön tapintato­san köntörfalaz. Itt a kedve­ző alkalom, hogy igazi erő­feszítéseket tegyenek a csúcstalálkozó érdekében. Mondja meg De Gaulle-nek, hogy atombombájával együtt menjen a pokolba és tűzze ki ön a csúcstalálkozó nap­ját. A világ aggódva figyeli az ön útját. Sajnálatos len­ne, ha ez az út csupán cél­talan téblábolásnak bizonyul­na. Folytassa a béke kere­sését és a világ áldani fogja érte. Ámde, ha kudarcot vall, nem kínálkozik többé még egy ilyen alkalom az ön szá­mára.” így látják ma már a túlsó oldalon is. Természetesen hi­ba lenne lebecsülni a hideg­háború bajnokainak, a nem­zetközi légkör mérgezőinek elszánt próbálkozásait, de ha ezeket szembevetjük a világ­ban bontakozó erők lendüle­tével, a népek hatalmasan feltörő békevágyával, min­denkinek éreznie kell, hogy az idő kérlelhetetlenül letörli azokat, akik szemben állnak az új áramlatokkal és a szo­cializmus. a béke erői fel­tartóztathatatlanul nyomul­nak előre, hogy biztosítsák az emberiség boldog jövőjét. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY december 28-tól 31-ig leltár miatt az árukiadás FIÓKJAINKNÁL ÉS LE- RAKATAINKNÁL szünetel KÖZÜLETEK UTOLSÓ KISZOLGÁLÁSI NAPJA DECEMBER 18. NÓGRÁD MEGYEI FÜSZÉRT NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT cd (Debreceni @iokonai Színház gördülő Vfietájának vendégjátéka

Next

/
Thumbnails
Contents