Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)
1959-12-05 / 97. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nógrádi AZ MSZMP N'OGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM. ÁRA 60 FILLÉR 1959. DECEMBER 5. A VII. pártkongresszuson llllllllllllllllllllll!IIIIIIIUIIIIIIIIIII!llllllllllllllll!llllll!ll!lllllllllllllllllllll!llllllllll!llllll!lllllllllllllllllllllll!IIIIIUIII!lll!lllll!llllllllllll!ll!lllllllllllllllllllll!llllll!lllll!llllll!l!ll!l!lllllllllllll!ll ■‘■■•z MSZMP VII. kongresszusa elé az egész párttagság nagy várakozással tekintett. De nem volt kisebb az érdeklődésük pártonkívüli dolgozóinknak sem e nagy esemény iránt, sőt most már azt is megállapíthatjuk, hogy a magyar kommunisták tanácskozásának nemzetközileg is nagy jelentősége volt. A kongresszusi beszámolók és a kongresszus résztvevőinek felszólalásai hűen tükrözték az ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét és fontos feladatokat szabtak meg a jövő fejlődését illetően is. ! | f\ Pártunk VII. kongresszusának sikerét és nemzetközi jelentőségét növelte az a tény, hogy a vitában felszólalt N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője is, Az alábbiakban közöljük HriLScsov elvtárs felszólalását: HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉT MONDJA PARTUNK VII. KONGRESSZUSÁN. Őszintén kívánjuk a magyar arasson új győzelmeket a szocializmus építésében Hruscsov elvtárs beszéde Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében, a Szovjetunió ösz- szes kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében szívből jövő, testvéri üdvözletünket tolmácsoljam önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresz- szusa küldötteinek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének. (Nagy taps.) Szeretnék szívből jövő köszönetét mondani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az önök kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak önökhöz e kongresszus szónoki emelvényéről. Az önök pártjának kongresszusa, amely a népi Magyarország szocialista építésének legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkozni, különleges jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nemzetközi kommunista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt az önök pártjának és országának fejlődésében. A magyar kommunisták nagy nehézségeken és megpróbáltatásokon mentek át, de semmi sem tudta megtörni akaraterejüket a* szocializmusért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt, soraiban tömörítve a marxizmus— leninizmushoz hű erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megsiikereknek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk mezőgazdaságának fejlesztésében értünk el. Szeretnék elmondani önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, milyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett nálunk a mezőgazda- sági termelés fokozása alapján az árubőség, milyen ugrásszerűen nőtt az állami mezőgazdasági termékbegyűjtés és felvásárlás. Az 1948-tól 1953-ig terjedő Időszakban évi átlagban kétmilliárd púd szemes terményt gyűjtöttünk be, az utóbbi négy évben pedig évi átlagban hárommilliárd púd a begyűjtött mennyiség. Az állami húsfelvásárlás edződött az ellenforradalommal folytatott harcban. megvédte és megszilárdította a munkás- osztály diktatúráját, a dolgozók hatalmát és most eredményesen oldja meg a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden kommunista örül azoknak a nagyszerű sikereknek láttán, amelyeket az önök pártja, a magyar nép, különösen az utolsó három évben, az ellenforradalmi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében. Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában behatóan elemezte a megtett utat, és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása rendkívül fontos szakaszt jelent a népi Magyarország szocialista építésének befejezéséért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mező- gazdaság felemelésében és szocialista átalakításában, a dolgozók életszínvonalának emelésében, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója ismertet, a marxizmus—lenínizmus nagy életerejéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy helyes az önök pártjának, Központi Bizottságának vezetése, élén Kádár János elvtárssal, a magyar nép hű fiával. (Hosszan tartó, nagy taps.) Amikor tegnap Kádár elvtárs beszámolóját hallgattam, különösen nagy hatással volt reárn az, amit a magyar mezőgazdaság szocialista fejlesztésében elért eredményeikről mondott. Nagy dolog ez, elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalatainkból. az 1953-as 3 600 000 tonnáról, 1958-ra 5 700 000 tonnára emelkedett. Az idén körülbelül hét és fél millió tonna húst vásárolunk fel, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1953-ban. . A tejfelvásárlás az 1953-as 10 600 000 tonnáról 1958-ig 22 100 000 tonnára emelkedett. Ügy számítjuk, hogy az idén 25 000 000 tonna tejet vásárolunk fel, vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953-ban. Országunkban 1953-ban 497 000 tonna, 1958-ban pedig 779 000 tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsiradék-termelés 845 000 tonna lett, vagyis mintegy 75 százalékkal több, mint 1953-ban. Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbevételei. Ezek összege 1953-ban 49 millárd 600 miihó rubel volt, 1958-ban viszont már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Ugyanilyen nagyszerű sikereket mutathatnak fel a mezőgazdaság fejlesztésében az összes szocialista országok, amelyek valóra váltják a marxizmus—lenmizmusnak a mezőgazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista átalakításáról szóló tételeit. Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal a mezőgazdaságunk fejlesztésében szerzett tapasztalatokat, az abban elért eredményeket, és őszintén örülünk barátaink sikereinek. Ügy gondolom, kedves elvtársak, hogy helyesen értelmeznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véleményemet néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik. Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik belügyeikbe való beavatkozásnak. (Derültség, taps.) Jól tudjuk, hogy minden kérdést, amelyet a beszámoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Kérem, hogy azokat a megjegyzéseket, amelyeket barátunk, Kádár János elvtárs beszámolójához fűzök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely önöket semmire sem kötelezi. (Taps.) Az önök pártja elvhű, marxista—leninista politikájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szeretetét. A magyar nép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban. A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxista— leninista elmélet tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár internacionalizmusért és a szocialista tábor egységéért folytatott következetes harcával méltán vívott ki nagyrabecsülést a nemzetközi kommunista mozgalomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, józanul és tárgyilagosan értékelik az élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a népnek az igazságot mind a sikerekről, mind a nehézségekről és a hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban játszódtak le Magyarországon, Országunk és a többi szocialista ország mezőgazdasága szocialista fejlődésének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan földjén, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tömegek számára, ahol a parasztság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek anyagi és kulturális fel- emelkedését. Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az önök mezőgazdaságfejlesztési sikereiről mondott. komolyan veszélyeztették a magyar munkásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát- Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták fojtani a népi hatalmat. Olyan események voltak ezek. amelyek feltétlenül megörvendeztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az eseményekben a kommunizmus csődjének kezdetét látták. (Élénkség, taps.) így azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommunizmusra és ezért elvesztették ép ítélőképességüket, vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit és ezért tévedést tévedésre halmoznak. A magyar ellenforradalom és külföldi sugalmazni lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus—leni- nizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak ez eszmék iránt tanúsított odaadását. Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. Nem a kommunizmus eszméi val’ottak kudarcot, hanem csupán azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászvezetők elszakadtak a tömegektől, basáskodm kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkás- osztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel, hanem sajátjaikra mérték a csapásokat. Vezető állásokba emelve, nem tudták helyesen használni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály diktatúráját, a dolgozó nép hatalmát, hanem sajátjaikra irányították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azonban elvi elemzést kell adnunk az eseményekről, látnunk kell okaikat és helyes következtetéseket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha az ellenforradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mértékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a proletariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely. függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, mint s tömegek vezetésének a pártban meghonoHa forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus— leninizmus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkás- osztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki. A magyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyójától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az ellensodott alapvető módszerét, kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása- Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz vezetett a gazdaságpolitikában, valamint az állami és a pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munkában, amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy keservesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavításáért. A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bizalma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük, a revizionisták, kihasználták a munkás- osztály és a dolgozó parasztság ellenségei, Magyarország dolgozó népének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és vezetőségének történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos következetességei valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását. forradalommal és rávezessék a népet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, Münnieh Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. (Nagy taps.) Elvtársak! Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A (Folytatása a 2. oldalon) Csak a szocializmus hozza meg a parasztság boldog, kulturált életét Mi is örülünk azoknak a Az MSZMP történelmi érdeme, hogy bátran kijavította a korábbi hibákat Magabiztosan haladunk azon az úton, amelyet Marx, Engels, Lenin mutatott
