Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-18 / 92. szám
1959. »ovember 18. NÖSRADIHtPÜJSAS 7 As egységfront kialakításáért, a Nógrádssakáli Népfront Bizottság Nagyon fontos tennivaló vár most a népfrontbizottságokra falvainkban. Egyesíteni kell a falu akaratát, be kell vonni minden dolgozó parasztot a népfront tevékenységébe és széles fel- világosító munkával meggyőzővé kell tenni, hogy a faluban egy egységfront kialakítása, amellett, hogy az egyének érdekeit szolgálja, ez az egész falu érdeke is. Nem mindenki érti még meg az összefogás je’eotő- ségét. Ezért a népfrontbizottságnak tervszer# tevékenységet kell folytatni. Nógrádszakál községben elindultak ezen az ú'on és ez elvezeti őket ahhoz, hogy kialakuljon a faluban az egységes akarat. Havassi János elvtárs a népfrontbizottság titkára. Tisztelik a faluban, együtt él a falu dolgozóival, ismeri gondolataikat, kívánságaikat. Felismerte többek között, hogy a parasztság között vannak olyanok, akik idegenkednek, ha nagyüzemi munkáról beszélnek. Ezekkel az emberekkel szemben Nógrádszakálban a legcsekélyebb türelmetlenséget sem mutatják. Ezzel szemben a gépi munka jelentőségéről tartottak legutóbb a faluban egy ismeretterjesztő előadást. A példákat a mai életből vették. Bemutatták, hogy az őszi szárazság ellenére a termelőszövetkezetek előrehaladtak a munkákkal, az egyéniek pedig elmaradtak. Bizonyították, hogy az előrehaladást c<ak a gépi munkával tudták elérni. Hogy még hitelesebb legyen előadásuk, a szomszédos községből — Ságújfaluból — elhívták magukhoz a tsz elnökét, aki maga is tájékoztatást adott a tsz-ük tevékenységéről, elért eredményeiről. Ez a megmozdulás gazdagyűlésnek indult, de a vártnál kevesebben vettek részt. A jelenlévők elhatározták, hogy külön-külön felkeresik azokat, akik nem mentek az előadásra és a gépi munka jelentőségét ismertetik velük. Azt tűzték célul, hogy olyan felvilágosító munkát végeznek, am-Ív meggyőzi az embereket a gépi munka jelentőségéről, és ebben egységesek akarnak lenni a faluban. Ez azonban csak az egyik feladat, ezernyi más tennivaló vár még megvalós'tás- ra. Legutóbb összehangolták tevékenységüket a párttal és a tanáccsal. A párt javaslata alapján az egyéni beszélgetést tűzték egyik legfontosabb feladatként maguk elé. Segítséget kértek a párttól és a tanács Végrehajtó Bizottságától, és az ottani elvtársak is vállalták egykét család meglátogatását és az azokkal való elbeszélgetést. Ennek a bes élgetés- nek is egyik legfontosabb feladata, kialakítani az egységet az emberek gondolkodásában. Megoldásra vár még a téli oktatás beindítása is. Kaptak ugyan ehhez a felsőbb szervektől irányelveket. De ezek A KISZ megyebizottsága az elmúlt hét péntekén tanácskozásra hívta össze a fiatal műszakiakat. Nagy Oszkár, a KISZ KB tagja is- •mertette a fiatal műszakiak feladatát, tennivalóit a szocializmus építésében. Nagy elvtárs elmondotta, első ízben hívták össze a fiatal műszakiakat, hogy megbeszéljék velük nehézségeiket, problémáikat, feladataikat. Majd beszédét így folytatta: — Az előttünk álló feladatokban igen jelentékeny szerep hárul a műszaki értelmiségre. A megyei pártbizottság augusztus 27-i ülésén megtárgyalta a műszaki értelmiség problémáit, melyet nekünk, fiataloknak külön is meg kell vitatni, hogy a pártunk által reánk rótt feladatokkal valamennyien tisztában legyünk. — A feladat előttünk áll, megismerkedve a munkakörrel, emberrel, géppel, mi is kapcsolódjunk be az alkotó munkába. Ma már az iskolák padjaiban tanult elmélettel soká élni nem tudunk, tanulni kell állandóan és kitartóan. Tanulni a szakirodalomból, tanulni az öregektől. Nem szabad egy fiatalnak sem szégyenkezni, ha néha egy idősebb fizikai dolgozót kell megkérdezni. Nem szabad azt gondolni, hogy egy-két év alatt mindent elsajátítottunk, ami a vezetéshez szükséges. Tevékenységünk nem mindig irányul a főbb feladanem befolyásolják őket abban, hogy önállóan, a saját helyzetüknek legmegfelelőbben végezzék az oktatást. Többek között a parasztság most sokat akar hallani a nagyüzemi mezőgazdaságról. Súllyal ezt tervezték. S nem- csupán hazai példákkal, hanem igyekeznek a világ mezőgazdaságát is bemutatni, amely mindenütt a nagyüzem felé vezet. Gazdag a tervük a nóg- rádszakáli népf ront bizottsági elvtársiknak. Jó az elképzelésük, minden bizonnyal eredményes is lesz tevékenységük. újtól való feles is. Nehezen barátkozunk az ismeretlennel, kevésBé törjük fejünket a termelés ésszerűsítésén. Azonban ha eredményeinket tovább akarjuk fokozni, úgy külön súlyt kell helyezni a szakmai továbbképzésre. Az iskolában tanultak lassan elpárolognak fejünkből. A technika rohamos fejlődésével nem tudunk lépést tartani. Probléma mutatkozik a politikai munka és a gazdaságvezetés összekapcsolásánál, pedig egy műszaki vezető. aki emberek között él minden intézkedését kellő politikai, nevelő magyarázattal alá tudja támasztani. A fiatal műszaki értelmiség 30- 35 százaléka kapcsolódott a KISZ munkájába. A fiatalok előtt tekintélyük van a műszakiaknak, hallgatnak rájuk, sokszor kérik ki egyes gazdasági és politikai viszonylatban véleményüket. Ennek ellenére a KISZ munka segítése még nem mondható kielégítőnek. A fiatalok egyetértettek a beszámolóval, s igen élénk vita bontakozott ki. Valamennyi hozzászóló egyetértett azzal, hogy feladatuk sikeres megvalósítása érdekében elengedhetetlen a szakmai továbbképzés. Szó került az újításokról, a műszaki színvonal továbbfejlesztéséről is. A jelenlévő Bemard Rezső elvtárs, az MSZMP ipari osztályának vezetője is erről beszélt a fiataloknak.---------------------------------------A liatal műszakiakra nagy feladat hárul tök felé. Megtalálható az hallja?... Máriát kórházba kell vinni... Megtántorodott a hírtől. „Mit tegyen?” — gondolta izgatottan. Valaki megtarthatná helyette az előadást. De ki? Benézett legjobb barátja szobájába, de az még nem érkezett be. Izgatottan pillantott az órájára, amely könyörtelenül mutatta az idő múlását. A beszédet lecsapta az irodakezelő asztalára és elrohant. — Hol van Mária?! — lihegte kifulladva, amint berohant otthon a konyhaajtón. — Maga ... maga csak most jön? A felesége életveszélyesen rosszul van és csak most jön? — rikácsolta gyűlölködve az öregasszony. — Ha tudni akarja, elvitte * mentő; öt perc alatt ideérkeztek. Hargithay doktor tudja a kötelességét, ha ... — De mama... — próbált László magyarázkodni, de ez csak olaj volt az asszony haragjára. — Mi az, hogy de?! Tán azt gondolja, hogy én magát valaha is komolyan vettem? — sziszegte gyűlölködve. A férfi előtt elsötétült a világ. Meg kellett fogódzkodnia, mert úgy érezte, megüti ezt az asszonyt. Amaz talán kitalálta gondolatát, mert kapta a kabátját és elsietett. Laci az ajtócsapódásra eszmélt. „Beszélnem kell Máriával” — szakadt fel benne a kín. őszhajú ápolónő mutatta meg neki, hogy melyik szobában van a felesége. „Vajon mit mond a feleségének?” Az ajtó előtt megtorpant. Hangokat hallott. — ... Tamás . .•. Elválok és elvehetsz... A kilincsért nyúló keze bénán lehanyatlott. Megfordult és csendesen elment az ajtótól, nehogy észrevegyék. Sokáig járkálhatott az utcán, mert szinte jéggé dermedt. A filmszínház színes reklámjánál megállt. „Színház ... ? — gondolta keserűen. Miért is van olyan sok színésze a világnak. Mi kényszeríti az embert, hogy sokszor színész, önmaga Othellója legyen?” Hazaért. Az ismerős bútorok furcsa csillogással bámultak rá. Nem tudott aludni. Egyre csak az a néhány szó járt az eszében, amit haldokló öreg édesanyja mondott neki: „A vízből sosem lesz vér. Te egy más világ vagy, mint ők, fiam.” Néhány nap múlva értesült, hogy a felesége beadta a válópert. Csak a szeme rebbent meg egy pillanatra. Megrándult az a kis ideg a szemhéjában, ami a nagy fáradtságot jelzi. Sóhajtott s nem vette észre a sajnálkozó pillantások sokaságát. Már folyt a válóper, mikor halaszthatatlan családi ügyben hazahívták a szülőfalujába. Az otthon töltött néhány nap alatt válamenynyire felfrissült, eltűnt arcáról az érdektelen közöny, s újra visszanyerte az élet üde színét. Sikerült elintéznie, amiért hazaérkezett s már ez is halvány vidámságot lopott szívébe. Hazafelé a csattogó vonatkerekek zenéjét hallgatta, s eltűnődött... — Jónapot László! — köszönt rá egy csinos, fiatal nő. örömmel fogadta az útitársat, egy másik városbeli kolleganőjét. Még a tanács- akadémián ismerte meg, ahol együtt tanultak. A közös munka, az emlékek felidézése most gyógyír volt Lacinak a fájó■ sebre. Erzsiké mindig megértette Lacit és csodálta is. A rövid út alatt, míg együtt utaztak, igyekezett minél több munkára serkenteni a férfit, mert tudta, hogy Laci csak így felejthet. Erzsiké azután leszállt. László hosszú pillantását küldte vele. Hazaérkeztekor fütyörészve nyitotta ki az ajtót. Mikor meglátta a lakást, beléfulladt a füttyszó és a foga összeszorult. A szobák kongtak az ürességtől. Ruháit az egyik szoba közepére szórta valaki. Az egyik kabáton egy sietve kiszakított irkalap fityegett. Elsápadt, mikor elolvasta. Az utolsó fullánkja volt ez annak a gonosz, szikár öregasszonynak. Az írás nyomán megtalálta a konyhaablak párkányán a kést, villát és a kanalat. „Sose legyen hitvese. MaVATUSSZI © 3AHUTU,®VJHA, ©VATUSSZI, © BATUTSZI, ©PIGMEUS, TÖRZSEK n ' <nn km Stanleyville (jj urán \\cink cjjiw i—, tintái ^ncifrem Qíw ^pyyé/njnt Törzsi háború Ruanda-Urimdiban ború az ásványi kincsekben rendkívül gazdag, de jelenleg rendkívül feszült belpolitikai állapotú Belga Kongó területére átterjedjen. nemcsak törzsi háborút jelent, hanem egyúttal a belga gyarmatosítás ellen is irányul. A bennszülöttek egy része, a csekély számú - 5-6 ezer főnyi — európai telepes kezén Összpontosuló modern gyapot- és banánültetvényeken dolgozik. A belga gyarmatosítóknak nagy gondot okoz az ellenségeskedés lokalizálása, nehogy a törzsi káAz 54 000 négyzetkilométer területű és 4,5 millió lakosú Ruanda-Urundi ENSZ gyámsági területen az elmúlt napokban véres harc tört ki a bahutu és a vatusszi törzsek között. A gyámsági terület lakosainak mintegy egynyol- cadát kitevő földművelő ba- hutuk és az összlakosságból alig 7 százalékkal részesedő vatussziak közötti harcnak ez- ideig többszáz halálos áldozata van. 1884-től Német KeleVAfrika gyarmathoz tartozó Ruanda- Urunidi 1920-ban népszövetségi mandátumként a belga gyarmatosítók birtokába került. Az itt uralkodó gyarmati állapotokat szemléltetően mutatja az a körülmény is, hogy a területet már 1926-ban közigazgatásilag Belga-Kongó gyarmathoz csatolták. Ruanda- Urundi 1954-től — továbbra is belga fennhatóság alá tartozó — ENSZ gyámsági terület# A belga gyarmati közigazgatás a vatusszi törzsbeli földesurakra támaszkodik, ezért a bahutuk küzdelme De Gaulle halogató taktikája és ami mögötte van Eisenhower világkörüli útra készül. A nyugati fővárosokban lázas diplomáciai tevékenység folyik. Kölcsönös látogatások, kulisszák mögötti megbeszélések zajlanak le, amelyeknek főtémája: a kelet-nyugati csúcsértekezlet. Ez uralta De Gaulle legutóbbi sajtóértekezletét és ez állt a napokban megtartott angolfrancia tanácskozások középpontjában is. Mint De Gaulle sajtóértekezletén is kitűnt, Franciaország szeretné elodázni a kelet-nyugati csúcs- értekezletet. De Gaulle szerint a sietség „felületesség, tehát eredménytelenné” teheti a tárgyalásokat, vagy ami még „szörnyűbb” — valamilyen „elsietett megegyezésekhez” vezethet, amelyeket „már másnap megbánnának.” De Gaulle a nemzetközi helyzet további lényeges javulását, a nyugati hatalmak vezetőinek előzetes megegye*&&$&$$$ gányra kárhoztatva élje le az életét...” Ezért csak egy mindenből. Visszament a szobába és egy otthagyott újságra rakta féltő gondoskodással a ruháit. Mikor a vőlegényruháját simította ki, elgondolkodott. Milyen furcsa élete volt neki. Nem kapta meg, amire oly nagyon vágyott. A szere- tetet. Gyűlöli Máriát? Nem! Ami történt, ennek így kellett történni. Talán azzal az orvossal majd boldogok lesznek ... összeszedte a ruháit s a szoba közepéről az egyik sarokba rakta. Megnyújtóztatta elzsibbadt testét és egy hatalmas sóhajtással elbúcsúzott eddigi életétől. Benézett minden helyiségbe. Vette a kabátját, bezárta a lakást és leszaladt a lépcsőn. Az utcán lüktetett az élet. Emberek siettek, a közeli piacról tódult a háziasszonyok serege, diákok mentek zajongva az iskolába, autók robogtak; pezsgett az utca. Ismerősnek tűnő karcsú nő sietett el mellette. — Erzsiké! — tört ki belőle az önkéntelen kiáltás. Hangja elveszett az utca zajában s nem fordult vissza senki. Szíve mélyén forrni kezdett az életet kívánó akarat. Elindult a munkába; s egy szebb életet keresni. (Vége) PÁDÁR ANDRÁS zését és Hruscsov franciaországi látogatását jelölte meg a nagy kelet-nyugati párbeszéd előfeltételének. De Gaulle erőfeszítéseit, a megegyezés szellemének oly sokszor ellentmondó francia hivatalos politikát, elsősorban a kormánykörök nagyhatalmi ábrándja sugallja. Ez a nagyhatalmi ábránd ugyanakkor a gyengeség érzetével párosul. De Gaulleék tisztában vannak vele, hogy pillanatnyilag Franciaország a leggyengébb a nyugati nagyhatalmak között. Éppen ezért erőnek erejével szeretnék bebizonyítani, hogy országuk nem a másod, vagy harmadhegedűs szerepére hivatott a nyugat zenekarában, hanem méltó arra, hogy annak egyenrangú, vagy legalábbis Angliával egyenrangú tagja legyen. Franciaország nyilvánvaló gyengesége ellenére, — tehát az „erő” helyzetéből szeretne tárgyalni a csúcsértekezleten és az ezt megelőző nyugati kormányfői találkozón is. A másik dolog, ami miatt a francia államfő a csúcstalálkozót halogatja: Algéria. De Gaulle ugyanis megválasztásakor Ígéretet tett arra, hogy egy éven belül rendezi az algériai kérdést. Nos, ez a határidő ugyan már lejárt, de mostanában mégis történtek pozitív lépések a megegyezés irányában. Ilyen pozitív lépésnek tekinthetjük azt, hogy De Gaulle elismerte az algériaiak önrendelkezési jogát, De Gaulle álláspontjának ezt a megváltozását a Francia Kommunista Párt legutóbb szintén haladó vonatkozásúnak értékelte. Az algériai ügyben elfoglalt álláspont módosulását elsősorban a francia burzsoázián belül uralkodó érdek-ellentétek határozzák meg. A burzsoáziának uralmon lévő része szeretné valamilyen formában lerázni a nyakáról azt a kölöncöt, amelyet az algériai háború jelent. Ennek érdekében hajlandó engedményekre is. Az algériai francia tőkés- csoportok ugyanakkor Algéria teljes franciásítása mellett vannak, még akkor is, ha ez a vérontásnak a végletekig való elhúzódásával járna. Az algériai kérdés esetleges megoldása még a csúcs- találkozó előtt — így véli De Gaulle — növelheti tekintélyét a nyugati táborban és erősítheti helyzetét a csúcs- találkozón is. A harmadik ok, ami miatt De Gaulle a csúcs- értekezlet elhalasztását kérte: Hruscsov franciaországi látogatása. Nem is olyan régen a francia államfő még a közeli Hruscsov Eisenhower találkozó lehetőségét is kétségbevonta, ma viszont már meleghangú meghívást intézett a szovjet kormányfőhöz. A megváltozott erőviszonyok reálisabb értékelése mellett ebben megint csak szerepet játszott az a törekvés, hogy Anglia és az Egyesült Államok mögött ő se maradjon le a szovjet miniszterelnökkel folytandó előzetes eszmecseréről. Franciaország tehát a csúcsértekezlet elhalasztása mellett tört lándzsát, de miért sürgette ugyanakkor Anglia a kormányfők mielőbbi találkozóját? Ebben a kérdésben komoly nézetkülönbség és érdekellentét van Franciaország és Nagy-Britannia között. Anglia a „csúcsértekezlet bajnokának” szerepében tetszeleg. MacMillan választási Ígéretei között igen előkelő helyet foglalt el a legmagasabb szintű találkozó nyélbeütése. Az angol miniszterelnök előszeretettel emlegeti, hogy a nagy párbeszédek sorozatát az ő moszkvai látogatása indította el. A legújabb értesülések szerint áprilisban várható a kormányfők összeülése. Ezt a találkozót el lehetett és el lehet halasztani, de kitérni előle a jelenlegi nemzetközi helyzetben, semmiképpen sem lehet. Ezért kezdődtek gőzerővel a többoldalú tanácskozások, hogy valamiféle összehangolt tervvel üljenek le a nyugati kormányfők a tárgyalóasztalhoz Hruscsowal. Nem vitás, igen nehéz dolguk lesz. A szovjet álláspont világos, csúcstalálkozót kell tartani minél előbb. Ezen meg kell tárgyalni az égető nemzetközi kérdéseket, elsősorban a leszerelés problémáját és a német kérdést. A Szovjetunió komoly könnyítéseket, engedményeket tett már edig is mind a leszerelés, mind pedig a német és a nyugatberlini probléma tekintetében. Elég itt utalni az atomfegyverkísérletek egyoldalú felfüggesztésére, a részleges leszerelési intézkedésekre, az az általános és teljes leszerelési javaslatra, a nyugat-berlini státus-módosításra adott határidő meghosszabbítására stb. Most a nyugati kormányokon a sor. Tavasszal újból vizsgázniok kell a népek előtt, valóban akarják-e a békés együttélést, valóban érez- nek-e felelősséget az emberiség sorsáért, jövőjéért. /
