Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-11 / 90. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. november 11 Elkészült- a művelődési ház terve Ipolytamócon Esténként nagy a forgalom az ipolytarnóci tanácsházán, mióta megvették a televíziós készüléket. A tarnóciakat lázba hozza egy-egy jobb műsor, vagy sportközvetítés, s ilyenkor tömve van a tanácsháza két terme művelődésre, szórakozásra vágyó fiatalokkal, öregekkel. Donkó László VB titkár elmondja, soha nem érdeklődtek Ipolytarnócón úgy a művelődés kérdései iránt, mint mostanában. A tudásszomj némi enyhítését szolgálja a községfejlesztési alapból vásárolt televíziókészülék, amely közelhozza a fővárost, a műveltséget Ipolytarnóchoz. A műveltség terjesztésében a televíziós készülék hézagpótló lehet, de azt a feladatot, amely a művelődési házra várna, betölteni nem tudja. Érzi ezt a faluban öreg s fiatal egyaránt. Ezért akarja a község egységes akarattal azt, hogy minél hamarabb művelődési ház legyen Ipoly- tarnócon. A műveltség templomáért semmiféle áldozattól nem riadnak vissza a falu lakói. A községfejlesztési alapba mindenki szívesen adja forintjait, mesrt maguk előtt látják a nagy célt, a felépítendő új művelődési házat. Ma más cél nincs az ipoly- tamóciak előtt, mint ez a művelődési ház felépítése. A lelkesedést csak az tudja megérteni, aki ismeri az ipolytarnóci helyzetet. A faluban eddig nem volt művelődési ház, mert a juhakolból átalakított épület, amelyben a mozielőadásokat szokták tartani, nem nevezhető annak. Az ifjúságnak nincs egy olvasóterme, ahol leülhetnének, tanulhatnának, szórakozhatnának. Az építendő művelődési ház sok kérdést oldana meg. A nagytermet 210 férőhelyesre tervezték, amely karzattal rendelkezne. A nagyteremben nemcsak a helyi színjátszó csoportok, hanem még a Déryné Színház társulatai is felléphetnének. A művelődési házon belül lesz olvasóterem, társalgó terem és a szükséges öltözőhelyiségek. A művelődési ház tervrajzai elkészültek, már az épitési engedélyre is beadták a kérvényt. A község dolgozóinak lelkesedését legjobban a felajánlott nagyarányú társadalmi munka bizonyítja. Eddig 95 300 forint értékű társadalmi munka elvégzését vállalták. A felajánlásból már egy részt teljesítettek is. Tíz vagon követ, egy vagon cementet és 75 ezer téglát a helyszínre szállítottak. A tervek szerint az alapot még az idén elkészítik. A községfejlesztési alapból ez évben 126 ezer forintot fordítanak a művelődési ház építkezésére. Az eddigi munkákból kivette a részét az ifjúság is. Segítenek az úttörők, a kiszes lányok. Fiatal, öreg egyaránt, mindenki, aki szívügyének érzi a művelődési ház felépítését, ott sürgölődik. Egyébként a községfejlesztési alapból ez évben másra nem is adnak pénzt. Kivételt csak az úttörők, kiszesek és tűzoltók képeztek. Az úttörők 575 forint értékű csapatzászlót, a KISZ-szervezet 2900 forint értékű sportfelszerelést, az önkéntes tűzoltók 1600 forint értékű ruhát kaptak. A napokban indul a népfőiskola Ipolytamócon. Ez már hagyományos a faluban. A község dolgozói szomjuhozzák a tudást. Az új művelődési- ház elkészülte után, a művelődés igazi világítótornya lesz a faluban. Kettőezerháromszáz olvasó az acélárugyári könyvtárban Közel tízezer jobbnál-jobb kötet könyvben válogathatnak az acélárugyári Művelődési Otthon könyvtárának olvasói. A könyvek frissítésére rendszeresen gondolnak, évente mintegy 50-60 ezer forintot fordítanak a könyvtár fejlesztésére. Az olvasók száma jelenleg megközelíti a 2300-at. Ebből rendszeresen 1300- 1400 olvasó visz haza könyvet. Az első negyedévben a statisztika szerint 6,7 könyv jutott egy főre, tehát a 15 éves távlati terv programját máris 1,7 százalékkal túlteljesítették. Komárom megyei MÉSZÖV kulhjrcsoportok vendégszereplése megyénkben Alig néhány hete, hogy Kinka István és Molnár Bé'a elvtársak a Komárom megyei MÉSZÖV megbízásából tárgyalásokat folytattak Salgótarjánban a Komárom megyei és a Nógrád megyei MÉSZÖV kultúrkapcsolatainak elmélyítéséről. Akkor megállapodtak abban, hogy november 7-e és a pártkongresszus tiszteletére a Komárom megyeiek kultúrműsort adnak Nógrád megyében. Egy későbbi idő- • pontban vendégül szeretnék látni Komárom megyében, látogatásuk viszonzásául a Nógrád megyei MÉSZÖV kul- túrcsoportokat. A megbeszélés értelmében november 7-re egy 54 tagú kultúrgárda érkezett Komárom megyéből, hogy Érsek- vadkerten és Litkén bemutatkozzanak a Nógrád megyei közönség előtt és nevelő, szórakoztató műsorszámaikkal elősegítsék a falusi lakosság művelődési igényeinek kielégítését. A műsorban az esztergomi kitüntetett földmű- vesszövekezeti tánckar és népi zenekar, a Komárom megyei MÉSZÖV „Irodalmi Színpada” együttese mellett, a Nógrád megyei Földművesszövetkezetek neves kultúr- csoportjai is felléptek. Ersekvadkerten november Művelődési bázavató ünnepségek November 7-én ünnepélyes keretek között avatták fel Bér községben az új művelődési házat. Az ünnepségen m~gjelent Mihályi! Ernő or.zággyű- lési képviselő, Németh László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. Az ünnepségre elküldték küldötteiket a járási sz rvek is. Az avató ünnepen beszédet mondott V nrze Dezső iskolaigazgató. Az új művelődési házban az avrtás alkalmával bemutatkozott a helyi színjátszó csoport. Utána reggelig tartó táncmulatság volt. Művelődési házat avattak még Kutasó községben is. 7-én hat órakor már zsúfolásig megtelt a művelődési ház, sőt, még a bejárat előtt is ott szorongtak az érdeklődők. S ez a nagy érdeklődés nem volt alaptalan. A színvonalas, szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb számokat mind visszatapsolták, vastapssal kérve műsorszámuk megismétlését. Különösen nagy sikert aratott az esztergomi földművesszövetkezet népi tánckara a Sarkan- tyús tánccal. De a népi zenekar számai, a szavalatok, az énekkar és szóló énekszámok is kivétel nélkül nagy tetszést arattak Ersekvadkerten. Nem volt kisebb a sikerük Litkén sem, ahol a Komárom megyei MÉSZÖV Irodalmi Színpada és az esztergomi földművesszövetkezet népi együttese mutatott be változatos műsort. Tanulságként megemlíthetjük, hogy megyénk falusi lakóinak művelődési igényei megnőttek. Ez alkalommal a közönség nemcsak a színes táncszámokat, de a komoly mondanivalójú prózai darabokat is nagy érdeklődéssel és tapssal köszöntötte. A Nógrád és Komárom megye között kialakulóban levő kultúrkapcsolatok a jövőben igen eredményesek lehetnek, azért ápolni kell ezt a helyes kezdeményezést. — rósz — ELISMERÉS MIKOR LEÜLTÜNK ‘ egymásai szembe, Bagi András elvtárs, vagy ahrgy a berkenyéi Petőfi Tsz-ben hívják; András bácsi már túl volt a megepetés okczta irgalmakon. Még egy órával ezelőtt nem tudta, minek hivatták be Salgótarjánba. Bejött. Előfordul az máskor is, hogy egy párttitkárt valamilyen ügyben behívnak a megye- székhelyre. De most nagy volt a meglepetés. Amikor úgy déltájban a meghívottak összejöttek a megyei pártbizottság tanácstermében, néhány bevezető szó után, tán a hatodiknak szólították Bagi András nevét. Kezébe nyomtak egy nagy kék borítékot. András bácsit elöntötte a forróság. Tudta, érezte, hogy most valami nagy, különös dolog történt vele. És úgy volt, ahogy érezte. A borítékból izgalomtól remegő kézzel egy pecsétes írást húzott elő; Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kristóf Istvánnak, az Elnöki Tanács titkárának aláírásával. S rajta: Bagi András elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa: érdemes és eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemérem kitüntetést adományozza. S az írás mellett egy piros bevonatú dobozban ott volt a csillogó érem. A Bagi Andrásnak szánt Munka Érdemérem. — Hát kérem... Nagy boldogság ez! — mondja, miközben deresedésnek indult, oldalra fésült amúgyis sima haját gondosan simogatja. — Mert valamikor? ... higyje meg, valamikor az ember még szép szót sem kapott. Pedig haj, de iparkodtunk!... ; llen allhat ATLA■NUL törnek elő az 59 éves emberben élő régi emlékek. Igen, élő emlékek, mert érezni lehetett, hogy szavának minden betűje mögött egy élő, eleven emlék húzódik meg. Véteknek tartottam volna megállítani, hogy arról kérdezgessem, amiért felkerestem: miért kapta ezt a magas kitüntetést? András bácsi úgy beszélt, mint a vízfolyás. Vagy mint az az iskolás gyermek, aki nagyon jól megtanulta leckéjét. S ahogy beszélt, úgy peregtek le előttem életének keserű filmkockái. Tizenkét éves kortól húzta a cseieuigát. Virradattól késő estig. Az ország különböző területein hol itt, hol ott ütötte fel izzadó homlokát az uraságok földjén: nagyságos rangú földektől a méltósá- gosig és kegyelmesig. Véresre törte a kezét a baltanyél a hajnaltól késő estig tartó favágással. Gyerekkora óta a fölszabadulásig nem volt olyan nyár, hogy legalább 20 hold földet ne aratott volna le. S ahogy számolja, egyedül legalább 600 holdat aratott le és takarított be az „urasá- goknak” alamizsnáért. 600 hold földet anélkül, hogy jó szót kapott volna érte. Mert ha élni akart, vagy életben tartani a családját, akkor a betakarítás után a Bakony felé kellett vennie az irányt. Késő ősztől tavaszig vágni a fát. Anrítani másoknak. Hóban. fagyban, esőben, sárban. S fáradalmait nem meleg párnák között, hanem sátorponyva alatt kellett kipihennie. A családtól hónapokon kesztül távol. És sehol egy jó szó! Vámosmikolán Huszár Károly méltóságos úrnak túrta a földjét. Szakadásig dolgozott, hogy becsülete legyen munkájának, de a betakarítás után, amikor az uraság úgy gondolta, hogy nem tud elég hasznot húzni belőle, tovább adott rajta. Aztán a perőcsényi pap birtokára került. Négy cseléd-család lakott egy konyhán. Ok együtt gondozták a papi birtok hatvan marháját, ők dolgozták meg a 300 hold földet. Reggeltől estig. Jó szó nélkül. Igen, jó szó nélkül, mert még a kommenciót is megrövidítette a pap. Olyan élethűen mondja el az eseményt, hogy szinte magam előtt látom, amint napszítta, esőáztatta foltos ruhában, verejtéktől gyöngyöző homlokkal oda áll Kovács József perőcsényi pap elé. — Nagy tiszteletű úr! Nekem nagyon rosszul esik, hogy még abból a csepp kommen- cióból is le tetszik vonni. — No, de édes fiam! Te megtagadnád a papi járandóságot? — A nagytiszteletű úr tudja, hogy nincs nekem időm eljárni a templomba, hát akkor miért kell az én kommenciómat visszamérni? Hiszen az is kevés, amit kapok. Még betevő falatra sem elég a családnak. De a pap csak belenyúlt Bagi András kommenciós zsákjába. Megtizedelte azt. Sőt, amikor a Bagi-gyerekek elérték a 12 évet, akkor utánuk is j részesedést követelt a méltóságos pap, a földesúr, az egyszerű emberek nagy- tiszteletű ura, nyomorgatója. Nem esett meg a szíve az éhező emberek láttán. Dolgozhattak hajnaltól sötétig, egy dicsérő szó nem esett ki a nagytiszteletű szájon. ÍGY JÄRT Bagi András. ■ íerv rótta a cse éHembereknek szánt utat. Es mit tehetett? A felszabadulás előtt még annyi földje sem volt. ahová a lábát letegye. Minden a másé volt. Nincstelennek született. És örülnie kellett, ha mások megengedték, hogy „saját” földjükön járva élje le életét. Dicsérő szó? Ilyen nincstelen embernek? Kitüntetés? Hát még mit nem! S Bagi András most ott szorongatja kezében a kormány elismerését, az ezüstösen csillogó Munka Érdemérmet. így mondja: — Nagy boldogság ez nekem. Földi pályafutásának sikerét látja ebben a kitüntetésben. Azt mondja: legalább megemlegetik róla. Jólesik neki ez az elismerés. Bátorítást, erőt kölcsönöz további éveihez. Miből gondolom ezt? — A búza-, árpa-, rozstermés is jó volt a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezetben — mondja. — A cukorrépából holdanként 190 mázsás át- ’astermést takarítottunk be. Ilyenre nem emlékszem, bármilyen méltóságos úr is irányította a gazdaságot. Ügy tudom, tejhozamban is a második helyen állunk országosan a termelőszövetkezetek között. Ha rajtunk múlik, nem tágítunk az ilyen eredményektől. Vagy ha lehet, még fokozzuk. R Ä-RÄ NÉZETT a kitüntetésre és ismét ...tűzbe jött az arca. ügy látszik, valami új gondolat merült fel benne. Aztán az örömtől nem tudta megállni. Kibökte, amit érzett: — No, ha ezt meglátják a gyerekek?!... Orosz Béla Találkozás A z önkéntes Hadsereg négy lovas, öt-hatszáz méter kemény ellenállást ta- távolságra, keresztirányba kemény ellenállást ta- távolságra, nusítva vonult vissza dél fe- igyekezvén előttük, lé. Futott a Doni Hadsereg is. — Lóra — adta ki a paran- A kozákok odahagyták front- csőt. — Ha lehet, elfogjuk jaikat, s hazatértek falvaik- őket. ba szántani, vetni. A lovász a halom védelméA Fekete tengeren át azon- ben álló lovakon már megbán angol és más nyugati ha- húzta a hevedereket, jók hozták a fegyvert és fel- Lassú vágtában ugrottak ki szerelést a fehéreknek. A ko- a domb mögül, zákoknak sem tetszett az új A fehérek visszakanyarod- rendszer. Viszketett a tényé- tak a szurdok felé, s közben Kispál otthoni földesúr-gaz rük az elrekvirált gabona mi- pár lövést eresztettek felé- dája. att. Bujkáló tisztek és nagy- jük. - Meghalsz most disznó, szakállú ataminjaik újra ló- — Elébe — ordította Kispál, gazember, — vicsorgott Kisra ültek de akkor már meg is látta Pálra, mikor egymásnak esA forradalmak forradalma 3. szurdokból kivágtató két tek. Nézte, csak nézte Kispált, míg aztán bizonyossá vált felismerés után veszedt dühvei esett neki. Hát így állunk gyöngyvirágom? Nős föl art a kardot, lássam hogyan forgatja kocsisom. „Az ez, tényleg az úr az„. —győződött meg a hangról Kispál. „Jól összetalálkoztunk a betyár mindenit. No sebaj, csalt rá-rá Kispál” — kavarogtak fejében a gondolatok. Mesteri vívó volt Ipolyi úr, Egymáshoz sodródott a két lovaikat, s északnak vágtat- küzdő fél. A kardot tartó ke- tak el. zek a mellekhez szorultak. — Kicsi a világ tekintetes uram. — Még kisebb lesz számodra; egy gödör itt a fű alatt. Ellökték egymást. Kispál harchoz szokott csődöre engedelmesen ugrott jobbra. Ipoly tanítatian, paraszt faluban rakvirált, fiatal lova t 919. Kispál Péter az ipolyi birtok termelési biztosa. A birtokon serényen folyik a munka: Ipolyi úr nélkül. Északon, keleten a magyar vörös ezredek harcolnak. A sokszoros túlerő azonban felül kerekedik. Zörögnek éjjel Kispál ajtaján. Két csendőr viszi a kastovább okádta a tüzet és vért; egyetlen hatalmas káoszba kavarva a végtelen orosz főidet. Fegyverek csillogtak és dörögtek. S a fegyverforgatók foggal-körömmel harcoltak. .. Az életért... Ki az eddigiért, fei az eljövendőért. A fehérek a régiért, a vörösök az újért. Kispál Péter ipolymenti miagyar — akkor vörös járújabb lovast. — Másképp is eshetik te— A fene egye meg ezek kintetes uram — vetette viszúgylátszik elmaradtak tőlük, sza ő, majd a segítségére si- — szólt a mellette vágtató ető társát állította meg — lakatosnak. maradj nyugton, ez az én em— Még mindig elfogni? — berem. Négy évi huszártudo- kérdezte a moszkvai. — Üsd-vágd, ahogy bírod — kapta a feleletet. mányát adta a küzdelembe. A többiek is bevégerték a harcot. Két fehérnek sikerült felig hatat fordítva felagas- télyba. A teremben, ahová kodott pillanatra hátrányos benyitnak, a váratlanul haza- vívohelyzetbe hozva gazdáját, tért uraság áll. Nyakán vö- — Tanügetés, tekintetes röslő sebhely látszik, uram, — nevetett Kispál, — Te — ordít Ipolyi, s tel- megvarva míg ellenfele meg- jes erőből Kispál arcába vág. fékezi a makrancos lovát, pe- _ Most lógni fogsz. dig könnyen végezhetett vol- , . . Kispál tudja, hogy úgy lesz, ha nem történik valami. Ipolyi se látva, se hallva to- porzékol előtte. A csendőrök is a dühöngő földesurat bámulják. Kispál pillanatok alatt határoz: teljes erőből álion vágja Ipolyit és a csukott ablak üvegén át a kertbe veti magát. — Megint én következem na vele, de nem lemészárolni; legyőzni akart. Űjra összecsapott a két kard. Egy rosszul védett vágás bal vállát sebesítette meg Kispálnak, de a félreütött kar mellett szablyája éle végig szaladt ellenfele nyakán. Az egy pillanatra meginŰjabb lövések és az egyik elmenekülnie, a többit levág- gott, szeme menekülést ke- tekintetes úr — kiáltia vissza ták: de úgy is sírt kellett ás- resve rebbent körül, s látva L eltűnik a vaksötét éj és a mok: másik társuk pctv fío_ art is hnp*V pcrvorlnl mararlt a eai^ t vörös lebukott nyergéből. Kispál kiválasztotta ma- niok: másik társuk, egy fia- azt is, hogy egyedül maradt, a fák védelmében. Lövések h-c, Sanak az elől vágtató tísz- tál muzsik is itt tért a pusz- vöröskatonák között hirtelen tet- R°vid küzdelem után el- tán örök nyugovóra. A négy kiugratva, kardlappal verve hasalt ötödmagával s a le.nfele lova üres nyereggel lovas körülállta a küzdőpárt. lovát, szélvészvágtában hasalt na tód maga val, s a vágtatott tovább. Kispál a bal- Megérezték, hogy roszurdokló távcsöve elé .. - --- ---------------------------- --------------„ —itt nem t ő lovasokat fivvalto rohanó két lovas felé csak harcról van szó. hanem to lovasokat tigyelte. fordult es.,. csillagokat, ré- valami nagyobb, minden in— Kadétok, — morogta tár- meket lát; ki ez a válpántos dulatot felszínre hozó, minsainak; ... .. nagyságos ki felém vág kard- den izmot szúrásra, vágásra — Jól jönnek ezek nekünk, javai...? késztető, nagy leszámolásról, négyén vannak csak a nagysa- "Zavarában csak a leg- amit a test egyedül akar el- gosok, — sziszegte fogai kő- H= végső pillanatban véd- végezni, hogy a lélek, a szelzött a moszkvai géplakatos, te ki a halálosnak Ígérkező lem is felszabaduljon általa Kispál mégegyszer végig- csapást. S akkor mintha egy pásztázta távcsövével a te- pillanatra ellenfele kezében repet. Sehol semmi, bogott el a szurdok felé. — Marhák, — ordított fel a géplakatos. Utána. Kispál szoborként ült nyergében, s a rohanók után nézett. dördülnek utána. A csendőrök is kiugrálnak az ablakon; de ki talál meg egy embert a segítő éj leple alatt. Messze keletre ment Kispál Péter. * 1 945. Ipolyi nyugatnak távozott; Kispál meg» , . ,, , , , , jött kelet felől és új örököA szurdokból lepesben ki- sakinel^ a volt cselédeknek------ -------- gyózott elő az ezred elsza- mérj; osztja az Ipolyi birtog éplakatos a szemébe zada, melynek Ipolyiék eloor- kot, s ő maga is vésleg ot- , . . . csurgó vért törölgette sei voltak csak. hont talál S7Íu,»tése földién, csak is megmeredt volna a kard. kabátja újjával. A vörösök megfordították ZSÓTÉR JÓZSEF
