Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-01 / 87. szám

2

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1959. november 1.

zöldség- és vízellátása. Régi kívánságunk teljesül a 100 millió forintos beruházással megkezdett megyei kórház építésével. Eredményesen dolgozunk a bolthálózat ki- terjesztésén, a kulturált kereskedelmi formák elterjesztésén. A 33. számú Autóközlekedési Vállalat csak a megyében közel 700 kilométeres távolságon végez személyszállítást. Salgótarján és környéke helyijáratokkal bővült. Pártunk továbbra is a három év alatt bevált gazdaságpolitikai elvekre támaszkodik. Azonban a megnövekedett lehetőségek jobb kihasználásával úgy látja fejlődésünk meggyorsítható.

A megnövekedett lehetőségek legjobb kifejezője a párt VII. Kongresszusára indított munkaverseny. Ismeretes a pártértekezlet küldöttei előtt az a fogadtatás, ahogyan a munkások a Központi Bizottság ajánlására válaszoltak. Munkaversenyt kezdeményeztek, amely új lendületet, új tartalmat, sok új formát vett fel. A meny iségi szemléletet a minőség javítása, a gazdaságosság elve váltotta fel. Az eddigi egyéni verseny- formát döntően a kollektíva versenyzése váltotta fel. A versenyen belül 120 brigád dolgozott a szocialista brigád címért, ezen túl üzemek, üzemrészek kollektívái keltek versenyre. Munkájuk nyomán több mint 100 milliót kitevő felajánlások teljesítődnek és nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ez év végére teljesítsük az 1960-ra előirt mutatókat.

Örömmel üdvözöljük a kongresszusi verseny során megalakult műszaki brigádokat. Többek között ez is kifejezője annak, hogy a műszakiaknak más a munkaversenyhez való hozzáállása. Ez különben abban is kifejeződik, hogy többet tesznek a műszaki feltételekért, mint korábban, bár jogos a munkásoknak az a megállapítása, hogy a műszaki, technikai feltételek biztosítása nem tartott lépést a munkásosztály felajánlásával.

A kongresszusi munkaverseny feltétlen pozitív eredményeket hozott, de van néhány vonás, amit szóvá kell tennünk. A verseny hátralévő idéjén nagyobb figyelmet kell fordítani az anyagtakarékosságra, hogy ezzel elősegítsük az ország külkereskedelmi helyzetének további javulását. Elsősorban a bányászatra és más, importanvaggal dolgozó üzemekre vonatkozik ez.

Még ennél is fontosabb, hogy a verseny új hajtását az új szocialista típusú ember kialakulását fejlesszük. Amikor megalakultak a szocialista brigádok, akkor továbbképzésre, a szocialista együttélésre is vállalkoztak. Már eddig is hozott ez eredményt, de párt és szakszervezeteink az eddigieknél jóval többet törődienek ezzel, mint eddig, pótolják a mulasztottakat, ne maradjanak el a munkások mögött. Ha a verseny tömegméretét. a nyilvánosságot javítjuk még újabb eredményeket érhetünk el.

A kedvező lehetőségeket figyelembe véve, melyek azok a gazdasági kérdések, amelyekkel megyénk minden pártszervezetének, minden kommunistáiénak foglalkozni kell, kérve a pártonkívüliek támogatását a szocializmus építésének meggyorsítása érdekében?

A Központi Bizottság márciusi határozata. a Központi Bizottságnak a gazdasági feladatainkról, a második ötéves terv előkészítéséről szóló irányelvei nagy figyelmet fordítanak a gazdasági vezetés színvonalának emelésére, a vezetés szervezetének és módszereinek tökéletesítésére.

A Megyei Pártbizottság az utóbbi időben többször foglalkozott az ipar, a szénbányászat. az építőipar, a tanácsi ipar szervezetével. irányításával. A vizsgálatok eredményeképpen már történtek intézkedések a vezetés hatékonyabbá tételére, egyes gazdasági egységek szervezeti felépítésének módosítására. Az eddigi eredmények biztatók es alapot jelentenek a további lépésekhez.

Régen foglalkoztatja a párt és gazdaság vezetőit, bizonyos oldalakról a bányászokat is a szénbányászat vezetésének mai formája. Nem is az elaprózott üzemegységek szükségtelenségét teszik szóvá elsősorban, hanem azt az igazságot, hogy a jelenlegi szervezeti formában az üzemegységek önállósága elenyésző, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítése szólam, mert az üzemegység vezetője még igazgatói alappal sem rendelkezik. Nem érvényesülhet megfelelően az üzemvezető felelőssége a túlzott központosítás miatt. Véleményünk szerint itt az ideje, hogy a szénbányászaiban is előbbre lépjünk e téren, olyan formában. hogy a termelőegységek jobban menteleljenek a korszerű technika, a műszaki fejlesztés követelményeinek, hogy a szervezet eayszerűbbé, a vezetés hatékonyabbá -váljék. Mindez jól előkészített munkát követel, s úgy kell megtörténnie, hogy az a[dminisztratív létszám ne emelkedjen, a termelés kárát ne lássa. Javasoljuk, hogy kísérletképpen néhány üzemnél kezdjük el a legfontosabb 4-5 gazdasági mutató megadásával fokozni az üzemegységek önállóságát.

A tanácsi vezetés alá tartozó helyiipar jövedelmezősége. a lakosság igényeinek jobb kielégítése, szükségszerűen írja elő a jelenlegi forma megfelelő változtatását. Ügy látjuk. hogy a tanácsi irányítás alá tartozó vállalatok egyes fajtáinál — elsősorban a vegyesipari — központosítást kell végrehajtani éppen a korszerű technológia, a műszaki fejlesztés alkalmazása végett. A köz- pontosítás nagyobb anyagi, pénzügyi lehetőségeket biztosít és a termelés, a termelékenység emelkedését is hozná. A hatékonyabb irányítás felveti annak szükségességét is, hogy a Megyei Tanácson belül is szükséges bizonyos szervezeti változtatás. Jelenleg több osztály végez irányító munkát a vállalatok felé, ami a legjobb indulatok mellett is sok hibalehetőséget rejt

magában. Ezért meggondolandó, hogy nem lenne-e helyesebb egy vállalat, gazdálkodási szerv, osztály, csoport létrehozása.

A Megyei VB. értékelte a Tűzhelygyár ZIM-be való összevonását. Egyetértünk azzal, hogy a vállalatok centralizálása, időszerű, azonban rövid idő után is megállapítható, hogy a Tűzhelygyárnak a jelenlegi gazdasági egységbe való bevonása nem vezet eredményre sem profilkülönbség, sem más okok miatt. Tapasztalat az, hogy minden ilyen összevonást körültekintőbb politikai, és gazdasági előkészítésnek kell megelőznie, hogy pártszervezeteinknek állandóan figyelemmel kell kísérni az itt folyó munkát, mert a pártirányítás változtatását is hozza.

Mindez csak néhány forma, ami a vezetés megjavításához szükséges. Fontosabb ennél a formák tartalommal való megtöltése. Lenin elvtárs a gazdaságvezetés egyetlen helyes elvének a demokratikus centralizmust jelölte meg. Az Országos Pártértekezlet is ezt tartja szem előtt, hozott határozatában. A helyes alapelvtől általában két irányban van eltérés. Vannak, akik ma is mindent központosítottan az íróasztal mellől akarnak megoldani, s nem restellnek beleszólni abba sem, hogy a vállalat kit alkalmaz éjjeli őrnek, gépírónak. Ezzel szemben az is előfordul. hogy egyes vezetők „túlaktivizálják” magukat és semmibe veszik a centralizmust, ezzel akarva akaratlanul megzavarják terv- gazdálkodásunkat. Leggyakoribbak a fekete beruházások, a tervszerűtlen termelés, felesleges anyagkészletek vállalaton belüli felhalmozása. Csírájuk abból fakad, hogy a népgazdaság érdekét alárendelik vállalatuk érdekének. Mind az egyik, mind a másik eltérést fel kell számolni. A vezetés színvonalának emelését, hatékonyságát segíti elő az üzemi demokrácia fejlesztése. Sokszor bebizonyosodott már — legyen az termelési, bérezési, munkaügyi kérdés — hogy a felmerült nehézségeken úgy lettek úrrá, hogy a közösség erejére támaszkodtak, a munkások segítségére. Mégis vannak vezetők, akik csak kölöncöt látnak ebben, idegenkednek a vezetésbe bevonni minél nagyobb számú munkást.

Mai napig sincs megnyugtatóan megoldva az üzemek életében az üzemi demokrácia kiszélesítése. Nem megoldott a gyárakban a munkásellenőrzés, a munkások részvétele a vezetésben. Párt és a szakszervezetek, gazdasági vezetők idegenkednek ettől. Több kezdeményezésre, bátorságra van e téren szükség. A vezető tekintélyét nem az rontja, ha hallgat mások véleményére, hanem az, ha makacsságból, önfejűségből a társadalomnak okoz kárt. Vannak kezdeti eredményeink. A termelési tanácskozások: mióta több figyelmet fordítunk rá, eredményesen szolgálják a célt. Mióta megszívleljük a munkások javaslatait, észrevételeit azóta nagyobb aktivitás van, forintban is lemérhető hasznosságuk. Az előrehaladásunk érdekében kötelességünk fejleszteni az üzemi demokráciát. Kérni kell a munkások, műszakiak véleményét a tervezésben, termelésben éppúgy, mint a munkaügyi, bérezési, szociális kérdésekben. Az eddigieknél többet kell támaszkodni az üzem törzsgárdájára. Kommunistáknak, tömegszervezeti, gazdasági funkcionáriusoknak kell ezt jobb előkészítéssel, a végrehajtás növelésével megjavítani.

A vezetés színvonalának emelése, előrehaladásunk üteme döntő mértékben a káderektől, azok felkészültségétől függ. A különböző területek vezetői elismerésre méltó munkát végeztek. A termelés gyors fellendítése, gazdaságossága, új gyártmányok bevezetése az ő munkájukat is dicséri. A technika azonban gyorsan fejlődik. Máról-holnapra újabb eredményeket hoz. És nekünk a fejlődésben nem lehet elmaradni, ezt hazánk érdeke, becsülete, a béke, a szocializmus ügye sem engedi meg. Ha ebből a szempontból nézzük helyzetünket az nem megnyugtató. Egyes vezetőknél bizonyos tehetetlenség, óvatosság, politikai és szakmai szűklátókörűség van. A termelés, termelékenység emelőjének csak a fizikai erőt ismerik el, hogy nem tudnák eléggé gazdálkodni a rájuk bízott eszközökkel. Ézt tapasztaltuk a felajánlások megtételénél, az új termelői árrendszerre való áttérésnél és ez tükröződik akkor is, amikor szétválasztják a gazdasági és politikai tevékenységüket.

Végül a vezetés megjavításánál említjük meg, hogy az időbeni tájékozódás, a megalapozott döntések végett gyorsabbá kell tenni esetleg szervezeti változtatásokkal, gépesítéssel a statisztikai, könyvelési adatok feldolgozását, amit a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságától is kérünk. Ha ezek időben rendelkezésünkre állnak, ezzel is javítani tudjuk munkánkat.

Ahhoz, hogy a három éves terv hátralévő feladatait, valamint a második ötéves terv célkitűzéseit megvalósítsuk, másik legfontosabb feladat a termelés műszaki színvonalának jelentős emelése. A Központi Bizottság március 6-i határozata kimondja, hogy a munka termelékenységének emelése, a termelés önköltségének csökkentése mindenekelőtt iparunk és mezőgazdaságunk műszaki színvonalának emelését követeli meg. A műszaki fejlesztés területén eddig elért sikereinknek nem szabad eltakarniok azt a hiányosságot — szól tovább a határozat — hogy az elmúlt években éppen a fejlődésünk szempontjából e legfontosabb területen nem értük el a magunk elé kitűzött célokat. Egész népgazdaságunk fejlődését csak úgy tudjuk, meggyorsítani, ha a műszaki fejlesztésben a meglévő hiányosságokat kiküszöbölve jelentős lépést teszünk előre.

1956 előtti évekhez képest a műszaki színvonal fejlődött. A salgótarjáni és zagyva- pálfalvi Üveggyárban, a Romhányi Cserépkályhagyárban, az Acélárugyár hideghengerműjében és a huzalműben, a Nógrádkö- vesdi Kőbányánál erőteljes rekonstrukció indult be. Gépesítettünk alapvető nehéz és az egészségre ártalmas munkafolyamatokat. A szénbányászatban a munkahelyi szállítás 38 százalékról 51,1 százalékra, a vágatok korszerű biztosítása 7,3 százalékról 18,5 százalékra emelkedett.

A vasipari üzemek egy sor korszerű technológiai eljárást vezettek be, bővítették a gyártmányösszetételt. A helyiiparban korszerű kenyérgyár és mosoda épült. Javult a beruházások tervezése, műszaki-gazdasági megalapozottsága. Mégis azt kell mondani, hogy megyénk iparában a műszaki fejlődés üteme lassú, éppen fejlődésünk e legfontosabb területén nem értük el a magunk elé tűzött célokat, s nem egy esetben az országos szint alatt vagyunk.

Melyek a műszaki fejlődés üteme meggyorsításának területei, tényezői, melyekre a pártszervezetnek, a párt tagjainak maximális figyelmet kell fordítani, ahol forradalmi módon kell dolgozni?

Egyértelműen megmondhatjuk, hogy a műszaki tervezés színvonalától kezdve a kivitelezésekig javítani kell a munkán. Mindenütt mindenkor különböző variánsok szembeállításával kell megválasztani a műszaki fejlesztés főbb, leggazdaságosabb irányát. Ügy látjuk, hogy a megye iparában általában a gépesítésnek, az elavult gépek és berendezések kicserélésének stádiumában tartunk. Különösen vonatkozik ez a helyiipar technikájára. A gépesítést indokolja, hogy megyénk több üzemében a géppark nagy többsége eléri vagy túlhaladja a félévszázadot. Ebből következik, hogy technikailag elmaradt. A gépesítés fontosságát, tartalékait mutatja meg, a gépesítés fokára jellemző helyzet. A kézi megmunkálás aránya a gépi megmunkáláshoz a következő. Az Acélgyárban a megmunkálásra fordított időből a kézi órák száma 68 százalék, a gépi óráké 32 százalék, A Tűzhelygyárban a kézi órák aránya 57 százalék, a gépi óráké pedig 43 százalék. A szénbányászat különféle munkafolyamatainak gépesítettsége a jelentős előrehaladás ellenére sem éri el az országos átlagot. Nagy feladataink vannak az előkészítő munkák, az üzemen belüli szállítás és anyagmozgatás gépesítésénél. E helyzeten változást hoz a felújításokra felemelt összeg, melyből nemcsak az állóalapok megóvását, üzemképességét biztosítják, hanem az elavult technika fokozottabb korszerűsítését is szolgálják.

Megyénk egész iparában nem kielégítő a műszerezettség, ami egyrészt kifejezi műszaki elmaradottságunkat, másrészt gátolja a gazdaságos termelésre, a minőség megjavítására, a termelékenység emelésére irányuló törekvést. Egyes üzemrészek már eljutottak oda, hogy kellő műszerezettséggel megteremtsék a részleges automatizálás feltételeit, de az üzemek többségében még előttünk levő feladat.

Itt kell megemlíteni, hogy a vállalatok nem aknázzák ki azokat a lehetőségeket, amelyek az újítói és feltalálói mozgalomban, mint a műszaki fejlesztés társadalmi bázisában vannak. A Párt VB. megvizsgálta az újítómozgalom helyzetét és sajnálattal állapította meg, hogy az újítások száma csökkent, hogy nincsenek széles rétegek bekapcsolva. Okát abban kell keresni, hogy sok helyen a műszaki fejlesztést csak a műszakiak feladatának tartják, így a vállalatok szervezetten nem is foglalkoznak az újítókkal. Gátja az újítások tömegméretűvé tételének az a nemtörődömség, huza-vona, ami az újítások elbírálásánál, kivitelezésénél van. Lelketlenség, kivételezettség tapasztalható nem egy esetben. Megtörténhetnek ezek annál is inkább, mert pártszervezeteink, a szakszervezetek sem foglalkoznak ezzel megfelelően. Kisebb mértékben gátja az is, hogy nem ismerik az újítói, feltalálói rendeleteket. A jövőben feltétlen többet kell ezzel törődni és fel kell számolni a nemtörődömséget, hogy ezzel is újabb lehetőségeket tárjunk fel. E téren való előrehaladás lehetőségét mutatja a pártértekezlet tiszteletére rendezett újítói kiállítás is, valamint az üzemekben, a már alkalmazott újítások.

A műszaki fejlesztést gátló tényezők közül vizsgáljuk meg a legfontosabbakat, hogy ezeket megszüntetve gyorsabb előrehaladás legyen:

A műszaki tervezés színvonala nem kielégítő, a rövidlejáratú tervek kivitelezése sem problémamentes. Vannak iparágak, amelyeknek az egységes műszaki fejlesztése nép- gazdasági szinten nincs körvonalazva Az építőányagipari vállalatok nem rendelkeznek távlati, műszaki fejlesztési tervvel, ami tervszerűtlenséget visz az évi fejlesztési munkájukba is. Az éves műszaki fejlesztési tervek nincsenek többoldalúan tudományosan megalapozva, öszefüggésük más vállalati tervekkel hiányos. E tárcánál nem áll rendelkezésre megfelelő összeg kísérletezésre sem.

Más esetekben a műszaki tervezésnél, a terv elkészítésénél kezdődik a probléma, ami döntően abból ered, hogy a tervező irodák, tervezők el vannak szakadva az élettől, nem alkalmazzák a világviszonylatban elfogadott élenjáró műszaki, gazdasági mutatókat, az élenjáró technikát. Nem veszik kellően figyelembe a helyi lehetőségeket sem, műleírás alapján terveznek. Jellemző erre a Zagyvapáilfalvi Üveggyár rekonstrukciója. 6—8 évvel ezelőtt elkészített, de ki nem vitelezett terveket adtak ki,

amely nem vette figyelembe a kivitelező vállalatoknál beállott változásokat,- helyi anyagok beépítését, stb. Ezért a tervek 80 százalékát módosítani kellett. A Salgótarjáni Üveggyár rekonstrukciójára is elmondható, hogy nem volt körültekintően megalapozva Van, mikor a műszaki tervek konzerválják a meglevő állapotot. A Tűzhelygyárban jelenleg 7 műszaki jut 1000 munkásra, a rekonstrukció után 6.

A szénbányászat gépesítésében az országos szint alatt van, a gépi rakodásban mégis lassú ütemet jelöltek meg Az a véleményünk, hogy a műszaki tervek nagyobb beruházásainál, különösen a rekonstrukciós tervek elkészítésében maximálisan biztosítani kell a tervező iroda, a beruházó és a kivitelező együttműködését. A területi pártszervek is igényeljék és tartsák kötelességüknek a tervekbe való betekintést. Volt idő, amikor arról panaszkodtak a vállalatok, hogy mit csináljunk, mi szeretnénk beruházni, de nincs pénzünk. A helyzet azóta változott. Most van pénz, csak élni nem tudnak vele. 1959 első felében a beruházásunk 30 százalékos volt. Az Acélárugyár az év első felében az évi műszaki fejlesztési összegének csupán 35,7 százalékát használta fel. Lemaradás mutatkozik a műszaki színvonal fejlesztése szempontjából olyan területen, mint a Huzalmű és a GSZ, olyan rovatoknál, mint a gyártástechnológia, a kísérlet és kutatás területén. A Tűzhelygyárban a ZIM Központtal való huza-vona miatt csak az I. félév végén kezdtek arról beszélni, hogy mire is használható fel a műszaki fejlesztési alap. Ezek után már azon nem lehet csodálkozni, hogy kevés üzem veszi igénybe aq. önköltségcsökkentési hitelt.

A műszaki fejlesztésben fontos helyet foglal el a beruházás, anélkül, hogy ezt egyedüli, kizárólagos formának tekintenénk. Beruházási politikánk ma azon alapszik, hogy a beruházott összegek gyorsan megtérüljenek és a gazdaságos termelést szolgálják. Erre legalkalmasabb a vállalatok rekonstrukciója, bővítése és nem új objektumok építése. A második ötéves terv irányszámaiból tudjuk, hogy 70 százalékkal fordítunk többet ilyen célra, mint az első ötéves tervben. Ennek kedvező hatása érezhető megyénk iparában is. Az Acélárugyár 1945- től 1957-ig 156 millió forintot használt fel, ezzel szemben 1958—1962-ig 217 millió forint van előirányozva. A második ötéves tervben megtörténik a ZIM salgótarjáni gyáregysége, a Magyar Vasötvözetgyár rekonstrukciója, több építőanyagipari vállalat rekonstrukciójának befejezése. Szénbányászatunk a második ötéves tervben jelentős beruházást kap, amivel a bányaművelés tovább szélesedik a medencében. A beruházásoknál sem a tervezésére, sem a kivitelezésére nem fordítottunk elég figyelmet, nem volt kidolgozott munkamódszerünk erre vonatkozóan a pártmunkában sem. A párt végrehajtó bizottsága ez évben megvizsgálta a beruházások teljesítését és általános érvényű tapasztalatokat szerzett. Beruházási munkáknál a problémák már ott kezdődnek, hogy a terveket nem bocsátják időben rendelkezésére a kivitelezőnek. Emiatt a helyi felülbírálás, ellenőrzés sokszor elmarad. Anyagi, műszaki és munkaerő ellátottságát időben nem tudják megalapozni. Szükséges ezen változtatni, mert azzal felesleges kiadásokat takaríthatunk meg, ha gazdaságosabb lesz a beruházásunk. A beruházásolt olcsóbbá tételét szolgálja az erők koncentrálása, az optimális idő betartása. Az ellen- forradalom után kb. 150 millió forintot tett ki a különböző áthúzódó beruházások ösz- szege. Megfelelő erőkifejtéssel ezt jelentősen csökkentettük, bár ez évben félő, hogy újból emelkedni fog. A beruházások jobb kivitelezése, a határidő betartása végett együttműködést kell biztosítani a beruházó és kivitelező vállalatok között, rendszeresen meg kell tartani az úgynevezett koordinációs értekezleteket, ami sokat hozhat a konyhára.

A műszaki fejlesztésben, a beruházási eszközök gazdaságosabb felhasználásában döntő szerepe van az építőiparnak. Az állami építőipar az ellenforradalom óta szép eredményeket ért el. Az ezer bányászlakás felépítése, a Zagyvapálfalvi Üveggyár új gyárrészének építése dicséretére válik az építőiparnak. Azonban látni kell azt is, hogy az építőipar műszaki színvonala, szervezeti felépítése, szervezettségének hiányosságai, a magas építkezési költségekben, az elnyúló építési határidőkben jelentkezik.

Az építőiparra a jövőben nagy feladat hárul. Az építőiparnak a jövőben meg kell valósítani egy tizenöt éves lalcásépítési tervet, meg kell oldania a megkezdett megyei kórház építését, az üzemek rekonstrukciójában részt kell vállalnia —, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Ahhoz, hogy a megye építőipara a meg- növékedett építkezési beruházásoknak eleget tudjon tenni, tökéletesíteni kell a különböző állami, tanácsi irányító hatóságok alá tartozó vállalatok gazdasági vezetését, szervezetét. A megyei pártbizottságnak az a véleménye, hogy az építőipar termelőerőinek fejlesztése a jelenlegi keretek között akadályozva van. Tanulmányozni kell a megyei építőipart abból a szempontból, hogy kizárólag megyei jelleggel, megerősítve a szakipari és segédipari részlegeket, megyei irányítás alatt hogyan lehetne hasznosabban működtetni.

Nem kielégítő az állami építőipari vállalat — még kevésbé a tanácsi és szövetkezeti építőipar — műszaki színvonala. Kettős hiány áll fenn a gépesítés területén: egyrészt kevés a gép, másrészt a rendelkezésre álló gépek kapacitását sem használják ki, amit nagyon szemléltetően lehet tapasztalni az Acélárugyár központi irodaház építésé-