Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-21 / 84. szám

6 NOSRADI NÍPOJIA8 1959. október 21, Életképek Mátranovákról fégi; jó hírnevük van a mátranová- -bányászoknak. Ki ne emlékeznék még arra, milyen nagyszerű győzelmeket értek el számos széncsatában. Amikor 10- 15 évvel ezelőtt keményen markolták a csákány nyelét, a fel-f elvillanó nagyszerű jövő mellett mindig gondoltak a Horthy- rendszerre, a sztrájkokra, a csendőr-teror- ra, meg a nyomorra, a nincstelenségre. Akiket akkor, a múltban rettegett az úri hatalom, ma megbecsült emberek, ré­szesei az egész munkásosztály által gya­korolt hatalomnak. A fiatalabbja csak el­beszélésekből, az idősek visszaemlékezései­ből ismerkedik a múlttal, de apáik pél­dája lelkesíti őket és egyre nagyobb fe­lelősségérzettel végzik munkájukat. Nováki bányászokat kerestünk fel a napokban. Azt tapasztaltuk, hogy ők is, mint annyian a munkások közül az utób­bi években új, nemes vonásokkal, tulaj­donságokkal gazdagodtak. A termelés si­kerei mellett mind több és több az ered­mény, amit a tanulásban, a művelődés­ben, politikai és szakmai képzettségük szívonalának emelésében érnek el. Mint annyi más helyen, Kovákon is nagy be­csülete van ennek,s lassan a termelési eredményeket együtt mérik a művelődés­ben elért sikerekkel, a kettőt együtt te­szik meg a munka elismerése feltételének. Becsülete van a tanulásnak Akárhány vezető elvtárs­sal leültünk beszélgetni, ér­deklődni az ottani bányászok tanulásáról, nem volt könv- nvű jegyzetelni a hallottakat. Nemcsak az a nagyszámú tény, amit ezzel kapcsolat­ban felsorakoztattak, . mu­tatja a kedvező változást, hanem ahogyan beszéltek erről: lelkesen, „fejből” so­rolva aa számokat, eseménve- ket, amelyek ezzel a kér­déssel összefüggnek. Sárai elvtárs, az igazgató, Tóth elvtárs, a szakszervezeti bi­zottság titkára és még» több vezető, nemcsak ió ismerői bánváiuk helyzetének ilyen iránvban is. hanem aktív résztvevői, irányítói is. Az idén minteav 15 dol­gozóval az általános iskola VII.-VTTI. osztóivá indult, ta- valv ilven nem volt. A nén- művelési osztálvtól kantak segítséget, s a tanulók tandíj- mentesen végezhetik el az is­kolát. Általában a csiokési bánya fizikai dolgozói vesz­nek részt ezen a tanfolvamon. A Gáti és Csurgó bánvák dolgozói közül 15 aknász elő­készítő tanfolvamon vesz részt, hogv magasabb kép­zettséget szerezhessenek. S így sorolják tovább, ami az idén van, de tavaly még nem is gondoltak arra: fel­mérték, hogy milyen a nová­ki bányászok iskolai vég­zettsége. Népi rendünk óri­ási eredménye, hogy analfa­béta nincsen, akik pedig csak IV-V osztályt végeztek, több­ségében az 50. éven felüli bányászokból adódik. , Álta­lában az összdolgozók 80 százaléka négy osztályon fe­lüli végzettséget szerzett. Az utóbbi években mintegy 40 dolgozó saját úton elvégez­te a VII-VIII. osztályt. Most végzik öten a technikumot. Végeredményben iskolákban, különböző tanfolyamokon a nováki bányászok jó három­negyed része műveli ma­gát , ami több, mint kétsze­rese a korábbi éveknek. —Sokkal nagyobb az igény, a vágy a tanulás után, mint eddig bármikor volt. „Töb­bet adnak” a művelődésre — így foglalja össze véleményét Tóth elvtárs, az SZB tit­kára. S így van ez a pártokta­tásban is. Amíg tavaly a párttagság fele sem tanult, most eléri a 70 százalékot is. Nyolc különböző tanfolya­mon ismerkednek a marxiz- mus-leninizmus tanításaival, s ami igen fontos, a tanu­lási fegvelem javulása már a tananyagért járó ellenérték pontos kifizetésében is mu­tatkozik. Természetesen nem ment minden simán, egyszerűen. Többek között a szocialista címért küzdő brigádok szá­mára 5 előadásból álló so­rozatot indították be, de az eddig megtartott két előadá­son csak 40 százalékuk je­lent meg. Szívós felvilágosí­tó munkát kellett kifejteni azért is, hogy például most már Gáti-bányán. minden csapaton van robbantóvájár. Jónéhányan, akik erre a tan­folyamra jártak, nem sok haj­landóságot mutattak arra, hogy le is vizsgázzanak. Most már saját tapasztalataikból tudják, hogy érdemes volt. Azután jobban menne a szo­cialista brigádok szakmai képzettsége is, ha több se­gítséget kapnának a műszaki középkáderektől. Persze nem kisebb gond, hogy ese­tenként a máskor szabad délutánnal, estével rendelke­ző férj, apa, most könyvek fölé hajol, s csendre inti a családot. A bányászasszo­nyok egyrésze nem könnyen szokj a meg ezt az új hely­zetet, de a jelek arra utal­nak. hogv mind jobban meg­értik szükségességét és segí­tik férjeiket, fiaikat. Ennek legjobb orvossága, hogy a no­váki asszonyokból is mind több vegyen részt a tanulás­ban. Valószínű, hogy a jövő­ben itt is jobban haladnak majd előre. Eddig eljutva a nováki vizsgálódásban, arról is sze­retnénk szót ejteni, hogyan hat ki a megnövekedett ta­nulási kedv a bányászok éle­tére. gondolkodására, mun­kájára. mel nézték. Mindez érthető is, hiszen a szállításon na­gyon sok múlik. Végül, ami­kor a helyzet már tűrhetet­lenné kezdett válni, az egyik taggyűlésen Torda Tamás ügye szóba került. Nem szükséges itt az elhangzott vitákat rögzíteni, hiszen va­lamennyien a fiatalember sürgős megváltozásának szük­ségességéről szóltak. Eczet József KISZ-brigádvezető vállalt kezességet a fiatalem­ber felett. Nem beszélt so­kat, csak néhány szóban mondta el — Tamásból em­ber lesz. A KISZ-brigád megértette brigádvezetőjük cselekedetét. A brigádnak nemcsak a ter­melésben, hanem a fiatalok nevelésében is példát kell mutatnia. És példát mutat­tak ezúttal is. Ma már csak rossz emlék, hogy Tamás ló­gós volt, ma mindenki jól dolgozó fiatalembernek is­meri. Csak két példát említet­tünk, bár lehetne jónéhá- nyat. Arra azonban ez is elég, hogy bemutassuk a kol­lektíva hatalmas erejét. Azt az erőt, amely nem a minő­ség javításában, hanem az emberek nevelésében jut ki­fejezésre. A közösség ereje mérhetetlen naj?y. A köny- nyelmű ifjúmunkásból a tár­sadalom becsületes tagja vá­lik. S ez nem egyedül a bri­gádvezető érdeme, hanem valamennyi itt dolgozóé. Ez olyan új vonás, amelyet csak nálunk, a nép államában le­het megtalálni . . . Esténként benépesül a kuliur ház. Bányászok sokasága ol­vas, tanul, bővíti ismeretét. A kultúrotthon is betölti hivatását Estéről-estére hangos a bá- nyatelepi művelődési otthon. Hol az egyik, hol a másik szakkör tagjai töltik meg, hol a felnőttek, fiatalok, hol pedig az úttörők végzik hasz­nos foglalkozásukat. Mert a mátranováki művelődési ott­honban nem kevesebb, mint kilenc szakkör működik: színjátszó, táncosok, zené­szek, fotósok lepik el a mű­velődési otthont, előadásokat hallgatnak a telep lakói, akár az ismeretterjesztő, akár a bányászakadémián. A legifjabbak, az úttörők zeneoktatáson vesznek részt, mások a barkácsoló szakkör­ben találnak hasznos szóra­kozásra, tanulásra lehetősé­get. utóbb például a Csertaldói vásár című művet vitték színpadra, hogy feltárják a bányatelep lakói előtt a Kle­rikális reakció aknamunká­ját. Most a „Két szerelem” című vígjáték tanulásával vannak elfoglalva — mopda- nivalója bányász és termelő­szövetkezeti tagok problémá­ja. Sorrendet természetesen nem lehet a szakkörök mun­kájában megemlíteni, hiszen valamennyien fontos szerepet töltenek be a telep kulturá­lis életében. Mégis a fiatal lányokat, a táncosokat emlí­tem meg, akik fáradságot nem ismerve járják a falva­kat, a falvakban lakó bányá­szokat köszöntik friss tán­Felelősségérzet a fiatalokért, a munkatársakért Itt élnek közöttünk a fia­talok, a húszévesek, ök azok, akik az élvonalban halad­nak, akik még nem ismernek lehetetlent. Nem tudják mi az a csalódás, mert éppen koruk miatt még ebben nem volt részük. Igaz, ma nem­csak ők, de még az idősebb korosztály sem találkozik már ezzel a rosszemlékű szócskával. Nincs kötöttség, nincsen a gyárba kényszerít­ve, ha bányába akar menni. Nem kell kovácsnak lennie, csak azért, mert másutt nem nyerhet felvételt. Ha tanár, vagy mérnök akar lenni, ta­nulhat, mert a mi ifjúsá­gunknak mindez biztosítva van. Sok ifjúmunkásról az üze­mekben, a bányák mélyén, a tisztelet hangján szólnak. Tisztelik, becsülik őket, s mindezt becsületes munká­jukkal érdemelték ki. Álta­lánosítani azonban még sem lehetne, mert ha nem is nagyszámban, de azért fellel­ni a kivételeket is. Mátranovák nem tartozik a nagy településű községek közé. De itt is, akárcsak má­sutt, fellelni a „csöves” nad­rágé „jampikat”. Nem dek- lasszált elemek ezek a fiata­lok. hanem «. munkásosztály tagjai. Ám felületes művelt­ségük, tapasztalatlanságuk sokszor rossz utakra viszi őket. ök azok, akik távol maradnak a KlSZ-szervezet- •től, akik hóbortosán majmol­ják a nem éppen dicséretes szokásokat, dolgokat. Először csak a nadrág lesz csövesebb, de később a fej is makranco­sabbá válik. Ijf. Kecskés Elemér bá­nyász szülők gyermeke. Az iskola elvégzése után a bá­nyába került, ahol jelenleg is dolgozik. Kezdetben min­denki szorgalmas, igyekvő fiatalembernek ismerte és az-, tán lassan kezdtek a vélemé­nyek megváltozni. Keresetével döntően maga rendelkezett. Nem volt olyan kívánsága, amely ne teljesült volna. A jómód elbizakodottá tette ő* Úgy érezte, nem akad pár­ja a faluban. Legény volt, de már nem a munkahelyén, hanem a táncmulatságokon. mm Tanulj kislányom... Király Lajos munka után hosszabb időt tölt el gyermekével. Persze neki is tanulni kell, ha ellen­őrizni akar. Gálánt legény volt, nem ga- raskodott, fizetett barátainak, s közben maga sem vetette meg az innivalókat. Egyre többet ejtette az ital hatal­mába, s lassacskán Elemérről is megváltoztak a vélemé­nyek. Már nem kellett a fia­talember egy csapatra sem. Nem számítottak már a mun­kájára, s Elemér nagyon ha­mar megismerte a kollektíva erejét. Nem volt gyűlés róla, mégis éreznie kellett: az ak­na becsületes dolgozói kikö­zösítették maguk közül. Ed­dig azért ivott, mert jól esett, s most ugyanezt bánatában tette. S ekkor jelent meg a segítség. A KISZ-brigád kezességet vállalt a fiatal bányászért. Bevezették a brigádba, s formálni kezdték a fiatalem­ber jellemét. Nemcsak addig tartott ez, még az aknában voltak, hanem utána is. A szabad délutánokon Elemér már a brigádtagokkal volt körülvéve. Nem telt el sok idő, hogy a KISZ brigádba került, amikor a változás el­ső jelei kezdtek mutatkozni.. Amire a legbátrabbak sem gondoltak, Elemérből újra ember lett, visszaszerezte be­csületét. Megváltozott, lenye­segették róla a vadhajtáso­kat, és ma bármelyik csapat szívesen fogadná maga közé. Hasonló jellemű volt Tor­da Tamás ifjúmunkás is. Igaz, őt nem az italozás, a könnyelmű életmód közösí­tette ki társai közül. Nála a munkával volt baj. Nem szí­vesen dolgozott, s ha csak egy mód volt rá, akkor ki­húzta magát. Mondani sem kell, hogy »Tamást hamar megismerték. De hát nem joggal rótták-e meg azok a 40-50 éves bányászok a fia­talembert, akik sokszor nem a legjobb egészségben is munkába jöttek. S akár csak Kecskés, lassan Torda sem kellett a csapatokra, örülhe­tett, ha a szállításnál kapott munkát, bár itt sem jó szem­Az ifjabbak is eljönnek, ök ma még ugyan csak próbál­nak, de hamarosan már az itt lakókat szórakoztatják. És ha már ennyire össze­zsúfoltuk a mátranováki bá­nyatelepi művelődési otthon munkáját, érdemes közelebb­ről is megnézni egy-egy szakkört: mit csinálnak, mint dolgozlak, tevékenykednek most. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenénk, állapítsuk mindjárt azt is meg, hogy a művelődési otthon munka­terv szerint működik, életét hét tagú művelődési tanács irányítja. Mutassuk be őket: az elnök Székely Aladár, bá­nyász. Az igazgató Angyal József, gépmű helyi munkás. Az ismeretterjesztői szakkör vezetője Révfalvi János, a bánya főmérnöke. Művészeti vezető Szemerédi Lajosné. Gazdasági vezető Paróczai Péter, a bánya főkönyvelője. Az ifjúságot Eczet József fia­tal bányász, a falusiakat pe­dig Kun András képviseli a művelődési tanácsban. Ez az összetétel nagyon jó, s a kö­zös munka gyümölcsözik a művelődési otthonban, amelyet tartalommal tudnak megtölteni hosszú évek óta. A legnépesebb a színjátszó szakkör. Átlagosan 25 főt számlál. Amellett, hogy több egyfelvonásos darabot ta­nulnak, legfontosabb szá­mukra az emberek nevelése, az új típusú ember kialakí­tása — sajátos eszközükkel, a szórakoztatással. így vá­lasztják témáikat is. Leg­caikkal — a fúvós zenekar kíséretével. Temperamentu­mos táncaik friss lendületre késztetik bányászainkat. Lehetne természetesen foly­tatni az ismeretterjesztési munkával, ahol különböző előadók beszélnek a bányá­szatról, a művészetről, a fes­tészetről, történelemről, vagy az ember származásáról. Nem lenne helyes, ha ész­revétlenül mennénk el a fia­talok nevelése mellett. Eb­ben az évben például a mű­velődési otthon keretén be­lül megindították a zeneok­tatást 37 hallgatóval, szak­képzett tanárok vertesével. A fiatalok másik 'része a barkácsoló szakkörben tölti idejét, ahol különböző, na­gyon is hasznos munkát vé­geznek. Legutóbb például a park kerti székjeit javították* festették, készítették elő a jövő évre. És a fotószakkör? Ez az, ahol még tenni kelle­ne valamit. Munkájában most egy kis visszaesés ta­pasztalható, a tagok nem ténykednek úgy, mint koráb­ban. Nem alkotnánk hű képet a nováki művelődési otthon életéről, talán nem is sike­rülne bizonyítani, hogy mennyire kedves helye ez a bányászoknak, műszaki dol­gozóknak és az értelmiség­nek, ha két számot nem ír­nánk le. Az egyik az lenne* hogy a háromezer kötetes könyvtárból havonta több mint ezer könyv cserél gaz­dát. Köztük szakmai, politi­kai és a világirodalom legki­emelkedőbb alkotásai. A má­sik az, hogy a művelődési otthont negyedévenként nem kevesebb, mint 20 ezer em­ber látogatja, ami pedig a mátranováki bányászok kul­túra iránti érdeklődését ta­núsítja. Ez a szám természe­tesen csak növekszik azzal, hogy naponta többen keresik fel a klubot — avagy ahogy ott mondják, a munkáskort* ahol biliárdoznak, sakkoznak, tarokkoznak a bányászok. És most tehetnénk fel azt a kérdést: vajon betölti-e hi­vatását a mátranováki mű­velődési otthon? Ä válasz na"”on egyöntetűen az len­ne, hogy igen. A kultúra biztosította lehetőségekkel harcol, dolgozik az emberek igényeinek kielégítéséért. Tar­talommal töltik meg a mű­velődési otthont, feltétlen hasznos segítőjét az újtípusú ember kialakításáért folyta­tott harcunknak. A mátrano­váki bányászok pedig most már nemcsak, hogy megked­velték a művelődési otthont, hanem igénylik is annak ilyen irányú ténykedését! Így formálódnak, változnak az emberek Mátrano- •* vákon is. És mindenütt. Napról-napra gazdagabb a jellemük, magasabb az öntudatuk. Ez pedig olyan erő, amely mind jobban képessé teszi munkásosztályunkat arra, hogy győzelmesen vívja ki nagy célkitűzéseit. Balogh Gyula, Hortobágyi András, Somogyvári László SZERELEM N EM VALÓOK október 25-én Salgótarjánban. Közreműködnek: Gobbi Hilda Kossuth-díjas, kiváló művész, Lénárd Judith Tallós Endre Képessi József Rendező: Vámos László (329)

Next

/
Thumbnails
Contents