Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-14 / 82. szám

1950. október 14. NÓGRÁDINÄPÜJ8AO 7 Amit terveznek, megvalósítják Mozgalmas hét a világpolitikában V alami különleges dolog­ra készülnek a balas­sagyarmati leánydiákotthon­ban. Ez a többektől hallott hír jutott eszembe, amikor az egyik őszi délutánon be­csengettem a diáikotthon ka­puján. A délutáni szabadidőben zsongott az emeletes épület a lányok zajától. Az egyik szobából harmonikaszó hal­latszott, a tanulódból kiván­csi leányarcok tekintettek ki. „Szigorú” kislány kísért fel az igazgatónőhöz. Az apró igazgatói irodában néhány perc múlva már a titkot bogozgattuk; azt a bi­zonyos különleges dolgot. — Nyílt titok a mi készü­lődésünk, felelősségteljes, de egyszerű. Az idekerült lányo­kat az életre akarjuk fel­készíteni. Ez a diákotthon célja — mondta az igazgató­nő. Többször hallottam már ezt, minden tartalom nélkül, ahol ezt csupán hangzatos szólamként alkalmazták; azonban ebben a diákotthon­ban, amint kimondták úgy is gondolták. A diákotthon ön- kormányzatának egyik tagja — mert az elnök a város­ban volt — Telek Ilona el­mondta, hogy ez a szerv, amely öntevékenységre, helyt­állásra neveli a fiatalokat, szoros kapcsolatot tart az iskolákkal és a KlSZ-szer- vezettel. Az önkormányzat tagjai és a diákotthoni KISZ- szervezet — mert az is van — vezetősége sok segítsé­get nyújtanak a pedagógusok munkájához. Az önkormány­zat vezetősége hetenként rö­vid üléseket tart, ahol meg­beszélik az elmúlt hét tanul­mányi eredményeit, s az esetleges fegyelmi ügyeket. — Az ilyen megbeszélés alkalmával kiértékeljük az otthon leányainak tanulmá­nyi munkáját, s megbeszél­jük a következő hét felada­tait — mondta Telek Ilona. A diákotthonban eddig is a jó tanulmányi eredmény elérésére törekedtek, amit bi­zonyít a 3,56-os átlagered­mény, amelyet a tavalyi év­ben értek el, s ez a legjobb a megyében. Ennek a szép eredménynek sincsennek tit­kai. Szorgalmas, egyéni mun­ka, lelkiismeretes ellenőrzés az alapja. Esténként vacsora után az elsősöknél a neve­lők, a felsőbb osztályosok­nál a megbízottak kikérde­zik a leckét. Jól bevált mód­szer, s a fiatalokat rászok­— Hívd fel Emil a bánya­mester elvtársat és mondd meg neki, hogy intézkedjen a tengely kicserélése ügyében, mi pedig leszállunk a dolgo­zókkal. Mert munka van bő­ven, lemezfektetés, a csoport­fejtésen szalagrövidítés stb. Es mindent el kell követni annak érdekében, hogy ter­vünket túlteljesítsük. Ismét a párttitkár lépett a telefonhoz: — Kérem Machinyák bá­nyamester lakását! Baglyasalján ismét felber­reg a telefon és hangzik a válasz: — Jól van, Csammer elv­társ! Ha ti jónak látjátok, ám legyen. De baj van, mert nincs iparos. tatja az alapos, rendszeres felkészülésre. A diákotthon pedagógusai emellett rend­szeresen korrepetálnak azok­kal, akik gyengébbek egyik, vagy másik tantárgyból. — Reméljük a tanulmányi munkával nem lesz baj eb­ben az évben sem, hiszen mindhárman megteszünk minden teendőt, hogy leánya­ink megállják a helyüket, az iskolában, s később az élet­ben — mondta Varga Katalin igazgatónő. T őle tudtam meg azt is, hogy a diákotthont szocialista kollégiummá sze­retnék változtatni. Ennek el­ső feladatát, a jó tanulmá­nyi munkát már évek óta teljesítik. Itt az a követel­mény, hogy a diákothon ta­nulmányi átlaga jobb legyen az iskola átlagánál. A másik követelmény a po­litikai nevelőmunka és a tar­talmas közösségi élet kiala­kítása. Ez nehezebb, de biz­tatók a kialakulás jegyei. Beszélgetésünknél jelen volt Neizer Magdolna egy elsős kislány is, aki elmondta, hogy milyen hatást gyakorolt rá a diákotthon, mikor megérke­zett. — Nem tudtam elképzel­ni, milyen a diákotthoni élet, s a megérkezés után nagy honvágyam támadt. Sírtam is. Azonban az első napok letelepedési gondjai után ve­lünk, elsősökkel különös gonddal 'bántak a tanárnők és a felsőbb osztályosok. Azr- óta megtaláltuk a helyünket a lányok között. A diákotthon vezetői, a pedagógusok, a KISZ, és az önkormányzat ebben a tanévben különös gondot fordít a politikai nevelésre. Tovább folytatják a heti saj­tószemléket. A lányok rend­szeresen figyelemmel kísérik a napi sajtót, s hetenként rövid, színes sajtótájékozta­tón beszélik meg a legfon­tosabb eseményeket. A neve­lőtestület már kidolgozta a KISZ, és az önkormányzat segítségével az eszmei-politi­kai nevelést szolgáló előadás- sorozat tematikáját. Figye­lembe vették az életkori sa­játosságokat is. Külön vá­lasztották e tekintetben az első két osztályt a felsőbb kettőtől, s így lehetőség nyí­lik a komolyabb tárgyú elő­adások megtartására is. A diákotthonban különbö­ző szakkörök is működnek. A lányok három nyelvszak­s a fiatalasszony odaszólt fér­jének: — Hallod ... Antikám? Va­laki zörög — és már hallat­szott az ablakon Orosz elvtárs és a párttitkár szava: — Antikám, készülj fel és gyere a főszállító géphez, mert eltört a főtengely és he­lyébe újat kell tenni. A következő órában már a lakatos, Csammer elvtárs, a vájár, Orosz Lajos, az aknász közösen szerelik ki a törött tengelyt s közben arról tár­gyalnak, ha idejében megér­kezik az új tengely, akkor reggel 5 órára megindulhat a pálya, s a bennmaradt csil­lék kiszállítása után jelenthe­tik, hogy a forgácsi üzem­rész napi tervét túlteljesí­tette. körön — orosz, angol, német — sajátíthatják el a válasz­tott nyelvet. Dorogi Erzsiké, a KISZ- titkár vette át a szót, ami­kor a KISZ-aktivistákról be­szélgetünk. — Az otthonban 23-an va­gyunk KISZ-tagok. A lányo­kat azonban bevonjuk a KISZ-munkába, s ezen ke­resztül ismertetjük meg ve­lük a szervezeti élet előnye­it. Az idén több mint öt- venen készülnek a Kilián György próbára, a KISZ- tagságra. A KISZ-fiatalok valóban szép munkát végeznek a diákotthonban. Sokan a ki- szesek és a próbára készü­lők közül a város úttörő- csapataiban vállaltak ifjú- vezető-munkát. A fiatalok kérésére alig egy-két hete a helyes tanulásról tartottak a lányoknak elődaást a peda­gógusok. Rövidesen meghív­nak valakit a városi párt- bizottságról politikai kérdezz — felelek estet levezetni. A lányok már dolgoznak azon a pályamunkán, ame­lyet a diákotthon tanácsa hirdetett felszabadulásunk 15. éves évfordulója alkalmából. A pályázók saját falujuk fejlődéséről írnak. Az igazgatói irodában ülő pedagógusok és a leányok még sokat mondanának, azonban az idő elröpül. Rosenkrantz Teréz még meg­mutatja a diákotthont. A tiszta hálókban Katonás rend­ben álltak az ágyak, a kony­hákban még az ebéd illatát éreztem. A társalgóban — az ebédlőt kell erre a cél­ra felhasználni, mert nincs más lehetőség — a lányok vidám zenét hallgattak. Be­szélgettek. A harmonikaszó is behaliatszott az emelet­ről: „Poljuska, poljáne...” száll a híres dallam! idám hangulat, szorgal­mas munka folyik eb­ben a diákotthonban. Közel 130 leány készül az életre. S erről meggyőződtem. Ta­lálkozni még gondokkal: hi­szen a nevelők eggyel keve­sebben lettek az új évben, sokkal több jelentkező is lenne az otthonba, de hely nincs; s egyéb apróságok. A pedagógusok lelkesek és bizakodók, a lányokban egy­re erősebb lesz a közösségi érzés, amely megnemesíti mindannyiukat. Amit tervez­nek, biztos megvalósítják. P. A. kon, hátukon csurog az iz­zadtság, de hajtja őket öntu­datuk, az üzemük iránt ér­zett kötelesség. * Már kivirradt. Reggel volt, amikor a telepi kis kocsmá­ban egy deci szilvapálinka után a párttitkár azt mondja: — No fiúk, most már illő lesz lefeküdni. Reméljük, hogy e hónapban nem lesz még egy ilyen baj üzemünk­nél. Es ha ez nem lesz, ak­kor túlteljesítjük mi is havi tervünket. J ÓL GONDOLTAK! Jól dolgoztak a forgácsi fiúk. Üzemük havi tervét az ő derék és becsületes munkájukon keresztül is túl­teljesítette. Dr. Barta Róbert A ma krónikása mindig időzavarban van. Hiába áll­nak rendelkezésre a legkor­szerűbb eszközök, soha nem lehet elég gyors. A rohanó eseményk sodrában kicsit lemarad és mindig ki van té­ve annak, hogy mire magya­rázó sorai megjelennek, már régen múlttá vált, amit ő jövendőnek gondolt. Elkoptak a jelzők is, „mindent elho­mályosító” eseményeket szin­te egyik óráról a másikra fe­ledésbe borítják az újabb törekvések, amelyek mélta­tására már nem lehet ugyan­azokat a szavakat használni. A most zárult hét különösen példa mindezekre. Az olva­só alig kapta meg a vasár­napi lapokat, máris újabb hí­reket szeretett volna olvasni, hiszen a rádiók szűkszavú je­lentései valóban szenzációt jeleztek: „kitárult a világűr kapuja. Felbocsátották a har­madik kozmikus rakétát. Az űrrakéta automata bolygó­közi állomást vitt magával”. „Aki felmegy a dombra — messzebb lát. mint a síkságon álló. Aki fölhán a hegycsúcs­ra még tovább lát. 'messzire lát az, aki fölért a csilJanókig?” Lényegében ezt a kérdést ve­tette fel a sajtó keleten és nyugaton egyaránt és a szov­jet nép nevében számtalan beszédben egyértelmű felele­tet adott rá N. Sz. Hruscsov elvtárs. Ez a felelet így hangzik: „A béke oázisa nem délibáb, elérhető — megvalósítható;” A Szovjetunió már a múlt­ban is javaslatok egész sorát tette a leszerelésre. Legtöbb­ször azonban a Szovjetunió képviselője még be sem fe­jezte beszédét, már amerikai részről legyintettek azt mondván: „propaganda“. Ma más a helyzet. S. C. Lodge az USA állandó ENSZ kép­viselője nem sokkal Hrus­csov szavainak elhangzása után nagy beszédben hang­súlyozza, hogy a szovjet ja­vaslatot — komolyan tanul­mányozzák” és a legutóbbi (javaslatok) események kö­vetkeztében a leszerelés kér­dését „új szempontból vizs­gálják”. Az út a fegyverraktárakban felhalmozott készletektől a nagyolvasztókig természetesen még hosszú és nehéz. A nyu­gati hatalmak táborában és magában az Egyesült Álla­mokban is jelentős erők van­nak, amelyek a feszültség enyhítése ellen mesterked­nek. A nyugati sajtóhangok azonban ma már arról is beszámolnak, hogy még a legreakciósabb körök is tud­ják: a szovjet nép békejobb­ja — erős kéz! A szovjet nép békevágya nem a gyöngék, hanem az erősek békevágyát tükrözi. Olyan népnek a bé­keakarata ez, aki ereje tu­datában jelenti ki: Itt az ideje, hogy búcsút mondjunk a fegyvereknek. Évszázadok óta puskaporos a levegő. De most már nemcsak puskapor, hanem hamu is úszik a le­vegőben, gyilkos, rádióaktív por és hamu. S az emberi fe­lelősség nevében, a törté­nelem, a jövendő előtti fele­lősség nevében: véget kell vetni ennek. És a szovjet nép békeaka­rata itt kapcsolódik a világ­űrkutatásban elért úttörő eredményekhez. Nem vélet­len, hogy a legfejlettebb komplex- tudományt és tech­nikát igénylő világűrkutatás legnagyobb eredményei a legfejlettebb társadalomban születtek meg. A Szovjetunió sorozatos sikerei a háború 3@@©@ee@@eeee©eee@eee©eeee©0000 — Lesz az is — válaszolt a párttitkár —, mert mi el­megyünk Orosz Lajoshoz és felköltjük Longauer Antit a fiatalasszony mellől, ö biz­tosan eljön, hiszen kommu­nista, pártvezetöségi tag. Közben az üzgmgépészet ve­zetője a bányamester utasítá­sára intézkedett. Felszaladt a zagyvái rakodóra a gépmű­helyhez és a bakterral felköl­tette Krizs Lajost, az eszter­gályost. Egy félórán belül zú­gott az esztergapad, szinte nyögött az erős fogástól és készült az új tengely­Közben Longauer Antiék- nál is megzörrent az ablak, — Jó, jó! — szólt közbe Longauer Anti! — Arról nem gondolkodtak, hogy a tengelyt a kocsi csak az iro­dáig tudja felhozni és hogyan hozzuk el onnét, hiszen több mint 4—500 méterről van szó és a tengely súlya körül­belül 130—140 kilogramm? — Rá se ránts, komám — szól közbe Orosz Lajos —, el­hozzuk mi a váltunkon is, de a gépnek reggelre menni kell! Es hajnali 3 órakor indul a két keménykötésű bányász­fiú, hogy valóraváltsa szavát. A tengely nehéz, homloku­Hruscsov elvtárs amerikai útja legelvakultabb híveit is arra figyelmeztetik, hogy mind katonai, mind pedig külpoli­tikai stratégiai területen fe­lül kell vizsgálni néhány megcsontosodott, de már el­avult, idejét múlt fogalmat. Hol van hát a kapitalista országok annyit reklámozott technikai és tudományos fö­lénye? Régen a multté ez már és a Szovjetunió éppen ereje tudatában javasolta el- elsőként az atom- és hidro­génbomba e’tiltását és ugyan­akkor példát is mutatott az újonnan felfedezett erőforrá­sok békés alkalmazására is. Minden józanul gondolkodó ember számára világos tehát, hogy a stratégiai fölény a Szovjetunió, a béke nagyha­talmának a kezében van. Eb­ből a szemszögből nézve különösen nagyjelentőségű az ENSZ közgyűlés politikai bi­zottságának döntése, amely­nek értelmében a hét végén megkezdték a szovjet lesze­relési javaslat vitáját. Ter­mészetesen ez még csak a kezdet. A béke oázisa még messze van. Sokan vannak még, akik le akarják szakí­tani a virágokat ígérő bim­bókat, de romboló tevékeny­ségüket egyre inkább kor- látozniok kell, mert a szovjet nép békés erőfeszítésének va­rázsa mindig újabb és újabb tömegeket toboroz magának, ami természetes, hiszen ezek az erőfeszítések egybeesnek a világ bármelyik országában élő bármilyen világnézetet valló józan és becsületes em­berek érdekeivel. Épnen ezért bármi is lesz az ENSZ köz­gyűlés leszerelési vitájának eredménye, csak megerősíti azok véleményét, akik figyel­meztetik az emberiséget, hogy az atomerővel nem lehet tré­fálni. Ez az erő nagy segít­séget nyújthat az embernek a természettel vívott harcban. De a legnagyobb veszélyt zú­díthatja az emberiségre, ha oktalanul használják fel. Ma­napság, amikor az ember már nem a tűz. hanem az új csil­lagok előállításának titkát is elleste, s arra készül, hogy feltárja a „világteremtés” technikáját — ezt a titok fe­letti hatalmat nem lehet a háború tudatlan és elvakult híveire bízni. Az atomerőt korunk értelmes és becsüle­tes embereinek, azoknak az optimista embereknek az el­lenőrzése alá kell helyezni, akik hisznek az emberiségben és szeretik az embereket. Az Egyesült Államok saj­tója még most, két héttel Hruscsov látogatása után is nagy teret ad a szovjet:kor­mányfő ottani tárgyalásainak. Különösen a Camp Davidban. Hruscsov és Eisenhower kö- között lefolyt megbeszélések eredményeit kommentálják, magyarázzák. Az általános véleményre legjellemzőbb ta­lán a Business Veek című folyóirat egyik cikke, amely többek között kifejti „Berlin kérdésében történjék bármi, nem lehet kétséges, hogy Eisenhower és Hruscsov két­napos megbeszélésük során többet tettek a megmereve­dett hidegháborús provoká­ciók megoldására, mint alá­rendeltjeik hosszú évek alatt.” Arra azonban, hogy meny­nyire is haladtak abban a bizonyos „megolvasztásban” a sajtó természetesen nem ad és nem is adhat egyértelmű választ. Azt azonban hang­súlyozzák a nyugati lapok, hogy „a nemzetközi légkör sokat javult. Valamivel sza­badabb az út a nagy problé­mák megoldása felé. Most már a csúcsértekezlet fogja megmutatni, hogy e légkör a komoly tárgyalásokat is ki­bírja-e?” Azonnali eredményeket ter­mészetesen nem lehet és nem is szabad várni a csúcs- értekezlettől sem, hiszen mint Hruscsov elvtárs mondotta hazatérése után a Luzsniki sportstadionban „még sok találkozóra lesz szükség a bé­kés együttélésre vonatkozó megállapodásig”. A7 ÉSZAKMAGYAR- ORSZÄGI ARAMSZOL- GÄLTAT0 VÄLLALAT, Balass’gyarma'i Üzemegy­sége felkéri a fogyasztóit, hogy 195!). OKTOBER 15-EVEL KEZDŐDŐEN ÜGYFÉL- FOGADÁST MNDEN NAP 8 ÓRÁTÓL 10 ÓRÁ­IG TARTUNK. Mindennemű panasszal, számla reklamációval, hi­babejelentéssel, névátírás­sal csak a jelzett időn be­lül szíveskedjenek az üzemvezetőségünkhöz for­dulni. A JELZETT IDŐN TÜL HIBABEJELENTÉSSEL AZ ÜZEMVEZETŐSÉGEN KÉSZENLÉTET TARTÓ DOLGOZÓHOZ KELL FORDULNI. (330) ' “Strolsúni íostock WiSmOf 'oBoizenburg Schwedt o. Premnitz O Magdeburg Wolfen (Jenő Lsenoch (jZschoi Zwckau UÜkik'íu'ti fii msgyirHs elet trams ipar X szénbányászat CS gépgyártás «0 WekUgoróipar urániumért bányászat «W* autógyártás vegyi ipar J^jumszét repülőgépgyártás XÉL kajóépités _ ÍLI Mar) wí réztiuzalgyártás ^0 filmszalag gyártás '"j) kálim * .mszergyártás Á rtj atomerőmű imtiahnttM A tóaram eói/lő hőerőmű dpi ófüli Vaj finomító Üli. ipari kombinál Ufóitól nászén bányászat ii kokszgyártás tx Nemet Demokratikus Köztársaság legfontosabb ipari létesítményei.

Next

/
Thumbnails
Contents