Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-30 / 78. szám

NÓGRÁDI NfPOJBAO 1959. szeptember 30. Á pártdemokrácia erősödése a pártélet megjavításához vezet A pártértekezletre készülnek a Salgótarjáni Üveggyárban A párt életében minden nagyobb feladat kap­csán le lehet mérni a párt­élet és a pártépítés szabá­lyainak érvényesülését. Most, amikor az alapszervi vezető­ségválasztások már végefelé közelednek, szintén megvon­hatjuk a mérleget egy sor kérdésben. E cikk keretében a pártélet elengedhetetlen elvének érvényesülésében szerzett tap.asztalatok közül teszünk közzé egy párat. A párt ismérvei között ott szerepel az a meghatározás is, hogy a párt a munkás- osztály szervezett csapata. Működése a lenini demokra­tikus centralizmus elvein nyugszik. „Ezelőtt pártunk nem volt formálisan szerve­zett egész — mondotta Lenin —, hanem csak egyes csopor­tok összessége és ezért más viszonyok e csoportok között mint az eszmei ráhatás nem is lehetett. Most szervezett párt lettünk és ez igenis ha­talom létesülését jelenti, azt, hogy az eszmék tekintélye a hatalom tekintélyévé vál­tozik át, azt, hogy az alsó pártfórumok alá vannak ren­delve a felsőbbeknek.” A de­mokratikus centralizmus elve tehát biztosítja a párt szervezettségét, az egységét, a kollektív vezetést és felté­telezi a párton belül a bírá­latot, a vélemények szabad harcát. Betartása tehát a pártéletben azt jelenti, hogy a pártban szilárd fegyelem van, hogy a kisebbség alá­veti magát a többség dön­tésének, hogy az alsóbb szer­vek maradéktalanul végre­hajtják a felsőbb szervek ha­tározatait. Ha tehát azt mondjuk, hogy a párt min­dennapi tevékenysége során érvényesül a demokratikus centralizmus, akkor azt is mondhatjuk, hogy a pártélet egészséges, a párt belső éle­tében nincsennek bajok. Ez pedig azt jelenti, hogy meg­van a feltétele a pártonkívü- liek felé végzett jó munká­nak is. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a taggyűléseket, a vezetőségválasztásokat, ak­kor a következő legjellemzőbb tapasztalatokat észlelhetjük. A tapasztalatok között első­ként kell említeni, a párton- belüli dekomkrácia erősödé­seként kialakult és megerő­södött nyílt bíráló légkört. Irta: VONSIK GYULA Különösen áll ez az üzemi pártalapszervezetünk tag­gyűlésén. A bátor, nyílt vé­leménynyilvánítás, a párt po­litikájának, vagy egyes párt­tagok tevékenységének észre­vételezése azt jelenti, hogy a párttagjaink élnek a szer­vezeti szabályzat adta jogok­kal és kötelességekkel. Kü­lönösen nagy az értéke en­nek a nyíltságnak akkor, ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor az ellenfor­radalom utáni közvetlen év­ben a pártszervezeteinket az intrika mérgezte. Ennek kap­csán állapíthatjuk meg, hogy a pártszervezeteinkben az egység mind eszmei, szerve­zeti, mind a cselekvés terén egyaránt erősödik. A nyílt légkör feltétele ™ volt, hogy a pártban erősödött a kollektív veze­tés. A kollektív vezetés erő­södését ugyanakkor az kész­tette, hogy a párttagok bát­ran véleményt nyilvánítottak a vezetés munkájáról. A kol­lektív vezetés erősödése és a bátor véleménynyilvánítás tehát kölcsönhatásban van egymással. Az a tény, hogy a taggyűlésekre, a vezetőség kollektíván készítette el a beszámolót és abba körülte­kintően, nyíltan vetette fel a problémákat, jó vitaala­pot teremtett a vélemények elmondásához. A jó vita­szellemet bizonyítja, hogy egyes pártszervezetekben a hozzászólások száma elérte a párttagságnak egyharmadát. De a pártszervezetek összes­ségéről is elmondható, hogy a hozzászólások száma az előbbi taggyűlésekhez mér­ten jelentősen növekedett. Ha pedig a hozzászólások tartalmát nézzük, akkor még- inkább megnő a bátor véle­ménynyilvánítás értéke, mert a párttagok már olyan kér­déseket is bátran feszeget­tek, mint a vallásos világ­nézet problémája a párton belül. A pártdemokrácia ér­vényesülését mutatja az a tény is, hogy egyre több he­lyen kérték számon a veze­tőségtől a párthatározatok végrehajtásának állását, le­gyen az saját, vagy felsőbb szerv határozata. A taggyűlések tapaszta- lata bebizonyította, hogy a pártdemokrácia erősítése a pártélet megjavításához vezet. Ez azért jelentős, mert még mindig voltak és vannak olyan párttagok, akik félnek a demokrácia erősítésétől, félnek a vélemények szabad megnyilvánulásától. Bebizo­nyosodott ezeknek az állás­pontoknak tarthatatlansága, mert a párt épp azon keresz­tül erősödött, hogy a párt­demokrácia erősítését biztosí­tották. A párt ereje abban van, hogy megvitatja tevé­kenységét ,aztán a vita során határoz, ahol a kisebbség alá­veti magát a többség akara­tának. Tehát a párt nem vitaklub, hanem fórum, ahol a munka, az építés érdekében folyik a tervek megbeszélése. Különösen érvényesült ez je­lenleg, amikor a gazdasági építő munkának megjavításá­ról van szó. A taggyűlések számot ad­nak arról is, hogy a demok­ratikus centralizmusnak az a része, amely a felsőbb szer­vek határozatának végrehaj­tásában jelentkezik, hol tart most. Ismeretes, hogy az el­lenforradalom utáni közvet­len időben a párton belül a fegyelem, a centralizmus a leggyengébb. Áz alapszervek és egyes párttagok elhanya­golták a határozatok végre­hajtását, időben késleltették, vagy éppen vitatkoztak azon, hogy mi legyen vele. Ma már ez a múlté. Igaz, arról még szó esett több taggyűlésen, hogy itt, vagy ott késnek a határozat végrehajtásával, vagy nem a legegyszerűbb módon hajtják végre, de ezek a hibák már a fejlődés­ből adódó nehézségek. Itt is elmondhatjuk tehát, hogy a pártéletben igen fontos elvet egyre inkább a gyakorlatban valósítják meg alapszerveze- teink. A kongresszusra való ké- szülés során az alap­szervi vezetőségek újjáválasz- tásával kapcsolatban elmond­hatjuk, hogy az országos pártértekezleten jóváhagyott szervezeti szabályzatnak meg­felelően működnek pártszer­vezeteink. Ez pedig azt je­lenti, hogy egyre inkább ma­radéktalanul érvényesül a le­Október 11-én nagyüzemi pártbizottsági vezetőségvá­lasztó taggyűlést tartanak a Salgótarjáni Üveggyárban. A párbizottsági ülés előtt az előkészületek a beszámoló elkészítése sok munkát és feladatot ró a kommunisták­ra. Az előkészületek mellett el kell végezniük a soronlévő feladatokat is. Felkerestük Pauchli Rudolf elvtársat, a pártbizottság egyik vezetőjét, hogy tájé­koztatót kérjünk tőle mun­kájukról és távolabbi terve­ikről. — Sok új dolgot, hasznos dolgot várunk a lezajlott ve­zetőségválasztó taggyűlések tapasztalatainak alapján. Szeretnénk lelkiismerete­sen foglalkozni a párt­tagok felvetett javaslatai­val. probl imáival. Emiatt gondosan tanulmányozzuk a taggyűlések jegyzőköny­vét is, hogy fiüryele nmei kísérhessük a kommunis­ták által felvetett problé­mák alakulását. — Napjainkban az itteni alapszervezetek is egyik leg­fontosabb feladatuknak tart­ják a mátraszelei vízhálózat lefektetését. A pártalapszer- vezeti titkárok és vezetőségi tagok jó munkája, szervezé­se eredményeként eddig még minden egyes alkalommal voltak társadalmi munkások gyárunkból Mátraszelén. Dol­gozóink lelkiismeretesen helytálltak a magukra vál­lalt társadalmi munkaterüle­ten, átlagban valamennyien egy köbméter földet mozgat­tak meg a vízbevezetés érde­kében. Külön öröm, hogy a párt hangja, felszólítása visszhangra talált az asszo­nyok körében is, 43 nődolgo­zónk jelentkezett társadalmi munkára, s határozott kíván­ságuk, hogy mielőbb résztve- hessenek ők is ezen a köz­ügyét szolgáló megmozdulá­son. Ami a távolabbi tervein­ket illeti, egyelőre csak azt tudjuk mondani, két területen kívánunk javítani munkán­kon. Eddig sem volt különö­sebb probléma termelési el­lenőrző munkánkban, de en­nek jobbátétele érdekében a taggyűléseken határozatokat is hoztak. így például most már minden alapszervezetünk­nek héttaeú vezetősége van, közülük minden alapszervezet’ en egy elv­társat bíztak meg a ter­melési munkával és eze­ket a term lesi felelős elvtársakat havonta egy­szer beszámoltatja az üzemi pártbizottság végzett munkájukról. Másik tervünk a pártonkí- vüliekkel való kapcsolatot igyekszik még jobbá, szoro­sabbá tenni. A pártvezetőségi tagok közül minden alapszer­vezetben egy-egy elvtársat bízott meg a taggyűlés azzal, hogy kapcsolatot tartson kü­lönböző tömegszervezetekkel. Segítse munkájukat, érdek­lődjön a pártonkívüli dolgo­zók problémáiról, támogassa a tömegszervezetben végzett tevékenységüket. Pártmun­kánkban kissé újításnak számít a tömegszervezeti fe­lelősök megválasztása, de mi ettől az újítástól e területen munkánkban feltétlen javu­lást várunk. Soronkövetkező feladat még a pártoktatási év megkezdé­sével kapcsolatos teendők el­látása. Ezen a területen csak jót tudok mondani. A pártta­gok mellett igen szép szám­mal jelentkeztek pártonkívü- liek is a pártoktatásra. Sőt a határidőre jelentkezett elv­társaknak már meg is ren­deltük az oktatási anyagot, amikor még újabb dolgozók kérték, hogy résztvehessenek az oktatásban. Pillanatnyilag gondot okoz tananyaggal való el­látásuk, hiszen nem szá­mítottunk rájuk, de ter- mésztesen mindent meg­teszünk tanulásuk elő­segítésére. így foglalhatnám össze rö­viden jelenlegi munkánkat és távolabbi terveinkét. Se­gítséget, útravalót várunk a közelgő nagyüzemi vezetőség­választó pártértekezlettől is. Erre nagy gonddal készült fel a jelenlegi vezetőség, minden alapszervezetnél brigádvizs­gálatot tartottunk, alaposan felülvizsgá’tuk a pá tsze-vezet eddigi te­vékenységét, hibáit, meg­határoztuk a feladatait és a hiányosságokat. A brigádvizsgálatokról min­den alapszervezetben jegyző­könyvet készítettünk. Mon­dani sem kell, hogy a bri­gádvizsgálat úgy zajlott le, hogy például az egyes alap­szervezethez egy másik alap­szervezetből küldtünk brigá­dot a felülvizsgálatra. így az eredmény részrehajlás nélkül megfelel a való tényeknek. Jelenleg a pártbizottság tagjai tanulmányozzák eze­ket a jegyzőkönyveket, de gondosan újra és újra átta­nulmányozzák a vezetőségvá­lasztó alapszervi taggyűlések jegyzőkönyveit is. Az esetle­---------------------------------------­K ezdeményezés a nők elhelyezésére az Acélárugyárban nini pártépítés sarkalatos elve, a demokratikus centralizmus. A tapasztalatok során azt is megállapíthatjuk, hogy igen nagy eredményeket értünk el a pártegység megszilárdításá­ban, abban, hogy a vezetősé­gek munkájában érvényesül a kollektivitás, hogy megerősö­dik a pártfegyelem, hogy a határozatok meghozatalánál és végrehajtásánál a lenini nor­mák érvényesülnek. Kibővített ülést tartott az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége kedden ki­bővített ülést tartott. Az ülés megvitatta a vidéken lakó ipari munkások politikai, szakmai, kulturális nevelésé­nek helyzetét, megyénk hat minisztériumi, ipari vállalatá­nak bérhelyzetét, valamint a szénbányászat, építő- és épí­tőanyagipar téli felkészülé­sét. Az SZMT elnöksége a kérdésekkel kapcsolatban ha­tározatokat hozott. Az elnökség döntött a SZOT V. teljes ülése anyagának le- viteléröl is. Pedagógiai és módszertani kérdésekről tárgyalt az óvodai tagozat Pénteken délelőtt ülésezett először az_új oktatási évben a Pedagógus Szakszervezet keretén belül működő óvo­dai tagozat. Az óvodai tago­zat — amely az elmúlt évben is már jelentős eredménye­ke ért el az óvodai nevelés­ben — feladata, hogy a me­gye óvodáiban elősegítse a jó pedagógiai módszerek ki­alakítását, valamint az egyéb az óvodai neveléssel kapcsola­tos kérdések megoldását. Az első ülésen a résztvevők megvitatták az óvodai foglal­kozások vázlatkészítési prob­lémáit, a mesék illusztrálásá­nak kérdését, valamint az éves ünnepélyek anyagának összeállítását. Az ülésen résztvevő több­éves gyakorlattal és tapasz­talatokkal rendelkező óvónők közül mindenki kiegészítette hasznos javaslataival a vitát. Az óvodai tagozat éves ter­vet is összeállított, amelyben meghatározták az óvodákban sorrakerülő nevelési és szer­vezeti feladatokat. ges promemat újra meger- d.eklődjük, hogy a reális va­lóságnak megfeleljen majd a pártértekezlet beszámolója. A beszámoló tehát a gyár dol­gozóinak és kommunistáinak véleménye, tájékoztatása alapján készül. Mert mi fel­ismertük, munkánk jöbbáté- telének legfőbb záloga az: milyen jó kapcsolatot tudunk kiépíteni a dolgozókkal, párt­tagokkal és pártonkfvüliek- kel egyaránt. Megyénkben jelenleg a munkát keresők zöme idős nyugdíjasokból, illetve a nők köréből kerül ki elsősorban. Az Acélárugyárban most újszerű kezdeményezéssel próbálják megoldani a nők elhelyezését. Férfi munkahi­ány esetén az erők átcsopor­tosításával oldják meg a problémát. Megvizsgálják, melyek azok a munkakörök, amelyeket csak férfiak tud­nak ellátni és melyek azok, amelyek elvégzésére nők is alkalmasak. így az erők át­csoportosításával pótolják a fellépő munkaerőhiányt, a megürült helyekre pedig női munkaerőt vesznek fel. A Munkaügyi Minisztérium 209. sz. NAGYBÁTONYI VÁJÁRTANULÓ INTÉZETE 15-17 ÉVES FIÚKAT VESZ FEL VÁJÁRTANULÓNAK. Tanulmányi idő 15 éves fiúk részére 3 év, 16—17 éveseknek 2 év. Felvételt nyert tanulók az intézet otthonában kapnak elhelyezést és teljes ellátást. A tanulmányi idő alatt a tanulók munka­ruhát, egyenruhát és tanulmányi eredmény­től függően ösztöndíjat kapnak. Jelentkezni lehet szeptember 30-ig személyesen, (295) vagy írásban az intézet igazgatójánál. FIGYELEM! FIGYELEM! Október 2-án érkezik Salgótarjánba a BUDAPEST két különvonattaL Esténként fél 8 órai kezdettel tartja előadásait a kollégium parkban. Atrakciók randevúja című hatalmas műsorával. Figyelem! A cirkusz építéséhez alkalmi munkáso­kat felveszünk. (313) Nagyot nőttünk mi! No, majd meglátjuk!... Nagy Oszkár, a nagybátonyi Kossuth-bánya egyik mérnöke, aki maga is fiatal, KISZ- tag, mondta a forgácsi kiszeseknek ezt a néhány szót azon az ünnepségen, amelyen átnyújtották Berzák József 21 fős csapatának januártól augusztus 1-ig a széntermelésben elért 160 százalékos teljesítéséért a KISZ megyei bizott­sága által fiatal bányászcsapat oknak létesített vándorzászlót. Nagyon forróhangulatú ünnepség volt. Lehoczki Pista, a Berzák-csapat egyik tagja azt találta mondani, hogy ez a zászló többé nem cserél gazdát. Ezt kontrázta meg Nagy Őszi, igaz, elég óvatosan, de sokat jelentőn: „No, majd meglátjuk!“... Ahogy hallgatom ezeket a fiatalokat, én is azt mon­dom, nem lesz egyszerű dolguk azoknak, akik össze akar­ják mérni velük erejüket. Mert ezek a fiatalok nem a má­ról beszélnek, hanem a holnapról. Először csak amolyan lassú víz módjával indult az ün­nepség. Még az eső is elmosott néhány tagot, nem jöttek el. A KISZ-titkár is nagy általánosságban — de minden szavával igazat mondva — beszélt a munka jelentőségé­ről. A fiúk, a lányok fegyelmezetten hallgatták. Figyeltem Orosz Lajost, az aknászukat, aki maga is fiatal. Ült egy­magában egy asztalnál, gondolata valahol messze járt. A beszámoló alatt így voltak a többiek is. A lányok azért elkuncogták magukat. Hiába, a fiatalok nem szeretik az általánosat. Aztán a beszámoló végén Barta Robi, a zagy­vái igazgatóság megbízottja, ezt a csendesvizű ünnepséget egynéhány jólirányzott szóval fenekestül felzavarta. Mintha követ dobott volna a tó tükrébe. Az hitte volna az em­ber, hogy a hullámok elmoss ák az ünnepséget. Mert azt mondja: A napokban visszagurítottak a bányába két csil­lét, annyi kő volt a szén között. Meghogy: vízbe ejtették a motort és otthagyták. Nagyon bátran elmondta! Még azt sem takargatta, hogy a tanulás sem valami erős oldala a fiataloknak. Nem célozta pontosan a forgácsiakat, hanem valahogy úgy: menyemnek mondom, értsen belőle a fiam is. De hogy megélénkült az ünnepség! Véleményem szerint igazi ünnep lett! Jutalmat osztó ünnep, de minden moz­zanatában kifejezve, hogy a jutalom nem mannaként hull, becsülettel meg kell érte dolgozni. Ezek a forgácsi fia­talok sem rejtették véka alá a véleményüket. Nem is szán- ták-bánták bűnüket, mert hiszen bűnről itt szó sincs, jó munkát végeztek. Hanem hogy a jutalmat, amit megkap­tak, hogyan lehetne tartósítani, a munka eredményét ma­gasabbra emelni. Egymás után szóltak a csapat tagjai. Fiatalok, időseb­bek egyaránt. Majózki Jánosnak a beszéde — aki koridős a csapatban — egyenesen kifejezte, mentsék meg a bányá­ban maradt faanyagot, mert a sztíc. brigád cím elnyerése a takarékosságot is megköveteli. Es Csömör Emil, a párt­titkár? Ennek az embernek minden idegszála a munkán volt. Mert hogy egységesnek kell lenni az egymásnak nyújtó segítségben... Jó néhány okos szó, Érvelés, amely mutatta, ez a brigád csak most kezd igazán dolgozni. Ber­zák József, a csapat brigádvezetője, amikor szólt, az csen­gett szavából, hogy igaz, amit Barta Robi a szemükre ve­tett, de vajon miért hallgatja el, hogy a műszakiaknak milyen feladatuk van egy brigád támogatásában. Vajon miért kell két csapatnak egy szalagon szállítani a szenét és végül nem tudják megállap ítani, kiktől kerül több kő a szénbe. Hol rontják a minőséget. Rögtön összehasonlí­totta, mi volt régente a pala százalék juk és mennyi most a közös alapon. Az ünnep igazán ünnep lett. Ezek a forgácsi fiatalok úgy vizsgálták munkájukat, mintha egy országos kérdést vizsgálnának. Nagy jelentőséggel, nem szépítve, nem ta­kargatva semmit. Átvették a zászlót, jólesőn, büszkén. Már az asztalon volt az ünnepi virsli, sör, még a pálinka is. Jóízűen fo­gyasztották, de a szó a bányából szakadt, a munkáról csengett. Nagyot nőttünk mi! Rettentő nagyot. Az ifjúságunk az ország erejévé lett. Ügy mint a forgácsiak a medence ere­jévé. Valóban nehéz lesz elvinni tőlük a zászlót. Azért Nagy Őszi szavaival élve: — No, majd meglátjuk!... B. GY.

Next

/
Thumbnails
Contents