Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-26 / 77. szám

1959. szeptember 26. NOORADIN1FÜJBA8 3 A NÉPHADSEREG NAPJA Száztizenegy esztendeje, hogy az osztrák császár zsol­dosa, Jellasich horvát bán, hatalmas felfegyverzett se­reggel átkelt a Dráván, vé­gig pusztította a somogyi, tolnai falvakat és elindult, hogy eltiporja a népszabad­ság utolsó lángocskáját: a magyar forradalmat. Jellasich serege gyors ütem­ben vonult Pest felé. A for­radalom központja veszélybe dombjai a menekülő császá­1848—1959 I IR) ártunk életének nagy I* eseményeit éljük. Most zajlanak le a vezeto- ségválasztó taggyűlések. Mondhatnánk: derekán mar túl vagyunk a munkának. Ahogy haladunk előre, úgy mozta a haza földjét tipró “Megszületett és első győ-*nő túl a vezetőségválasztó ellenséget. A császár úgy vél- zeimét aratta a magyar hon-1 taggyűlés a párt keretein és te, elegendő lesz néhány tíz- védsereg. * válik országos eseménnyé, ezer horvát zsoldos a magyar Amikor mi 1848-49 utódai-1 Nem csupán a párttagok, forradalom leverésére. Té- örököseinek valljuk ma-1 hanem a pártonkívüli töme­vedett! Pákozd és Sukoro gúnyát, mindenekelőtt a sza-|gek szemében is. Nincs is Nyílt, őszinte szóval badságharc hazafias, haladót ezen csodálnivaló, hiszen ne- társadalmi feilődést előre vi-|pünkben mély gyökeret vert vő jellegét tekintjük sajá-|már, hogy a mi társadalmi tunknak. Amikor minden $ rendünkben a párt nagy je­ti szteletünkkel és megbecsü-1 lentőséggel bír, jelenük és lésünkkel az 1848-as magyar t hoÍnapuk kialakításában, honvédsereg harcaira emlé-* Érthető hát, hogy az egész kezünk, nemzeti és osztály-1 ország tekintete sokszoro- öntudatunkkal fordulunk | san az eddiginél, most a egyúttal az első magyar Ta-| párton függ. Nem lehet té­ri ácsköztársaság dicső törté-1 hát közömbös egyetlen párt- nelme felé is. Büszkék va-J tag előtt sem, milyen mun- gyunk arra, hogy a magyar* kát végez a vezetőségvá- proletár sereg ezernyi nehéz-1 lasztó taggyűlés. Hazudnánk, ség ellenére is hosszú időn | ha azt állítanánk, hogy alap- keresztül állta a jól felfegy- : szervezeteink mentesek a vérzett antant-ellenség túl-1 hibáktól, vagy hogy a párt­erejének rohamait, sőt ellen- támadásokba lendült és mesz- sze űzte az imperialista be­tolakodókat. 1919 hősies forradalmát és szabadságharcát már apáink vívták meg. A vérvörös sza­badságharcos zászlót ekkor már a magyar munkásosztálv IIIIIB emelte magasra. Amit az ____Wmmm 1848-as szabadságharc, az 1 919-es forradalom megkez­dett, az valósult meg 1945- ben. amikor a diadalmas szoviet hadsereg egyszer és mindenkorra kiűzte hazánk területéről az idegen hódí­tót. __________ 1848-1919-1945 egyenes tőr­h atára” teljes hosz- ténelmi folyamat, a fejlődés szában egybeesik folyamata. Emlékezzünk 1848 a baráti Csehszlo- szeptember 29-re, arra az vákia és hazánk ’(lőre, amikor a szabadság- országhatárával. harcos magvar nép diadalát határőre- hozta meg hősi küzdelmében, becsülettel R hősi küzdelmek a jelenhez is szólnak. Lelkesedünk leg­szebb hagyományaink emlé- hógy "biztosíts"ák ^n és levonjuk a szükséges határaink rendjét tanulságokat: mi sem va- gvunk rosszabbak es gyen­gébbek 1848 honvédéinél, 1919 vöröskatonáinál, mi sem féltiük jobban magunkat a haza becsületénél, a munkás­paraszt hatalom léténél. Er­re esküszünk! HORVÁTH JÓZSEF Megyénk északi Derék % ink teljesítik itt is kötelességüket, és a két baráti nép békéjét. Bányász híradó SZEPTEMBERBEN IS TÚLTELJESÍTIK A FÜTÖÉRTÉK TERVÉT A napokban fejezték be a szénosztályzókon a minőségi vizsgálatokat. Az elmúlt hó­nap azonos időszakához vi­szonyítva a vízválasztói osz- tályozón minden szénféleség­nél 30-40 kalóriás javulás mutatkozik. A zagyvái osz- tályozón csak a darabos szénnél van javulás, míg a többi szénféleségnél csökke­nés mutatkozik. Igen figyelemreméltó a kis- terenyei osztályzó helyzete. Nagy javulás ezúttal sem várható. Ugyanis az olyan akz’ák, mint Újlak, Teke, Pócsháza és Tordas, amelyek­ben jóminőségű szenet bá­nyásznak, nem teljesítik a mennyiségi tervet. Ezzel szemben a csigái lejtakna, ahol tudvalévőén igen rossz fűtőértékű szenet bányász­nak, jelentősen túlteljesíti a mennyiségi tervét. Bár már rövid idő van hátra a hó vé­géig, de ha a kisterenyeiek növelik a jóminőségű szén­nek termelését, talán még tudnak jelentősebb javulást elérni. Különösen szép eredmény született Mátranovákon, ahol már eddig mintegy 120 ka­lóriával teljesítették túl a fűtőérték-tervet. Nem mond­ható el azonban ugyanez a csipkési osztályzóról. Itt ugyanis komoly visszaesés mutatkozik. Nagybátonyban továbbra is tartják elmúlt havi jó ered­ményüket, sőt a gyulai osz- tályzón is javulás van. Elő­reláthatólag szeptember hó­napban is teljesítik bányá­szaink kongresszusi vállalá­saikat, mint az eddigi méré­sek igazolják, jelentősen túl­teljesítik a fűtőérték-tervet. KÉT A CÉLT AMOS FRONT MIZSERFÁN A mizserfai üzemegységnél már két acéltámos front üze­mel. Legutóbb Gusztáv-aknán indult egy új fejtés 80 cen­timéteres széntelepben. Itt is, mint a kisteleki bányában az acéltámos fejtés igen jól bevált. A napi teljesítmény átlagosan 14-15 vagon szén, amely az akna termelésének zömét jelenti. Az új fejtés másik érdekessége, hogy el­hagyták a szekrényácsolato- kat, s ehelyett dupla támsort alkalmaznak a törőélnél. Ez­zel a módszerrel tovább nö­velhető a fatakarékosság. Ugyancsak a gusztávi ak­nában a II. telepi siklóban megkezdték az F—4-es vágat­hajtógép alapvágatának el­készítését. A terv szerint a jövő hónapban a bányába kerül a második F 4-es fej­tőgép is, amellyel nagymér­tékben meggyorsítják majd a feltárási munkákat. CIKLUSOS MUNKA­GRAFIKON CSIPKÉSEN A közelmúltban indították be a csipkési aknában az acéltámos biztosítású front­fejtést. A megindulás után a tömegtermelő munkahely nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket. Az előreha­ladási sebesség alig érte el 24 óra alatt a 30-40 centimé­tert. Emellett igen nehéz és nagy fáradságot igényelt az omlasztás és az acéltámok visszanyerése is. A teljesítmények növelésé­re, valamint az előrehaladási sebesség meggyorsítására most új, nagyteljesítményű rabolóvitlákat építenek be. A fejtés alsó szárnyán kamra­fejtést alkalmaznak. A mun­ka folyamatosságára pedig elkészítették a ciklusos mun­kagrafikont. A felsorolt intéz­kedések révén lehetővé vá­lik, hogy a korábbi előreha­ladási sebesség megnégysze­reződik és így biztosítják az egyenletes termelést. tagok nem fertőzöttek már a különböző polgári beteg­ségektől. Ezt kár volna állí­tanunk, hiszen a pártonkí­vüli tömegek látják eré­nyeinket, de látják gyenge­ségeinket is. De azért már az is köztudomású a széles dolgozó tömegek előtt, hogy a kommunista ember le tudja dobálni magáról azo­kat a fertőző gócokat, ame­lyek esetleg betegségre haj­lítják, mert egy olyan erő gyógyítgatja, mint a párt nagy kollektívája. A hibáktól való megválás — mondhatnánk úgy is — megtisztulás, legjobb ideje az ilyen, egész országra ki­terjedő vezetőségválasztó taggyűlés. Hogy ez a meg­tisztulás teljes, maradéknél­küli tud-e lenni, sokban függ attól, útratalál-e a bí­rálat hangja. Helyes útra talál-e és célba ér-e? A ve­zetőségválasztó taggyűlések­nek ez talán egyik legalap­vetőbb feladata. Feladatá­nak kell ezt kikiáltani, an­nál is inkább, mert ez nem­csak a párttagság ügye, ha­nem a pártonkívüliek is ma­gukénak vallják. A pártot körülvevő tömegek szimpá­tiája attól válik függővé, erősödik, vagy gyengül, hogy a párt általános és he­lyes politikájának végrehaj­tása mellett mennyire tud egy-egy alapszervezet hibái­tól szabadulni. em lehet közömbös te­hát egyetlen alapszer­vezet, de egyetlen párttag előtt sem, hogy a taggyűlé­sek olyan szellemben foly­nak, amelyek megfelelnek a kritika lenini követelmé­nyeinek: hogy mélyreható, meggyőző, emberséges, kö­rültekintő és félreérthetet­lenül a hibát javítani szán­dékozó. Miután már több vezető­ségválasztó taggyűlés elvé­gezte feladatát, egy körül­belüli képet alkothatunk a végzett munkáról. És itt ma­radjunk mi, a kritikai szel­lem vizsgálatánál. Elöljáróban nagyon hatá­rozottan kijelenthetjük: alapszervezeteink túlnyomó többségében jó, hasznot- hozó ez a kritikai szellem. Kielégítő lehet minden em­ber számára: tisztultak alap­szervezeteink. Erősen meg­tépázták, mind a revizio- nizmus, mind a szektásság felé nyújtózkodó gyökereket. Ezeket mint nagy elvi kér­déseket említhetjük. De rög­tön hozzátehetjük: alapszer­vezeteink túlnyomó többsé­gében helyesen, uralkodóvá -vált a személyeket érintő bí­rálat is. Ezek is jóakaratúak, segíteni szándékozók vol­tak. Azt mondtuk elöljáróban, hogy alapszervezeteink túl­nyomó többségében. Ez te­hát feltételezi, hogy nem minden alapszervezetünknél van ez így. Ha pedig meg­gondoljuk, hogy a vezetőség­választó taggyűlések még nem záródtak le és máris hagytunk magunk mögött nemkívánnivalót, várható, hogy a még hátralevő mun­kánkban is lesznek hibák. Már pedig hibát hibára tor­nyozni nem lehet, ha még­olyán kicsi kupac is lesz ab­ból. A párt — amelytől jog­gal — oly sokat vár az or­szág, a dolgozók széles tö­mege foghíjasán nem élhet. A hiba nem csorbíthatja egyet­len alapszervezet életét sem. És vonatkozik ez a párttagok­ra is. A párttagság senki számára nem kötelező. Aki vállalta, az tudjon szembe­nézni a hibákkal és megsza­badulni tőlük. Igen ám. de hogyan? Ügy, hogy senki előtt nem hall­gathatunk el semmit A tag­gyűlésen, amely legalkalma­sabb a hibák feltárására, merjünk megmondani min­dent, ha még egyszer olyan kén vés is. Az Acélárugyár egyik alapszervezeténél szinte klasszikus példája adódott annak, hogyan nem szabad vi­selkedni egy párttagnak a taggyűlésen, még inkább egy ilven nagyjelentőségű vezető­ségválasztó taggyűlésen. A titkári beszámoló rendi én­módján elhangzott. Követke­zett a vita. Ennél az alapszer­vezetnél a vita is eléggé ál­talános volt. Mintha valami fékezte iml na az embereket. A szünetben az egyik tag — aki egyébként részt vett a vi­tában — odasúgja: „Nem akartam kipakolni. Pedig lett volna még. De tudja hogy van?!” Nem valami emeletes jellemre mutat ez a néhány szó. Elgondolkodtató, vajon ez a párttag érzi-e a jelentő­ségét, hogy egy ilyen párt­nak, mint a mi pártunk, a tagja? Vagy számol-e azzal, Kétszeresére növekszik a cserépkályha-gyártás LEVEL A ROMHANYI CSEREP KALYHA GYÁRBÓL A kályhacsempében mutat­kozó nagy kereslet, a lakás- építési program végrehajtása során felmerülő szükségletek indokolttá teszik a magyar cserépkályhagyártás fejleszté­sét. A Romhányi Cserépkályha- gyár jelenleg a kapacitásának két-háromszorosára kap meg­rendelést és így természete­sen a felmerült igényeket kielégíteni nem tudja. Amikor az igényeket figyelembe vesz- szük, azt is figyelembe kell venni, hogy a minisztériumi ipar a cserépkályhagyártást az államosítás óta tízszeresére emelte, azonban a cserép­kályha iránt mutatkozó ér­deklődés még ennél is na­gyobb mértékben fokozódott. Ezek alapján a Romhányi Cserépkályhagyár és a Me­gyei Pártbizottság javaslatai alapján az Országos Tervhi­vatal jóváhagyásával az Épí­tésügyi Minisztérium tervbe vette a meglévő romhányi kályhacsempe gyártó üzem teljes rekonstrukcióját és bő­vítését. Az építkezés az 1960. év tavaszán indul meg és 1962. év elején nyer be­fejezést. A beruházás során a gyár kapacitása a jelenlegi évi Vb. 20 000 cserépkályháról 40 000- re növekszik. Növekedni fog a cserépkályha béleléséhez szükséges samott áruk ter­melése is. A gyártási. techno­lógia jelentősen korszerűsö­dik, különösen a nyersgyártás területén, ahol a jelenlegi kézigyártásról gépi gyártásra fog a gyár áttérni. A szárí­tást a régi állványos szárítók helyett modern műszárító be­rendezések végzik majd és a nyersáru anyagmozgatása is leegyszerűsödik, munkaerő szükséglete jelentősen keve­sebb lesz. A termelés megnö­vekedése mellett a termelé­kenységi mutatók is jelentő­sen meg fognak javulni. A beruházási programhoz készí­tett gazdaságossági számítás a termelékenységnek mint­egy 30 százalékos növekedé­sét írja elő. Csökkenni fog a termékek önköltsége is. A csökkenés mértéke 5—8 szá­zalék lesz. A termelékenység növekedése következtében a kétszeres termeléshez a mun­káslétszám mintegy 1,6 szá­zalékos növekedése lesz szük­séges. Ez a növekedés helyi munkaerők alkalmazásával biztosítható, külön szervezett munkaerő toborzásra nincs szükség. A tervek szerint a beruhá­zás 1962 elején készül el és a teljes kapacitás is 1962 el­ső negyedévben lép be. Nagy nehézségeket okoz az, hogy az építkezés és a rekonstruk­ció végrehajtása közben a jelenleg meglévő gyárrészleg­nek folyamatosan termelnie kell és már a meglévő rész­ben is állandóan növelni kell a termelés mennyiségét. Ahhoz, hogy az építkezések a program szerint történje­nek. szükséges, hogy nemcsak a Romhányi Cserépkályha­gyár. hanem valamennyi ér­dekelt szerv pontosan az elő­írt határidőre szállítsa a hozzá tartozó munkákat. Radvánszky Sándor műszaki vezető hogy ennek a pártnak, amely megújhodott, milyen elkötele­zettsége van? Ilyen magatar­tással olyan feladatoknak, mint a mi pártunk és a párt­tagságunk előtt áll, nem le­het elindulni. Az ilyen párt­tag tán a legbecsületesebben akkor jár el, ha bevallja gyengeségét. Ez az érem egyik oldala, zon nyomban meg kell vizsgálnunk az érem másik oldalát is. Mi okoz­hatta ebben az emberben ezt a magatartást? Hol van a hiba? Állítható: minden mun­kásemberben — ha csak nem megrögzött, no de ezek itt nem jöhetnek számításba — több a jó, mint a rossz. Nem az történt, hogy belefagyasz­tották a szót? Vagy nem ad­tak hitelt szavának? Vagy — de erre gondolni sem jó — megmarták, lebecsülték, elő­re megfontolt szándékkal minden ütőkártyát kivettek kezéből és megfélemlítették? Ha így volt, akkor ez nagyon idegen a mi pártunktól, kis­ded játék, amellyel előbb- utóbb az ilyen dolgot elkö­vetőknek a szakadékba kell zuhanni. Ha így volt, a párt­tag, aki elmulasztotta a kritikát, vegyen erőt magán es bármilyen nehezére esik is, de mondja el véleményét. Pártvezetőségi taggyűlé­seinknek ilyen dolgokkal szá­molni kell, éppen úgy. mint azzal, hogy egyes taggyűlése­ken semmi kifogás nem me­rül fel és szavaz a tagság, mint a gép. Az egyik közigazgatási aiapszervezetünknél volt ilyen valószínűtlenül nagy egyhangúság. Nem sok hasz­not hoz az ilyen a konyhára. Ahol több ember van, ott többféle a gondolkodás. Nem állítja senki, hogy a nagy alapvető kérdésekben nincs meg az általános egyetértés, a teljes egység. De kétségbe­vonható. hogy a cselekvésben teljes egység legyen. S ha en­nek nem adnak hangot a tag­gyűlésen. vajon mikor akar­nak hangot adni? ersze, úgy részt venni a taggyűlés munkájában és nagy szavakat hangoztatni, mintha a tag idegen földről érkezett volna, nem sok ér­telme van. Pedig ez elég gyakori. De ki kell irtani. Minthogy helyesen tették az egyik salgótarjáni alapszerve­zetnél. A szóbanforgó párt­tag figyelt, szorgalmasan jegyzetelt, az ember azt várta, hogy valami nagyszerű dolgot fog mondani. Ehelyett azonban felpattant, beszélni kezdett és mondta, mondta a maga mondókáját. Mert csak mondóka volt. Semmivel, sen­kivel nem vállalt közösséget, felülről lefelé vizsgált min­dent, mindenkit. Nem volt neki jó semmi. Nem kereste a kivezető utat, csak kele­peit. mint az elkopott verkli. Vajon milyen párttag az, aki nem aggódik, nem vállal közösséget a saját családja, az alapszervezet munkájáért? Mindenesetre ha nem javít­hatatlan. gőgtől duzzadó ez az ember, a taggyűlés megvilá­gíthatja előtte magatartásá­nak ferdeségét. És meg is kell világítani. Ha nem hallgat a szépszóra, senkinek, de sem­minek nincs olyan ereje, mint a taggyűlésnek, kijóza­nítani, földközelségbe hozni az ilyen embert. És ezt meg is kell tenni. E gy-egy vezetőségvá- lasztó taggyűlésnek ezernyi feladata van. Sokrétű, bonyolult feladata. Kommu­nistáknak való, megvalósít­ható szép feladat: megerő­södve. megtisztulva kikerülni minden alapszervezetnek, alapszervezeti tagnak a tag­gyűlés után. Ennek egyik fel­tétele és fontos feltétele a marxista-leninista párthoz méltó szó diadalra juttatása. Nincs okunk elhallgatni, titkolni egymás előtt semmit. A nyílt szóért nem érhet sen­kit bántódás. Ehhez tartsa magát minden párttag. Ezt várják tőlük a dolgozók leg­szélesebb tömegei is, akik nagy érdeklődéssel kísérik a párt munkáját, és bíznak a pártban. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents