Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)
1959-09-09 / 72. szám
Tizenöt éves q Bolgár Nép köztársaság A bolgár ipar termeléséből ma már külföldre is jut Több mint félmillió új lakóház IS év alatt A Bolgár Népköztársaság immár fejlett ipari-agrár ország. Ipari termelésének össz- volumenje kilencszer akkora, mint a háború előtt volt. Az ipari és a mezőgazdasági termelés aránya 68:32 az ipar javára. A népgazdaság meggyorsított fejlesztésének új programja előirányozza, hogy 1957-hez képest az ipari termelést 1962-ben a kétszeresére, 1965-ben pedig a háromnégyszeresére kell emelni. A népi hatalom az elmúlt másfél évtized alatt jelentékeny vas- és fémipart teremtett. Hatalmas vas- és színes fémkohászati üzemek épültek, s ennek alapján kifejlődött a gépgyártás, az elektromosipar, a nehézvegyipar. Az ipari termelés 46 százalékát a nehézipar állítja elő. 1962-re a nehézipari és a könnyűipari termelés aránya kiegyenlítődik. A bolgár fémkohászat jelentős hazai nyersanyagbázisra támaszkodik. A leggazdagabb vasérclelőhely a Szófia-környéki Kremikovci község . közelében található. A leggazdagabb szinesfémlelő- helyek a Rodope-hegységben vannak. A „Lenin acélmű,“ a kördzsali ólom-cinkgyár, a „Georgi Damjanov“ rézgyár stb. 1958-ban 210 600 tonna acélt, 90 900 tonna öntöttvasat, 138 800 tonna hengereltvasat, 26 100 tonna ólmot, 8200 tonna cinket, stb. állított elő. 1965-re a fémkohászat a termelését 1957-hez képest a hétszeresére fogja növelni. A kremikovci érclelőhely szomszédságában hamarosan felépül az új vasipari kombinát, amely évi 400 000 tonna acélt, 300 000 tonna öntöttvasat és 300 000 tonna hengereltvasat ad majd a népgazdaságnak. Míg a háború előtt Bulgária csaknem minden szükséges gépet külföldről hozott be, addig ma figyelemre méltó gépipara van, amely az ország belső szükségletének nagy részét fedezi, s termeléséből kivitelre is jut. Mintegy 50 gépipari üzem különféle szerszámgépeket, villamos motorokat, dieselhajtású bányamozdonyokat, marógépeket, személyszállító és teherszállító hajókat, motorkerékpároA mezőgazdaság szocialista átalakításának eredményeképpen először 3457, átlagosan 11000 dekár kiterjedésű szövetkezet alakult, majd összevonásuk után számuk körülbelül 1000-re csökkent, s a megművelésükben levő földterület átlagosan 45 000 dekárra emelkedett. kát, rádiókészülékeket, televízióskészülékeket, hűtőkompresszorokat, traktor kivételével mindenféle mezőgazdasági gépet, akkumlátorokat, építőipari gépeket, feldolgozó gépeket stb. állít elő mind nagyobb mennyiségben. 1965- re a gépipar termelése az 1957. évinek az ötszörösére emelkedik. Noha az elmúlt 15 év alatt a nehézipar fejlesztésén volt a hangsúly, a könnyűipar és az élelmiszeripar is erősen fejlődött. A textilipari üzemek 1958-ban 169 millió méter gyapotszövetet, 15 millió méter gyapjúszövetet és 7 millió méter selyemszövetet gyártottak A zöldségkonzerv-termelés 91 000 tonnára emelkedett, s a gyümölcskonzerv, dohány, gyümölcs, bor keresett cikk a külföldi piacokon. Jelenleg a bolgár mező- gazdaságban mintegy 30 000 traktor, 5000 kombájn és több ezer különféle mezőgazdasági gép dolgozik. Ha 1939-ben egy traktorra 24 000 dekár megművelendő föld esett, úgy ez a szám 1959- ben 1600 dekárra csökkent. Tavaly a szántás 95 százalékát, a gabonafélék vetésének 80, az aratás 46, a csép- lés 98, a sorközi megművelés 30 százalékát gépi úton végezték. A gépesítés jóvoltából a mezőgazdasági munka termelékenysége 1951-től 1957- ig 24 százalékkal emelkedett. A bolgár mezőgazdaság egyik legsúlyosabb problémája az aszály. Több hatalmas víztároló épült, s ezek elektromos energián kívül nagy- mennyiségű öntözővizet is adnak a népgazdaságnak. A Duna és a többi folyó vizét szivattyútelepek segítségével vezetik rá a földekre. Az öntözött területek kiterjedése az 1944. évi 357 000 dekárról 1958- ra 4 500 000 dekárra, azaz a 12,6-szorosára növekedett. Bulgáriában a lakásépítés lépést tart a gazdasági fejlődés ütemével. 1945-től 1958-ig az országban összesen 529 000 lakóházat építettek, ebből 114 000-et városon és 415 000-et a falvakban. Az ország lakóterének egyharmada új ház. A lakóházépítések jelentékeny részét magánosok végzik, részben saját erőforrásaikból, részben a Bolgár Beruházási Bank által folyósított kölcsönökből. Az összeg, amelyet az állam a Beruházási Bank útján lakóházépítésre előirányoz, évről évre emelkedik. 1953-ban 9 213 000 léva, 1955-ben 100 000 000 lé- va, 1957-ben 200 000 000 léva, a folyó 1959. évben pedig nem kevesebb, mint 337 000 000 léva. A harmadik ötéves terv A bolgár egészségügy lendületes előrehaladásáról tanúskodnak az egészségügyi statisztika alábbi adatai: A halálozási arányszám 1921— 1940 között 13,5 és 20 ezrelék között ingadozott, míg tavaly mindössze 8,6 ezrelék volt. Még nagyobbak az eredmények a gyermekhalandóság ellen vívott harcban. A háborúelőtti 1935—1940-es évek 14,3 százalékos gyermekhalandósága 1957-ben 6,5 százalékra esett vissza. Az egészségügyi szervekre váró egyik legfontosabb feladat éppen a gyermekhalandóság arányának további esőmentese. A bolgár egészségügy ezeket a figyelemre méltó eredményeket a legfontosabb népbetegségek ellen vívott szívós harc árán érte el. Így a tuberkulózisban való megbetegedések száma az utóbbi 5—6 évben a felére csökkent Az ország egészségügyi intézményeinek összes száma az 1944. évi 977-ről 3456-ra, s az összes kórházi ágyaké i 1 886-ról 54 982-re gyarapodott. Bulgária az egészség- ügyi intézmények és a kórházi ágyak számaránya tekintetében több nyugateuró(1958—1962) után állami lakóházépítésre 810 000 000 lávát, szövetkezeti és magánépítkezésre 1 670 000 000 lévát irányoznak elő. A törlesztési határidő 25 év, a kamat 2 százalék. A Beruházási Bank által lakóházépítésre folyósítható összeg határértéke 40 000 léva. Egy összkomfortos kétszobás, átlagosan 90 négyzetméter területű lakóház építési költsége 65 000—70 000 léva. Az igényelt kölcsön 30 százalékát az építkezőnek letétbe kell helyeznie a Beruházási Banknál, vagy igazolnia kell, hogy hasonló értékű építkezési anyag van a birtokában. Az utóbbi években Szófiában és a nagyobb városokpai országot megelőz. Többszörösére növekedett az orvosok és az egészség- ügyi káderek száma is. 1944- ben mindössze 3516 orvos működött, míg számuk tavaly, csupán a közegészségügyi és társadalombiztosítási minisztérium intézményeiben, 10 183 volt. ban nagy lendületet vett a szövetkezeti lakóházépítés. 1959-ben a telekspekuláció megakadályozása végett törvényt hoztak, amely a városi telkek forgalmát korlátozza, s jogot ad a kerületi tanácsoknak, hogy a szóbanforgó telkeket kártalanítás ellenében kisajátítsa és tovább adja magánosoknak vagy szövetkezetnek. A falvakban a lakóházak jobbára a parasztok saját erőforrásaiból épülnék. A parasztok vagy maguk építik házaikat, vagy a termelőszövetkezetek építőbrigádjainak segítségével s ezeket készpénzben, illetve munkaegységeikkel fizetik. A Bolgár Beruházási Bank tatarozásra is folyósít kölcsönöket. A tatarozásra folyósított kölcsön legnagyobb értéke 5000 léva, amely ösz- szeg hat év alatt törlesztendő. A hiteligénylőnek itt is a kért kölcsönösszeg 30 százalékát letétbe kell helyeznie. * A Bolgár Beruházási Bank természeti csapások — árvíz, és földrengés — sújtotta lakosoknak is nyújt építési kölcsönöket. Az „Ernst Thälmann” gyapotfonógyárban Á bolgár mezőgazdaságban tért hódít a gép II bolgár egészségügy nagyszerű eredményei 3@ea@@@@@@eeee®e@eeeeeee@€Q®eee@@®e©®©©©®©©®©©©©6©®0 Az amerikai elnök nyugat-európai körútja a „nagy látogatás66 előtt Jó szakemberek — növekvő termelés A mezőgazdaság előrehaladásának egyik legfontosabb feltétele a káderképzés. A mezőgazdasági akadémiák 1944-től 1957-ig összesen 7377 agronómust, zootechnikust, állatorvost, és erdőmérnököt képeztek. Több mint 19 000 szövetkezeti elnök és brigádvezető végzett vezetőképző tanfolyamokat és több mint 24 000 gépész különleges technikumokat és traktorképző iskolákat. A nagyüzemi gazdálkodás, a gépesítés, az öntözés és a fokozott műtrágyafelhasználás következtében a növénytermesztés hozama és az állattenyésztés termelékenysége számottevően megnövekedett. így az 1934—1939 közti időszakhoz képest a búza hozama 7,7 százalékkal, a tengerié 29,3 százalékkal, a napraforgóé 50 százalékkal, a gyapoté csaknem a háromszorosára emelkedett. 33. sz. Autóközlekedési Vállalat GUMIJAVlTÖ SZAKMUNKÁST 0S BETANÍTOTT MUNKÁST keres. Felvétel bármikor a vállalat műszaki osztályán (Salgótarján, Rákóczi u. 247) _______________________(282) A hogy közeledik Hruscsov elvtárs amerikai utazásának időpontja, egyre növekvő figyelemmel fordul a világközvélemény a látogatás felé, amely joggal nevezhető történelmi jelentőségűnek. Érthető is e feszült várakozás és érdeklődés, hiszen a látogatás célja, — mint ahogy Hruscsov elvtárs legutóbb Sztanyica Vesenszkajában mondott beszédében kiemelte — a hidegháború jegének felolvasztása, annak lehetővé tétele, hogy a népek e modem „jégkorszak” után ismét fellélegezhessenek. Óriási érdeklődés nyilvánul meg a látogatás iránt, természetesen magában az Egyesült Államokban egyre több meghívás érkezik Hruscsov elvtárshoz a különböző amerikai városok és szervezetek részéről. Mint legutóbb közölték, szeptember 17-én például New York városa részesíti majd ünnepélyes fogadtatásban a Szovjetunió miniszterelnökét, s a híres Waldort-Astoria szállóban rendezendő díszebéden Wagner polgármester fogja köszönteni New York város vendégeként a szovjet kormányfőt. Köziben serény előkészítő munka folyik a diplomáciai színen is, és elsősorban ezzel állt szoros kapcsolatban Eisenhower elnök nyugat- európai látogatása. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek kölcsönös látogatását ugyanis szorongó érzésekkel, sőt, leplezetlen ellenségeskedéssel fogadják azok a körök, melyek létérdeküknek tekintik a hidegháború folytatását „Adenauer és De Gaulle, mint a kétségbeesés völgye és az akadályok hegye zárja el a csúcstalálkozóhoz vezető utat. Mindkettő hidegháborús harcos, mert csak a lehető leghevesebb hidegháborús viszonyok között gyakorolhatja a legnagyobb politikai befolyást” — írja ezzel kapcsolatban a New Statesman című angol politikai hetilap. Eeisenhower nyugateurópai körútját éppen az tette szükségessé, hogy Hruscsowal való történelmi találkozó előtt megpróbálja összeegyeztetni a NATO-n belül különböző irányokba húzó erőtényezőket, s legalábbis külsőleg helyreállítsa az Atlanti Szövetség egységének képét. Bár a Bonnban, Londonban és Párizsban folytatott tárgyalásaira szigorú titkolózás fátylát borították, s azokról mindezideig kevés megbízható információ szivárgott ki, annyi mindenesetre már most is megállapítható, hogy az Egyesült Államok elnökének legfeljebb részben sikerült megoldani kétségtelenül nehéz és kényes feladatát. Talán sikerült meggyőznie leginkább berzenkedő szövetségeseit, Adenauert és De Gaullet, a Hruscsowal való közvetlen találkozás szükségességéről és fontosságáról, ám a jelek arra mutatnak, hogy korántsem sikerült teljes egyetértést kialakítani az Atlanti Szövetség kebelében abban a döntő kérdésben, vajon milyen álláspontra helyezkedjék a szovjet kormányfővel folytatandó beszélgetés során a további teendők, elsősorban pedig a nagyhatalmak kormányfőinek csúcstalálkozója ügyében. Anglia látogatása után ugyanis világossá vált, hogy Mac Millan miniszter- elnök — tekintettel az angol közvélemény hangulatára és a közelgő választásokra — továbbra is kitart a csúcstalálkozó mielőbbi megtartása mellett, az amerikai kormány viszont szeretné halogatni és különböző feltételekhez kötni annak összehívását, „Megállapodtak abban, hogy nem értenek egyet” — ezekkel a szavakkal jellemezte a Reuter- iroda hírmagyarázója azt az eszmecserét, amelyet Eisenhower és Mac Millan a csúcsértekezlet problémájáról folytatott a rózsakertektől övezett cheyuersi villa történelmi relikviákkal ékesített dolgozószobá j ában. Londonban úgyszólván csak a csúcsértekezlet kérdésében mutatkozott nézeteltérés a két tárgyalófél között, Párizsban, az „akadályok hegyével” folytatott megbeszélésen mondhatni egyedül ebben a kérdésben értettek csak egyet: mint a tárgyalásokról kiadott közlemény hangoztatta, a csúcstalálkozót — melynek hasznos voltát ugyan elvben elismeri a közlemény — csak akkor kell megtartani, ha „kilátás mutatkozik pozitív eredmények elérésére”. A szűkszavú közlemény egyébként csak futólag utal azokra a kérdésekre, amelyekben pedig — mint Algéria, a NATO, a francia atombomba, s a francia nagyhatalmi szerep elismerése, ez az utóbbi egyébként De Gaulle első számú kedvenc vesszőparipája — komoly ellentétek jelentkeztek a közelmúltban a francia és az amerikai kormány felfogása között. Ez a tény arra mutat, hogy a látogatás „hagyományosan baráti légkörének” felszínes fitogtatásával csak elodázták, de alapjában véve nem oldották meg ezeket a kérdéseket. Vajon Eisenhower európai tárgyalásai mennyiben befolyásolják majd a Fehér Ház gs a Kreml falai között rövidesen bekövetkező történelmi találkozók alakulását és kimenetelét? Ez természetesen mindenekelőtt attól függ, hogy az Egyesült Államok vezetői valóban őszintén óhajtják-e a hidegháborús jégcsapok felolvasztását. Mindenesetre a Hruscsov— Eisenhower találkozó létrejöttének puszta ténye is arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban valami változás van folyamatban. Mint a France Observateur írta a minap: az amerikai közvélemény tudatára ébredt, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz képest lemaradt néhány életbe- vágan fontos területen. A leghozzáértőbb szakemberek figyelmeztették, hogy Amerika — most első ízben — könnyen elérhető célponttá vált háború esetén, s e figyelmeztetést sűrűn kellett ismételgetni ahhoz, hogy behatoljon az agyakba. A francia lapnak e figyelemre méltó megállapítását még csak azzal szeretnénk kiegészíteni: természetesen Nyugaton még nem minden agyba hatolt be ez a felismerés, annak tudata, hogy a nemzetközi erőviszonyok eltolódtak, s a háború immár „nem kifizetődő megoldás”. Még nem kis erők ágálnak az ellen, hogy a két világhatalom vezetőinek találkozása — ha már e találkozást nem is képesek megakadályozni — konkrét eredményekhez vezessen. Kifejezésre jutott ez néhány amerikai politikus legutóbbi nyilatkozataiban — de tükröződött Eisenhower európai útját kísérő egyes jelenségekben is. Ám ugyanakkor az amerikai elnök körútja során ismét világosság derült arra is, hogy magán a nyugati világon belül is egyre inkább tért hódít a józan felismerés. Meg kell találni a kivezető utat a hidegháborús zsákutcából és új, egészséges alapokra kell helyezni a Kelet és Nyugat kapcsolatait.
