Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-09 / 72. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 9. A szocialista öntudat olyan emelője a társadalomnak, amely nagyszerű lendületet ad a munkához (Folytatás az 1. oldalról.) szerettünk volna elérni, még ebben az évben elérjük. Ez a cél az eddigiek alapján nyugodtan állíthatom, elér­hető. Ez népünk fejlődése szempontjából, életének alakulása szempontjából nem mindegy annál is in­kább, hiszen az ellenfor­radalom idején elveszített tempóból és időveszteség­ből most majdnem egy egész esztendőt be tud­tunk hozni. Elvtársaim! Ennek az évnek ■agy eredményei között kell számontartanunk és megemlé­keznünk arról a nagy társa­dalmi alakulásról, amit a szo­cializmus alapjainak lerakása terén az elmúlt bányásznap óta elértünk. Ügy tudom, hogy erre a gyűlésre meghív­tak mezőgazdaságban dolgozó parasztembereket is, termelő- szövetkezetek képviselőit. Meg kell mondani elvtársak, hogy túl a termelési érdeken, az egész nép fő célja tekinteté­ben egy óriási jelentőségű, nagy előrelépés volt az, amit télen és tavasszal el­értünk, hogy az országban "evő-—tgrmelőszövetkezeti tagok szál11* és körülbe­lül a m?f*B<ivclt föld területe is hároifíszorosara növekedett. Elvtársaim! A munkásember, a bányászember egy „kissé“ jobban érzi, mint a paraszti dolgozó, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy végre a szocialista társada­lom alapjainak lerakását be­fejezzük, hogy végre fölépít­hetjük a szocialista Magyar- országot, azt az országot, ahol a tulajdonviszonyok már olyanok lesznek, hogy min­denütt megszűnik az ember­nek ember által való kizsák­mányolása, és egész erőfeszí­téseinket a termelés fellendí­tésére fordíthatjuk. Elvtársaim! Megmondom őszintén, mi a parasztembe­reket, akik a télen és a ta­vasszal a tsz-be léptek, min­denképpen támogatjuk, min­denkivel szemben megvédjük. Üdvözöljük ezeket a paraszt- embereket, mint akik a lehető legokosabbat tették saját csa­ládjuk, saját népük javára, a nemzet javára. Mert ők a jövőt hozták előbbre. És mi nagyon bízunk ab­ban, hogy ez a fejlődés tovább tart, és most már emberileg belátható időn belül a szocialista Ma­gyarország alapjait telje­sen lerakjuk. (Taps.) A szénből egy jónéhány- szor többet termeltünk most, mint a régi kapitalista világ­ban. Egész ipari termelésünk 350 százaléka a réginek. Mezőgazdasági termelésünk csak 15 százalékkal nőtt. így a nemzet nem tud gyorsan előremenni a haladás útján. Ezért is kell a szocialista fej­lődés ütemét minden erővel előmozdítani. Na most az itteni szénme­dence dolgozóinak eredményé­hez — állítom — olyan or­szágos tényezők is hozzájá­rultak, mint az a körülmény, hogy a párt politikai vonala helyes és a kormány szüár- hogy az egész felkelésnek 'a dán tartja kézben az ügyet. Vietnámi Demokratikus Köz- Mert ha ez nem így volna, társaság, a mi Ho Si Min ba­nkkor nehéz lenne szenet tér- rátunk az oka, meg a Kínai melni, és különösen többet Népköztársaság. Hát ezért ér­termelni, jóminőségűt és ol- dekes egy dolog ez. Mikor csóbbat. Amikor az eredmé- Magyarországon kívülről pisz- nyekről beszélünk, számot kált ellenforradalmi fölkelés kell vetnünk, hogy honnan volt, azért mi voltunk a hibá- jön ez az eredmény, hogy sak. De ha ők piszkálnak kí- erősítsük azokat a tényező- vülről, azért meg a szomszé- ket, amivel még jobb ered- dós demokratikus országok a ményt lehet elérni. Az ered- hibásak. Micsoda igazság ez? mények elérésében természe- Nem, ezért ők a hibásak, tesen közrejátszik az, hogy a munkáshatalom, a porletár- diktatúra erős. Mert nem lehet szocia­lista építés akkor, ha a proletárdiktatúra nem erős. De segít a nógrádi medence dolgozóinak s az egyszerű bá­nyászoknak a nemzetközi helyzet is. Áz imperializmus tovább fegyverkezik A nemzetközi helyzet elv- társaim olyan, hogy az im­perializmus fegyverkezik, most is, ugyanúgy, mint ta­valy, vagy tavaly előtt. Har­col a népek ellen. Hát na­és ha sokat okoskodnak, itt is ugyanaz vár rájuk, mint ami más provoká­ciós területeken vár. Ugyanakkor az imperializmus miközben fegyverkezik, vál­ságban van. Mert ezek a gaz­dasági krízis-hullámok időről időre jelentkeznek és a bá­nyászok talán a szaklapokból tudják, hogy jelenleg is az a helyzet Nyugat-Németor- szágban, Belgiumban, hogy a bányászoknak tízezreit szórták ki az utcára úgy, ahogy itt a Horthy-rendszer alatt volt. Ezután Kádár elvtárs be­szélt Hruscsov elvtárs ame­rikai útjáról, majd így foly­tatta: Elvtársaim! Ami a belső helyzetünket illeti, önök itt gyón jól tudjuk, hogy lassan élnek, s az önök látósugara már hatodik" ^esztendeje, az kiterjed az egész megyére, algériai népet egy hatalmas Tudják mi a megyében a imperialista hadsereg öli és pusztítja, de legyőzni nem tudja. Azonkívül provokál az imperializmus Laoszban is. Az imperialistáknak az a céljuk, hogy provokáljanak, háborús feszültséget csináljanak és rá­galmazzák a demokratikus ál­lamokat. Laoszban kitalálták, helyzet. Ez az a helyzet. országban is A párt becsülete, vezető szerepe, a tömegszerveze­tek munkája, az állami, gazdasági vezetés és a tö­megek egysége erősödött az utóbbi esztendőben. Ez feltétlenül eredménynek mondható. Ami az ellensé­geinket illeti, hát azoknak a hangja még halkabb lett ez alatt az év alatt, ök most úgy vannak, nem tudják mi­ben reménykedjenek, őszin­tén szólva: voltak olyan em­berek, akik abban bíztak, hogy ha háború lenne, ak­kor majd megváltozna a hely­zet és velük nem tudom mi lenne. Hát ugye nehéz azt elképzelni, hogy ha valahová leesik egy bomba, vagy va­lami hasonló, hogy az majd választékot fog tenni, hogy az párttag-e vagy nem párttag, gyáros-e, vagy bányász. Hogy majd a párttagra és a bá­nyászra mindig ráesik, a gyá­rost meg kihagyja. Hát ilyes­mi nincs. Hazánk nemzetközi tekin­télye is növekedik. Tudják nagyon jól, hogy az egész szo­cialista táborban és a nem­zetközi munkásmozgalomban volt becsületük a magyar kommunistáknak és a magyar forradalmároknak, mert szem­beszálltak az ellenforradalom­mal. Na most a két és fél év alatt stabilizáltuk egész rendszerünket, sok eredmény van, amely megnövelte a be­csületünket, nemzetközileg azok szemében, akik szimpa­tizálnak a szocializmussal. De az ellenségeink is úgy van­nak ám, hogy egy kicsit az ő szemükben is növekedett a tekintélyünk. Kénytelenek el­ismerni, hogy a rendszer megerősödött, az élet jó, a pártnak van tekintélye, s ezt nem tudják letagadni. Hi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk A mi népünk már negy­ven esztendeje vérez, harcol, szenved ezért a munkáshatalomért. Nem fogja ezt ő már odaadni senkinek. Megvédjük ml ezt. És ha valakinek kedve van még egy menetre ebben a mérkőzésben, le fogjuk tör­leszteni a maradékot is, az adósságot is, meg a kamatot ládjába tartozik és tudjuk, hogy amíg a föld forog, in­nen soha tágítani nem fog. (Taps.) Mi a kapitalista orszá­gokkal a békés egymás mellett élés hívei va­gyunk. De azt meg kell mondani, hogy a bel- ügyeinkbe beleszólni nem engedünk. öntözte, hát az a könnye volt? Nem, kásasszonyok, parasztasszo­nyok könnye, akik siratták a fiaikat, mert meghaltak azért, hogy ez a föld magyar ma­radjon és ez a nemzet to­vább éljen. Ezért mondjuk mi, hogy mi kommunisták vagyunk, a legjobb hazafiak, akik ehhez a néphez tartozunk. Ök még mindig folytatják kü- _________________________ i s. Mert a mi népünk még lönböző nemzetközi ^ fórumon, (Taps.) Az nem lehet hazafi, nem fizette meg mindazt, hogy a mi képviselőink meg- még ha reggel, este az ima amit 1919-ben ezek a vadál- bízólevele jogos, vagy nem mellett a Himnuszt meg a latok a proletárdiktatúra jogos. Ha valaki olyan illú- Szózatot elénekli is, aki a után csináltak. És még azt ziókban él, hogy nyomással heti dollárcsekket az Egye­sem fizette meg, amit Horthy akarja elérni: a mi képvise- sült Államokban veszi fel és 25 éven keresztül az öntuda- lóink egy nemzetközi fóru- ott óbégat a haza fájdalmá- tos munkásemberrel, a kom- mon, New Yorkban legyenek ról. Nekünk vannak fájdal- munistával, meg a demok- jóváhagyva, az nagyon téved, maink és vannak gondjaink, rátával csinált, — amit a nyi- A Magyar Népköztársaság de ezeket ők csinálták a ma­lasok csináltak —, meg az ENSZ-képviselőinek és az guk idejében, amikor urak 1956-os „vitézek“. Még van összes többi szervezetnek a voltak, beleértve az 1956-os hátralék, tehát ha kell, majd megbízólevelét sohasem az néhány napot is, amikor csak mi letörlesztjűk. (Taps.) USA alelnöke, hanem mindig félig voltak uraik és nem is Úgyhogy elvtársaim, a mi a Magyar Népköztásaság El- mindenütt. nöki Tanácsának elnöke — amíg él, és sokáig éljen! — Dobi István fogja aláírni. (Taps.) Elvtársaim! Mi, hazafiak és ugyanakkor internacionalisták politikánk lényege: demok­rácia, szabadság a népnek és diktatúrát a nép ellenségei­nek. És ez így is marad. (Hosszantartó taps.) A nemzetközi politikánk az, hogy mi a szovjet—ma­gyar barátság hívei vagyunk. Erről a barátságról büszkén beszélünk. (Taps.) Mi a szo­cialista tábor egységének hí­vei vagyunk Mi büszkék va­Mi nemzetköziek vagyunk, igen, azért, mert hazafiak va­gyunk. A mi véleményünk szerint a nemzetről nem ejt­het egy szót sem az az em­ber, aki nem a dolgozó nép vagyunk. Erről a hazafiságról oldala mellett áll. nagyon sok szó esett már, nagyon sokat vitatkoztak ezen az emberek. Én emlékszem arra az időre, mert úgy adó­dott, hogy életem egy részét Ez a nemzet a dolgozók­ból áll és nem az egykori kiváltságosokból. (Taps.) És magától értetődik, hogy gyünk arra, hogy a magyar kapitalista világban éltem le. mi is ott keressük testvérein­nép a szocialista népek csa­Akkor minket, kommunistá- két, meg a szövetségeseinket, kát hazaárulónak neveztek, ahol velünk egyetértő embe- Sőt nemcsak a kommunistá- rek vannak, a Szovjetunióban, kát, hanem a munkást, a meg Kínában, meg Csehszlo- parasztembert, aki szót mert vákiában, meg a többi test­emelni a dolgozó érdeke mel- véri szocialista országban, lett. De hát tisztázzuk már Ok is a maguk barátai kö- egyszer ezt a hazafiságot ma- zött keresték a magukét. Hát gunk között is, meg ilyen csak tessék egy pillanatra szájhősök felé is. Én szemé- megnézni, hogy mikor, ki, ki- lyileg, és általában a mi pár- nek segített. Nem olyan na­tunk a magyar történelem nagyjait tiszteli. Kérdezek valamit: a sza­badságharcban, háborúban ki védte a hazát? Hát nem az gyón nehéz ez! 1919-ben, ami­kor a mi embereink a népha­talomért harcoltak, a prole­tárdiktatúráért, fegyvetársaik azok voltak, akik a szovjet a dolgozó ember, az az állati hatalomért harcoltak a cári sorsba tartozó paraszt, meg jobbágy, meg munkás? Nem ez védte mindig ezt a hazát? És ha a frontokon el kellett esni, hát nem ez a dolgozó Oroszországban. Amikor a Horthy alatt nyomorúságos körülmények között mi küz­döttünk, a párt föld alá szo­rítva, kiben volt a mi re­Meleg kézszorítás. Kádár elv társ további sikereket kíván a nógrádi szénmedence bányászainak grófnők a mun­a nemzet pusztulása szélén álltunk, hát a nép, a nem­zet reménysége nem a Szov­jetunióban volt és nem a Szovjetunió ■ szabadított fel bennünket a fasiszta hordá­tól és Horthy pribékjeinek az uralma alól? A Szovjetunió szabadított fel és ott vannak a mi barátaink. 1956-ban is ők segítettek bennünket, ök hol keresik barátaikat? Amikor itt harcoltak a prole­tárdiktatúra vöröskatonái — akiknek az idén megadtuk a tisztességet és már ideje volt, hogy megadjuk —, hát ki ment el idegen beavatkozó csapatokért, hát nem Bethlen gróf szaladgált Bécsbe, nem Horthy szaladgált Szegedre? Az egyik francia tábornok kezét-lábát csókolta, a másik meg az angol—amerikai üz­letembereknek könyörgött, hogy adjanak csapatokat és idegen fegyeverekkel törték le a mi proletárdiktatúrán­kat. Ezek voltak a hazafiak? És a Horthy is honnan kért pénzt? Hogyan konszolidálta magát a magyar nép szeren­csétlenségére huszonöt eszten­deig? Hát honnan pénzelték őt? Kölcsönt kapott az ak­kori Népszövetségtől. Aztán együttműködési szerződést kö­tött vele az Egyesült Államok kormánya. Ez is egy érdekes ténye az amerikai "demokrá­ciának. Horthyval együttmű­ködési szerződést írtak alá valamikor 1928-ban, a Ma­gyar Népköztársasággal meg 1947-ben felbontották az együttműködési szerződést. Micsoda demokraták ezek, hogy a böllérkéses Horthy az nekik demokrata volt, a Ma­gyar Népköztársaság emberei meg nem demokraták. És 1956-ban hová mentek ök- segítségért? Nem az Egyesült Államok hadigyá­rosaihoz? Ott kapták a pénzt, ott adták nekik a Szabad Európa rádiót. Hát bocsánatot kérünk, ha ők mehetnek min­den nép ellenségéhez segítsé­gért. akkor nekünk jogunk van a minden nép barátjá­hoz, a Szovjetunió és a többi szocialista országhoz menni. (Taps.) Amíg a nép kezében van a hatalom, minden hibát ki tudunk javítani Ezek után Kádár elvtárs a párt vezetőségi választá­sáról beszélt, majd így foly­tatta: Fel keli használni a kong­resszusi készülődést, hogy tö- mörítsék jobban a kommunis­ták sorait. A hibákat tegyék szóvá és nyesegessék le, meri az emberek hajlanak a szóra, csak legyen valami kollektív erő, ami őket a jóra szólítja. A másik, hogy erősíteni kell a párt és a tömegek kapcso­latát. Most jó a kapcsolat. Ennek nagyon fontos része az, hogy a pártnak nincs titka. Az országnak különle­ges nehézsége nincs. (Folytatás a 3. oldalon.) Kossuth-díjasok az ünnepségen. Kazinczy bordás László Kossuth-díjas vájár és társa Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész társaságában. ember esett el? Hát azért ménységünk? Abban az or- mondjuk mi, hogy az a vér szágban — ha még egyedül szent a mi számunkra, ami volt is a világban — a munká- ezt a földet ezer éve öntözi, sok és a parasztok szent ha- Mert ez a dolgozó emberek zája, a Szovjetunióban. (Taps.) vére volt. És az a könny, A háború legkomiszabb amely a földünket ezer évig esztendejében, amikor tényleg Együtt ünnepeltek bányászainkkal a megye dolgozó pa­rasztjai is. Népviseletbe öltözött leányok és fiúk az ün­nepi nagygyűlésen.

Next

/
Thumbnails
Contents