Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-01 / 61. szám

1959. augusztus 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A tanulásban a fejlődésben is... A Női EGYENJOGÚSÁG ÉS FELTÉTELEINEK BIZTOSÍTÁSÁRÓL Százhúsznál is több lány és asszony dolgoz;:; z Na&yöáto- nyi Szolgáltatónál. A Válla­lat 923 dolgozójának tehát mintegy 20 SZÁZALÉKA NO. Ha megnézzük, hogyan osz­lik meg a nők létszáma ? vállalat egyes munkehelyein, a következő eredményt kap­juk. Adminisztratív munkában hét lány, illetve asszony dol­gozik, segédmunkásként 18-at foglalkoztatnak. A legtöbb nőt az osztályozón találjuk, itt 55-en vannak. A nők zöme; 38 fő, a palaválogatásban munkálkodik, hat vizsgázott gépkezelő, nyolc vibrátorkezelő és három mérlegkezelő, a vi­szonylag tisztább és könnyebb munkahelyeken dolgozik. Nem sokkal kevesebb a kötélpálya nődolgozóinak száma; a 40 nő­dolgozóból 26 csilletoló, 12 ki­lökő és két gépkezelő. A gépkezelőknél magasabb képzettséggel csak az egyet­len női műszaki rajzoló és technikus rendelkezik, emel­lett még egy fiatalasszonynak van ipari tanuló iskolai kép­zettsége. Vezető beosztásban egyetlen nőt nem találunk, még a szakszervezeti vezető­ségbe is csak egy nőt vá­lasztottak, Andráska Jánosné nőfelelőst, aki az asszonyokat inkább, mint a nőtanács ve­zetője képviseli. Sőt az 57 fő­ből álló szakszervezeti bizal- mik népes táborába is csak négy lányt, illetve asszonyt választottak. Ha az után kutatunk, hogy mi az oka a nők mellőzésé­nek, sajátos dologba ütkö­zünk. A vállalat dolgozóinak NAGY TÖBBSÉGÉ VIDÉKI, a nőknek mintegy 80 százalé­ka jár be a' környező közsé­gekből. Ez sok mindent meg­magyaráz. Kétségtelen dolog, hogy ebből lehet magyarázni a nők bizonyosfokú lemara­dását az élet előrehaladásától. A vidékről bejáró anya alig várja a munkaidő leteltét, hogy siethessen családjához, hozzákezdhessen a második műszak szintén fárasztó fel­adataihoz. Az ugyancsak vi­dékről bejáró férfi könnyebb helyzetben van, a gyermek- nevelés, vacsorafőzés és a ház­tartás egyéb gondja nem húz* za haza, ott tud maradni és részt tud venni a különféle rendezvényeken és oktatási formán. Ellenben a lányok és külö­nösképpen az asszonyok, egyetlen oktatási formába sem kapcsolódnak be, sőt ha je­lentkeznek is merőben név­leges, papírjellegű a részvéte­lük. A vállalat párt-, szak- szervezeti és hivatali vezető­sége erőteljes mozgalmat indí­tott a még sajnálatosan meg­lévő analfabétizmus felszámo­lására. Egészen kis százalékot tesz ki már az írni, olvasni nem tudók száma, de sajnos az analfabéták zöme: nő. És még sajnosabb az, hogy szép­számmal van köztük 21 éven aluli natal, akiknek pedig már a mi rendszerünk igazán lehetővé — sőt kötelezővé — tette és teszi a tanulást. Még­is; a többszöri kérés, felszó­lítás, meggyőzés, felvilágosítás után sem járnak el az ingye­nes tanfolyamra. Meg kell pedig érteniük, hogy a mi tár­sadalmunkban fokozottabb szerepe van az egyéni és tár­sadalmi tudásnak, tanulásnak. És a képzetlenségből, szak­mai, politikai és kulturális fej­letlenségből is adódik, hogy a nőket nem tudják megfele­lően bekapcsolni a fontos tár­sadalmi munkába, nem tud­ják alkalmazni őket vezető be­osztásban sem. Sokféleképpen kísérleteznek a szolgáltatónál a dolgozók, és ezen belül különösen a nők képzésével. Egyes munkaterü­letek ma már törvényszerűen csak bizonyos szakmai képzés feltételével tölthetők be. Ter­mészetszerűleg a nagyobb tu­dást, nagyobb fizetés is kö­veti. Mégsem eléggé ösztön­ző ez a nők számára, sokan inkább vállalják az alacso­nyabb beosztást és az alacso­nyabb fizetést, csak tanulni ne kelljen. Ez olyan sajnálatos valami, amibe nem szabad belenyugodni. Újra és újra ke­resni KUTATNI KELL A MEGOLDÁST a tanulási lehetőség feltételeit, hogy a nők is minél tevéke­nyebben dolgozhassanak az élet legkülönbözőbb tőrülete­in. Kísérleteztek azzal is, hogy legalább a napi legfontosabb eseményeket, a legfontosabb időszerű kérdéseket ismertes­sék a dolgozókkal. De a vál­lalat sajátos helyzete az, hogy itt folyamatos munka van és reggeli, ebéd, vagy vacsora miatt nem lehetséges teljes leállás, a gépnek szakadatla­nul járnia kell. Tehát nem le­het jól kihasználni az étkezé­si időt erre a célra. Ha meg munkaidő utánra tesznek ilyen ismertető jellegű előadásokat és volna a nőkben is érdek­lődés, lehetetlenné teszi rész­vételüket a rossz közlekedés. Valamit talán itt kellene ten­ni, a megoldás gyökere itt van. Az utolsó busz 16,10 óra­kor indul, márpedig a rendez­vények nagy része egy óránál hosszabb időt vesz igénybe (nem is számítva a munka utá­ni tisztálkodást) és emiatt nem tudnak itt maradni a vidékről bejárók. Aki mégis marad, az késő éjjel ér haza és korán reggel, 4 óra után, már indulnia kell vissza a reggeli műszakra. Ez egészség­telen, káros a munkásra és a munkára nézve egyaránt. Valóban, mégegyszer csak hangsúlyozni tudjuk: a megol­dás gyökere az, segítsen min­den illetékes a közlekedési probléma rendezésében. Ez megoldana egy sor egyéb dol­got is, elősegítené a politikai és kulturális fejlődést, mert megteremtené ennek feltéte­leit. Egy másik, eléggé súlyosnak Korszerű virágkertészet lesz Salgótarjánban Nagyrészt társadalmi mun­kával kezdték még Salgótar­ján lakosságának virágellátása érdekében egy korszerű ker­tészeti virágház létesítését. Mintegy 3 holdnyi területen terveznek virágültetést, hogy a fejlődő várost minél szebb, pompásabb virágokkal tudják ellátni. A központi fűtéses, modem üvegházban pedig a kényesebb melegágyi virágok nevelését tervezik. A 270 ezer forintos költséggel létesített kertészetet már szeptembertől üzemetletik. A város szépségét növelő és a lakosság virágellátását biztosító üvegház és kertészet létesítésért külön elismerés ileti a Hazafias Népfront ak­tíváit. mondható problémája a nők­nek, a szénosztályozó SZÉNPOROS, PISZKOS LEVEGŐJE. Azt mondják, kifejezetten nem ártalmas az egészségre, de az is biztos, semmi esetre sem használ. Történt már kí­sérletezés a szénpor eltávolítá­sára. Az olcsó és egyszerű vízzel való locsolás a minőség rovására megy, a gépi meg­oldást pedig túl költségesnek találták. Már pedig a technika nagy századában, amikor he­gyeket mozgat meg és a világ­űrbe hatol be az ember, törőd­ni kell és meg kell oldani az ilyen mindennapos „földi” kel­lemetlenségeket is. Nem sza­bad abba belenyugodni, hogy drága a szénporszívó. Forin­tokban nem fejezhető ki az emberi egészség. Ráadásul nagy számban dolgozik nő ezen a munkahelyen, az ő életük pedig: a jövendő anyá­ké, különösen drága a mi tár­sadalmunknak. Igaz, hogy biztosított a tisz­tálkodási lehetőség, tágas, ál­landó melegvizes fürdő várja munka után a nődolgozókat is. A baj inkább ott van, hogy nem él minden lány és asz- szony ezzel a lehetőséggel. So­kan egyszerű kéz és arcmosás­sal elintézik a piszkos munka utáni tisztálkodást. Nagyon nagy, fokozottan nagy feladat és felelősség há­rul a szolgáltató párt- és KISZ, a nőtanács és szakszer­vezeti, a vállalat vezetőségére egyaránt. Itt olyanok az adott­ságok, hogy egészen egyszerű igazán a dolgozók érdekében történő juttatásokat sem vesz­nek igénybe a dolgozók, külö­nösen a lányok és asszonyok, mint például a fürdés, az in­gyenes tanulás, oktatás, műve­lődés, vagy az üdülés. Ebben az évben például 56 üdülési beutalóból csak kilencet ka­pott, illetve igényelt nő, és a kilencből is zömmel igazgató- sági dolgozó. Pedig éppen a fizikai munkát végzőkre RÁFÉRNÉ NAGYON A PIHENÉS, a kellemes, kedvezményes üdülés. Mindent meg kell ten­niük, szinte mindennapos fel- világosító munkával állandó­an foglalkozniok kell a dol­gozókkal, a lányokkal és asz- szonyokkal. Minden bizonnyal meg tudják találni a nehéz adottságok közepette is a meg­oldást, biztosítják dolgozóik fejlődését, megpróbálják és meg is tudják találni a tanu­lás, az emberek sokirányú fejlődésének minden feltételét. Újlaki Mária Szovjet vélemények a moszkvai amerikai kiállításról Egy hét óta sokezer moszk­vai lakos kereste fel a szo- kolnyiki-parkban megnyílt amerikai kiállítást. Az érdek­lődés igen nagy és teljesen indokolt. A szovjet emberek őszinte barátságot éreznek az amerikai nép iránt és ezt az alkalmát arra akarták felhasz­nálni, hogy megismerkedje­nek az Egyesült Államok mai életével. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, a kiállítá­son elmondott beszédében ki­jelentette, hogy a kiállítás hű és igaz képet ad az amerikai életről. Már a kiállítás első láto­gatói meggyőződhettek arról, hogy ez az állítás nem fedi a valóságot. A szovjet sajtó — amely sok elismerő és bí­ráló megjegyzést fűz a be­mutatott anyaghoz — megál­lapítja, senki sem várta a reprezentatív kiállítás szer­vezőitől, hogy a legapróbb részletességgel mindent bemu­tassanak. Ugyanakkor azon­ban a kiállítás anyagait szem­mel láthatóan úgy állították össze, hogy az propagandacélt szolgáljon, eltakarja a valósá­got és ideálisnak tüntesse fel az úgynevezett „amerikai élet­formái”. A kiállítás látogató; gyakran keveredtek vitába az oroszul jól beszélő tolmá­csokkal, vezetőkkel. « % »» Tízezer hektárral nőtt Románia rizs vetésterülete A rizstermesztés kiterjesz­tésére nyújtott állami támo­gatás lehetővé tette, hogy Ro­mániában idén mintegy tízezer hektárral nagyobb területen termesszenek rizst, mint ta­valy. Ma már az ország egész lakosságának rizsfo­gyasztását hazai termésből fedezhetik. A parasztok a szakembe­rek segítségével megkezdték a rizstermesztésre alkalmas további területek kijelölését. A megfelelő országrészen 11 000 hektár, részben talaj- javítással visszahódított terü­letet használnak fel célra. erre A sangháji tudományos intézetek és iparvállalatok együttműködése A sangháji tudományos in­tézetek idén több mint 50 kü­lönböző problémát, a főisko­lák, iparvállalatok és népi kommunák közreműködésével oldanak meg. Ezek a problé­mák a vas- és acélolvasztás­hoz, a gépgyártáshoz, s az agrotechnikai módszerekhez állnak közel. A sangháji tudósok 19 kü­lönböző csoportot szerveztek, amelyek feladata, hogy a több mint 400 gyárral rendszeres kapcsolatot tartsanak. Az együttes kutatómunka számos példájával találkozha­tunk. A textilipari kutatóin­tézet munkatársai heteket töltenek a textilgyárakban, hogy a dolgozókkal közösen alakítsák ki a leghasználha­tóbb géptípusokat. A Kínai Tudományos Aka­démia növénytani intézetének minden 10 munkatársa közül körülbelül 6 állandóan vidé­ken tartózkodik. Iskolaépítés Csehszlovákiában Csehszlovákiában a CSKP Központi Bizottságának az ok­tatásügyre vonatkozó leg­utóbbi határozata szerint, ki­lenc évre emelik a kötelező oktatást. Ezért a következő három évben hatezer új tan­terem felépítése szükséges, 250 ezer férőhellyel. 1961— 1965-ben összesen 18 500 tan­termet építenek. A harmadik és negyedik ötéves terv évei­ben pedig 41 ezer új általá­nos iskolai tanterem felépíté­sére kerül sor. Tekintettel a nők egyre fokozottabb foglal­koztatására, a bölcsőde háló­zatot tovább bővítik. Jelenleg Csehszlovákiában összesen 6300 bölcsőde működik, csak­nem 250 ezer gyermekkel. A harmadik ötéves terv éveiben a bölcsődék számára 2300 ját­szótermet építenek. Sok megjegyzést váltott ki például az a tény, hogy a be­mutatott képanyag egyálta­lán nem a valósághoz híven tájékoztat az amerikai nége­rek é étéről. Kiállították pél­dául Ralph Bunch-nak, az ENSZ néger főtitkárhelyette­sének fényképét. Sok látoga­tó emlékeztette azonban a tol­mácsokat arra, hogy Bunch-öt és fiát bőrük színe miatt éppen a közelmúltban nem vették fel egy New York-i teniszklubba. Igen sok kérdéssel fordul­nak a tolmácsokhoz a moszk­vaiak a bemutatott kulturá­lis vonatkozású dokumentum­anyagokkal kapcsolatban. Szó- vátették például, hogy a könyvkiállítás egyetlen vonat­kozásban sem említi meg az Amerikában virágzó geng­szter- és detektívirodáimat, az úgynevezett comicsokat. Nagy-nagy derültséget váltott ki a nézőkből az a néhány absztrakt képzőművészeti al­kotás, amelyet kiállítottak, ugyanakkor általában elisme­réssel adóznak „az emberi nem” című fényképkiállítás­nak, valamint a circorama- rendszerű mozi technikai meg­oldásának. A kiállítás látogatói kifeje­zésre juttatják elégedetlensé­güket: „Az amerikai propa­ganda szervek úgy látszik, a kapitalizmust akarták propa­gálni Moszkvában” — mondot­ta például egy moszkvai lá­togató. Sokan megállapították,, a kiállítás tervezői nem gondol­tak a szovjet emberekre, azt hitték, hogy a bemutatott ké­nyelmi cikkekkel, a szándé­kosan egyoldalúan csoportosí­tott anyagokkal sikerül meg­győzni a szovjet látogatókat a kapitalista életforma vala­miféle magasabbrendűségéről. áz ilyen kísérletnek azonban semmi eredménye sem lehet, hiszen kényelmi cikkek a Szovjetunióban is vannak. A szovjet ipar is mind nagyobb mértékben gyártja azokat a különleges háztartási és egyéb berendezéseket, ame­lyeknek kiállításától úgy lát­szik, sokat vártak az ameri­kai propaganda szervek. Laposfogó és röntgengép Új eljárással Nagyarányú export meg­rendeléseink teljesítése mel­lett, jelentős mennyiségű üvegárut készít a hazai ke­reskedelem számára is a Sal­gótarjáni Üveggyár. Most, a nyári „szezon” idején a fes­tett és csiszolt készletek, to­vábbá a sörös és pezsgős pa­lackok mellett több ezer liter tartalmú béfőttes üveg és ugyancsak nagymennyiségű 20—25 literes borosballon ké­szül a gyárban. A napokban kezdték meg egy újabb üveg­áru készítését: 200 gyógyszer- tár teljes üvegedény készle­tét gyártják soronkívül a Sal­gótarjáni Üveggyárban. A gyógyszertári üvegedények a hazai üveggyártásban legújabb gépi festő eljárásos szitanyo­mással készülnek. A külön­féle gyógyszerek megnevezé­sét maga az üveggyár égeti rá a tárolóedényre a gyógy­szertárakból ismert fehér, fe­kete és más színek alkalma­zásával. A minap egy kérésnek akartam eleget tenni. Sem időmet, sem erő­met nem vette volna igénybe túlságosan a fel­adat teljesítése. Mindössze egy rádió kikapcsoló gombot kellett volna Balassa­gyarmatról elhoz­ni. A súlya kö­rülbelül 3 deka­gramm, az ára ta­lán 1,20 forint. Útbaigazítóim valamiféle RA­VEL üzletet em­legettek. Azt mondják, keres­sem meg, ott ka­pok ilyen gom­bot. De hogy még az a kis idő se menjen kárba, először telefonon kerestem meg az üzlet vezetőjét. Előadtam vásárlá­si szándékomat. De már ilyen tá­volt beszélgetés után rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. — Hozza el a rádiót — magya­rázza — megcsi­náljuk ingyen. — Salgótarján­ból ?... — Igen! — Dekát a 46 forintos útikölt­ség?... No, meg az egyhuszas gomb... — Ha a bányá­szok minden zok­szó nélkül meg­teszik és elhozzák a rossz rádióju­kat, ugyan ma­guk miért nem tehetnék meg? Ez persze meg­lepett, mindjárt kértem, hogy mondjanak egy olyan bányász nevet, amelyiknek a tulajdonosa nem tiltakozik ez el­len. Nevet azonban nem mondtak. Ügy gondolom, ezt bizalmasan kezelik a válla­latnál. A beszélgetés persze tovább folyt a szavatos­sági előírásokról: ha más csinálja és kárt tesz a ké­szülékben, akkor mi m.ár nem csi­náljuk meg in­gyen. A vállalat úgy kívánja, hogy ide kell hozni...’ — Jó, jó! De mi van akkor, ha a szavatosásgi idő lejár? Akkor már nem kell ingyen megcsinálniok. Mégis el kell hozni? Saját fe­lelősségemre miért nem adnak kap­csolót? — Ja, kérem, azt magának is meg kell értenie, hogy a ■ gipszet otthon is meg tudnák keverni, ae az embert a törött lábbal be kell szállítani a kórházba szaksze­rű gyógyítása ér­dekében. Letettem a kagy­lót és mosolyog­tam. A drót má­sik végén meg talán arra gon­doltak, hogy meg­győztek arról: nincs semmi kü­lönbség a lapos­fogó és a rönt­gengép között. De most utólag, hogy mindenki lássa, ide írom: Téved­ték! Tévedtek, mert másért tet­tem le. — hege — A Szovjetunió nagyvárosai PP?“ lenlngród SZOVJETUNIÓ NAGYVAROSAI 1 9 3 9 “ Í Jtros! ür Á> o lisígik Simmrrf Tula O&ürttnagtm* mert 193» 19,59 millión felül közfitt 1/2-1 rpllbó közŐH o p 100 000- 1A» miHió kÖlöU m a 1939 1959 o A közelmúltban hozták nyilvánosságra a Szovjetunió­ban 1959. január 15-én meg­tartott népszámlálás eredmé­nyeit. A népszámlálás meg­állapította, hogy a Szovjet­unió • lakosainak száma 208 826 000 fő. Az 1939-es ada­tokhoz viszonyítva a lakos­ság 18 millió fővel gyarapo­dott. A Szovjetunió egész te­rületén a népesség növeke­dése 1939-cel szemben 9,5 százalék volt. Egyes vidéke­ken azonban, például a Tá­vol-Keleten 70, Közép-Ázsiá- ban és Kazahsztánban 38, Ke- let-Szibériában 34, az uráli területeken pedig 32 százalék volt a lakosság növekedési százaléka. Míg a Szovjetuniónak az 1939-es adatok szerint két vat rosa volt, amely több mint millió lakossal bírt: Moszkva és Leningrad, ez év elejére Ukrajna fővárosa, Kijev is elérte az egymilliós szintet. A milliós városok lakossága (1000 főben): Moszkva 5032, Leningrád elővárosokkal 3300, Ezenkívül a következő 22 város lakossága a félmilliót meghaladta: Baku 968, Gorkij 942, Harkov 930, Taskent 911, Novoszibirszk 887, Kujbisev 816, Szverdlovszk 777, Sztálino 701, Tbiliszi 694, Cseljabinszk 688, Odessza 667, Dnyepropet- rovszk 658, Kazán 643, Perm 628, Riga 605, Rosztov-na- Donu 597, Sztálingrád 591, Szarátov 581, Omszk 579, Ufa 546, Minszk 509, Jereván 509. A negyed- és félmillió la­kossal bíró városok száma 32, a 100 000—negyedmillióval bí­rók száma pedig 91 volt, úgy, hogy a Szovjetuniónak össze­sen száznegyvennyolc 100 000 lakoson felüli nagyvárosa van, amelyeket térképünk kö­zöl.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents