Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-19 / 66. szám

6 NÓGRÁDI NEPÜJSAG 1959. augusztus 19. Cserődi Jánosné a boldog nyertes A 28. heti lottó-sorsolás alkalmával Rétgágon Cserődi Jánosné, a helybeli földművesszövetkezet dolgozója 85 802 forintot nyert. A képen: átveszi a nyereményt. Termény csere-akció Kormányzatunk a termelők gazdaságos takarmányfelhaszná­lásának elősegítésére az alábbi terménycsere-akclőkat engedé­lyezte : Az egyéni termelők részére a Terményforgalmi Vállalat fel­vásárlóhelyei és bizományos földművesszövetkezetek átvevő­helyei korpa-kukorica akció ke­retében 100 kg morzsolt szok­vány minőségű kukoricáért 120 kg korpát adnak cserébe. Termelőszövetkezeteink felesle­ges takarmánykészletüket a kö­vetkezőkre cserélhetik ki: 100 kg árpa átadás esetén 130 kg korpát, 100 kg zab átadás esetén 120 kg korpát, 100 kg kukoricáért 120 kg kor­pát kaphatnak. Ezenkívül a tsz-ek árpáért zabot is kaphatnak, a külön megállapított cserearányok mel­lett. Részletes felvilágosítással szol­gálnak a Nőgrád megyei Ter­ményforgalmi Vállalat telepei és összes felvásárlóhelyei. NOGRÁD MEGYEI TERMENY- FORGALMI V. (251) Nyugat Nógrád megyei Népbolt Vállalat augusztus 23, 24-én, vasárnap és hétfőn tartja meg a Palóc Vásárt (250) Észak—Magyarország legna­gyobb Állami Áruházában a legnagyobb választékkal vár­juk kedves vásárlóinkat. (248) DLuiturálh kitek Anyós generális című 3 felvonásos operettel érkezett megyénkbe az Állami Déry­né Színház. Előadást tarta­nak augusztus 21-én Nagy- bátonyban, 22-én Balassa­gyarmaton, 23-án Nemtiben, 24-én Homokterenyén, 25-én Kazáron, 26-án Karancske- sziben, 27-én Sóshartyánban, 28-án Rákóczi-telepen, 29-én Jobbágyiban, 30-án Karancs- lapujtőn, 31-én Mizserfán. Augusztus 20-án avat­ják az új művelődési otthont Mátraszőllősön. Ebből az al­kalomból az Állami Déryné Színház Jókai: „Aranyem­ber” című színművét mutat­ja be. Négy mozit avatnak a megyében alkotmányunk ün­nepén. Endrefalván és Érsek- vadkerten normálfilmszinhá- zat, Mátraszőllősön és Gal- gagután keskenyvetítőgépes filmszinházat építettek. A felavatásra kerülő filmszin- házakra mintegy 400 000 fo­rintot költött a megyei Mo­ziüzemi Vállalat. mmr A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége legutóbbi ülé­sén megtárgyalta a népfront Salgótarján városi bizottsá­gának munkáját, majd Mar- czinek István elvtárs, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára tájékoztatta a megyei elnökséget a megyében folyó népfrontmunka helyzetéről és a soronkövetkező felada­téiról. A Hazafias Népfront Sal­gótarján városi bizottságának munkájáról Molnár D. Jó­zsef elvtárs, a bizottság el­nöke tartott beszámolót. Molnár elvtárs elmondta, hogy a bizottság összetétele a város területén jónak mond­ható, mert tagjainak több mint 40 százaléka fizikai dol­gozókból és mintegy 32 szá­zaléka párttagokból áll. Ha­sonlóképpen jó az aktíva hálózat összetétele is. A vá­rosi bizottságban a társa­dalom minden rétege megfe­lelően van képviselve, mert megtalálható ebben fizikai dolgozó, műszaki és szellemi dolgozó, orvos, pedagógus, ÜLÉSEZETT Népfront megyei elnöksége kisiparos, kereskedelmi dol­gozó és háziasszony. — Bizottságunknak sike­rült elérni, hogy rendszere­sen . tájékoztassuk a tömege­ket, a nemzetközi helyzet leg­aktuálisabb kérdéseiről. Az fimúlt hetekben a béke és barátsági hónap programjá­nak megvalósítása keretében Salgótarjánban mintegy hat­hétezer ember vett részt a politikai gyűléseken, s mint­egy kétezer ember küldte el tiltakozó aláírását a genfi atomkonferenciára — mond­ta Molnár elvtárs, majd így folytatta: — Bizottságunk jelentős mértékben segíti a tanácsok munkáját és ez a jó együtt­működés kifejeződik abban is, hogy a városi népfrontve­zetőket, rendszeresen meghív­ják a tanács üléseire és ha­sonlóképpen. Sikeresen ol­dottuk meg a népfront-okta­tást és városunk területén mintegy 210 aktíva vett részt az oktatáson. Ezután Molnár elvtárs be­szélt a körzeti bizottságok arató népszokásai il/fintegy ötezer évvel ez- előtt ismerkedett meg az európai ember a földmű­veléssel. Ettől kezdve már nem gyűjtögetéssel szerezték meg a kenyér készítéséhez szükséges magvakat, hanem rendszeres gabonatermeléssel. Ebben az időben az emberek azt hitték, hogy az időnkinti jó és rossz termések váltako­zását valamilyen természet­fölötti lények irányítják, aszerint, hogy az emberek cselekedetei kedvezőek, vagy kedvezőtlenek voltak számuk­ra. Megyénkben is találhatunk sok olyan bő termést elősegí­tő szokást, melyeknek kiala­kulása arra az időre tehető, amikor Európában a rend­szeres gabonatermelés megin­dult. Ezek a szokások még néhány évtizeddel ezelőtt is általánosak voltak, sőt néhá­nyat még napjainkban is megtalálunk arató ünnepé­lyek alkalmával. Kazáron az aratás megkez­désékor az emberek a föld végén megemelték kalapjukat, majd először magukra, utána a learatandó gabonára vetet­tek keresztet. Ugyancsak Ka­zárról ismeretes az a szokás is, hogy a lányok és menyecs­kék az aratás vasárnapjain sötét ruhát, félgyászt vettek magukra, hogy ezzel mintegy „gyászolják a határt.” Honton, amikor az első ké­vét bekötötték, kalászával felfelé állították, hogy olyan magas legyen belőle a ke­nyér, mint a felállított kéve. Nógrádkövesden az volt a szokás, hogy minden termés­ből hagytak ott egy keveset a földön, azért, hogy a „mezei állatoktól ne vegyenek el mindent”, vagyis ennek az volt a célja, hogy az aratás előtt az állatok ne bántsák a gabonát, hiszen az aratás végeztével úgyis megkapják részüket. Ipolyszögön az elsőnek ösz- szekötött kévét hazavitték „szerencsének”, hogy minden kéve és gabonaszem haza­menjen. A fentebb ismertetett szo- kások a nagyobb gaz­daságban és uradalmakban, ott, ahol az aratást nem ma­ga a tulajdonos, hanem a részes aratók végezték, nem voltak ismeretesek. A részes aratóknak pillanatnyilag nem volt érdekük az, hogy a kö­vetkező évben bő termés le­gyen a gazda, avagy a föld- birtokos földjén, azért az I ilyen szokásokat nem gyako­rolták. Inkább arra töreked­tek, hogy az aratás ideje alatt, a csekély bérük kiegyenlíté­sére minél több díjazásban, juttatásban részesüljenek. Magyarnándorban, ha a gaz­da a földjén dolgozó részes aratókat meglátogatta, akkor az aratók egy kis búzakalász csokrot kötöttek nemzetiszín szalaggal a gazda karjára, melyet csak este volt sza­bad levennie. A gazdának a csokorért pénzt kellett ad­nia. A kapott pénzen bort vettek az aratók. Nagyobb juttatást a részes aratók azonban csak az ara­tás befejezésének napján kap­ták, amikor az aratókoszorú ünnepélyes átadására sor ke­rült. A búzakalászokból összeállított aratókoszorú — melynek készítése a középkor­tól ismeretes — csak az ura­dalmakban volt a szimbólu­ma az aratás befejezésének. A parasztgazdák részes aratói, mezei virágokból és búza­kalászokból készített kis cso­kor átadásával jelezték a gazdáknak, hogy földjén be­fejeződött az aratás. A földbirtokos, vagy a gaz­da, az aratókoszorú átvétele után megvendégelte aratóit étellel, itallal. Reggelig tán­coltak, aratódalokat énekel­tek. A legismertebb aratóénekek egyike ez volt: Arattam, arattam Kévét is kötöttem, A babám tallaján Meg is betegedtem. Az aratókoszorút és csok­rot napjainkban is megtalál­juk arató szokásaink között. Augusztus 20-án, a kenyér ünnepén, az aratók ma is át­adják a termelőszövetkezetek elnökeinek és állami gazdasá­gok igazgatóinak az aratás befejezését szimbolizáló ara­tókoszorút. A z aratók és vezetők reggelig együtt mulatnak, szórakoznak az aratás befejezésének ünnepén. Örömüket ma már nem az táplálja, hogy sikeresen le­aratták a földbirtokos gabo­náját, és hogy megtöltötték annak magtárait, hanem az hogy munkájuk révén a kö­vetkező esztendőben is jut kenyér minden ember asz­talára. Zólyomi József egyre aktívabb tevékenysé­géről és arról, hogy a terü­leti pártszervezetek, egyre jobban elősegítik a népfront- bizottságok munkáját. Majd Molnár elvtárs néhány bi­zottság munkájáról beszélt a megjelenteknek. Beszédének végén határo­zati javaslatot terjesztett a megyei elnökség elé, amely­ben megjelölték a bizottság előtt álló legfontosabb fel­adatokat: a párttal és tömeg­szervezetekkel való kapcso­lat minél szorosabbra fűzé­sét, a bizottságok munkájá­nak biztosítását olyan esetek­ben, ha egy-két vezető eset­leges távolléte válik szüksé­gessé; a városi bizottság és körzeti bizottságok aktivitá­sának fokozását, a város la­kossága, a párt és kormány­határozatok végrehajtásának érdekében való nagyobb ak­tivizálását. Molnár elvtárs beszéde után megvitatták a beszámo­lót és több hozzászólás hang­zott el. A vitához hozzászólt Matúz József elvtárs, az MSZMP megyei bizottságá­nak szervező titkára is, aki többek között a következő­ket mondta el: — A városi népfrontmun­kában, a rétegmunkánál van némi előrehaladás, de a jö­vőben a rétegmunka ne szű­küljön le, csupán ankétokra és találkozókra. Segítsen a népfront a Kommunista Ifjú­sági Szövetségnek is, és a munkában aktívabban ve­gyen részt az elnökség is. A hozzászólások után Mar- czinek elvtárs tájékoztatta a megyei elnökséget a nép­front-munka helyzetéről. Töb­bek között elmondta, hogy a népfrontnak fokozott figyel­met kell fordítani a termelő­szövetkezeti mozgalom erősí­tésére, a községfejlesztési feladatok megvalósítására, a téli oktatás előkészítésére. Kiemelte a falusi osztályharc kérdését és a társadalmi ve­zetés minél erősebb megszer­vezését. A tájékoztató után a járási népfront titkárok részére megbeszélést tartottak, ame­lyen az alkotmány meg­ünnepléséről tárgyaltak. APRÓHIRDETÉSEK Eladó három helyiségből álló ház. Azonnal beköltözhető. Ér­deklődni Salgótarján, Temető u. 4. (246) • Érettségizett fiúkat gyöngyösi, hatvani, salgótarjáni és balassa­gyarmati telepeinkre gyakornok­nak azonnal felveszünk. Jelent­kezés fenti telepeinken, vagy a vállalat központjában. Eger- Salgótarjáni Tüzép Vállalat, Eger, Lenin út 67. (249) IZZIK A VAS Szurkó elpirult. A kijárat felé, az emberekre, az iroda irányába kapkodta tekinte­tét, mintha a menekülés es­hetőségét mérlegelné. Gyors lépéssel elindult az irodába. Az üzem megmozdult, a gé­pek felmordultak. Tűzszala- gok hullámzottak, zuhogtak a prések, csörrentek a vas­darabok. Szurkának az volt az érzése, minden őt gúnyol­ja. Üresnek érezte magát, mint aki kiejtett a kezéből valamit. Még azt sem vette észre, hogy Takács nyomon követi. Megállt az irodában és maga elé meredt. Senki nem szólt hozzájuk. Arra ráadtak, hogy nyílt az ajtó. Na, most dobnak ki — vil­lant belé. Kapás jött be és odament hozzájuk. — Aki segíteni akar, segít­het. Szurkó most életében elő­ször érezte, hogy felmeleg­szik. De a gyanakvás máris belé mart. Vívódott. Mondani kéne ennek az embernek va­IV. lamit. Valami olyat, hogy elmenjen a kedve attól, hogy mindig akkor jelenjen meg, amikor más szorongatott helyzetben van. De görcs szorult a torkába és elnyom­ta a hangját. Csak nézte Ka­pást. Cinikus arca elborult. Szeme szűkre szorult. így nézett Kapás után még ak­kor is, amikor magukra hagyta őket. Takács oldalba lökte. — Szöges, valamit csinálni kéne! — kétségbeesés ült az arcán. — Begyulladtál? — mordult rá. Felkapta a rajzokat és in­dult a gépterembe. Olyan volt borzas hajával, mint aki öklelni készül. A gépnél ne- kigyűrkőzött, a forma fölé bújt. Fehér ingére egy olaj­folt nyomódott. Gerelyes Ottó felemelkedett, nézte a nekirugaszkodott a fiút, Szur­kó rászólt Takácsra. — Mennyi a baloldali csa­var megengedett hossza? — 14,5. — Egyezik. Mondd a többit — és röpködtek a számok, méregettek, jegyezgettek, az öreg pedig nézte őket és paj­kos mosoly megrángatta szá­ja szélét. Szurkó felegyene­sedett. Már tarkállott az inge az olajfoltoktól. Az arca is piszkos lett. — A jobb tartó csavar el­mozdult. 14,5-ről 14,3-ra. Ezért zúzta szét a gép a for­mát — és indulattal nézett az öregre. Már mások is áll­tak körülöttük. — Tudjuk! — csippentett vissza Gerelyes. — Hát akkor? — vesztette egyensúlyát Szurkó. — Majd először, amihez te nem értei — tolta el az öreg a géptől. — Eltávolította a roncsokat — és munkához lá­tott, mintha ők ott sem len­nének. Délután új formát tettek a gépbe. Fél ötkor már el­indultak. Szurkó és Takács nem mozdult. Venczel dél­után bejött az üzembe, de Kapás, aki az ajtóban volt, útját állta. — Most hagyjuk őket. Na­gyon kérem. — Vállalja a felelősséget? — mordulta el magát a mér­nök. — Együtt vállaljuk. Kérem, hallgasson most rám. Jöjjön be éjfél előtt — s kifordul­tak az üzemből. Szurkó félszemmel figyelte őket, és ideges volt. Mikor elmentek, megkönnyebbült, öt óra felé már az öreg küldte őket, mert a gép ment egyenletesen. Mikor Szurkó és Takács kiléptek a gyár kapuján, egy nagyot szippantottak a nyár­délutáni levegőből. Szurkó könnyűnek érezte magát és mintha csiklandozná valami, Takácsra nézett. — Azért nem fogtak ki rajtunk, — felnevettek. Ta­kács megragadta. — Erre iszunk egyet! Nyolc órakor már a mula­tóban ültek. A bor, a forga­tag, a zene, a leányok szok­nyájának suhogása feledtet­ték velük az üzem égett olaj­szagát. Táncba kérték a leá­nyokat. Már 10 óra volt, amikor hazaindultak. Nem szóltak a munkáról, de mind­kettőjük fülébe bele-belezú- gott a gép zörgése. Szurkó nem tudott lefeküdni, csak topogott. Takács is csak mo­corgóit. — Lao, alszol? — Nem. — Gyere! S elindultak. Szaladtak, mintha már késtek volna a műszakból. Lihegve értek a gyárba és megálltak a gép mellett, amely ment és az izzó vasdarabra mért minden csapása mintha egy diadal­kiáltás lenne. A két fiú egy­másra mosolygott és álltak mozdulatlanul, tekintetük kö­vette a gép mozgását. Ta­kács felemelt egy kihűlt ka­pát, forgatta, azután Szurkó elé tartotta. — Szagold csak! Milyen jó szaga van! Szurkó elnevette magát. — Bolond vagy te, Lao. Kapás és Venczel távolról figyelte a két fiút. A mér­nök homlokán megrándultak a ráncok. Kapás felnézett rá és félszemében bukdácsolt a mosoly. — Mikor kell az első szál­lítmánynak indulni? — Kilenc nap múlva. — Menni fog? — Most már menni. Ráállí­tunk még két gépet. — És a két fiút felelőssé teszi érte. Venczel hirtelen ránézett Kapásra és köszörülni kezd­te torkát, hogy leplezze za­varát. Azután felöltötte mér­nöki tekintetét. De Kapás még rálépett a kislábujjára. — Olyanok ezek a fiúk, mint az izzó vas, formázás­ra várnak. Szurkó észrevette Kapást és Venczelt. Oldalbalökte Takácsot. Az is követte Szur­kó tekintetét. Zsebredugták kezüket és andalogni kezd­tek a gép körül érdektelenül, közömbös arccal és fintor- gatták az orrukat. Kapásból felszakadt a ne­vetés. Venczel egy darabig küzdött magával, de nem bírta elfojtani, ő is hahotáz- ni kezdett. Még a szeme is megtelt könnyel. Zúgtak a gépek, sárgás fénnyel kígyóz­tak a tűzszalagok tés vala­mely gépkezelő nótája birkó­zott a nagy zajjal. BOBÁL GYULA (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents