Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)
1959-08-19 / 66. szám
A NÉPHAT ALOM s Tíz éve mondotta ki ünnepélyesen az országgyűlés, hazánk dolgozó népének, minden becsületes embernek lelkes egyetértésétől kísérve, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé! Az egy évezredig jogfosztott nép felkelt, s va- lóraváltva legjobb elődeinek vágyát, törekvését, ura lett saját hazájának, elűzte azokat, akik elbitan- golták az országot, a szorgos munkáskezek teremtő erejét, alkotását. A népjogok. a demokrácia soha nem látott távlatai nyitottak ezzel meg a dolgozók, az élet, a munka, a béke hordozói előtt. Tíz év alatt alatt úgy élt népünk ezekkel a jogokkal, hogy a tények erejével állíthatjuk: érdemes, hozzáértő kezekbe került az ország sorsának irányítása. Tanult és épített, teremtett any- nyit, amit urak, papok és tábornokok soha még — védte és megvédte békéjét, boldogságát, jövőjét a támadótól. Üj kötelességeket ismert meg és gyakorolt a munkás, a dolgozó paraszt, a néphez hű értelmiség. Az országvezetés, az országépítés hatalmas és sok sikert eredményező munkájában magasra nőtt öntudata, felelősségérzete, felismerte, hogy a közjó és az egyéni boldogulás a szocializmus építése közben csak egymást kiegészítve valósulhat meg. Szerzett új jogokat, tanult új kötelezettségeket, fizetett drága tandíjat is, de mindennél főbb: maradandót alkotott házakban, gyárakban, földeken és — az emberi fejekben, a szocialista kultúra és világnézet elterjesztésében. Nagyot alkothatott a tíz év alatt felszabadult dolgozó népünk, mert történelmében eddig még soha nem tapasztalt", testvéri, szövetségi segítséget élvez a nagy szocialista tábortól, elsősorban a Szovjetuniótól. Műve maradandó, mert a célt, az utat a párt jelöli ki, amely törekvéseiben egy a dolgozó emberek kívánságaival, akaratával. Kibontakozhatott szorgalmas népünk nagyszerű alkotó ereje, mert az országot olyan osztály — a munkásosztály — vezeti, a hatalom olyan kézbe került, amely képes egyesíteni és egyesíti is mindazokat az erőket, akik a szocializmus felépítésén, a béke védelmén fáradoznak. Nagyszerű győzelmekkel, életre szóló tanulságokkal, érkeztünk el alkotmányunk törvénybeiktatásának 10. évfordulójához. Erőnk, egységünk megvan, hogy új sikerekre készüljünk, köszöntve pártuuk őszi kongresszusát, újabb eredményekkel gazdagítva »» népünk boldogulását! 46. §. 1. A Magyar Nép- köztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. 2. E jogot a Magyar Nép- köztársaság a törvényes munkaidő, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezése útján valósítja meg. Ez a törvény 10 éve van életben, lefektetve az alkotmányban és évenként ezrek és ezrek — a korábban minden előnyből és jogból kisemmizett .emberek — üdülnek az ország legszebb helyein. A Balaton partján, a Mátrában, a Mecsekben, Hajdúszoboszlón és Hévízen, Bujákon pihenik ki a munka utáni fáradtságot dolgozóink. Ebben az évben megyénkből is 2700-an vesznek részt az üdültetésben. Bányászok és pedagógusok, orvosok és kohászok, tsz-parasztok és közalkalmazottak utaznak egy-két hétre a legszebb üdülőhelyekre, hogy kényelmes körülmények között, szórakozva, pihenéssel töltsék el az erre fordított időt. Sokan már megjöttek az üdülésből, olyanok, akik már korábban is üdültek, de voltak köztük olyanok is, akik most részesültek először ebben a jóban. Azok közé tartozik Placzhy István, a balassagyarmati Városi Tanács adócsoportjának vezetőkönyvelője, akik már ismerik az üdülés nagyszerűségét. — Vajon mibe került Placzhy elvtárséknak ez a két heti üdülés? — tettük fel a második kérdést. — Nem kell különösképpen magyaráznom, hogy az üdültetés árának 75 százalékát az állam fedezi. Csupán 560 forintot kellett befizetnem az eltelt csodálatos két hétért. Ott sem költöttünk sokat, csak a két esztergomi hajó- kirándulás került nagyobb összegbe. Így a két hét alig több mint ezer forintba került négyünknek. — Elégedettek . voltak-e az ellátással az üdülőben, és volt-e kielégítő szórakozási lehetőség? — Az üdülés a munkából való kikapcsolódást, pihenést jelent, amivel a két héten belül bőven rendelkezhettünk, mert ha nem vettünk részt a közös szórakozásban, kirándulásokban, akkor pihentünk. — Az ellátásra nem lehet panaszt mondani, csak dicsérni — s ez elsősorban dicséri a festői környezetben levő üdülő lelkiismeretes gondnokát — és azt hiszem minden üdülőtársamnak ez a véleménye. Minden étkezés alkalmával bőséges kosz- tot kaptunk, amit bizonyít — Mi a véleménye az üdültetési rendszerről? — Minden ájszentesség nélkül jelentem ki, hogy áldás a dolgozók Számára, amelyet talán az értékelni sem tud, aki még nem üdült valahol. Bár vannak még kiküszöbölésre váró hiányosságok, mint például a családi üdültetés területén a két gyermeküdültetésének engedélyezése, de mindezek ellenére az üdültetési rendszer gazdag ajándék a munkában kifáradt dolgozó számára. — Olyan ajándék, amelyet csak a becsületes munkával lehet meghálálni, — fejezte be a beszélgetést Placzhy elvtárs. Még a kongreszusi munkaverseny kezdete előtt, május közepéig elvégezték a kály- hacserép-égető alagútkemence nagyjavítását a Romhányi Cserépkályhagyárban. A több mint negyven napon át tartó nagyjavítás alkalmával a munkaverseny sikereinek megalapozásaként kisebbmérvű műszaki átalakítást végeztek az alagútkemencén. A műszaki átalakítások után az egy tonna cserép égetéséhez régebben szükséges 2400 kalória fűtőérték 1600 kalóriára csökkent, részben az előmelegítés meghosszabbításával, másrészt a tűzzóna átalakításával. Lényegesen gyorsabb lett az égési idő is. Az alagútkemence azelőtti naponkénti XI tonnás teljesítőképessége 12 tonna fölé emelkedett, s ez a több mint 10 százalékos termelékenységi növekedés a Romhányi Cserép- kályhagyár 1960-ra tervezett termelési szintjét is elérte; Az átalakított alagút-kemence augusztus 10-ig már törlesztette a nagyjavítás miatti lemaradását, sőt a régebbi 75 százalékos minőségi szintet is 12 százalékkal túlszárnyalta az elmúlt két hónapban: A Romhányi Cserépkályha- gyár dolgozói most jelentették, hogy éves tervükön felül közel ezer mintás és színes cserépkályhát gyártanak a párt őszi kongresszusa tiszteletére. Tervük túlteljesítése mellett nagy gondot fordítanak a munkafegyelem megszilárdítáÉvről évre gazdagabbak Megyénk dolgozói közül ' sokszázan élvezték az alkotmány biztosította üdülési lehetőséget. Képünkön: a bujáki üdülők egy csoportja ebéd előtti idejét napo zással tölti. Felkerestük Placzhy elvtársat, hogy megkérdezzük véleményét az üdültetésről és az eltelt két hétről. — Értesültünk arról, hogy volt már üdülni a Balaton mellett és szeretnénk tudni, hogy az idén az ország melyik részén töltötte el szabadságát? — Ezelőtt öt évvel, 1954- ben már voltam üdülni családommal Balatoniadén. Az idén újra kaptam beutalót üdülésre és így két hetet töltöttünk el feleségemmel és két gyermekünkkel a Dunakanyarnál, a Visegrád melletti MEDOSZ üdülőben. az is, hogy néhány kilóval gazdagabban tértünk haza. — Szórakozási lehetőségeknek is bővében voltunk. Az üdülő gazdagon felszerelt kultúrtermében nagy sakkcsatákat, biliárdpartikat, és sokszor kártyapartikat is vívtunk — persze nem pénzre játszottunk —, akinek éppen kedve volt, használhatta a jól felszerelt könyvtár könyveit vagy éppen dominózhatott. A szabadban pattogott a zöld asztalon a labda és esténként gyakran tértünk meg izmokat erősítő, elmét frissítő kirándulásokról. A nógrádmegyeri ■ Petőfi Termelőszövetkezet megyénk egyik legnagyobb közös gazdasága, ahol a szövetkezeti tagok szorgalma, a hozzáértő vezetés és nem utolsó sorban államunk segítsége igen komoly eredményekhez vezetett. A termelőszövetkezet a fennállása óta eltelt idő alatt, de az idén is sokat erősödött, gyarapodott, mert amellett, hogy alkotmányunk biztosítja a termelőszövetkezeti tagok munkához való jogát, államunk igyekszik segíteni is a szövetkezeteket. A Petőfi Termelőszövetkezetben igen szépen fejlődik az állatállomány. Sok gondot fordítanák, különösen az idén s a jövőt illetően is, a jól jövedelmező baromfitenyésztésre. A nyáron készítettek el három baromfiólat s most az aratás után újabb hármat építenek, egyenként 250-es férőhellyel. Ezenkívül még az idén elkészítik a három darab juhakolt is, s így 900 állatnak biztosítanak férőhelyet. Az építkezést a termelő- szövetkezet jórészt saját erőből végzi, de igen jelentős az állam segítsége is, hitel formájában. Az aratási és a betakarítási munkában sokat segített, hogy a termelőszövetkezetnek Zetora és tehergépkocsija van, melyekkel a termelőszövetkezet tagjai dolgoznak. A termelőszövetkezet az idén több mint két- mázsa műtrágyát használ fel katasztrális holdanként, amely igen jó hatással van az átlagtermések alakulására. Őszi árpából például 4,5 mázsával több lett az átlagtermés, mint ahogy eredetileg mintegy 48 ezer forint hiteltervezték és a felhasznált kedvezményben részesül a műtrágyamennyiség után termelőszövetkezet. DCmifér Nem mosolyog lány se szebben, Megkívánja még a szám is! mint a kenyér két kezemben. Irul-pirul az orcája, huncut minden porcikája! Nézem, nézem., egyre nézem^ áhítattal úgy becézem. Simogatom kézzel szemmel, gyönyörködő szerelemmel. Kést fogok és szelek máris, széles karéjt, illatosat! Szaga kábít, szinte ringat... Foggal tépem, rágom, őrlöm, ízénél az egész földön nem találok semmi jobbat: mindig finom, sosem untat. Lehetsz barna, akár fehér, szeretlek én, drága kenyér! Magyar hazám földje érlelt, szívvel, verssel áldlak téged... FAZEKAS TIBORC Az elmúlt héten teljes hosszában megindult a forgalom az új műúton Hatvan és Zagyvapálfalva között. A megégetett asszony K Jász Lajos két gyermekével és feleségével Zalaegerszegről érkezett Bujákra, hogy a családos üdültetés keretében itt töltsön felejthetetten két hetet. irándulni voltunk va- várnap. Gyönyörű estét töltöttünk a festői Blikkben. Az üde levegőn hatalmas étvágyunk kerekedett, megettük volna a fél világot is. Az asszonynép vacsorakészítéshez kezdett, a férfiak gallyat, rozsét szedtek a szalonnasütéshez. A szalonna étvágyborzoló illata átjárta a messzi környéket. Vörösen ízzott a tűz, mi meg jóízűeket harapdáltunk az ízletes, füstös kenyérből. És ezen a vöröstüzes estén eszembe jutott egy történet dédnagy- anyámról. Édesanyám, nagyanyám mesélték, hogyan járta meg egyszer a „dédike” ebben a festői szépségű Bükk- ben. * Gazdag földesúr cselédje volt a Dédike is, meg az egész család. Az elődök épp úgy, mint az utódok egészen a dédunokáig. Mert belőlünk már nem tudott ez a szörnyű család lábakapcát csinálni. Dédike egyszer arra ment haza a picike, nedves konyhába, hogy szemefénye, kislánya lázasan fetreng az ágyon. Fogai vacogtak a hidegtől. Kívülről be-besüvöl- tött a kegyetlen szél. Megrendültén szorította karjába a gyermeket. A kislány azonban nem maradt, eszeveszetten dobálta magát az anyja karjaiban. Félrebeszélt, csak olykor-olykor jutott eszméletre. Akkor is enni kért, meg a hidegre panaszkodott. Dédike tehetetlenül topogott a frissen mázolt földön. Hiába hajolt a lyukas tűzhely fölé, nem volt otthon egyetlen darab fa sem, amivel begyújtott volna. A kislány forró teste fázította őt is. Minden kis rongyukat a gyerekre rakta volna, az azonban nem tűrt magán semmit. Dédike tudta, a cseppségnek meleg kell. Orvosra nem telik, hiszen nem is tudná miből megfizetni sem az orvost, sem a gyógyszert. De a jó meleg biztosan meggyógyítaná a kislányt. A három család együttérzőn nézte vergődését a megosztott kis konyhában. Az egyik cselédasszony kisegítette egy marék fával. Többet ő sem tudott adni. A tűz pillanatok alatt ellobban- totta a kikönyörgött kincset. Dédike arcába belemartak a sós, tiideg könnycseppek. Megkérte az egyik asszonyt, segítse ki, legyen a gyerekkel, ő meg mit tehetne mást, elmegy az erdőbe egy kis rozsét szedni. ff endőjével gonoszán in- cselkedett a szél, lehúzta, meg testére tapasztotta, kedve szerint. Csak a csillagok, meg a nagyudvarú hold állott a pártjára. Jóindulatúan világították az utat, megmutatták, merre szedje a gallyat, a rozsét. Kinti az erdőben elviselhetőbb volt a hideg, óvón hajlottak fölé a szikár, kopasz fák. Éjfél is elmúlt, mire ösz- szeszedett egy hátravalót. Jó szorosan kötötte fel hátára a fát éppen, a kislány életmentőjét, amikor durva hang rákiáltott: — Állj az anyád istenit, meg ne mozdulj, mert keresztül lőlek! NÉGY BOLDOG EMBER Ezer eserephélyiia leivel lelül
