Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)
1959-08-15 / 65. szám
1959. augusztus 15. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Nyitott szemmel a VII. VIT-en ii. 3Ci miért ment a ’TUesi CfresztuuíLra ? 17 ezer fiatal — fiú és leány — adott találkozót egymásnak Bécsben, hogy a világ minden tájáról szerzett tapasztalataikat kicseréljék. A cél közös volt. Megismerni egymást, megismerni egymás életét, vitatkozni egyes kérdéseken és a legfontosabb: összefogni egy szent ügy érdekében, a béke megvédéséért. A Fesztivál jelszava is ez volt. Bécsben két héten keresztül az autók és a villamosak zaját elnyomta az ifjúság „Freundschaft- Friede” kiáltása. A béke és a barátság jelszava forrasztotta eggyé a Fesztivál résztvevőit és Bécs lakosságának jelentős részét is. A megnyitó napján a 17 ezer küldött és a lelátókon elhelyezkedő több mint 60 ezer ember szájából egyszerre hangzott el ez a jelszó. Erőt képviseltek, a béke erőit. Bécsben a fesztiválon résztvevőknek megvolt a maguk célja, célkitűzése. Ezek közül sorakoztatunk fel egy párat. A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG Az ezer tagú — hivatalos és turista — küldöttség célja az volt, hogy tovább építse kapcsolatait a világ ifjúságával, hogy hitet tegyen a béke megvédésének nagy ügye mellett De cél volt az is, hogy helyreállítsa Bécsben a magyar ifjúság tekintélyét, amelyet beszennyeztek a magyar disz- szidensek. Ugyanakkor szembe kellett állítani a hazánkra szórt rágalmakkal az igazságot. Be kellett mutatni az osztrák népnek, hogyan él hazájában a magyar ifjúság. A cél tehát nagy volt és merész, de ennek ellenére teljes sikert könyvelhetünk el. Sikerült a hivatalos és baráti találkozókon, vitákon és a kultúra porondján meggyőzni a kételkedőket a magyar ifjúság egyre szépülő, tartalmas életéről. Az ellenfesztivál és a magyar disszidensek nagy zajjal beharangozott provokációi megfeneklettek még kezdetben, mert hamar lelepleződött hazug tartalmuk. Amiért a magyar ifjúsági küldöttség a bécsi VIT-re ment, megvalósult. AZ IRAKI FIATALOK Az ő céljuk is megegyezett a miénkkel. A békéért és haladásért folyó harc részeseiként érkeztek a fesztiválra. Népes küldöttségük már a Práterben, a megnyitó alkalmával is nagy szimpátiával találkozott. Jelvényeikben és ajándéktárgyaikban az iraki haladás jelképeként Kasszem tábornok képe volt. Szoros barátság szövődött az iraki és kínai, az iraki és magyar fiatalok között. Nagy érdeklődéssel kísérték Afrika számos országának küldöttei, hogy az imperialista igát függetlenséggel felcse- ré't ország ifjúsága milyen nagy számban és milyen gazdagon jelent meg a VIT- en. Céljukat ők is elérték, megerősödtek abban, hogy az út, amelyen járnak jó irányba visz és számtalan barátjuk van, akikben támaszt találnak útközben. A MAGYAR DISSZIDENS Nevét nem volt hajlandó elárulni, csak annyit, hogy Tatabányán dolgozott, 1956- ban „emigrált” és előtte öt évet ült börtönben, no meg annyit, hogy ő is utazott, mégpedig Nyugat-Német- országból. Eljött Bécsbe — vagy talán küldték —, hogy találkozzon a magyar fiatalokkal. Célja az volt, hogy meggyőzze a magyar ifjúság küldötteit az ő „szabad világbeli” Jobb életéről. Mondani sem kell, hogy ez nem sikerült. A vele beszélgetést folytató bányász, vasas, pedagógus fiatalok tényekkel bizonyították be, hogy az ő életük szebb és perspektivikusabb. Vitá'ban győzték le a provokátort. Legyőzték, mert nem volt cél a meggyőzés, mivel egy fanatikus emberrel álltak szemben, aki, mikor érve elfogyott csak annyit tudott mondani, hogy ő „szabadon” él. A válasz, amellyel a magyar fia- ta’ok elváltak tőle az volt, hogy éljen az ő szabad országában, nem kívánják itthon látni. AZ ANGOL ÜJSÄGIRÖ A Daily Mail című angol újság munkatársa is Bécsbe utazott, hogy hátha sikerül valamilyen „szenzációt” megírni. Amikor látta, hogy a számára szükséges „szenzációk” nem hevernek az út mentén maga látott hozzá kereséséhez. Módszerei között megtalálható volt minden. Naphosszat kísérte az egyik magyar csoportot. Tudott magyarul, de csak németül és angolul volt hajlandó beszélni, számítva arra, hogy áz egymás közötti beszélgetésekből valamit megtudhat. Hajlandó volt belépőjegy nélkül beszemtelen- kedni a bolgár gála estre és a magyar csoport közé beülni és várni a „szenzációt”. Persze ö nem tudhatta, hogy mi már ismerjük őt, tudunk róla mindent, azt is, hogy magyarul is beszél. így az ő küldetése sem járt sikerrel,, kénytelen volt kitalálni valami „szenzációt.” AZ EGYIK AMERIKAI IFJÚSÁGI LAP PÁRISI TUDÓSÍTÓJA Egy csinos szőke lány állítja meg a magyar küldöttség egy népes csoportját. Tört magyarságai elmondja, hogy újságíró, de lapját és nevét nem volt hajlandó elárulni. Beszélgetni szeretne magyarokkal, mert szülei a 20-as években mentek ki Amerikába és akkor ő még nem élt. Nehezen induló beszélgetés — amelyet jelvénycsere kísért — csakhamar politikai kérdésekre terelődik: Már hosszú ideje folyik a beszélgetés, de senki sem tudja kihámozni, ugyan melyik táborhoz tartozik az újságíró. Az egyik fiúnak mentő ötlete támadt. Máris elhangzott az első kérdés: Mi a véleményed Kéthlyről? A válasz számunkra egy kicsit meglepő: „Rossz politikus, öreg, elavult eszméi vannak“. Idáig minden rendben is volt. Következett a másik kérdés: Mi a véleményed Nagy Imréről és társairól? A válasz már mindent tisztázott, mert így szólt: „Jó eszméket hordozott, kár volt kivégezni“. Miután megismertük politikai nézeteit, még egy kérdésre kellett választ adnia. Mit ír a bécsi fesztiválról? A választ már előre sejtettük és nem tévedtünk, mert így szólt: „Nincs sikere.“ Ilyen igazságtalanság hallatára a beszélgetés azonnal befejeződött. A célok különbözőek voltak, de csak az igaz és nemes célok valósulhattak meg, mert a népek barátságáért küzdők tábora elsöpörte útjából a folyam folyását megállítani akaró kavicsokat. VONSIK GYULA. A népi Korea ünnepel Ma, 1959. augusztus 15-én ünnep van Koreában. Ezen a napon ünnepli a koreai nép felszabadulásának tizennegyedik évfordulóját. S noha Korea északi részén vidáman ünnepelnek, a felszabadulás érzésétől áthatva köszöntik augusztus 15-ét, ezen a napon rendszerint visszagondolnak az elmúlt évekre is. A visszaemlékezés ugyanis az ilyen nagy nemzeti ünnepek múlhatatlan velejárója. A koreai népet a múltban nem egyszer érte agresszió, de minden alkalommal hősies harccal verte vissza az ellenséget és megvédte hazájának becsületét. Nemzedékről nemzedékre száll a dicső elődökről szóló monda, olyanokról. mint Uti Mun-Dek, Kan Gam Csan, Li Szun Szin és más hadvezérek, akik bátran védelmezték hazájukat a külföldi megszállókkal szemben. A koreai nép szívósan küzdött a feudális uralkodó osztályok elnyomása ellen. A külföldi agressziók és a belső elnyomás fékezte a koreai társadalom normális fejlődését. 1882-ben több mint 3 ezer szöuli katona fellázadt a feudális uralkodók és a japán megszállók ellen. Nem sokkal később a reformmozgalom hívei államcsínyt hajtottak végre. A koreai nép harca a népfelkelők japánellenes mozgalmává fejlődött. Ezek a népfelkelők hosszú időn keresztül fegyverrel a kézben harcoltak a japán imperialisták megszálló politikája ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1919 márciusában japánellenes felkelés tört ki, amelyben több mint 2 millióan vettek részt. Bár a márciusi felkelést a japán imperialisták fegyveres erői kegyetlenül elfojtották, mégis megkezdődött a koreai nép nemzeti felszabadító harcának új szakasza, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a munkásosztály vezetésével. Az 1925-ben megalakult Koreai Kommunista Párt tagjai az ország különböző vidékein folytatták áldozatos harcukat a külső és belső elnyomás ellen. Az ország különböző területein egyre jobban érezhetővé vált a munkások és parasztok fel-fellendülő tömeges harca. A japánellenes, fegyveres harc mintegy tizenöt esztendőn keresztül folyt egészen a japán imperializmus szétzúzásáig. Hozzávetőleges adatok szerint 1936— 10 között a partizánosztagok több mint 60 ezer ellenséges katonát öltek meg, sebesítet- tek meg vagy ejtettek fogságba. A sztrájkok, fegyveres harcok mellett azonban olyan politikai célokért küzdöttek, mint a népi kormány megalakítása, a demokratikus átalakulás megindítása. Ezek a harcok fényes bizonyítékai a koreai népben elő rendíthetetlen hazaszeretetnek, szabadságvágynak. A forradalom legyőzhetetlenségébe vetett szilárd meggyőződésük gyökerei a történelmi harcok hagyományaira vezethetők viszsza. Ezek a koreai népben élő tulajdonságok tették lehetővé, hogy Észak-Korea dolgozói ma eredményesen építhetik a szocializmust, saját kezükbe vehették egyéni sorsuk irányítását. A koreai dolgozók nemzeti ünnepén Korea felszabadulásának 14. évfordulóját az az örömteli esemény teszi még vidámabbá, jelentősebbé, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ipara csaknem két és fél évvel a határidő előtt teljesítette az 1957—1961. évi első ötéves tervét. Ez év első felében az ipar 2,9-szer több árut gyártott. mint 1956 hasonló időszakában. Dél-Korea népe azonban még ma is sokat szenved és sanyarog. Dél-Koreában több mint 6 millió munkanélküli és több mint 3 millió paraszt bolyong a város utcáin éhezve, munkát keresve. Az elhagyott árvák százezrei pusztulnak éhen. Az éhínség és a nyomor behálózta Dél-Korea egész területét. Az amerikai imperialisták, a liszinmanista klikk segítségével, valóságos rablópolitikát folytatnak az országban és azt gazdaságilag teljesen tönkreteszik. Felszabadulásuk évfordulóján mindezt számításba veszik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói, s ha a jövőbe tekintenek, a szabadság őszinte légkörébe, boldogulásuk biztos tudatában büszkén, rendíthetetlenül haladnak a felemelkedés beláthatatlan magaslatai felé. 77 ezer új szakember 14 év alatt Meátujs záLLás o n . . . ötvenhét lány lakik az építőipari leányszálláson, zömmel segédmunkások, mal- terkeverők, téglaadogatók, a magas és mélyépítő vállalat kisegítő munkásai. Otthonuk itt van a bányai művelődési otthonnal szemben. Szürke pokróccal letakart fehér vaságy 7-10-12 személyes szobákban. Majd minden szobában van rádió Van még fürdő és egy hosz- szú udvar is a lányszállás területén. Ennyi volna nagyjából az ötvenhét leány otthona. Mi azt jöttünk megnézni, mennyire találnak marasztaló meleg fészekre itt, ezek a zömmel 16-, 18 éves lányok. Távollétükben a gondnoknő barátságtalanul, szűkszavúan felelget a kérdésekre. Nem mutat meg semmit, a szobákat, a fürdőt a lányok invitálására láttuk. Mindjárt szembetűnik egy izomorú arcú, csendes kis- ány. Heizer Gizellától ér- leklődünk: — Mit csinál esténként? — Vacsorázom, utána hat tét óra körül lefekszem. — És maga? — fordulunk rigura Erzsikéhez, aki színén benczurfalvi. — A lányokkal moziba já- unk . . . Szeretem a mozit. Mindegy milyen film megy, persze főleg a szerelmesei szeretem. — És ha moziba nem mennek, olvas? — Nem igen szoktam. Beszélgetünk, vagy lefekszem. Szeretek aludni. Farkas Katinka vidám hangon szól közbe. — Én meg a mozin kívül sétálni szeretek. — Újságot szokott olvasni? — Hát ... — hümget — legfeljebb a házassághirdetéseket, azok rendkívül murisak. így zajlik le még a párbeszéd vagy nyolc, tíz kislánynyal. A válasz majd mindegyiknél ugyanez, újságot nem szeret egyáltalán olvasni. Könyvet néha kivesznek, abból is inkább ifjúságit, meséskönyvet, vagy nagyon szerelmesét. Volt, aki azt felelte — nincs idő olvasni, vagy azt — nem érdekli őket az újság. — Fürödni szoktak? — kérdezzük Kiss Borikát. — Már aki! Az is csak hidegvízben, melegíteni úgy tudunk, ha hozunk magunkkal fát az építészetről. A gondnoknő azt mondja, nincs tüzelő. Pedig most nyár van, csak a fürdőszobát kellene fűteni. Ez véleményünk szerint nagyon súlyos dolog. Tűrhetetlen, hogy nincs ötvenhét lánynak melegvíz a fürdőszobában. Ez nemcsak azért ártalmas, mert hidegvízben nem lehet jól tisztálkodni. Különösen veszélyes a hidegvíz a női egészségre. És olyan szempontból is érdemes foglalkozni ezzel a dologgal, hogy itt fiatal, üde, csinos lányokról van szó. Szépségüket, üdeségüket veszi el a rendszertelen tisztálkodás. Az itteni állapotokért, a tisztálkodás hiányáért, a lányok művelődésbeni elmaradásáért az Építőipari Vállalat vezetősége mellett elsősorban az ottani párt-, szakszervezeti és n K1SZ- szervezet felelős Nem lehetne ennyire magára hagyni ötvenhét fiatal lányt. Nincs köztük egy sem, aki például valamit tanulna, valami szakmai iskolát, vagy tanfolyamot végezne. Igaz, ugyan, hogy az őszszel szabás-varrás tanfolyammal kísérleteztek. Az már szomorú, hogy a kísérletnél a lányok érdektelensége miatt nem igen jutottak tovább. De ebbe a fiatalok fejlődéséért felelősséget érző KISZ-szervezetnek nem szaA Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban lejátszódó műszaki és kulturális forradalom egyre több szakembert követek A szakember- igény fokozottabb kielégítése érdekében ez év szeptemberében 15 új főiskola és 5 technikum kezdi meg munkáját. Ezek a tanintézetek lehetővé teszik, hogy országszerte kétszer annyi fiatal sajátítsa el a műszaki ismereteket, mint az elmúlt évben. A szakemberképzést segíti még az is, hogy sikeres előkészületek folynak a kötelező politechnikai oktatás bevezetésére. Jelenleg Észak-Koreában 143 különféle műszaki tanintézet működik. A főiskolákon kibővülnek a levelező- és esti tagozatok. Az új tanévben a badna belenyugodnia. Nagyon megszerették a lányok az egészségügyi és egyéb ismeretterjesztő előadásokat. Ki kellene használni érdeklődési körüknek ezt az ágát, nevelésüknek ezt a lehetőségét. Minél több női egészségügyi előadást, kozmetikai tanfolyamot és a háziasszonyi teendőket ismertető előadást kellene számukra megtartani. És végül a lányok problémáinak megoldatlanságáért felelősség terheli — méghozzá súlyos megbocsáthatatlan felelősség — a szálló gondnoknőjét is. Neki ismernie kellene a lányok személyi dolgait, magánügyeit, problémáit is. Ezzel szemben még gondnoknői kötelességét sem teljesíti úgy, ahogy azt hivatásánál fogva elvárnák tőle. Elpanaszolták a lányok azt is, hogy húsz-harming- ötven forintokat kér tőlük és a visszaadásról vagy megfeledkezik, vagy csak többszöri kérésre hajlandó törleszteni az adósságot. Ehhez hasonlóan felháborító a gondnok házaspár magánélete is, amely nagyon sokszbr a fiatal 16-18 éves lányok szeme előtt zajlik le. ötvenhét lány érdeke kívánja meg, hogy alkalmasabb, rátermettebb, hozzáértőbb, és nem utolsó sorban lelkiismeretesebb asszonyra bízzák fejlődésüket, nevelésüket, Újlaki Mária főiskolák mellett működő esti tagozatokon 2000 dolgozó kezdi meg tanulmányait, vagyis 3,5-szer annyian, mint tavaly. 27 főiskolán levelező tagozat nyílik; Ezekre az új tanévben több mint 14 000 hallgatót -vesznek fel, vagyis csaknem háromszor annyit; mint tavaly; A felszabadulás óta eltelt 14 esztendőben a köztársaságban több mint 77 000 szakembert képeztek ki; Magyar szakemberek Koreában Keszonban nemsokára teljesen üzembehelyeznek egy gépgyárat, amely évente több mint 1000 darab eszterga gépet készít. A gyárat magyar szakemberek segítségével építik. Az öntödében és a mintakészítő műhelyben már több gépegység működik. A közeljövőben az öntődében megkezdi munkáját a szerelő részleg. A gyárban jelenleg több mint 400 olyan szakmunkás | dolgozik, akiket magyar ♦ szakemberek képeztek ki. ♦ Az építkezés 1955 ápriliséiban kezdődött. A koreai és la magyar szakemberek ba- iráti együttműködésének eredményeként a gyárat 1 évvel és 10 hónappal előbb helyezik üzembe, mint ahogy azt a terv előírja. A 37 000 négyzetméteren fekvő üzemrészeket előregyártott elemekből szerelték össze. A magyar szakemberek közvetlenül részt vesznek az építő-elemek gyártásában és szerelésében. Több mint 100 brosúrát írtak arról, miként szerelik össze az előregyártóit elemeket, ezekhez rajzokat is mellékeltek. Ez a gyár, amely Korea egyik legnagyobb ipari bázisa — a proletár internacionalista barátság, a magyar és a koreai nép összeforrott- ságánatc jelképe. I Öl HÚNAP EGYENLŐ TIZENHÁROM ÉVVEL | Erre a megállapításra nem $ alkalmazhatók a számtani ‘szabályok. De a koreai nép ma, amikor összegezi hősies munkájának eredményeit, gyakran kerül „konfliktusba” a számtannal. A Koreai Népi Demokrati- Jkus Köztársaság sajtójában »nemrég közzétett adatokból | kiderül, hogy az öntözött ♦ területek kibővítésében részt- {vevő dolgozók mindössze öt J hónap alatt 9 ezer nagy és ♦ kis öntözőrendszert és 2 ezer ♦egyéb objektumot építettek ♦ fel. Ennek eredményeként az í öntözött terület háromszázöt- tvenezer tenboval bővült. (1 ♦ tenbo = 0,99 hektár). ♦ öt hónap alatt háromszor 1 annyi csatornát építettek mint a 35 esztendős japán megszállás alatt, s annyit, mint az ország felszabadulását követő 13 esztendőben összesen. Innen származik az a megállapítás is, hogy „öt hónap egyenlő tizenhárom évvel.” Idén az országban már 800 000 tenbonyi területet öntöznek. Várható, hogy még az idén vagy a jövő év elején újabb egymillió tenbot kapcsolnak be az öntözéses gazdálkodásba, pedig ezt eredetileg csak a következő 2—3 évre tervezik. A falvak dolgozói hegyeket mozgatnak meg, új mederbe terelik a folyókat, s mindenhová elvezetik az éltető vizet. Sajtófogadás a koreai nagykövetségen Korea népe ma ünnepli felszabadulásának 14. évfordulóját. Ebből az alkalomból Hon Don Cser, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön sajtófogadáson adott tájékoztatót a Koreai Népköztársaság dolgozóinak a szocialista építésben elért sikereiről és az ország békés egyesítésére tett erőfeszítéseiről.
