Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-15 / 65. szám

4

NÓGRÁDINEPÜJSAG

1959. augusztus 15.

Szeressük hehjesen gjjje^nteheuikeJ

Előkészületek a KISZ oktatásra

ok szülővel beszélgettem, akik panaszkodtak gyermekeikre, mert azok nem tudtak olyan magatartást és gondolkodást felmutatni, amely koruknak megfelelő, vagy éppenséggel nem tudtak a saját lábukon „megállni”.

Ha vizsgáljuk ezt a kérdést, kiderül, hogy bizony sok fiatal eléggé meggondolatlan, önállótlan: ami azt jelenti: korának nem megfelelő érettségről tanúskodik.

Sok szülő számára ez kellemetlen, de vannak olyanok is, akik ezt félvállról veszik. Sok gyermeknek ez a magatartása a szülők pedagógiai fogyatékosságát bizonyítja, ami a gyermek iskolába kerülésével sok esetben sajnálatos összeütközésre vezet, szülő és pedagógus között. Persze ez nemcsak pedagógiai ismeretek hiányából keletkezik, hanem más egyebek ismeretének hiányából is. E cikkben a túlkényeztetett gyermek társadalomban megnyilvánuló cselekedeteiről teszek említést.

Nem lehet szigorúan kettéválasztani a szülők táborát azokra, akik törődnek gyermekük nevelésével, azokra, akik nem. Sokan akadnak, akik nem törődnek gyermekükkel, hanyagságból, vagy más okokból kifolyólag. A szülők egy rétege — sajnos, ide tartozik sok munkásszülő is — olyképpen vélekedik gyermekéről: „adjanak meg

mindent neki, ne szenvedjen hiányt anyagiakban, a szórakozásban ...“ Pedig a megfontoltságra való szoktatás is nevelés kérdése.

a gyermek „mindennel” való ellátása. Sajnos, ez sok esetben szertelen, s megbosszúl- ja magát.

D. T.-nek idős édesanyja van, aki D. T.-t kisebb korában elhalmozta mindennel. Később is elnézte neki a durva csínyeket, s mi több, még a cipőjét is ő tisztította. Ezzel a fiúval az iskolában sem lehetett bírni. Sőt, az édesanyja még ott is „megvédte” az ő drága, egyetlen fiát. Az idős asszony néhány év múltán kevésbé bírta már a megerőltető munkát, de bírnia kellett, mert a drága fiú egyetlen fillért sem adott a keresetéből. Egy alkalommal — már leánykérőbe készült a fiú — új ruhát kívánt az anyjától. Az édesanya zokogva, egy életen át vádoló ujjnyomokkal a nyakán zuhant a keserű kiábrándulásba, a tettleges veszekedés után ... .

Hasonló példát sajnos, sokat lehetne idézni, de a túl- kényeztetésre talán a következő jellemzőbb, míg az előbbi a helytelen szülői sze- retetet példázza.

K. J. bármerre járt barátaival, mikor a fizetésre került a dolog, nagyképűen vette elő pénztárcáját, vagy éppen csak valamelyik zsebébe nyúlt flegmán és minden figyelmet magára vonva, leereszkedő mosollyal figyelte környezetét, mert nála állandóan sok pénz volt. Ez a fiatalember fizetni tudott szülei „jóvoltából”, de a becsületes munkát kerülte. A kamasz kölyök bármikor hazament, minden kívánságát teljesítette az anyja. Jelenleg sincs biztos megélhetés a kezében, mert van pénze és olyan „baráti köre”, amelyiknek tagjai — hasonló „törekvő ifjak” — azt gondolják, állandóan tart a szülői gondoskodás.

Két példa a számtalan kö-----------------»» % ■*»----------------B

efejező vizsga az atomvédő tájékoztató oktatáson

Megyénk községeiben, városaiban ezekben a napokban tartják a lakosság atomvédelmi oktatásának befejező vizsgáit. Ezen az oktatáson a lakosság megismerkedett a nagyhatású fegyverek romboló és sugárzó hatásának veszélyességével, nem utolsó sorban pedig elsajátították az ellenük való védekezést, az egészségügyi segélynyújtást.

Legutóbb Salgótarjánban, a városi művelődési otthonban tartattak ilyen záróvizsgát, ahol a több hetes anyag ismétlése után önként jelentkezők mutatták be a különböző kötözési módszereket, bizonyítva azt, hogy adott esetben mindent megtesznek bajbajutott embertársaik életének megmentéséért.

zül, két mindennapi, de sokatmondó példa. Vajon az első esetben ki a hibás? Nemcsak az édesanya, de őt sem lehet felmenteni a felelősség alól. Nem az ő bűne, hogy neríi ismeri a nevelési módszereket, azonban azt feltétlenül neki kell felróni, hogy egyetlen gyermekét szertelenül kényeztette és nem szoktatta rá a mindennapi élettel járó kötelességekre, amelyeket ő ugyan megtanult hasonló, egyszerű szüleitől. Az elvakult, csak az egyetlent maga előtt látó „szemellenzős” anyai szeretet sajnálatos tragédiáig, lelki összeomláshoz vezetett.

A másik esetben csupán a körülmények mások.

''T^asonló fiatalok megta- lálhatók a társadalom minden rétegében. Elsősorban a szülők hibája, ha egy fiatal nem képes önmagán segíteni, s megundorodik a munkától, a körülmények miatt. Hibája még az ifjúsági szervezetnek is, amely hivatott arra — a szülői és iskolai nevelés mellett —, hogy megfelelő irányba terelje a fiatalság gazdag érdeklődését. Minden fiatal érdeklődésének, ízlésének, szabad akaratának megfelelően választja meg magának a baráti körét, a szórakozását és elsősorban az életpályáját. Ebben azonban, tekintve a fiatalok szertelenségét, segítséget kell nyújtani a szülőknek. az iskolának, a társadalmi szerveknek.

Űj társadalmi rendünk, az élet irama, a tudomány és technika fejlődésének nagyszerű üteme becsületes, gerinces, a munkát szerető generációt kíván. Nem lehetnek a szülők elfogultak gyermekükkel szemben, mert a feladat nehéz, de nemes gyümölcsöket fog teremni, ha okos és ésszerű a kertészkedés. Sajnos, a szülők egy része nem mérlegeli az élet követelményeit és feleslegesen „majomszeretettel” veszik körül az okos felvilágosító szó és irányítás helyett, ami sok esetben sérti a gyermek fejlődését és közre játszik abban, hogy a gyermek elveszítse egészséges gondolkodását.

f> bben a feladatban a ^ társadalom egyre nagyobb segítséget nyújt a szülőknek, de az is kell hozzá, hogy a szülők legyőzzék önmagukban a gyermekük iránti elfogultságot.

P. A.

Megyénk KlSZ-szervezetei- ben már készülnek az őszitéli oktatásra. A korábbi oktatási év tapasztalatait figye- lembevéve az 1959-60-as oktatási évben

három oktatási formát indítanak a KISZ-tagok részére a KISZ bizottságok.

Az idén is sok helyen megszervezik a KISZ politikai köröket ahol politikailag fejlettebb KISZ-tagok vitatják meg az oktatási forma anyagát.

Másik oktatási formaként a világ térképe előtt köröket indítják be, amelyeken a világ országaival, a különböző társadalmi rendszerekkel, államformákkal és egyéb kérdésekkel foglalkoznak a hallgatók.

A harmadik oktatási formaként — főképpen középiskolákban — megszervezi a KISZ az ifjúsági akadémiákat.

Több helyen a KISZ vezetők, alapszervi titkárok, vezetőségi tagok és aktívák, a

pártoktatásban vesznek részt. A pártoktatástól függetlenül mintegy 12 helyen önállóan megszervezik az időszerű politikai kérdések tanfolyamát. Az új oktatási évben a megyei KISZ bizottság 5 ezer KISZ fiatalt von be az oktatásba.

A propagandista szemináriumi vezetőket már kijelölték és a propagandisták 90 százalékát is kiválasztották. Az előzetes tananyag megrendelési tervet megküldték, az illetékes szervnek.

Az alkotmány évfordulóján adják át a szécsénykei művelődési otthont

Szécsényke községben

augusztus 20-án adják át azt a szép, nagy művelődési otthont, amelyet a község dolgozói két évig tartó munkával teljesen saját erőből, minden külső támogatás nélkül hoztak létre. Az új épületben a község lakóinak mintegy 300 ezer forintja fekszik, de a község minden dolgozója saját kétkezi munkájával is hozzájárult a művelődési ház felépítéséhez.

Bár a művelődési otthon berendezése még nem teljes, hiszen ha a mai kornak megfelelően akarnák berendezni, akkor még sok mindenre szükség lenne, de a megnyitásra a község KISZ-fiataljai már felkészültek. A fiatalok előadást tanultak be, amit a nyitás alkalmával szeretnének előadni.

Hálátlan kis csibész

A kenyérbolt előtt maszatos- képű kisfiú.

— Kérek két pirosra sült kenyeret — mondja az anyjától betanult szöveget.

Mérik neki a kenyeret. De mire fizetni kéne, eltörik a mécses. Kiforgatja zsebeit, keresi a földön is ■ pénzét, de hiába.

A kékszínú huszas, amit anyjától kapott, nyomtalanul eltűnt. A gyerek éktelen sírásba kezd.

— Adják visz- sza a pénzemet... Egész biztos itt veszett el — pi- tyereg. — Ki fogok kapni...

Az emberek ösz- szenéznek. Az egyik férfi zsebébe nyúl, ad két forintot, a másik egy forintot, a harmadik ismét egy ezüsttel járul az összeghez. Az összefogás eredményeként összegyűlt nyolc forint.

Az elárusító kiveszi táskájából pénztárcáját.

— Nézd csak kisfiam, itt van 12 forint. A kenyered ára. Beteszem helyetted a .kasszába. Ha meglesz a pénz, majd visszahozod. Ha nem találod meg, otthon nem muszáj megmondani. Ami visszajárna, azt összeadták a nénik, meg a bácsik.

A gyerek hálálkodni is elfelejt, felkapja a két kenyeret és elvágtat nagy boldogan.

Sajnos, a történetnek nem itt van vége. Másnap újra jön a kisfiú kenyeret venni. Az eladó megkérdezi:

— Meglett-e a pénzed, kisfiam?

A gyerek nagy flegmán ráfelel:

— Mit ugrál? Mire vág fel? Csak nem arra a rongyos két forintra, amit

adott ?- Uj —

Ankétot tartottak

a közlekedési szabályokról

A Belügyminisztérium Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti csoportja sokat tesz a közlekedési balesetek csökkentéséért. Nemcsak, hogy a gépkocsivezetők, motorosok részére tart előadásokat a közlekedésrendészeti szabályokról, hanem ankétokat is rendez a helyes közlekedésről, a szabályok betartásáról a falvak lakóinak is. Legutóbb Nemtiben rendeztek ilyen közlekedésrendészeti ankétot, ahol mintegy kétszázötven motoros és gyalogos vett részt. Ezen az ankéton elsősorban a helyes közlekedésről, a szabályok betartásáról volt szó, s filmvetítéssel mutatták be a különféle szabálytalan közlekedésből eredő súlyos és könyebb baleseteket.

Az ankéton kis úttörők röplapokat osztottak szét a szabályos és szabálytalan közlekedésről,

A szerkesztőség közbenjárására:

Postát kap Rákóczi-telep

Talán mondanunk sem kell, hogy mit jelent egy község, vagy bányatelep lakóinak életében az, ha nincs postahivatal a közelben. Sokáig így voltak ezzel a Rákóczi-telepiek is. Pedig Rákóczi telep az' utóbbi években nagyot fejlődött, sok új ház épült itt, gyarapodott lakóinak száma.

Rákóczi telep lakói kérésükkel —, hogy sürgősen létesítsenek postahivatalt a bányatelepen — szerkesztőségünket is felkeresték. Az általunk is jogosnak vélt kérést még júniusban továbbítottuk a Budapest Vidéki Postaigazgatóság címére, s kértük: teljesítsék a bányászok kérését. Most örömmel tudatjuk: a postaigazgatóság arról értesítette szerkesztőségünket, hogy postahivatalt kap Rákóczi-telep. A posta- hivatal berendezésére kéthónapos határidőt szabott meg a Budapest Vidéki Postaigazgatóság.

IZZIK A VAS

Reggel fályolfelhő takarta a napot. Friss szellő kerekedett és labdázott a gyárkémény füstjével. Megkergette a gyárudvar gyepsávfüvét is. Az üzemben frissen indult a munka. A mozgásba jött gépek mintha dalba kezdtek volna, betöltötték a gyárat.

Kapás János Venczel Istvánnal az íróasztala előtt ült. Már munkaruhában volt. A mérnökön az agyonmosott köpeny lógott gombtalanul. Szócsatát vívtak.

— Csak javaslat Venczel elvtárs! — emelte fel hangját Kapás.

— Javaslat, de csináljam meg! Vállalja a felelősséget? — szegezte Kapásnak, aki nyugalmat erőltetett magára.

— Az emberekért vállalom. A termelésért nem vállalhatom.

— En azért a két sihede- rért eleget hallgattam — pattant fel a mérnök. — És sajnos nem ok nélkül. Egyébként kérdezze meg Czenét is.

— Czene tévedhetett.

— Maga is tévedhet!

— Ez még nem igazolódott. Bízza meg őket felelősségteljes munkával. Az emberek jellemét a munka formálja. Most itt a lehetőség. Hívja fel őket!

III.

Venczel gondolkodott. Lenézett az utcára, majd a párttitkárra, aki nem mozdult. Felkapta a telefont és tárcsázott. A technikusoknál megszólalt a telefon. A csoportvezető vette fel és motyogott. Aztán a két fiúra nézett.

— Menjetek a főnökhöz.

A többiek abbahagyták a munkát és nézték a fiúkat. Lehoczki gúnyosan mosolygott. Szurkó, hogy elrejtse izgalmát, slágert fütyült. Takács oldalba lökte.

— Gyere, Szöges.

Mire a mérnök irodája elé értek, már elcsendesedett az izgalmuk. Szurkó az ajtóban még Takácshoz fordult:

— Te Loo, ugyan minek ez a nagy cirkusz?

— Hadd szórakozzon — rántotta meg vállát Takács és beléptek.

Meglepődtek, hogy Kapást is ott találták. De aztán közömbös arcot vágtak. Akkor kezdtek csak gondolkodni, amikor Venczel eléjük rakta a brazíliai rendelést. Ök arra számítottak, kidobja őket, most meg odaadja nekik, készítsék el a technológiáját, hogy a kísérleti munkát négy napon belül megkezdhessék. A mérnök nagyon szűkszavú volt. Kapás meg semmit sem szólt. Ok meg csak bickeltek, ami náluk annyit jelentett, hogy értik. A folyosón Takács megragadta Szurkát.

— Te. Szöges, ez csapda! Hogy milyen dörzsölt pali ez a főnök. Na és a Kapásról hitted volna ezt? Hát édesapám, micsoda világ? — és köpött egyet.

— Hülye! — mint egy pofont, vágta oda Szurkó. — Ezzel nem ráznak át, ezt megcsináljuk.

— Megcsináljuk? Hát jó, — nyugodott meg Takács.

Négy napon keresztül szavukat sem hallották. Kapás megkérte a többieket, hogy hagyják békén őket. Időnként benézett az irodába, de csak úgy mintha betévedt volna. A két fiút figyelemre sem méltatta. A mérnök is hasonlóan cselekedett. Szur- kóék ilyenkor abbahagyták a munkát, könyököltek és rettentő unalmas arcot vágtak. De amikor a látogatók kiléptek, nekidőltek a munkának. A negyedik napon már a reggeli órákban készen voltak. Takács indulni akart a mérnökhöz, de Szurkó visszatartotta.

— Lassan a testtel! A negyedik nap kettőkor múlik.

Még azt hiszi dörgölödünk.

— Igaz . . . még azt hiszi, — és önérzetesen felemelte fejét Takács.

De nem töltötték tétlenül a hátralévő időt, újból átvizsgálták a terveket. Hosszú számításokat végeztek. Minden pontosan egyezett. Délben föléjük hajolt csoport- vezetőjük, és belenézett a tervekbe. ök csak ültek, meg sem moccantak. Csend voltt az irodában. Mindenki figyelt. A gépek zaja tompán ért hozzájuk. A csoport- vezető összehajtotta a rajzokat, letette a szemüveget és csak ennyit mondott:

— Hm ... — a többiek

megmozdultak. — Vigyétek fel. —Enyhe mosoly volt az arcán.

Elindultak a mérnökhöz. Szótlanul mentek, eszükbe sem jutott most másokat csipkedni. Az arcukon feszültség volt.

Venczel István kiteregette a rajzokat, és elmélyülten nézegette. Homloka ráncba szaladt, majd kisimult. Szurkó és Takács csak állt, mozdulatlanul. Már két órát jelzett a gyár, amikor Venczel felegyenesedett és egy sóhaj szakadt fel belőle.

— Miért nem ülnek le? — mordult rájuk. De választ sem várt, folytatta. — Szeretném, ha a kísérleti munkát figyelemmel kisérnék, — és számolgatni kezdett, félhangosan. Még 12 napúk van

hátra . . . Aztán feléjük fordult. — Akkor értjük egymást?

Biccentettek és távoztak. Már az udvaron jártak, amikor Szurkó oldalba lökte a szótlanul haladó Takácsot.

— Na, mit szólsz?

— Pukkadjon meg! Estére elmegyünk táncolni.

A tervek egyébként jól sikerültek. A délutáni műszakban lévő szerszámlakatosok hozzáláttak a formák elkészítéséhez. Kapás is bentmaradt segíteni. Az éjszakai műszakon már kísérleti darabot készítettek. Ilyenkor a technikusoknak ott volna a helye a gép mellett. De Szur- kóék táncoltak valahol. A mérnök 10 óra után bement az üzembe. Ekkor szerelték a formát. Ideges lett, hogy Szurkóékat nem találta. Megvárta míg az első darab elkészült és haza indult. Tizenkettőkor megakadt a gép. Valahol állítottak a formán, elmozdult és a lezúduló prés darabokra törte. Az egész épület belerázkódott. Recsegett, ropogott a gép minden eresztékében.

Már űzte a hajnal az éjszakát, amikor Szurkóék hazafelé bandukoltak. Jól esett mulatás után a hajnali levegő simogatása. S valamelyest felfrissültek. De álmatlanságuk nem múlott el. Mintha vassal volna tele hátuk, húzták lábukat. El is aludtak. Takács költötte fel Szurkát. Még félúton sem voltak, amikor már jelezték a hat órát. Megijedtek és szaladtak az üzemig. A gép körül már csoportban álltak az emberek. A mérnök is ott volt, Kapás is. A két fiú megtorpant. Venczel feléjük fordult. A harag vörösre gyújtotta az arcát. De Kapás megragadta a mérnököt és jól hangosan, hogy Szurkóék is hallják, mondta:

— Semmi értelme mérnök elvtárs. Megcsináljuk nélkülük. Rájuk tényleg nem számíthatunk.

Ezzel Kapás elvette a mérnök haragjának erejét, mert a kiáltás helyett, csak egy nagyot fújt.

— Ki számított itt miránk? — pattant fel Szurkó, de hangja, amely mindig nyegle volt, megremegett. Egy nagyot még nyelt is. Takács összehúzva állt mellette. Ge- relyes Ottó az üzem móreg szerelője kilépett a gyűrűből, arca olajos volt, ráncaiba meggyűlt a korom. Haragvó tekintettel nézett a fiúkra. Egy nagy csavarkulcsot tartott a kezében és lassú léptekéi elindult feléjük. Két lépésre megállt.

— En számítottam. Mert itt számítunk egymásra! — és végigmérte őket. Aztán visszament a géphez.

(folytatása következik)

BOBÄL gyula