Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-08 / 63. szám

1959. augusztus 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Hruscsov szeptember 15-én érkezik Washingtonba A nyugati hírügynökségek egybehangzó közlése szerint csütörtökön az amerikai kül­ügyminisztérium hivatalosan bejelentette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök szep­tember 15-én kezdi meg ame­rikai látogatását. Hruscsov megérkezése után három na­pot Washigtonban tölt, majd tíznapos utazást tesz az Egye­sült Államokban. „Reméljük a találkozó eltemeti a hidegháborút11 Hruscsov utazásának visszhangja A Szovjetunióban tovább­ra is az érdeklődés közép­pontjában áll a szovjet és az amerikai kormány megegye­zése a két kormányfő köl­csönös látogatásáról. Különösen megnőtt az ér­deklődés N. Sz. Hruscsov szerdai sajtóértekezlete után. A lapok igen nagy terjede­lemben számolnak be a szov­jet kormányfő megállapításai­ról. A szovjet lapok hangoztat­ják: a két kormányfő talál­kozójának nemcsak abból a szempontból van nagy jelen­tősége, hogy megnyílik az út a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai­nak tartós rendezésére, ha­nem azért is, mert a találkozó módot nyújt néhány nemzetközi prob­léma megjavítására is. A szovjet sajtó Hruscsov nyilatkozatából azokat a ré­szeket emeli • ki, amelyekben a szovjet kormányfő megálla­pítja: a Szovjetunió részé­ről nem lesz hiány jóindulat­ban, a szovjet kormány min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a két látogatás eredménnyel járjon. A Times Washingtoni tudó­sítója kiemeli, hogy az amerikai fővárosban kitűnő benyomást keltett Hruscsov moszkvai meg­jegyzéseinek hangja, bár finomabb fejtegetéseihez még nem fűztek közvetlen kommentárokat. Amint a Daily Mail jelenti, Hruscsov másfél órán át be­szélgetett a világ sajtójával, a legfesztelenebb értekezleten, amelyet valaha is tartottak a Kremlben. A tudósítók han­gosan megtapsolták egyes vá­laszait. A News Chronicle hírma­gyarázója szerint Eisenhower és Hruscsov találkozója át­alakítja a nemzetközi tájké­pet, végetvet a dullesi kor­szaknak. Dulles mereven el­lenezte a csúcstalálkozót. Ha­lála rákényszerítette Eisen- howert, hogy sutba dobja a hajthatalan dullesi politikát, amely útjában volt a vezetők személyes megbeszéléseinek. Az Egyesült Államok va­lószínűleg több érdeklő­dést fog mutatni az euró­pai kölcsönös visszavonu­lás iránt. Párosverseny indult a két népbolt vállalat között A pártkongresszus tisztele­tére mozgalommá szélesedett munkaverseny magával ra­gadta a Nyugat-Nógrád me­gyei Népbolt Vállalat dolgo­zóit is. A vállalat dolgozói páros­versenybe léptek a Kelet- Nógrád megyei Népbolt és a Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozóival, a vállalat fő mu­tatóinak megjavítása érdeké­ben. A vállalati termelékeny­ség jövedelmezőség, udva­rias kiszolgálás, valamint az egy főre eső forgalom a legfőbb szempontok a verseny negyedévenként történő értékelésében. Versenyt kezdeményeztek egymás között is a Nyugat- Nógrád megyei Népbolt Vál­lalat árudái. Nyitott szemmel a Vll. VIT-en — Mozaikok a bécsi fesztiválról — i. Háromszáz tagú lelkes tu­ristacsoport indult Bécsbe július 25-én éjjel egy óra­kor. Hét darab Ikarus 55-ös szelte a kilométereket, hogy a magyar fiataloknak a VIT-en turistaként résztvevő csoportját időben Bécsbe szállítsa. Az út 9 órát tar­tott, több megállóval. A ki­lenc óra alatt arról folyt a beszélgetés, hogy milyen lesz a VII. Világifjúsági Ta­rögtönözve hangszóró volt szerelve. A benne ülő mag­netofonról zenét szolgálta­tott, majd később mikrofo­non keersztül németül üd­vözölte a delegációt. Küldöttségünk jelentős ré­sze megértette a német nyel­ven mondott üdvözlést, még­is csendbe maradt, a viszont üdvözlés nem történt meg. Nem erre. számítottunk és így nem tudtuk a történte­ket helyesen értékelni. Ezt Nem telt azonban bele 10 Első találkozás az osztrák fiatalokkal lálkozó, amely kapitalista or- észrevette az autós üdvöz­szágban szerveződik, hogyan . . __, „___ , f ogadják majd a magyar fia- lonk ls- mert azonnal elhaj' falókat? Mindenki tudta, hogy tott. Bécsben sók disszidens él és közülük sokan esküdt ellen­ségei a mi társadalmi rend- szerünknek. Gondolatok ci- Perc sem, megjelent a falu káztak valamennyiünk fejé- rezesbandája és a demokra- ben, sikerül-e majd magun­kat megértetni a bécsiekkel? Az érzelmek csapongása a tetőfokra hágott, amikor a magyar határőrök tisztelgé­se közben átléptük a magyar határt és autóbuszaink oszt­rák földön gurultak tovább. Az első megálló Miklósfalva volt, ahol az osztrák határ­szolgálat ellenőrizte az útle­veleinket. Már itt meglepe­tésben volt részünk. tikus ifjúsági szervezet egy népes csoportja zászlókkal és VIT jelvényekkel. Jöttek üdvözölni a magyar fiatalo­kat. Ekkor értettük meg, az autós üdvözlés jelentősé­gét és jellegét, baráti voltát is. Pillanatok alatt a kis falu utcája táncoló párokkal volt tele. Magyar leányok osztrák fiúkkal és fordítva járták a keringőt, amelyhez a zenét a falu önkéntes fúvószene­kara szolgáltatta. Az első be­nyomások arról győztek meg bennünket, hogy osztrák föl­dön is sok barátja van a magyar ifjúságnak. Ezt éreztük Bécsig, mert majd minden faluban díszkaput építettek és üdvözölték az áthaladó küldötteket. Ellenségeink, a reakciós ifjúsági szervezetek, vala­mint a magyar disszidensek egy része nem tudott bele­nyugodni abba, hogy Bécs és egész Ausztria ilyen szí­vélyesen fogadja a szocia­lista országok küldötteit, kö­zöttük a magyarokat is. Néni tudták elszívlelni, hogy ami­kor július 25-én 11 órára a két magyar hajó befutott a bécsi Téli-kikötőbe, akkor a parton több ezer lelkes fia­tal fogadta a hivatalos dele­gációt. Ott volt az osztrák ifjúság, a csehszlovák, a ro­mán, a bolgár, a koreai és ki tudná felsorolni, hogy még hány delegáció tagjai. Több száz méteres sorfal mel­lett kellett elmenniök a ma­gyar fiúknak és leányoknak A hosszú út után minden­kinek jól esett egy kis jár- kálás. Ezért leszálltunk az autóbuszokból és csoportok­ba verődve beszélgettünk. Egyszercsak távolból hang­szórón keresztül német nyel­vű szöveg hangfoszlányai érkeztek hozzánk. Később a hang és az érthetőség erő­södött. Megjelent az úton egy személyautó, amelyre Megérkezik a magyar hajó a bécsi Téli-kikötőbe. és kezet fogni az üdvözlé­sükre megjelent fiatalokkal. Ez nem illet bele a disszi­densek fogadási tervébe. De nem tehettek ellene semmit. Amit azonban nem tudtak gyakorlatban megakadályoz­ni, azt megpróbálták letagad­ni és magyarázni. A disszi­densek sajtója a bécsi Hír­adó másnap a következőket írta: „Féltizenegykor befu­tott a hét magyar Ikarus 55-ös, majd később a két magyar hajó, amelyen meg­érkeztek az orosz pénzen Bécsbe kényszerített magyar fiatalok.” Mondani sem kell, hogy ezen mindenki — fő­ként a magyar delegáció tagjai - nagyon jót mulat­tak. Provokációnak szánták a város felett repülőgépen körülhordozott jelszavakat is, amelyek arról adtak hírt, hogy ezek a rekaciós ifjú­sági szervek és gazdáik Ma­gyarországra és Tibetre gon­dolnak. de a fesztiválon nem vesznek részt. Azt hitték, hogy ha ők nem jelennek meg, akkor a fesztivál elma­rad. Pedig tévedtek! A megnyitás napján a Prá­terben körülbelül 60—65 ezer ember gyűlt össze, hogy vé­gignézze a világ demokrati­kus ifjúságának felvonulását. Igaz, a disszidensek lapja másnap csak 25 ezer főről beszélt és valami gyászme­netnek nyilvánította a lel­kes, vidám és színpompás seregszemlét. Ott voltak, de nem látták, mert nem is akarták látni azt a szolidari­tást. amely az algériaiakat kísérte, amikor nemzeti zászlajukat nem engedték kibontani. Nem látták, ho­gyan tombolt a Práter kö­zönsége, amikor megjelentek a népi demokratikus orszá­gok, a Szovjetunió, vagy Kí­na ifjúságának küldöttei. Azt sem látták, hogy az acélkék ruhában megjelenő magyar fiatalokat milyen lelkesen üdvözölte az olasz, a fran­cia és más nyugati országok ifjúsága is. Nem akartak lát­ni semmit abból, amely az ő terveiket keresztezte és így inkább vágyaik leírásánál maradtak. Az első vereséget a magyar disszidensek és a nemzetközi reakció tehát már za első napon elszenvedte. Vonsik Gyula Túlerő és árulás 1919. augusztus 9. évfordulójára A salgótarjáni szénmeden­cében a tanácskormány le­mondásának híre futótűzként terjedt el. A kibontakozás útja még nem volt világos. A Peidl-kormány a munkás­tanácsokat központi rendelet­tel nem oszlatta fel és így senki sem tudta, hogy mit hoz a jövő. A „szakszerve­zeti” kormány rendeletéi azonban mind jobban felnyi­tották a proletariátus sze­mét. A szénmedence munkásta­nácsai helyükön maradtak, s minden bizonnyal a román intervenciós megszállásig működtek. Így történt ez Salgótarjánban is. A Fried- rich-kormány augusztus 8-án hozott, a „törvényes közigaz­gatás” felvételéről szóló ren­deleté még meg sem érke­zett, a román csapatok sal­gótarjáni megszállása augusz­tus 9-én lemondásra kész­tette “ a munkástanácsot. Ugyanígy tett többek között az acélárugyár munkástaná­csa is. A salgótarjáni munkás-, katona- és földművestanács augusztus 9-én 10 órakor tartott üléséről, a tanács le­mondásának szomorú aktu­sáról a budapesti II. számú állami levéltárban őrzött jegyzőkönyv tanúskodik. Az ülésen Priska Dezső direktó­riumi elnökön kívül megje­lent 26 tanácstag, valamint Szecsey Ernő járási főszol­gabíró, Tóth Gyula községi bíró és Kováts József köz­ségi jegyző is. Az elnöklő Priska feltette a kérdést: „Miután idegen megszálló csapatok jelenléte folytán nézetem szerint a fennálló mun­kástanács a közigazgatás vi­telét továbbra már nem lát­hatja el, miután továbbá az újonnan alakult kormánytól rendeletek egyaránt nem ér­keztek, arra nézve kellene a tanácsnak határozatot hoz­nia, hogy a közigazgatás ve­zetését továbbra is megtart­sák-e, avagy nerri?” A fel­szólalók egyöntetűen amel­lett foglaltak állást, hogy a munkástanács mondja ki feloszlását és a közigazgatást vegye át Szecsey járási fő­szolgabíró, illetve Tóth Gyu­la községi bíró. A tanács lemondását, mint említettük, a román bur- zsoá csapatok bevonulása előzte meg. A salgótarjáni munkások tudatában voltak annak, hogy ez a megszállás igen előnytelen lesz, s féltek attól, hogy esetleg a román államformának megfelelően visszaállítják Magyarországon a királyságot. Salgótarján helyi vezetői azonban még reménykedtek, hogy szociál­demokrata ország maradha­tunk, ezért augusztus 7-én ötös bizottság: 2 bányász Hack Gyula vezetésével Lo­soncra ment, ahol a csehek­kel tárgyalásokba bocsátko­zott, kérve őket, hogy vo­nuljanak be Salgótarjánba. A cseh imperialistáknak ez az ajánlat igen tetszett. Másnap két autóval megér­keztek és a helyi vezetőkkel tárgyaltak. Augusztus 9-ére 9 órára ígérték a bevonulást Salgótarjánba. Augusztus 9-én reggel 7 órakor azon­ban beözönlöttek a román királyi csapatok. A Szilárdy- udvarban telepedtek le. Sal­gótarjánban azonban csak két napig voltak, René Di- mitru százados vezetésével, mert a csehekkel történt megegyezés után Zagyvapál- falváig vonultak vissza és így Salgótarján cseh meg­szállás alá került. A romá­nok a baglyasaljai útelága­zásig húzódtak vissza. A csehszlovák megszállók, az úgynevezett „nemzeti” had­sereg novemberi, budapesti bevonulásáig maradtak Sal­gótarjánban. Salgótarján a kétnapos ro­mán megszállás alatt sokat rettegett. A román tisztek botoztak, erőszakoskodtak és raboltak. Már a bukás első napjai­ban Zagyvapálfalván a ha­talmat átvevő Nemes József bíró kimutatta foga fehérét. Szoros kapcsolatot tartott a községet megszálló román tisztekkel és elárulta a kom­munisták és a munkástanács vezetőit. Ezeket a megszal­A magyar fiatalok egy csoportja a hajóról való leszál­lás közben. Terménycsere-akció lók megbotozták, tettleg bán­talmazták. Hatvani D. Mik­lós 31 éves kommunista párt­titkárt és direktóriumi elnö­köt, Trajbiár Pál 35 éves, Mocsányi Lajos 42 éves, Ku- csera Ferenc 29 éves, Kiss József 29 éves és Pothornik Vencel 29 éves direktóriumi tagokat Hatvanba szállítot­ták és ott minden kihallga­tás nélkül mind a hat bá­nyamunkást kivégezték. A mártíroknak még saját sír­jukat is meg kellett ásniuk. A felszabadulás után a párt hazahozatta őket és a zagy- vapálfalvi temetőben díszsír­ba helyeztette. A fehér ter­ror idején népes volt a sal­gótarjáni Rákóczi úti iskola pincéje is. Itt kínozták és vallatták a haladószellemű embereket. De borzalmas megkínzásban volt részük a direktórium tagjainak, élén Priska Dezsővel. Hosszú kál­váriát jártak a kommunis­ták, amíg az internáló tábo­rokból végre hazavergődtek. Itthon pedig állandóan fe­nyegette őket a munkanél­küliség. Sokan emlékeznek még a „Jaj-rétekre”, ahol fegyverrel kényszerített ze­nészek játszottak, amíg az összeszedett kommunistákat, bányászokat agyba-főbe ver­ték. Lehetetlen lenne felso­rolni a kínokat, fájdalmakat. Ez az egy-két példa intő ta­nulságként álljon előttünk; a megszerzett hatalmat sem­mi körülmény között sem szabad kiengedni a kézből! DR. GAJZAGÖ ALADÁR Kormányzatunk a termelők gazdaságos takarmány!elhasználá­sának elősegítésére terménycsere­akciót léptetett életbe. Az egyé­ni termelők részére a Termény- forgalmi vállalat felvásárló he­lyei 6s a bizományos földműves- szövetkezetek átvevőhelyei kor­pa-kukorica akció keretében 104 kilogramm morzsolt szokványmi­nőségű kukoricáért 120 kilogramm korpát adnak cserébe. Ä csereakció keretében lehető­ség nyílik arra, hogy termelő- szövetkezeteink felesleges takar­mánykészletüket kicserélhessék. Eszerint 100 kilogramm árpa át­adása esetén 130 kilogramm kor­pát, 100 kilogramm zab átadása esetén 120 kilogramm korpát és 100 kilogramm kukoricáért szin­tén 120 kilogramm korpát kap­hatnak. Ezenkívül természetesem termelőszövetkezeteink árpáért zabot is kaphatnak a külön meg­állapított cserearányok mellett. FELHÍVÁS Az érsekvadkerti Dimitrov Ter­melőszövetkezet tehergépkocsijá­ról szombatról vasárnapra virra­dó éjszaka a Balassagyarmat— Cserhátsurány útvonalon egy komplett autókerék elveszett. Kérjük a megtalálót, illetőleg azt, aki valamit tud az elveszett ke­rékről, jelentkezzék a lenti ter­melőszövetkezetben. Telefon: £r- sekvadkeet X 'rll(

Next

/
Thumbnails
Contents