Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)
1959-08-08 / 63. szám
1959. augusztus 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Hruscsov szeptember 15-én érkezik Washingtonba A nyugati hírügynökségek egybehangzó közlése szerint csütörtökön az amerikai külügyminisztérium hivatalosan bejelentette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök szeptember 15-én kezdi meg amerikai látogatását. Hruscsov megérkezése után három napot Washigtonban tölt, majd tíznapos utazást tesz az Egyesült Államokban. „Reméljük a találkozó eltemeti a hidegháborút11 Hruscsov utazásának visszhangja A Szovjetunióban továbbra is az érdeklődés középpontjában áll a szovjet és az amerikai kormány megegyezése a két kormányfő kölcsönös látogatásáról. Különösen megnőtt az érdeklődés N. Sz. Hruscsov szerdai sajtóértekezlete után. A lapok igen nagy terjedelemben számolnak be a szovjet kormányfő megállapításairól. A szovjet lapok hangoztatják: a két kormányfő találkozójának nemcsak abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy megnyílik az út a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatainak tartós rendezésére, hanem azért is, mert a találkozó módot nyújt néhány nemzetközi probléma megjavítására is. A szovjet sajtó Hruscsov nyilatkozatából azokat a részeket emeli • ki, amelyekben a szovjet kormányfő megállapítja: a Szovjetunió részéről nem lesz hiány jóindulatban, a szovjet kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a két látogatás eredménnyel járjon. A Times Washingtoni tudósítója kiemeli, hogy az amerikai fővárosban kitűnő benyomást keltett Hruscsov moszkvai megjegyzéseinek hangja, bár finomabb fejtegetéseihez még nem fűztek közvetlen kommentárokat. Amint a Daily Mail jelenti, Hruscsov másfél órán át beszélgetett a világ sajtójával, a legfesztelenebb értekezleten, amelyet valaha is tartottak a Kremlben. A tudósítók hangosan megtapsolták egyes válaszait. A News Chronicle hírmagyarázója szerint Eisenhower és Hruscsov találkozója átalakítja a nemzetközi tájképet, végetvet a dullesi korszaknak. Dulles mereven ellenezte a csúcstalálkozót. Halála rákényszerítette Eisen- howert, hogy sutba dobja a hajthatalan dullesi politikát, amely útjában volt a vezetők személyes megbeszéléseinek. Az Egyesült Államok valószínűleg több érdeklődést fog mutatni az európai kölcsönös visszavonulás iránt. Párosverseny indult a két népbolt vállalat között A pártkongresszus tiszteletére mozgalommá szélesedett munkaverseny magával ragadta a Nyugat-Nógrád megyei Népbolt Vállalat dolgozóit is. A vállalat dolgozói párosversenybe léptek a Kelet- Nógrád megyei Népbolt és a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóival, a vállalat fő mutatóinak megjavítása érdekében. A vállalati termelékenység jövedelmezőség, udvarias kiszolgálás, valamint az egy főre eső forgalom a legfőbb szempontok a verseny negyedévenként történő értékelésében. Versenyt kezdeményeztek egymás között is a Nyugat- Nógrád megyei Népbolt Vállalat árudái. Nyitott szemmel a Vll. VIT-en — Mozaikok a bécsi fesztiválról — i. Háromszáz tagú lelkes turistacsoport indult Bécsbe július 25-én éjjel egy órakor. Hét darab Ikarus 55-ös szelte a kilométereket, hogy a magyar fiataloknak a VIT-en turistaként résztvevő csoportját időben Bécsbe szállítsa. Az út 9 órát tartott, több megállóval. A kilenc óra alatt arról folyt a beszélgetés, hogy milyen lesz a VII. Világifjúsági Tarögtönözve hangszóró volt szerelve. A benne ülő magnetofonról zenét szolgáltatott, majd később mikrofonon keersztül németül üdvözölte a delegációt. Küldöttségünk jelentős része megértette a német nyelven mondott üdvözlést, mégis csendbe maradt, a viszont üdvözlés nem történt meg. Nem erre. számítottunk és így nem tudtuk a történteket helyesen értékelni. Ezt Nem telt azonban bele 10 Első találkozás az osztrák fiatalokkal lálkozó, amely kapitalista or- észrevette az autós üdvözszágban szerveződik, hogyan . . __, „___ , f ogadják majd a magyar fia- lonk ls- mert azonnal elhaj' falókat? Mindenki tudta, hogy tott. Bécsben sók disszidens él és közülük sokan esküdt ellenségei a mi társadalmi rend- szerünknek. Gondolatok ci- Perc sem, megjelent a falu káztak valamennyiünk fejé- rezesbandája és a demokra- ben, sikerül-e majd magunkat megértetni a bécsiekkel? Az érzelmek csapongása a tetőfokra hágott, amikor a magyar határőrök tisztelgése közben átléptük a magyar határt és autóbuszaink osztrák földön gurultak tovább. Az első megálló Miklósfalva volt, ahol az osztrák határszolgálat ellenőrizte az útleveleinket. Már itt meglepetésben volt részünk. tikus ifjúsági szervezet egy népes csoportja zászlókkal és VIT jelvényekkel. Jöttek üdvözölni a magyar fiatalokat. Ekkor értettük meg, az autós üdvözlés jelentőségét és jellegét, baráti voltát is. Pillanatok alatt a kis falu utcája táncoló párokkal volt tele. Magyar leányok osztrák fiúkkal és fordítva járták a keringőt, amelyhez a zenét a falu önkéntes fúvószenekara szolgáltatta. Az első benyomások arról győztek meg bennünket, hogy osztrák földön is sok barátja van a magyar ifjúságnak. Ezt éreztük Bécsig, mert majd minden faluban díszkaput építettek és üdvözölték az áthaladó küldötteket. Ellenségeink, a reakciós ifjúsági szervezetek, valamint a magyar disszidensek egy része nem tudott belenyugodni abba, hogy Bécs és egész Ausztria ilyen szívélyesen fogadja a szocialista országok küldötteit, közöttük a magyarokat is. Néni tudták elszívlelni, hogy amikor július 25-én 11 órára a két magyar hajó befutott a bécsi Téli-kikötőbe, akkor a parton több ezer lelkes fiatal fogadta a hivatalos delegációt. Ott volt az osztrák ifjúság, a csehszlovák, a román, a bolgár, a koreai és ki tudná felsorolni, hogy még hány delegáció tagjai. Több száz méteres sorfal mellett kellett elmenniök a magyar fiúknak és leányoknak A hosszú út után mindenkinek jól esett egy kis jár- kálás. Ezért leszálltunk az autóbuszokból és csoportokba verődve beszélgettünk. Egyszercsak távolból hangszórón keresztül német nyelvű szöveg hangfoszlányai érkeztek hozzánk. Később a hang és az érthetőség erősödött. Megjelent az úton egy személyautó, amelyre Megérkezik a magyar hajó a bécsi Téli-kikötőbe. és kezet fogni az üdvözlésükre megjelent fiatalokkal. Ez nem illet bele a disszidensek fogadási tervébe. De nem tehettek ellene semmit. Amit azonban nem tudtak gyakorlatban megakadályozni, azt megpróbálták letagadni és magyarázni. A disszidensek sajtója a bécsi Híradó másnap a következőket írta: „Féltizenegykor befutott a hét magyar Ikarus 55-ös, majd később a két magyar hajó, amelyen megérkeztek az orosz pénzen Bécsbe kényszerített magyar fiatalok.” Mondani sem kell, hogy ezen mindenki — főként a magyar delegáció tagjai - nagyon jót mulattak. Provokációnak szánták a város felett repülőgépen körülhordozott jelszavakat is, amelyek arról adtak hírt, hogy ezek a rekaciós ifjúsági szervek és gazdáik Magyarországra és Tibetre gondolnak. de a fesztiválon nem vesznek részt. Azt hitték, hogy ha ők nem jelennek meg, akkor a fesztivál elmarad. Pedig tévedtek! A megnyitás napján a Práterben körülbelül 60—65 ezer ember gyűlt össze, hogy végignézze a világ demokratikus ifjúságának felvonulását. Igaz, a disszidensek lapja másnap csak 25 ezer főről beszélt és valami gyászmenetnek nyilvánította a lelkes, vidám és színpompás seregszemlét. Ott voltak, de nem látták, mert nem is akarták látni azt a szolidaritást. amely az algériaiakat kísérte, amikor nemzeti zászlajukat nem engedték kibontani. Nem látták, hogyan tombolt a Práter közönsége, amikor megjelentek a népi demokratikus országok, a Szovjetunió, vagy Kína ifjúságának küldöttei. Azt sem látták, hogy az acélkék ruhában megjelenő magyar fiatalokat milyen lelkesen üdvözölte az olasz, a francia és más nyugati országok ifjúsága is. Nem akartak látni semmit abból, amely az ő terveiket keresztezte és így inkább vágyaik leírásánál maradtak. Az első vereséget a magyar disszidensek és a nemzetközi reakció tehát már za első napon elszenvedte. Vonsik Gyula Túlerő és árulás 1919. augusztus 9. évfordulójára A salgótarjáni szénmedencében a tanácskormány lemondásának híre futótűzként terjedt el. A kibontakozás útja még nem volt világos. A Peidl-kormány a munkástanácsokat központi rendelettel nem oszlatta fel és így senki sem tudta, hogy mit hoz a jövő. A „szakszervezeti” kormány rendeletéi azonban mind jobban felnyitották a proletariátus szemét. A szénmedence munkástanácsai helyükön maradtak, s minden bizonnyal a román intervenciós megszállásig működtek. Így történt ez Salgótarjánban is. A Fried- rich-kormány augusztus 8-án hozott, a „törvényes közigazgatás” felvételéről szóló rendeleté még meg sem érkezett, a román csapatok salgótarjáni megszállása augusztus 9-én lemondásra késztette “ a munkástanácsot. Ugyanígy tett többek között az acélárugyár munkástanácsa is. A salgótarjáni munkás-, katona- és földművestanács augusztus 9-én 10 órakor tartott üléséről, a tanács lemondásának szomorú aktusáról a budapesti II. számú állami levéltárban őrzött jegyzőkönyv tanúskodik. Az ülésen Priska Dezső direktóriumi elnökön kívül megjelent 26 tanácstag, valamint Szecsey Ernő járási főszolgabíró, Tóth Gyula községi bíró és Kováts József községi jegyző is. Az elnöklő Priska feltette a kérdést: „Miután idegen megszálló csapatok jelenléte folytán nézetem szerint a fennálló munkástanács a közigazgatás vitelét továbbra már nem láthatja el, miután továbbá az újonnan alakult kormánytól rendeletek egyaránt nem érkeztek, arra nézve kellene a tanácsnak határozatot hoznia, hogy a közigazgatás vezetését továbbra is megtartsák-e, avagy nerri?” A felszólalók egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy a munkástanács mondja ki feloszlását és a közigazgatást vegye át Szecsey járási főszolgabíró, illetve Tóth Gyula községi bíró. A tanács lemondását, mint említettük, a román bur- zsoá csapatok bevonulása előzte meg. A salgótarjáni munkások tudatában voltak annak, hogy ez a megszállás igen előnytelen lesz, s féltek attól, hogy esetleg a román államformának megfelelően visszaállítják Magyarországon a királyságot. Salgótarján helyi vezetői azonban még reménykedtek, hogy szociáldemokrata ország maradhatunk, ezért augusztus 7-én ötös bizottság: 2 bányász Hack Gyula vezetésével Losoncra ment, ahol a csehekkel tárgyalásokba bocsátkozott, kérve őket, hogy vonuljanak be Salgótarjánba. A cseh imperialistáknak ez az ajánlat igen tetszett. Másnap két autóval megérkeztek és a helyi vezetőkkel tárgyaltak. Augusztus 9-ére 9 órára ígérték a bevonulást Salgótarjánba. Augusztus 9-én reggel 7 órakor azonban beözönlöttek a román királyi csapatok. A Szilárdy- udvarban telepedtek le. Salgótarjánban azonban csak két napig voltak, René Di- mitru százados vezetésével, mert a csehekkel történt megegyezés után Zagyvapál- falváig vonultak vissza és így Salgótarján cseh megszállás alá került. A románok a baglyasaljai útelágazásig húzódtak vissza. A csehszlovák megszállók, az úgynevezett „nemzeti” hadsereg novemberi, budapesti bevonulásáig maradtak Salgótarjánban. Salgótarján a kétnapos román megszállás alatt sokat rettegett. A román tisztek botoztak, erőszakoskodtak és raboltak. Már a bukás első napjaiban Zagyvapálfalván a hatalmat átvevő Nemes József bíró kimutatta foga fehérét. Szoros kapcsolatot tartott a községet megszálló román tisztekkel és elárulta a kommunisták és a munkástanács vezetőit. Ezeket a megszalA magyar fiatalok egy csoportja a hajóról való leszállás közben. Terménycsere-akció lók megbotozták, tettleg bántalmazták. Hatvani D. Miklós 31 éves kommunista párttitkárt és direktóriumi elnököt, Trajbiár Pál 35 éves, Mocsányi Lajos 42 éves, Ku- csera Ferenc 29 éves, Kiss József 29 éves és Pothornik Vencel 29 éves direktóriumi tagokat Hatvanba szállították és ott minden kihallgatás nélkül mind a hat bányamunkást kivégezték. A mártíroknak még saját sírjukat is meg kellett ásniuk. A felszabadulás után a párt hazahozatta őket és a zagy- vapálfalvi temetőben díszsírba helyeztette. A fehér terror idején népes volt a salgótarjáni Rákóczi úti iskola pincéje is. Itt kínozták és vallatták a haladószellemű embereket. De borzalmas megkínzásban volt részük a direktórium tagjainak, élén Priska Dezsővel. Hosszú kálváriát jártak a kommunisták, amíg az internáló táborokból végre hazavergődtek. Itthon pedig állandóan fenyegette őket a munkanélküliség. Sokan emlékeznek még a „Jaj-rétekre”, ahol fegyverrel kényszerített zenészek játszottak, amíg az összeszedett kommunistákat, bányászokat agyba-főbe verték. Lehetetlen lenne felsorolni a kínokat, fájdalmakat. Ez az egy-két példa intő tanulságként álljon előttünk; a megszerzett hatalmat semmi körülmény között sem szabad kiengedni a kézből! DR. GAJZAGÖ ALADÁR Kormányzatunk a termelők gazdaságos takarmány!elhasználásának elősegítésére terménycsereakciót léptetett életbe. Az egyéni termelők részére a Termény- forgalmi vállalat felvásárló helyei 6s a bizományos földműves- szövetkezetek átvevőhelyei korpa-kukorica akció keretében 104 kilogramm morzsolt szokványminőségű kukoricáért 120 kilogramm korpát adnak cserébe. Ä csereakció keretében lehetőség nyílik arra, hogy termelő- szövetkezeteink felesleges takarmánykészletüket kicserélhessék. Eszerint 100 kilogramm árpa átadása esetén 130 kilogramm korpát, 100 kilogramm zab átadása esetén 120 kilogramm korpát és 100 kilogramm kukoricáért szintén 120 kilogramm korpát kaphatnak. Ezenkívül természetesem termelőszövetkezeteink árpáért zabot is kaphatnak a külön megállapított cserearányok mellett. FELHÍVÁS Az érsekvadkerti Dimitrov Termelőszövetkezet tehergépkocsijáról szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Balassagyarmat— Cserhátsurány útvonalon egy komplett autókerék elveszett. Kérjük a megtalálót, illetőleg azt, aki valamit tud az elveszett kerékről, jelentkezzék a lenti termelőszövetkezetben. Telefon: £r- sekvadkeet X 'rll(
