Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-05 / 62. szám

1959. augusztus 5. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Nyári időszakban a magyar-szovjet baráti körökben Úgy szokták mondani, hogy a nyári idény nem al­kalmas arra, hogy a moz­galmi munka erőteljesen folyjék. Természetesen ebben benne van az, hogy a mező- gazdasági munkák a legfonto­sabb teendőket jelentik a falusi ember életében és ez népgazdaságunk szempontjá­ból is fontos. Azonban a mozgalom olyan életet jelent, mely folyamatos és nincs benne megállás. Ilyen moz­galom a Magyar—Szovjet Baráti Kör mozgalma is. Nemcsak a falusi dolgozókat, hanem a városi és nem me­zőgazdasági munkával foglal­kozókat is vonjuk be moz­galmunkba. Falun is akad bőven lehetőség a mozgalom keretében folytatandó mun­kára. A nagy kampány, a Bará­ti Hónap hullámainak el- csitulása után ismét nagy lendülettel kell végeznünk a dolgozók eszmei, politikai ne­velését. Ez a munka nem szakadhat meg, mert naP mint nap látjuk a szovjet emberek harcát értünk is, a magyar emberekért. Ezt mu­tatják az ismét megindult politikai, diplomáciai harcok Genfben is. A két tábor har­cát jelenti ez a tárgyalás, és a szovjet delegáció vezetői­nek minden tudására szük­ség van, hogy eredménnyel végződjék. Az események azt követelik tőlünk, hogy erősít­sük a mi barátságunkat és állandóan szorosabb legyen a kapcsolat közöttünk, hogy szilárd falként álljunk szem­ben a háborúra spekulálók­kal. BARÁTI KÖREINKNEK a nyári idényben is erősí­teniük kell aktívahálózatukat, hogy célkitűzéseiket meg tudják oldani. A szovjet nép eredményeinek ismertetését, a szovjet műszaki eredmé­nyek népszerűsítését, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének hatalmas eredményei nek a mi gyakorlatunkra való alkalmazását minden dolgozó érdeke kívánja. Ezt az igen szép munkát vállal­ják a mi köreink aktívái. Tovább kell folytatnunk a nagyon szép sikereket fel­mutató élménybeszámolókat, melyek egy-egy szép élmé­nyekben gazdag szovjetuniói út tapasztalatait mutatják be. Segítséget kívánunk nyúj­tani dolgozóinknak abban, hogy látókörük szélesedjen azzal, hogy orosz nyelvi tan­folyamokat szervezünk. Azt nagyban segítette az együtt­működést. MI A NYITJA, hogy a salgótarjáni járásban jó munkáról lehet beszélni? Tudvalevő, hogy mozgalmunk munkája a párt eszmei poli­tikai nevelési munkáját tá­masztja alá, azt segíti. Ebben a munkában nélkülözhetetlen a pártszervekkel, párttitkárok­kal, vezetőségekkel való szo­ros együttműködés. Erről be­szélgettünk Varga elvtárssal, hogyan oldják ezt meg a salgótarjáni járásban? El­mondta, hogy nem várták a pártbizottságoktól, hogy ők jöjjenek feladatokkal hozzá­juk, hanem érvényesült náluk az öntevékenység és maguk terveztek rendezvényeket és ezek megtervezése után men­tek és tanácskoztak meg a pártszervekkel és kaptak is rendkívüli hasznos, jó taná­csokat. így alakult ki, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Körök munkájában minde­nütt a járásban ott találjuk a párt képviselőit és azok vé­leményükkel segítik a mozga­lom erősödését. így a nagy- bátonyi ünnepségen is ott ta­láltuk a párt és község ve­zetőit és élénk eszmecserét folytattak az aktívákkal. Min­den elnökségünknek javasol­juk ezt a módszert és bizto­sak vagyunk abban, hogy sokkal nagyobb eredményt fognak elérni, és a salgótar­jáni járással versenyben lesz a többi is. Helyesnek tartjuk, ha az idősebbek is részt vesznek ebben a munkában. Ismét a nagybátonyi példát kell em­lítenünk, ahol az idősebb ge­neráció segítette a fiatalokat, az idősek tanácsaival a fia­talok lendülete, munkatem­jo pója egyesítve vezet eredményekhez. Azért mondtuk ezt el, mert azt szeretnénk, ha az aktí­vákat megfelelő munkával látnák el a járási elnöksé­gek. Olyan munkával, mely megfelel az érdeklődésnek, amely a mozgalom szempont­jából a legszükségesebb. Ar- ix. szóltunk, hogy a szoros együttműködés milyen EREDMÉNNYEL JÁRT a salgótarjáni járásban. Ilyen együttműködést kell elérnünk a többi tömegszervezetekkel. Ezt az együttműködést kell nyáron megalapozni és a szervekkel a megfelelő ren­dezvények összehangolását megoldani. Feladataink sok területen egyeznek és azt kell elérnünk, hogy az együttmű­ködéssel népesebbek, nívósab- bak legyenek ezek a rendez­vények. Ha minden szerv hozzájárul a maga munká­jával, úgy ez el is érhető. Ezt kell a nyáron kimun- kálniok a járási és községi vezetőknek. Ügy gondoljuk, hogy a fen­tiek vázolásával segítjük, a nyári munkát a mi területün­kön is és reméljük, minden községben lüktető élet indul meg az új oktatási évben. — Aktívaülést rendezett a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyénk tartalékos tisztjei részére tegnap délután a megyei tanácson. Az ak­tívaülésen előadás hangzott el a tartalékos tisztek to­vábbképzéséről, majd okleve­leket nyújtottak át azoknak a tiszteknek, akik példamutató­an dolgoztak a továbbképzé­sen és előadóként is szerepel­tek. Gyújtsd a mákgubót! Fontos gyógyszer készül belőle, NE DOBJUK A SZEMETBE. 1 kg mákgubóért a földművesszövetkezet 90 fillért fizet A szedést 10 cm-es szárral kell végezni, a férges mákgubó is egészségesnek számít. (223) : A kétség és bizakodás napjai Genfben Egymással ellentmondó és sokszor bizony semmitmon­dó jelentések, kommentárok zűrzavaros tömege ellenére is még mindig Genfre figyel legélénkebben a nemzetközi közvélemény. Géniből várja a jó híreket, Génitől várja — ha nem is a problémák megoldását, de legalábbis jelentős haladást a tartós béke biztosításának útján. És mi történt eddig Genf­ben? Nehéz erre válaszolni egy mondatban. Sok minden és jóformán mégis — alig valami. Látványos üléseken elhangzott izgalmas szócsa­ták, zártkörű megbeszélések, diplomáciai ebédek és va­csorák váltogatták egymást, és az eredmény? Nem já­runk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, Genf ön­magában is eredmény. A genfi hetek tárgyalásai alatt a világ közvéleménye előtt napnál fényesebben bebizo­nyosodott, hogy egyedül a Szovjetunió folytat követke­zetes reálpolitikát, egyedül a Szovjetunió tartja állandóan szem előtt a béke és a nem­zetközi biztonság kérdéseit, és éppen ezért egy hosszabb távon szükség szerint ez a politika diadalmaskodik. Ugyanakkor bebizonyították a tárgyalások azt is, hogy a politika, amelyet lényegében a nyugatnémet revansiszták diktálnak, semmi megoldás­hoz nem vezet. És most nézzük meg konk­rétabban, mi történt a tár­gyalások legutolsó szakaszá­ban? — Ezek a napok a kétség és a bizakodás napjai — írta jellemzésül a hét végén az egyik nyugati sajtótudósító, és ha alaposabban elemezzük ezeknek a napoknak a törté­netét, el kell ismernünk, hogy fején találta a szöget. Talán a genfi tárgyalások egyetlen egy hete sem volt annyira ellentmondásos, mint éppen a legutóbbi és való­ban, az egyik órában úgy látszott, hogy minden hiába­való, a nyugatiak „zsákutca­politikájából” nem lehet meg­találni a kiutat, máskor vi­szont A TISZTULÁS JELEI MUTATKOZTAK és ismét előtérbe került a korlátozott megegyezés lehe­tősége. Az utolsó pillanatig minden lehetséges, az érte­kezlet eredményei viszont végeredményben attól függe­nek, hogy a nyugati nagyha­talmak a döntő percekben vajon képesek lesznek-e po­zitív politikával kirukkolni, vagy nem. A napokban szovjet javas­latra mindkét fél írásban le­fektette azokat az alapelve­ket, amelyekhez több mint háromhónapos tárgyalások után jutottak. Erre a politi­kai leltárfelvételre elsősor­ban azért volt szükség, ne­hogy a nyugatiak — régi szokásukhoz híven — a tár­gyalások haladtával megta­gadják saját álláspontjukat, saját indítványaikat, sőt, esetleg — mert erre is volt már példa — azoknak éppen az ellenkezőjét követeljék. Ezek az írásban leszögezett álláspontok alig térnek el azoktól az elvektől, amelye­ket a két tárgyaló fél eddig lényegében elfoglalt. A nyu­gatiak nem hajlandók csök­kenteni Berlinben állomáso­zó csapataik létszámát. Leg­feljebb arra kötelezik magu­kat, hogy létszámukat nem emelik és nem látják el őket rakéta- és atomfegyverekkel. Ezt az állapotot öt évre kí­vánják rögzíteni. A nyugat­berlini bomlasztó propagan­dát csak akkor hajlandók beszüntetni, ha Berlin de­mokratikus részében is „ha­sonló intézkedésekre” kerül sor. Természetesen ilyen for­mában a nyugati javaslatok a Szovjetunió számára elfo­gadhatatlanok, mert nem oldják meg a berlini kérdés lényegét. Ugyanakkor azonban a ja­vaslatok egyöntetűsége elle­nére is szemmel látható az ellentét a nyugati hatalmak között. Lloyd sokkal intenzí­vebb álláspontot képvisel, mint francia kollégája, Mur- ville, viszont Herter ingadoz­ni látszik, időnként józanabb hangokat üt meg, máskor meg szinte a megegyezéstől irtózó Európa „gonosz vén embere”, Adenauer nyugat­német kancellár ügyvéde sze­repében tetszeleg. Bármivel fejeződik is be a genfi értekezlet, a függöny mégsem gördül le véglege­sen. Újabb felvonás követ­kezhet, amelynek színhelye ismét lehet Genf, de nem okvetlen szükségszerű, hogy Genf legyen. Mire gondolunk itt? Arra, hogy a döntő jel­legű ellentéteket síkon is át lehet hidalni ás erre több megoldás is kínál­kozik. A legkézzelfoghatóbb ezek közül természetesen az úgynevezett csúcstalálko­zó, amikor a nagyhatalmak kormányfői személyes tár­gyalások alapján igyekeznek megoldani a felmerülő prob­lémákat. Mert erre még mindig megvan a lehetőség annak ellenére, hogy egyes imperialista körök mindent megtesznek annak megaka­dályozására. Általában min­den tárgyalásnak a zsákut­cába való juttatása, elsősor­ban a bonni kormány célja. Adenauer elgondolásait azon­ban ma már az egyik leghű­ségesebb partnere, Francia- ország sem támogatja egy­értelműen és sok jel mutat arra, hogy a francia bur­zsoázia egyre inkább félté­kenyebb a szerencsésebb helyzetben levő nyugatnémet vetélytársakra. Ez a „félté­kenység” reálisabb politiká­ra ösztönözheti a francia kormányt is. AZ ESEMÉNYEK ÉRTÉKELÉSÉNÉL nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szocialista tábor léte és erejének hal­latlanul gyors ütemben való növekedése ma már nemcsak Európában, Afrikában és Ázsiában, hanem az Egyesült Államokban is rendkívüli módon érezteti hatását és bi­zonyos tekintetben hozzájá­rul egy reálisabb nyugati politika kialakításához, a bé­kés együttélés lenini elvének gyakorlati megvalósításához. A Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok viszo­nya az utóbbi időben érez­hetően javult. Az amerikai közvélemény józanabb része felismerte és kifejezésre jut­tatja a háborús politika el­leni elégedetlenségét. Ennek a közvéleménynek a nyomá­sára látogattak el az utóbbi időkben olyan jelentős ame­rikai személyiségek a Szov- ietunióba, mint Humphrey, Stevenson, Harriman és leg­utóbb Nixon. Ha a szovjet- amerikai kapcsolatokat akár­csak az öt évvel ezelőtti helyzettel hasonlítjuk össze, azonnal láthatjuk az óriási fejlődést. Öt évvel ezelőtt még alig volt érintkezés a két állam között, és az idén már említett hivatalos sze­mélyiségeken kívül még egész magasabb SOr más politikus és vagy 15 eZer amerikai turista for-" meg a Szovjetunióban. Ugyanakkor a Szovjetunió­__________ ___ Parázs a vita az I-es esi- ü/foírLíí /A'« mindig nélkülünk, amikor szó m ondják — helyesen — min-Y> szólóban. Éppen átalakítás AYJ-tígtí/Ll/ tl/líi/UZloll/o kerül a tanulásunkról. Fáj ez den ember annyit ér, ahány «^“ít a műhely. A szakmunka- nekem nagyon. Harminc év nyelven beszél. Ma minden- ))s°k előtt ott a nagy kötény, után sem érdemiem meg, kinek az a vágya, hogy el-SS de most csiszolás helyett a javításban, átalakításban se- hogy megkapjam a segédlevelet? nak is két miniszterelnökhe­lyettese járt egy féléven be­lül az Egyesült Államokban és a tudományos, sőt, a gaz­dasági szakemberek kölcsö­jusson a Szovjetunióba, eh-Y>Qédkeznek. hez viszont kell az orosz« Három férfi van együtt éppen, Molnár Sándor, Stan- nvelv De kell ez a nyelv a>)C2^ József meg a műhelyfőnök, Hegyi Antal, amikor kö- szomszédainknál is és másutt izéjük lép Holczer Károly, a munkaügyis. Ismét pendíti }\a nők dolgát. Azt a régen húzódó ügyet, hogy tegyék le . , „ ,,, a szakvizsgát azok is. Általános felhördülés fogadja a be­A Magyar—Szovjet Barati« jelentést Társaság szorgalmazza a jet emberekkel való levele-j zést, kapcsolatok teremtését. 5 Elősegíti ezt a mozgalmat, \ hogy mindenki, aki érdeklő­dik, tudjon személyes, baráti j kapcsolatot teremteni szov-) jet emberekkel, magyar (<p0nt olyan, mint a férfi. szonyok szovjet asszonyok-« „ . ... , . . . kai magyar fiatalok?) Jóindulatu, de o is megkülönböztet: — Olyan, mint szovjet fiatalokkal, magyar« A FÉRFI — mondja. Itt a csiszolóban valahogy egysége- ’ - - - ” sek a férfiak. Nem hisznek abban, hogy a munkában 1 egyaránt munkás mindenki. A nő is, meg a férfi is. — Még mit nem! Ugyan! Ügy sem tudnák megcsi­nálni — tiltakozik Molnár Sándor. — Én ebbe a dologba (legfeljebb úgy megyek bele, ha külön műhelyben dolgoz­ónak. Én nem vesződöm velük. — Ne légy igazságtalan, Sanyi — szól közbe Stanczel. Ne általánosíts. Van köztük egészen ügyes is. Némelyik iskolások szovjet iskolásokkal.) Igen szép példáit látjuk a< szövődő közvetlen baráti kap-} Ebben még Hegyi Tóni bácsi, a nagyon jó művezető csőlátóknak egyes iskolák-«sem képviseli a helyes álláspontot. A vitában, ami tart ban, mint a salgótarjáni Rá-»vagy fél óra hosszat, nem foglal állást. Sem pró, sem (kontra. kóczi úti általános iskolában.^ Ezek a szövődő szálak szilár­dan kapcsolják össze a bé-2 kéért harcoló népek millióit, j Ezeknek a szálaknak a sok­szorosítását kell elérnünk^ minden munkaterületen. — Épp elég baj nekem, hogy növel dolgozom. Az \kéne még, hogy minden munkába belekontárkodjanak. ) Egyáltalán meg sem tudnák csinálni — fújja a magáét rendületlenül Molnár. — Szeretném látni azt a nőt, aki lcsinálja a szögletelést. Ember kell ahhoz... Hát a nő nem ember? Vargáné, az erőteljes, kilenc , Jéve itt dolgozó, kormánykitüntetést is kapott munkás? A napokban igen szép esl<Vagy Ribai Juliska néni, Haig néniről nem is beszélve! felemelő ünnepség volt Nagy- >< Ribai Juliska néni 29 éve dolgozik a gyárban. Pár hó- bátonyban. Ez az ünnepség \ nap múlva ünnepli a 30. gyári esztendőt. egyben a salgótarjáni járási)) — gy képzelje el — panaszolja —, a harminc év alatt elnökség és a járási barati<<egyetlen egyszer nem engedtek szögletelni. — Felvesz egy ls«rubintgolyót és magyarázza. — Ez itt a szögletelés. Ezek )a bemélyedések. Hát honnét veszik, hogy mi nem tudnánk >megcsinálni? Oly régi vágyam már ez a munka, de soha, )Soha nem engedték csinálni. A múltban nem... de azt > megértem. De most már miért nem? Negyvenhárom (éves vagyok. Ráadnám a fejem most is még a tanulásra. .)A féléves tanfolyam nem a világ, hiszen a nehezebbje, a Utana barati beszelgetes folyt«gyakorlati tudás a miénk már. Egészen biztosan menne a kör aktívái között;I mely az elméleti is. De nem engednek... Egyszerűen döntenek körök jó munkájának szólt. Itt, az ünnepség kere-^ tében a jó munka eredménye­ként jutalmul zenegépet ka­pott a baráti kör -és az ak­tívák szép könyvjutalmakat. A Szabad Nógrád foglalkozott a mi ügyünkkellátogatásai is szaporod Egyszer, régen, valamikor 6—7 esztendeje és most, egy-» két éve is — emlékezik vissza Haigné. — Akkor nagyon (X Természetesen a nyugati ígérték. Már a vezetők, hogy tanulhatunk. De csak elma-»reakciós erők mindent elkö- radt azóta is. Mert itt a még közvetlen munkatársaink «vetnek, hogy akadályozzák hallani sem akartak róla... Én talán már nem tudnék «ezt a közeledést, hiszen Lon- sokat produkálni a szakmában a segédlevéllel. De a többig dón, Párizs és Bonn, az nő, meg a fiatalok... Miért nem lehetnek egyenlők a «Egyesült Államok és a Szov- férflakkal? Nemcsak a 4—500 forint különbözet miatt. >)jetunió kétoldali megegyezé- Persze az is jól jönne, ha itt is érvényesülhetne az egyenlő«sének még a gondolatától is munkáért egyenlő bért elve. Mert nálunk ez nincs meg. «retteg. Ugyanez mondható el Sajnos, de nincs meg. «az Amerikai Egyesült Álla­Vargáné betegszabadságon van. Rokkant-telepi szép «mokban létező visszahúzó lakásukban keresem fel a „Szakma kiváló dolgozójá”-t,merőkre, amelyek bizonyos te­ákig már kormánykitüntetésben is részesült kiváló mun- «kintetben erősen hatnak má­ké jáért. És itt helyben mégsem értékelik egyenlő félként»gára az elnökre, Eisenhower- a férfiakkal. Megkülönböztetés van a bérkategóriában is. «re is, hiszen ő éppen Nixon Ezt az okozza, hogy ő sem segéd, nincs meg a szakmun- «látogatása idején hirdette kás bizonyítványa. Egy-két éve még javában verte az «meg a „rab nemzetek hetét”, asztalt a nők közös ügyéért, a tanulás jogáért. Azért,«amely lényegében provoká- hogy biztosítsák nekik is a feltételeket a tanuláshoz. És»ciós akció a szocialista nem­ei férfiakéval egyenlő bért ugyanazért a munkáért. «zetek ellen. — A férfiak azzal érvelnek — keseredik meg a száj-}) íze ettől az örökös problémától —, hogy nem leszünk« MINDENT EGYBEVETTE egyenlőek soha. Mert van egy pár nehéz része ennek a«, , . ,. , . szakmának. Például ha emelni kell a nyolcvan kilogram-«bármennyire is bizonytalan mos homokot. És ebben soha nem segítenének. Így értei- <<fs, ellentmondásos hírek lat- mezik úgy látszik az egyenlőséget. Már nálam elérték, napvilágot az elmúlt hét hogy nincs is kedvem a tanuláshoz, mert tudom, mi lenne XPmmkai ■ eseményeiről, bal­ti vége: örökös piszkálódás. Ha rontanánk valamti, cél- S<Fan megállapíthatjuk, hogy táblául válnánk a gúnyolódáshoz. Eh! — legyint egyet.)<^°®szap^. ^v.°,n a — Pedig esztergályozni is megtanultam volna régen. Meg s<aeiyzet w3ayuiasa varftato. a a titokzatos, féltve őrzött szögletelést is. IfalLf Táíor fejlődési,^ Szóval az a teljes igazság, ahogy én látom ezt a dől- ><nemzetközi kapcsolatok ala- got, hogy ebben az I. csiszolóban talaja van még a szak- "iculása reményt nyújt rá, mai sovinizmusnak. Csúnya betegség ez, de az emberek». " , . ... ’ iránti szeretettel lehetne védekezni ellene. A másik nagy <<il0§y a Kommunizmus, me - hiba a nők lebecsülése. Nem kellene más, csak bízni, bi-))ve a szocializmus építésének zálommal lenni a nők iránt. Lebeszélni, gúnyolni őket «nagy történelmi műve „nem nem szabad. Inkább bátorítani kellene azokat is, akik res-«a j^ét világrendszer nyílt, há­telkedésből, kisebbségérzésből, vagy közömbösségből nem) >borús konfliktusain keresz­akarnak tanulni. Ha sikerülne próbálkozásuk, öröm lenne <. mindenkinek, hogy megint több képzett embere van en-))tül, hanem a két rendszer nek az országnak. «békés versenyében oldódik ÚJLAKI MÁRIA >)meg”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents