Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-29 / 60. szám

1959. július 29. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A kisterenyei vasutasok helytállnak Genf és Moszkva Jelentős vasúti forgalmi csomópont Kisterenye. Nagy­számú vasutas gárdája munkálkodik nap mint nap azon, hogy az a 45—50 tehervonat és több mint 30 személyvonat, amely az állomásra érkezik, illetve onnan indul, zavartala­nul elégítse ki a népgazdaság igényeit. Forgalmi dolgozók, fűtőháziak, pályafenntartók és a kereskedelmi szolgálat dol­gozói sok erőfeszítést tesznek, hogy minél több sikert érje­nek el, eleget tegyenek annak a nagyon fontos kötelesség­nek, amelyet az ország rájuk bízott. Most arról adhatnak számot, hogy első félévi munkájukat az illetékes szervek felülvizsgálják, s mind a fűtő házat, mind az állomást az él­üzem cím viselésére javasolták. AMI A FÜTÖHÄZIAKAT DICSÉRI A kitüntető cím elérése nem volt könyű különösen a fűtőházban. Hosszú évekig az intrika, a személyeskedés, néhány vezető önfejűsége rontotta a légkört, csökken­tette a dolgozók aktivitását. Most örömmel újságolják a fűtőház vezetői, hogy a múlt hét közepén tartott termelé­si tanácskozáson csak azok hiányoztak, akik éppen szol­gálatban voltak. Minden kü­lönösebb szervezés nélkül újabb, figyelemreméltó fel­ajánlások születtek. Kiss Ist­ván mozdonylakatos például arról szólott, hogy saját anyagból olyan mozdonyve­zető padot készít, amely ke- rekekre szerelve oda tolható, ahol arra éppen szükség van. És hasonló módon szólaltak fel a többi dolgozók is. Arra, kerestük a választ, hogyan sikerült viszonylag rövid idő alatt — nem egé­szen egy évről van szó — olyan, változást elérni, hogy az igazgatóságon a legjobbak között emlegetik a kistere- nyeieket? Nagy és kis dol­gok, átfogó intézkedések, ap­rónak látszó, de lényeges változások összességéből te­vődik egésszé a kép. Dolgozók és vezetők egy­aránt azt tartják legfonto­sabbnak, hogy megváltozott a munkásokkal való foglal­kozás, rend, fegyelem és em­beri bánásmód alakult ki a fűtőháznál. Példának emlí­tik, hogy felszámolták a fia­tal mozdonyszerelők lebecsü­lését. Véget vetettek annak, hogy állandóan és mindenki őket szidja a legkisebb hiba esetén is. Négy brigádot ala­kítottak ezek a fiatalok, ver­senyt hirdettek és közös erő­vel álltak neki, hogy mun­kájuk kifogástalan legyen. A fűtőház vezetése pedig meg­szigorította a munkaátvételt, megköveteli, hogy a szabá­lyoknak megfelelően történ­jen a munka elvégzése és értékelése. Ezekkel az intéz­kedésekkel elérték, hogy megnőtt a fiatalok felelős ségérzete, csökkent a vissza­térő javítások száma. Az er­kölcsi, majd az anyagi elis­merésen kívül, ahol szükség volt, az idősebbek arról is beszéltek a fiataloknak, mi­lyen volt az életük a múlt­ban. Ma a fiatal mozdony­szerelők többségéről elisme­réssel szólnak, s azt mond­ják, úgy megváltoztak, hogy szinte rájuk sem lehet is­merni. Természetesen volt prob­léma nemcsak a fiataloknál. A korábbi években például elismerést legtöbbször azok kaptak, akik nem annyira munkával, mint inkább hang­jukkal tűntek ki. Megszün­tették ezt is. A szerényen, de nagy lelkiismerettel és be­csületesen dolgozó embereket helyezték előtérbe, elsősor­ban rájuk támaszkodik a fű­tőház vezetősége. Nem volt könnyű és még ma is sok gondot okoz, hogy az igen erős rokoni összefonódottság mellett, vagy éppen ellénére a dolgozók egymástól is megköveteljék a rendet, az utasítások megtartását. Be­szélik, hogy egy alkalommal az egyik idős előfűtő a fő­nök előtt dorgálta meg a fi­át, mert elmulasztotta beje­lenteni a mozdonyon észlelt hibát. Nem tűrik meg ma már azt sem, hogy egyesek megbontsák a fegyelmet, vagy italosán jelenjenek meg munkahelyükön. Legutóbb '.például a nagy többség he­lyeslő elismeréssel fogadta, amikor ilyen egyéneket fe- gyelmileg szigorúan felelős­ségre vontak. A dolgozókkal való foko­zottabb törődést példázza az is, hogy egy sor műszaki in­tézkedést tettek és tesznek a nehéz fizikai munka meg­könnyítésére. Látták a dolgo­zók, hogy a becsületes mun­ka nemcsak nagyobb erköl­csi elismerést jelent, de anyagiakban is javukra vá­lik. Soha még annyi jutal­mat ebben a fűtőházban nem osztottak ki, mint ez év el­ső felében. És még egyet, amit igen gyakran és erőtel­jesen hangsúlyoztak: az ered­mények elsőszámú okának tartják — igen^ helyesen, — hogy a párt, szakszervezet és a fűtőház vezetősége na­gyon szoros együttműködést valósított meg, mindenben a közösség érdekeit tartják szem előtt. A FORGALOM EREDMÉNYEI Az állomáson, miként a fűtőházban is, a felszabadu­lás óta először jogos váromá­nyosai az élüzem címnek. Igaz, az állomás dolgozói ta­valy már két ízben is na­gyon közel álltak ehhez a kitüntetéshez, de számos olyan mulasztást talált a bi­zottság, amelyéket nem a tervteljesítés mutatói jelez­nek, hanem a vezetők és a dolgozók kapcsolata, a moz­galmi munka. A jelek sze­rint most már ebben a te­kintetben itt is előbbre ha­ladtak. Az állomáson valamennyi mutatóban magasan túltelje­sítették az élüzem cím köve­telményeit. Itt is elsősorban ott kell kezdenünk az oko­kat, hogy a vezetők kapcso­lata sokkal jobb a dolgozók­kal, mint korábban volt. A megnövekedett aktivitás, a jobb munkaszervezés példá­ja, hogy hosszú idő óta már három helyett csak két tar­talékmozdonnyal látják el az állomáson a feladatokat. Ez naponta 3600 forint megta­karítást jelent. Most pedig azon gondolkodnak, hogy úgy szervezzék meg munká­jukat, amikor .tartalékmoz­donyra már egyáltalán nem lesz szükség. A forgalom dolgozói büszkék lehetnek arra, hogy minden hónapban többezer forint jutalmat kap­nak, egy-egy célfeladat jó teljesítéséért, vagy az állo­mások közötti havi verseny eredményeiért. Igaz az, hogy még jobban menne itt is a munka, ha a vasutat sokáig jellemző bü­rokrácia nem rontaná most is a hangulatot. Például az állomás egyik csonka vágá­nyán egy régi, a forgalom számára már nem használ­ható személykocsi áll. Az ál­lomás vezetői kérték a fel­sőbb szerveket, engedélyez­zék, hogy abban a tolatást végző személyzet számára pihenőt rendezzenek be, Hó­napok óta semmi érdemle­ges választ nem kaptak. So­kat segítene az is, ha enge­délyt kapnának a régóta kért 300 méteres kihúzó vá­gány megépítéséhez. Az anya­got és a munkát teljesen sa­ját erejükből biztosítanák, csupán szakmai irányításira lenne szükség. Illetékes sze­mélyek Ígérete ellenére is az utóbbi hetekben elutasító vá­laszt kaptak. Ügy gondoljuk, a kisterenyei vasutasok meg­érdemlik, hogy kéréseiket a fölsőbb szervek is nagyobb gonddal kezeljék. AZ ŐSZI CSÚCSFORGALOM SIKERÉÉRT Nem lehet azt állítani, hogy a nagyon figyelemre méltó eredmények ellenére is már minden rendben van e fontos vasúti gócponton. Még sokat kell az itteni ve­zetőknek tenniök azért, hogy tovább szilárduljon a fegye­lem, eredményes legyen a küzdelem az iszákosság el­len, a dolgozók munkahelyi és családi problémáival való törődés állandóan javuljon. A korábbi évekhez képest szinte fordulatszerűén meg­javult a fűtőház és az állo­más vezetői és dolgozói kö­zötti kapcsolat, a két szolgá­lati ág együttműködése sok tekintetben példás. Itt is ar­ra van szükség, hogy ez a baráti, elvtársi kapcsolat to­vább mélyüljön a dolgozók között is, jobbam ismerjék és értsék meg egymás mun­káját. A vasutasnapra készülve most mind a két helyen újabb eredmények elérésére törekednek, elsőrendű köte­lességüknek tartják, hogy az őszi csúcsforgalomban rá­juk háruló feladatoknak mara­déktalanul eleget tegyenek. Nagyszerű eredményeik ösz­tönözzék arra a kisterenyei vasutasokat, hogy egy pilla­natra sem megnyugodva, még több elismerést és meg­becsülést vívjanak ki maguk­nak. BALOGH GYULA Ez a hét is bővelkedett nemzetközi eseményekben, de az érdeklődés központjá­ban változatlanul a nagyha­talmak külügyminisztereinek genfi értekezlete volt. A vi­lág közvéleménye ismét ta­núja lehet, mennyi támadás, rosszindulatú akció fenyege­ti a békés megegyezésre tö­rekvők szándékát. A genfi tárgyalóasztalt messze eiice- rülő nyugatnémet külügymi­niszter vén gazdájának meg­egyezés ellenes politikája hangot kapott e héten előter­jesztett nyugati javaslatok­ban, amelyeket Grewe leple­zetlenül „bonni tervnek” is­mert el. A genfi tárgyaláso­kat az utóbbi napokban a nyugatiak taktikai borúlátása jellemezte. A nyugati part­nerek azzal fenyegetőztek, hogy félbeszakítják a megbe­széléseket, ha a Szovjetunió nem enged. A Szovjetunió éppenséggel újra és újra( minden tettével azt bizonyít-' ja be, hogy kész a tárgy alá-, sokra. A tárgyalási készség} hiányával vádolja a Nyugat, a Szovjetuniót, de e vád ép-j pen a vádló fejére hull visz-, sza. Mindenekelőtt világosan} kell látni, hogy a Szovjet-} unió nem járul hozzá a gen­fi értekezlet megszakításé-} hoz. Viszont egyoldalúan* megszakítani egy ilyen jelen-} tős tanácskozást, rendkívül} nagy felelősséget ró a nyu­gati hatalmakra. Nyilvánva-) ló, hogy a Nyugat habozik} felelősséget vállalni ezért.) Nem látható ugyanis, mikép-} pen tudnák a nyugati hatal-) mák megmagyarázni még sa-} ját közvéleményüknek is,) hogy miért álltak fel az asz-} táltól, de ha mégis veszik) a kalapjukat és otthagyják} Genfet — lelepleződnek, ez-} zel a tettükkel az egész vi-} lág előtt kézzelfoghatóan iga-} zolnák, hogy a hidegháborús ^ erőpolitikát részesítik előny­ben a tárgyalások eseményé­vel szemben. Éppen ezért az} a legvalószínűbb, hogy a< nyugati sajtó pesszimista} hangja mögött kifejezetten | zsarolási manőver húzódik! meg. Az ilyen akció pedig} őrültség, mert elvi enged­ményekre a Szovjetunió nemi lesz hajlandó sohasem. Az! NDK kárára semmiféle alku­ba nem megy bele. Nem le-} hét vita tárgya, hogy a Né-< met Demokratikus Köztársa-} ság a szocialista tábor elsza­kíthatatlan része. Ez még' akkor is tény és megváltoz­tathatatlan, ha Adenauer másképpen szeretné. A hét végén kezdett eler- nyedni a mesterséges válság előidézőinek ereje. Ugyanis Anglia — amelyről Eisenho­wer állítólag meggyőződött, hogy „engedelmesen beállt a sorba” — a tárgyalások foly­tatását kívánja. Az angol munkáspárthoz közel álló Raynolds News hangoztatja: Amikor Hruscsov hajlandó­nak mutatkozik a közeledés­re és az eredményekre, az amerikaiak reménytelenül, csökönyösek maradnak. Egész Anglia, a konzervatí­vok és a munkáspártiak is úgy érzik, itt a legfőbb ide­je, hogy Amerika jobban hallgasson Anglia nézeteire és kevésbé Adénauerre, vala­mint az amerikai külügymi­nisztérium makacs emberei­re. Macmillan Londonban, Selwyn Lloyd pedig Genf ben egymást támogatva kialakí­tották a tárgyaláson köve­tendő angol politikát. Azaz mindaddig tárgyalnak Géni­ben amíg Gromiko akarja. Amint az AP amerikai hír- ügynökség genfi tudósítója írja, az angol külügyminisz­ter, nyugati társaitól eltérő­en, bízik az értekezlet sike­rében. Nyugati küldöttségi körökben erős az a benyo­más, hogy Macmillan óhajt­ja a csúcstalálkozót „talán még jobban, mint Hruscsov”. (Persze tegyük hozzá, hogy az idén esedékes választások nagyon ebbe az irányba nyomják Anglia vezető poli­tikusait.) Egyre több gép segíti a koreai bányászok munkáját Kim Dik-Hen és társa már hosszé idő óta túlteljesíti! elővájási tervüket Jó munkájuk Jutal­mául mindketten el­nyerték a Munka Hőse megtisztelő cí­met. Képünkön a fúrólyukak telepíté­sét végzik. A tárgyalások döntő szakasza-GENFI KOMMENT ÁROK ­Hétfőn reggel a nyugati sajtó szinte egyöntetűen azt hangoztatja, hogy „a tárgya­lások döntő szakaszukba” jutottak, s most már egy-két hét alatt létrejön a megegye­zés, vagy pedig a külügymi­niszterek eredménytelenül' távoznak a Genfi-tó partjá­ról. A siker és a szakítás esé­lyei egyenlőknek látszanak — mutat rá a Tribune de Laussanne. Az eredmény at­tól függ, vajon melyik irány­zat kerekedik felül: az-e, amely csúcsértekezlet mellett tör lándzsát, vagy pedig az, amely ellene kardoskodik. A Lausanne-i lapban közölt kommentár rámutat, hogy a nyugati táboron belül ' az előbbi irányzatot elsősorban Anglia képviseli, amely a csúcsértekezletet részben bel­politikai okok miatt, a vá­lasztásokra való tekintettel, részben pedig azért sürgeti, mert „mindenáron el akar kerülni egy esetleges külön szovjet—amerikai párbeszé­det”. A csúcstalálkozó leg­főbb ellenzője pedig Bonn, amely attól tart, hogy a kor­mányfői találkozó következté­ben közeledés jön létre a Hit- ler-ellenes koalícióban részt vett régi szövetségesek között, ami megakadályozná Nyugat- Németország újrafelfegyver- zésének fokozott ütemben való folytatását. Számos genfi megfigyelő rámutat, hogy Herter nyugat­berlini látogatása az amerikai álláspont újabb megmereve­désének jeleként tekinthető, ugyanakkor azonban ennek természetes következménye­ként ismét nézeteltérések je­lentkeznek a két angolszász nagyhatalom között. A leg­több megfigyelő véleménye szerint nyilván azért volt szükség arra, hogy Selwyn Lloyd a tervezettnél hama­rabb visszatérjen Londonból Genfbe, ahol vasárnap este Herter amerikai külügymi­niszterrel együtt vacsorázott. A Times genfi tudósítója sze­rint a vacsorán elsősorban arról a véleményeltérésről volt szó, amely „a nyugati jogok” kérdésében támad fel újra az angol és az amerikai delegá­ció között. Lloyd kész csúcsértekezle-} tét ajánlani — írja a Times) tudsítója —, ha a nyugati jo-} gokat szavatolják az átmeneti) berlini rendezés és az azt kö-} vető újabb tárgyalások ide-} jére, Herter viszont olyan? biztosítékot akar, hogy a Nyu-} gat az újabb tárgyalásokat) követően se veszítse el jogait.} Az AP genfi tudósítója sze-í rint Genfben az a vélemény} alakult ki, hogy a külügymi­niszteri értekezlet tanácskozá­sai valószínűleg még a jövő), hét végéig folytatódnak és >} így Nixon amerikai alelnök-}} nek alkalma nyílik, hogy még,} az értekezlet befejezése előtt)) Genfbe érkezzék. A kemgeszki érc­bányában dolgozik Tyo-Öü-Szir csa­pata. Ok voltak az elsők, akik meg­döntötték a korábbi teljesítményeket. Mennyiségi tervüket rendszeresen jóval 100 százalék fölött teljesítik. Képün­kön: modem, új nagyteljesítményű géppel végzik a fejtést. Csehszlovákia túlteljesíti második ötéves tervét A csehszlovák kormány jú­lius 24-i ülésén az 1960. évi népgazdasági terv előkészíté­sével foglalkozott. Megállapí­totta, hogy az 1956—60 évekre Szolgáló második ötéves terv sikeres teljesítése, főleg az 1958. és 1959. évi eredmények lehetővé teszik az ötéves terv eredeti előirányzatának túltel­jesítését. A kormány ezért úgy határozott, hogy 1960-ban) az ipari termelésnek 62 száza-)) lékkai kell meghaladnia az? 1955. évi termelést. Ez any- nyit jelent, hogy a csehszlo-^ vák ipar termelése a második} ötéves terv-időszakban évente} átlagosan 10 százalékkal nö-) vekszik az eredetileg terve-} zett évi 9 százalék helyett. A széniejtők munkáját fejtőkombájnok segítik. Ma az ember csak irányit, a nehéz munkát gépek végzik el. Képünkön: Kim-Dek- Jen irányítja a fejtőkombájnt.

Next

/
Thumbnails
Contents