Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)
1959-07-29 / 60. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959 július 29. Falusi könyvtáraink helysete Wem is olyan régen még " a falvak, távolabbi települések egyetlen művelődési, szórakozási lehetősége a könyv volt. A rádió — sőt ma már a televízió — elterjedésével ez az állapot megszűnt, azonban a könyv kulturális életünkben betöltött szerepe semmit sem vesztett jelentőségéből. Ezt mutatja az is, hogy noha könyvkiadásunk és tízéves állami könyvtárhálózatunk alig remélt eredményeket ért el a felszabadulás óta, nem mindig és mindenben tudja kielégíteni az olvasók növekvő igényeit. És mert a könyv ma már közszükségleti cikk, — a magyar nép „olvasó néppé” vált, — mérhetetlen a hatása az emberek mindennapi életében, az emberek nevelésében, és ez még inkább növeli a könyvtárak fontosságát. Már említést tettem a könyvtárak fejlődéséről, most hadd igazoljam ezt pár számadattal. 1953-ban a megyei könyvtár könyvállománya 59 851 kötet volt és a 15 388 olvasó 262 453 könyvet vett ki. 1958-ban az állomány már 153 535 volt. És a 20 505 olvasó 399 703 könyvet kölcsönzött. Az igen szép mennyiségi növekedés mellett azonban nem következett ilyen arányú minőségi változás, fejlődés. A továbbjutás érdekében hasznos lesz néhány problémát szóvá tenni. Igen sok helyen, falvakban és kisebb vállalatoknál nincs megfelelő hely a könyvek tárolására. Néhány helyen a falu vezetői sem fordítanak megfelelő gondot e kérdés megoldására, így a könyvek rövidebb idő alatt, tömegesen mennek tönkre. A könyvtárak fejlesztése sem folyik minden esetben kielégítően. Egyrészt mert a kisebb vállalatoknál nincs elég anyagi fedezet arra, másrészt a falusi könyvtárak részére a megyei keretből egy-egy helyre évenként minimális összeg jut. A| személyi problémák sem a legjobbak a könyvtárakban. Vidéken legtöbb helyen pedagógus a könyvtáros, így aztán nagyon sokszor a könyvtár hatósugara csak az iskolára korlátozódik. Az üzemeknél társadalmi munkában végzik a könyvtárosi teendőket, — sok helyen igen lelkesen. szorgalmasan — ez azonban azt jelenti, hogy a nagyobb szak- szervezeti könyvtárakban nem jut elegendő idő a könyvek szakszerű, minden tekintetben kielégítő rendbentartására. A könytárak látogatói leginkább fiatalok, illetve idősek. A 18-35 év közöttiek ritkán látogatják a könyv-] tárokat, és ez nagy baj, hiszen ezek az emberek azok, akiknek munkája legfonto-, sabb az ország számára. Va-' lamiképpen velük is meg! kell szerettetni a könyveket, és nem lehet lemondani azokról sem, akik távolabbra járnak dolgozni és akik munkahelyükön. lakóhelyükön is kimaradnak a társadalmi és kulturális életből. A könyvtárak nem mindig tudják kielégíteni az igényeket. Leginkább az üzemi könyvtárak könyvállománya' régi, elavult már, és viszony-! lag kevés az új könyv. A könyvtárosok tudnának leg-! inkább beszámolni arról az örvendetes jelenségről, hogy! az olvasók milyen sok máról szóló könyvet .keresnek,; mégis közülük — a könyvtá rak közül — sokan ragaszkodnak a régi, külsőleg is! megrongálódott könyvekhez. A könyvtárakban kevés a; közérthető stílusban megírt szakmai — ipari és mezőgaz-] dasági — könyv, ismeretter-! jesztő füzet. És még mindig1 aktuális probléma: kevés az1 ifjúsági könyv. Mindezek a hiányosságok' nyilvánvalóan időlegesek] csak. Napjainkban többirá-' nyú intézkedések történnek' könyvtáraink továbbfej lesz-] lésének érdekében. Ezek kő-1 zül is a legfontosabb, hogy' megyénkben is — mint már] más megyékben előzőleg —] a tanácsok kezelésébe adják' a falusi könyvtárakat. A falusi tanácsok dolga lesz ezután a könyvtárak elhelyezéséről, fejlesztéséről való gondoskodás. Ennek az intézkedésnek megvalósítása során felmérik a szóbanforgó könyvtárak állományát és a szükséges selejtezéseket végrehajtják. Ugyanakkor pedig ebben az évben 120 000 forintot fordítanak új könyvek — mintegy 5 ezer kötet — vásárlására. Az új könyvek 30-35 százaléka ifjúsági mű lesz. Üj kultúrház építésére csak akkor adnak engedélyt, ha abban könyvtárhelyiség is található majd. A régi kultúrházakban átalakítással is biztosítani kell a helyet könyvek részére. Ezeket az intézkedéseket a falvak kulturális életének érdekében minden erővel támogatni kell. A z SZMT mellett szak- szervezeti központi könyvtárat létesítenek a jövőben, ahonnan el tudják látni a kisebb üzemeket, vállalatokat, munkásszállásokat, letéti könyvtárakkal. A könyvtárosi munka megjavítása érdekében ezen a nyáron a falusi könyvtárosok igen hasznos tanfolyamon vettek részt. A jövőben helyes lenne a szakszervezeti könyvtárosokat is. bevonni valamiféle továbbképzésbe. A könyvtárak ügye közügy. Szerepük a városi és falusi emberek műveltségének emelésében, a dolgozók nevelésében nagyjelentőségű. Ezért a könyvtárak fejlesztése, a könyvek megóvása, a könyvtárosi munka kiszélesítése elsőrendű kötelessége az illetékeseknek. K. N. 1100 hold csatornázása, korszerű sátortábor, jó sportolási lehetőségek, ismeretterjesztő előadások az újrónafői munkaterületen Megyénkből is voltak fiatalok a Hanságban. Százharmincnál több középiskolás fiatal dolgozott az újrónafői táborhoz tartozó munkaterületen az elmúlt két hét alatt. Fiataljaink együtt dolgoztak a szegedi és budapesti fiatalokkal. A FIATALOK TUDATÁBAN voltak annak, hogy nem lesz könnyű munkájuk. Az ifjúi lendülettel megérkező fiatalokat korszerű sátortábor várta már. A sátrakban villany, a tábor mellett mosdó, zuhanyozó állt az új lakók rendelkezésére. A jól felszerelt konyha mellett még Nélkülözhetetlen segítőtárs: a telefon A múlt hét elején sokan csapták le bosszankodva „süket” telefonjukat, sokan hallgatták értetlenül a postán, hogy nem lehet távolsági beszélgetéseket lebonyolítani. Elégedetlenül, fejcsóválva vették a magyarázatot: „Beáztak a kábelek.” Hogyan történt? A rég nem tapasztalt hevességű és kitartó zivatarok nagymennyiségű vízzel árasztották el a várost. A hegyoldalakról lerohanó esővíz megtöltötte a posta előtti kábelaknákat. Igaz, nem régen víztelenítették ezeket, de a rengeteg lezúduló víznek nem tudtak ellenállni. Egyébként ezekben az esős napokban vált világossá, hogy sürgősen megoldandó probléma a hegyoldalakról a városba leömlő esővíz elvezetése is. A telefonvonalak legnagyobb része nem működött. A helyreállítási munkák azonnal megkezdődtek ugyan, de mégis elhúzódott a javítás. Legelőször is az aknákból kiöntözték a vizet. Budapestről két csoport — 12 szerelő és egy mérnök — jött Salgótarjánba. Nagy, bonyolult munkát végeztek. Átvizsgálták a telefonvonalakat — több százat —, azonkívül sok helyen 40—50 méter hosszú kábelrészt kellett kicserélniök. A munkát akadályozta, hogy az újra, meg újra meginduló eső a már kijavított részeket újból megrongálta. Először az interurbán vonalakat hozták rendbe, majd a fontos állomásokat tették üzemképessé: rendőrség, megyei tanács, üzemek, posta, MÁV. Az elégedetlenkedők, a bosszanko- dók nem is tudják elképzelni, milyen megfeszített, gondos munkát kívánt ez. A helyreállítás gyors elvégzésére azért volt szükség, mert hiszen a posta távbeszélő központja hatalmas munkát végez. Júniusban 173 000 helyi beszélgetést és 32 050 interurbán kapcsolást bonyolított le a héttagú kezelő személyzet. Van mit tenniök, ha a helyi beszélgetések kapcsolását automatikus gép végzi is. A telefonokat sokan és sokat szidják. Ez a rövid fennakadás a telefonközpont munkájában azonban megmutatta, hogy végeredményben a telefon nélkülözhetetlen eszköze mindennapi munkánk eredményes elvégzésének. Két érdekes enciklopédia kiadását kezdték meg a Szovjetunióban A világon szinte egyedülálló kísérletként könyvelhető el az a tény, hogy a Szovjetunióban 10 kötetes gyermekenciklopédia kiadását kezdték meg. Ez a könyvsorozat elsősorban a 10-18 éves korosztály számára készült. A színes képekkel, rajzokkal, térképekkel, metszetekkel gazdagon illusztrált kötetek a következő témaköröket ölelik fel: a Föld, a földkéreg és a Föld belseje. — Az égitestek világa. A számok és ábrák, — Anyag és energia, Technika, Növény és állatvilág, Az ember, Az emberiség történetéből. A Szovjetunió, Külföldi országok. Irodalom és művészet . Az első kötet már megjelent és Magyarországon is kapható mindazok számára, akik az egész sorozatra előfizetnek. A másik most megjelenő enciklopédikus mű a Kis Szovjet Enciklopédia, amely szintén 10 kötetből áll majd. A sok színes képpel, térképpel, stb. illusztrált műben a történelem, tudomány, technika legújabb fejleményeit, adatait is megtalálhatjuk. A teljes sorozatban mintegy 50 000 címszó szerepel. A sorozat első 3 kötete már kapható. Építőipari dolgozók között. . . Egy munkásszálláson. Egy munkásszálló életével .kartam megismerkedni, olyan 'munkásokkal, akiket munkáljuk egy, vagy két hétre el- iszólít családi körükből. Fel- 'nőtt emberekre számítottam, [de fiatal arcok fogadtak a 'Megyei Építőipari Vállalat 100 [személyes szállásán, a Fürdő- »utcában. Fiatalokat találtam, [mert ez most tanulóotthon. ,Mintegy 120—130 kőműves, 'ács, burkoló, parkettázó, asz- [talos-tanuló szállása ez a kí- > viliről is mutatós, emeletes [épület, valamiféle kúszó növény zöldje takarja az utca [felőli homlokzatot, az éppen [nyíló virágok betekintenek a 'gondosan, tisztán és rendben [tartott 6—12 személyes szo- ibákba. A bejárat mellett egy [szék, amelyen Gyula bácsi, a [szállás gondnoka szokott őr- 'ködni. ö bocsát be nézelődni [egy fiatal kőműves kalauzolásával az épületbe. Első [szempillantásra látni, milyen ,rend, tisztaság van a folyosó- >kon, a szobákban. A földszint [9-es szobájában két ácstanulót 'találunk. Könyveket nézegetlek. Most hozták, amikor »nincs más program, olvasgatom szoktak. Falusi fiatalok, >16 évesek, mint a szálló legtöbb lakója. Elhagyták a fa- !lut, szakmát tanulnak és nem [is szándékoznak visszatérni [oda. Miért hagyták ott a falut? Otthon jobb-e, vagy a [városban? — ezekről beszélgetünk. Érdekes a probléma, [hiszen mi lesz, ha a fiatalság íotthogyja a földet, a vidéket? ■Általában így szokták feltenni a kérdést, de nem jogos-e egy másik; hogy az ország lakásépítési programját megvalósító munkához honnan kerítsenek munkásokat, ha nem a faluról. Szóval, nem egyszerű a probléma. A másik szobában egy sakkozó csoportot zavarunk meg. Beszélgetés közben próbáljuk tisztázni, milyen itt az ellátásuk, életük. A szállás, a fiatalok szociális ellátása igen jó. A szépen meszelt, festett szobák kissé zsúfoltak ugyan, de az ágynemű tiszta, kéthetenként cserélik. Mindenkinek van külön szekrénye, minden szobában hangszóró. Hetenként kétszer melegvizes fürdési lehetőség. Szabad időben is van mivel foglalkoznak: rádióznak, televíziót néznek a vállalati ebédlőben, moziba, futballmeccsre viszik őket. Sakkozhatnak, könyvet vehetnek ki a könyvtárból. A szállóban szigorú rend uralkodik. Minden szobában van egy idősebb szakmunkás, aki amellett, hogy ügyel a rendre, beszélget is ezekkel a fiatalokkal, sok hasznos szakmai és egyéb problémáról. Itt nem maradhat olyan, aki iszik, kimaradozik. Nemrégen ezért küldtek el egyet az otthonból. Persze azért előfordult már lopás is. Az illető ugyan maga vallotta be és visszaszolgáltatta a lopott holmit, de kemény büntetést kapott: kimenő megvonást, ösztöndíj csökkentést. Szigorú becsületesség, erkölcs, közösségi szellem van jelen hát. Később azután már a többi salgótarjáni munkásszállásról is szó esik, hiszen a városban 700 építőipari dolgozó él ezekben József in, a volt laktanyában, a vásártéren. Nyilván azokban az élet másképpen alakul, hiszen felnőttekről, idősebbekről van szó. Azok ellátottsága hasonló ehhez, bár azok nem végleges, állandó szállások. Hiányosságok inkább a vidéki, munkahelyi szállásoknál vannak. Mi az igazság? Kényes kérdésre terelem azután a szót: milyen a kulturális élet, a szakszervezet, pártszervezet, hogyan valósítja meg a dolgozók politikai nevelését. Ez azért „kényes” dolog, hiszen a múlt évben a városi tanács végrehajtó bizottsága az év elején a KISZ megyei bizottsága foglalkozott ezzel a problémával és nagy hiányosságokat állapított meg. A félévi művelődési jelentésekben nem sok jót olvashatunk a munkás- szállók művelődései munkájától. A szálló lakói bizony nem sok ilyenre emlékeznek, valami rémlik: hogy volt valami egészségügyi előadás, de többre nem emlékeznek. Én magam a laktanyai szálláson tartott egy-két ismeretterjesztő előadásra emlékszem. Hát ez valóban nem sok! Ezért hát a legilletékesebbnél érdeklődtem. Pálfalvai elvtárssal, a vállalat párttitkárával ebédlősátrakat is felállítottak a tábor építői az esős idő esetére. Számítottak a minden munkánál elkerülhetetlen kisebb balesetek ellátására is. így a táborban jól felszerelt orvosi sátor is van, első segélynyújtás céljából, az esetleges feltört lábak, vagy gyomorrontások meg- gyógyítására. A fiatalok naponta hat órát dolgoznak a kora reggeli órákban, hogy elkerüljék a délutáni erős meleget, amely külön is fárasztólag hat a fiatal szervezetekre is. Reggelenként a zászlófelvonás és a kiadós reggeli után vidám énekszóval vonultak ki a fiatalok a munkahelyre, ahol brigádonként fogtak a munkához. Minden brigád külön csatornaszakaszon dolgozott, s nemes vetélkedés alakult ki köztük: vajon ki a legény a csatornán? Komoly, hasznos munkát végeztek a fiatalok, hiszen az ő kezük nyomán válik a Hanság megművelhető területté. A második csoport — a hanságiak ezt úgy nevezik, hogy turnus, amelyben a mi fiataljaink is részt vettek — munkája nyomán több kilométer csatorna készült el, amely elvezeti a Hanság vizét. Az újrónafői táborban résztvevő fiatalok munkája nyomán több mint ezer hold lápos terület válik művelhe- tővé. Ezt a területet főcsatornák veszik körül, s mellékcsatornák szelik át. Ennek a területnek a munkájában vettek részt a mi fiataljaink is. A salgótarjáni, balassagyarmati, pásztói gimnazisták. a balassagyarmati tanítóképzősök, salgótarjáni közgazdászok. A terület kiszáradása után, ami a csatornák elkészülésével lehetővé válik, megkezdődik a szakszerű művelés. Fiataljaink tizenkét brigádot alakítottak, s egymás között is, de a más vidékről érkezettekkel is, versenyeztek. Ebben a táborban sokat emlegették A 18-AS BRIGÁDOT; de nevük és hírük ismert volt a másik két táborban is. A szürke szám mögött a balassagyarmati tanítóképzősök rejtőzködtek. Ezek a fiatalok — akik között idén végzett és B. Kovács István elvtárssal, az üb. tagjával beszélgettem, később pedig Bozó elvtárssal, az Építőipari Szak- szervezet megyei könyvtárosával. Ök mondták el: Az előző évekhez képest bizonyos haladást értek el. A téli hónapokban 6—7 előadást a TIT tagjai — körülbelül 18 előadást —, különböző témákról pedig saját előadóik tartottak a szállásokon. Vannak ugyan még olyan munkások, akik ha valamilyen előadást hirdetnek, később mennek haza a szállásra, de örömmel lehet látni, hogy néhány már kéri, tartsanak gyakrabban. A női szálláson varrótanfo- lyamot indítottak. A munkásszállásokat az utóbbi időben bőven ellátják napi sajtóval: Népszabadság, Népszava, Építők Lapja. A három építő pártalapszer- vezetben folyó pártoktatásban is többen részt vettek a szállók lakói közül. A szakszervezet is tartott a szállásokon politikai előadásokat, kötetlen beszélgetéseket. A szállásokat ellátják rádióval. A vállalat könyvtárának 285 beiratkozott olvasója van, ezeknek mintegy 65 százaléka fizikai munkás. A megyei építőszakszervezeti könyvtárak között négyhónapos olvasási versenyt tartottak az év első felében. Ebben a versenyben a vállalat a második helyen végzett. A dolgozók ezen idő alatt 2107 kötet könyvet olvastak el. Az egyéb kulturális élet azonban igen gyenge. És így látják elsősorban, hogy nincs megfelelő helyiség. Ugyanis nincs kultúrtermük — az ebédlő pedig nem a legmegtanító is volt — nagyszerű munkateljesítményükkel vívták ki a többiek elismerését. Ezek a fiatalok egyénenként öt köbméter csatornát ástak ki naponként, holott az átlag két köbméter volt csak. Esténként, mikor megszólaltak a tábor hangszórói — mert külön stúdiója is van a tábornak —, első helyen említették legtöbbször a 18-as brigádot. A munka vidáman folyt, s oly nagy volt a versenyszellem, hogy a fiatalok alig akarták abbahagyni. A munka menetét csak a tízórai szakította meg, amikor a fiatalok elfogyasztották a bőséges ebéd előtti kosztot. A munka befejeztével a felfrissítő mosakodás, zuhanyozás után — kinek, ami éppen jólesett — ízletes ebéd várta a szorgoskezű ifjakat. Húst minden nap kaptak ebédre a fiatalok, s legtöbbször vacsorára is. Az orvosi sátornak, no meg a tábor két orvosának leginkább az ebédekkel kapcsolatosan volt gondjuk. Többször volt a táborban gyomorrontás a- bőségesen zsíros ételek miatt, mint egyéb baleset. EBÉD UTÁN mindenki azt csinált, ami éppen jólesett. Spertfelszere- léssel gazdagon ellátták a tábort. Gondoltak a labdarúgókra, röplabdásokra, az apztaliteniszezőkre, de még a sakkozókra is. Voltak, akik társasjátékokkal játszottak. Többször meglátogatták a tábort a győri színészek is, akik játékukért sok tapsot kaptak. Jártak a táborban budapesti esztrád művészek is. Gyakran volt a táborban filmvetítés, kül- és belpolitikai előadás, s egyéb ismeretterjesztő előadások. Esténként a zászlólevonásnál háromszázötven vidám fiatalember ajkáról szárnyalt a dal a csendes láp felett: , Egy a jelszónk, a béke ...” Egy-egy hasznos munkával eltöltött nap után viccelődve bújtak takaró alá a jóbarátok, középiskolások és egyetemisták, akik megértették ennek a munkának országos jelentőségét, s önzetlenül vállalták ezt a testet-lelket izmosító munkát. P. A. felelőbb hely. Pedig vannak érdeklődő fiatalok, hangszereik is vannak. Ennyit mondtak el gyorsan, vázlatosan. Noha mégis vannak eredmények, egyáltalán nincsenek megelégedve a vállalat illetékesei ezzel a helyzettel. Merre tovább? Azt mindenkinek látnia kell, hogy az építőipar sajátságos helyzetben van. Munkásaik többségében falusiak, nem régen ipari munkások, így hát szemléletük, munkásöntudatuk különbözik a gyári munkásságétól. Fél szívük, gondolataik jó része a faluhoz kapcsolja őket, a városi élet még csak külsőségekben hatott rájuk. Ez korlátja a közöttük végzett politikai és kulturális munkának, de egyben ez mutatja az ilyen munka feltétlen szükségességét. Alapos, sokoldalú, módszerekben változatos terveket kell hát készíteni és azokat türelmes, lelkes, szívós munkával valóra váltani. És különösen fontos a most szakmunkásokká váló fiatalokkal való törődés, foglalkozás! Egy munkásszálló életéről akartam csak írni, de ezt nem lehetett anélkül megtenni, hogy át ne tekintsük általában megyénk építőipari dolgozóinak helyzetét. Becsülnünk kell ezeket a dolgozókat, többet kell velük foglalkozni a közvéleménynek, hiszen munkájuk elsőrendűen fontos. Jövendő otthonainkat ők építik nehéz munkávaL Kojnok Nándor
