Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-18 / 57. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. július 18. Eredményesen dolgoznak a gyarmati járás művelődési házában Korszerűbb iskola — magasabb Még egy régebbi időben fe­lülvizsgálták a balassagyar­mati járás nűvelődési házá­nak munkáját. Megállapítot­ták, tevékenységük nagyon gyenge. Azóta több mint egy esztendő eltelt, és a művelő­dési ház élete megváltozott. Az igazgató, Szirtes Tiboi elvtárs körültekintően, az ifjúság és idősebb kor- osztálybeliek sokaságá­nak mozgósításával új életet teremtett a műve­lődési házban. Az ember azt gondolná, hogy a nyári kánikula idején elcsendesednek a művelődési házak. Balassagyarmaton ez pont fordítva van. A bejárat­nál egy tábla jelzi, milyen napi foglalkozások vannak. A tábla szerint minden nap valamilyen csoport próbái, foglalkozik. Legzajosabb az élet a palóc népi együttesnél, mely tánc- és énekcsoportból áll. Nagyon szépen indul ez az együttes. Lelkesek a tag­jai, az előírásnak megfelelően naponta szorgalmasan részt- vesznek a próbákon. Emellett egészen újszerű és komoly alapokra helyezett a cigányegyüttes munkája. Ci­gányfiatalok a tagjai, tervük­ben szerepel cigány táncok fel­dolgozása és bemutatása. Munkájuk már előrehaladott, rövidesen a közönség elé lép­nek. A színjátszók sem tét­lenkednek. A Bástyasétány 77-tel próbáznak. Az, ősz ele­jén már bemutatják. De szor­galmasan dolgozik az ének­kar és készül őszi fellépésé­re az irodalmi színpad is. Mindezek mellett szervezik a zeneiskolát, ahol eddig 200 fő jelent­kezett és ősszel indul­nak. Ebből a lüktető munkából oroszlánrészt vállalt magára a gyarmati népi zene kar, amelynek vezetője ifjú Ba- ranyi László. Érdemes meg­jegyezni, hogy a zenekar szét­oszló félben volt. Ma már összeforrottak és nagyon ko­molyan veszik az egyébként társadalmi munkát. Ők kísé­rik a palócegyüttest, a ci­gányegyüttest és a nagy­tehetségnek ígérkező szóló­énekeseket, ahol igen szépen szerepel Szabó Tériké. Tévedés volna azt gondolni, hogy az előbb felsoroltak még csupán a művelődési házban láthatók. A felkészített csoportok már járják a falvakat, szórakoztatják a falu né­pét. A palóc népiegyüttes, a szó­lóénekesek és még egyéb kultúrosok szerepeltek már Szügy, Patak, Nógrádkövesd községekben. Most vasárnap ismét falusi túrára indulnak. Ezek a fiatalok vállalnak minden fáradtságot. Helyes volna, ha kapnának televíziót, vagy legalább egy ping-pong asztalt. Ök most már bizonyították: akarnak, és tudnak dolgozni. Az ille­tékesek bizonyítsák, hogy igényt tartanak a munkájuk­ra és a jó szó mellett anyagi támogatást is adnak nekik. Napjainkban világszerte vi­tatott probléma az oktatás helyzete. Hazánkban ezt a kérdést összefüggéseiben és teljes bonyolultságában az MSZMP kultúrpolitikai irány­elvei vetették föl. A lényeget úgy fogalmazhatjuk meg, hogy ellentmondás jelentkezik a mai kor fejlettsége, s ebből a szempontból a szocialista tár­sadalom fejlődési iránya és az egész oktatási rendszerünk, egész népünk műveltségének jellege között. Korunkban a technika fejlődése óriási lép­tekkel halad előre. Ugyanak­kor nálunk az iskolai oktatás­ban a nép általános színvo­nalában a korszerű technkiai ismeretek nincsenek megfelelő arányban a humanista isme­retekkel. A feladat tehát a korszerű szocialista iskola- rendszer megszervezése. a mai oktatási rendszer átalakí­tása. KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ az általános műveltség tartal­mát fokozatosan át kell alakí­tani úgy, hogy összhangban legyen korunk magas tech­nikai színvonalának követel­ményeivel. Ugyanakkor a változtatások végrehajtása: az iskola és a termelés, az el­mélet és a gyakorlat egymás­hoz közelítése elősegíti a szel­lemi és fizikai munka közötti különbségek eltüntetését. Ez az új oktatási rendszer teszi lehetővé egyben, hogy né­pünk általános műveltsége is korszerűbb, magasabb szintű lehessen. Akkor, amikor az új elveknek megfelelően a közép­iskolák tananyagában — iro­dalom, történelem, földrajz — jelentős mértékű mennységi és minőségi változtatást haj­tanak végre — a politechnikai és gyakorlati oktatás javára — nyilvánvalóan meg kell ta­lálni a lehetőséget szakkörök, tanfolyamok, előadássorozatok szervezésével, hogy a huma­nista ismeretekkel is megis­Á művelődési autó terveiből A megyei művelődési osz­tály kultúrautója rövidesen megkezdi munkáját a megye területén. A művelődési autót — amint arról már beszámol­tunk olvasóinknak — film­vetítő géppel és agregátorral is felszerelik. Így lehetővé válik olyan köz­ségekben is filmelőadá­sok rendezése, ahol még nincs villany. Az autónak nagy szerepe lesz az ismeretterjesztő munkán kívül a könytármunka előse­gítésében is, mivel olyan köz­ségekbe, amelyekben nincs könyvtár könyveket is fog szállítani. A Megyei Könyvtár, a TIT és az MSZBT megbeszélése alapján egyelőre a művelődé­si autót ismeretterjesztő munkára használják, míg az egyéb felszerelések elkészül­nek és szeptemberben meg­kezdődhet a könyvek szállítá­sa. Jelenleg felmérések folynak a megye területén. Megvizsgál­ják, hogy a megye mely köz­ségében, vagy településén nincs villany, valamint azt, hogy hol van kulturnaz és melyek azok a települések, amelyeknek létszáma nem haladja meg a harmincas lé- lekszámot. A felmérések azért váltak szükségessé, hogy a művelődési autó munkájá­nak tervét elkészíthessék és ennek alapján kezdődjön meg a rendszeres munka. Hasonló felmérés folyik az útviszonyok tisztázására is. Szeptemberben a művelődési autó meg­kezdi a könyvkölcsönzést, azokban a községekben, amelyekben nincs könyv­tár. A harminc főnél kevesebb lélekszámú településeken köz­vetlenül az autóról kölcsönöz­hetnek az emberek, míg a na­gyobb községekben bevezetik a „csereláda” rendszert. Ez azt jelenti, hogy egy-egy községben bizonyos mennyisé­gű könyvet kiadnak, majd né­hány hét múlva a könyveket kicserélik. A könyvkölcsönzés biztosítá­sára a Megyei Könyvtár a község népének igényeit figye- lembevéve kb. 2 ezer könyvet vásárol. Az ismeretterjesztő és könyvterjesztő munka eredmé­nyességére való tekintettel egységes plakátokat készíte­nek, amelyeket azokba a köz­ségekbe küldenek, ahová a művelődési autó érkezni fog. Ezeken a plakátokon megjelölik, hogy mikor érkezik autó, valamint mi­lyen előadást tartanak, vagy filmet vetítenek a község népének. Az ismeretterjesztő előadáso­kat a TIT rendezi az előadók bevonásával. Az átalakítás elsősorban a gimnáziumot érinti. Az isko­lai oktatás feladata: magas­műveltségű, dolgozó emberek nevelése. Ennek megoldását segíti az újabban egyre in­kább jobban figyelembe vett elv, hogy munkával neveljünk munkára. Ez tartalmi és for­mai kérdéseket vet fel. A politechnikai képzés beveze­tésével az iskolai oktatást, s merkedhessenek azok, akiket érdekel. A változások nem je­lenthetik azonban, hogy az élet gyakorlati problémáinak fokozottabb figyelembevétele, valamilyen elmélet-, iskola-, tanulásellenes hangulatot szül­jön egyesekben. Minden em­bernek, a legegyszerűbb mun­kát végző dolgozónak is, első­rendű kötelessége, tudásának gyarapítása. Tanulnivágyás, Felszólalás háztartási kisgép ügyben Sokat beszéltünk már a mun­kásasszonyok és munkásnők má­sodik műszakjának megkönnyí­téséről. Államunk már eddig is sokat tett ennek érdekében. Nagy közszeretetnek örvend például a háztartási kisgépek kölcsön­zése is. A megyei nőtanács által a munkásasszonyok körében végzett vizsgálat sajnos azt igazolta, hogy ezen a területen sok még a tenni­való. Kiderült, hogy Salgótarján­ban a háztartási kisgépek köl­csönzése amolyan szűk kereszt- metszete életünknek. A városban korábban volt két mosógép — amelyek tönkremen­tek a használatban jelenleg két porszívógép és egy padlókefélő­gép, valamint 33 darab csecsemő­mérleg van. Ezeket lehet kölcsö­nözni a háztartási munkához, il­letve minden mérleg használatban van — esetleg egy-két hónapra is kiviszik — s a porszívógépet szer­dán küldték javításba. Ha figye­lembe vesszük a keresletet, a háztartási kisgépek iránt, ez a Mindannyiunk felelőssége ! Nem szeretnék dolgokat el­túlozni, sem ítéletet mondani, hiszen ezzel nem sokra me­gyünk. Inkább a lelkiismere­tet szeretném felébreszteni, hogy felelősséggé növekedjen a cselekedetért. Mert mi embe­rek egymásért felelősek vá­gunk. Végig kérdeztem a múltkoriban az emberek hosszú sorát: Bakos Jánosért éreznek-e felelősséget? Ügy néztek rám, mintha idegen földrészről kerültem volna ide. Szinte benne volt tekin­tetükben: miért? Hát ki az a Bakos János? Egy ember. Fiatalember. Olyan, min a többi sok mil­lió. Egyszerű, hétköznapi em­ber. De tartozéka annak a nagy egységnek, amely együttvéve teszi azt az erőt, amelyre oly büszkén mond­juk: az alkotó magyar nép. Én így látom őt még akkor is, ha jelentéktelen a külseje; ha daliás alakjával nem hívja magára a figyelmet; ha ügyes, sége nem teszi kapóssá a munkát vezetők számára; ha szótlanságával már úgyszólván együgyüvé lesz. Jogokat bíró fiatalember, s mindössze 27 éves. És feltételezhető, hogy örül az életnek. Feltételezhető, de nem így van. Ezt a fiatalembert egy­néhányszor úgy arculcsapták már, hogy bizalmát vesztette az élet iránt. Már talán csak egy van, amiben bízik: a mo­torja. Ez elviszi őt távol az emberzajtól, hangos helytől. Hát nem megdöbbentő? Egy fiatalember tele keserűséggel. Hallani kellett volna azok­nak, akik lökdösték őt, mint billiárdgolyót. Milyen keserű­ségtelin mondta el, hogy egyik barátja megkérdezte: — Nem szeretsz te dolgozni, hogy annyit változtatod a munkahelyed? — Szégyenülten leütöttem a fejem — mondja alig hall­hatóan. — Mit tudtam vála­szolni? — Szerencsétlen va­gyok. Az életpályája a Tűzhely­gyárban kezdődött. Esztergá­lyos szakmát tanult. Innen mint létszámfeletti került el. Nem az ő hibájából. Az ellen­forradalomtépte üzem koro­sabb embereket is útnak eresztett. Az egyik téglagyár­hoz került, egy beteg mun­kást helyettesíteni, majd a bányához. Itt akart gyökeret ereszteni A ma is élő apja negyvenéves munkája után innen kapja nyugdíját. A testvéreit is a bánya fogadta be. Az egyik mint mérnök és a másik is valami vezetője a bányának. Ők már most, a mi világunkban növekedtek vezetővé. Sehol nem kísérte Bakos János útját becsmérlő szó. Nem kell szégyenkeznie. Az, hogy még nem állt teljes, biz­tonsággal keze a munkán? ... Hiszen a gyermek sem bír egyből határozott lépteket tenni. Támogatják, lépését egyengetik, gondját viselik. Talán itt a bányánál gond­ját is viselték volna. De el­csábították innen. Felelősséget nem ismerő emberek ígérget­tek gondtalanságot, egy egész életre szóló könnyű életet, és elcsalták a sütőiparhoz. Meg­gondolatlanul hajlott a csábí­tásnak. Hitt. Csak akkor éb­redt tudatára, hogy mit tett, amikor másfél hónapi mun­ka után kezébe adtak egy borítékot, amelyben rideg sza­vakkal fogalmazva csak eny- nyi volt: munkájára nem tar­tunk igényt. És még néhány, az ilyenkor szokásos szó. Ennyit Bakos kettétört éle­téből, amely számára elég ah- "Koz, hogy úgy gondolja: véd­telen lett a világban. Ma már nem sok értelme volna odavágni a sütőipar ve­zetőjének: törvényt sértettek. Mert ezt csinálták! Nincs ér­telme, mert a fiú dolgozik a Pálfalvi Üveggyárban. Nem a szakmájában, hanem mint se­gédmunkás. Inkább felidézni szükséges néhány dolgot, ame­lyet nem mérlegeltek eléggé. Elsiklottak felette, hogy egy növekvő életet kettőbe tör­hetnek, és nem csupán annak a fiúnak ártanak, hanem a mi tiszteletet érdemlő ren­dünknek is. Törvényeink soha nem engedték volna, hogy a fiút erkölcseiben megtépázva útjára bocsássák. Az sem igaz, amit cselekedetük igazo­lására, — hogy a munkáját nem tudta ellátni — a fiúra akartak húzni. Azok az em­berek, akiknek a munkát vé­gezte, az üzemvezetők, cáfol­ták ezt meg, aláírásukkal pe­csételve. A meztelen igazság az, hogy útban volt a fiú olyan ember­nek, mint ennél a vállalat­nál csúfosan működő Kladiva nevezetű ember, aki semmi- bevéve törvényeinket kényé- re-kedvére döntött emberek sorsa fölött, belegázolva azok becsületébe. Igaz ennek az embernek kiadták az útját. El­ment tán még a megyéből is. De itt hagyta a nyomot, amely ott van még ma is Ba­kos János lelkében és égeti, marja őt. De vajon ott van-e azok lelkében is, akik megfe­ledkeztek arról, ha emberek sorsáról döntenek, akkor a felelősség nagy súlya hétszer is meggondolásra késztesse őket, míg kimondják a végső szót. Ma már a sütőipar vezetői nem is emlékeznek az esetre. Papírokról idézve mondják: „hát itt van, nem tudott dol­gozni“. Ügy mondják, mintha az érzésük kihűlt volna. Semmi megbánás. Nem gon­dolnak arra, hogy abban a fiúban és a családban még ma is elevenen él, amit ve­lük tettek. Képzeljék el, mit érez fia megszégyenítése lát­tán a munka becsületében megöregedett bányászapa. Vagy mit a testvérek, akik bizalommal engedték a fiút szárnyaik alól új munkahelyé­re. Ök soha nem térnek napi­rendre felette. De ne is tér­jenek! Megtehették volna, hogy a törvénybe mennek az elbánásért, és ők lettek volna a győztesek. Nem tették, ki­tértek. De ez nem jelenti, hogy az ítéletet, amely igaz­ságtalan volt, nem hordják magukban. Nem akarok én pálcát törni, csupán gondolatot ébreszteni, hogy a mindennapos rohanó élet lüktetésében sem hüljön ki az emberek iránti megbe­csülés. Ne feledjük az emberi érzéseket tiszteletben tartani! De méginkább ne feledjük a növekvő fiatalok erősödéséért ránk háruló felelősséget. Min­den ember érző ember, bün­tessük, ha rászolgált. Ezt könnyebben elviselik, mint az igazságtalanságot, mert az igazságtalanság ocsmány do­log és nagyon lealacsonyító. Vigyázzunk az emberekre, elvtársak! BOBAL GYULA helyzet tarthatatlan. A leértékelt áruk boltját — mert itt lehet köl­csönözni a gépeket — sokan fel­keresik és csalódottan távoznak el, mert sajnos, igényüket nem tudják kielégíteni. A nőtanács jelentésében olvas­hatjuk, hogy már májusban fi­gyelmeztették a Kiskereskedelmi Vállalatot — mivel ez a vállalat foglalkozik a kölcsönzéssel — a hiányosságok kiküszöbölésére. A vállalat vezetői Ígéretet tettek a nőtanácsnak, hogy intézkedni fognak a géppark növelése érde­kében. A nőtanács azt kérte, hogy a gépparkot csupán duplá­jára növeljék, mivel nagyobb- arányú fejlesztésre egyelőre nincs lehetőség. Bebizonyosodott azonban az is, hogy a kikölcsönzött gépekre kölcsönzőik nem fordítanak elég gondot. Sőt volt olyan eset is, amikor egy-egy gépet több csa­lád is használt. Mindenesetre helytelen ezzel in­dokolni a Kiskereskedelmi Válla­lat részéről az intézkedés elmu­lasztását. Alkalmazzanak megfe­lelő rendszabályokat azok ellen, akik a gépekre nem fordítanak gondot, de vegyék figyelembe azt is, hogy többezer munkásasszony munkáját megkönnyítenék sürgős intézkedésükkel.- pá ­A rétsági Földművesszövetkezet azon­nali belépésere húsbolt ve­zetőt keres. Bővebb felvi­lágosítást az FMSZ veze­tősége ad. Munkakörnél erkölcsi bizonyítvány szük­séges. (204) művell'ség tudás iránti szomj is jellemzi a szocialista embert. Nem igaz az, hogy a bányászcsákány felemeléséhez csak erő kell és nincs szükség általános műveltségre. Es az sem igaz, hogy abból a diákból, amelyik bukdácsol az iskolában, vagy fegyelmezetlen magatartású, jó szakember lesz. Vannak olyan elképzelések is, hogy aki tanul, megmenti magát a fizikai munkától. Mert sokan, pedagógusok és szülők, így be­szélik rá a gyerekeket a to­vábbtanulásra: „Menj isko­lába, és nem kell majd izzad­nod, gürcölnöd! Sokkal ké­nyelmesebb leäz az életed.“ Okos szóval keli hát felvilá­gosítani azokat a szülőket, akik nem törődnek gyerme­kük tanulásával, mert az úgyis fizikai munkára megy; és azokat is, akik azt képze­lik, ha a középiskolát elvégzi gyermekük, nem kell fizikai munkát végeznie majd. Ezek­nek azért sincs igazuk, mivel a fizikai munka nemcsak „iz- zadás, gürcölés“. Ezek a problémák általában az általános iskolákban vetőd­nek föl. Vegyük szemügyre a középiskolákat is. AKIK TOVÁBB TANULNAK A lehetőségek egyre na­gyobbak ahhoz, hogy a kö­zépiskolát elvégzettek főisko­lákra, egyetemekre kerülhes­senek. A jelentkezők száma évenként növekszik. Me­gyénkben ebben az évben 444-en végezték el a középis­kolát és közülük 206 jelentke­zett továbbtanulásra. Ezzel kapcsolatosan érdemes egy pár kérdésre felfigyelni. Ne­vezetesen arra, hogy noha vi­szonylag legtöbb jelentkező munkásszármazású, elenyé­szően kevés a parasztszárma- zásúak létszáma. így az­tán a jelentkezők több mint fele értelmiségi, alkal­mazott vagy egyéb szárma­zású. Nem arányos a jelent­kezés a választott pályákkal kapcsolatban. A jelentkezők legnagyobb része — általában a legjobb tanulók — vala­milyen mérnöki, vagy orvosi egyetemre igyekeznek. Es ez azért is sajnálatos, mert pe­dagógusnak jelentkezők szá­mára húsz ösztöndíjat kapott a megye, és erre kevés volt a jelentkező, azok sem a leg­jobb tanulók. Meg kell még azt is említeni, hogy most, amikor a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése égető szükségesség, kevés tanuló választotta az agrárpályát, pedig nagy szükség lenne ezen a területen a jól képzett szakemberekre. AKIK NEM TANULNAK TOVÁBB Nagyon jó dolog az és is­kolai nevelésünk figyelemre méltó eredménye, hogy nem veszik tragédiának a most végzettek általában, ha nem veszik fel őkét egyetemre. A diploma utáni hajsza, a fi­zikai munka lenézése már csak keveseket jellemez. Kü­lönösen a szakközépiskolákat végzettek találják meg egyre hamarabb és könnyebben he­lyüket a termelő munkában. A gimnáziumban érettségizet­tek közül is sokan már min­den húzódozás, elkeseredés nélkül tanulnak szakmát. Igen sokat segíthetnek e kér­désnek végleges és teljes megoldásában az üzemek ve­zetői, KISZ-szervezetei, az idősebb munkásnemzedék is. Fogadják be szeretettel eze­ket a fiatalokat maguk közé, tanítsák, neveljék őket, hogy szorgalmas, becsületes dolgo­zókká váljanak. Az elmondottakból nyilván­való, hogy csak közös erővel, társadalmi összefogással old­hatjuk meg az MSZMP kul­túrpolitikai irányelveinek szellemében, napjaink nagy problémáját, a korszerű szo­cialista iskolarendszer kiépí­tését, népünk általános mű­veltségének emelését. Kojnok Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents