Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-10 / 46. szám

6 NÓGRÁDI NIPÜJ8AG 1959. június 10„ Műcsnyagok az ember szolgálatában Iskolánk termelőszövetkezetének A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád megyei szervezete és a Salgótarjáni Állami Aruház az elmúlt hé­ten nagyszabású műanyagkiál­lítást rendezett Salgótarján­ban. A kiállítás célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a műanyagok háztartási alkal­mazására, mert ezáltal nép­gazdaságunk tetemes megtaka­rításra tehet szert. A kiállí­tást érdekes előadással tették gazdaggá. A kiállításon kérdést intéz­tünk Boródi elvtárshoz, a TIT szakelőadójához. — Tájékoztasson, mi a mű­anyag? — Műanyagoknak azokat az anyagokat nevezzük, amelyek mesterségesen előállíthatók, megmunkálhatók, széntartal- múak és makromolekulájúak — válaszol Boródi elvtárs, majd így folytatja. — Ez így túlságosan tömör meghatározás, nézzük meg egy kicsit részletesebben. A mű­anyagokat a természetben nem találjuk meg készen, hanem magunknak kell előállítanunk, ezért mondjuk, hogy mester­ségesen előállíthatók. A meg- munkálhatóság annyit jelent, hogy mechanikai behatások­kal alakítani lehet a fémek­hez hasonlóan. Az, hogy a műanyagok széntartalmúak, azt jelenti, hogy szén az egyik alkotórésze, azaz széntartalmú anyagból készül. Itt a szén, mint kémiai elem értendő. Makromolekulájúaknak pedig azért mondjuk, mert igen sok atomból áll egy-egy műanyag molekula. — Következő kérdésünk, miért készítünk műanyago­kat? — Népi demokratikus állam­rendünk feladata a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha olcsón termelünk és ezáltal alacsony árakon adjuk el termelvényeinket. Ez azonban nem elegendő, mert hiába lesz olcsó egy árucikk, ha kevés van belőle, nem jut mindenkinek. A termelés mennyiségének fokozása is szükséges tehát ahhoz, hogy az életszínvonalat emelni le­hessen. Á műanyagok ezt a célt segítik elő. A műanyagok alapanyaga megtalálható és olcsó, szemben a fémekkel, melyeknek alapanyagát kül­földről hozzuk be drága pén­zért. Kivétel ez alól az alu­mínium, mert ebből nálunk is van bőven. — Másik előnye a műanyag tárgyaknak, hogy kevesebb munka árán lehet elkészíteni. Például a rádjó dobozok egyik fajtájának elkészítéséhez 522 művelet szükséges, ha fából csináljuk. Ugyanez műanyag­ból készítve 14 művelettel megoldható, sőt, olyan mű­anyag is van. melyből két mű­velettel lehet elkészíteni. Nyilván, hogy a műanyagból készített rádió doboz ára sok­kal alacsonyabb lesz, mint a fából készítetté. — Van még a műanyagnak egy másik nagy előnye is, mégpedig az, hogy olyan tu­lajdonságú anyagokat is tu­dunk belőlük készíteni, ami-, lyet eddig nem állt módunk­ban előállítani. Példának azt említem, hogy műanyag nél­kül nem is lehet az úgyneve­zett gyűrhetetlen textilanya­got előállítani. — Mire lehet használni a műanyagokat? — A műanyagok alkalmazási területe annyira kiterjedt, hogy könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mire nem lehet használni műanyagot. — Általában azt mondjuk, hogy —100 C° alatt és + 500 C° fölött a jelenlegi műanya­gok nem használhatók. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy minden műanyag ilyen nagy hőmérsékleti határok kö­Ki terjesztik A szülők kívánságának megfelelően a jövő tanévre a tanulók olyan biztosítást is köthetnek, amely már nemcsak az iskolai foglalko­zás alatt előforduló balese­tekre érvényes, hanem a szünidőben és az iskolaév alatt bárhol és bármikor előforduló balesetekre is ki­terjed. Az új tanulóbalesetbizto­sítás évi díja 5 forint. Ezért az összegért az Állami Biz­tosító rokkantság esetére 25 000 forint erejéig biztosít­ja a tanulót, és a balesetből származó sérülésnél legfel­jebb 80 napon keresztül napi 10 forint segélyt nyújt. Ha a Leinformálható harminc éven felüli képesített könyvelőt felvesz a Szécsényi Gépállomás. Szükség esetén lakás biztosítva. Fizetés megálla­podás szerint. (150) Mezőgazdasági gépek ja­vításában jártas szerelőket azonnali belépéssel felvesz a Szécsényi Gépállomás. Fizetés megállapodás sze­rint. (150) A Sütőipari Vállalat Balassa­gyarmaton felvesz sütőipari tanulókat, akik az ált. isk. 8 osztályát jó eredménnyel elvégezték és orvosi vizsgálat alapján a sütőipari szakmunkára alkalmasak. Jelentkezés a Sütőipari Vállalatnál jú­lius 15-ig Balassagyarma­ton. (148) Óvjuk gyermekeinket Villamosiparunk rohamos fejlő­dése egyre fokozottabb mértékben teszi lehetővé a villamosenergia széleskörű felhasználását. Me­gyénkben az elmúlt évek során egy egész sor községet, termelő­szövetkezetet villamosítottunk. A villamosenergia közkinccsé tétele azonban növeli a villamosbal­esetek lehetőségét. Különösen nagy gondot kell fordítani a gyermekekre, akik kellő elővigyá­zatosság hiányában magukra ha­gyatva, könnyen az áramütés ál­dozatai lehetnek. Vigyázzunk rá­juk, óvjuk gyermekünket az áramütés veszélyétől. zött alkalmazható. Ma már talán nem is találnánk az élet­ben olyan területet, ahol ne lehetne alkalmazni, kezdve az emberi vér pótlásától a precíz gépalkatrészekig. Felhasznál­ják az orvostudományban, textiliparban, építészetben, bú­toriparban, gépiparban, festék­iparban, olajiparban és ház­tartásokban egyaránt — fe­jezte be tájékoztatását. A jól sikerült salgótarjáni kiállítás után a TIT-nek az a terve, hogy a megye több köz­ségében és üzemében tart a jövőben műanyagokról szóló előadást, s ha szükséges, kiál­lítással szemlélteti a mű­anyagból készült tárgyakat. életéből Mint a megbolygatott da­rázsfészek, úgy nyüzsög isko­lánk udvarán az apró nép. A tanítás alatt leszorított rúgó az óra végét jelző csengő sza­vára felugrik és az udvar csendjét felveri a vigan ját­szadozó gyermekek hangos zsinatja. Egy pillanatra mégis elcsendesül a bábeli zűrzavar. Minden szem a kapu felé for­dul .. . Hosszú, kimért lépé­sekkel közeledik S chlenk János Vili. osztályos tanuló, az iskola termelőszövetkezeté­nek elnöke. Mosolyogva int a pajtásoknak. a tanuló-balesetbiztosítást tanuló szülei nem SZTK- tagok, 800 forintig megtéríti a gyógykezeltetési költsége­ket. A tanuló biztosítás eddig is népszerű volt. A gyerme­kek 60 százalékát biztosítot­ták az elmúlt tanévben, s az Állami Biztosító egymillió forintot fizetett ki a balese­tet szenvedett gyermekek szüleinek. Megyénkben ez az összeg meghaladja a 12 000 forintot. Baki Lászlónak Ba­lassagyarmaton például 600, Máté József etesi tanulónak 577, Fejes Sándor pásztói tanulónak 590, Pál Mária drégelypalánki iskolásnak 400, Németi István tari ta­nulónak 375, Havasi Kálmán őrhalmi iskolásnak pedig 337 forintot fizetett ki az Ál­lami Biztosító. A tanulók a szünidőre is érvényes balesetbiztosítást az iskolákon keresztül vehetik igénybe. Qól sikerült táíMutáne hmm tatát tartattak őal^átmlánkaei Salgótarján kulturális tevékeny­ségének új színfoltja volt az a társastánc bemutató és társas­tánctanítás, amelyet az elmúlt hé­ten nagy sikerrel rendeztek meg a városi és az acélgyári művelő­dési otthonokban. Két táncpeda­gógus, a Benkő-házaspár ismer­tette meg Salgótarján tánckedvelő közönségével, hogy hogyan kell helyesen, Ízlésesen, kecsesen tán­colni a régebbi és a mai nyelven úgynevezett „jampi” táncokat. Gyakorlati szemléltetéssel mutatta be a házaspár, hogyan kell a bálban viselkedni, hogyan kell felkérni táncra a kisleányt. De tanácsot kaptak a nézők arra is, hogy a bálban milyen ruhában illik megjelenni. A nagysikerű társastánc be­mutatón egyébként a Benkő- házaspár táncait Kaposy Edit művészettörfénész vezette be, aki ismertette a táncok keletkezését, eredetét és fejlődését. A 21 tánc bemutatása igen nagy sikert ara­tott. Bemutatták a bécsi keringőt, polkát, vansteppet, tangót, fox- trottot, csárdást, röpsasszét, an- golkeringőt, svinget, bugi-vugit, rock-and-rollt, rumbát, simít, csersztont, lovacskát, sambát, mambót, csa-csa-csát, calipsót és a lipszit. A lipsziről egyébként meg kell jegyezni, hogy ezt a táncot a Bécsi Nemzetközi Tánc­versenyen fogadták el, a lipcsei társastánc pedagógus kollektíva feldolgozásaként, a jövő év nagy társastáncának. Ezt a táncot hazánkban Budapest után másod­szor Salgótarjánban mutatták be, mint újdonságot. S mivel a kö­zönségnek nagyon tetszett a lip- szi, a Benkő-házaspár rögtönzött tánciskolái órát tartott, melyen a lelkes közönséget megtanította a lipszi lépéseire. — Ma délután, pontosan két órakor a tsz-ünk háztáji föld­jén jelenjenek meg a tagok, mert kiosztjuk a háztáji par­cellákat! Hozzatok magatokkal két kihegyezett, névvel ellá­tott karót! Hatalmas „éljen” rá a fele­let, s utána újra megkezdő­dik a perzsavásár ... A nap még magasan jár a zöld köntösbe öltözött Bör­zsöny fölött, amikor iskolánk „Hunyadi János”-ról elneve­zett termelőszövetkezetének háztáji földjére érkezik a he­gyes karókkal felfegyverzett munkás csapat. Nagy az iz­galom. Az elnök meg-megráz- za sipkáját, s máris kezdődik a lottózás. Lélegzetet vissza­fojtva nyúlnak a sapka rej­telmes mélyébe. Nagy a tét. Az első háztáji parcella sorsa a kihúzott cédulával dől el. 4= Az ifjú elnök beosztotta a munkához a pajtásokat. A gépre két fiú ül és figyeli az elosztó kerék működését. — Miska! Figyeld az ültető csöveket, az adagolást! — in­tézkedik az elnök. Miska pe­dig az élmények hatása alatt el-elbámul, irigykedve nézi a biztos kezű traktoristát, szí­vesebben trónolna a volán mellett, a géputáni kutyagolás helyett. Beszélgetünk bandu- kolás közben a patronáló Petőfi tsz. elnökével. — örülök, hogy az iskolánk­nak átadott 5 kh földön a tsz megértő támogatásával lehe­tővé tette, hogy iskolánk ta­nuló ifjúsága a kis termelő­szövetkezetének megalakításá­val bekapcsolódhatott a ter­melő munkába. Sok a baj amúgyis az iskolarendszerünk­kel, elszakadt az élettől, a ter­meléstől. Célunk a fizikai munka megszerettetése. Az is­kolában tanultakat így kap­csoljuk össze a gyakorlattal. Ök már nem szakadnak el a mezőgazdaságtól, megtalálják majd számításukat és boldo­gulásukat itthon, a falunkban. Közösségben nevelődnek a kö­zösségért, felelősek lesznek egymás munkájáért és hűsé­ges őrzői lesznek a társadalmi tulajdonnak...” — adom to­vább a programunkat, hogy belém lásson az elnök. * Hazafelé aztán sorra elmon­dom elgondolásaimat az el­nöknek. Politechnikus szakkö­rünk kilép az iskolánk falai közül és a fiúk felkeresik majd a tsz kovácsműhelyét, ahol megismerik a szerszámo­kat, a legegyszerűbb munka- folyamatokat, munkafogáso­kat, amellyel az ember úrrá lesz a makacs vas felett. De arra is szükség van, hogy a fa megmunkálásának eszkö­zeivel is megbarátkozzanak. A balta, szekerce, véső, fűrész kezelésével is tisztában kell lenniök, hiszen a mindennapi életben sokszor találkozunk ezekkel a szerszámokkal. A bognárműhely mestere ad a kezeléshez, a munkához taná­csokat, sőt, a legegyszerűbb munkafolyamatokba be is vonja őket. Szövögetem to­vább a terveket... A gyü­mölcsfa ápolását a tsz gyü­mölcsösében ismerik meg, ta­nulmányozhatják a különbö­ző vegyi anyagok kémiai ha­tását és az elméletet máris kapcsolhatják a gyakorlattal. A leányok is megtalálják a politechnizálás útját a tsz te­henészetében. ahol érdekes látnivaló a gépesített fejés és az állatok ápolása. Á kerté­szetben pedig igazán otthono­san érezhetik magukat. Tanulóink hetenként más és más munkaterületen szerezhe­tik meg a gyakorlati ismere­tek sokféleségét. Tudományo­san gondolkodnak majd. Egyik ehhez, a másik amahhoz kap kedvet, s hozzáköti életét a mezőgazdasághoz. A heten­kénti pár órai gyakorlati mun­ka. a politechnizálás az elmé­lettel teletömött agyaknak üdülést, szórakozást jelent és a tanulmányi színvonal emel­kedését biztosítja. Így formálódik az újtípusú ember iskolánk termelőszövet­kezetében! Megtaláltuk Ber­kenyén a gyakorlati életre ne­velés útjait! Munkára neve­lünk, mert olyan ifjúságot akarunk adni szocialista tár­sadalmunknak, amelynek élet­eleme a munka lesz! KOVÁSZNA1 GYULA igazgató A kis bányateleptől — Kanadáig in. Úgy vonultak be az új hazá­ba a disszidensek, mint az örökfény országába. Ez annál is könnyebb volt, mert nem volt ember a széles Kanadá­ban, aki ellenük szólt volna. Ha lett volna, annak a ható­sággal gyűlik meg a baja. A propaganda minden eszköze a kivándorló „magyar szabad­ságharcosok“ dicséretét zeng­te. Az újságok első oldalán öklömnyi betűs címek alatt szólt a kedves hangú fogad­tatás, az interjú, miért ván­doroltak el a „vasfüggöny” mögül. Kezdetben nem is volt semmi hiba a „szabad­ságharcosokkal“. Igaz, hogy lágerben laktak, de munkát mindenütt kaptak, elég volt tört angol nyelven elgagyog­ni, hogy most jöttek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy több gyáros, vagy más vállalkozó még a tősgyökeres kanadait is képes volt elküldeni, csak hogy munkát adjon, s ezzel is segítse a „szent ügyet." ♦ A„Salvesy Army", a pap­♦ ság, s egyéb jótékonysági | szervezetek mindent elkövet- j tek, hogy egyengessék a ki- tvándoroltak sorsát. De ott volt f a különböző szervezetek mel­♦ lett a „Dipé" is. Hogy mi­ilyen szervezet a „Dipé"? í Itt tömörültek egységbe a II. tvilágháború alatt Kanadába | vándorolt csendőrök, horthys- Ita tisztek, Szálasi nyilasai. A \„Dipé” tagjai olyan segítsé- I get nyújtottak a kivándorolt | honfitársaiknak, hogy sok ott ♦ lakó megbotránkozott rajta. Egy kivándorló sorsa Midőn eljött az este a láge­rekben csoportosan jelentek meg a derék hazafiak, s mint egykor a rabszolgapiacon, úgy válogattak d kivándorolt lá­nyok és fiatalasszonyok kö­zött. No, persze nem ingyen. Estétől reggelig az általuk megállapított tarifa: 10 dollár volt, de nem sajnálták. Hi­szen ők is patronálták a „szabadságharcosok" ügyét, s aktívan bekapcsolódtak a kü­lönböző gyűjtésekbe. Nem egy „Dipé" vezető ez alatt az idő alatt többezer dollárt szerzett. Mert ugye Krisztus koporsóját sem őrizték in­gyen, s úgy vélték, jobban megérdemlik ők az össze­gyűjtött centeket és dolláro­kat, mint az újonnan jöt­tek. Igaz nemcsak ők gon­dolkoztak így. Az egyik tisz­telendő atya a kivándorlók­nak összegyűjtött 18 ezer dol­lárral búcsú nélkül távozott. Persze ez is, mint annyi más hasonló ügy, elsimult, mert az egyház már csak nem piszkot bele a saját tá­nyérjába. Az első időkben a disszi- denseknek nem_ volt okuk a panaszra. Azonban, ahogy telt az idő, úgy kezdtek egyre elégedetlenebbek lenni. Dol­goztak ők, megismerték a dol­lár értékét, azonban bárhogy is számolgattak nem tudtak annyit félretenni, hogy egy­hamar elegáns márkájú autó­juk legyen. Éppen ezért idő­múltával egyre több lett a zúgolódás a „szabadságharco­sok“ között. Mint mondták: becsapták őket. Nem adták meg az egynegyedét sem an­nak, amit ideérkezésükkor Ígértek. Igaz, akkor már a kanadaiak lelkesedése is alábbhagyott. Amikor több bért, az Ígéret valóraváltását követelték, vagy kérték, gyor­san megkapták a választ: „menjetek oda, ahol megkap­játok“. Alig telt el három­négy hónap, egyre több ma­gyar vált munkanélkülivé. Számuk azóta tovább növe­kedett, hiszen a munkaviszo­nyok 1957 elejétől leromlot­tak. A „Salvesy Army“ 600 ma­gyart segít ezekben az Ínsé­ges napokban. Ez a segítség a szállásnyújtásban jut kife­jezésre. Aki ágyat kap, az 25 centet, aki a padlón fekszik 10 centet fizet egy éjszakára. Egy évig sokan igénybe vet­ték ezt a segítséget, mert az „Emigrec Mafic“ rendszeres segélyben részesítette őket. Ugyanis egy évig havi 17 dol­lár segélyt kaptak. Mióta ez megszűnt, egyre keveseb­ben járnak már a „Salvesy Army“ padlóira aludni 10 centért. Meg lehetett ismerni az új magyarokat, akik 1956 októ­ber 23-a után léptek Kana­da földjére. A piros, fehér, zöld kokárdák hivalkodva vi­rítottak mellükön. Azóta há­rom év telt el, az idő eltűn­tette a kokárdákat, de ma is felismerhetők a magyarok ar­ról, hogy nem dolgoznak, éhesek, rongyosak. Tömegével ácsorognak napokon keresz­tül a munkaközvetítő előtt. Nagyrészük a „leves" kony­hán étkezik. Ott naponta egyszer adnak valami löty- työt, erről kapta a konyha a leves ragadéknevet. Már órákkal ebédosztás előtt ott állnak. Télen a csikorgás hi­degben is, kiskabátban, lyu­kas cipőkben. A családosok helyzete vala­mivel jobb, őket jobban se­gíti a város is és a kana­daiak is. Bár az is igaz, a családapák nem szóltak a bérért, mert tudták mit je- jent az elbocsátás, ók zok­szó nélkül húzzák a keser­ves igát. 4 kivándoroltak nagy több­sége már örömmel jönne ha­za. A Kossuth Lajos Beteg­ség élyző Társulathoz, az első világháború után kivándorolt magyarok szervezetéhez, már eddig több mint 7000 kérvény ment az újonnan kivándorol­taktól, hogy támogassák ha­zajövetelüket. Kanadában nincs magyar követség, csak kcmzulátus. Oda is szinte za­rándokolnak az egykori „sza­badságharcosok”. Az épület előtt, ahol a magyar meg­bízott székel, naponta százá­val ülnek. Aki végülis kezé­be kapja a hazavándorlási engedélyt, újabb probléma lőtt áll. Honnan vegyen any- vyi pénzt, amennyi a haza­utazáshoz szükséges. 5 hogyan fogadták a dicső „szabadságharcosokat“ azok a magyarok, akik a Horthy- rezsim ideje alatt vándoroltak ki? A Molnár Gézák, ' akik a munkanélküliség, a fekete­lista elől mondtak búcsút ha­zájuknak? Erről szól legköze­lebb Molnár Géza, Kanadába vándorolt nógrádi.

Next

/
Thumbnails
Contents