Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-23 / 41. szám

május 23. NÓGRÁDI NfPÜJSAG 7 Tervek: s azok a gondok A genfi külügyminiszteri értekezleten írom fiatalember, három lődő élet. Együttvéve sín­ek hatvan évesek, mégis fontoltan, „felnőttcsen” lolkodnak. Vidám arcuk kodik csupán arról, hogy mi közös örömük van. S legfontolt gondolkodás? i merné szemébe mondani inérzet súlyos megsértése :ül egy alig húszéves fia- ak, hogy nem gondolko- komolyan. Az ő nagy- ű, romantikus életükben ; komolyan lehet határoz- nindenről. dny, irigységgel vegyes iulattal hallgattam e há- fiatalt, akik lelkesen, győződéssel beszélnek tér­tről. assai Laci, a mérlegké- 5, Várhegyi Pista, a mo- zerelő, s Hegedűs Ali, a itos ma már nem tanulói algótarjáni 211. sz. Ipari- dó Intézetnek. A széles olynak, az örömnek ez oka. Elrepült a három év, iorgalmas munkának meg- a gyümölcse. Végre teljesen a mérle- közé kerülök, amelyeket nagyon megszerettem — mondja Laci, s vidáman folytatja. — Szerettem tanul­ni, de mégis jobb lesz már az életben ... Az életben? Elgondolkozta­tó szó egy alig húszéves fia­talembertől, de mit ért ez­alatt a szó alatt e három fia­tal? — Munkát és szórakozást... — mondja egyikük, de nem jut tovább. S itt kimerül mindegyikük. Laci félhangon megkockáztat még valamit. — A kislány ... Igen, ez is az élethez tar­tozik. Megélénkül a beszélge­tés. Terveket hallok, amelyek évek óta érnek bennük. — Szeretem a motorszerelő szakmát, néhány nap múlva szakmunkás leszek — mondja Pista és hozzáteszi. — Sokat gyötört az a gondolat, hogy az a kislány, akivel én szó­rakozom, középiskolába jár. Én meg... — sóhajt, de hir­telen felcsillan a szeme. — Lehet továbbtanulni is. Meg­nyugszik, mikor mondom ne­ki, hogy csak tőle függ. Az TfCóit érdemes ? néhány évvel ezelőtt történt, j vevő és eladó áldomást it- az üzletre. Mind a ketten edettek voltak, hiszen megta- ik számításukat. Már nem. a ház árát illette, mert az zokásos napi ár volt. Hanem an, hogy különböző „érve- ’ jelsorakoztatva, a hatóság- csak a valódi ár feléi jelen­ik be. Ez pedig annyival járt. y az ilyenkor levonandó ille­tek csak a felét fizették. Szó­testvérek között is, megspó- ak valami négy és félezer fo­ot. A ház ennek rendje és Ija szerint gazdát cserélt, az )másnak már az emléke is )mályosult, sőt az emígyen igtakarított” forintoknak is c a hűlt helyük volt. ekkor ütött be a krach . . . szdték építeni az új, 21-es atat, s ilyen nagy vállalko­agyvapálfalva Cipész :TSZ Központi Irodájá- ak irányításával Kis- srenye, Nógrádmegyer özségekben működő rész­legek mérték után zásnál bizony egy házat lebonta­ni és másutt felépíteni, nem okoz problémát. De még kettő, meg három sem. A beton és aszfalt burkolatú út gyorsan és vésze­sen kígyózott említett házigaz­dánk portája felé. Az egyébként jámbor barátunkat mind gyak­rabban verte ki a hideglelés. Amitől félt, bekövetkezett; kapta egy szép napon a papírt, hogy az ő házát is lebontják, de ér­tékét megfizetik, illetve újat építenek számára. A többit nem nehéz kitalálni. A telekkönyvi adatok alapján csak annyi pénzt kap éret, hogy egy jókora szo­bára telik belőle. Bizony, alapo­san ki kell nyitnia pénztárcáját, ha rendes lakásba akar költöz­ni. Hát mondják meg, érdemes?...- hg ­A Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ mérték­utáni szabórészlege a legújabb divat szerint készíti öröm mellett itt van már egy gond. A tanulás, Hegedűs Alinak is eszében jár. Nagyon sze­retne technikumba menni. Szereti a munkáját, sokat ol­vas, képezi magát. Nem is oly régen megvette a Gép­ipari Enciklopédiát, s ez a „bibliája”. Mindhárman KISZ-tagok. Szeretik a szervezetet, sajnál­ják itthagyni a megszokott barátokat, a KISZ klubot. Néhány nap s minden szak­mában sor kerül az ifjú szak­munkások hagyományos fel­szabadítására. Három fiatal­emberünk is lép egyet az élet útján. Ki tudja mi lesz még? Laci mérlegkészítő mester szeretne lenni. Hegedűs AU talán technikumba kerül, s egy gyár felelős vezetője lesz, Pista autószerelőnek készül, de megtanulja az autóveze­tést is. Tervek, remények, gondok. A tervek becsületes mun­kával, törekvéssel megvaló­sulnak, a gondok, amelyek tulajdonképpen nem is ne­vezhetők nagy gondoknak, hiszen mindegyiküknek a to­vábbtanulás a gondja, idővel megoldódnak. Nem lesz ne­héz nekik, ha kikerülnek az intézetből, mert megtanulták mindazt a szükségest, ami képesíti őket arra, hogy em­beri életünk hasznos részesei legyenek. P. A. szóba kerültek az üssznémet választások is (MTI) A genfi értekezlet csütörtöki ülése, amelyen Selwyn Lloyd angol külügy­miniszter elnökölt, közel há­rom és fél óra hosszat tar­tott. Az ülésen Couve de Mur- ville francia külügyminiszter megjegyzéseket fűzött az elő­ző üléseken elhangzott egyes kijelentésekhez. Selwyn Lloyd külügymi­niszter örömét fejezte ki amiatt, hogy Gromiko a szer­dai ülésen pontosabban meg­világította a Szovjetunió ál­láspontját a napirenden sze­replő fontos kérdésekben. Az angol külügyminiszter össze­gezte azokat a pontokat, amelyekben sikerült kisebb haladást elérni. Grewe, a nyugatnémet kül­döttség vezetője foglalkozott a szovjet béketervnek azzal a javaslatával, hogy a két német állam Né­metország újraegyesítésé­nek kezdeti szakaszaként kössön konföderációt. Grewe hangoztatta, hogy Németország 1815-től 1866-ig államszövetség, azaz konföde­ráció volt és szerinte ez az államszervezeti forma gyen­gének és elégtelennek bizo­nyult, az említett német ál­lamszövetség képtelen volt konstruktív bel- és külpoliti­kát folytatni. A nagykövet ezután azt bizonygatta, hogy az egymással teljesen ellen­kező eszméket képviselő Né­met Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság konföderációja még a régi német államszövetség­nél is erőtlenebb lenne, mi­vel a konföderáció mindkét tagja vétóval élhetne a közös szervek határozatával szem­ben. Grewe végül kijelentet­te, hogy Gromikónak a szov­jet béketervről tett szerdai megjegyzései „néhány pozitív elemet” tartalmaznak. A nyugatnémet küldöttség ve­zetője ennek ellenére arra kérte az értekezletet, ne fog­lalkozzék tovább a Szovjet­unió béketervezetével, hanem összpontosítsa tevékenységét a nyugati hatalmak által elő­terjesztett csomag-terv meg­tárgyalására. Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője fel­szólalásában a többi között rámutatott: Herter amerikai külügyminiszternek a jelen­legi konferencián kifejtett véleménye szerint is az a helyzet, hogy ma egyik német állam sem képvisel­heti egyedül egész Né­metországot. Gromiko szovjet külügymi­niszter észrevételeket fűzött az egyes felszólalásokhoz. Couve de Murville úr meg­A hétéves terv során 8-1» millióval emelkedik a külön­böző típusú iskolák tanulóinak száma. A főiskolai végzett­ség* szakemberek képzésében is fontos változások követ­keznek be. A Szovjetunióban már ma is több mérnök végez évente, mint a világ bármely más országában. A leg­közelebbi hét évben kétszer annyi mérnököt képeznek ki a Szovjetunióban, mint az előző hét év során. 1959-töl 1965-ig összesen 2 300 0000 szakember kerül ki a szovjet egye­temekről és főiskolákról. A hétéves terv küszöbén a Szovjetuniónak minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy a legközelebbi években már teljes mértékben kielégítse a lakosságot közszükségleti cikkekkel. Az Ivanovó-ter&let textilgyáraiban már ma több pamutszövet készül, mint egész Angliában. Hét esztenlő alatt a Szovjetunióban mintegy másfélszeresére emel­kedik a kőszükségleti cikkek termelése. Ezen belül a pamutszöve­tek termelése több mint egyharmadával, a gyapjúszöveteké két­harmadával, a selyemszöveteké pedig 75 százalékkal emelkedik. kérdezte itt — mondta Gro­miko —, hogyan lehetne még komolyabb közeledést elérni a konferencián. A békeszer­ződés tervezetének megtár­gyalása véleményünk szerint a legalkalmasabb alap az ál­láspontok közelebbhozásához. A békeszerződés mentesí­tené Nyugat-Németorszá- got az idegen csapatoktól és katonai támaszpontok­tól. Kétségtelen, hogy ez az út vezet a béke meg­szilárdításához. Couve de Murville kijelen­tette, hogy Franciaországot kielégíti az Európában jelen­leg kialakult erőegyensúly. Gromiko ezzel szemben rá­mutatott, ez veszedelmes né­zet, ha azt jelenti, hogy Nyu- gat-Németországban továbbra is megengedik a militariz- mus kifejlődését. Ez az út a háborús veszély fokozásának útja — mondta a szovjet kül­ügyminiszter. Gromiko a francia külügy­miniszternek a csütörtöki ülé­sen tett olyan kijelentéseire, hogy a német békeszerződés szovjet tervezetében szereplő kérdések nagy része már meg­oldást nyert a párizsi szer­ződésekben — hangoztatta: A Szovjetunió nem ért egyet ilyen felfogással. Ha a pá­rizsi szerződések rendelkezé­seit továbbra is fennakarják tartani, akkor nem volna szükség békeszerződésre, de a biztonságérzetükért aggódó európai népek nem így gon­dolkodnak. Gromiko teljesen elhibá- zottnak minősítette Selwyn Lloydnak azt a csütörtöki ál­lítását, hogy az angol kor­mány nem tekinti a Német Demokratikus Köztársaságot és annak kormányát a kelet­német lakosság képviseleté­nek. Jelenleg — mondta — Németországot a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányai képviselik. Minden más nézet irreális. Lloyd azt mondta: a Szovjetunió nem ellenzi az össznémet választások megtartását és ez komoly közeledési pont. Csak arra van szükség, hogy a nagyhatalmak megállapod­janak a választások ellenőr­zésének módjában. Gromiko erre ezt felelte: a Szovjetunió fenntartja álláspontját, hogy az össznémet választások elő­készítése és ellenőrzése kizá­rólag a németek feladata és egyetlen külföldi hatalomnak sincs joga ebbe beavatkozni. készítenek minden igényt kielégítő / '/• /*• s- SS* erji es női cipőket JGYANITT JAVÍTÁSO­KAT VÁLLAL. (111) FIGYELEM! KÉSZÍTTESSE RUHÁJÁT a Balassagyarmati Szabó K. I. Sz. férfi-női részlégéiben! ANYAGOK NAGY VÁ­LASZTÉKBAN MEGREN­DELŐINK RENDELKE­ZÉSÉRE ÁLLANAK. MÉR- rÉKUTÁNI FAZONMUN­KÁT HOZOTT ANYAG­BÓL IS VÁLLALUNK. (102) MOST MEGNYÍLT ÜJ HELYISÉGÉBEN hozott anyagból kosztümöket, minden fazonú női ruhákat Ezenkívül javításokat, át­alakításokat jó minőségi munkával. A Salgótarjáni Lakáskar­bantartó és Építő KTSZ felhívja a lakosság figyel­mét, hogy a lakosság ízlé­sének megfelelően hálószoba, konyhabútor, valamint egyedi bútor­darabok elkészítését vállalja VÍZVEZETÉK, VILLANY- SZERELÉS, LAKATOS SZAKMÁBA VÁGÓ JAVÍTÁSI MUNKÁKAT legrövidebb időn belül készít, szobafestő és má­zoló munkák legrövidebb időn belüli elkészítését Hívásra házhoz megyünk. (109) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A német militarizmus pusztításai hazánkban A MAGYAR HADIIPAR KAPACITÁSÁNAK JELENTŐS RÉSZÉT NÉMETORSZÁG FOGLALTA LE 1941 nyarán megállapodás jött létre, mely szerint: „Minden olyan kapacitást, melyet Magyarország német segítséggel a közeljövőben kiépíthet, 70 százalékban minden időben a német szál­lítások számára kell fenntar­tani.” Csupán 1942 áprilisáig a kiszállított hadianyag értéke 425,8 millió pengő, s emel­lett nem kész hadianyag for­májában egyéb katonai szál­lítás 319,2 millió pengő érték­ben történt. Ehhez hozzá kell még számítani a hatalmas összegű légügyi szállításokat. Úgyszintén komoly össze­gekre rúg a német hadsereg számára végzett bérmunka értéke. A bérmunka rend­szere nemcsak német ellen­őrzést jelentett a magyar hadiipar felett, hanem alá­rendelést és kiszolgáltatott­ságot is. A német fasiszták ugyanis nyersanyagot csupán a bérmunka elvégzéséhez ad­tak, de sok esetben azt sem, hanem a szükséges nyers­anyagot egyszerűen a magyar tartalékokból vették „köl­csön”. A kölcsönt aztán ter­mészetesen nem fizették visz- sza, sőt nemegyszer a bér­munkáért járó összeggel is adósak maradtak. Annak idején, az első szerződés megkötésekor, a németek kötelezték magukat, hogy a magyar kivitelt áru- szállításokkal vagy egyéb formában kiegyenlítik. Nyil­vánvaló, hogy már ez a szerződés is az ország kifosz­tását célozta, hiszen egyenlőt­len értékű cserén alapult. A márkának a pengőhöz vi­szonyított felértékelése és a német importcikkek árának felemelése a háború alatt ezt a helyzetet még inkább sú­lyosbította. Az export és az importárak arányának saját javukra történő megváltozta­tásával a német militaristák, már 1941 első kilenc hónap­jában, a külkereskedelem minden 100 millióján a ma­gyar gazdasági életnek 5 mil­liós ráfizetést okoztak. Ez a szám a háború végéig állan­dóan fokozódott, olyannyira, hogy minden 100 millióra 29 millió volt a ráfizetés. A MAGYAR KISZÁLLÍTÁSOKAT ÉS A BÉRMUNKÁT A NÉMETEK EGYRE KISEBB ARÁNYBAN EGYENLÍTETTÉK KI A növekvő tartozások ki­fizetését a magyar államra hárították át, mondván, hogy a magyar szállítások zömét „...tulajdonképpen... a közös háborúhoz való kontrabúció- nak kell tekinteni, melynek ellenértéke el lesz könyvel­ve... Az ilyeténképpen felírt összegeknek mikénti rende­zése a háború után felmerülő és elintézendő kérdés.” 1941 végén 141 millió már­ka volt az adósság, ez az ösz­szeg 1942-ben már 506 millió márkára (800 millió pengő) emelkedett. 1943-ra azonban még ez az igen tetemes ösz- szeg is több mint megkétsze­reződött, 1035 millió márkát tett ki. Mint már említettük, a magyar kormány az infláció segítségével a dolgozókra há­rította ezeket a kiadásokat. Az uralkodó osztályok kész­ségesen elfogadták, sőt elő­segítették a kialakult helyze­tet. Arra számítottak, hogy ez a befektetés gazdagon megtérül a háború győzelmes befejezése után a leigázott or­szágok kirablásából. Az eddig ismertetett módon okozott súlyos veszteségeken kívül a német imperializmus számláját terhelik mindazok a károk, melyek hazánk had­ié szintérré válásának követ­ik keztében keletkeztek. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ SORÁN ELPUSZTULT A MAGYAR NEMZETI VAGYON 40 SZÁZALÉKA Hazánk háborús kára az 1946-ban végzett statisztikai felmérés és egyéb nem teljes becslések szerint 21,95 milli­árd 1938. évi értékű pengő. Ennek az összegnek a nagy­ságát akkor mérhetjük fel igazán, ha tudjuk, hogy Ma­gyarország 1938. évi nemzeti jövedelmének kb. ötszörösét teszi ki. A gyáripar létesítményei­nek és termelőképességének majdnem felét, anyag- és gyártmánykészletének pedig még nagyobb hányadát veszí­tette el. 3 602 gyárat — az összes gyárak 90 százalékát — érte kisebb-nagyobb hábo­rús kár. A mezőgazdaság károsodá­sából 1507,1 millió pengő esik az állatállományra, 1320 millió pengő pedig a ter­ményekre. Elhurcoltak, illet­ve elpusztult: 1 249 798 szarvasmarha és bivaly, 531117 ló, 2 168 224 sertés, 1412 880 juh, 9 638 kecske, 494 öszvér és 18 347 934 ba­romfi. A közlekedést ért károkból a vasútra 2,9 milliárd pengő esik. A vasút 68 337 járművé­ből 48 800 külföldre került. Elpusztult, illetve megsérült: a vágányzat 35,6 százaléka, az alagutak 10,4 százaléka, a rácsos hidak 99,4 százaléka, a vasgerenda hidak 27,5 szá­zaléka. Különösen súlyos kár érte hídjainkat, 8 373 közúti hiú­ból elpusztult 1 704, az összes hidak 20 százaléka. A néme­tek felrobbantották a Duna és a Tisza valamennyi hídját. Igen jelentősek voltak az épületkárok, amelynek teljes összege több mint 4 milliárd pengőt tett ki. Az országos lakóházkár kétharmada Bu­dapestet sújtotta. 25 975 lakó­szoba teljesen megsemmisült j a szobák 23,7 százaléka pedig használhatatlanná vált. E hatalmas anyagi károso­dásokon felül a német impe­rializmus világhódító tervei­nek a második világháború időszakában, a jelenlegi te­rületre átszámítva, kereken 400 000 magyar esett áldo­zatul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents