Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-20 / 40. szám

1959. május 20. NÓGRÁDI NIPÜJSAG 7 Ezernyi újdonság, sok érdekesség a Budapesti Ipari Vásáron Feszültségből a nyugalom Számos újdonsággal jelent­kezik ezen a vásáron a ma­gyar nehézipar. A DIMÁVAG gyár különleges dróthúzó berendezéseket mutat be a Kossuth Csarnokban. Az Esz­tergomi Szerszámgépgyár az MF 250 függőleges marógép legújabb példányát állítja ki. A magyar ipar fellegvára: a Csepeli Vas- és Fémművek oszlopos fúrógépekkel, légpár­nás köszörűgépekkel, motor- kerékpárokkal jött el az idei vásárra. Jelentős a járműgyártás be­mutatója. Az Ikarus gyár a 301-es típusú autóbusszal je­lentkezik. Az új autóbusz-ti- pus nagyszerű bizonyítékát adja a ma már világhírű autóbuszaink további fejlődé­sének. Az autóbusz ugyanis teljesen más felépítésű, mint az eddigiek. Ugyancsak új a 95/100 ló­erős teljesítményű, 2 300 per­cenkénti fordulatszámú, 45 fokos döntésű Csepel autó­motor. A Vörös Csillag Trak­torgyár bemutatja az UÄ-28- as típusú műtrágyaszóróval felszerelt traktort és az E UE-28-as háromvasú ekét vontató traktort. Ezek a mezőgazdasági gépek minden vonatkozá­sukban versenyképesek a kiállításon bemutatott, más országokban gyártott hasonló gépekkel. Műszeriparunk is tekinté­lyes mértékben képviselteti magát a vásáron, a Magyar Optikai Művek például ta­valy Brüsszelben három nagydíjat is nyert geodézai műszereivel. Az idén, újdon­ságként, öt gyártmányt állí­tanak ki. Igen nagy érdeklő­dést kelt a budapesti Rádió- technikai Gyárban készített úgynevezett jelentéstároló mintapéldánya, amely egyidő- ben hét telefon, vagy egyéb beszédszöveg felvételére al­kalmas. A Kossuth-csarnokban kap­tak helyet a textil, cipő és Az angol és amerikai há­borúra uszító körök nagy igyekezettel, időt, pénzt, fá­radságot nem kímélve dolgoz nak Nyugat-Németország fel­fegyverzésén. Roppant nagy veszélyt rejt ez magában a világ és Európa békéjét ille­tően. Nekünk, magyaroknak, akiket két háborúba sodort a német militarizmus, külö­nösen érdekünk, hogy föld­részünknek ezen a táján a béke, a békés együttélés jus­son érvényre. Hogy miért? Emlékeztetőül idézzük, a hit­leri Németország hogyan ra­bolta ki, tette gyarmatává hazánkat. A vesztett háború után Hitler uralomrajutásáig, a „Németország kereskedelmi politikájában 1933 óta terv­szerűen törekedett Magyar- országgal és a többi duna- menti állammal fennálló gaz­dasági kapcsolatainak fejlesz­tésére egyrészt, hogy ily mó dón pótolja tengerentúli nyersanyagforrásainak valu- táris nehézségek miatt bekö­vetkezett elvesztését, más­részt, hogy gazdasági közele­déssel erősebben fűzze magá­hoz a dunamenti államokat... A német kormány a fent említett gazdaságpolitika leg­alkalmasabb eszközének, az egyes dunamenti államok­kal kötött kétoldali titkos kedvezményes szerződéseket tartja. Magyarországgal 1934. feb­ruár 21-én kötötte az első ilyen szerződést. Ez három évre szólt, és folyó év júni­usában további három évre meghosszabbították. A szer­ződés célja: a Magyarország­ból Németországba irányuló egyéb könnyűipari terméke­ket előállító gyárak. A bará­ti országok tekintélyes meny- nyiségű árucikket hoztak Bu­dapestre. A szovjet pavilon bánya­ipari berendezéseket, áram- fejlesztőket, mezőgazdasági gépeket, gépkocsikat, műsze­reket, rádiókat, könyveket, bélyegeket mutat be. A ZIL 111, a Sirály a Moszkvics és a Volga személyautók minden lá­togató érdeklődését fel­keltik. Újfajta szovjet hűtőszekré­nyek és mosógépek, fényké­pezőgépek és filmfelvevő ké­szülékek jelzik, hogy a szov­jet finommechanikai ipar is­mét újabb termékekkel lepte meg a világot. A legújabb televíziós berendezések és készülékek működés közben állnak a látogatók rendelke­zésére. A Kínai Népköztársaság ki­állítási csarnokában a lehe- letfinomságú elefántcsont- és fafaragások, hallatlan gon­dossággal kikészített bőráruk és finom papírkészítmények mellett, bemutatják a kínai gyárt­mányú Diesel-motorokat, villanymotorokat, szivaty- tyúkat, textil-gépeket, esztergákat, csiszoló-gé­peket, golyóscsapágyakat. A Lengyel Népköztársaság ipara igen gazdag választék­kal képviselteti magát. A pa­vilon előtt magasodik a 35/1/2 méter magas emelődaru és körülötte állnak a legújabb Warszawa gépkocsik. Külö­nösen érdekes a lengyel épí­tőipar könnyített betonlemez- gyártásának bemutatója. A csehszlovák szerszámgé­pek bízvást tovább öregbítik már eddig is elért hírnevü­ket. Az új optikai műszerek sok látogatót állítanak meg a pavilon vitrinjei előtt. Bulgária elektromos ház­tartási készülékeit, elektro­motorjait és transzformáto­rait igen nagy elismeréssel meggyengült német imperi­alizmus nem léphetett fel nyíltan agresszív terveivel. 1933 elejétől azonban a nyu­gati körök aktív támogatásá­val uralomra került fasiz­mus, minden eddiginél na­gyobb katasztrófát zúdított az emberiségre. A német imperialista tö­rekvéseket szolgáló német- magyar gazdasági és politikai kapcsolatok káros hatása to­vább fokozódott Hitler ura- lomrajutása után, a második világháború előkészítésének éveiben. Hitler Magyarorszá­got német „élettérnek” te­kintette és gyarmati aláveté­sére törekedett. mezőgazdasági terménykivitel növelésének előmozdítása tit­kos jellegű ellenértékek biz­tosításával. A gazdasági poli­tika azt eredményezte, hogy Magyarország németországi kivitelének értéke, amely 1934-ben 34 millió márka volt, 1936-ban 93 millió már­kára emelkedett, 1937-ben pedig a 100 miliő márkát is felülmúlta . . .” Az idézett feljegyzés önma­gáért beszél. A német fasiz- ta vezető körök hazánkat nyersanyag- és élelmiszer­szállítónak, a német ipar gyarmati árupiacának tekin­tették. A szerződés kizárólag az ő érdekeiket szolgálta, hi­szen a számukra legszüksé­gesebb cikkeket márkáért kapták meg, akkor, amikor valutahiány miatt máshol nem tudták beszerezni. Rá­adásul az olcsón kapott nyersanyagokért és terméke­kért drága készárút, iparcik­keket adtak. fogadják a magyar mérnö­kök. A Német Demokratikus Köztársaság elektromechani­kai berendezései, atomfizikai műszerei és új teodolitjai, hihetetlen nagyfinomságú op­tikai cikkei kerültek Buda­pesten kiállításra. Az idén nagyon sok nyu­gati kiállító vesz részt a Bu­dapesti Ipari Vásáron. Franciaországból gépkocsik, televíziós készülékek szőlé­szeti és borászati szakcikkek, elektromos berendezések lát­hatók. Az olasz cégek bemu­tatójában a festékanyagoktól kezdve egészen az eszpresz- szógépekig igen gazdag a vá­laszték. Svájc nagy választékú bemutatót tart az idén. Az úttisztító berendezé­sek és egyéb járművek mellett megtaláljuk a hí­res finommechanikai mű­szereket és a svájci órá­kat is­A III. Ipari Vásárnak új színfoltja, Nagybritannia in­formációs jellegű pavilonja. Külön kell szólnunk az Ipari Vásáron megrendezett nemzetközi autókiállításról is. Tekintélyes cégek küld­ték el gyártmányaikat, hogy hazánk közönségét is megismertessék az új autó-márkákkal. Az idei kiállítás, bár mé­reteiben igen jelentős, úgy­szólván csak nyitánya a jö­vőben megrendezésre kerülő budapesti áruminta bemuta­tóknak. Május 22-én délelőtt 10 óra­kor Nagybátonyban rendezik meg a lottó 21. heti sorso­lását. A belépés díjtalan. Szám­húzókat a közönség soraiból sorsolnak ki. Igen nagy ér­deklődés mutatkozik a sorso­Számítások szerint 1939-ben a magyarországi ipari, bá­nyászati és kereskedelmi rész­vénytársaságok tőkeerejének 12 százalékát tették ki azok a vállalatok, amelyeknek többsége közvetlenül német kézben volt. Emellett azon­ban a német tőke érdekelt­sége szinte valamennyi na­gyobb vállalatra kiterjedt. A részvénytársaságok tőkeerejé­nek 53 százalékában rendel­kezett érdekeltséggel a né­met tőke. A Statisztikai Hivatal ki­mutatása szerint 1938-1942 1941 júliusában a német- magyar gazdasági tárgyalá­sokon a németek követelésére a magyar delegáció kötele­zettséget vállalt, hogy 1941- 42-ben az ország búza- és rozs- „feleslegeinek” 50 szá­zalékát, a tengeri- „felesleg” 80 százalékát, az olajosmag­vak egész „feleslegét”, és az egész bácskai „felesleget” Németországba szállítja. E sokfajta „felesleg” leszállítá­sának az lett a következmé­nye, hogy már 1941 augusz­tus 15-én rendelet jelent meg, amely a kiőrlési száza­lékot szabályozta. Röviddel ezután, szeptember 6-án, Bu­dapesten és környékén beve­zették a liszt- és kenyérje­gyet. A fejadagot havi 2 kg lisztben és napi 25 dkg ke­nyérben állapították meg. A delegáció egy év alatt 56 ezer szarvasmarha és 56 ezer birka kiszállítására is kötelezettséget vállalt, mely­hez a németek még 175 ezer sertés kiszállítását követel­ték. A német imperialisták ét­vágya rohamosan nőtt. A Moszkva alatt elszenvedett Az emberek tudatában már valóságos jelképpé vált Genf, a nemzetközi tárgyalások színhelye. Az emberek száz­milliói világszerte a kerék­asztal melletti tárgyalások­ban látják a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez vezető utat, s most érthető érdeklő­déssel várják, mi történik a nemzetek palotájának tanács­kozó termében. Nyugat-Berlin tarthatatlan helyzete, a né­met kérdés megoldatlansága Európa szívében állandóan növekvő háborús veszéllyel terhes probléma. A német békeszerződés megkötésének bűnös halasztgatásáért csak a nyugati hatalmakat terhe­li a történelmi felelősség. A német kérdés a legutób­bi kelet-myugati tárgyalások óta különösen elmérgesedett. A Nyugat óriási fegyverke­zési hajszájában, támaszpont építési lázában is legszembe­tűnőbb az, ahogyan Nyugat- Németország területét a világ szemeláttára gyors ütemben alakítja át a nukleáris hábo­rú előretolt hídfőállásává. A nagyhatalmak külügy­minisztereinek jelenlegi ta­nácskozása sok diplomáciai küzdelem pozitív eredménye. Ebben tagadhatatlanul a Szovjetunióé a fő érdem. De az utóbbi hónapokban Nyugaton is kezdték reálisab­ban értékelni a nemzetközi helyzet és az erőviszonyok alakulását. A genfi kormány­fői tanácskozás óta Dulles veszélyes ösvényeken vezet­lás iránt, nagyszámú szelvényt vásárolnak. Nógrád megyében számos fogadót ért már sze­rencse mind a tárgy-, mind a nyéremény sorsolásánál. Utolsó ízben a 20. héten Litkén volt 4 találata egy szerencsés nyerőnek. között a német kézben levő ipari és kereskedelmi rész­vények állománya közel 50 százalékkal, az iparral szoros kapcsolatban levő hitelintéz- zeteknél pedig több, mint 100 százalékkal emelkedett. Ily módon a német imperi­alizmus teljes ellenőrzése és irányítása alá vonta az egész magyar gazdasági életet, s hazánkat gyarmati sorba süllyesztette. E folyamat idő­szakában a magyar uralkodó osztályok készségesen kiszol­gálták a német fasiszták ér­dekeit, a várható haszon re­ményében, melyet a háború győztes befejezésétől remél­tek. súlyos vereség időpontjában Ribbentrop magához rendelte Bárdossy miniszterelnököt, és nyíltan követelte a kiszállítá­sok fokozását. Ennek „eredményeként” 1942 februárjában és a kö­vetkező hónapokban a napi kenyérfejadagot 20 dekára, a liszt havi fejadagját pedig 1,6 kg-ra csökkentették. Ezt az intézkedést 1942 nyarán újabb korlátozások követték, a kenyérfejadagot 15 dkg-ra szállították le. A Németországba irányuló élelmiszerszállítások fokozó­dása következtében hazánk lakosságának ellátottsága európai viszonylatban is a legkedvezőtlenebbek közé tartozott. Amíg például Né­metországban 1942 tavaszán a kenyérfejadag 286 gramm, a havi cukorfejadag 1012 gramm, a zsírfejadag pedig 927 gramm volt, addig Ma­gyarországon a kenyérfejadag 200 grammot, a havi cukor­fejadag 600 grammot, a zsír­fejadag pedig 720 grammot tett ki. (Folytatjuk) te a nyugati politikát. A józanabb politika, Bonn ki­hívóan nyílt ellenkezése dacá­ra is, végül mégis a tárgyaló- asztalhoz, Genfhez vezetett. A genfi tárgyalások jó légkörben indultak Pesszimista jóslatok „véget nem érő” ügyrendi vitákat vártak, de már szerdán azt telefonálták Géniből a nyu­gati tudósítók, hogy „az érte­kezlet harmadik ülése hoz­zálátott a tulajdonképpeni problémák — a német kérdés, Berlin és az európai bizton­ság — megvitatásához.” Gro- miko szovjet külügyminiszter előzetes hétfői tárgyalásai a két német küldöttség részvé­tele ügyében meghozták a szovjet diplomácia első ko­moly sikerét a konferencián. Egyúttal megszabta a tanács­kozások tempóját is, mert mindjárt a „a dolgok közepé­be vágtak”. Nyomban túl is jutottak az egyik legdöntőbb vitaponton, vagyis, hogy a németek részvétele nélkül nem lehet megoldani a német kérdést. A két német küldött­ség ott van a tárgyalóterem­ben, s a „kerekasztal-szögle- tesasztal” vitában nem az asztal alakja volt a fontos tényező, hanem az, hogy a németeknek szavuk lehessen, amikor róluk tárgyalnak a nagyhatalmak. A nyugati ha­talmak részéről ez a hozzá­járulás kétségkívül a reáli­sabb politika felé tett újabb lépés volt. Ennek csak egyet­len vesztese van, az Aden- auer-féle bonni koncepció, amely most Genfben énekelte el hattyúdalát. A sajtókommentároknak napokig a két német delegá­ció részvétele volt a főtémá­ja, mindig hangoztatva a szovjet diplomácia sikerét, ami tulajdonképpen nem más, mint józan ész diadala. Bonn persze megpróbált min­dent, hogy kisebbítse a né­metek részvételének jelentő­ségét. Egyes elvbarátok, meg­rögzött szovjetellenes publi­cisták segítségével azt pró­bálták „bedobni” a közvéle­ménybe, hogy a nyugatné­met delegáció az amerikai küldöttség tanácsadója, a ke­letnémet küldöttség pedig a szovjet delegációé. A nyugat­német küldöttség, német ér­dekek ellen dolgozva, még azt is ellenezte, hogy a né­met nyelvet hivatalosnak fo­gadják el a tárgyalásokon. A nyugati hírügynökségek is sorban jelentették az NDK tulajdonképpeni elismerésé­nek hírét. Az Associated Press amerikai hírügynökség genfi tudósítója, Arthur Dawshon ezt írta kommentár­jában: „Genfben egyetlen hi­vatalos személyiség sem vál­lalkozik annak megcáfolásá­ra, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság megjelent a nemzetközi diplomácia po­rondján”. A nyugatnémetek asztalánál egy szék napok óta üresen marad Brentano bonni külügymi­niszter, aki nem tud belenyu­godni a Német Demokratikus Köztársaság képviselőinek je­lenlétébe, — távolmaradásá­val tűntet. A nyugatnémet küldöttség szóvivője, Eckardt legutóbbi sajtókonferenciáján feltűnő kijelentést tett, közöl­te: lehetséges, hogy Brentano külügyminiszter . módosítja álláspdntját és „bizonyos kö­rülmények között” részt vesz majd az értekezlet ülésein ... A Frankfurter Rundschau című nyugat-német újság bon­ni keltezéssel első oldalán közölte: lehet, hogy a Genf­ben tartózkodó két német küldöttség felveszi majd a kapcsolatot egymással. Hoz­záfűzte, hogy a találkozás Genfben elkerülhetetlen, de csak akkor kerülhet sor er­re, ha az NDK képviselője felé javasolja az érintkezés felvé­telét. Dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere első genfi felszólalásában — amely igen kedvező hatást tett a közvéleményre — kijelentet­te: „a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége kész a nyugatnémet küldöttséggel megtárgyalni a békeszerző­désre vonatkozó összes kér­déseket, valamint mindazo­kat a lépéseket, amelyek elő­segíthetik az egységes, de­mokratikus és békeszerető német állam megteremtését.” A nyugati külügyminiszte­rek előre ellenállást tanúsí­tanak abban a kérdésben, hogy Lengyelország és Cseh­szlovákia is részt vegyen a tanácskozásokon. Érveik azon­ban nem meggyőzőek. Megkí­sérelték például Lengyelor­szág és Csehszlovákia mellé állítani Olaszországot, mint amelyet hasonló jogosultság­gal hívhatnának meg, holott közismert tény, hogy ez az állam Hitler szövetségese volt a II. Világháborúban, s Olasz­ország területén ma is atom­fegyverek vannak és rakéta- támaszpontokat építenek. A nyugati hatalmak a Szovjet­unió javaslatával szemben csak azt tudják felhozni, hogy más államok, például Belgi­um, Hollandia, Norvégia, szintén sokat szenvedtek a hitleri agresszió idején, s ezért épp oly jogosultak, mint Lengyelország és Cseh­szlovákia. Ez azonban nem lehet ok e két ország kire­kesztésére. Zorin szovjet kül­ügyminiszter helyettes rámu­tatott, hogy a szovjet küldött­ség kész tárgyalni a hitleri agresszió áldozatává lett or­szágok képviselőinek meghí­vásáról, ha erre javaslatot terjesztenek elő. Csütörtökön este Herter amerikai külügyminiszter ki­tette a kerékasztalra a nyu­gatiak úgynevezett csomag­tervét. Gromikó elvtárs rá­mutatott, hogy a külpolitikai kérdések egyetlen csomagba kötve gordiuszi csomót al­kotnak, amelyet a legjobb szándékkal sem lehet kibo­gozni. A „csomag tervnek" az a lényege, hogy a már döntésre érett nemzetközi kérdéseket — a német béke- szerződés megkötését és Nyu­gat-Berlin helyzetének ren­dezését — összeköti a német újraegyesítéssel, s ezzel a nemzetközi feszültség legége­tőbb kérdéseinek megoldását akarja elodázni. Még a nyu­gati újságok sem titkolják* hogy a „csomag” a Szovjet­unió részére elfogadhatatlan. A „csomag-terv” voltaképpen arra irányuló kísérlet, hogy szabadkezet adjon a revans- éhes nyugatnémet militaris­táknak. Nyomában egész Ber­lin NATO-frontvárossá vál­tozna, Nyugat-Németország a NATO agresszió előkészületei­nek központja maradna, a nyugatnémet militaristák atomfelfegyverzése ellen pe­dig semmiféle korlátozást nem alkalmaznának. A világ közvéleménye tárgyilagos és a valósággal számoló tárgya­lásokat követel Genfben, te­hát a „csomag-terv” eleve ar­ra van ítélve, hogy ad acta tegyék. Az Ap tudósítójának információja szerint a „cso­mag-terv” kibontakozásával egyidőben a Nyugat felké­szül arra is, hogy átmeneti megállapodást kössenek Ber­lin jövőjéről, ha a Szovjet­unió elutasítja a „csomag­tervet.” Ezt az értesülést az angol küldöttség szóvivője ie- megerősítette. A külügyminiszterek genfi tanácskozása a fennálló, nem; könnyen megoldható problé­mák ellenére sem indult rosz- szúl. Mint tudjuk, ennek az értekezletnek az a feladata, hogy előkészítse a csúcstalál­kozót. San Franciscó városá­ból már megérkezett a meg­hívás, de több más metropo­lis is örömmel vállalná a há­zigazda szerepét Á német militarizmus pusztításai hazánkban A német-magyar gazdasági kapcsolatokról 1937 november 18-án Berlinben kelt feljegyzés: Lottó sorsolás Nagybátonyban Hatalmas mértékben fokozódtak a Németországba irányuló szállítások

Next

/
Thumbnails
Contents