Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)
1959-05-16 / 39. szám
1959. május 16. NÓGRÁDI NfPÜJSAG 7 Értékes percek... Egyre több szó hangzik ezekben a napokban a bányák mélyén a több és joibb minőségű szán termeléséről. Ez alól nem kivételek a mén- kesi bányászok sem, és amellett, hogy túlteljesítik mind a mennyiségi, mind a minőségi tervet, a dolgozóik keresete is jelentősen emelkedik. S itt sincs olyan bányász, aki ne szeretne többet keresni, mert az igények alaposan megnövekedtek és szerény embernek számít, aki csak motor- kerékpárt vásárol, mert a többség 100—150 ezer forintos házat épít, vagy gyűjti pénzét az építkezésire. S még, amit itt is szeretnének: a vágyakat, a hosszú esték terveit mihamarabb megvalósítani. A piroshasú 100 forintosokat azonban itt sem adják ingyen, azért munlkát kell végezni. A nyugati bányamezőben dolgozik a 21-es fejtőcsapat. A csapat tagjai zömében fiatalok, olyandk, akik még csak most közelednek a harmadik Xnhez. Amiben valamennyien megegyeznek; mindannyian nősek, sőt gyermekűik is van és ki-ki már félig vagy teljesen elkészített házában lakik. Kovacsik András is itt dolgozik, Mát- iramindszenitről jár nap mint nap munkába. Tervei már majdnem teljesen megvalósultak: saját fészke van. Tud a kongresszusi versenyről, tudja, a minőségjavítás ma a legfontosabb teendők egyike. Sőt, nemcsak tud, hanem tényeket mutat, a vágat oldalában felhalmozott meddőkupacot, amelyet társaival a szén közül válogatott ki. Az itt dolgozók átlagosan műszakonként 10 csille szenet termelnek fejenként, ami üzemi viszonylatban szép teljesítmény. Keresetük ott mozog mindig a napi 100 Ft körül. Amikor arról érdeklődöm, lehetne e több a keresetet növelő teljesítmény, komoran ellentmond, hiszen már ez is épp elég sok. De ahogy a beszéd fonala gombolyo- dik, úgy cáfolja meg egyre jobban korábbi kijelentését. Sőt, később már ő mondja — bizony többre is képesek lennénk. Ehhez azonban több segítségre volna szükség. Gyűjtőnéven műszaki feltételnek nevezik, amit a csapat is kérne. Ne kelljen a fát messziről hozniok, mert így műszakonként 15—20 percet nyernének. Ha kapna a csapat egy karbantartó iparost az ittlévő szállítógépekhez, újabb egy órát nyernének átlagosan, mert nem vesiznének el értékes percék a osúzda- javítással és egyebekkel. Ha söha nem kellene üres csillére várni, hasonlóan füstre, újabb értékes perceket nyernének, amely 24 óra alatt már tekinitélves idő lenne. Sípos István harmadvezető vájár folytatja tovább Ková- csik gondolatait. Ö már a perceket csillékre váltja, s rövid számolgatás után mondja meg, ha a fenti dolgokat orvosolnák, egy fő az eddigi 10 csille szén helyett 12-t tudna megrakni egy műszakon. Ez pedig azt jelentené, hogy műszakonként 18 forinttal növekedne a kereset, ami egy hónapban közel 500 forintot jelentene. S ha eny- nyire tudják a termelést gátló okot, akkor hát miért nem orvosolják? — kérdezhetné bárki joggal. Hiszen van itt is termelési tanácskozás, ahol megtárgyalják a problémákat, s a felvetett javaslatokat megvalósítják. Mi hát akikor mégis az Oka, hogy ezt nem teszik meg? Jóniéhány év múlt már el azóta, hogy Kovécsik András először lépett a föld mélyébe. Azóta sok termelési tanácskozást tartottak már, de Kovácsilk még egyetlen alkalommal sem vett azon részt. Hogy hol volt? Nem, nem táppénzes beteg, sőt még csak nem is üdült az eltelt években pont akikor, amikor a tanácskozás volt. ö adja meg a választ. Inkább olyankor elmegy gyalog a hegyen át, minthogy meghallgassa az üzemi dolgokat, avagy hogy elmondja hasznos javaslatait. Sípos István nem jár át a hegyen, ő rendszerint ott- mairad a gyűlésen, de az elmúlt 10 év alatt még egyetlen alkalommal sem történt meg, hogy ott mondott volna vaA Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai ÍRTA: ANTON KIUIL A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között minden vonatkozásban szoros együttműködés áll fenn, kifejezéseképpen annak a szocialista országok közötti újtípusú viszonynak, amely a politikai és ideológiai egységükön alapul. A két népköztársaság között az első kereskedelmi megállapodás 1949-ben jött létre és azóta köztük a gazdasági együttműködés egyre nagyobb méreteket ölt. Az 1958—1960. évekre megkötött hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény alapján a két ország közötti árucsere az 1959-es években 60 százalékkal lesz nagyobb, mint 1958-ban. A megállapodás szerint 1959 folyamán a Bolgár Nép- köztársaság erősáramú cikkeket, vasúti teherkocsikat, vegyipari termékeket, érceket, érckoncentrátorokat, nyersolajat, sertéshúst, dohányt, bútorokat és más közszükségleti cikkeket szállít Magyar- országnak. Magyarország viszont teherautókat, motorkocsikat, bányafelszereléseket, kábelgépeket, fémeket, fény- és rádiócsöveket, gyógyszereket, vegyi cikkeket, textíliákat stb. fog Bulgáriának szállítani. A Bolgár Népköztársaság pirográfiai, kerámikai és más kisipari termékeket is tud még szállítani magyar kisipari cikkek, rádiókészülékek, magnetofonok, kerékpárok, fényképezőgépek és egyéb áruk ellenében. Ez évben a Bolgár Népköz- társaság először vesz részt a Budapesti Nemzetközi Árumintavásáron önálló pavilonnal. Ezen az árumintavásáron külkereskedelmi vállalataink transzformátorokkal, villany- motorokkal, akkumulátorokkal, hűtőkkel, villanyjtály- hákkal és más villamossági cikkel szemléltetik villamos- sági iparunkat. Vegyipari termelésünkből kalcinált szóda, szódabikarbóna, vas- és ónszulfátok, kén és más vegyi cikkek, éterolajok, gyógyszerek, gyógynövények stb. árumintái kerülnek bemutatásra. Kiállításra kerülnek még különböző, színekben gazdag selyemanyagok, a leigjobb minőségben, valamint a bolgár élelmiszeripar termékei. Helyet kapnak továbbá a szép bolgár szőnyegek, kézimunkák, pirográfiai, kerámi- kai és más kisipari cikkek, kiváló bolgár dohányok, s így tovább. A „Balkanturist”, a bolgár utazási és idgenforgalmi vállalat külön standon mutatja be országunk nevezetességeit és gyönyörű tengeri nyaralóinkat, amelyek évente sok ezer idegen nyaralót és túrisitát vonzanak Bulgáriába. A magyar külkereskedelmi vállalatok és különböző országok kereskedelmi cégeinek és gazdasági köreinek képviselői megismerkedhetnek a bolgár export áruféleségeivel és azok minőségével. lamit. íme tehát a titok nyitja. Amikor a forintról, a műszakonként! többlet-keresetről került szó, már lehetett érezni, az itt dolgozók is érzik ho- - valahol hiba csúszott a számításukba. Most érzik hiányát annak, hogy eddig vagy elmentek, vagy ha ott is maradtak a termelési tanácskozáson, soha egy szót nem mondtak. Sípos elv- társ azzal búcsúzott, nem hallgat többé. Sőt már műszak végén felkeresi az üb. elnököt, s segítségét kéri. A kogresszusi verseny nemrég kezdődött Ménkesen. Miég nincsenek niagy különbségek, még nincsenek törzsihelyek a versenytáblán. Most a 21-es csapat segítéget kér, s erősen fogadja, jól kösse fel a fehérneműjét az a csapat, amelyik meg akarja őket előzni. Piskovo község Csehország egyik hegyvidékén terül el. A falu parasztjai 1953-ban tértek át a közös gazdálkodásra. Az első termés nem volt valami jó. A tagok rövidesen rájöttek arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban nem lehet régi módon dolgozni, az új élet új munkát követel. Hozzáláttak a korszerű gazdaság megteremtéséhez. Az elnök mindenkitől megkövetelte a pontosságot, a rendszeA négyéves újjáépítő munka és az előző fejlődés ellenére a Vietnami Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága ma is elmaradott még, noha termelése általában meghaladja a háború előtti színvonalat. Az ország össztermelésében a mezőgazdaság 70 százalékkal szerepel. Az utóbbi négy évben a kormány jelentős összegeket és munkaerőt fordított a mezőgazdaság talpraállítására és fejlesztésére. Ez a hathatós állami segtíség és a mintegy 12 millió vietnami dolgozó paraszt lelkes munkája lehetővé tette, hogy a terméshozam állandóan emelkedjék. Újabb gépállomások az Albán Népköztársaságban Az Albán Népköztársaság minisztertanácsának határozata értelmében 1959-ben 11 jabb négy körzeti gépállomás kezdi meg munkáját. Az új gépállomásokat Ku- kesz, Burrel, Permet és Erszeke körzetben helyezik üzembe. A traktorok és a mezőgazdasági gépek túlnyomó többsége vadonatúj: a Szovjetunióból és a különböző népi demokráciákból érkezett. A négy új gépállomás üzembehelyezése lehetővé teszi, hogy az említett körzetekben jelentős területen feltörjék a parlagföldeket. EGYESÍTIK A KIS SZÖVETKEZETEKET Szépen fejlődik Korea mezőgazdasága. A múlt évben a koreai parasztok 3,7 millió tonna kenyérgabonát termeltek, vagyis 15,6 százalékkal többet, mint az előző évben. A gyapot termés tavaly nyolcszorosa volt az 1957. évinek. Az eredmények alapja, hogy a párt és a kormány minden támogatást megad a parasztoknak. így például fejlesztik a nagyüzemi gazdálkodást, egyesítik a kis szövetkezeteket és újfajta gépekkel látják el a gazdaságokat. A korábban megalakult 13 309 szövetkezetből 3843 nagyobb szövetkezetét alakítottak, nymodon jelenleg egy-egy szövetkezetben átlag nem nyolcvan, hanem 300 család dolgozik. Reményre Tehát elkezdődött. És a kezdet feljogosít minden békét kívánó embert, hogy reméljen. A genfi külügyminiszteri tanácskozás eddig eltelt napjain a békülékeny hang, a nyugodt légkör azt mutatja, megvan a lehetőség a megegyezésre. Az első ilyen jel, hogy a jólismert nyugati merevség, a Szovjetunió békéért aggódó álláspontja hatására felengedett, és tárgyaló félként a szovjet javaslat alapján helyet kapott a tanácskozáson a német nép is. Ott vannak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői. Ha figyelembe vesszük, hogy Nyugaton nem ismerték el a Német Demokratikus Köztársaság létezését és most ennek ellenére tárgyaló félként ül a nagyok külügyminiszres munkát. Ö maga példát mutatott. A piskovoiak ma már korszerű gzadasággal rendelkeznek. Példás nyilvántartást vezetnek a földről. Pontosan meg tudják mondani, menynyit és milyen műtrágyát kapott minden egyes hold. 1957-ben elhatározták, hogy egy évvel hamarabb teljesítik a második ötéves terv előirányzatát. Ennek ellenére a szétszórt egyéni parcellák, az elmaradott mezőgazdasági technika komoly mértékben akadályozza a munkatermelékenység növelését és a mezőgazdaság megfelelő mértékű fellendülését. Az ország dolgozói jól tudják, hogy a parasztság nyomorát gyökeresen kiirtani csak a kollektivizálás útján, a munkásosztály vezetésével lehet. Jelenleg a Vietnami Demokratikus Köztársaságban a dolgozó parasztcsaládok 50 százaléka kölcsönös segítő csoportokban dolgozik. Az ország különböző vidékein ugyanakkor 133 termelőszövetkezet működik, amelyekben összesen 2650 dolgozó parasztcsalád tömörült. Ezek a közös gazdaságok alkotják az ország termelőszövetkezeti mozgalmának biztos alapját. Első sikereik egyre több egyéni parasztot győznek meg a társasgazdálkodás felsőbbrendűségéről: jelenleg több ezer parasztcsalád kérte felvételét a már meglévő termelőszövetkezetekbe, illetve újabb termelőszövetkezetek alakításán dolgozik. ben Montrealtól az Ontarió-tó keleti bejáratáig 190 kilométeres szakaszon mederszabályozási munkálatokat végeztek a Szent-Lőrinc folyón, új csatornákat és zsiliprendszereket építettek. A csatorna megnyitása következtében az óceánjáró hajók közvetlen elérhetik a Nagy-Tavak legfontosabb ipari központjait, töbjogosító tereinek tanácskozásán, máris megállapíthatjuk, a nemzetközi életet mozgató porondon valami történt. Ténnyé lett: nem lehet vag- dalózni a szovjet békeakarat ellen, a reális életbe kell lépni. Ha tárgyalni akarnak a német kérdésről, ahhoz a németek is szükségesek. Nagyon figyelemre méltó, hogy ez így történjék, annak a Szovjetunió volt a legkövetkezetesebb képviselője. Most a nyugati nagyhatalmak nem tudnak visszatáncolni, mert figyelembe kell venniök azt is, hogy a népek követelése igen erős és nem tehetnek mást, mint beadják derekukat. Van már a tanácskozásnak olyan íze, hogy a nyugatiak szeretnék engedékenységüket megcáfolni és olyan nyilatkozatokat tesznek: a németek ezen a tanácskozáson csupán tanáesMár az elmúlt év bebizonyította, hogy a piskovoi szövetkezeti tagok állják szavukat. Annak ellenére, hogy 1958-ban igen kevés volt a csapadék, alig maradtak le az 1960-ra tervezett hozamok mögött. A szakszerű növénytermesztésnek köszönhetik, hogy a sertés- és marhahús termelésben már túlszárnyalták az 1960. évre kitűzött feladatokat. Marhaállományuk is nagyobb az előirányzottnál. A sertéstenyésztésben pedig már elérték az 1961-re kitűzött szintet. A fenti eredmények természetesen a szövetkezeti tagok jövedelmében is megmutatkoznak. Ügy tervezték, hogy 1960-ban 20 koronára emelik a munkaegység értékét. Ezzel szemben már 1958-ban a tervezett 18 korona helyett 23 koronát fizettek ki. A szövetkezet szociális alapjából hasonló összegeket fizetnek ki, mint amennyit a gyári munkások kapnak. Az idén hozzálátnak a korszerű istálló felépítéséhez. Az építkezési költségek 80 százalékát saját eszközökből fogják fedezni. A marhatenyésztésben minőségi eredményeket kívánnak elérni. Az állattenyésztésben az ötéves tervet három év alatt teljesítették, a növénytermesztésben pedig idén fejezik be. Az 1965-re előirányzott feladatokat már 1962-ben teljesítik mind a termelésben, mind pedig a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelésében. A piskovoi szövetkezeti tagok harcot indítottak az idő ellen és az egész vonalon győzedelmeskedtek. Öt év alatt elérték azt, amit őseik évszázadok alatt képtelenek voltak elérni. bek között Chicagót, Detroitot, Clevelandot, Buffalöt az USA-ban és a kanadai Torontót. A hajóforgalom felfejlődése nagyban hozzájárul a kanadai búzavidék termékeinek valamint 9 a Duluth környéki vasérctelepek és Sudbury nikkel és színesérceinek - vasúti átrakodás nélküli - olcsóbb szállításához. tárgyalás adók. De ez nem változtatja azt a tényt, hogy a józan ész politikája learatta első győzelmét a külügyminiszterek genfi tanácskozásán. Ez a győzelem azonban még közel sem jelenti, hogy most már teljes lesz a realitás, pedig itt, ezen a külügyminiszteri tanácskozón ez nagyon fontos volna. Éppen ennek megtartása a célja a szovjet javaslatnak; hogy a németek mellett teljes joggal vegyenek részt a tanácskozáson Lengyelország és Csehszlovákia képviselői is. Ugyanis Németország ügyének rendezéséhez szükséges volna, hogy azok, akik a legjobban érezték a német fasizmus kegyetlenségét, beleszóljanak a tárgyalásba. A nyugati külügyminiszterek ettől már megrettentek. És ez nem is meglepetés. Erre a békéért harcoló erők számítottak. A két említett állam részvétele teljes meztelenségében megmutatná a. fasizmust. És ami a nyugatiak számára a legkényelmetlenebb volna, fényszóróba kerülne: ez a fasizmus nem halt meg. Sőt éled, s pontosan ott, ahová ők, a nyugatiak védőszárnyaikat nyújtogatják, Nyugat-Né- metországban. Ezt a leleplezést a nyugati külügyminisztereknek nagyon kellemetlen volna hallani. Érthető hát, hogy begombolkoztak. Lengyelország és Csehszlovákia népei mindig következetesen és eredményesen szálltak síkra a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Ez már az egész világon köztudomásúvá lett. így tehát nem hagynák szó nélkül azt sem, hogy őrült fegyverkezés folyik Nyugat- Németországban. Azonban a nyugatnémetországi fegyverkezés nem független azoktól az államoktól, amelyeknek képviselői Genfben tanácskozásra ültek, hogy egyeztessék véleményüket a Szovjetunió békeakaratával. Ezt a nyugatiak szeretnék elkerülni, és szeretnék azt is elkerülni, hogy ott a szemükbe mondják, Nyugat-Németor- szágban olyan személyeket tűrnek a közigazgatásban, akik emberek életét pusztították, mint fasiszták, akár Lengyelországban, akár Csehszlovákiában, de a többi leigázott országban is. Mindezek ellenére — ma inkább, mint bármikor — a tanácskozáson, nyugodt a légkör és az emberiség . által nagyon várt eredmény bekövetkezése várható. Nem lehet más utat keresni: rendezni kell Németország ügyét, amely ma egy újabb háború tűzfészke, békeszerződést kell kötni N émetországgal, hogy a német népnek helye legyen Európában. A Szovjetuniónak ez a fő törekvése, s ez megegyezik az emberek millióinak akaratával. Re. mélhető, ez az akarat eredményre is jut. Az ilyen nagy technikai létesítmény, mint a SzentLőrinc tengeri csatorna megnyitásánál sem maradt el a hidegháború mellék- zöngéje. A csatorna használati szabályzatának egyik pontja kimondja, hogy a szovjet és kínai lobogó alatt hajózó kereskedelmi* valamint személyszállító óceánjárók nem használhatják a csatornát. Ä népi demokráciák mezőgazdaságából A piskovoi termelőszövetkezetben megelőzik az időt A termelőszövetkezeti mozgalom fontos tényező a vietnami nép szocialista építő munkájában A Szent-Lőrinc tengeri csatorna 1959 április végén egy jégtörő hajó az Ontario-tóból megérkezett Montrealba és ezzel a Szent Lőrinc tengeri csatorna (St. Lawrence Seaway) megnyílt a hajóforgalom számára. Az ünnepélyes megnyitást ez év júniusára tervezik. Az 1954-ben megkezdett közös amerikai—kanadai vállalkozás kereté
