Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-13 / 38. szám

2 nógrádi népújság 1959. m*}U3 13. Az SZKP XXI. kongresszus anyaga feldolgozásának tapasztalatai nagy érdeklődéssel várt kongresszus után a párt­oktatás egyes formáin szerve­zetten is megindult a kong­resszus anyagának tanulmá­nyozása, amit már egyes he­lyeken be is fejeztek, másutt pedig rövidesen befejeznek. Az a körülmény, hogy a pártok­tatási év utolsó időszakára maradt e tananyag tanulmá­nyozása, a fennálló kisebb- nagyobb nehézségek olyan helyzet elé állítottak bennün­ket, mely nehézségek gátolták az alapos, elemző, propaganda- munka kibontakozását. Ilyen volt például, amivel minden pártoktatási év végén talál­kozunk, a tavaszi munkákra való hivatkozással, és ami már ebben az időszakban általános, hogy kevesebbet törődnek az alapszervezetek vezetői is a pártoktatással. Lehetne még tovább sorolni ezeket a ténye­zőket, amelyek gátolták a XXI. kongresszus anyagának sikeres feldolgozását, de még­sem teljesen elfogadható in­dokok. A tapasztalat mindezen ne­hézségek ellenére mégis azt mutatja, hogy egyes helyeken haladtunk előre. Voltak szám­szerűségben megnövekedett, színvonalas szemináriumi fog­lalkozások, ahol a hailgatók érdeklődése a kongresszus anyaga iránt nem hagyott alább ezen időszakban sem, s ez az érdeklődés minden ne­hézséget le tudott küzdeni. A XXI. kongresszus anyaga feldolgozásának tartalmi szín­vonaláról azt kell elmondani, hogy a foglalkozásokon igen sok kérdés merült fel, amely élénkebbé tette a szemináriu­mokat. Eredmény még akkor is, ha ezekre a kérdésekre nem sikerült minden esetben kielégítő választ adni. Ennek abban is kereshető az oka, hogy ismereteink még egy sor kérdésben nem elégségesek. Az egyes elméleti kérdések­ről még ezidáig keveset hal­lattunk, és kevés tanulmányo­zást folytathattunk megérté­sükhöz. Ez természetesen a kérdések újszerűségéből kö­vetkezik. Majdnem minden foglalko­záson szerepelt Hruscsov elv­társnak a kongresszuson mon­dott beszédéből az a rész, amit már nálunk 1958. április 4-én is mondott, hogy együtt lé­pünk a kommunizmusba. E kérdés körül igen nagy volt a vita, hogy hogyan kell ezt értelmezni. Több helyen vol­tak olyan megjegyzések is, amelyek kétségbevonták en­nek az elméleti tételnek, ilyen vonatkozásban történő meg­valósítását nem rosszindu­latúan, hanem inkább abból kifolyólag, hogy ma igen nagy a különbség a Szovjetunió és más népi demokratikus or­szágok fejlettsége között. jj| em feladata egy cikk­nek, hogy apró részle­tességgel kitérjen e kérdésnek, vagy más kérdésnek a meg­válaszolására. De azt mégis el kell mondani, hogy e kér­dés megválaszolásánál, s en­nek megértésénél több dolgot kell figyelembe venni. Addig, amíg a kapitalizmusban az egyenlőtlen fejlődés törvénye következtében egyes kapita­lista országok rövid idő alatt elhagyhattak más országokat, hogy egyes kapitalista orszá­gok, amelyek a fejlődésben előbbre voltak, lemaradhattak más országok mögött, addig a szocalizmust építő országok táborában ilyen nem lehetsé­ges. Ezen országok internacio­nalizmusa azt követeli meg, hogy erősítse a gyengébbet, de a gyengébb is tegye meg mind­azt, ami erejéből telik. így lesz a különbség egyre inkább kisebb az adott esetben, pél­dául a Szovjetunió és más népi demokratikus országok között. E kérdés megválaszo­lásánál azt is figyelembe kell venni, hogy többé-kevésbé lé­pünk egyszerre a kommuniz­musba. Ez a megfogalmazás nem zárja ki annak lehetősé­gét, sőt fel is kell tételezzük, hogy a Szovjetunió még igen hosszú ideig előbbre lesz tő­lünk és előbb is érhet be a kommunista társadalomba. A kérdés helyes megválaszolása során azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy ennek az elméleti tételnek a meg­valósulását magunk tevékeny­ségével együtt vizsgáljuk. Ez annyit jelent, hogy erőnk fo­kozásával, ha többet teszünk, ha nagyobb léptekkel diktál­juk a lehetőségekhez mérten a fejlődés ütemét, akkor egyre inkább közelebb leszünk ah­hoz, hogy ez a megállapítás a gyakorlatban kézzelfogható bizonyítékát adja, hogy így fog megvalósulni. Ezzel el tudjuk oszlatni a ma még meglevő kételyeket az iránt, hogy ez így nem valósulhat meg. másik ilyen lényeges kérdése volt kivétel nél­kül minden egyes szeminá­riumi foglalkozásnak a háború és a béke kérdése. Nagyon sokan tették fel a kérdést, le- hetséges-e világháború? A hétéves terv időszaka után várható fejlődés magyarázásá­nak következtében világos és érthető volt a hallgatók szá­mára, hogy kikapcsolható az emberiség életéből a világhá­ború. De mi lesz a hétéves terv időszaka alatt — tették fel például a kérdést a szé- csényi járásban. A fejlődés története, az eddig elért ered­mények, a szocialista tábor egyre növekvő ereje, a béke­mozgalom kiszélesítése szerte a világon mind azt mutatja, hogy napjainkban is nagyobb annak lehetősége, hogy a há­borút el lehet kerülni, s a békét fenn lehet tartani. Mint hiányosságot lehet talán meg­említeni, ami ennek a kér­désnek a magyarázásánál is elmaradt, hogy a mi népünk tevékenysége, a mi népünk munkája mennyiben befolyá­solja annak lehetőségét, hogy a háborút elkerüljük, hogy a béke fennmaradjon. Nagyon sok találgatás és vé­lemény hangzott el az olyan kérdésekről is, mint: az ál­lam elhalása?: Hogyan függ össze ez azzal, hogy még fennáll a kapitalista környe­zet?: Mikor fog az állam vég­legesen elhalni? stb. Meg kell azt is jegyezni, hogy a viták­ban lehetett találni olyanokat is, amelyek egyáltalán nem segítették előbbre ügyünket, egyáltalán nem hatottak ser­kentő tényezőként, nem függ­tek össze napi feladatunkkal. Ilye kérdés volt például, hogy a kommunizmust felváltja-e még egy haladóbb társadalmi forma, s ezt azzal hozták pár­huzamba, hogy a társadalom fejlődése nem áll meg, mivel ezt a történelem igazolja, és hogy a marxizmus-leninizmus is ezt tanítja. Azt viszont már figyelmen kívül hagyták, hogy a kommunizmus társa­dalma is fog fejlődni. De ez nem feltétlen szükséges, hogy azal járjon, hogy a kommu­nizmust egy újabb, más el­nevezésű társadalmi forma váltsa fel. Meg kell azt is említeni, hogy a kongresszusi anyag ta­nulmányozása során még min­dig volt édeklődés a jugoszláv helyzet iránt. Volt érdeklődés az iránt is, hogy milyen le­gyen most már az arab nacio­Torabbi jó munkát nalizmussal a visznyunk, ho­gyan lehet majd békésen egye­síteni Németországot, mi vár­ható a Genfben összeülő kül­ügyminiszterek értekezletétől, sikerül-e megoldani a csúcs­találkozót stb? Mindezekből persze nem le­het azt a következtetést le­vonni, hogy úgy általánosítha­tunk, hogy megyénkben jónak lehet mondani a kongresszusi anyag feldolgozását. Nem egy helyen a propagandista ta­nácskozások során, mint pél­dául Szécsényben, a balassa­gyarmati járásban tettek olyan megállapításokat, hogy a többi anyaghoz viszonyítva leggyen­gébb volt a XXI. kongresszus anyagának tanulmányozása. Ez a megállapítás elsősorban is a mezőgazdasági jellegű já­rásainkra vonatkozik. Nem egy helyen a kis létszám miatt szemináriumokat kellett ösz- szevonni, másutt egyszerűen elmaraltak ezek a foglalkozá­sok és vannak helyek, ahol le vannak maradva a kongresz- szusi anyag tanulmányozásá­val. Az eddigi tapasztalatokból következik, hogy a kongresz- szusi anyag tanulmányozását nem lehe befejezettnek tekin­teni. Nemcsak azért, mert egy sor helyen nem járt ered­ménnyel, hanem azért sem, mert a kongresszusi anyag hosszú időre szab meg felada­tokat. Ez viosznt azt követeli meg, hogy ezt a kongresszusi anyagot jól kell ismerni, s a megismeréséhez a további időkben és különböző formák­ban vissza kell térni. He’yes tehát az az elképzelés, amit például Balassagyarmat vá­rosban kívánnak tenni hogy erőteljesebben szorgalmazzák az előadásos propagandát a kongresszusi anyagoól. nyár folyamán a pro­pagandisták bentlakásos tanfolyamán is visszatérünk a kongresszus anyaga tanulmá­nyozásához, hogy propagandis­táink egy sor kérdésben vilá­gosabban és tisztábban lássa­nak. Ez lesz majd biztosítéka annak is, hogy a következő pártoktatási évben, amikor pártunk kongresszusának anyagát fogjuk majd tanul­mányozni, jobban lehet majd látni a két kongresszus kö­zötti összefüggést és a két kongresszusból adódó felada­tokat. Ehhez persze az is szükséges, hogy mind a pro­pagandisták, mind a hallga- gatók nyári tanfolyamán egyé­nileg is tanulmányozzák még továbbra is ezt az anyagot, ol­vassanak egyre több ide vo­natkozó cikket, amelyek ma­gyarázzák aprólékosan és rész­letesen a kongresszus egyes megállapításait. Hegedűs László Békenagygyűlés Salgótarjánban folytatás az 1. oldalról) A szónok a genfi külügy­miniszteri értekezlet jelentő­ségével is foglalkozott. Hang­súlyozta: — Európa biztonsága el­sősorban attól függ, ho­gyan lehet megoldani a német kérdést. Minden erővel meg kell akadá­lyozni a német fasizmus, a militarizmus újjászüle­tését, a revansista szel­lem térhódítását. Nyugat—Németországban ma rakétatámaszpontokat létesí­tenek, ami elősegítheti a fe­nevad újjáéledését, azt, hogy újra vértengerré változtassa Európát. Már pedig mind ezt meg kell akadályozni, s azt várjuk a külügyminiszterek értekezletétől, hogy teljesítse a népek százmillióinak kö­vetelését, biztosítsa a szilárd békét. Beszéde befejező részében méltatta a nemzetközi béke­mozgalom 10 éves munkás­ságát, s befejezőül kijelentet­te: — Ha összefognak a népek, egyesítik erejüket, a béke fenn marad és tartós lesz. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után Jan-Sian Dzsu, a nagy kínai nép kül­dötte, utána pedig Tahir Ab­del, a szudáni nép küldötte üdvözölte a békenagygyűlést, mind a ketten kijelentve, hogy: a béke erőit már nem lehet elnyomni. Ez látszik abból is, hogy a gyarmati népek, az afrikai milliók fel­ébredtek és saját maguk ren­dezik saját sorsukat. Elmúl­tak azok az idők, amikor ezek a népek az imperialis­ták szabad prédái voltak. Nincs olyan erő a világon, amely képes lenne megállíta­ni azt a folyamatot, amelyet a népek indítottak el, akik hosszú évtizedeken át nyo­morban éltek nem azért, c/Lz eíjész. meíjiféhen meleg én ünnepelték az (ingákat Az anyák napját az egész megyében bensőséges keretek között tartották meg. Az ünnepségeket a KlSZ-bizottságok patronálták. Már szombaton kezde­tét vették a megemlékezések. A megyei tanács dísz­termében meghívott anyák előtt Havas Péter elvtárs méltatta az anyák napja jelentőségét és virággal ked­veskedtek a megjelent édesanyáknak. Szombaton este a tűzhelygyárban is ünnepi gyűlés volt. A gyűlés után a kiszesek virággal kedveskedtek az anyáknak, és megvendégelték őket. Hasonló ünnepség volt az acél­árugyárban és az üveggyárban is. Az ünnepség után gazdag kultúrműsorral szórakoztatták a megjelent édesanyákat. A falvakban inkább vasárnap voltak a megemlé­kező ünnepségek. Az úttörők, kiszesek mindenütt ked­ves meglepetéseket tartogattak az anyák számára. Ezen a napon szerte a megyében mindenütt megnyil­vánult az a meleg szeretet, amely nálunk övezi az édesanyákat. mintha ezek az országok sze­gények lettek volna, ellenke­zőleg! Ez az időszak végefelé jár. Szemünk előtt zajlanak le azok az események, azok a harcok, amelyeket a népek vívnak a függetlenségért, aminek reményében meg­szűnnek a rablóháborúk, ame­lyek az egész világ békés életét fenyegetik. A gyarma­ti népek nem akarnak a tőké­sek ágyutöltelékei lenni. Az elnyomott népek bé­két és jólétet akarnak ugyanúgy, mint a szoci­alista országok dolgozói. Ezért közös az ügyünk. Össze kell tehát fogni, és biztos lesz a tartós béke a világon. Az ünnepi beszédek elhang­zása után jutalmakat osztot­tak ki azok között a béke- harcosok között, akik 10 éve dolgoznak a mozgalomban, majd a nagygyűlés résztve­vői táviratot jutattak el a külügyminiszterek genfi érte­kezletéhez. A táviratban ezt írják: „Mi, salgótarjáni dolgozók örömmel üdvözöljük a béke­mozgalom fennállásának 10. éves évfordulóját. A- tíz éves, eredményes békeharc után bizakodva tekintünk a genfi tárgyalások és a nagy­hatalmak csúcsértekezlete elé. Meggyőződésünk, hogy az atomkisérletek megszünteté­se, a nukleáris fegyverek al­kalmazásának örök betiltása és a leszerelés teljes végre­hajtása újabb lépéssel viszik közelebb a világot a béke tel­jes megszilárdítása felé. Lel­kesen és erőnk tudatában csatlakozunk a békét akaró milliók cselekvő egységéhez és bízunk abban, hogy a bé­ke legyőzi a háborút” — hangzik a távirat. A békenagygyűlés után vi­dáman szórakozott a Zója li­getben Salgótarján békét óhajtó dolgozó népe. A könyvtárak évfordulóján Ünnep keretében emlékeztek meg a könyvtárak államosí­tásának 10. éves évfordulójá­ról. Szombaton, a Megyei Könyvtárban, a délutáni órákban az évfordulóval együtt tartották a megyei könyvtár névadó ünnepségét. Az ünnep­ségen Iványi Ödön, a megyei könyvtár vezetője mondott be­szédet és a könyvtár a Ba­lassi Bálint nevet vette fel. Az esti órákban a megyei tanács nagytermében folytatódott az ünnepség, a szép számmal megjelent közönség előtt. Az ünnepségen képviseltették ma­gukat a párt, tanács és a tö­megszervezetek képviselői is. Itt ünnepi beszédet Németh László elvtárs, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője mondott, Nagymama találkozol tartott a megyei nőtanács Érzelmekben gazdag ünnep­ség zajlott le a múlt hét vé­gén a Megyei Tanács ízlésesen feldíszített nagytermében. A megyei Nőtanács mintegy ötven nagymamát hívott meg az anyák napja alkalmából. A bensőséges kis ünnepélyre kiszista leányokat is meghív­tak. E családias ünnep meg­nyitásaként egy szavalat hang­zott el, majd Vágvölgyi Anna elvtársnő, a megyei Nőtanács titkára mondott ünnepi kö­szöntő beszédet. Meleg szavakkal üdvözölte a nagymamákat, akik közül többen részt vettek az 1919-es A termelékenység emelésével együtt javítsuk a szén minőségét A bányász KISZ brigádvezetők értekezlete Hidvári István elvtárs, a Salgótarjáni Külső Pályaudvar dolgozói nevében levelet kül­dött szerkesztőségükhöz, amelyben tudomásunkra hoz­za, hogy a kongresszus tiszte­letére tett vállalásukat eddig minden vonatkozásban teljesí­tették. Különösen jó munkát végzett a verseny eddigi sza­kaszában Kovács Pál forgalmi szolgálattevő, Bozó Antal kocsimester, Nagy Ignác kocsi­mester, Nagy Antal kocsimes­ter, Nagy Ignác tolatásvezető, Nagy László és Juhász Gábor kocsirendező, Nagy Béla, Ádám Ferenc és Deák Ferenc külső pályaudvari dolgozók. Vasárnap délelőtt Salgótar­jánban a bányász KISZ bri­gádvezetők megbeszélésre gyűltek össze. Itt vitatták meg a márciusi párthatáro­zatból adódó feladataikat, va­lamint megbeszélték a ver­seny formáját. A fiatalok ta­nácskozásán megjelent Alics János elvtárs, a megyei párt- bizottság másodtitkára is. A beszámolót Bozó Ernő, a KISZ megyei bizottságának munkatársa tartotta. Ismer­tette a fiatalokkal az első ne­gyedév eredményeit. Elmon­dotta, születtek szép eredmé­nyek ezidő alatt, ám egyet­len alkalommal sem sikerült a negyedév alatt a minőségi tervet 100 százalékra teljesí­teni. A bányászfiatalok igen sokat tehetnek a minőség ja­vításáért — mondotta. Ha tröszti szinten csak 0,5 százalékkal csökken­ne a palaszázalék, az azt jelentené, hogy csak a felesleges szállítással egy év alatt 1650 vasúti ko­csit lehetne megtakarítani. Lehet javítani a minőséget. Bizonyítja az április havi eredmény is, amikor — eb­ben az évben először — tel­jesítették bányászaink a mi­nőégi tervet. Ebben jelentős részük van a KlSZ-brigádok- nak. Ezután arról szólott, hogy a brigádok számára a leg­jobb versenyforma jelenleg a szocialista brigád címért fo­lyó verseny. Kisterenyén, Ka­záron, Mizserfán és a többi bányaüzemnél már több if­júsági brigád kapcsolódott be a verseny új formájába. Ez­után szólott arról Bozó elv­társ, hogy a kongresszusi versenyben legjobb eredményt elérő ifjúsági brigádot a KISZ megyei bizottsága ván­dorzászlóval jutalmazza. Az első értékelésre augusztus 1-én kerül sor. A zászlót az a brigád nyeri el, amelynek tagjai különösen szép ered­ményt érnek el a minőség ja­vításában. A tanácskozáson több hoz­zászólás hangzott el. Több brigádvezető az anyagtakaré­kosságról szólott. A Somlyói Kövesdi KISZ-brigád kifogá­solta, hogy nincs megfelelő anyagellátásuk, gyakorta kell 2,50 méteres fát elvágni, mert nem kapnak megfelelő mére­tűt. Kossuth lejtősről Angyal elvtárs már arról beszélt, hogy az általa kirabolt bá­nyafa Somlyóbányán megfe­lelő lenne, s így csökkenthet­nék az új faanyag felhasz­nálását is. Szó került a mi­nőségről is. A mizserfaiak kifogásol­ták, hogy például Gusz­táv aknában 3 méteres szenet fejtenek, holott a széntelep csak 2 méteres. Az 1 méter az már szennye­zett s teljesen lerontja a fű­tőértéket, s a válogatás sem lehetséges. Alics elvtárs arra kérte a fiatalokat, mutassanak to­vábbra is példát a terme­lésben. Munkálkodjanak a minőség javításán, úgy, hogy az ne menjen a termelékeny­ség rovására. A jelen lévő KISZ brigád­vezetők csapataik nevében ígéretet tettek, hogy az elkö­vetkezendő időkben még jobb munkát végeznek, tovább ja­vítják a minőségi szén ter­melését. harcokban. Méltatta a nagy­mamák szerepét a családban, a nevelésben, s arról beszélt/ hogy ilyenkor, anyák napján róluk, nagymamákról is meg­emlékeznek a felnőtt „gyere­kek“. Beszélt arról az áldoza­tos munkáról, amelyet a nagymamák végeznek a csa­ládban, főleg ott, ahol az édesanya is dolgozik. Megható volt a szívekhez szóló beszéd, az idős nénik megkönnyezték minden mon­datát. Az ünnepi beszéd után min­den nagymamát megajándé­kozott a Nőtanács egy csokor jyöngyvirággal. A meghatott­ság honolt a nagymamák ar­cán, s boldog mosollyal egy- egy könnycseppel a szemük­ben vették át a megbecsülés és tisztelet virágait. Ezután a Nőtanács vendégül látta a nagymamáidat, majd beszélgetés kezdődött. Egy megtört, fáradt arcú nagymama könnyes szemmel, mégis boldogan mesélte, mennyire megbecsülik ma az embereket. Három elhagyott unokájáról beszélt, akiket fel­karolt a nagy emberi közös­ség és értelmet adott életük­nek. Egy őszhajú nagymama szinte „méltatlankodva“ kér­dezte, hogy hol maradt a zene, mert ő táncolni szeretne. Egy 82 éves néni, aki még csár- dásozni akar. Családias hangulatban zaj­lott le ez a megható ünnep­ség. A nagymamák, akiknek az egyéni és családi élet kis és nagy bajai, gondjai, örömei jelentik a világot, elemükben voltak. Sokat beszélgettek a nevelés kérdéseiről, a kettős nevelés gondjáról. S mondjuk meg: beismerték a nagy­mamák, hogy helytelen a keU tős nevelés, de milyen öröm számukra a drága unoka, akit jobban szeretnek, mint a saját nagy gyereküket. A nagymamák nevében Rózsahegyiné köszönte meg a Nőtanács figyelmességét, amely életük egyik legszebb emléke marad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents