Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-09 / 37. szám

6

NÓGRÁDI NEPOJSAG

1959. május 9.

Tíz éve államosítottuk a könyvtárakat

Űj társadalom, új világ épül. A társadalom forradalmi átalakulása kulturális átalakulással jár, amelynek hatása alól senki nem vonhatja ki magát. Az élet újabb és újabb meglepetéseket tartogat számunkra, a kultúra valamennyi területén. Korunk állandóan forró, fortyogó üstjében, mint a tisztítótűzben alakul új világunk, amely megteremti maga számára a nemesebb, kultúráltabb embert, azt az embertípust, aki méltán képviseli a szocialista társadalmat.

Ennek felismerése vezette

pártunkat akkor, amikor

1948- ban az iskolákat

1949- ben, tíz évvel ezelőtt

pedig a könyvtárakat államosította.

Ezt a lépést az egységes irányítás megteremtése tette szükségessé.

Az elmúlt rendszer kultúrintézményei, köztük a könyvtár is, az akkori félfeudális- kapitalista rend kiszolgálói voltak. Nem az általános, a mindenkire egyformán érvényes kulturális felemelkedés ügyét szolgálta, abból a kétkezi munkások nagy részét kirekesztette, vagy legalábbis igyekezett elzárni előlük a művelődés útját. Természetes az, hogy a politikai konszolidálódás után fel kellett számolnunk ennek a kultúrának a legkisebb maradékát is.

Hol kellett elkezdeni a felszámolást — az iskoláknál, amit természetszerűen nyomon követett a könyvtár. Tisztában vagyunk a könyv tudatformáló erejével. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy

népünk előtt megnyitottuk a művelődés útját. Eszméi tartalmi változtatásra is szükség volt. Szemünk elől egy pillanatra sem tévesztve haladó hagyományainkat igyekeztünk új, a szocializmus ügyét, népünk felemelkedését, tisztánlátását szolgáló eszmei tartalmat vinni kulturális munkánkba

az iskolán, könyvtáron, színházon, vagy bármely más kulturális intézményen keresztül. Életünk, korunk tempója nem enged meg kitérőket, kalandozásokat. Olyan nagyfokú a lemaradás, hogyha nem akarunk messze kullogni gazdasági előrehaladásunk mögött, úgy minden erőnk latbavetésével, céltudatos munkával kell dolgoznunk valamennyi kultúrterü- leten. És mi a cél? A legnemesebb: dolgozó népünk

kulturális felemelése, gondolatvilágának tudatos szocialista formálása.

Nézzük meg a szárnak tükrében, hogy megyénk területén mennyiben vették ki részüket a könyvtárak ebből a munkából. 1938-ban 14

könyvtárunk volt, 1949-iben 73, 19574ben már 162, az

1958 év végén 165. Jelenleg egy könyvtárra 1358 lakos jut.

Nézzük meg azt is, hogy a dolgozókat mennyiben érdekli a könyv. 1938-ban 10 500 kötettel rendelkeztek könyvtáraink. Az olvadók száma 2 520 volt, (most ne nézzük azt, hogy kikből tevődtek össze az olvasók). A kölcsönzések száma 3 780 kötet. 1949-ben a könyvállomány

20 510, olvasók száma

10 448, a kölcsönzések

száma 12 867. 1957-ben a könyvállomány 136 020 kötet, olvasók száma, 18 353, a kölcsönzések száma 336 745.

1958-ban a könyvállomány már 153 535, az olvasók száma 20 505 és a kölcsönzések száma 399 703. Megyénknek 224 000 lakosa van. Ha a számadatokat összevetjük a lakosság számával, tisztán áll előttünk, hogy még sok a tennivalónk. Azonban, ha a fejlődés szempontjából vizsgálódunk, akkor óriási, ugrásszerű fejlődésről beszélhetünk. Egyre többen és többet olvasnak, a dolgozók a könyvben jó barátra leltek, örvendetes az, hogy ezt a kultúrát egyre többen igénylik is. Még sók helyen ütközünk a régibe, de egyre szaporodik a tisztánlátó, józangondolkodású emberek száma. Harcunk a sötétséggel igen kemény harc. de biztos győzelmet igér.

A 19 év munkája sok szép eredményt hozott, annak ellenére, hogy 1956- ban az ellenforradalom bizonyos fokig- visszavetette a fejlődés folyamatosságát.

Esztelen elvakultsága a könyvek elpusztításával akarta a szocialista eszmét megsemmisíteni. Nem véletlen ez, mert az elmúlt rend urai jól tudják, hogy csak a tudatlanságra, a sötét babonaság- tól megfertőzött primitív emberre építhetik hatalmukat. Ök: a sötétség erői irtóznak attól a fénytől, ami ma már nemcsak nekik világít.

Á jó tervteljesítés jobb műsorpolitikát kíván

A Megyei Moziüzemi Vállalat az első negyedévben a látogatói és az előadás-tervét túlteljesítette.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági tervteljesítés nem jelenti egyben a „szellemi” tervteljesítést is. S itt a műsorpolitikára gondolok. Arra, hogy az elmúlt negyedévben mozijaink műsora kielégítette-e egyre igényesebb közönségünket. Talán úgy lehetne megfogalmazni: néhány hibától és hiányosságtól eltekintve megfelelő műsort nyújtottak filmszínházaink.

Az első negyedév alatt megyénk filmszínházai 212 műsort — nem előadást! — mutattak be. Ezt mintegy 812 előadás keretében.

Ha megvizsgáljuk, hogy a lejátszott filmeknél milyen az arány szocialista és nyugati filmek között, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az arány a szocialista filmek javára kedvez. Azonban még itt is vannak kívánni valók.

Sajnálatos állapot, — s ezt sürgősen orvosolni kell — a vállalatnak, — hogy több helyen, így Cserhátsurányban Varsányban, Nógrádsápon, Bujákon, Mátraszelén a mozi üzemvezetői szervezetlenül dolgoznak, nincs meg a megfelelő kapcsolatuk a párt és az állami vezetéssel. Ennek hiányában e községek, mondhatnánk „kulturális központja” nélkülözi az említett szervek segítségét. Viszont fennáll ez fordítva is, mivel a párt és állami szervek nem nyújtanak támogatást a filmszínházak munkájához.

Művelődéspolitikánk megvalósításához elengedhetetlen a helyes műsorpolitika, s ez pedig csak helyes vezetéssel, szervezéssel valósítható meg. Azokat a mozi üzemvezetőket, akik nemtörődöm módon „végzik munkájukat”, vonják felelősségre és ha ez szükséges váltsák le.

Tűrhetetlen állapot, hogy fontos művelődéspolitikai poszton olyan valaki álljon, aki részegen „vetít” és rongálja a berendezést, mint például a cserhátsurányi mozi vezetője.

A vállalat az év hátralévő részében feladatként jelölte meg a mozihálózat technikai javítását, a moziépületek rendbehozását, főképpen a műsorpolitika megjavítását, ötletesebben, szervezettebben

kellene gazdálkodni a jövőben a kapott filmekkel. Summázva elmondhatjuk: az elmúlt negyedév eredményes volt, de ezek az eredmények még jobb eredményekre kötelezik a vállalatot.-páVizszintes: 15. Két férfinév (9. kocka kettősbetű).

17. Ázsiai állam magánhangzói. 19. Menjetek! - latinul. 21. Gyilkolja. 22.

Maros m.-hangzói. 23. Árpádházi király volt. 25.

Régi magyar szó. 27. Névelők. 28. Makiár része.

29

............ Lisa (híres festm

ény). 31. Nem azonos.

?4. Vissza: tengeri emlős.

35. Női név. 37. Mázolja.

38. A borúra jön. 39. Kövér. 40. Vissza: idegen számnevek előtt áll. 41.

(2. kocka két betű). 42.

Nap - latinul. 43. Német tagadószó. 45. Idegen női név. 46. Sír. 48. Az ellés előtti állatot nevezik így.

50. Mutatószó. 51. Energia.

53. Vissza: ital. 54. Szenvedés. 55. Állandóan múlik. 56. Olasz város. 58. Nagyobb helyiségek. 61. Zuhant, pottyant (utolsó kocka két azonos betű).

62. N.E. 64. K.M. 65. (1.

kocka kettősbetű). 66. Lakó m.-hangzói. 68. Asztal németül - kiejtve. 69.

Azonos betűk. 70. Béke - oroszul. 71. Sportág. 72. Klasszikus nyelv. 74.

Vissza: enyémet — latinul (nőnem). 76. Haderő élén áll. 78. Ez a korszak következik. 79. Nagyobb edények. 81. Várta vala.

84. Szavak végén van.

Függőleges: 2. Azonos magánhangzók. 3. Római 551-es. 4.

Dobja. 5. Történelmi magyar név. 6. Fordított kötőszó. 7. Herba közepe. 8. KÉÉ. 9. Véső m.- hangzói. 10. A csatát nyerő (második kocka kettősbetű). 11. Férfinév (1. kocka kettösbetű). 12. TLI. 13. Róka m.-hangzói. 18. Az ételízesítő. 22. A növény elszáradt szára. 24. A becézett Anna szintén! 26. Alkalmas röv. 27. Vissza: harag — latinul. 28. Az elnézés - a jóindulat. 30. örökíró toll. 33. Vissza: vélné. 34. A hölgy! 36. Fordított női becenév. 38. A, IR, E. 43. Többeszámban: mindennek van. 47. Harag - latinul. 48. Világifjúsági Találkozó röv. 49. Nem dombos. 50. Férfinév. 52. Idegen pénzegység. 55. Síp - keverve. 57. Meghitt, bensőséges. 59. Tetejére tévé. 60. A semmibe révedez. 61. Vajon visz- szaüté?! 63. Egy - németül. 65. Testrész (1. kocka kettősbetű). 67. Női becenév. 71. Vissza; a nyílás. 73. Egyes növények termése. 74. Bátor. 75. MÖA. 77. Lakat. 79. Személyes névmás. 80. Igekötö.

Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget!

VASÁRNAPI FEJTÖRŐ

1959. V. 9

Mai rejtvényünkben Petőfi Sándor: A virágok c. költeményéből idézünk négy sort a következő sorrendben: függ. 14., VÍZSZ. 82., függ. 16., 32., VÍZSZ. 41., 65., 83., 20., 1., függ. 44.

Beküldendő a versidézet, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény. Beküldési határidő: május 13.

Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Akár ősz, akár tél, nekünk tavasz lesz, mikor Magyarországon a proli szabad lesz.

Könyvjutalmat nyertek: Péntek Jánosné, Karancsság, Gáspár Ferenc, Klsterenye, Balogh Gyula, Salgótarján.

A könyveket postán küldjük el!

Kedves vásárlónk:

A Könnyűipar által a Budupesti Ipari Vásáron bemutatott legújabb ipari és ruházati cikkeket a vásár tartama alatt a

árusítja.

Ebből az alkalomból is érdemes felkeresni áruházunkat, ahol az új cikkeken kívül hazai és import árakból a legnagyobb választékot találja.

DIVATCSARNOK

(A volt Párizsi Áruházban)

VI. Népköztársaság útja 39. Előzékeny kiszolgálás, házhozszállítás, postai után- vételes szállítás.

A vásár területéről a 70-es TROLIVAL A 7-IK MEGÄLLÖ

Hí leszSipőcz Imrével?

Nem feltűnő, ha a munkásszálló előtt 8—1Ó éves gyermek sétál. Közel van a klub, ahol fagylaltot árusítanak, a fiatal korosztály kedvenc csemegéjét. Eddig még nem történt soha, hogy az édes portékát a sokablakos épület előtt fogyasszák el. Éppen ezért volt furcsa, hogy az egyik április végi napon fagylalt nélkül hosszú órákat sétált a szálló előtt egy 10 év körüli fiúcska. Először azt hitték, vár valakit, de jött az este s ő még mindig a rövid utat rótta. A szálló gondnokának is feltűnt az ifjú, s mivel nyilván nem randevúra várt, megszóllította:

— Mit keresel itt fiacskám, kit vár szí

A gyermekből a barátságos emberi hang könnyeket váltott ki, s küzdve fel-fel- törő zokogásával szakadozottan mondta:

— A bányámat keresem... itt llakik néhány napja ~ a szállóban... Nemrég zavarta el a mostohám... tetszik tudni bácsi azért keresem őt, mert úgy hallottam a többi bácsitól, hogy itt jó dolga van... Eúgem is megvertek otthon... azt mondta anyám, menjek a csavargó bátyám után. Már a délutáni vonattal lejöttem Bátonyba... A WC-ben utaztam, mert nem volt pénzem jegyre... Azóta Józsit, a bátyámat várom... Nem merek hazamenni...

Könnyei úgy potyogtak, mint a nyári zápor. A gyámoltalan kisfiút Jenő bácsi magával viszi a szálló irodájába, majd előkerül a keresett, a már itt lakó testvér. S szavaik nyomán kibontakozik egy kisiklott élet, a két gyerek nyomorúsága.

* *

Néhány évvel ezelőtt még Sipőcz József normális családi életet élt. Kisterenyén laktak, s a község bikagondozója volt. Ez volt az az idő, amikor a két gyermek még mosolygott, várták apjukat. Aztán gyors változás történt. Az apa mind később járt haza, s borgőzös lehelete betöltötte a kis lakást. Ajkán elnémultak a becéző szavak, s mind többet hagyta el a szeretett apa száját a trágár beszéd, az ocsmány szó. Sőt most már a verés sem volt ritka Jóska és Imre életében. Annyira, hogy ha már nótázva közelgő apjukat hallották, bújtak a lakás valamelyik sarkába. Közben egyre többször fordult elő, hogy hiányzott a megszokott étel, hiába kopott el a ruha, a cipó, már nem telt újra, mint korábban. Az ital rabja lett az apa, s ritka volt, ha józan állapotban látták. A foglalkozása maradt a régi, de az ital miatt már ezt sem tudta ellátni. A szenvedő anya mentette urát, ő végezte el helyette a teendőket. Mint mindig, az utóbbi időben, most is az anya ment etetni a bikát. A hatalmas állat lánca azonban meglazult, az asszonyt fellökte szarvaival, majd össszetaposta. Mire segítség érkezett, már csak élettelen testét találták az istállóban.

*

Az élet tovább folytatódott. Az apa a két gyerekkel, Te- renyéről Zagyvapálfalvára költözött. Talán egy pillanatra felrémlett előtte a két gyermek sorsa, mert asszonyt vitt a házhoz. Igaz, a tervezésébe valahol hiba csúszott, mert az új asszonynak kellett a férj, de nem kellettek a gyerekek. Azt tartotta, mit bajlódjon ő más gyermekével, s a nevelést veréssel próbálta helyettesíteni. Közben az apa továbbra is ivott, talán még annyit sem törődött gyermekeivel, mint Terenyén. Sőt az egyik alkalommal annyira a pohár fenekére nézett, hogy a bíróságon józanodott ki, s ítélete három hónap börtönbüntetés volt.

Jóska, a nagyobb 15 éves. Már sok szidást hallott, ami ember száját elhagyta, mindenben volt része. A mostoha dolgozni zavarta, de hová menjen a gyerek, mert az új anyának olyan hely kellett, ahol sokat keres. Arról, hogy tanuló legyen, szó sem lehetett. Végülis a nagybáto- nyi szolgáltató vállalatnál nyert felvételt hat órás munkára.

Amikor első nap munkából hazament, nem várta terített asztal, de gondolta, legalább zsírt és kenyeret talál. Ehelyett csak egy száraz kenyérvég várta, s a konyha- szekrény kulccsal volt bezárva. Az éhség nagy úr, s Jóska önkéntelenül is a piszkavasért nyúlt, feltörte a szekrényt, ahol egy tojást talált. Már épp főzni akarta, amikor a mostoha hazaért. Hogy mi volt, nem részletezem, tény, hogy Jóska tettéért szörnyen meglakolt, s mi több, elzavarta mostohája a háztól. Pénze nem volt,

gyalog indult el az áprilisi estén, s mire Bátonyba ért, már ragyogtak a csillagok. Több órát kóborolt, mint kivert kutya a városban, de nem mert sehová bekopogni. Két órakor, amikor már lábait alig vonszolta a 104/2 munkásszállóba kért bebocsátást, s ott lakik a mai napig is. A mostoha helyett a gond ezúttal Nagy Jenőre, a szálló gondnokára nehezedett. Mit tegyen, mi legyen a két gyerekkel? A szállóbizottság késő estig vitatta a problémát, mig végül megszületett a határozat. A két gyereket a szálló lakói: 100 apa és legény istápolja. S másnap megkezdték a gyakorlati végrehajtást.

Jóskának és Imrének is felfrissítették ruhaállományát. Jóska tovább dolgozik, vele nincs különösebb probléma. De itt van öccse, a 10 éves Imre, aki tanköteles. Miután felöltöztették — a ruha árát közösen adták össze a szállóbeliek — Nagy Jenő az iskolába kísérte. Elmondta a pedagógusoknak a gyermek sorsát, valamint azt, hogy ők kollektíván vállalják Imre ruházkodását, étkeztetését és szállását. Viszont a pedagógusok segítsék a tanulását. S rövid idő alatt itt is határozat született. A. tantestület gondoskodik Sipőcz Imre tanszereiről és tanításáról.

Mivel Imrét a szükséges papírok nélkül íratták be az iskolába és ittléte nem mindennapi dolog, rögtön ment az üzenet: jöjjön a mostoha Bátonyba a két gyerek ügyében. Azóta két hét telt el, de a szülő még csak nem is üzent. Annyira nem érdekelte a két gyerek, hogy tíz kilométert utazzon, vagy egy 60 filléres levelet írjon? A

gyerekek édesapja börtönbüntetését tölti.

Május elsején találkoztam Jóskával, akin a kiszisták ragyogó, új egyenruhája feszült, mellyel a KlSZ-szer- vezet ajándékozta meg. Tőle kérdeztem, mi lesz velük.

— Nem kívánkozom haza. Soha nem kaptam annyi sze- retetet, amióta édesanyám meghalt, mint most. Az öcsém? Talán, ha apám kiszabadul, hazamegy...

A két gyermek otthonra lelt. A kérgeskezű bányászok apjukká, hiányzó anyjukká váltak. Nem szenvednek hiányt semmiben. De a 100 szállólakó ezzel nem zárta le az ügyet. Egyemberként kérik, vonjik felelősségre az ilyen szülőt, még ha mostoha is!

'I'

Lapzártakor érkezett a hír, hogy az apa május 5-én kiszabadult, s személyesen látogatott el Nagybátonyba két gyermekéhez. A kisebb gyermeket, Imrét magával vitte haza. Jóska azonban továbbra is a szállóban maradt. Mint az apa mondta: „Jobb ha ittmarad, jobb dolga lesz, mint otthon.”

Imre sorsa azonban továbbra is kérdés maradt. Mi lesz, ha ismét kezdődik elölről a régi élet? Mi lesz a 10 éves gyerek jövője, hiszen eddig rendszeresen iskolába sem járt, Bátonyban is a II. osztály tanulója volt? A gyermeki lélek érzékeny, ezek az évek egész életét végig kísérik. Imre ügye túlnő a Sipőcz családon, ez társadalmi ügy. A gyermek jövője a jelenlegi környezetben nincs biztosítva. Javasoljuk, amíg nem késő: a tíz éves gyermek elhelyezését állami nevelőintézetben.

H. A.