Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-09 / 37. szám

4 NÓGRÁDI NlPÜJSAG 1059. május 9. Drága édesanyák Május 10-én gyermekek és felnőttek, szivük minden dobbanásával az édesanyákat köszöntik. Ezen a napon bol­dogságtól kipirult arccal nyújtjuk át a tavasz első virág­jait, forró szeretetünk jelképéül. Mindenki az édesanyákra emlékezik ezen a napon. Gondoljuk csak végig életünket. Hányszor virrasztott be­teg ágyunk felett, gyengéd szavával simogató kezével el­űzte a lázálom rémképeit. Hányszor győzte le fáradsá­gát, hogy velünk sétáljon, játsszék. Ö tanított bennün­ket az első lépésekre, a virág szerctetére, arra, hogy mi a becsület és a jól végzett munka öröme. Küzdött a napi gonddal, bajjal, este. amikor a család már pihent, ő Iám- pafénynél tovább serénykedett, hogy rendbehozza az elsza­kadt. bepiszkolódott ruhácskákat. Minden évben ezt a napot édesanyáinknak szentel­jük. Virággal, dallal, verssel köszöntjük őket. Am s»k- sok virág is kevés ahhoz, hogy viszonozhassuk a szünte­len gondoskodást, szeretetet. lerójuk hálánkat azért, hogy az édesanyák erős szövetsége őrködik békés életünk fe­lett. Büszkék vagyunk édesanyáinkra, korunk harcos, dol­gozó asszonyaira, akik nemzeti felemelkedésünk terhét vállalva társadalmi átalakulásunk szépségeit ismertetik meg velünk, s utat mutatnak az egész emberiségnek, a szebb, s boldogabb jövő felé. Mi kommunista fiatalok édesanyáinktól tanultuk a munka szépségét, egymás meg­becsülését, az erkölcsös életet, az igazmondást. Mi azt akarjuk és azért dolgozunk, hogy anyánk büszke legyen ránk, sohase csalódjon bennünk. Valóra váltani remé­nyeiket, hogy kevesebb legyen a könny, a bánat, s több legyen az öröm, az ujjongás, a lelkesedés, a boldogság, mely beragyogja életünket. Ezen a gyönyörű szép verőfényes tavaszi vasárnapon, amikor virágba borul az egész természet, mi kiszista fia­talok azt kívánjuk, hogy az édesanyák minden lépését a májusi napsugár, szivünk melege kísérje szerte az egész országban KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGA (^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOCj JÓZSEF ATTILA: Mp.r egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva- Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, mily óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. %OOOOGOOGOOOOOGOOGOOOOOOOOG0OO0OGOGOGGOgÜ5 Egy anya ünnepnapja Eletet bontott a tavasz. szakadó bajokból, s megér­Mindezt Kati „néni“ — tré- tette, örökre megértette, hogy fásán és nagyon kedvesen így egyedül lesz és nincs senkije, hívják az iskolások — szomorú “ kás mosollyal fogadja minden akivel megoszthatná érzéseit. Ezután csak a munkának élt. évben, örül a tavasznak, a Gondozta a mások gyermekét, megújulásnak, s mégis keserű nevelte, oktatta őket. Csendes lesz mindez számára. beletörődéssel viselte sorsát, Vidáman dolgozik az iskolá- amin változtatni nem lehetett, ban. Minden örömét a gyér- Sokszor látott kislányokat, mekekben leli. Értük tesz akikben az ő csepp babájának mindent. Talán irigykedve fi- arcmását vélte fölfedezni, gyeli a szöszke Jutkákat, a Tudta, hogy másé a kislány, barna Évákat, a játékos Pistit, mégis a magáéra emlékezett, a durcás Jankót, mindegyiket. az övét látta benne. /Uf n nap, amiig nun min diá kit Hideg, ködös, esős ősz volt. pénz, de akkor nem volt nincs. Kinn tombolt a szél, esett az eső, és hideg volt. A fák haj­ladoztak, s nyögve sóhajtoz­tak, hogy mikor csendesedik ej- a szél, s mikor süt ki a nap. Én akkor beteg voltam. Kinn hideg volt, de nekem úgy tűnt, hogy izzik bennem valami, az melegít, az tüzel, s azért hull rólam nagy csep- pekben a verejték. Lázas vol­tam. Életem egét sötét felhő takarta, de ezen a sötét égen ott ragyogott fényesen valami. Ez volt az én napom, az én édesanyám. Mosolyt erőszakolt fáradt, fájó arcára, s igyeke­zett vidámnak látszani, holott lelkét egy rút féreg rágta, s ez volt az én betegségem. Ked­ves szavakkal biztatott, hogy csak tűrjek, ne csüggedjek, meggyógyulok nemsokára. Ét­vágyam nem volt. Ha megkí­vántam valamit, mindjárt ott volt. Máskor talán azt vála­szolta volna, hogy nincs rá Tudtam, hogy inkább magától von meg valamit, csakhogy nekem legyen. Aggódva fi­gyelte minden mozdulatomat. Mindettől eltekintve édes­apámnak és öcsémnek is volt rendes időben meleg ebéd, reggeli és vacsora. Erről sem feledkezett meg. Elszakadt a ruha, leszakadt a gomb? Más­nap már rendbe volt téve. öcsémet a tanulásban is el­lenőrizte. Ezek melett engem is ápolt,__ vigasztalt. Reggel korán kelt, este későn feküdt, — nappal mégis vidám és fürge volt. Akkor láttam, mi­lyen hatalmas, jó és önfelál­dozó az én anyám. Akkor ta­nultam meg igazán szeretni. Meggyógyultam. Azóta két nap ragyogja be életemet. Az egyik nap melege mindenkié, de a másik nap melege, szíve csak családunké, azért dobog. Kakuk Mária VIII. o. Kisterenyei Általános Iskola. ANYAI SZERETET (MTI foto) Világéletében vágyódott a Már ötéves lenne... Már fiatal élet után. S neki nagyon tíz... Már tizennyolc ... rövid ideig volt ebben öröme. Száguldottak az évek, s ő Mikor férjhez ment, talán első egyre remélt. Várt valamit, s vágya a gyermek volt. nem tudta mi lesz az, ami el­Nagy öröm érte rövidesen, következik az életében. Kati Megszületett a kis Kati. Nem már húszéves lett volna eb­volt boldogabb nála a világon, ben az évben, mikor anyák Agyában felvillant a boldog napjára készültek a gyerme- jövő. Tervezgetett és építge- kék. tetté Az iskola Sirály őrséből az S egy lazas éjszakán el- úttörők készültek valamire, hagyta okét a szöszke apró- „ .. .. ,, .- r Kati „nem“ faradtan ebredt Csapás érte csapásra. Férje az atnyÁk ,™Pán: Sokái° vir' is meghalt. Eltűnt az életéből, ?asZtott elozo é>szaka> *?a' lami megmagyarazhatatlant érzett. Napfény csókolgatta a ter­mészetet, lenge májusi szellő gyedül hagyta őt a magány­ban. Vágyódott a gyermek után. Viaskodott a gondolattal, hogy újra férjhez megy. Szinte legtitkosabb, legtisztább borzolta a fák levelét. Szelíd vágya volt egy pufók arcú volt a természet. Léptekre lett baba, aki napfényt varázsolt figyelmes. Vörös nyakkendőt volna otthonába. De nem. úttörők, lányok és fiúk léptek laj, a szívét, az ő odaadó és ^>e az udvarra és már kopog- önfeláldozó szívét markolta *s az ajtaján, meg valami rettenetes, titok- Virágok illatával telt meg a zatos erő, mikor megtudta, kis szoba levegője, s ő mind- n így neki nem lehet többé ezt nem bírta könnyek nélkül. gyermeke. Eva, a Sirály őrs őrsvezetője Menekült a világ elől. Talán köszöntötte gyermeki szavak- akkor gyűlölte is az embere- kai az ő Kati „nénijüket“. két. Mindez úgy érte, mint ájult embert a vödör víz. Ekkor tért magához a rá­Ekkor úgy érezte, érdemes élni, van miért élni. PADÁR ANDRÁS Édesanyám, a drága asszony JFdesanya - ez a szó a magyar nyelvben a legszebb szavak egyike. Min­denkinek a legdrágábbat, a legjobban szeretettet jelenti, ö áll minden emberhez a legközelebb. Neki köszönhet­jük, hogy élünk. Mindenki legjobban az édesanyját sze­reti. Még a leggonoszabb emberekben is él valami kis szikrája a szeretetnek és tisz­teletnek az édesanyjuk iránt. Édesanyám kicsi, ősz asz- szony. Négy gyermeket ne­velt fel és ez meglátszik raj­ta. A gond, a dolog öregebb­nek mutatja, mint éveinek száma. Most tudom csak va­lamennyire elgondolni, mi­Egy anya ma nem kap virágot. Pedig ő is anya, aki szíve alatt hordta magza­tát és pelyhedző állá legénnyé nevelte. Ku- porgatott, gyűjtöge­tett neki, hogy a leg- különb, a legszebb legyen. Ez az anya a fiától mégsem kap ma virágot, de még egy szikrányi meleg tekintetet sem. Ez a fiú nem látja, hogy anyja leomló szőke hajába belopa­kodtak az ősz szálak, és a valamikor üde arcot vékony ráncok redőzik. Ez a fiú nem látja, hogy a neki életet adó telt keblek őérette puhul- tak el, s a valaha karcsú lábalcat fe­kete erek csúfítják. Nem látja, vagy nem akarja, vagy valami ördögi erő taszítja anyjától? Nem halt meg ez a fiú. Él. A családi fé­szekben. De olyan, mintha nem volna szive, hanem a he­lyén egy kő jege- sedne. Ugye milyen idegen ez nálunk? De ilyen is van. nem INVOKÁCIÓ szabad eltagadni! Egyszerű munkás­családról van szó. Az anya iránt a leg­nagyobb kegyetlen­ség volna a nevét odadobni, mint a pré­dát. Mert ez az anya még ma is reméli, hogy megtalálja a fiához, a neki legdrá­gábbhoz vezető utat. Meg is találja majd. A fiú előbb- utóbb rádöbben, hogy nem jól cselekszik. Amikor megerősö­dött a fiú, és a ma­gasabb tudomány be­fogadására kitágul­tak agytekervényei, selymes pelyhek ül­tek anyja vonásait örökölt állára, akkor útrakelt. Ha akkor látja anyja felderült arcát, könnyeddé lett mozgását, amely olyanná tette, mintha visszatért volna ifjú­sága ... Ha akkor látja... De elnézett fölötte. Igen, a leg­természetesebbnek vette, hogy ennek így kellett történnie. Neki magasabb isko­lát kell végezni. Azt is természetesnek vette, hogy bőröndje nehéz volt a szebb- nél-szebb holmiktól. És azt is, hogy tá­vozása után egy hét­tel már csomag ment utána. Neki ez csak természetes volt. Pe­dig az anyja magá­tól, az apától, öccsé- tői vonta el még an­nak árán is, hogy nélkülözniök kellett. Dehát a fiáért egy anya mindenre ké­pes. Egy napon össze­roppant ez a fiáért mindenre kész, csupa szeretet asszony. Be­vágódott a konyha­ajtó, lehuppant a bőrönd. A fiú ott­hagyta az egyetemet, hazajött. — Nem tanulok! — csak ennyi volt a szava. Ez az anyai szívre az ütésnél is fájdalmasabban ha­tott. Nem magyarázko­dott, nem mentege- tődzőtt. Gyötörte az intő szót rebegő anyát. Az apa kezé­től pofon csatant, de hasztalan. Dolgozni kezdett, de ott sem tud gyökeret verni. Fennhéjázó, cinikus, durva és anya szíve mélyen sebzett. S nem változik a fiú. Hideg, gyűlölet­től terhes a hangja, ha anyjához szól és az a drága asszony, sorvad mellette. Emberek, elvtársak, édesanyák, fiatalok, ez nem ünneprontás! Nem a tavaszi égbol­tot akarja elborítani. Fényderítés, hogy utat találjunk, ame­lyen meleget vi­szünk mindannyian egy elvadult, megfa­gyott fiatal szívbe. Súlyos -a teher, sok kézre van szükség, hogy felemeljük, de egy anya hálás lesz érte. Ez olyan lesz neki, mintha egy nagy vi­rágoskertet vinnénk ezernyi pompájával most, az anyák nap­jára. Es ekkor ez az anya mégis kap virá­got. A legszebbet... B. Gy. lyen nehéz feladat lehet édesanyának lenni. Ha visz- szagondolok gyermekkorom­ra, és arra, hogy mennyi fá­radságot, gondot okoztam édesanyámnak, szeretnék na­gyon jó lenni hozzá, minden gondtól, bajtól megóvni. Mi­kor beteg voltam, nagyon sokat ült mellettem és ha nem volt ott, szinte követel­tem, hogy legyen velem. Ar­ra nem is gondoltam soha, hogy neki még sok más dol­ga is van, amit el kell vé­geznie. Ö azért, hogy beteg, rossz gyermeke nyugodt le­gyen, éjszakáját áldozta fel. A házi munkát későn végezte el. fLW int _ gyermek, soha 5 M nem ismertem a gon­dot- Édesanyám mindig el­titkolta azt. Mindig jókedvű volt. Mosolyogva beszélt ve­lünk. Pedig voltak gondjai! Most már tudok valamit az életről. Tudom milyen nagy feladat édesanyának lenni, tudom, mennyi fáradságot, gondot és áldozatot követel. Édesanyám a legjobb ba­rátnőm. Vele minden dolgot megbeszélhetek. Segít, jó ta­nácsokat ad. Gondoskodik rólam, de nemcsak külsőleg, törődik velem. Ismeri gon­dolataimat is és helyes irány­ba tereli. Ha esténként fáradt vagyok, akkor felvidít. Mo­solyával új erőt ad, köny- nyebben megy a tanulás. Cajrios, egy gyermek so- ha nem tudja megkö­szönni, soha nem tudja meg- háláni édesanyjának az érte történt fáradozását, gondos­kodását. Ezért kell mindig a legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolni az édes­anyára. Minden tettünkkel, minden cselekedetünkkel se­gíteni kell őt. Nagyon szeretem az édes­anyámat, és arra törekszem, hogy mindig a legtöbbet se­gítsek és életét megkönnyít- sem._ Németh Mária IV. o. Pásztói Gimnázium ÉDESANYA Édesapám mesélt nekem egy történetet, amely arról szólt, hogy nevelt fel három gyermeket egy édesanya egyedül. Most ezt sze­retném elmesélni. A gyermekek édesapja elesett a fronton. Az édesanyjuknak egyedül kellett őket felnevelni. Az édesanyjuk mindent megtett értük azért, hogy a gyermekek ne érezzék azt, hogy édesapjuk meghalt és így nagyobb nyo­morúságban élnek. Édesanyjuk éjjel-nappal dolgozott. Nagyobb urakhoz járt mosni. Ezért öt cse­lédszámba vették. Máskor taka­rítani ment, de azért is csak kevés pénzt kapott. Alig voll elég kenyér. Ekkor az egyik gyermek megbetegedett. Még rosszabb lett a helyzetük. Édes­anyjuk most már megállás nél­kül dolgozott, hogy az orvos­ságra megkeresse a pénzt. Nehe­zen tudta megkeresni az orvos­ság árát Ez az édesanya nagyon sze­rette gyermekeit. Ezt az édes­anyát az én édesanyámhoz is lehetne hasonlítani. HERCZEG GYÖRGY VI. o. Salgótarján, Sztahanov úti Iskola ÉDESANYÁM, KEDVES ÉDESANYÁM Május első vasárnapja nagy ünnep: az édesanyák ünnepe. Ezen a napon mindenki meg­emlékezik az édesanyjáról, a fá­radságot nem ismerő, szeretetben gazdag asszonyról. Édesanyját szereti talán az em­ber legjobban. Az „édesanya” szó sok mindent rejt magában. Azt a sok szenvedést, fájdalmat, nélkülözést, munkát és szerete­tet, amíg az édesanya felneveli gyermekét. Megkönnyíthetjük az édesanya munkáját, ha segítünk neki. Nem vár el tőlünk sokat, de mindenesetre annyit, ameny- nyit csak tudunk tenni. Ha be­láthatnánk ilyenkor az édesanya szívébe, hogy Ujjong a szive az örömtől, hogy fáradságának van eredménye, gyermeke szófogadó és segíti őt az élet nehéz, görön­gyös útjain. Tiszteljük édes­anyánkat, ahogy Petőfi is ir róla egyik versében: „Az édes­anyát, a drága jó anyát, 6 Plsti­Apróhirdetések Gyümölcsös házhely eladó. Sal­gótarján, Csizmadia Sándor utca 57. Váradinál. Kedvező fizetési feltételekkel. Csepeli szoba, konyha, spejzos lakásomat elcserélném salgótar­jáni hasonló lakásért. Cím a ki­adóban. Jókarban levő 200-as „Zündapp” motorkerékpár olcsón eladó. Sal­gótarján, Salgó u. 4. Figyelem: éjjel-nappal viselhető sérvkötők, rúgóval és rúgó nél­kül, gyógyhaskötők, lúdtalpbeté­tek, Járógépek készítése, javítása stb. Kérjen képes ismertetőt. Sor, orvosi műszerész, Budapest, xni. Hegedűs Gyula u. 1. Néphadsereg Színháznál. kám, szeresd, tiszteld, imádd, Mi ő nekünk, azt el nem mondha­tom, mert nincs rá szó, nincs rá fogalom.” EGERVÁRI ERIKA VIII. o. Ludányhalászi Általános Iskola A KIOSZ Salgótarjáni Járási Csoportja értesíti a kisiparosságot, hogy a félévi rendes taggyűlést 1959. május 10-én vasárnap délelőtt 9 órakor tartja. Minden kisiparos megjelenésére számítunk a VEZETŐSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents