Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)
1959-05-06 / 36. szám
159. május 6. NOSRADINIpOJSAG 7 Varsó és Párizs Az igazság fáklyája Példaképünkről a szovjet sajtóról emlé- ezünk meg minden évben május 5-én. zen a napon ünnepli már 47 éve a szovjet ép a sajtó napját. A szovjet sajtó ünnepe egybeesik a Prav- i születésnapjával. Ezen a napon jelent leg először Lenin kezdeményezésére Orosz- rszágban a munkásság nagy tömegeihez 'ólő újság. Csaknem fél évszázad az eltelt 47 év, s a a Pravda és általában a szovjet sajtó redményeit értékeljük, nem egy rövid üd- özlet, tanulmány, de kötetek sokasága tel- e ki a szovjet sajtó történetéből. Hiszen z az újság egy kicsit maga a szovjet tör- ínelem: Lenin gondolataival, cikkeivel, a polgár- áború híreivel, a hitlerista hódítók elleni saták győzelmi jelentéseivel, küzdelmekéi, nehézségekkel, eredményekkel. Mia a Pravda hangja a egész világot beírja. Moszkvától New-Yorkig, Koppenhá- ától a Fokföldig. A kis munkáslapból a zovjetunió Kommunista Pártja Központi izottságának harci orgánumává fejlődött z a lap. E tekintélyes újság sokmillió pél- ánya viszi el az igazság szavát minden- ap a szovjet népnek, erősíti más népek ékeharcát. A nép, a munkásosztály, a Kommunista ’árt szava a szovjet hazában — a szovjetunió kommunistáinak nagy tekintélyű képviselője külföldön, a lenini fogalmazás alapján kollektív agitátor, propagandista és szervező: ez a szovjet sajtó. S mindenekelőtt ez a 47 éves Pravda. A szovjet hatalom alatt megerősödött, megizmosodott a szovjet sajtó. Ennek a sajtónak fő jellemzői- tiszta eszmeiség, az elvhűség, az igazmondás, a néppel való szoros kapcsolat. A kommunista párt a sajtót, a néptömegek nevelésének hatásos eszközévé fejlesztette, amellyel a dolgozókat az új élet építésében irányítja és segíti. Jelenleg majd nyolcezer újság jelenik meg napi 53 millió példányszámban 60 nyelven a Szovjetunióban. A szovjet emberek, de a világ munkássága is tudja, hogy a szovjet sajtó a nép, a munkásosztály sajtója, s ezt a sajtót igényelik is. Ez a sajtó ad segítséget harcaikhoz, a békés építőmunkához, ez önt erőt az elnyomott népekbe, s ennek a sajtónak útmutatását követik sokmiilióan a világon. A szovjet sajtót példaképünknek tekintjük, s ez arra a lenini alaphangra vonatkozik, amelyet mi is igyekszünk megszólaltatni sajtónkban. Elismeréssel hajtjuk meg zászlónkat a szovjet sajtó múltja és eredményei előtt és harcos üdvözlettel köszöntjük születésnapján. t hétéves terv végére jelentősen megnövekszik Ukrajna acéltermelése is. A Köztáraság 1965-ben kb. 1,2-szer szárnyalja túl az Egyesült Államok jelenlegi acéltermelési színvonalát. l hétéves terv végére Ukrajnában évente már mintegy 30 millió tonna öntöttvasat^ ál- tanak elő. Ez több, mint amennyit jelenleg Anglia, Franciaország és Olaszország együttvéve termel. OOOOOOOOQOOOCOGQOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOQOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOQOQOG Már az iskolás gyermekek is jól tájékozottak a belföldi, sőt a külföldi eseményekben is. Itt már sok felnőtt is olvas. Kérges bányászujjak forgatják a könyv lapjait, oányász asszonyok hajolnak a könyv fölé esténként. Sok házhoz többféle újság is jár. A mozi is nagy forgalmat bonyolít le. Az italboltba még itt is járnak, de ott már megtalálni a sakkot, a dominót. A fiatalok nagy része a KISZ-ben tevékenykedik. Nemcsak a táncot tekintik szórakozásnak. Most tanulják a „Zsuzsi” című színdarabot. A pedagógusok nagyon ötletes tanfolyamot rendeztek a télen, 14-16 évesek részére. Foglalkoztak itt illemtannal, természettudományi és politikai témákkal. Innen is sokan járnak Nemtibe színházba. Itt már látszik: összefogtak az emberek, hogy elűzzék a sötét tudatlanságot. * Modern aszfalt-úton érkezünk Nemtibe. A községen azonnal látható: főútvonal mellett fekszik. A vidék kulturális központjának nevezhetnénk. Jók a kulturális lehetőségek, s ezzel élnek is az emberek. A modern és szép művelődési házat sokan látogatják. Háromhetenként jár ide a Déryné Színház, s a KISZ- fiatalok is gyakran szerepelnek. Itt tartják a bálokat, amelyeken saját tánczenekaruk játszik. A mozi, a községi könyvtár látogatott. Már vitatkoznak a látott filmeken, egy-egy pohár sör mellett .szóba kerül az a tudós Mikszáth is. Itt már más szemmel nézik az életet az idősebbek és a fiatalok. Tudják: amit megteremtenek, azt élvezhetik. Ehhez pedig fejlődni, tanulni kell, hiszen az igények egyre nőnek. Március 21-én az idős bányászok büszkén tapsoltak fiaiknak, lányaiknak, akik a „Sztrájk” című színdarabot mutatták be. A kiszes lányok készültek május 1-re a „Három ugrós” táncszámmal. Az Állami Népi Együttes sikeres száma ez. S lehetne még sorolni a tényeket, amelyek mind egy célt szolgálnak: a dolgozók kulturális felemelkedését. * Két város, két értekezlet, két világ, kétfajta hang. így lehet röviden jellemezni azt, ami a varsói külügyminiszteri értekezletet, illetve a nyugati hatalmak külügyminisztereinek párizsi tanácskozását jellemzi. Ismeretes, hogy a szocialista országok külügyminiszterei hétfőn és kedden kétnapos tanácskozást tartottak Varsóban, s utána közös közleményt bocsátottak ki. Nincs az az ellenséges újság, vagy rádió, amely azt állíthatná, hogy ez a közlemény harcias, háborús nyilatkozat. Éppen ellenkezőleg, a „másik fél” is kénytelen beismerni a közlemény nagyon is békü- lékeny, felelősségteljes hangját. Még számos nyugati forrás is rámutat, hogy az európai szocialista országok és legnagyobb ázsiai szövetségesük: a Kínai Népköztársaság határozott elgondolásokkal, józan állásponttal, s az európai, különösen a német kérdés megoldásának határozott szándékával a tarsolyukban tudnak kiállni az emberiség elé. Vegyünk erre csupán egyetlen példát a varsói záróközleményből! Ismeretes, hogy a Szovjetunió tavaly november 27-én javasolta: legyen Nyu- gat-Berlin demilitarizált, szabad város, amelynek függetlenségét a négy nagyhatalom és a két német állam együtt garantálja. Miután _ nyugati részről többek között azt a kifogást is felhozták e javaslattal szemben, hogy ez a garancia önmagában nem elég, Hruscsov elvtárs legutóbbi németországi tartózkodása idején kijelentette: elképzelhető olyan megoldás is, hogy Nyugat-Berlin biztonságát garantálva, a négy nagyhatalom fegyveres erőinek egy bizonyos csoportja továbbra is a szabad városban maradna. Nos, a varsói külügyminiszteri értekezlet záróközleménye most még tovább megy egy lépéssel, s kimondja: „a jelenlegi körülmények között a berlini kérdés elfogadható megoldása az lenne, ha Nyugat-Berlin szabad város státust kapna, amelynek biztonságát és a külvilággal való akadálytalan kapcsolatát a nagyhatalmak garantálnák az Egyesült Nemzetek Szervezetének részvételével”. Ezekután erőtlenné válik tehát minden olyan érvelés, amely szerint Nyu- gat-Berlinnek aggódnia kellene valamiféle „keleti agresz- sziótól.” A varsói értekezlettel kapcsolatban még egy dolgot kell hangsúlyoznunk: azt a szilárd egységet, amellyel a szocialista országok külügyminiszterei kifejtették álláspontjukat. Nem frázis, hanem színtiszta valóság, hogy a szocialista országok véleménye ma a legfontosabb nemzetközi problémák megoldását illetően egységesebb, mint valaha. Erre annál is inkább rá kell mutatnunk, mert egészen másfajta körülmények között ült össze szerdán Párizsban az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat- Németország külügyminisztere. Alig tíz nappal a négy nagyhatalom genfi külügyminiszteri értekezlete előtt, dühöng az egyenetlenség, a széthúzás a nyugati táborban. Szerényebben megfogalmazva^ a dolgot: a második világháború befejezése óta nem volt ilyen nagy véleménykülönbség a nyugati országok politikusai között, mint most. Ha abból a szempontból vizsgáljuk a nyugati országokat, mi az álláspontjuk a genfi értekezlet napirendjére kerülő nemzetközi problémákról, a következő „rangsort” állíthatjuk fel közöttük. Az egyik csoportban egyedül van Anglia, amelynek álláspontja a leginkább közeledett a Szovjetunióéhoz. Mégis, egy-két mondattal hadd utaljunk arra a történelmi tapasztalatra, amelyet száz esztendővel ezelőtt már megfigyelt a világ, hogy tudnüllik a különböző országok uralkodó osztályai között az angol burzsoáziának van a legtöbb érzéke a realitások iránt, s éppen osztályérdekeitől vezéreltetve, az angol burzsoázia a legrugalmasabb. Most is az angol burzsoázia ismerte fel legelőször, hogy a teljesen merev hidegháborús politika helyett jobb szolgálatot tesz a nyugatnak a mozgékonyabb manőverezés. Ezenkívül Anglia a hidegháborús politikától félti második helyét is a kapitalista világban, hiszen szemmel látható, hogy Nyu- gat-Németország súlya, katonai és gazdasági potenciálja, a NATO-n belül hónapról hónapra növekszik a többiek, nem utolsó sorban Anglia rovására. Az angol kormány tehát hajlandó korlátozni a német militarizmust. Hajlandó bizonyos újfajta megállapodást kötni Nyugat-Ber- linre vonatkozóan a Szovjetunióval. Hajlandó megállapodni abban is, hogy Közép- Európában létrejöjjön a „kölcsönös visszavonulás” övezete, ahol tehát korlátoznák, vagy legalább is a jelenlegi színvonalon tartanák a fegyverkezést és a csapatok számát. Az angol kormány áll a legközelebb ahhoz is, hogy nyíltabb, vagy burkoltabb formában elismerje a Német Demokratikus Köztársaság létezését, tehát szakítson azzal a tarthatatlan adenaueri dogmával, hogy csak egy német állam létezik: Nyugat- Németország. A 680 millió lakosú Kínai Népköztársaság területén számos nemzetiség — mongolok, újugor, tibeti, csuan stb. — él. A nemzetiségek részére a marxi—lenini elvek alapján önálló autonóm területeket hoztak létre. A 9 633 000 négyzetkilométer nagyságú Kína területének 44 százalékát a Hszincsing-Ujgur, Ku- anghszi-Csuan, Ninghszia- Huei, Belső-Mongol és Tibeti autonóm területek, valamint a tibeti lakosságú Csamdo terület alkotja. A felsorolt önálló autonóm területeken élő nemzetiségek lélekszáma Kína lakosságának alig 5 százaléka, azonban még így is hazánk lakosságának számát háromszorosan felülmúlja. Az önálló autonóm területek mellett KíA nyugati országok másik csoportjához, az ellenkező véglethez Nyugat-Németország tartozik. Bár a vakon reakciós adenaueri politika felülvizsgálása, ha nagyon „szőrmentén” is, de megkezdődött Nyugat-Németországban, a tények azt mutatják, hogy az NSZK külpolitikájának irányításában Adenauer továbbra is korlátlan úr marad. Az elképzelést leginkább Grewe, az NSZK amerikai nagykövete fejezte ki, aki tagja lesz a genfi külügyminiszteri értekezletre induló nyugatnémet küldöttségnek. Grewe ugyanis, akit arra jelöltek ki, hogy Genfben tárgyaljon majd a Német Demokratikus Köztársaság küldötteivel, kertelés nélkül kijelentette, hogy mindenre csak azt fogja mondani: „nem, nem nem! Bonn még most is a legmerevebben szembehelyezkedik azzal a józanabb nyugati tervvel, amely szerint a nyugatnak békeszerződési ellenjavaslatot kellene a Szovjetunió elé terjeszteni. Bonnak nincs saját terve, Adenauer csupán a tagadás szelleme. Ezt mutatta a héten a varsói és a párizsi külügyminiszteri értekezlet. Az emberiség érdeke, hogy tartós béke virradjon a világra, tehát: hogy a genfi értekezleten, s a már annyira esedékes csúcs- találkozón a mi álláspontunk minél jobban érvényesüljön,, hogy a szovjet békepolitika újabb győzelmeket arasson. na tartományaiban — főleg Délnyugat-Kínában — további, több mint 100 kisebb autonóm egység található. A Kínai Népköztársaság területén testvéri egyetértésben és egységben élő nemzetiségek közé a tibeti helyi kormányzat reakciós klikkje, az imperialistákkal szövetkezve, éket próbált verni, midőn 1959. március 19-én lázadást robbantott ki Tibet fővárosában, Lhasszában, amelynek felszámolása folyamatban van. Jelmagyarázat: 1. Az egyes autonóm területeken belül élő lakosság száma. 2. Nemzetiségek lakóterülete az autonóm területeken kívül különböző kínai tartományokban. /Ízt a négy falut látogattuk meg, ahon- nan a ménkesi bányászok zöme kerül ki. Mit tapasztaltunk látogatásunk során? Az üzem pártszervezete is megvitatta a párt művelődési politikáját, azonban nem jutott ettől többre. Ezzel viszont nem javult meg a dolgozók kulturális viszonya. Sajnos, a szóbeszédtől nem jutottak többre, pedig erejük lett volna a feladatok megoldásához. Több faluban beszélgettünk bányászokkal, akik elmondták, örömmel vennének részt egy előadáson, amelyet az üzem főmérnöke tartana- Például a korszerű bányaművelési módszerekről. De szívesen fogadnák az üzem más vezetőit, s elsősorban a szakszervezeti bizottságot, hiszen itt is, mint másutt, van kulturális célra anyagi fedezet. Erről azonban a látogatott négy faluban sehol sem tudnak. De ha már anyagi támogatásra nincs is mód, erkölcsi támogatásról lehetne szó. Ahelyett, hogy például Szuhán és a többi faluban új, fiatal labdarúgók nevelésével törődnének, ehelyett ha játékos kell, mint Szuhán is tették, elviszik a legjobb játékost. S ezzel, mondanunk sem kell, halálra ítélik a község labdarúgó csapatát. De lehetne segíteni a szuhahutaiakon is. Ma már nem probléma egy áramfejlesztő, s ennek segítségével rendezhetnének itt is filmvetítést. Mert el kell mondanunk, lakik itt olyan bányász, nem is egy, aki már túljutott a negyvenen s még eddig nem látott filmvetítést. Ha ezeket a feladatokat az üzem egyedül nem tudja megoldani, minden bizonnyal kapnak segítséget a trösztbizottságtól. Ehhez azonban arra van szükség, hogy gyakorlatilag is valósítsák meg a párt művelődési politikáját. A művelődés, szórakozás nem magánügy. Az a bányász, aki művelődik, fejleszti tudását, minden bizonnyal jobb munkát tud végezni. Erre ma különösen nagy szükség van akkor, amikor bányáinkban egyre több, modern új gép kerül. Bányászaink igénylik a kultúrát, csak még ma is ott torpannak meg, hogyan tovább. Igen, mert hiányzik a segítő kéz, s ezért a ménkesi üzemegység párt- és tömegszervezeti vezetőit joggal terheli a felelősség. Nem nagy dolgokat kérnek a falvak bányászai, csak azt, tanítsák meg őket kultúráltan szórakozni. S ezt nemcsak a négy falu bányászai kérik. Jó lenne, ha megkezdenék a párthatározat gyakorlati végrehajtását is. Ha ez megtörténik, úgy minden bizonnyal sikerül előre lépni a kulturális életben, s elveszti varázsát a füstös kocsmaPádár András Hortobágyi András Nemzetiségek a Kínai Népköztársaságban
