Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)
1959-05-06 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nógrádi AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A magunk gyarapodására Igen, vidámabban megy a munka, elégedett emberek, sok-sok mosolygós arc, más, felszabadult légkör, alkotó energiák kibontakozása jelzi, hogy az út, amelyen a párt és a kormány vezet, jó út, a munkásosztály érdekében való út. Mostanában többször kell szólni arról, hogy némely vezetők elmaradnak a dolgozók lendülete, gondolkodása mögött. Ebben — minden rossz ellenére — olyan nagy pozitív jelenség van, mint az, hogy a munkások nemcsak értik, érzik, mit akar a párt, a kormány, hanem azt is tudják, látják, rajtuk, munkájukon, kezdeményezésükön múlik, hogyan alakul - további jövőjük. Sorsuk formálói ők maguk! A Vasötvözetgyárban a munkások — a kommunisták javaslatára — úgy döntöttek, hogy a vezetés által előterjesztett javaslatot lényegesen megemelve tesznek felajánlást a pártkongresszus tiszteletére. A kisterenyei bányászok a szocialista brigád cím elnyeréséért kezdeményeztek versenyt. A tűzhelygyári tisztító műhely dolgozói kijelentették: az öntöde termelését naprakész állapotban dolgozzák fel, s ezzel egy komoly akadályt göirdítenek el a verseny kibontakozása elől. És így lehetne sorolni sok és számos példáját annak, amikor a munkások összevetik a vállukat, szétfeszítenek olyan gátakat a termelés útjóból, amiket egyedül semmilyen műszaki, — szervezési intézkedéssel megoldani nem lehet, csak segíteni. Ennek a mélységes bizalomnak a párt és a munkások között olyan erkölcsi-politikai, valamint anyagi alapjai vannak, amelyek minden gránitnál szilárdabbak. Két és fél év harcaiban, győzelmében kovácsolódott egységessé és tartóssá ez a kapcsolat. Ma nálunk becsülete a teljesített szónak van. A párt, a kormány közmegbecsülésnek örvendő gyakorlata, hogy az esetek többségében többet és korábban teljesít, mint amennyit ígér. Ennek alapja pedig: a következetes politikai irányvonal, a dolgozók újabb és újabb termelési sikere. Tudjuk, hogy megyénk munkásait is jelentősen érintette a két éve végrehajtott bérrendezés: 15-20 százalékkal, a bányászatban még nagyobb arányban növekedtek a keresetek. Az árak változatlanok, sőt a részleges fogyasztói árrendezés során némely cikk olcsóbb. A munkások — különösen az alacsony jövedelmű munkások es alkalmazottak — vásárló ereje körülbelül 320 millió forinttal növekedett. Rendezte a kormány a nyugdíjakat is. Amint tellett rá képességeinkből olyan jogos igényt elégített ki az állam, amely időseket és fiatalabbakat egyaránt megelégedéssel töltött el. Hazánkban több, mint 000 ezer dolgozó, illetve hozzátartozó részesül nyugdíjban. A rendezés több, mint 440 ezer nyugdíjasnak, járadékosnak biztosít magasabb ellátást, amelynek ezévi költsége Közel’ 030 millió forint. Ehhez még hozzátartozik, hogy az eredetileg 1959. első felére tervezett intézkedés már az év első hónapjában életbe lépett. Felemelték a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók fizetését, jelezve ezzel is azt a fokozott megbecsülést, amely értelmiségünk e rétegének joggal kijár. Ez az intézkedés, — amely közvetlenül kihat és befolyásolja a munkásosztály élet- és munkakörülményeit — évi 300 millió forintos költségkihatással jár. Könnyítettek a nagycsaládosok, az egyedülállók és gyermeket nevelő asszonyok helyzetén is. Országosan mintegy 200 ezer családot érint ez az intézkedés. Megkezdődött a 15 éves lakásfejlesztési terv kidolgozása, amelynek célja, hogy 15 év alatt „minden erre igényt tartó családnak önálló lakást biztosítsanak.” Intézkedések egész sora, láncolata látott napvilágot az utóbbi hónapokban. Mindezeknek kerete az a határozat, amelyet pártunk Központi Bizottsága hozott a munkásosztály helyzetével kapcsolatban. E határozat alapján megfelelő intézkedések láthattak napvilágot, mert azok megvalósításának feltételeit maguk a munkások teremtették meg. 1958-ban a szocialista ipar teljes termelése 4,2 százalékkal volt több a tervezettnél, 11 százalékkal magasabb, mint 1957-ben. Emellett a szocialista ipar olcsóbban és gazdaságosabban is termelt. Mint ismeretes, megyénk ipara is túlteljesítette múltévi tervét, növekedett a termelékenység, csökkent az önköltség. A párt Központi Bizottsága most azt a célt tűzte ki, — teljes egyetértésben a munkásokkal, — hogy „1959 végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának ... a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát." Mindezeknek a feladatoknak sikeres megoldása mellett — mondja a határozat — „a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 5-6 százalékos emelkedésével már 1959-ben meghaladja a jövőre tervezett szintet.” E célkitűzések teljesítésének olyan lehetőségei vannak, mint amelyek eddigi sikereink elérését lehetővé tették. Ezen túl pedig egy sor olyan helyi erőforrás áll rendelkezésünkre, amelyek feltárása hozzásegíthet ahhoz, hogy megyénk is maradéktalanul teljesítse a KB határozatának irányelveit. Most ismét azon van a sor, hogy többet, jobbat és olcsóbbat adjunk. A szén fűtőérték'é- nek 25-30 kalóriás növekedése tonnánként 50 forinttal magasabb értéket jelent. Ha megyénkben csak tíz százalékkal sikerül csökkenteni a selejtkárt a múltévi szinthez képest, az már több millió forintra rúg, s csak három nagyüzemünkben — az Acélárugyárban, Üveggyárban és Tűzhelygyárban, — valamint a szénbányászatban több, mint 3 millió forintot tesz ki. El lehet mondani dolgozóinknak azt is, hogy az anyag-1 felhasználás egy százalékos leszorítása máris megalapozza a jövő évi nyereségrészesedést. S nem kisebb az a tartalék sem, amely a fegyelem szilárdításában, az újító mozgalomban, a jobb nyilvánosságban rejlik. Az új feladatok előtt állva most ismét hasznos visszaemlékezni arra a tényre, hogy a felszabadulásunktól eltelt 14 év során — de főleg az utóbbi két és fél évben — akkor és úgy javult a munkás- osztály élet- és munkakörülménye, amikor és ahogyan ahhoz a feltételeket a munkások, a műszakiak maguk megteremtették. Céljaink világosak, a párt politikája helyes, széleskörű egyetértés kíséri, tettrekészségben, akaratban sincs hiány. Most rajtunk a sor, hogy amit megterveztünk valóra is váltsuk! XV. ÉVFOLYAM 36. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1959. MÁJUS 6. Az MSZMP Salgótarján Városi Bizottsága köszönetét és elismerését fejezi ki az 1919-es vöröskatonáknak, az üzemek és hivatalok dolgozóinak, a tanulóifjúságnak és nevelőiknek, mindazoknak, akik az 1959. évi május elsejei felvonuláson részvételükkel növelték az ünnepség impozáns sikerét. Külön köszönet és elismerés azoknak, akik az ünnepség előkészítésében és rendezésében részt vettek. További munkasikereket a kongresszusi versenyben, erőt, egészséget kíván városunk dolgozóinak: Az MSZMP Városi Bizottsága Megkezdődik a felvonulás. A képen a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói. Népünk egységesen, erejének tudatában ünnepelte a 15. szabad május elsejét HTizenötödször ünnepelte dolgozó népünk szabadon, győzelembe vetett hittel, jókedvvel május elsejét, a dolgozók nemzetközi ünnepét. Esztendőről esztendőre szebb, meghittebb ez az ünnep. Megragadja a társadalom minden rétegét, s közbeszólhat a természet szeszélye, az ünnepre készülő embereket nem tudja elriasztani. Az idei május elsején is lehetett borongás az idő, közbejöhetett az eső, az ünnep megmaradt ünnepnek, még így is csodálatosan szép május elsejei ünnepnek. A szív ünnepe volt az idei május elseje is. Ott érződött a készülődésben, a feldíszített házakban, a díszfelvonulásra való készülődésben, a felvonulás változatos, színpompájában. Es ez mindenütt így volt, városban, falun, tanyán egyaránt. Nem azért ünnep nekünk május elseje, hogy csupán külsőségeiben pompázzék. Népünk politikai állásfoglalása ez. Állásfoglalás, hogy egységesek vagyunk nagy művünk, a szocializmus építésében, egységesek a békéért való harcunkban, a dolgozók nemzetközi összefogásának nagy ügyében. Ez tette naggyá az idei május elsejét is. Megyénk dolgozói a nagy ünnephez méltóan mozdultak meg. Ezrek és ezrek meneteltek, s kiáltották: Világ proletárjai egyesüljetek! Színpompás felvonulás, új mimkagyőzelmek jegyében — CZOTTNER ELVTÁRS A SALGÓTARJÁNI ÜNNEPSÉGEN — A kiszesek Már csütörtökön este ünnepi díszt öltött Salgótarján. Nem csupán a feldíszített utcák adták az ünnepélyes hangulatot, hanem az utcán sétáló, szépen öltözött emberek, az óriási virágkoszorúkkal siető fiatalok. Az illatos, langyos estében benne volt kimondatlanul is: május van, virágotbontó tavasz. Amikor az est csillaiga a felhőket áttörve, ha csupán egy pillanatra is megmutatta magát, hosszú lampionos sorokban, hullámozva elindult az ifjúság serege. Végigvonultak a városon és vidám, májust köszöntő esti szórakozásra hívták a dolgozókat. A gépipari technikum diákotthonának kertjében felállított szabadtéri színpadon adtak műsort. Színjátszók, kultúrcsopartok, énekesek, táncosok, művészetük legszebb csokrát vitték el erre a májust köszöntő estére. A késő esti órákig zengett a dal, pattogtak a táncos lábak, szállt a zene, megtöltve egyre szépülő városunk öreg völgyét. Várakozástelin érkezett el 1959 május elseje. Tizenöt díszlövés köszöntötte Salgótarjánban a májusra virradó reggelt. De az emberek már talpon voltak. Az üzemekben a dolgozók utolsó simításokat tettek, hogy hibátlan legyen a színpompás felvonulás. Ezalatt a Fő-téren és a Rákóczi úton gyülekeztek azok, akik végig akarták gyönyörködni a felvonulást. Fél tízkor megérkeztek a díszemelvényhez megyénk és városunk vezetői. Velünk töltötte a május elsejét Czottner Sándor elv- társ országgyűlési képviselőnk, nehézipari miniszter. Ott volt a díszemelvényen Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő. Alics János elvtárs másodtitkár és a megyei bizottság több vezető munkatársa. A városi pártbizottság képviseletében Andó István elvtárs, majd a megyei tanács, a KISZ, a SZOT, a nőtanács, s a többi tömegszervezetek képviselői, az üzemek vezetői, kiváló dolgozók. Pont 10 órakor három dísz- lövéstől zengett Salgótarján völgye. Andó István elvtárs, a városi pártbizottság titkára üdvözölte a város dolgozóit és megnyitotta a felvonulást. Megszólaltak a zenekarok, s megindult Salgótarján város népe, hogy megmutassa erejét, egységét és hitet tegyen felvonulásával is a szocializmus építése mellett. é Valaki azt a megjegyzést tette a felvonulás előtt, hogy az újság biztos azt fogja írni, hogy esőfelhőktől terhes volt ezen a napon az égbolt. Valóban az volt, de mégis úgy hatott a felvonulás, mintha a naip sütött volna. Derültté tették ezt a napot a mosolygós arcok, a jókedv, a fel-felrobbanó taps, amely többek között mindjárt elsőnek köszöntötte a díszfelvonulást nyitó öreg veteránokat, akik vörös zászlókkal kezükben, piros szegfűvel kabátjukon közrefogva egy-egy fiatalt vonultak. A díszemelvény előtt a dicső harcosokat, vezetőjük: Nagy Béla elvtárs, egykori parancsnokuk vezényszava megállított: „19- es harcosok, őrségváltás! Zászlókat átadni a fiataloknak!” S a fiatalok átvették a zászlót. Felemelő volt látni, hogy ebben a néhány percben hogyan elevenedik meg egész történelmünk. A dicső munkában megfáradt öregeket miként váltják a fiatalok. A veteránok után az iskolások haladtak. Elől a kisdobosok, pergett kezükben a dobverő, majd az úttörők. De (Folytatás a 2. oldalon.) „Jaj, de szép a felvonulás...” A salgótarjáni ünnepség díszelnöksége
