Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)
1959-04-25 / 33. szám
I 9*9. április 2o. NÓGRÁDINEpOJSAG 3 Bírálat? Rágalmazás! Manapság egyes felelőtlen emberek szinte sportot űznek abból, hogy rágalmazzák, gyalázzák kisebb, nagyobb beosztású vezető embereinket. Azt akarják elérni, hogy lejárassák a vezetőket, az emberek előtt pedig a „szép fiú” szerepében tündököljenek, hogy „íme ők észre veszik a hibákat”. Az a baj az egészben, hogy a rágalmazók úgy tüntetik fel magukat, mintha a népi demokrácia, a szocializmus építésének meggyorsításáért bírálnának. Néhányan fel is ülnek ennek, nem, vagy csak nehezen veszik észre, hogy ez a bírálat rágalmazás, intrika. És hogy ha az emberek jobban a körmükre néznek ezeknek a „bírálóknak.” igazi arcukat fedezhetik fel, s azt láthatják, hogy kerékkötői szocializmust építő munkánknak. De azért ők szép szavakat hangoztatnak, csak azért, hogy félre vezessék a közvéleményt. így tett a minap Balázs Miklósné nagylóci bejelentő is, aki egyik illetékes hatóságunknál panasszal, bejelentéssel élt, hogy Szeles Boldizsár, a nagylóci tanács VB elnöke fát vágatott ki magának feketén az állami erdőből. „Igazát” több személy megnevezésével próbálta bizonyítani. Mi több, az alvégtől a felvégig beszélt Szeles „falopásáról”, hogy gyengítse a tanács elnökének tekintélyét, hogy rágalmazásá- sával aláássa Szeles Boldizsár becsületességét. Levelében többi között például így ír: „...társadalmi rendszerünk fő célja... társadalmi tulajdon védelme...” Nem is lenne ezzel semmi baj, ez így igaz. De milyen furcsa egy olyan asszony leveléből olvasni mindezt, aki 1956 októberében egész családjával, egész pereputtyával ez ellen a társadalmi rendszer ellen ténykedett, aki ha kisebb mértékben is, de ennek a társadalmi rendszernek megdöntéséért fejtette ki tevékenységét, aki részt vett a hősi emlékmű ledöntésében stb. Itt nem arról van szó, hogy valakit megfeddünk, mert bírál. De minden eszközzel harcolunk az ellen, hogy az egészséges, az építő bírálat helyett aljasan rágalmazzon, hogy intrikájával gyengítse — ha órára is — egyik, vagy másik vezető tekintélyét. Balázs Miklósné pedig ezt tette. A vizsgálat tisztázta Szeles Boldizsár esetét, s a levélben írott dolgok közül semmi sem volt igaz. Annyit azonban elért Balázsné, hogy foglalkoztatta a felsőbb szerveket, hogy a falu egy bizonyos körében ellenséges hangulatot szított a tanács elnöke ellen. A becsületes dolgozók tudják ki Balázs Miklósné. Ezért is mondották azt a magyar közmondást: kutyaugatás nem hallatszik az égrr A kár a kiterített könyv olyan a mi pártunk politikája. Tiszta, nyílt, bátor, őszinte és egyértelmű! Ilyennek ismerte meg az ország dolgozó népe, párttagok és pártonkívüliek. Mindenki jól emlékezhet: megmondtuk mi a földesuraknak is, hogy nem őket illeti a föld! Fennhangon hirdettük, hogy népi tulajdonba vesszük a nógrádi bányákat, gyárakat, mert nem értünk egyet az olyan végletekkel, hogy valakinek gyára legyen, valaki meg nyomorogjon. A földet is, a gyárat is, a bányát is a nép vette tulajdonába. Amióta a párt, a magyar politikai élet porondjára lépett, azóta így, ilyen egyértelműen éljük a változás, a haladás, a fejlődés példanélküli történelmi éveit. A múlt rendszertől örökül ránkhagyott burzsoá erkölcsöt szocialista erkölccsel, a tőkés termelési módot szocialista termelési móddal váltjuk fel. S bár ez sem megy simán, a régi és az új harcából az őszinte szó segítségével, azért mindig az új kerül ki győztesen. Űj formát, új tartalmat kap a falu és város. Megyénkben ez év januárjától negyven község alakult át termelőszövetkezeti községgé. Közöttük van Mátranovák is. Itt már régen akartak termelőszövetkezeti községet, de Korábban valahogy nem úgy ment, mint ahogy szerették volna. A párt nem mondott le a szocialista nagyüzemről. A község dolgozó parasztjaiban éveken át érlelődött ez az elhatározás. S most, februárban a községi és üzemi Több mint 2.3 millió forint a tanácsi ipar fejlesztésére A tanács irányítása alá tartozó iparvállalatok fejlesztésére ebben az évben 2 344 000 forintot fordítanak. Az iparvállalatoknál végzendő beruházásokból növelik a termelést, a mun/ka termelékenységét és javítják a dolgozók munkakörülményeit. Az elmúlt évben a helyi- ipar fejlesztésiére 4 milliót' fordították. A ráfordítás nem veszett kárba, mert ebben az évben már magasabb termelési feladatokat oldott meg a helyi ipar. Ez évben a termelési érték az elmúlt évi 19 millió forintról lözel 25 millió forintra emelkedik. Az idei beruházásban legnagyobb összeggel a téglagyárak szerepelnek. Ezek fejlesztésére 1 012 000 forintot fordítanak. El akarják érni, hogy a téglagyárak a tavalyi 10 millió darabos téglatermelésüket ez évben 13 millióra emeljék, ezenkívül 300 ezer darab cseréppel járuljanak hozzá a lakásépítkezéshez. Nagyon fontos, hogy ezek a vállalatok a rendelkezésükre bocsátott beruházást ne kapkodva, megalapozatlanul használják fel, hanem a tervezett fejlesztést részletes beruházási programmal és pontos, gazdasági számításokkal támasszák alá. nem lehet elsietni — dörmög- te és mintha üzenetet adna, megtoldotta. — Az elnök azt mondta, neked a körtvélyesi dűlőt meg kellett volna vasalni. Bállá megmozdult az ülésen, mintha víz ment volna alája. — Foghíjas a boronám... — most már kerülte Farkas tekintetét. — Azt, hogy elsiettük, honnan 'hozta a szél? — kapaszkodott Farkas Ballába. — Mondják itt is, meg ott is. — No, hol? — egy fokkal keményebb lett Farkas hangja. Bállá már nem talált kibúvót. — Jani bácsiék! Azt mondja, ő is hallotta. — Varga Jánosra gondolsz? — Arra. Farkas elmosolyogta magát. Megörült, hogy ösvényre talált. Erről már le nem lép. Az öröm a hangját is megenyhítette. — Azért a Körtvélyesc megvasalhattad volna — és tovább ment. Bállá csak nézett utána, szívta a cigarettát. Ott volt a mozdulatában: ezt a Farkast nem lehet kiismerni. Farkas gyurkó Imre ment a Bállá adta ösvényen, de nem tudott megállapodni. Ez ettől hallotta, amaz attól és vitte a hírverés útja, még az otthont is elkerültette vele. Már az asszony haragjába ütközött, amikor derengeni kezdett előtte, mint a haj- aalhasadás, hogy nem jó ösvényt tapos. Ha mindenki munkába állna ___! Igen, csak e z lehet jó visszacsapás, mert ez olyan lesz, hogy minden más beszéd betegre roskad tőle. zen a napon Farkas gyurkó Imrének a nappal még beleszaladt az éjszakába. A lehúzott redőnyök akasztották a kul- túrház ablakán kiugrálni akaró fényt. A szobát megtömte a füst. A pártvezetőség mindegyik tagja ott ült az asztal körül. Már a fáradság is arcukra csimpaszkodott, de nem tudtak dönteni, maguk induljanak felnyitni az emberek szemét, vagy az egész tagság. Farkas az asztalra ejtette öklét. — Döntsünk, legyen rendkívüli taggyűlés, vagy nem! Én ezt az utat látom kivezetőnek. Velencei Feri, aki ráncolt homlokkal ült, felugrott, mint a forgószél. — En meg azt az útját, aki beszél, csapjunk oda, hogy elnémuljon. — Jaj, emberek — riadt fel Gáspár Vince fáradtságából — ne vonjuk magunkra a nép haragját. Farkas nézte az embereket. Szemét marta a füst, agyában kergetőztek a gondolatok: és még ringatta magát, akkor nehezebb volt, amikor a fegyver adott a józan szónak súlyt, s íme, hogy terebélyesedik a gond, magasodik a felelősség. Lökdöste az indulat, hogy felugorjon, nagyot kiáltson, de halkan szólt: — Se ütni nem kell, se félni, emberek. Ha mi egy nyelven beszélünk, egyszerre lépünk, jön utánunk a falu. De ehhez minden párttag példája kell. Hívjuk össze a taggyűlést. A többiek fészkelődtek, töprengtek, aztán megszavazták. Másnap összejött a taggyűlés, amely után benépesült a közös utat választó emberek földje. Farkas Gyurkó Imre a nagy tábla szélén megállt az elnökkel. Nézték, hogy halad a vetés. Hátuk mögött a boronát vonó ló nagyot fújt. Bállá Sándor kilépett a borona mögül, s mint akit a világon semmi jobban nem érdekel, a zsebében kotorászott. Kossuth-cso- magot szedett elő, s mire hozzájuk ért, kisimította és eléjük tartotta. Aztán maga is rágyújtott. Nagyot szippantott, csak azután- nézett fel. Farkas arca együtt mosolygott az égbolttal, mikor ránézett. Feltolta szeméről a sapkát. — Nézd, Sándor, — mutatott a rétre — már itt vannak a gólyák. — Azok már régen itt vannak, csak te nem vetted észre — dörmögött Bállá és zavartan fújta a füstöt. Az elnök és Farkas összenéztek, kacsintottak, s Farkas Gyurkó, mint aki az ámulattól fel akar esni, felkiáltott: — Tényleg! De akkor mégsem siettük el a dolgot! — s Bállá hátára csapott. indhárman olyan nevetésre fakadtak, hogy a lovak ijedten felkapták fejüket, s Baliának kellett őket megfogni, hogy a boronába ne lépjenek. BOBÁL GYULA a közösség javára pártszervezetek kommunistáinak segítségével olyan légkört teremtettek, amelyben a községdolgozó parasztjai is megértették az összefüggést egyéni sorsuk új alapja és a nemzet felemelkedése között. Akárcsak a többi termelőszövetkezeti községben, itt is a kitartó, őszinte kommunista munka segítette elő az új kialakulását. Nem könnyű feladat a magángazdálkodáshoz szokott emberekben az egyéni érvényesülés és a „meggazdagodás” titkolt reményeit legyőzni, mintahogyan nem könnyű a régi életfelfogás mellett az évtizedek óta megszokott „enyém” helyett a „miénk” szóra szoktatni az embereket. A mátranováki kommunisták azonban kommunista kötelességük teljesítését látták e feladat megoldásában. Két hét alatt 140 egyéni gazda váltotta fel az egyéni életet a közössel. A mátranováki kommunisták azóta sem hagyják magukra az új életutat választó dolgozó parasztokat. Most úgy tervezik, hogy az új termelő- szövetkezet boldogulásának elősegítésére mintegy 300 köbméter követ termelnek egy közös istálló építéséhez. IV.: nemcsak a mezőgaz- daságban, az iparban is él a szándék az emberekben, hogy előbbre kell hozni a szocializmus felépítését. Ismert dolog mindenki előtt, hogy elérkezett a szocialista és kapitalista világrendszer békés versenyének döntő szakasza. Ebben a versenyben nekünk is feladataink vannak. Erre kell most összpontosítani minden erőnket. Egyetlen kommunista sem hiányozhat a csatasorból az évekig tartó, de „döntő ütközet” idején. És itt sem szabad elfelejteni: bátran, nyíltan, egyértelműen kell vezetni a városok az üzemek és falvak dolgozóit e nagyszerű célok eléréséért. A párt Központi Bizottsága hangsúlyozottan figyelmezteti a kommunistákat: tovább kell javítani a párt és a tömegek kapcsolatát. Előírja azt is, hogy minden párt, állami és gazdasági vezető köteles a munkástömegekkel személyes kapcsolatait tovább javítani. No ha ezen a téren még mindig van javítani való, a legutóbbi párthatározatok óta megyénk párt, állami és gazdasági szerveink vezetőinél vannak törekvések az egységes tömegkapcsolat kialakítására. Több bányavezető, köztük a kisterenyei bányaüzem vezetője is munkaidejének nagy részét közvetlenül a bányában tölti el, ahol a termelés sorsa eldől, így közvetlen segítséget tud nyújtani a termelés zavartalan menetéhez, az üzem legfontosabb feladatainak megoldásához. Emellett szabad idejének nagy részét is arra használja föl, hogy szorosabbá váljon kapcsolata a tömegekkel. iután a szénmedencében a szén kalória értékének növelése a palaszázalék csökkentése a cél, a kisterenyei bányák kommunistái elsők között emeltek szót a szén minőségének megjavítása mellett. Április hónap elején kommunista aktívaértekezletet tartottak, ahol a műszakiakkal közösen beszélték meg a szénminőség javításának lehetőségeit. Nyíltan kimondták, hogy a szén tisztasága nem megfelelő. Üzemrészenként, kollektiven csapat és brigád megbeszéléseken és személyes elbeszélgetések alkalmával hívták fel a figyelmet a palaszázalék csökkentésére. Április 10-ig az üzem kommunistái olyan légkört teremtettek a kisterenyei bányáknál, hogy azóta a műszakiak és fizikai dolgozók körében a szénfal mellett és külszínen mindenki ügyel a szén tisztaságára. És az eredmény?: a márciusi 12,63 százalékos palatartalommal szemben április 11-én 9,11, 13-án 8,47, 14-én 7,29, sőt 16-án 3,63 százalékra csökkentették a palatartalmat. Ilyen eredmények után április 10 és 20-a között az átlagos palamennyiségük 7,46 százalékra csökkent. Ebből is azt a tanulságot lehet levonni, hogy nyíltan és őszintén kell beszélni a hibákról, szemtől-szembe azoknak kell tudomásukra hozni, akiket illet és így az eredmény nem marad el. Az rendszerint úgy van, hogy akiket illet, nem fogadják tapssal és örömmel a bírálatot, a figyelmeztetést. Csak hát az élet nemcsak pozitív, hanem negatív jelenségekkel is jócskán tűzdelve van. Vannak, de hányán vannak, akik kommunistáknak vallják magukat, s zsebükben a piros könyvvel elfordulnak, amikor hibákat helytelen megnyilatkozásokat látnak, hallanak. El kell ismerni, hogy a párttagok még nem állnak mindenütt hivatottsá- guk szilárd talaján. A párttagok kötelessége, hogy környezetükben olyan politikai légkört teremtsenek, amellyel elősegítik pártunk és az egész dolgozó nép célkitűzéseinek ügyét. Üzemeinkben nagyrészt betartják ezt a követelményt. Sokszor még meglepőek is azok az eredmények, amelyeket elérnek a tömegek mozgósítása terén, a célkitűzések megvalósítására. Egyes hivatali szerveinknél azonban még megtalálható a tunyaság, a kispolgári enyelgés, gyakran elnéznek a hibák fölött is és csak akkor derül fény egy-egy hibára, amikor az törvényes büntetés alá esik. Vannak olyanok, akik éppen a párt bizalmából viselnek magasabb állami, vagy gazdasági tisztséget. Akadnak, akik ha párthűségből, vagy elvhűségből kellene szóbeli vizsgát tenniök: kitűnőre vizsgáznának! Mégis, ha az élet egy-egy népszerűtlenebb feladat elé állítja, egyszemélyben nem áll ki az ügy mellett. Különösen átszervezéseknél, személyi változásoknál gyakori az olyan kézmosás, ami mellé megjegyzik egyes vezetők: Nem én akartam így, ne haragudjon, a pártbizottság döntött így! Äli nem titkoltuk és so- hasem titkoljuk, hogy nagyobb tömegeket érintő társadalmi, közösségi érdekeket fölé helyezzük az egyéni érdekek fölé. Ezt az ügyet nem szégyen képviselni. Az állami és gazdasági szervek vezetői, különsen ha kommunisták, legyenek őszinték. Merjék kimondani azt amit a közérdek megkövetel. Az ügy, amelyet képviselnek járja tovább az igazak győzelmének útját a közösség javá- ra. Orosz Béla Legkedvesebb élményem az I Úttörők II. Országos Találkozójáról Nem is tudom melyik élményem írjam le, hiszen minden óra tele volt színes, tarka események sorozatával. Mind kedves, mind szép és mindegyiket megőrzőm, s nagyon vigyázok rájuk, nehogy az idő kitörölje emlékezetemből. A sok-sok emlék közül emeljük ki a legszebbet, a legmeg- hatóbbat: a párt zászlajának atadasat. A seregszemle április 5-én délben kezdődött. Gyönyörű napsütéses délelőtt volt, a csiripelő madarak a rügyező fák ágain ültek és boldogan üdvözölték a büszkén menetelő úttörőket. Mi vidám dallal harsogtuk túl a madárcsivite- lést és egyszerre lépve haladtunk a Hősök tere felé. Itt több mint harmincezren gyűltünk össze, hogy átvegyük a párt zászlaját, és felesküdjünk ara. öröm volt végignézni a fehérblúzos, vörös nyakken- dős pajtások sokaságán. Többen a nézők közül nem győzték a szemüket törölgetni a meghatottságtól. Kállai Gyula beszéde után hatalmas éljen zengett végig a téren, biztosan meghallották még Vácott is. Ezután nagy tapsvihar volt, mely nem akart elcsendesülni. Ekkor következett a zászló átadása. Három munkásőr vonult az emelvényre, hogy átadja ezt a drága kincset. Ezekben a percekben tettük le az esküt, melyben megfogadtuk, hogy a vörös zászlóhoz mindig hűek maradunk. Most még többen sírtak a nézők között, mert nagyon megható volt, s bevallom, nekem is sírás szorongatta a torkomat. Ekkor ezer fehér galamb röppent az ég felé, hirdetve a békét és az örök barátságot. Ismét hatalmas tapsvik.ar zúgott fel. Száz és száz kopjafa lendült a levegőbe tarka szalagjaival. A kopjafás pajtások elhaladtak a nézőközönség előtt, ahol nagyon megtapsolták őket és a tribün előtt gyülekeztek. Innen elmentek a Néphadsereg Tiszti- házába, ahol átadták azokat. Mi pedig elénekeltük a DÍVSZ indulót és megkezdődött az elvonulás. Most még boldogabban meneteltünk és vidám énekünktől zengett egész Budapest. Ez volt élményeim közül a legkedvesebb, a legmaradandóbb. Gyugya Erzsébet a 855. sz. Dobó Katica úttörő- csapat úttörője A krakói Haladás Termelőszövetkezet tagjai az utóbbi években megbarátkoztak a gépekkel. A gépállomás minden fontosabb mezőgazdasági munkához biztosítja a megfelelő gépeket. Amint a képen is látható, géppel vetették el a burgonyát is, amelyet úgy terveznek, hogy géppel kapálnak meg és ásnak ki.
