Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)
1959-04-04 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AX MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA fiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XT. Évfolyam 27. szAm ára 80 fillér 1959. Április 4. Éljen április 4 9 felszabadulásának hazánk 14. évfordulója! £yi/idfriek izakadiágjinkkal FI AI A JÓZSEF: Április négyre Elvtárs! A zászlót emeld fel magasra, vörös selymével hadd játszón a szél, emeld magasra, mert ünnep van ma: Április négyet köszönti a nép. Tizennégy tavasz múlt már el mögöttünk, küzdelmekben gazdag szép harcos évek, nézd, hogy megváltozott a föld körülöttünk: üdv, dicsőség az alkotó kéznek. A pór nép, kit azelőtt semmibe vettek, urak országában úr lett ő maga, •' keze nyomán új csodák születnek, roppant tettekre képes bősz hada. Nincs oly erő, mely megállítaná ezt a boldog, lelkes sereget, ha kellene, tán megostromolná Eredményeink, békepolitikánk a világ dolgozóinak rokonszenvét váltják ki Díszünnepség Salgótarjánban felszabadulásunk évfordulóján azánk felszabadulásának 14. évfordulóját díszünnepséggel nyitották meg 3-án, este 7 órakor Salgótarjánban, a városi művelődési házban. Az ünnepségre többszáz dolgozó ment el. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak a Szovjetunió képviseletében szovjet küldöttek, Vonsik Gyula a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bíró János a városi pártbizottság tagja, Nádasdi András, az SZMT elnöke, Lipták Gyula őrnagy, a BM Nógrád megyei főosztályának vezetője, Vágvölgyi Anna, a megyei nőtanács titkára, Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára, Havas Péter, a KISZ megyei titkára, Gritz Arnold, Salgótarján városi tanácsának elnöke, Kelecsényi Ferencné, a városi nőtanács titkára, Vonsik László városi K1SZ- titkár, Csábi Imre, a Salgótarjáni Üveggyár párttitkára, Csirke József, a Tűzhelygyár párttitkára, Miklós Mihály, a Salgótarjáni Acélárugyár párttitkára, Isdinszki Rezső őrnagy, a munkásőrség parancsnokhelyettese, Miklós Gáspár, Jakab Imre pedagógus, iskolaigazgató, dr. Oppé Emil orvos, Szűcs Gyula, Acélárugyár hideg- lemezmű dolgozója, Petró János acélgyári dolgozó, Gibela József, Kiss János üveggyári dolgozók, Bablena József tűzhelygyári dolgozó, Nagy József, az építészet dolgozója. Az ünnepi beszédet Vonsik Gyula elvtárs tartotta. (< — Azt az évfordulót ünnepeljük ma, amely a magyar nép történetének igazi sorsai fordulójaként vonult be életünkbe. Tizennégy évvel ezelőtt, 1945. április 4-én az or- ' szág nyugati határán elhagyta hazánk területét az utolsó náci katona is. Népünk szabadságának születésnapját jelzi ez a dátum, — kezdte beszédét Vonsik Gyula elvtárs. — Amint az emberek életében a születésnap az, amit számon tartanak, mi is számon tartjuk ezt a napot, mint a szabadságunk, a felemelkedésünk születésnapját. Halhatatlan ez a nap, mert akkor indult el ez a fejlődés, amely azóta is — ha nem is zökkenő nélkül —, de következetesen tart és a dolgozók jobbléte felé vezet. Ezt a fejlődést, sorsunkat átalakító eseményt az első szocialista ország katonái, a Szovjetunió dicső fiai hozták el számunkra. Ezután az előadó vázolta, hogy milyen volt a felszabadulás előtt Magyarországon az élet. Beszélt a gyárosok, a földesurak, a bankárok, a kizsákmányolok tevékenységéről, majd így folytatta: — Letűnt az a rendszer, összes képviselőivel, amely az 1919-es proletár Tanácsköztársaságot vérbe fojtotta. Az előadó megemlékezett a Tanács- köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról. Majd ismerhette, hogy milyen jelentőséggel bír mind a Tanácsköztársaság kikáltása szempontjából, mind az 1945-ben bekövetkezett magyar felszabadulás szempontjából az 1917-ben fellángolt Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely felnevelte azokat a harcosokat, akik teljesítették proletár internacionalista kötelességüket és a magyar néppel együtt fél Európát megszabadították a fasizmustól. Ezután az előadó így folytatta: — Amikor e történelmi nap jelentőségére emlékezünk, helyes, ha méltatásakor visszanézünk a múltba és idézzük a történelmet. Alkalmas ez az ünnep arra, hogy összevessük 1945. április 4-ét 1959. április 4-vel és szerte nézzünk hazánkban. Tizennégy év alatt átalakítottuk országunkat, iparilag megerősödtünk, a fejlett országok táborába léptünk. Mezőgazdaságunk elindult azon az úton, amely elvezeti parasztságunkat oda, ahol már nem rabszolgája a földnek, hanem gazdája, parancsolója. Népünk élete az elmúlt tizennégy év alatt jobbra fordult. — Az előadó itt foglalkozott az 1956-ban bekövetkezett ellenforradalmi támadással, rámutatott arra, hogy miként akarták az országot ismét visszasüllyeszteni a tőkések és földesurak karmaiba. — Az ellenforradalom leverése után a magyar nép újult erővel ismét hozzákezdett, hogy tovább folytassa az építő munkát, melyet 1945-ben elkezdett. Megtanulta népünk az ellenforradalom eseményeiből, hogy építő munkánk közben nap mint nap meg kell védeni szabadságunkat is. De azt is megtanulta népünk, hogy a harcot nemcsak a régi, úri Magyarország képviselőivel, hanem az úri Magyar- ország hagyatékával is meg kell vívni. Harcolni kell a jobblétért, meg kell teremteni a modem technikára épülő ipart, a fejlett mező- gazdaságot, mert csak így vagyunk képesek biztosítani a felemelkedést. De népünk egyre jobban felismeri azt is, hogy harolni kell a régi rend kulturális hagyatékával, le kell azt győzni és helyére fel kell építeni a szocialista kultúrát. Vonsik elevtárs ezután dolgozó népünk szorgalmas munkáját méltatta, majd a dolgozók összefogásának erejéről beszélt, kiemelve a munkásparaszt szövetség nagy jelentőségét. Itt szólott a proletár internacionalizmus erejéről is. — Tudjuk jól, hogy a szabadság, amit 1945-ben megkaptunk, elsősorban a miénk, de szerves része az egész emberiség szabadságának. Része annak a szabadságnak, amely 1917-ben született a nagy orosz földön és azóta egyre fejlődik, gyarapodik. A mi felszabadulásunk jelentős minden békeszerető ember számára, mert az ilyen szabadságra épülő társadalmak tudják csak a teremtő békét fenntartani. A mi népünk fejlődése, alkotó munkájának eredménye, békepolitikája a világ valamennyi dolgozójának rokonszenvét váltja ki. Az előadó ezután arról szólt, hogy az egész világ dolgozó emberei milyen nagy érdeklődéssel kísérik munkánkat. — A még elnyomatásban élő emberek azt várják tőlünk, hagy segítsük őket harcukban, segítsük őket a szabadság kivívásában. Ezt a segítséget nekünk meg kell adni és nem is nehéz megadni, mert amit ők kérnek, az egyet jelent a mi békénk érdekével is. Építő munkánk gyorsítása, segítséget jelent a fel- emelkedésükért harcoló népeknek, de érdeke a mi népünknek is. Eredményeik lelkesítik a szabadságukért har- co’ó népeket abban a harcban, amelyet elnyomóik ellen vívnak. Éppen ezért építő munkánk területén a nagyobb sikerekre, jobb eredményekre való törekvés annak a szabadságnak a kiszélesítéséért folyó harcot is jelenti, amelyet mi 1945-ben megkaptunk. Majd beszédét így fejezte be: — A mi kis népünk erős elhatározása, következetes kiállása a béke védelméért azt jelenti, hogy a világbéke megvédése mellett száll síkra. A díszünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért véget, majd utána művészi színvonalú műsorral záródott. fenn a nagy eget. Füzeséri Oszkár felvétele: A SZOCIALISTA SALGÓTARJÁN ÖRÖK DICSŐSÉG K FELSZABADÍTÓ SZOVJET HADSEREGNEK I
