Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)

1959-04-04 / 27. szám

1959. április 4. NÓGRÁDINfiPOJSAG 11 Nyugati vélemények a külügyminiszteri tanácskozásokról A nyugati külügyminiszte­rek értekezletéről meglehető­sen ellentmondó véleményeket közölnek a hírügynökségek, a washingtoni és a londoni la­pok. Köztudomású ugyanis, hogy az értekezlet eredeti cél­ja közös álláspont kidolgozása a májusban tartandó kelet­nyugati külügyminiszteri ta­nácskozásra. A Reu*er, Andrew Berding amerikai külügyi államtitkár­ra hivatkozva, azt közölte, hogy a nyugati külügyminisz­terek „áthidalták egyes né­zeteltéréseiket”, hozzáfűzte azonban, „még akadnak meg­oldásra váró kérdések”. Lon­donban viszont nem titkolják, hogy a washingtoni tanácskozá­son nem alakult ki kö­zös politika a Szovjet­unióval folytatandó tár­gyalásokról. Jellemző a Times washingtoni tudósítójának megállapítása, amely szerint „a külügymi­niszterek semmit sem végez­tek”. A lap ismét hangsúlyoz­za: Anglia nem támogatja azt az amerikai álláspontot, amely a csúcstalálkozó előfeltétele­ként jelöli meg, hogy Géni­ben a külügyminiszteri érte­kezleten haladást kell elérni. A Daily Telegraph a követke­zőképp jellemzi az álláspon­tok közötti különbséget: „A nyugati külügyminiszterek mebeszélései megmutatták, Hétmérföldes léptekkel fejlődik a koreai népgazdaság Z"'1 yors ütemben fejlődik a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság gazdasági élete, gyorsan változik az egész észak-koreai társadalom arculata. 1958-ban — Eszak-Korea első ötéves tervének második esztendejében — az ország ipari termelése az 1949. évi szint négyszeresére növeke­dett. A parasztok 3 200 000 t. szemesterményt takarítottak be, vagyis 1.4-szer annyit, mint 1949-ben. 1958. A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság megala­kulásának 10. évfordulóján Kim ír Szén felvázolta egy 6—7 évre szóló népgazdaság­fejlesztési távlati terv körvo­nalait. E terv értelmében az egy főre jutó évi termelés a következőképpen alakul: vil­lamosenergiából 2000 kilowatt­órát, szénből 2.5 tonnát, nyors- vasból 400 kilogrammot, acél­ból 300—350 kilogrammot, ce­mentből 500 kilót, szövetből 50 métert, cukorból 100 kilogrammot termelnek. A mezőgazdaság gépesítése révén a közeli években több mint 7 millió tonna szemesterményt termesztenek. A párt, a lakosság életszín­vonalának növelése érdekében feladatul tűzte ki az állat- tenyésztés gyors fejlesztésit. Az ötéves terv folyamán hús­ból több mint 40 kiló, tejből 46 kiló, tojásból pedig 150 darab lesz az egy főre eső termelés. a koreai dolgozóik a párt útmutatása alapján ha­talmas forradalmi lendülettel dolgoznak. Elhatározták, hogy a határidőnél több mint két évvel hamarább, vagyis már idén teljesítik az első ötéves terv célkitűzéseit, a távlati tervet pedig 6—7 év helyett 4—5 év alatt váltják valóra. II csehszlovák munkások reálbére és ma regen A Csehszlovák Kommunista Párt és kormány a kiskeres­kedelmi árak csökkentésével, a nominális bérek eme'ésével állandóan növeli a dolgozók reálbérét. A csehszlovák dol­gozók egyre többet vásárol­hatnak keresetükből. A reál­bérek ma jóval magasabbak, mint a kapitalista Csehszlová­kiában. Szemléltetően tanús­kodik erről az alábbi táblázat: A csehszlovák munkás egv napi keresetéből a következő­ket vásárolhatta, illetve vásá­rolhatja: Kockacukor Kiváló minőségi vaj Esír Liszt Elsőosztályú rizs Férfi flanelling Ruha, 9 éves fiú részére Kiváló minőségű sylonharisny a— 1937-ben 1957­ben 1959-ban 2,6 kg 5 kg 5,7 kg 1.0 kg 1,3 kg 1,5 kg 1,1 kg 1,7 kg 2,0 kg 5,7 kg 12.5 kg 14,5 kg 5,4 kg 7,5 kg 9,2 kg 6 db 12 db 14 db 1,8 db 3,3 db 4,7 db a — 1,5 pár 2 pár A felhozott néhány példa azonban távolrój s -m tükrözi teljesen a csehszlovák dolgo­zók megnövekedett vásárló­erejét, márcsak azért sem, mi­vel a kapitalista Csehszlová­kiában például összehasonlít­hatatlanul magasabb volt a lakbér. Míg jelenleg a lakbér a munkáscsaládck kiadasanak 2—4 százalékát képezi, a ldig 1957 előtt a 7 százalékot is meghaladta. Ezenkívül számí­tásba kellene venni az ingye­nes orvosi ellátást, u magas- színvonalú társadalombiztosí­tást, azt, hogy a csehszlovák dolgozók keresetükből ma jó­val több közszükségleti cikket tudnak vásárolni, mint a ka­pitalista Csehszlovákiában. kt' í • .■ Y . : : > ,5 ' 'V s-; • ’ pí: ti 'i r W: k ‘'•AvLS;: ■•M ■: K;-1 Ú&C' f .U hogy még mindig óriási az el­lenállás a legkisebb olyan lépéssel szemben is, amely megváltozta*hatná a jelenlegi helyzetet. Ez jut kifejezésre az amerikai, a francia és a nyugatnémet képviselőknek abban a gyakorlatában, hogy messzemenő terveket készíte­nek, amelyekről előre tudják, hogy elfogadhatatlanok az oroszok számára. Az angol ál­láspont ezzel szemben az, hogy „jobb az egyes kérdése­ket külön-külön megközelí­teni”. Az angol közvélemény* mindezek mellett nyugtalanít­ják az amerikai tábornokok legújabb kardcsörtető kijelen­tései is. A Daily Herald pél­dául így reagál az egyik ilyen kijelentésre: „Anglia nyugod­tan, de határozottan figyel­meztette Amerikát, hogy hagyja abba a Nyugat rakéta- erejével való fenyegetőzést.” Nyilvánvaló, a lap nemcsak egyes józanul gondolkodó an­gol körök véleményét fogal­mazta meg, amikor azt írta: Angliában úgy gondolják, amikor lehetőség kínálko­zik a csúcstalálkozóra, az ilyen kijelentés a lehető legrosszabb időpontban történik. Persze nemcsak az időpont rossz, hanem főként az a mentalitás, ami az ilyen nyi- nyilatkozatokat sugalmazza. Új roman vegynpari üzemek A Dimitrov múzeum Lipcsében (NDK). Itt folyt le a fa­sizmus nagy bírósági parádéja 1934-ben, amelyen Georgi Dimitrov egész mélyéig megvilágította a fasizmust, mint az imperializmus legfelső fokát. A dolgozó nép az épü­letet múzeummá emelte. A Sztálln-tartományi vegyipari üzemek dolgozói szorgalmas és odaadó munkával segítik elő az BMP Központi Bizottsága novem­ber 26—28-i plenáris ülésén kitű­zött feladatok valóraváltását. Az 1. számú vegyipari kombi­nát vezetősége intézkedéseket tett egy új fenol-gyár mielőbbi üzem- behelyezésére. A mérnökök és a technikusok közreműködésével az üzem tervein több módosítást hajtottak végre. A vegyifolyama­tok meggyors'tásával és egyes technológiai eljárások módosításá­val a fenolgyár kapacitása 1958 végén az előirányzott 3000 tonna helyett elérte a 4500—5000 tonnát. A Victoria városi „J. V. Sztá­lin” vegyipari kombinátban idén szintén gyorsítják az új amrnó- niumbikarbonát-gyár építkezését. A jövő évre előirányozták két új üzemrész felépítését, amelyekben földgázból metanolt, s formadizi- det fognak gyártani. Mindkét részleget csaknem teljesen auto­matizálják. A dicsőszentmártoni „Kari Marx” kombinát új fajanszgyárá­nak építése a befejezéshez köze­ledik. Ugyancsak a kombinát ke­retében előkészületek történnek az 1. számú karbidkemence kor­szerűsítésére, a szovjet kemencék mintájára. A tervbevett módosí­tásokkal a román karbidterraelés lényegesen növeszik, s a belföldi szükséglet fedezésén kívül kivitel­re Is jut. BAGDAD EREJE E GY NYUGATI DIPLO­MATA legutóbb a bag­dadi paktumot olyan gép­kocsihoz hasonlította, amely­nél; ragyogó karosszériája van, „de egy kehes“, órag motor van benne. Pedig volta­képpen még nem is olyan öreg, mindössze négy eszten­dős. Tulajdonképpen 1955 február 24-én született Bag­dadban, s anyakönyvében a szülők rubrikájába az Egye­sült Államok és Anglia nevét írták be. Ekkor csak Irak és Törökország kötött katonai szerződést, de a kiosztott sze­rep szerint áprilisban Anglia, szeptemberben Pakisztán, no­vemberben Irán Is csatlakozik, s megkötik a bagdadi szerző­dést. Ezzel Amerika újabb agressziós terve valósult meg. A szocialista tábor ellen irá­nyuló háborús terveknek megfelelően a bagdadi pakium a SEATO-t (délkelet-ázsiai ka­tonai paktum) és a NATO-t kapcsolta össze az agresszív katonai láncolatban. A bag­dadi paktum létrehozásának másik célja az volt, hogy az egyre erősödő arab felszaba­dulási mozgalmat megfékezze, s megossza az arab világ egyesülésre törekvő erőit. A bagdadi szerződés létrejötte óta állandó hidegháború van ezen a területen. Bár Irak a forradalom pil­lanatától kezdve nem vett részt a tömb tevékenységében, jogi szempontból továbbra is tagja maradt az egyezmény­nek, s így erkölcsi felelősség terhelte a szerződésben részt­vevő országok határozataiért és akcióiért. Egy korábbi idő­ből származó angol—iraki szerződés alapján Habbanijá- ban és Suaibában angol ve- pülőtámaszpontok maradtak. Mivel a köztársaság kormánya általában nem rúgta fel az Irakkal korában kötött szerző­déseket, ezért maradt a tagok sorában. Ugyanis a bagdadi szerződés paragrafusai szerint a tagállam csak akkor léphet ki, ha az öt évre szóló szer­ződés lejárta (1960. II. 24.) előtt hat hónappal írásban közli ezt a szándékát. Az Iraki Köztársaság kormányá­nak megalázó kötelessége az imperialista szövetségben sok bírálatra adott lehetőséget a szomszédos országok vezetői részéről. Ezért elsősorban Nasszer támadta, aki hol „az angol imperializmussal való együttműködéssel“ vádolta a bagdadi kormányt, hol a „kommunizmus ügynökének“ nevezte Kasszemet és kormá­nyának tagjait. liAGDAD EREJE azon- ban minden nehézsé­gen győzedelmeskedik, mert nem tért le a július 14-i for­radalmi útról. De a Bagdad nélkül maradt bagdadi pak­tum országai nem nyugodtak bele Irak kiválásába. A paktum székhelyét Ankarába tették át s az iraki főtitkár Újjászületett vidék Bár a Szlnkiang-Ujgur-i autonóm körzet a nagy Kína területének mindössze egy- hatodát alkotja, mégis csak­nem hétszer nagyobb Angliá­nál és háromszor nagyobb Franciaországnál. Ezen a vi­déken vállvetve dolgoznak az ujgurok és a kazahok, a mon­golok és a tatárok, az üzbé- gek és a huejek, meg a többi nemzetiségek. Közös erővel virágzó földdé változtatják a sztyeppét, városokat építe­nek. Az elmúlt esztendőben több mint 10 ezer nagy-, közép- és kisüzem épült ezen a vidéken és több mint száz kis ol­vasztókemencét építettek, pe­dig itt a felszabadulás slőtt úgyszólván nem volt ipar. A kemencékben több mint 200 ezer tonna acélt és nyersvasat olvasztottak. A villamos­energia termelés többezer kilo. wattra emelkedett. Több tucat új ipari termék gyártását ho­nosították meg. Az ember egyre bátrabban hatol le a föld mélyére és tárja fel az itt található kin­helyett pakisztánit választot­tak. Nagy sietséggel Karacsi- ban értekezletre gyűltek össze, amelyen újabb agresszív terv született a független arab ál­lamok ellen. A kiszivárgott értesülések szerint a január végén befejeződött értekezle­ten „kimunkált“ tervekben szerepelt volna egy török tá­madás az EAK szíriai tarto­mánya ellen. Iránnak — az amerikaiak és az angolok tá­mogatásával — hadművelete­ket kell kezdeni az Iraki Köztársaság ellen. Pakisz­tán azt a feladatot kapta, hogy megakadályozza India esetleges közbelépését. Az áhított siker esetén — hogy vita ne legyen — előre osztozkodtak a koncon, mond­ván, hogy Törökország Alep- pot és Moszult kapná meg, Irán pedig Irak egyes észak­keleti területeit, míg Pakisz­tán régi vágyának megfele­lően Kashmirt nyelhetné el. Libanont államcsíny révén akarják berántani a paktum­ba. E terveket áprilisra időzí­tették. Ezekhez az elképzelé­sekhez talán még az érvényes szerződéssel indokolható okot is próbáltak keresni, hogy példát stauáljanak a „reni­tens“ tagtárs ellen. E tervek­ből is látható, a támadás kö­zéppontja a fiatal Iraki Köz­társaság, amelynek kormányá­ra Amerika és a paktum or­szágai fokozott és egyesített nyomást gyakoroltak. Ebből a célból például ötezer főre emelték az Iránban működő amerikai „szakértők“ számát, az iraki határok közelébe pe­dig csapatokat vezényeltek, s kémelhárító állásokat létesí­tettek kém- és diverzánscso- portok kiképzésére. A MERIKA nem igen bíz- va a bagdadi paktum­ban, március elején kétoldalú szerződéseket kötött Törökor­szággal, Iránnal és Pakisz­tánnal. A katonai zsarolás fejében a követeléssel arány­ban nem álló gazdasági segít­séget ígért. Az imperialista­ellenes arab nemzeti mozga­lom megosztására semmi sem drága. A múlt év végén Rountré amerikai külügyi ál­lamtitkár végigjárta az arab­kelet országait, elhintve a kétkedés, az ellenségeskedés magvát. Zorlue török külügy­miniszter a Pease Sera című olasz lapban már nyíltan hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak minden erővel gátat akarnak vetni az arabok sza­badságharcának. Azt a tak­tikát javasolta, hogy először szakítsák el az arab naciona- ista mozgalmat a népi ele­mektől, vagyis a burzsoáziára támaszkodva harcoljanak a haladó politikai irányzatok el­len. Zorlue buzgón helyeselte azt az amerikai tervet, hogy az EAK vezetőit „visszahó­dítsák“ a nyugat számára, s szembeállítsák őket azokkal a népi elemekkel, akik a seu­cseket. Az autonóm körzet szénkészlete a legszerényebb számítások szerint is több mint egymilliárd 200 millió tonna. A dzsungari és a ta- rimi völgyekben igen gazdag olajlelőhelyeket tártak fel. A karamaji völgyben két évvel ezelőtt még csak 300 geológus és fúrómunkás dolgozott, akik sebtében összeállított fa­barakkokban és földkunyhók­ban laktak. Jelenleg már gyors ütemben épül Karamaj, az olajmunkások ifjú városa. Lakosságának száma már el­érte a 30 ezret. — Kínában — mondja Vang Sao-jü elvtárs, a Kínai Nép- köztársaság vasútügyi minisz­tériuma mellett működő i-es számú építőhivatal helyettes főnöke — a Lancsou-Szin- kiang-i vasutat általában a „barátság útjának“ nevezik. A vasútvonal még szorosabban összekapcsolja majd Kínát és a Szovjetuniót. Az új vasút hossza hán­csomtól a kínai—szovjet ha­tárig 2351 kilométer. Több mint 200 állomást, 2700 hidat és 20 alagutat kell építeni, több mint 60 millió köbméter földel kell megmozgatni. Azon a területen, ahol a vasútvonal keresztülhalad, kedvezőtlenek a földrajzi és a geológiai vi­szonyok, igen ritka a lakos­ság, néhány helyen 200 kilo­méternyi távolságban sem látni egyetlen lakóházat. A Tiensan-hegység nyugit lejtőjén, a Kungesz folyó felső folyásánál gazdag sztyeppe te­rül el. A folyó partjain szo­rosan egymás mellett új fal­vak épültek. Turn Mu-hang, a szlnkiar.gi járásban levő második kerü­let népi bizottságának elnöke elmondja, hogy a felszabadu­lást követő első időben a já­rásban több mint 5000 mu szántóföld hevert parlagon. Tavaly a szemestermények vetésterülete már több mint 15 ezer mu volt. Minden ál­lattenyésztő kazah családra átlag több mint 30 mu szántó­föld jut. Uj, boldog élet napja ra­gyog a nagy Kína felett és a szocializmus építőinek első soraiban ott menetelnek a Szinkiang-TJjgur-i autonóm körzet dolgozói is. ezi válság idején ténylegesen támogatták Nasszer rendsze­rét. Mint az utóbbi hetek ese­ményeiből láttuk, a konkoly­hintés jó talajra talált a kairói körökben. A sikertelen moszuli lázadás után Nasszer leplezetlenül támadta a népi erőkre támaszkodó Kasszem- kormányt. Az Arab-Keleten azóta feszültté vált a helyzet. Nasszer most már pozitív kommentárokat kap a nyu­gati sajtóban. Arról kiáltoz­nak, hogy „Bagdadban kom­munista veszély“ van. Nasszer egyik beszédében pedig már odáig ment, hogy az össze­esküvések mindaddig megis­métlődnek, míg csak meg nem buktatják Kasszem rendszerét. Kasszem demokratikus kor­mánya azonban a nép támoga­tását élvezi, s eleve kudarcra ítél minden rendbontó kísér­letet. Irak nem ellenzi az arab egység létrehozását, de nem osztja Nasszer „egyetlen Kor­mány egy vezető alatt“ egye­sítendő arab világról vallott nézetét. Az arab országok év­századokon át külön fejlődtek, más és más viszonyok ala­kultak ki bennük. Irak és az arab államok föderációjának a híve. azaz az olyan állam­egyesülésnek, amelyben a tag­államok állami önállóságukat megőrizve hoznak létre ál­lamszövetséget. (Ilyen föde- deráció van például az EAK és Jemen között.) Az arab egység létrehozásának ezt az útját támogatja az Iraki Kom­munista Párt is. A Z IRAKI BELPOLI- TI KA megerősödését dokumentálja Kasszem mi­niszterelnöknek az a bejelen­tése, hogy Irak kilép a bag­dadi szerződésből. Az angol támaszpontokat megszüntetik. Ezzel az iraki nép letépte a függetlenségét gátló utolsó láncokat is. Bagdad örömün­nepet ül ezekben a napokban. A nép ünnepli forradalmi ve­zetőit, Kasszem haladó kor­mányát, amely utat enged a forradalom újabb szakaszá­nak, s a tömegekre támasz­kodva társadalmi reformokat foganatosít. Mint Kasszem mi­niszterelnök mondotta az ün- n^p óráiban, Irak népe a jö­vőben nemcsak szabad, hanem gazdag is lesz! A kormány nagyarányú építkezési mun­kálatokat tervez, növeli az o’aiból származó bevételeit, több olajvállalat máris a kormány tulajdonában van. Megszüntetik az angoloknak adott kiváltságokat, minden vo’t angol tulajdon is Irak tulajdonába kerül. A nemzeti demokratikus forradalom e bátor, határozott lépései két­ségtelenül elősegítik a Köztár­saság megerősödését, haladá­sát a demokratikus fejlődés, a stabilitás és a gazdasági fel­virágzás útján. Irak elmaradott gazdaságá­nak, iparának fejlesztéséhez a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok készséggel nyújtanak segítséget. Bagdad szakított eddigi zsarnok gaz­dáival, de nem maradt egye­dül. A szabadságot élvező né­pek mellé állnak, hogy mi­előbb talpraállíthassa sok­szorosan kizsákmányolt nép­gazdaságát. Ehhez ad önzetlen segítséget a Moszkvában alá­írt egyezmény is, amelynek alapján Irak 550 millió rube­les hitelt kap. fRAK A BAGDADI * PAKTUM FELMON­DÁSÁVAL újabb tanúbizony­ságát adta, hogy az erőszakos nyomás, az imperialista fon­dorlatok, a beavatkozási kísér­letek ellenére sem tántorodik el a függetlenségi, pozitív semlegesség! politika irányá­tól. Az új Irak első nemzeti ünnepét 1958 július 14-én ülte meg, amikor a forradalom győzelmet aratott az imperial lista-barát népnyúzó rendszer felett. A második nemzeti ün­nep — 1959 március 24. — már a teljes szabadságot je­lenti Irak népének.

Next

/
Thumbnails
Contents