Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-28 / 25. szám
4 NÓGRÁDINÉPÚJSÁG 1959. március 28. TA VASZI HARMÓNIA Közösen a cserháti dombokon avasz ... Mi minden van ebben a szóban. Megany- nyi változása a világ- nak, az embernek. Apró és gigászi nekifeszűlések, amelyek mohón birtokba veszik a természetet. A tél börtönének rácsait felfeszíti az akarat, amely törvényszerű és következetes. Üjra lélegzik körülöttünk a természet. A lelket nyomasztó borongás napok után kitárul a minden ... Napsugárzuhatag ömlik szerteszét. Játszi könnyedségű szellő borzolja az út porát, s mulatságos figurákat csavar a felszálló füstcsíkokból. Ezernyi, milliárdnyi kis színes folt mindenfelé. A bővérű élet jóiéi. Mint az eszméletlenségből ébredő ember arca, úgy színesedik, virul a természet. Valami láthatatlan ecset siklik végig a tájon Mint a hegy mélyéből a forrás, úgy buzog fel az élet. Felszabadulnak a szunnyadó erők. Zsenge halványzöld búza kukkant szént a földeken, a patakpartok bársonyos barkája kamasz kacérkodással ineget a döngicsélő, szorgalmas méhecskék felé. A patakok csacskán csacsognak. A kristálytiszta víz hűvös csil- lagmilliárdot szór a part kövein. Pacsirta röppen a magasba s trillázva köszönti a megújulást. Elönti a tájat valami titokzatos mosoly... A párás égre sok-sok apró zöld szemecske kacsin fel huncutul; a felpattant rügyekből kibomlik az üde zöld levél. Újul az élet. Törvényszerű és szükség szerű az élet születése. Feloldódik a tél bilincseibe merevedett világ. Mi, emberek csodálattal és áhítattal tekintünk szét; az Élet ütemét, szimfóniáját veri szívünk. Egyek vagyunk a kozmosszal, aprók vagyunk és mégis egeket döngetők. Tüdőnkbe tisztító zuhatagként árad az újult élet friss levegője. Lelkünk beleszédül a mozgások áramába ... Te életet hozó évszak! Mennyi minden fűződik hozzád elszakíthatatlan emlékszálakkal. Sokak szívéről lepattantottad már a téli kérget. Különös, érzelmeink számára jelképes és örökre emlékezetes a mi számunkra a tavasz. A téli dermedésből való szabadulás hányszor párosult a szellemi élet ájulásával, a szabadsággal. A természet bilincshullása hányszor együtt járt az emberi életek bilincs- hullásával. Feledhetetlen márciusok emléke száll szívemre ilyenkor. Hallani vélem azt a nagyszerű embert, akinek szavára éljent zúgtak a Múzeumkerti vén fák. Hitvallás volt azon a tavaszon. Kicsendül az élet harmóniájából zúgó kresz- csendóval a salgótarjáni munkásszázadok feledhetetlen kórusa ... S jött egy tavasz ... .Áprilisi szél cibálta már a lenge fákat. Nagyot nyújtózott a természet, amibe beleropogott a világ. Felemelte fejét az ember és alakítani kezdte életét. Szerte a világban tavasz van; mindenütt rügyfakadás... Bátran nézünk a fénybe, s a tavaszi erő feszül lobogva ereinkben; az élet boldogsága kacagásként hömpölyög szerteszét. Ember! Érzed ? Tavasz van ... R 39-ES DANDÁR Ünnepélyes keretek között nyitották meg Salgótarjánban március 26-án este az Ünnepi Munkásmozgalmi Filmnapokat. A megnyitón „A 39-es dandár” című filmet vetítették. A filmvetíés előtt ünnepséget tartottak, melynek keretében méltatták a munkásmozgalmi filmek jelentőségét. A magyar himnusz el- ■ hangzása után Hango- nyi László, a városi tanács VB-nak elnök- helyettese nyitotta meg az ünnepséget, majd ünnepi beszédet Nagy József tartott. A díszelnökségben helyet foglaltak öreg har- cosök, a párt, tanács és tömegszervezetek képviselői. Ezután került sor a film bemutatására, amelyet nem lehet meghatottság nélkül nézni, mert feleleveníti történelmiünk ama dicső napjait, amelyben a munkások. parasztok, értelmiségiek megdöntötték a burzsoá hatalmat. Ezzel az alkotással törlesztett a magyar filmgyártás régi adósságából. Ezen a rügyfakasztó tavaszi napon örömmel tölthet el bennünket, hogy a „Razzia”, „Édes Anna” után a „39-es dandár” is filmgyártásunk üj szirmainak bontását hozza magával. Művészi kifejezésmódjában, eszmei mondanivalójával ma- gáratalált filmművészetünk tavaszi szárnybontogatása ez. Ezen filmek uán most már joggal azt várjuk, hogy a palánták erősödjenek és új hajtásaikkal filmművészetünk nemzetközi tekintélyét növelve szolgálják az új filmek társadalmi haladásunkat. Jó érzés, boldogság, hogy elkészült a magyár Vörös Hadseregről szóló film, a „39-es dandár”. (cs—a.) — Képviselői beszámolót tartott a napokban Róka Mihály vezérőrnagy elvtárs a Salgótarjáni Üveggyár kultúr- otthonában. A tél végén Cserhátszent- ivánban is kibontakozott a termelőszövetkezeti gondolat. A község dolgozó parasztjai egy nagy családba tömörültek, s azóta együtt formálják életük sorsát. A tavaszi napsugár éltető melegével együtt új reménység született és a szirmait bontogató virágok az új módon gondolkodó embereket köszöntik. A dimbes-dombos cserháti táj benépesült és a pacsirták tavaszi énekével versenyt zümmögnek a traktorok, amelyek hatalmas bogaraknak látszanak a távolból, amint a dombokon mennek felfelé. A falutól nem messze idős traktoros — Balázs Béla — szántogat. Ekéje nyomán fényesen csillog a frissen szántott föld, mintha zsíros lenne. Lenn a völgyben két pár lovat noszogat két atyafi, bár nem szükséges a lovaknak a biztatás, mert olyan igyekezettel húznak, mintha ők is értenék, hogy most nem egy-két ember dolga ez a vetés, hanem az egész falué. De menjünk csak tovább. Szép látvány fogad. A haragoszöld vetés felett madarak szálldosnak, s fenn a kék égen kis pacsirta zengi szép dalát. A nagy tábla a rozs vetés — magyarázza az egyik termelőszövetkezeti tag. Az ősszel vetettük, amikor meg nem voltunk ennyien. Ha akkor tudtuk volna, hogy tavaszra az egész falu velünk tart, többet is vetettünk volna. No, de nem baj, majd pótoljuk a hiányt. Ebben nem is kételkedik senki, mert ez a nekifogás a hatalmas felszántott táblák, a táblákon dolgozó emberek, a közös munka, minden szép szónál szebben beszél. Az idei tavasz nemcsak azért szebb, mint a tavalyi, mert valóban tavasz van a tavalyi hóbuckákkal szemben, hanem azért is, mert a közös akarat próbája ez, e kis falu határában is. A termelőszövetkezet lófogatai mellett itt a gépállomás is és olyan munkát végez, amelyre panaszt még az ellenség sem mondhat. Mert hát megbírja úgy szántani az ökör, vagy a ló a földet, mint a traktor? Ilyen kérdést a mi parasztjaink fel sem veinek, mert tudják, hogy nem lehet ilyesmit kérdezni. A jól megművelt földek megcáfolnák aggodalmaikat. A rozstábla mellett Krátki János traktoros traktora hatalmas 32 soros vetőgépet vontat. Ahogy megy a domboldalon felfelé, szinte sír, nyöszörög a hatalmas flép. A gépeket szerető emberek meg is jegyzik: — Nem használ a traktornak ez a meredek domboldal. Nem használ, az biztos. Az viszont a termelőszövetkezetnek nem használna, ha vetetlenül maradna ez a domboldal. Most, hogy a faluban egységes az akarat, minden talpalatnyi földet megművelnek, mert csak így lesz több kenyér, több pénz, s több jó ruha a cserhátszentiványi termelőszövetkezeti tagoknak. Szerezzen örömet gyermekének A gyermek öröme — ft szülők boldogságai VÁSÁROLJON CUKORKÁT, MOST BÖ A VÁLASZTÉK A BOLTOKBAN! PADÁR ANDRÁS Figyelem! Elegáns öltözködését biztosítja, ha ruháját, öltönyét A Balassagyarmati Szabó KTSZ-nél csináltatja. Kész ruhák és férfi öltönyök ízléses, szép kivitelben kaphatók. Ugyanitt mértékutáni rendeléseket is felveszünk. cé kis tere mjei keithzttbm Érdemes néhány percre benézni a kisterenyei Vörös Október termelőszövetkezet portájára, mert itt mindig valami újjal találkozik az ember. Az istállótól lejeié a völgyben kislányok népes csapata dolgozgat. Hogy közeledünk, szégyenlősen lesütik szemüket és még szorgalmasabban dugdossák a hagymát. Azt, hogy mennyi lesz az el- dugdosandó hagyma, egyikük sem tudja. .'Mutogatnak a melegágyak felé, ahol Valkai István, a tsz kertésze mindenről tud, ami itt a kertészetben történik. Valóban igazuk volt a kislányoknak, mert a tsz kertésze részletesen fejből tudja, melyik táblába, mi és mennyi kerül, így tudtam meg, hogy hagyma egy hold lesz, saláta pedig csak egy holland ágyban van, de ennek ellenére április közepén 1 ezer salátát vihetnek piacra. Serény munka folyik a melegágyak körül. Az előnevelt paprikát, paradicsomot tűzdelik ki, mert mintegy harmincezer paprika és húszezer paradí- csompalántát kell előneveléssel biztosí- taniok. Az üvegházban két fiatalember gyeptéglákat rakosgat egymás mellé, amelybe uborka magvakat ültetnek. A kertész szerint igy sokkal hamarább lesz zöld uborka, mintha kiültetnék. Annak ellenére, hogy szépen süt a nap, a kertész panaszkodik az időjárásra. Azt mondja: - Hiába süt szépen a nap, nekünk ez a szélsőséges időjárás nem kedvez. Kellene a napsugár mellé az eső is, mert így hamar kiszárad a föld, ami nem a legszerencsésebb a kertészetben. Hivatalosan még csak alig néhány napja, hogy beköszöntött a tavasz, Valkai István, mégis tud mutatni már olyan terményt, amely az 1959-es év terménye. Kihúz néhány hónaposretket és büszkén mutatja.- Már piacra is vittünk belőle 20 csomót. Ezután most már naponta küldünk, míg el nem fogy.- Bár csak több lenne - mondjuk a búcsúzásnál.- Lesz több is, csak később — nyugtat meg a kertész, s merengően a mesz- szeségbe néz. 3CH nap böjt PpnÍPCPII emelte le a telefonkagylót, (lu|JICoCII de gondolata nem tudott elválni az asztalra terített aktáktól. Csak úgy orra alul dörmögte: „Tessék itt Iványi.“ De hirtelen felkapta tekintetét és felkiáltott: „Mit?... Haldoklik?!“ S mint aki álmából ébred, tekintgetett szét a szobájában. Melege lett, gömbölyded arca megpirosodott, majd elsápadt és remegni kezdett. Magas homlokán megcsillant a veríték. „Megyek ... Rögtön megyek!“ — dadogta, és letette a kagylót. Indulni akart, de mégis úgy állt az asztalnál, mint akit leszögezett a tehetetlenség. Törölgette homlokát. Hirtelen nekilendült, a kabátot hóna alá vágta és szinte felszaki- totta az ajtót. Rákiáltott a mit sem sejtő gépiróra: „Gyorsan a kocsit.“ Szegény gépíró, amikor Iványira tekintett, annyira megrémült, hogy csak a száját mozgatta, de egy hang nem jött ki rajta. Amióta Iványi Miklós osztályvezető, ilyennek nem látta. Iványi nem törődött a gépíróval, rohant ki irodájából és néhány perc múlva a kocsi mintha fel akarna ágaskodni, úgy ugrott ki a garázsból és nekizúdult az útnak. Iványi türelmetlenkedett. — Gyerünkjj. gyorsabban.:, gyorsabban! Húsz perc sem tellett, az autó már a falu utcáján vágta a víztócsát és nyögve állt meg Iványi Miklós apjának háza előtt. Iványi kiugrott a kocsiból és rohant be. A konyhában sirató asszonyok hangoskodtak, de mikor Iványi belépett, elcsendesedtek. Anyja öreg kezével a szoba felé mutatott. Rohant be. Apja is, sógora is a szobában volt. Az öreg Iványi kezében egy ruha, amire vizet locsolt. Teplán Nándor, a sógora az ágy fölött állt, mint akinek elpuhult a csontja. Szorította az ágyfalat, annyira, hogy már a keze is elfehéredett. Arca sápadt volt, mintha elválni készülne fekete hajától. Értelmetlenül bámult Iványira, de az egyenesen az ágyhoz ment és nézte a gyűrött ágynemű között merev görcsben fekvő húgát. Haja kuszáltan hullott szét, szeme tágra nyitva a plafonra meredt. Iványi megfogta csuklóját és figyelte az érverést. Erőtlenül ütögetett. Föléhajolt. — Rozika... — s megrázta az asszony vállát. De az merev maradt. Majd hirtelen megrándult és felordított. Iványi le akarta fogni a vergődő testet, de alig bírt vele. A gyenge, törékeny asszonyi test hihetetlen erőt fejtett ki. Iványi a mögötte tehetetlenül ácsorgó két emberre kiáltott. — Orvos? Azok csak bámultak rá. Rabságban tartotta őket a tehetetlenség. Nem értették mi történhetett. Reggel még semmi baja sem volt az asszonynak. Ellátta az állatokat, mikor a gyermeket elvitte az óvodába, hazatérve jóízűen reggelizett. Teplán még töltött egy stampedlivel neki. Rá egy órára összekapta a görcs, rángatta a fájdalom és ordított, mint akit az őrület ejt hatalmába. Hol megmeredt, hol ordított. A szomszédos asszonyok mind összeszaladtak a nagy jajgatásra, s a beteggel együtt jajgattak, majd kórusban imádkoztak. A két ember meg el sem mert moccanni a beteg mellől. Hz öreg Iványi a beteg fejére a vizesborogatást, de veje, Teplán Nándor annyira megijedt, hogy érzéketlenné vált, akár egy darab kő. Miidós türelmetlenkedett. — Na, jön az orvos? — Az öreg Iványi félrebillentette borzas fejét és morzsolgatni kezdte a vizesruhát. Iványi Miklós elkárom- kodta magát és rákiáltott Teplánra, mert az asszony megint rángatózni kezdett. — Fogd! Teplán, mint amikor jobbraátot parancsolnak, fogta meg felesége vállát. Miklós pedig rohant kifelé. Mikor a konyhába ért, az asszonyait rázendítettek. Csakhogy elvétették, mert az egyik csoport imádkozásba kezdett, a másik meg siratásba. És olyan hangzavar lett, hogy Iványit elöntötte a méreg. — Hallgassanak! — kiáltott rájuk, mire hirtelen csend lett. 0 meg rohant a tanácsra, hogy telefonáljon a szomszédos község kórházába. Alig ért vissza, mikor a kórház mentőautója már a faluban vijjogott. Az orvos a szívműködést hallgatta és egy injekciót adott az asszonynak. Az injekció után felengedett a merev test és egy sóhaj szállt belőle, de az asszony az eszméletét még mindig nem nyerte vissza. Teplán érezte, hogy keze alatt megpuhul a felesége teste. Zokogásba tört ki. Feloldódott benne a feszültség. Teplánnét betették a mentőautóba, Iványi Miklós meg hátbaütötte Teplánt. — No, menj vele, te vagy a férje! Az asszonyt bevitték a kórházba. De akkor már a házuk előtt állt a fél falu, hogy megtudják, mi történt. Mert Teplánnét szerették a faluban. Az Iványi-család egyetlen leánygyermeke voltó Tisztelettudó, mindenkihez kedves és nagyon takaros. A család kedvence. Ezért úgy őrizték, mint egy gyenge virágszálat. De amikor kinyiloF-, Teplán Nándor mégis leszakítóttá. Aztán, hogy Rozika mégse kerüljön el a háztól, Teplán ment Iványiékhoz. Volt hely, elfértek és a leányt sem veszítették el a szülők. Meg is voltak szépen, mert Teplán Nándor amolyan báránytermészetű ember volt. A sekrestye árnyékában nevelkedett, mint örökös ministráns. Aztán megtanulta a mise rendjét, később már eligazodott a harmonium bilelntyűi között is. És ha letette a napi munkát, ezzel bajlódott. Ha meg erre is ráúnt, forgatta a biblia lapjait, váltogatva egy-égy sárga regénnyel. Amikor a képzet1; kántor elhidegedett a templomi karzattól és elnémult a harmónium, Teplánnak ajánlották fel a kántori tisztséget. Elfogadta A hívők nem ellenezték, hiszen jól irányította a harmónium hangját, meg csendes, jórovaló embernek ismerték, aki kitért a világ zaja előL Addig harmoniumozott, míg végül bemuzsikálta magát Rozika szívébe is. Azt pedig onnét Iványiék nem tudták kidobni, mert féltek, hogy kidobják vele a leány szívét is. Így lett Teplán az Iványi-család új tagja. Aálíltolf 07 fiuoif de a szerelem kely- lYllilidR dl ClCR) he nem ürüit ki náluk, hanem vagy adózóbb lett. Ezt a vágyakozást nem is oldhatta fel más, csak egy gyermek. De hiába járt Tepxán hajnalonként szívből fakadó harmóniumszóval engesztelni az Istent, nem lett foganatja. A nyomaték kedvéért már elvitte magával Rozüiát is és amíg ő simogatta a billentyűket, az az oltár előtt törte a térdét és morzsolta az olvasót. De eredménytelenül. Teplán nem vesztette türelmet, még Rozikát it türelemre intette. Egyszer azt súgta neki; — Rozikám, kezdjél böjtöt. Hetenként csak egy napot, hátha ránk tekint a jóisten. — O, ha az segítene, kettőt is tartanék — mondta az asszony és szemérmesen lesütötte a szemét. Viselte is a böjtölés nehézségét az asz- szony hétről-hétre, míg az egyik böjti nap után olyan rettentően mardosta gyomrát az éhség, hogy haragra gerjedt. Ősz volt, három kacsa is pihegett a ketrecben. Szar« nyon ragadott egyet és elnyisszantotta a nyakát. Este, amikor az ember megjött, úgy tele volt a lakás a sültkacsa illatával, hogy Teplán megteledkezett a harmóniumroi, még a bibliáról is. Jóízűen nekiláttak az evésnek. Ropogott foguk alatt a falat, még » csontot is megszopogatták. Teplán lement a pincébe, felhozott egy köcsög bort, az újból. Már szépen letisztult. Rozika sem kérette magát. Már az ötödik öblös pohárnál tartott. Teplán megfogta a kezét. — Vigyázz, Rozika, megárt! De már tikkor későn volt. Lángolt az asz« szonyka szeme, és keze perzselte Teplán kezét. Ezen az estén korán és nagyon szívesen lefeküdtek.
